Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-22 / 18. szám
A pártbizottság megvitatta Jobli munka - ereúmcnvesebb gazdálkodás Hogyan dolgoztak a pásztói és a városkörnyéki üzemek? Esztendős tapasztalatokat összegezett legutóbbi ülésén a pásztói városi pártbizottság. S a tapasztalatait elemezve arra a következtetésre jutott: az 1986. évi elképzeléseket nem sikerült maradéktalanul valóra váltani. Ügy tűnik, hogy a könnyűipari üzemek jobb esztenciót hagytak maguk mögött. Termelésük 7 és fél, 8 százalékkal emelkedett, tervüket teljesítették. Talán még többre is futotta volna erejükből, ha nem botlanak minduntalan a hiányzó munkáskezek és az egyenetlen anyagellátás gondjaiba. Ahogy Kiss Károlyné, a Váci Kötöttárugyár pásztói gyárának főmérnöke mondotta: meg kellett tanulniok gyorsan, pontosan dolgozni. S arra is rájöttek, hogy a jó minőségű munkát érdemes jól megfizetni. ITTHON ÉRDEMESEBB? Az ipari üzemek többsége azonban — jó részt budapesti központú egységek — meglehetősen nehéz körülmények között dolgoztak. Beruházásra, fejlesztésre igen szerény lehetőségeik voltak, s ezért jobban ügyeltek a hatékonyabb munkára, a takarékosabb anyag- és energiagazdálkodásra. De mi tagadás, nem egy helyen szervezetlenség, fegyelmezetlenség is zavarta a folyamatos, az eredményesebb munkát, A városi népi ellenőrzési bizottság — Molnár István elnök beszélt erről, — többek között megvizsgálta, hogyan gazdálkodtak a munkaidővel a városban és a környékén dolgozó üzemek. A vizsgálat a munkaidő-veszteség 9 és fél százalékos növekedését mutatta. A termékek értékesítése sem volt mentes a gondoktól. Az üzemek többségeben arra törekedtek, hogy ú.j, korszerű, jó minőségű termékeket szállítsanak exportra. Bizonysága ennek, hogy a külpiacra szánt termékek „életkora” jelentősen, legalább 30—40 százalékkal alacsonyabb, mint azoké, amelyeket itthon értékesítenek. Az ÉLGÉP termékeinek nem kevesebb, mint a felét „kicserélte”. Bár eladni — a pásztóiak úgy tartják — igazán itthon érdemes. Jóllehet az export a termelés üteménél erőteljesebben, 16— 18 százalékkal nőtt, a tervezett értéket csak megközelíteni tudta. S bár az üzemek nyeresége 13 százalékkal emelkedett egy év alatt, a tervnek így is 3 százalék híja van. NEM LEHETETLEN VÁLLALKOZÁS Nehezen birkóztak a munkával, a mostoha természeti, a közgazdasági körülményekkel a mezőgazdasági üzemek is. Bár a végső számadás még hátra van, úgy tűnik, hogy a termelésük mintegy 3 százalékkal elmaradt a tervezettől. Szerényebb így a közös gazdaságok jövedelme is. Tetézi gondjaikat, hogy az árbevétel 3—4 százalékos növekedését a költségek 12 százalékos emelkedése kísérte. A pásztói termelőszövetkezetben mindössze a tervezett nyereség harmadával, Kállón, Alsótoldon kétharmadával számolnak. A termelőszövetkezetek, a pásztói állami gazdaság jövedelmét legérzékenyebben az aszály vámolta meg. Csupán a szerényebb gabonatermés 24 milliót „vett ki” a szövetkezetek kasszájából. A nehezebb esztendő azonban egyéb termelési, gazdálkodási gondokra is rávilágított. Többek között arra, hogy e szövetkezetek nem állhatnak biztonságosan „féllábon”. Az állat- tenyésztés fejlesztése, a hozamok növelése nem tűr halasztást egyetlen gazdaságban sem. Ez még akkor sem lehetetlen vállalkozás, ha most a termelőszövetkezetek jelentős részében apad az állatíétszám és helyenként az állatállomány minősége is romlott. Molnár Gábor, aíz ecsegi termelőszövetkezet állattenyésztési ágazatvezetője a maguk példájával bizonyította ezt. Öt esztendeje a tehenenkénti tejhozam