Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-19 / 15. szám

o HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O Akiről beszélnek Bűtormeós Balassa Stílusos a fogadtatás: a beszélgetéshez a helyben ké­szült garnitúrára ülünk le. Hogy a műhelyeket, a bemu­tatótermet is megnézzük, az természetes. Máth Sándor meóscsoport- vezető több „évforduló” tu­lajdonosa egyszerre. Tizenöt esztendős volt, amikor egy maszeknál ipari tanuló lett, jelenleg egy éve van a nyug. díjig, 45 évet töltött aszta­losként, bútoripari dolgozó­ként, ebből 35-öt a balassa­gyarmati Ipoly Bútorgyárban. — Voltam szakmunkás, fia­talon művezető lettem, s 1978- tól vagyok meós, harmadik éve vezetem a csoportot. Ko­rábban heten is dolgoztak eb­ben a munkakörben, jelenleg csak hárman vagyunk. — Manapság sokszor szóba kerül a gyár, nagy sikert ért el a Columbia Lux bútorcsa­ládjuk — BNV. és közönség- díjas termék lett. Ilyenkor kíváncsiak az emberek: ugyan miként meózzák ezeket a da­rabokat? Elmosolyodik és elgondol­kodik a meós vezető. — Csaknem két évtizedig voltam művezető. Akkoriban más szemüveget használtam, az biztos. Ami a minőséget illeti, nem hanyagolták el ak­kor sem a meózást, de szá­momra a teljesítmény volt az első. Azóta megnőtt a felelős­ségem. A gyártásközi ellenőr­zés nagyon fontos lett: Szá­momra örömet jelent, hogy ke­vés a reklamáció, s ezek több­sége sem a gyártásra vezet­hető vissza. Minden bútorda­rabot nem nézhetünk át, több száz műveletet három ember­nek kell ellenőrizni — ezért szúrópróba-jelleggel tudjuk csak megoldani a minősítést. — Mit tart a legszebbnek a meós a mostani kínálatból? — Ez kétoldalú dolog. A leg­szebbnek, legkorszerűbbnek a Columbiát tartom, de az számomra egy kissé drága... Sokáig morfondíroztam azon, megkérdezzem-e, otthon, hob­biból foglalkozik-e fával, bar­kácsolással. Persze, két alap­vető válasz lehet: igen. vagy nem. Véigül egy harmadikat kaptam. — Fiatalabb koromban a lakásunkban minden fából készülő dolgot — ajtókat, ab­lakkereteket, polcokat és így tovább — saját kezemmel ké­szítettem. Most egyedül élek, a barkácsoló kedvem eltűnt. A mostani hobbim a kertész­kedés, sokat vagyok a termé­szetben, otthon meg olvasok. — Említette, hogy nyugdíj­ba készül. Mit tesz a batyu­ba, mit jog csinálni eddigi munkái közül? — Nagyon sok társadalmi feladatom volt a kezdetektől. Pártbizuttsági tag, városi vb- tag, vállalati páíititkár, szak­szervezet: elnök, népi ellen­őr, városi társadalmi bizottság tagja egyaránt voltam. Mos­tanában ezeket elhagyogat- tam, átadom a fiataloknak a stafétabotot. Elsősorban az egészségem megromlása mi­att. S azt szeretném, mielőtt nyugdíjba megyek, a meós csoportvezetői feladatokat is átadhassam valakinek. gmk Fürdő fejlesztés Harkányban Az elmúlt évben 1,8 millió fürdővendéget fogadó Har­kányban jelentős fejlesztések valósulnak meg a népes ven­dégsereg higiénikusabb, kul­turáltabb körülmények között való fogadása érdekében. A termálvízzel való takarékos gazdálkodást szolgálja a víz­forgató rendszer megépítése. Egészségügyi okók miatt jelen­leg kétnaponta cserélik a medencék vizét, de az idén elkészülő berendezés lehető­Tombolhat a tél, a méhes­ben az élet nem szűnik meg. Pedig pont ott, ahol a kaptá- rak sorakoznak, pont ott fö­lötte nem hogy