Nógrád, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-17 / 14. szám
Befolyásolás, nem beavatkozás A Nógrád — Rendkívül jó anyagi feltételek között indultunk- — Szinte ez volt az első mondata Bihary Lajosnak, a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet igazgatójának. S hogy nem amolyan kincstári derűlátás mondatja vele ezt, bizonyították a látottak; a jól felszerelt könyvtár, a nagy értékű berendezések, az egyetlen fél év alatt napvilágot látott kiadványok — ezekről még lesz szó —, s a hír, hogy jó ütemben halad az intézet jobb elhelyezését elősegítő épület felhúzása. A körséta, az ismerkedés nem volt hosszú, inkább a látottak értékelésével, a kívülálló számára láthatatlan tartalom felvázolásával telt az idő Bihary Lajos irodájában. — Nagy szerencsénk — folytatta első mondatát az igazgató —, hogy a megyei tanács nem lépcsőzetesen, hanem, mondhatni egyből teremtette meg a feltételeket. S ez nem csak az anyagiakra vonatkozik, de a szakemberekkel való ellátottságra is. Még válogatási lehetőségünk is volt, s ez azt eredményezte, hogy a jelek szerint minden posztra megfelelő végzettségű és felkészültségű munkatársakat , sikerült szerezni. A kérdés, lévén -új intézményről szó, kézenfekvő: — Mit szólt- a pedagógus- társadalom az intézet létrehozásához? Hiszen eddig is léteztek azok a feladatok, s intézmények, melyeket most n pedagógiai intézet lát el. Puszta összevonásról lenne csak szó? — Meglehet, voltak talán ellenérzések, de nagyon remélem, hogy röviden kiderült: ez nem hivatal, ahol hivatalnokok dolgoznak. Pedagógusok vagyunk mimd- ahányan, akik saját gyakorlatunkból jól ismerjük az iskolák belső életét, a tanári munka mibenlétét. Egyik legfontosabb törekvésünk volt Megyei Pedagógiai Intéze már az induláskor, 1986 augusztusában, hogy szándékainkat megismertessük és a lehetőségek szerint elfogadtassuk kollégáinkkal. Ennek érdekében minden iskolába afféle bemutatkozó levelet küldtünk, amiben vázoltuk elképzeléseinket. Hiszem, s a tapasztaltak eddig ebben erősítenek meg, hogy sikerült egyértelművé tenni létezésünk értelmét. — Mit tekint az intézet a legalapvetőbb feladatának? — Legfontosabb az általános ismeretek bővítése, valamint a pedagógiai méréselméleti tudás szélesítése és elméljntése. — A pedagógiai méréselméleti tudáson mi értendő? — Eredmény-, és teljesítményorientált világban élünk, de nagy kérdés: bizonyos tevékenységek eredményessége miként mérhető? Maradván az oktatásnál: miként mérhető ott a teljesítmény, az eredmény? Mert mérni itt is kell. De, vigyázni nagyon fontos, mert, ha rosz- szul mérünk, vagy letörünk valakit, vagy megalapozatlan illúziókat ébresztünk benne saját munkájának megítélésében.- Az intézet tehát intenzíven foglalkozik a kérdéssel, hiszen az eredményesség megközelítése ma már szakma, sőt tudomány. Ezzel kapcsolatban lényegesnek érzem, hogy bizonyos minősítésekkel csínján bánjunk. Ilyen például a korszerűség, korszerűtlenség fogalma. Ennek megítélésében ugyanis egyetlen mérce lehetséges. Ami eredményre vezet, az a korszerű. — Mik a további tennivalóik? — Fontos, hogy az új oktatási törvény megvalósítását segítsük, természetesen nem direkt módon. Nagy feladat a korábbi szakfelügyelői rendszert felváltó szak- tanácsadói hálózat munkájának segítése. Sok a tennivalónk a továbbképzésben; I fél éve Ebben a tanévben például 48-iéle tanfolyam működik 773 résztvevővel. Távol álljon tőlem a számokra való kizárólagos hivatkozás, de aligha mondható ez kevésnek, s persze bízunk benne, hogy a mennyiséghez minőség is járul majd. Ugyancsak nagy szerepet kap munkánkban a pedagógusok alkotó tevékenységének segítése pályázatokkal, s, azzal, hogy az arra érdemes dolgozatoknak nyilvánosságot, tehát megjelenést is biztosítunk. — Miként tartják a kapcsolatot az iskolákkal? Tekintettel arra, hogy Nógrád- ban — egyebek közt a közlekedés nehézkessége miatt —, nehéz lehet naprakészen közölni fontos tudnivalókat. — Úgy