nem érte el a 2000 litert. Ám 1985-ben már annyi tejet értékesítettek, mint korábban két esztendőben. S tavaly tovább nőtt az értékesített tejmeny- nyiség, meghaladta az eredetileg tervezettet. Szó esett a tanácskozáson arról is, nagyobb figyelmet szükséges fordítani az alaptevékenységet kiegészítő üzemekre is. A szövetkezetek eme törekvése ugyanis a múlt évben csak szerény eredményt hozott. A kiesett milliókat csupán mérsékelni, pótolni nem tudta. A mezőgazdaságban dolgozó szakemberek úgy tartják, hogy a gondok átmenetiek. S hogy ez valóban így legyen, azért a múlt évben is tettek egyet, s mást. A szerénj^ebb jövedelem ellenére — többek között Palotáshalmon, Bujákon és Ecsegen — majd kétszeresére növelték a gépvásárlásra fordított forintokat. Vannak szövetkezetek, ahol már elkezdték, de a legtöbbnek tervei között szerepel az állattenyésztő-telepek korszerűsítése, s erre nem kevés pénzt áldoznak. Céljuk egyértelmű: javítani a termelés, a gazdálkodás jövedelmezőségét. SEGÍT A PÁRTTAGSÁG Az esztendős tapasztalatok sorát gyarapítja az is, a pártszervek, az alapszervezetek arra törekedtek, hogy politikai munkával segítsék az ipari, a mezőgazdasági üzemekben a célkitűzések teljesítését. Volt ahol ez jobban, s olyan is, ahol kevésbé sikerült. Az Üvegipari Művek Szerszám- és Készülékgyárában, a pártvezetőség már a tervek kimunkálásában részt vállalt. Arra törekedtek, hogy ne csak a párttagok, a vállalati kollektíva minden tagja jól értse: az az érdekük, hogy a gyár, a népgazdaság tervei megvalósuljanak. A feladatok teljesítését folyamatosan számon kérték a gyár vezetőitől. Nagy József, a pártvezetőség titkára nem titkolta, hogy a munka szervezettsége, erkölcsi, anyagi ösztönzése nem egyszer váltott ki élénk vitát, s maguk sem dolgoztak mindig hibátlanul. A fejlődést, a gyarapodást szolgáló elképzelések a pártvezetőségnél, a 3 alapszervezetben mindig támogatásra találtak. így van ez a 67 milliós öntödei beruházással is. Ebből 60 milliót az idén valósítanak meg. S ettől a szerszámgépek, az öntvények minőségének jelentős javulását várják. De ezen túlmenően valamennyi párttagnak a pontos, jó munka ma is a legfontosabb pártmegbízatása. Az ipari és a mezőgazda- sági üzemekben egyformán a termelés jelentős bővítésével, az export növelésével, a gazdálkodás jövedelmezőségének gyarapításával számolnak az idén. Okulva az elmúlt esztendőből, azt is látják a legtöbb helyen, hogy ezért másképpen, hatékonyabban kell dolgozni. S az sem képezte vita tárgyát, hogy a mostaninál jobban el kell ismerni az időben végzett, jó minőségű munkát. Ezzel természetesen együtt jár az is, hogy bátrabban és következetesebben megálljt kell parancsolni a szervezetlenségnek, a fegyelmezetlenségnek, az értelmetlen magyarázkodásnak. A gyorsabb előrelépés tényezői közül néhány érthetően nagyobb hangsúlyt kapott a pártbizottsági ülésen. Arra ösztönözték a gazdaságokat, gondolják újra végig a műszaki fejlesztés átfogó, hosz- szabb távú feladatait, valamint az irányítómunka korszerűsítését. A pártszervek, az alapszervezetek irányító-, ellenőrzőmunkája, munkamódszere, munkastílusa ugyancsak megújulásra vár. Ahogy Szilágyi Albert, a pártbizottság titkára mondotta, a városi pártbizottság a tennivalók egységesebb meghatározásával, az a.apszervezeiek folyamatos informálásával, a munka következetesebb számon kérésével segíthet ebben a legtöbbet. T. G. Az anyag nem vész el... Ésszerű hulladékhasznosítás a kábelgyárban Az erősáramú csarnokban — szemben az üzemvezetői irodával — található egy