Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
E gyszercsafc csönd left a a kórteremben. Mindenki elfeküdt az ágyán, és hallgat. A nagyon sovány asszony még nem jött vissza a vizsgálatról, ebédje érintetlenül áll a szekrényén. Passzírozott karalábéfőzelék a tetején egy darabka egybesült sertéshús, szálirányban széliéivé, el tudom képzelni, bár innen csak a vastag fajansztól látszik. A nagy ablak mögött meg csak egy egynemű szürke ég, valahol a felhők mögött ott kínlódik a nap, de ma már aligha süt ki. Egy kis csend — az ember lecsukhatja a szemét. De, ekkor horkolni kezd a ttírós öregasszony. Aki, nem akar hazamenni. A viziteken nem fogy ki a panaszból: bérűd a keze, az ujjait már hajlítani se tudja, a fejében mintha megpattant Volna valami, és tartalma a fülébe ömlött volna. Beöntést- követel, nem kapta mea a ráadás srömlét a reggelihez. Éjjel «heg sír, vagy csak siránkozik, a sötétben nem látni, könnyezik-e. vagy sem. Egyik iéjszaka az övé mellé még ®gy síró hang csatlakozott, nem tudom. kié. Ma hajnalban viszont, vala'-i ráförmedt: most már elég legyen, e attól fogva ,az öregasszonv ágya felől csak' halk szipáko- iás hallatszott. Most meg horkol. A többi ágyról moeorgás, •óhajok indáinak el. — Nappal kialussza magát, «éjjel meg nem hagyta az «mbert pihenni — mondja ■végül a falusi asszony, akinek az ágya mellett ott áll a mankó. — Föl kéne ébreszteni — mondja zmrdul a százhúsz kilós fiatalasszony. A tanácsi nő, aki egész léd esség tárat tart az éjjeB- »zekrényében, már húzza is fiókot, és-, zörget! a selyemi ,, _ ■ _- -, f * wTun. — Föl kéne, btnqr— hvmik I. T De, nem cstoóSnak kidjjhnit, csak hallgatják a horko- tlá st. Hallgatjuk. Erőszakos, Rekedt hang, kíméletlenség, »ót, valami szégyentelen bu- *yog benne, bugyog, fortyog; ifcesűrűsödött mérges anyag jiegy üstben. Pedig az öregasszony kicsi, soványka, teste Üskár egy nyolcéves gyermekéDé, éppen érkezik a naigyon sovány asszony. Hette. jKíetes zöld pongyoiájábao be- jBmbofyog, mint egy nem is ^emberi jelenség. Mint egy sóhüvely. — Na mi volt? Ott az ebédje, már biztos kihűlt. — Még mindig nem tudom, megcsináliák-e azt a májvizsgálatot, vagy nem csinálják meg. Kicsípnek belőle egv darabot. Mi az ebéd? Zörög a fajansztál teteje. Es indulnak a hullámok — a szélcsendnek immár vége. — Kicsípnek egy darabot a májából? Hogyhogy? — kérdezi a tanácsi nő, felül és térdére teríti a szalvétát • A Kftmontl S»Jtösrohrft*t r**6. évi pályázatának in. díjas alkotása tárca kategóriában. — CSfnftfTák m#r nekem ezt is. Nincs olyan, amit nekem ne csináltak volna. Hát rom éve idejárok. A gyerek, a kisebbik, most ment gimnáziumba, a szobafestők meg már le voltak beszélve, hát gondolhatják... — Én is harmadszor vagyok itt — közli a százhúsz kilós fiatalasszony. — A hús kemény, nincs rendesen meg. sütve, ugye? — Elég rágós. Próbálkoznak ezzel, azzal, de néha olyan, mintha nem tudnák, mit csinálnak. — Bízza csak rájuk, azért orvosok, hogy tudják — mondja a tanácsi nő meggyőződés nélkül. Égy piskótatekercset majszol, letekerte. mintegy vastag sárga rugót, és a bel. só végét kezdte el csipkedni. A horkolás elhalkult, mintha jelentőségét veszítve, önként háttérbe húzódott volna, srwrkSlÄsok, mintha étes késeket forgatnának benne... — Csak az a baj, hogy mindent lepasszíroznak. — Aki egyszer idekerül, soha többé nem lesz