hiszem, ennek is megtaláltuk a módját. Számos kiadványunk van, s ezeket olcsón, ám kézbe vehetően állítjuk elő. Közülük talán első helyre kívánkozik az a kis — mondjam úgy — információs újságocska, ami minden hónapban napvilágot lát, s eljut minden iskolához, óvodához. A már korábban létezett pedagógiai füzetek mellett „Iránytű” címmel indítottunk sorozatot, megjelentettünk pálya- választási tájékoztatót, de sorolhatnám még a címeket- Egy biztos: ismereteink szerint a megyék közt szinte egyedül állunk kiadványaink sokrétűségét tekintve. — A megyei tanáccsal milyen a kapcsolatuk? — Erről csak annyit: a döntések előkészítésébe bevonnak minket, s ez nem kevés. — Ha röviden akarja összefoglalni munkájuk lényegét, miként fogalmaz? — Célunk a pedagógusok innovációjának segítése. Nem a beavatkozás, különösen nem a számonkérés a feladatunk, hanem a befolyásolás. S. %. Roger Vadim a nők Egy párizsi bíróság ítélete szerint hatvanezer frankot kell fizetnie Roger Vadim francia filmrendezőnek és hírhedt könyve francia kiadójának három filmszínésznő számára. A rendező „Bardot, Deneuve, Fonda” című könyve tavaly áprilisban jelent meg, s ebben Vadim intim részleteket közölt a két francia, illetve az amerikai színésznővel folytatott szerelmi viszonyáról. A bíróság indoklása szerint a kártérítés Brigitte Bardot- nafc azért jár, mert a .-művésznő már évek óta szeretné elkerülni a nyilvánosságot”, továbbá „jogában áll visszautasítani, hogy részlete, két tárjanak fel érzelmi életéből”. Catherine Deneuve esetéuen hasonlóképpen foglalt állást a párizsi bíróság. Vádira ezzel szemben úgy védekezett, hogy neki viszont jogában áll visszaemlékezéseit megírni a három hölgyről, és, ha ebben teorfiüoezák, akkor az a „kifejezési szabadság” súáyos megsértését jelentené. Tavaly decemberben egy párizsi bíróság ítélete szerint az egyik francia magazinnak százhúszezer frankot kell fizetnie Deneuve-nek, Bardot- nak pedig 100 ezret, mert a lap részleteket közölt a Va- dim-könyv amerikai kiadásából, s az még őszintébb is volt, mint a francia változat. összefogás az egészségesebb környezetért Társadalmi összefogás szükséges ahhoz, hogy mindenki rendes ivóvizet ihasson Magyarországon — hívta fel a figyelmet a közös teendőkre a Hazafias Népfront országos elnökségének környezetvédelmi bizottsága. Ennek érdekében társadalmi akcióprogramot hirdetnek az ivóvízkészletek védelméért. A víz minőségével, a kistelepülések vízellátásával foglalkozó múlt évi ülésüket mintegy kiegészíti a szennyvízkezelés kérdését is napirendre tűző január 21-i rendezvényük. A két ülésen elhangzott vélemények összesítését követően még az év első felében közzéteszik a társadalmi akcióprogramot, s az 1987-es munkatervben már szerepel a program kezdeti tapasztalatainak értékelése is. Jelenleg az ország lakosságának körülbelül 15 százaléka nélkülözi a vezetékes vizet, s csaknem 800 kistelepülésen közegészségügyileg kifogásolható a helyi, ásott kutakból nyert ivóvíz minősége. A VII. ötéves terv során vízműépítésekkel, az ipari, mezőgazda- sági vízművekre csatlakozással e települések fele jó ivóvízhez jut, de sok kisközség továbbra is az odaszállított vízre szarul. A vízkészleteket számottevő mértékben veszélyezteti a csatornázás hiánya. A vízvezetékkel rendelkező falvakban a szennyvíz 95 százaléka egyedi szikkasztókba, árkokba, patakokba, használaton kívüli kutak- ba kerül. A csatornázást épp olyan fontos programnak kell tekintem, mint a megfelelő vízellátást — hívja fel a figyelmet erre a szempontra is a környezetvédelmi bizottság. Az ipari, mezőgazdasági termelés, a lakossági hulladék, a szennyvíz miatt nem teljesen védettek a mély fúrású kutak és a folyó menti víz- kivételi helyek sem. A kiépített vízbázisok csupán 30 százaléka rendelkezik megfelelő védettséggel. Nem csak a vizek, de a levegő, a talaj szennyezésével és a környezetvédelmi jogszabálytervezetek társadalmi véleményezésével is foglalkoznak