Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-09 / 289. szám

Helyi Művészek fóruma

Iskolagaléria a zeneiskolában

Ember Csaba, a zeneiskola igazgatója nemcsak szívesen tájékoztatott, hanem többször is vállalkozott alkalmi tárlatvezetésre.

— A zeneiskola előterét úgy alakítottuk ki — magyarázta első alkalommal —, hogy korszerűen tudja szolgálni a művészetet, a műveket, és tudja segíteni az általános és középiskolákban folyó esztétikai nevelést, a tanulókat és később az érdeklődő felnőttlakosságot is.

Valóban intim hangulat vett körül bennünket az ez év márciusában átadott aulában. Legelső beszélgetésünkkor a

falakon Nagy Márta tanár

virág- (krizanténum-) akva- relljei pompáztak, csendes, „finom” élményt nyújtva a nézőnek.

— Nagy Márta és Csem- niczky Zoltán művészeti főelőadó közösen vállalták el az előtérnek kiállítási teremmé való átalakítását — mutatott körbe az agilis igazgató. Huszonöt, harminc képet szépen el tudnak helyezni, az akva- relleket üveglapok védik a portól. Az egész kiállítást vigyázó szemek őrzik a kis portásfülkéből, ahol a vendégkönyv is megtalálható.

Nyugodtan szemlélődhettem, ahányszor benéztem ide, a zeneiskolában csak délután és este zajlik az élet. Ilyenkor, délelőttönként óráikra, vagy fellépésekre készülnek a zenetanárok. A vizuális élmény mellett a zene varázsa is jólesőn hatott rám.

— Az iskolagaléria ötlete Réti Zoltán balassagyarmati festőművésztől származik — mondja Ember Csaba. — Mint köztudott, Zoli bácsi ennek a zeneiskolának hosszú évtizedeken át volt tanára és igazgatója.

Legelső kiállításra az ötletadó Réti Zoltánt kérték fel. Nagy megtiszteltetésnek érezték, hogy Balassagyarmaton először itt mutathatták be Madách Tragédiáját az akvarell nyelvere fordítva. Ezzel a témával legjobban bizonyíthatták a társművészetek rokonságát.

A galéria avatasa eseményszámba ment. A város előadó- művésze, Csikász István is fellépett. Így a képzőművészet, az irodalom és a költészet szép szimbiózisa jött létre.

A második kiállításon Nagy Márta, a Balassi Bálint Gimnáziumban tanárának viz- festményeit láthatta a közösség. A soron következő kiállító Csemniczky Zoltán népművelő-szobrász volt. aki kollázsait mutatta be. Ö különben a balassagyarmati Horváth Endre Galéria művészeti vezetője. Tudni kell róla. hogy a kortárs művészetek propa- gátora, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy a mai élet szobraival, festményeivel szemben érzett ellenszenv, érthetetlen ség, vagy csak tájékozatlanság megszűnjön.

Az idei tanévnyitás idején éppen az egyik nagyon népszerű művész-tanár kiállításával nyitott az iskolagaléria. Farkas András tárlata sok látogatót vonzott megint az Öváros térre. Kovalcsik András gimnáziumi tanár méltatta az idősebb művészgeneráció egyik nagy reprezentánsát, aki a Balassi Gimnáziumban tanított hosszú évtizedeken keresztül. Órarenden kívül is oktatta a rajz, a festészet iránt érdeklődőket. Az ő útmutatásainak köszönheti pályájának alakulását sok, ma már ismert, neves képzőművész.

Farkas András elsőnek állított ki ebben az iskolagalériában olajfestményeket — jegyzi meg az iskola igazgatója. — Bandi bácsinak ez a mostani kiállítása pályájának teljes ívéből, igencsak kis ízelítőt adhatott helyszűke miatt. A Változó formák mögül — rajz, illusztráció, portré, csendélet, utcakép vászonra festve — mégis egységes arc

nézett ránk: Farkas András

arca.