egészséges. — Maga még fiatal, ne mondjon Ilyeneket! Az ura is milyen rendes, csak figyeltem, még süteményt is hozott. — Az uram nővére sütötte, csak az a hibája, hogy túl sole citromhéjat tesz bele. — Én az almáspitébe nem is teszek. — Azóta nem tudok rendbejönni, mióta a fiammal az a baleset történt! A nagyon sovány asszony kibújik a borsóhüvelyből, és az ágy végébe teszi. Az embernek az az érzése, egy üres hálóing csúszik be a felhajtott takaró alá. A hálóing szalagfűzéses fodra fölött, Hallama Erzsébet: A baleset* s a kórtermet a jólismert zajegyveleg tölti be: kanálcsörgés, léptek, takarópaskolás, papírzizegós, a vaságyak eresztékeinek recosenései, no és a beszélgetés moraja, amely állandóságával olyan, mint mondjuk egy tenger, hullám- csapódásaira olykor felkapjuk a fejünket, máskor viszont elfeledkezünk jelenlétéről. — Negyven disznót adtunk le tavaly is, kettőt mindig magunknak ölünk, így egész évre megvan a csomagolni- veló... — A kieebtitk lányomnak meg egészen vflágosszőke, mindenki csak csodálkozik, hmiwi örökölhette, de nekem a nagyanyám ... — KarajtwM pörköltet? Nahát én ezt meg nem tenném... — Tavaly kipusztult egy almafánk, nagyon jófajta alma voll pedig, az a nagy téli alma ... — Az aram meg mindig azt mondja: nem baj, fiam, csak te eriggyél a kórházba, ászt gyógyulj meg. Tad főzni, még es a —mi. Deltát, azért.— Szép dupla petúniáim vannak, tavaly a sógornőmnek ti adtam magot, az Idén a ház été Is öltetek, van ott egy kis keskeny rész ... — Nem beszélve arról, hogy e mosás! Jó, hogy van mosógép, de mikor hazamegyek, győzzem rendbe tenni a ruhákat ... — Hogy hívják azt a kis barna doktornőt? Nem, nem. az Éva doktornőt, azt ismerem, azt a másikat... Fekszünk ebben a kis tengeröbölben, s a hullámok személyesen verdesik a partot. Odaütődnek, aztán visszahúzódnak. elenyésznek. — Ez nem is olyan rossz, ez a kelkáposzta. — Az nem kelkáposzta, az karalábé. — És a fejemben ezek a azonban ott egy vékony, inas nyak, afölött pedig egy emberi arc. Az arc elhelyezkedik a párna közepén, és elfordul balra. — Miért hát milyen balesete volt a maga fiának? Az asszony, akinek az ágya mellett ott áll egy pár mankó, kicsit följebb húzódzko- dik, és rákönyököl a párnára — Nyolcéves volt én meg éppen gyerekágyas, akkor született a lányom, de haza- kéretőztem __ A százhúsz kilós flatalasz- szony, aki a szoba Jólértesült embere, mindjárt közbe te szól: — Éppen «kari am mondani, hogy magának kislánya van, nem fia! — Estefelé leültem egy kicsit, akkor tettem be a kalácsot a sütőbe — folytatja a könyöklő asszony, és hol balra pillant, hol jobbra. — Gondoltam, sütök egy kis kalácsot Az apósom éppen trágyát hordott Jatt a zetoe, ott mot el a kapunk <0% a zetaros be te köszöni az apósomnak, mert ó eKI az udvarban éppen trágyát hordott A gyetek sbőK, hogy elmegy a biciklivel ar apja elé. Jó, mondom, esek vigyázz, és el ne csatangolj. Aztán már csak úgy láttam, véresen, az apja karjában, mert az uram hozta be az ölében. Aztán jöttek a mentők, de a gyereket már el se vitték, hanem engem vittek el, nem is igen tudom, mi történt velem, mert csak utólag mondták, hogy valami ideg volt. És higgyék el, azóta van énnekem ez a sok bajom. A csöpögő vízcsap apró felkiáltójelekkel szabdalja fel a hirtelen támadt csöndet. Az öregasszony horkolása most nem hallatszik. Az ágyak rugói nem moccannak. Csak a csap dolgozik, mintegy magárahagyott gép, szórja semmibe hulló lövedékeit. A százhúsz kilós asszony nagysokára megszólal. — Hát meghalt? — ö volt nekem az egyetlen örömem — folytatja az asszony a középső ágyról —, és mióta meghalt, azóta ez a tengersorok baj ... Mindig csak a munka, meg a munka volt. És semmi jó. Három házat építettünk föl. Az anyó- soméknak, a sógoroméknak is.