faliújság. A sok hasznos információ mellett megakad a szemem egy papírlapon, melyen — többek között — ez a szöveg olvasható: „Ösztönző: célfeladat elvégzésére.” Az utolsó sorok egyike különösen figyelemre méltó. „Kifizetésének feltétele: érvényes utasítások betartása, anyagtakarékosság”. A felsorolás koránt sem teljes, hiszen szerepel benne például a selejtmentes gyártás, a munkafegyelem javítása, tehát minden olyan hatékonyságot növelő eszköz, mely a gyár és a kollektíva javát szolgálja. Látogatásunk most mégis egy téma köré csoportosul, s ez az anyagta- karókosság. Császár Ferenc, a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárának termelési osztályvezetője mondja: — Tavaly 33 millió forint árbevételt terveztünk a hulladékanyagok értékesítéséből. A napokban kaptam meg a végleges adatot, s eszerint 41 millió forintot értünk el — mondjam így — ebből az üzletből. Mert tudni kell, ha valamelyik vállalat okosan csinálja, bevételt könyvelhet el a már haszontalannak minősített anyagok eladásából — mondja a termelési osztályvezető. A hulladék- és melléktermékek újrahasznosítása hazánkban is az érdeklődés középpontjába került. Nem véletlenül. Az NDK-ban és Csehszlovákiában kétszerte, háromszorta több újrahasznosítható anyag jut vissza a technológiai folyamatokba, mint nálunk. Szemléletváltásra van szükség, s úgy tűnik, a kábelgyárban idejében felismerték az „új idők szavát”. A felismerés azonban önmagában még mit sem érne. Követni kell az ipar fejlődését, mivel a feldolgozás megkívánja a minőségileg magasabb szintű hulladékanyagok előállítását, s ■ nemcsak a MÉH telepein, de a gyárakban, üzemekben is. — Ezt szolgálta a több évvel ezelőtt elkezdett rekonstrukció is — fejtegeti tovább a gondolatot Császár Ferenc. — Itt nem csupán a világ- színvonalú berendezésekre gondolok, hanem azokra az egyszerű kisgépekre, amelyeket kollektíváink ötletei alapján építettünk és segítségükkel a feldolgozóipar számára jobban előkészített hulladékanyagokat szállíthatunk. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején olyan ösztönzőrendszert vezettek be, hogy csökkenjen a technológiai hulladék aránya. A figyelmetlenség néhány perc alatt sok százezer forint veszteséget okozhat a gyárnak. A kezelők hamar megszokták ezt a rendszert, s a dagadó boríték mindenkit arra sarkallt, hogy a korábbinál kevesebb időt töltsön fecsegéssel, s a gépére ügyeljen. — Mára változott a helyzet folytatja az osztályvezető. — Az említett feladatok beépültek a munkamódszerekbe; napjainkban más célok elérése után kapják a dolgozók a pluszpér.zt. Természetesen így is keletkezik hulladék, de nem a figyelmetlenség következtében, hanem egyéb okból. Példaként említem a többgyűrűs szabadvezetéket, melynél a külső vezetékkötegből mindig több kell, mint a belsőből. Bárki kipróbálhatja otthon is, mikor fonatot készít. Műszaki gárdánk elgondolása nyomán elértük, hogy minden körgyűrű huzalmaradéka azonos hosszúságú. Ha elegendő marad az orsókon, azt is felhasználjuk, mert elképzelhető, hogy valamelyik megrendelőnknek elegendő a szokványos méretű kábeldobon levő huzalmennyiség töredéke is. A néhány tízméteres darabokat viszont már ilyenformán sem tudnánk értékesíteni, ezért ezeket ösz- szegyűjtjük és aprítva szállítjuk el a feldolgozóhoz, természetesen a hulladék árának legalább kétszereséért. Látogatásunkat a szabadvezeték-üzemben folytatjuk, ahol meg is szemléljük az aprítóberendezéseket. Rendkívül ötletes, egyszerű szerkezetek, akárcsak az erősáramú csarnokiak. Kalauzunk ezúttal Újhelyi