majd az idén. H Ismét itt vagyunk. A Mikszáth-kúnát körülvevő százados fák alatt, az óriási parkban, a csillogó szemű apróságok gyűrűjében. Több évvel ezellőtt jártunk e vidékein, s akkor ismerkedtünk meg Zolival. Zolival, aki minden társa közül a legéhesebb volt a szeretette. Kapaszkodott a kezünkbe, hogy csakis az övéi legyünk, ne kelljen másokkal megosztani a meghitt pillanatokat. Zoli akkor megígértette velünk, hogy máskor is jövünk, és arra kért, ne csokoládét, édességet hozzunk neki,. hanem meséskönyvet. kot." — És nem is játszanánk? Erre meg ő bizonytalanodik el; „De, játszanánk, ha már rendet tettünk. Néznénk a televíziót, jó?” Burisné Kürtös Katalin, a hofpácsi nevelőotthon vezetője a párbeszédet hallgatva elmondja: — Próbáljuk pótolni a szülői ház melegségét, szeretetét a gyerekeknél, ám ez csak részpatronálója, jönnek Rétsógról, a nagyoroszi tsz-bői, az állami gazdaságból a brigádok, felnőttcsoportok, segítettek a sportpálya építésében, a sok-sok társadalmi munkáival. Elhalmozzák a kicsiket apró ajándékakkail, édességgel. Mégsem az a legboldogabb közülük, akinek nagyobb csokoládé jut. Hanem az a kislány, akit rendszeresen elvisz a pótanyuka balassagyarmati Ki a legboldogabb. Mily gyarló az ember. Mia- tíent megígértünk, azután a pergő napok rohanása elhomályosította az élményt, az igére • tét. Zolit ma már hiába keressük, ki tudja merre sodorta árva kis élete, ki tudja, az ország mely nevelőotthonában várja a felnőtté válás pillanatát. De itt vannak körülöttünk az ejabb Zolik, Katik, itt vannak a kabátunkat, kezünket marko- lászó, szorongató apróságok. A nevelőotthonok állandóan újratermelődő kis lakói. Azt mondja Rita: „Ügye hazaviszel?” És mit csinálnánk otthon? — kérdezem bizonytalanul. — „Hát kisöpöménk, elmosogat- pánk, rendbe raknánk a polcoelhagyatott? ben sikerül. Ott, ahol egy gondozónőre 8—10 sete-suta apróság jut, nincs idő a kényeztetésre, a babusgatásra. Meg aztán ezeknek a gyerekeknek idejében el kell sajátítani az önállóságot, hiszen később sem számíthatnak arra, hogy valaki majd helyettük elvégzi a napi teendőket. Harminckilenc kisiskolás, elsőtől negyedik osztályig ennyien lakják jelenleg a kúria szobáit. Minden csoportnak van MÓGRÁD - 1987. január 17., szombat otthonába, meg az, aki gyakran utazik Diósjenőre az „ő családi házába". Ahol van még két gyerek, ahol neki is jut külön ágy és külön bab. Tizenhárom elsőssel' sétálunk, ugrálunk, játszadozunk a százados fák alatt, amikor komoly felnőttek toppannak közénk. Rövid bemutatkozás, ők a dejtári vízmű Farkas Bertalan >zocialis- ta Brigádjának képviselői. Azért jöttek mert patronéin éretnének egy gyermekcsoportot. Své- lecz Zoltán üzemvezető végignéz a kíváncsi gyerekseregen, s aztán megjegyzi, ők éppen jók lennének. Amikor meg kiderül, hogy a brigád is tizenhárom tagból áll, teljessé válik az . egyetértés. Nem tudni, a váratlan látogatók mire számítottak, mindenesetre az egyre nyíltabbá váló barátkozás, beszélgetés során megcsillannak a könnyek a szemekben. Az elsősök kitárulkoznak. „Mit szeretnétek? Mit kértek tőlünk? — faggatóznaik a vízművesek.- Elmenni hozzád - simul Paróczi Sóndorné brigádvezetőhöz a szénszemű Marika, akit egyszer az édesanyja már hazavitt, de két hét múlva elfogyott a pénze, s a kislány a GYIV1- ben kötött ki. Komoly megállapodás születik az apró és a felnőtt ember között. „Először megismerkedünk, közösen kirándulunk, aztán ki-ki megválasztja magának a pótanyukát, pótapukát. És akkor majd eljöhettek hozzánk, a csalódba is.” A dejtári vízmű kollektívájának talán még soha nem volt olyan megható ünnepe, mint a tavaly decemberi. Mert a Mikulás elé nemcsak a saját gyerekeik járultak, hanem a horpácsi elsősök is, tizenhármán. Minden anyukának, apukának jutott a saját gyerek mellé egy kis új jövevény. Akit egyszer talán vendégül Iqtnak majd otthonukban. — rim — A lottó első heti sorsolása a MEDOSZ Móricz Zsigmondi Kult úr házának színházterme