^ Az uram jó ember. Dehát,' csak mindig a munka volt... A Teri nővér jön be, nagy sebbel-lobbal, ahogy szokott. — Vargáné, húzza le a bu- gyogót, hozom a szurit! Vargáné, a nagyon sovány asszony engedelmesen ki takarózik. — Dehát, hogyan történt? — kérdezi a kövér fiatalasz- szony. — A kis finom szurit — lelkendezik Teri nővér. — Ügy, hogy jött a busz — mondja az asszony átkandikálva a Teri nővér hajladozó dereka fölött. — Jött a busz a szomszéd faluból. Azzal jött az uram is haza. A gyerek meg a busz mögé hajtott. Teri nővér, a kövér fiatalasszonynak is hozott szurit, s miközben beadja, ma is elsüti a már ismert viccét. — Ha tehetném, összegyúrnám magukat és ketté vágnám, mind a ketten jól járnának. A kövér fiatalasszony fölnevet, s engedelmesen vele nevet a nagyon sovány asz szony is. Teri nővér elégedetten mosolyog, és a tálcájára szórja a tűket. — A nagy busz port esi nált, mert akkor még nem volt kövesút a faluban. A zetor a portól nem látta, hogy ott a gyerek. — Hát a rotor ütötte ef? — csodálkozik a kövér fiatalasszony. — Az hát. Art mondják, a ■etoros sírt is. Az a felnőtt ember. Nem akarta elhinni... Teri nővér a fejét csóválja. — Rémes, milk történnek. Most hallottam egy esetet egy babakocsit ütött el egy autó. A szoba felszisszen. — Még elgondolni is .;— motyogja a tanácsi nő. — Ez a zetorosügy mikor volt? — kérdi Teri nővér, már az ajtóból. — Kilenc éve — adhajt az aaazooy, és megtört! a szemét — Ja, olyan régen? — mondja Teri nővér. Tálcáján finoman csörömpölnek az ampullák és a tűk. — Az más. — Az ő fia vott — szól valaki utána bátortalanul, de az ajtó már becsukódott. A nagyon sovány asszony szólal meg először. — Nem tudom, most valahogy rosszul adta be. Fáj a helye. — Biztos eltalált valami ideget — véli a kövér fiatalasz- szony. — Nekem nem fáj. A sírós öregasszony nagyot horkant, mint mikor valaki felriadni készül álmából, s a fejek most mind arrafelé fordulnak. Messziről jött artisztikum Betty Moss: Főnix A kortárs kanadai kisplasztika kiállítása az Ernst Múzeumban Nem tudom, hogy a hatalmas Kanada tiz-egynéhány milliónyi lakosából hány született Kanada területen, de azt a szép és lelkiismeretesen szerkesztett katalógusból meg lehet állapítani, hogy a szobrászok jó kétharmada máshol látta meg a napvilágot. Trinidadon, vagy Csehszlovákiában, Franciaország- han, vagy épp nálunk. Hogy magyar sok van köztük — Mérei Erzsébet, Nagay Mária Készéi, József Attila és mások —, az nyilván a budapesti bemutatás miatt is van, de könnyen lehet, hogy a magyar születésű művészek olyan szerepet töltenek be a kanadai kisplasztikában, mint a 30-as évek Hollywoodjában ... Készéi József Attila egy portréja bizonyos mértékig mosolyra késztet: a hajdani baloldali szellemű Európát költők antológiája összeállítója, a népszerű Villon-átül- tető az utóbbi harminc évben alaposan megváltoztatta nézeteit Ám, már Engels megmondta, hogy az írói életműben a jó írás sokkal