Zoltán üzemvezető. Elsőként egy célgépet mutat be, működés közben. A méteres kábelekről ez a masina fejti le a műanyag szigetelést. A belső erek felbontása már kézi erővel történik, lehetőséget adva brigádoknak bevételeik gyarapítására. Az alumínium sorsáról már beszéltünk, de most nézzük meg, mi történik a pvc- hulladékkal? — A lenyúzott műanyagot ládákban gyűjtjük össze — magyarázza az üzemvezető —, majd a darálóba kerül. A darálóban Gajdos István feldolgozó rakosgatja a színes pvc-csöveket egy gépbe, melyben pillanatok alatt apró zúzalékká válik. Újhelyi Zoltán egy fehér dobozkára hívja fel a figyelmünket. — A „darát” ezen a csővezetékrendszeren keresztül szippantjuk fel. Akármilyen alaposan dolgoztak is a bontók, akaratlanul is marad a műanyagban fémhulladék, melyet el kell távolítanunk. Újrahasznosítás esetén ugyanis nagyon fontos a villamos (szigetelő) tulajdonság megőrzése. Többször is átforgatjuk a zúzalékot ezen a „dobozon”, s így a keletkezett őrlemény töredéke kerül csupán a szemétre. Császár Ferenc megjegyzi: —' Ha évente csak 1 százalék hulladékot mentünk meg, ez is több millió forintot jelent számunkra. Egy másik gépből sárga, majd kék színű gőzölgő műanyagszál kígyózik a földre. Az ún. színváltásnak vagyunk szemtanúi. Mikor kihűl, ládába kerül és irány az aprító. Ügyes kezű portások időnként csippentenek belőle; kulcstartó és üvegfonat a munkájuk eredménye. A „kár” fillérekben is alig mérhető. Az anyag pedig így sem vész el... X. Nemeth László Kovács Jánosné a gyártószalag mellett rn f f Tevealkatrészek Érsekvadkertről Az Orion Rádió és Villamossági Vállalat újabb három esztendőre lekötötte az Érsekvadkerti Építőipari Szövetkezet elektronikai üzemének kapacitását, ennek értelmében évente 170 ezer jelfogót készítenek a szereidében fekete-fehér és színes televíziók számára. Az érsekvadkerti kollektíva megbízható munkájára utal, hogy a nagy múltú híradástechnikai gyár kizárólag tőlük igényli készülékei számára a műszeregységeket, amelyek honi és külpiacokra szánt televíziókba kerülnek. A szövetkezet számára az elmúlt évben 16 millió forintos árbevételt hozott az elektronikai üzem, ahol 110 főt, szinte kizárólag helyi és környékbeli leányokat, asszonyokat foglalkoztatnak. — kulcsár — Figyelmet igénylő, aprólékos munkával alakulnak ki a jelfogók Minőségellenőrzés a munkaművelet befejező szakaszában. Széles gumihevederek a szénbányászatnak A Taurus szegedi gumigyárban befejeződött a szállítóheveder-gyártás korszerűsítése, amire 220 millió forintot fordítottak. A beruházásra azért volt szükség, mert a hazai szénbányászat és a külföldi megrendelők is mind több, és nagyobb teljesítményre alkalmas szállítószalagra tartanak igényt. A termelésbe állított új gépsor és más berendezések révén éven. te 150 000 négyzetméterrel több szállítóheveder kerülhet ki a gyárból. A mennyiség növelése mellett lehetőség nyílt a választék bővítésére, így egyebek között az eddigi 14Q0 milliméteres helyett 1600 milliméter szélességű hevederek gyártására. Ilyeneket ed-* dig csak konvertibilis valu-í táért lehetett beszerezniA korszerűsítés lehetőséget nyitott a korábbinál tökéletesebb vulkanizálási technológia bevezetésére is. Ennek eredményeként az anyagba gyártás közben nem kerülhetnek gázbuborékok. A minőség javítását szolgálja az is, hogy a Taurus-szal együttműködő Szegedi Kenderszövő Vállalatnál rátértek az új követelményeknek megfelelő méretű textilbetétek, s a nagyszilárdságú poliészter szövet «nyagok gyártására. NÓGRÁD <- 1987. január 22« csütörtök 3