fúj, hanem vonít a szél, akár egy győzel­mét ünneplő szörnyeteg. Az Ipoly felől a mulyadi hasa- dékon szinte rázuhan a há­zakra és hordja, kavarja a havat. De a méhest nem tud­ja bevenni. A kaptárakat olyan gondosan rakták le, hogy minden oldalról védve legyenek az időjárástól. Így hát ellepte a hó, mint hatal­mas vattahegy. Nem is látszik belőle csak éppen itt-ott egy kis pontocs- kányi, de nem tett kárt ben­ne. Ha az ember óvatosan odahelyezi a fülét, halk, de jól kivehető, finom zsongást észlel. A méhész Stvertecky Béla halkan, de elégedett han­gon még az arcára is derűt ébresztve a valóság, mondta: — A jó érzés zsongása ez.., Olyan hangon mondta, mintha a saját érzéséről be­szélt volna. Van egy kis asz- talosműhelykéje, amely a rend példaképe is lehetne, on­nét, a szőlőlugason át, a mé­hesre tekint a műhelyablak, azon túl látni a hegyekbe Nógrádszakál fölé, a Cseres­tetőre, amelynek a csúcsán őrködik, ki tudná már mióta egy elárvult kápolna meg­roggyant tornyával. Most az is nyög a tél nyomása alatt. vé teszi, hogy csak havonta egyszer töltsék fel a meden­céket és csupán az elpárol­gott víz pótlásáról gondoskod. janak. Ily módon több termál­víz jut más' célokra, például gyógyintézeti kezelésre. A kifejezetten gyógyvizes me­dencéket nem kapcsolják be a vízforgató icndszerbe, mert vizük veszítene a gyógyjelle- gébői, ezeket továbbra is másnaponként jjrítik-töltik. A későbbiekben eltávolítják a A méhészt mégsem a tél foglalkoztatja, hanem annak az elmúlása. Finomra gyár­tott kaptárkeret a kezében, most gyártotta. Nem tette le, hanem kitekintett az útka- nyarra, amelynek az Ipoly felé eső oldalán áll a háza. Ez nyitja ezt a szakali kis utcát, ahol mindig ájtatos csend van, csak az utca vé­gén rohanó folyó csobogását hallani. A műhelyben a friss forgács illatozik. A méhész haja megritkult és deres lett, rátapad a fejére. Finom vo- nású arcán nincsenek ráncok. Amikor beszél, a hangja halk és alig mozog a szája. A moz­dulatai is ilyen finomak. Azt hihetné, aki nem ismeri, hogy a méhek miatt ilyen zajtalan a mozgás. Közelebb lépett az ablakhoz, kitekintve, szinte suttogón mondta: — Hiába dühöng az idő, úgyis elmúlik a tél... Amikor visszafordult az ab­laktól, derült volt az arca, a szeme beszélt igazán. Ott fénylett benne, hogy, amikor strand területéről az összes régi, leromlott állapotú eláru­sítóbódét, helyettük új pavi­lonokat állítanak fel. Az erre a célra alakult építőközösség az idén kezdi meg a mun­kát, és jövőre nyitják meg az üzletsort. Ugyancsak le­bontják a sok helyet elfogla­ló kabinsorokat, a strandfür­dő szegélyén emeletes öltöző­ket építenek, s az így felsza­badult helyekkel a strand zöldterületét gyarapítják. Zsongás a méhesben kibontja virágát az első fűz, a méhek kirepülnek, szép sár­ga virágport hordanak haza. A nektárral felpakolt boga- racskákat apró lyukacsos le­mezen keresztül engedi be a kaptárba és így a virágporból lecsippent egy-egy kicsi gom­bóckát. Tele van vitaminnal. Aztán megdézsmálja a kap­tárt védő méhviaszt is. — Az az igazi, amikor ki- fehérlik az akác. Akkor már a méhek is, meg a méhész is lázba jön és útra kelnek. — Ezért az útért érdemes igazán méhészkedni... Tábort vernek messze föl­dön a falujuktól. Stvertecky Bélának azon kívül, hogy nyo­mon követheti a