lényegesebb, mint a téves politizálás. E leginkább akadémikusnak mondható portré mellett Készeinek egy másik műve áll: Elsősegély-felszerelés nukleáris szennyeződés esetére. Sikkesen agyusztólt akasztófakötél, pontos használati utasítással. „Vegyes technika, 30x20x12,5 cm”, közli az adatokat a katalógus, mert a tudomány a morbid tréfát is köteles felleltározni — ettől lesz aztán igazán morbid tréfává a dologi Készéi két művét azért érdeme« kiemelni, mert mindkettő kivétel az óceánon túlról érkezett anyagban: sem az akadémikus portré, sem a dadaista ötlet nem jellemző. Igaz, Lea Vívót lírai és anekdotikus figuráival a Képcsarnok boltjaiban is találkozhatnánk, Mérei Erzsébet meg, mintha Rodin bűvöletében lett volna művésszé, és Marosán Gyula fadobozba komponált tereiben felbukkan egy csöppnyi szelíd dadaizmus, ám az egész kiállítás felett, a nagy Brancusi szelleme látszik lebegni. Soha rosszabb őrangyalt! Ez a szellem ilyen bőségesen adagolva elsodorja az alkotóerőt a túlságosan éteri szépség irányába. Szépek és finomak az anyagok. Szintén szépek és finomak a többé, vagy kevésbé absztrakt formák. Aranyiban csillog a réz, hófehér a fehérmárvány, meleg barnájával hívogat si- mogatásra a fa. Judi Briggs, Yeon-Tak Chang, Aileen Hooper Cowan, George Foster, Mary Gorrara, Maryon Kan- taröff, Edward Koniuszy, Geert Maas, Betty Moss, Cara Popescu, Andrew Posa, Michael Stebih vagy Oliver Tiura egyaránt ennek a lírai harmonikus formai szépségeszménynek hódol, ami önmagában nem volna baj... Csak hát az ilyen kisplas»-* fika egyedül, egy szép lakás külön zugában vagy kertjében, posztameosen állva, a maga körül szervezett térben él lga?án; így együtt kevésbé hagyják egymást érvényesülni. Igaz, összességükben kifejeznek valamit a mai Kanada lelkületűből: azt, hogy a merényletek robbanásaitól hangos Nytrgat-Európához. meg a zaklatott tempójú Egyesült Ákanokhas képest Kanada dinamika«, ám csöndesnek mondható ország. Egyike a föld kellemes helyeinek — nyilván ezért is keresik ott oly sokan a boldogulást, „ Sz. A. Reginald Sheffield: „We are the World We are the Children" Karen S. Harding: Totem anya Karen S. Harding: Mohawk indián maszk Maria Rahmer S.: Segítség! NÓGRAD — 1987. január 17., szombat V ADERN A JÓZSEF: Kövek Körtek. Vállvetve kövek. Emberen táU szorítás. Oídaft és haránt lélegzem köztük, mint a képzetet. Minden más mozdulatlan. Nincs éj, se Eöld, se Nap. A szorongás főműve a fal. Ennyi az Eden, ennyi a lobogó: meggyűrődik a síkban a szó. Hallom: dadognak a kapuk, kettémetszi a teret csikorgásuk. A fal besúgói nyitódnak, csukódnak lent, s az ormon — már sehová sem kapaszkodom. Kő a kövön, falazódom: keserű emlékezet, mésszel és vízzel összeforrasztott dac vigye elétek kitágult homlokomat. MOGYORÓSI ERIKA: XXXXX írógép fölött magasodhatsz ‘ míg az ablakon a rácsok csíkokra szabdalják az égitesteket Szeretnél a csillagokhoz hasonlítani ők sértetlenül hatolnak át a réseken Talán ezért szereted az éjszakát Lebben a függöny — Rilke lép elő s te szégyenkezel hogy élösködik rajtad a fájdalom ö meglocsolja virágaidat letörli a port odaköszön József Attilának majd távozik Szobádat elsötétíted már gyanakszol a hóhullásra is Most először kulcsra zárod az ajtói Darabokra törsz egy hanglemezt Mezítelenül költözöl az ágyba S holnap újból levélét vársz telefonhívást táviratot