A vendégkönyvben 25 oldalon keresztül olvashatók szocialista brigádok, magas tisztségviselők, tanítványok és balassagyarmati ismerőseinek dicsérő sorai. Kétségtelen, Farkas András tanár- és művészegyénisége a nógrádi táj és emberek sajátos szépségeit keresők számára sok örömet, élményt tudott adni mindig. Ezúttal is.

Öt, egyik tehetséges tanítványa, Pénzes Géza, Balassagyarmaton élő képzőművész követte. Ezt a kiállítást is — mint mindig — zenei esemény vezette be. Lengyel Judit zenetanár Trubadur-dalokat adott elő légkört teremtő technikai és stílustudással, Fogarasi Béla gitárművész kíséretében Pénzes Gézát, a kiállító művészt Ádám Tamás, ugyancsak balassagyarmati költő mutatta be a szép számú érdeklődő közönségnek.

Novemberben szovjet grafikusok. kemerovói képzőművészek léptek az iskolagaléria látogatói elé.

— Szereplésük programkívüli volt, de annál nagyobb örömmel fogadtuk őket —

magyarázza Ember Csaba. — Hiszen az iskolagalériánk rangját emelte, hogy már számolnak velünk a megye művészeti vezetői.

A minden évben megrendezésre kerülő megyéi nemzetközi művésztelep három legtehetségesebb vendégművészének alkotásaiból kaphattunk egy tucatnyit. J Akki- zov, A. Dudnvikov és A. Kirchmanov tollrajzai egyszerű eszközökkel ábrázolják az őket itt körülvett vidéket, falut, templomával és embereivel, népviseletbe öltözötten.

Az iskolagaléria első évét és egyben az idei esztendőt ugyancsak rangos kiállítással Szederkényi Att’la szobrászművész műveinek bemutatásával zárja.

Elekes Éva

Alapítvány

Horváth Endre emlékére

A város ismert személyisége. Rebmann Rókusné-, született Horváth Valéria a közelmúltban egymillió forintot adományozott a Balassagyarmati Városi Tanácsnak kulturális célokra. Az alapítólevélben kikötötte, hogy az összeg negyven százalékából Horváth Endréről elnevezett alapítványt létesítsenek.

Horváth Endre grafikusművész munkásságával, a pénznyomás területén elért kiemelkedő hazai és nemzetközi sikereivel megérdemelt hírnévre tett szert. Iskoláit Balassagyarmaton végezte. itt töltötte életének nagyobb részét is és kívánságára ebben a városban temették el.

A Horváth Endre-alapít- vány alaposan végiggondolt. Célja elsősorban az, hogy segítse azoknak az alkotó képzőművészeknek a munkáját, akik huzamosabb ideje a városban dolgoznak, illetve akik — mert valamilyen oknál fogva elköltöztek — továbbra is kötődnek a városhoz, téma- választásban, gondolkodás- és ábrázolásmódban.

A fentiekből következik, hogy a díj odaítélését feltételekhez kötötték. A Horváth Endre-alapítvány tulajdonosától jogosan várja el mindenki, hogy évente tevékenységét reprezentáló kiállítást mutasson be a városban... A Horváth Endre-alapítványt egyszerre egy személy kaphatja; kivételes esetben kettő.

A díjazottakat a Horváth Endre Alapítványi Bizottság javasolja, amelyet a városi tanács művelődési, egészségügyi és sportosztálya bírál

fölül és továbbít a tanács végrehajtó bizottsága elé, amely végső soron dönt az előterjesztés ügyében.

Balassagyarmat Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága december elején úgy döntött, megerősítve az alapítványi bizottság javaslatát, hogy a Horváth Endre-díjban Farkas András festőművész részesül.

Dr. Kiss Árpád portré dóm* borműve a korábban Bajcsy úti általános iskolának nevezett intézmény homlokzatán látható. A rendelőintézet előtt helyezték el a funkcionális ivókutat,, amelyből inni lehet, de sajnálatosan egész nyáron nem üzemelt. Környezete nincs úgy rendbe téve, ahogyan a kúthoz igazából illene.