bogarak munkáját, az a boldogsága, hogy vele az unokája, Zoli­ka. Csoda jól megértik egy­mást. A nagyapa még verse­ket is ír és, amikor elmond­ja, a tavaszi madárdal a kí­sérő zenéje. Hát hogyne len­ne szép a méhészkedés ilyen kiegészítve. Még az sem baj, Téli ismerct­bővítés az építőknél A Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat — alkal­mazkodva a végzett munka jellegéhez — hagyományosan a téli hónapokban szervezi meg dolgozói nagyobb ré­szének a továbbképzéseket. A korábbi évekhez hasonlóan a vezetői állomány egészét be­iskolázzák valamilyen tanfo­lyamra. Építés-, üzem- és osz­tályvezetők, illetve helyette­seik tanulnak, de nem ma­radnak ki a technikusok és a művezetők sem. Az idei tematika elsősorban a gazdálkodás eredményessé­gének fokozásával, a munka minőségének javításával és a minőségellenőrzéssel foglalko­zik. A minőségi témaköröket megvitatják — a fontosságra való tekintettel — a brigád­vezetőkkel is. A január vé­gén kezdődő és februárban tartó tanfolyami foglalkozá­soknak helyet a salgótarjáni vállalati központban adnak. Család­centrikus tehén Mahomed Ramazsanov­nak, egy kaukázusi falucs­kában élő gazdálkodónak — és tehenének — különös esetét írta meg szombati számában a Szelszkaja Zsizuy című szovjet lap. Ramazsanov piacra vitte tehenét és annak borját. A borjú elkelt, a tehén meg­maradt —, s a gazda ez utóbbival hazabandukolt. Másnap a mezőre hajtotta állatait, és estére eltűnt az a tehén, amelynek a borját előző nap eladta. A boci •mamája ugyanis gyermeke kutatására indult, és — több tucat kilométer meg­tétele után — hamarosan rá is talált az új gazdánál. Mahomed Ramazsanovnak ezzel szemben sok-sok fej­törésbe került, míg rájött, hol keresse eltévelyedett jószágát. amikor kaptárba kell nyúlni és elviselni a méhszú- rásokat. Az igazi méhésznek ez már nem is fáj, ellenkező­leg, kiűz a testéből minden betegséget. De ezt is meg kell szokni, a mesterséget meg jól megtanulni. Mert a jó méhész a lépes keretek cserélgetésével úgy fokozza a méztermelést, ahogyan éppen akarja. De hát erről egyetlen méhész sem beszél. Csak any- nyit mondott: — Iparkodni kell uram, a tavasz nem várat magára... Belemélyedt a lécek, a desz­kák finomításába, az arcán pedig ott maradt, hogy amit tesz, nagyon kedvérevaló és szívesen teszi. A tanult mes­tersége asztalos lenne. Még a méheket is így szerezte be. Vida Árpádhoz, a gyarmati asztalosmesterhez szegődött, mert semmije sem volt a két dolgos kezén kívül. Az adott neki néhány ezer forint köl­csönt. Azon vette a bogara­kat. — Aztán ledolgoztam... így lett méhész a valami­kori losonci emberből, aki Nógrádszakálban a Cseres alatt él szép családjával. Sze­reti, amit csinál, és azt, amit szeret az ember, nem is le­het csak jól csinálni. Bobál Gyula A hét várható eseményei Hétfőn, tanácsi végrehajtó bizottságok állítják össze idei munkatervüket Balassagyarmaton, Pásztón, illetve Szécsényben. A salgótarjáni zeneiskolában Madách-em- lekünnepséget rendeznek, ahol átadják a Nógrád me­gyei Madách-díjakat, valamint a Madách irodalmi pá­lyázat díjait. Kedden Salgótarjánban összeül a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága; napirendjén — többek között — a Madzsar József Kórház tevékenysége szerepel. A Salgó­tarjáni Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a