ben A 30. születésnapon Kis lottótörténef Ki többnek, ki kevesebbnek gondolná (aszerint, hogy menynyi szerencséje volt vele), az egykorú közlemények azonban azt bizonyítják, hogy éppen harmincesztendős a lottó. Mármint a jelenlegi magyar- országi, amelyen oly sokan próbálgatjuk megnyerni Fortuna istenasszony kegyeit. A genovaiak a XVI. században öt személyre fogadtak Ennyit választottak ki kilencven közül évente a köztársaság nagy tanácsába. Ké-' tóbb már nagytanácsi választás sem kellett hozzá, egyszerűen a játék öröme miatt zajlott a fogadás. No meg —, s ezért honosították meg a lottójátékot Franciaországban, Németalföldön, s később Angliában, Ausztriában és Poroszországban is — jó bévé te. E forrásnak bizonyult az állam számára, méghozzá különösebb befektetés nélkül. Kissé később megérkezett Magyarországra is. Mária Terézia —, akinek nemcsak az uralkodáshoz, de az üzlethez is volit érzéke — 1762-ben engedélyezte ezt a játékot „életüket és vérüket” érte adni hajlandó magyar alattvalói számára. Akkor még lutrinak hívták, s első húzását a budai Bomba téren (ma Batthyány tér) tartották meg 1770. szeptember 2-án. A maitól lényegesen eltérő szabályok szerint rendezték a lutrihúzásokat (még egy találattal is lehetett nyerni), s a számok kihúzási sorrendjének is Volt jelentősége. A múlt század végén győzött a lóversenyfogadás rend. szere, a lósport mögött számos arisztokrata és más nagy- birtokos állt. így a lutri megszűnt, s kereken hatvan év telt el. amíg újjászületett — lottó néven. Az erről szóló rendelkezés 1957. január 17-én jelent meg, az első lottóhúzást pedig két hónappal később. március 7-én rendezték, igen nagy érdeklődés mellett, a MEDOSZ budapesti székházában. Az első nyerőszámok: Ki, 61, 71, 77 és 89. Öttalálatos nem volt, négytalálatos is mindössze hét darab, nyereményük egyenként — a nyereményadó levonása után — 1 128 600 forint, míg a hármasokra 660. és a kettesekre 17.60 forintot fizetett az új játék. Másfél millió szelvény vett részt az első heti sorsolásban. Csütörtökön tartották a* első lottósorsolást, később péntekre tették át a húzás napját, s most van szó arról, hogy ismét visszaállnak a csütörtöki „szerencsenapra”. Elsősorban technikai okokból, mert a beérkezett szelvények „sorbaállítása”, majd értékelése kézzel történik, s ez tetemes időt vesz igénybe. Jóllehet 1986. szeptember 1., a lottószelvények árának százszázalékos emelése után némi visszaesés volt a lottózásán, mostanában is 7 millió körül jár a beérkező szelvényeit száma. Érdekes viszont, hogy az eddigi legnagyobb lottónyereményt éppen a legutóbbi szelvényáremelés wtáni hetekben fizették ki: az 1986-os 48. játékhéten, amikor — természetesen ugyancsak az adó levonása után — 6 381 547 forint ütötte az öítalálatos szelvény boldog tulajdonosának markát. Ám a lottószelvények útjának . túlsó végén” is vannak 'gondok. Az egyik a játék megindulása óta mindig abból eredt, bogy a szelvények feladásakor a fogadó nem kap semmiféle igazolást. Ezért fordult elő, hogy némelyik — nem egyszerűen játékos, hanem szerencsevadász — utólag töltötte ki szelvényét, s mutogatva rajta az öt találatot, reklamációval fordult a Sportfogadási és Lottó Igazgatósághoz. A postán a beküldési idő után maradt szelvényeket pecsételik le, s ezt teszik az igazgatóságon is a későn érkező lottócédulákkal, mégpedig közjegyző jelenlétében. Óvások azért vannak —, húszezer forintnál nagyobb nyereménynél már nem egyszerűen reklamációról van szó —, de 80 százalékuk alaptalannak bizonyul. S a másik good: a kézi munka. Hétezer ember végzi a szelvények feldolgozását, s köztük is —, mint oly sok más helyen — nagy a fluktuáció. Általában másfél év alatt cserélődik ki a gárda. Pénz volna a gépesítésre —, de egyelőre megfelelő gén nincs. Gyártanak ugyan szei- vényfeldolgozó gépet svéd, angol és nyugatnémet cégek —, de ehhez devizát kellene adni. Mi, lottózók reménykedj unit tovább a szerencsénkben. v. n.