város­gazdálkodási üzem ez évi feladattervéről tárgyal, a Sal­gótarjáni NEB ellenőrzési tervet készít 1987-re. Csütörtökön a KISZ megyei bizottsága múlt héten el­maradt ülését tartja a salgótarjáni pártszékházban: az idei mozgalmi-politikai feladatok költségvetésére tesz javaslatot. Pénteken erdészeti gépbemutatót rendeznek a karancs- lapujtői Karancs Termelőszövetkezetben. Szombaton a bátonyterenyei kamarazenekar koncer­tezik a szécsénvi Kubinvi Ferenc Múzeumban. Vasárnap a Munkásőrség megyei parancsnokságának állományülése lesz a salgótarjáni Kohász Művelődési Házban. Gazdagodott a Kubinyi múzeum A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum a régészet és a hely- iöriéneti kutatás, gyűjtőmunka egyik megyei fellegvára. Az el­múlt évben jelentősen gazdagí­totta gyűjteményét. A régészek Ba lassa gya rmat—Pa tvarcon bronzkori lelőhelyen ástak, és a restaurátorok húszezer keró- • miatöredéket kezeltek, tettek al­kalmassá a megőrzésre, kiállí­tásokon való bemutatásra. Ä helytörténeti állomány 239 tárggyal, 238 írásos dokumen­tummal és 161 dokumentum ér­tékű fotóval gyarapodott. Az intézmény könyvtárának 600 új régészeti és történettudományi szakkönyvet vásároltak, s jelen­leg hatezer kötet között válo­gathatnak a kutatók és más ér­deklődők. Janet Zrínyi ütközete Janet Zrínyi most másod- tört a gerince és a bal lába; szór került összeütközésbe az valamint elvesztette egy tu- új-zélandi államvasutakkal, cat fogát. Most pedig kerese- Először tavaly júniusban, tét nyújtott be ellene a vasút- amikor is a 25 éves hölgy társaság: „a vonat jogellenes motorkerékpárjával belero- megállítása” miatt 660 dollárt hant egy személyvonatba. El- követelnek tőle. Nem minden elavult, ami régi... Juhsajt, gontolífa — tejüzeun r okon sir ukció Bevezetik a juhtejfeldolgo- zást a szécsényi tejüzemben. Tizennyolc és fél millió forint ráfordítással rekonstrukciót hajtanak végre, amelyet a márciusi fejés kezdetére be is fejeznek. A berendezések na­pi háromezer liter tej feldol­gozására képesek. Évi százhúsz napi üzeme­lést számításba véve össze­sen mintegy harminchatezer liter tejből hatvagonnyi juh­sajt készül, a szándék szerint Szécsényben főleg nyugati exportra. A saj­ton kívül gomolyát is fognak gyártani Szécsényben, ami a juhtúró alapanyaga. A re­konstrukció megnöveli a te­héntej-feldolgozás lehetőségét is. A jelenlegi húszezer literrel szemben évi ötvenezer liter tehéntej feldolgozására növek­szik a kapacitás. Nyomában több lesz majd az üzletekben a közkedvelt palóc gomolyából és a Pálpusztai sajtból. j, Vizesfcjteszlésck az idén A vízgazdálkodás fejleszté­sére 130 millió forintot irá­nyozták elő ebben az évben Nógrádban. Megyei hatáskörű feljesztésként továbbépítik a térségi rendszereket, ennek keretében megkezdődik az Észak-magyarországi Regio­nális Vízmű beruházása a Szécsény—Mihálygerge közötti távvezeték építése, amelynek költségeit fele-fele arányban fedezi a megyei tanács és á vízmű. A tervek szerint az idén megépítik a Berkenyét Nőtinccsel összekötő vezeté­ket is. Két településen társulati úton bővül a községi vízellá­tás, míg további öt község­ben — céltámogatással — megkezdődik az ivóvízvezeték kiépítése. N GORÁD — 1987. január 19., hétfő

Next

/
Oldalképek
Tartalom