Tessedik Sámuel szobra a cserhátsuránvi iskola udvarán áll. S található a művész munkáiból Szolnokon. Szegeden, Hódmezővásárhelyen és Nagyatádon is.

— Kettős cél vezet — vallja. — Egyrészt kielégíteni a társadalmi, közösségi igényt, másrészt saját magam elképzeléseit. Ügy kell ezt elképzelni, mint egy golyót, vagyis a kettő egységben van- Egyiket sem érzem alábbvalónak a másiknál. A társadalmi igény kielégítése nem esik nehezemre, ugyanakkor vigyázok, hogy ne tegyek ízlésbeli, művészi engedményt, azaz ügyelek a szakmai színvonalra, tisztességre. Nem vagyok hajlandó mellébeszélni, csak azért-, hogy különlegesnek tűnjek fel.

Szederkényi Attilát napjaink emberének gondolatai foglalkoztatják, például a tehetség, az érvényesülés, a béke. Most készít — részben már megvalósította — egy tíz-tizenkét darabból álló sorozatot a szárnyas emberről, aki sokszor képtelen repülni, többféle okból, netán azért, mert maga sem akar. Lényegében a tehetség és a környezet viszonyát ábrázol í a.

Mostanában ezek a gondolatok töltik ki a szobrász napjait. S előkészíti rajzainak kiállítását a Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában. Munkáit december közepétől tekinthetik meg az érdeklődők. <ok>

A műtermek szokásos varázslatos csendje, a sok-sok kész vagy félig kész műtárgy igézet« keríti hatalmába a szemlélődő Szederkényi Attila szobrász művész birodalmában. Üjkó- váron az egykori iskola 1975 őszétől a művész — egy ideje saját tulajdonú — lakása. A ház mögött tágas udvar, kert. A várostól pár kilométerre vagyunk, egy elmélkedő ember számára ideális helyen.

Szederkényi Attila 1971-ben diplomázott a képzőművészeti főiskolán, két esztendőt tanított egy rajz tagozatos gimnáziumban. Kiskunhalason született 1946 januárjában, ötödik osztályos korában került fel a hivatalnokcsalád a fővárosba. A rokonságban nem találni művészt, tehát az indíttatás mindenképpen kívülről jött.

— Nagyon nehéz azt megmondani, miért és hogyan lesz valakiből szobrászművész — gondolkodik el Szederkén)' Attila. — Tizenkét éves koromban az egyik öreg barátom megajándékozott egy könyvvel, Itália művészete volt a címe. Nagyon jó festők voltak benne. Érdekelni kezdett a dolog, egyre többet néztem utánuk. Á görög és a római világról aztán tanultunk az iskolában is. Máig foglalkoztat az a kor.

Ez látszik a műteremben is- mindjárt az első pillantásra. Az egyik sarokban kettős kompozíció: Árész hadisten

férfias- pompás alakja, mögötte elgyötört, megkínzott árnyéka, vagy tükörképe, kifejezvén. mivé teszi az embert a háborúzás, a művész szavaival élve: a balhé.

A műterem egyik fala lovasokkal telerajzolva — unalomból, meg hogy ne álljon fehéren, vakon- Az emberi test szépségéről vallanak a rajzok, összecsengve az ókori világ testkultuszával.

Kő és bronz a kedvenc anyaga, mondván, erre áll rá a keze.

— Az egész szakma nehéz helyzetben van, de én igazán nem panaszkodhatok. Kapok megrendeléseket a várostól, főleg az utóbbi időben. Természetesen nem mind szobrászi munka, de azokat is szívesen elvállalom.

Balassagyarmaton több Szederkényi-alkotás megtalálható már. A Balassi Bálint Gimnáziumban állították fel Kapu a repüléshez című nagyméretű kompozícióját, amely a szabadság-szükségszerűség szimbolikája. s itt van Horváth Endre grafikusművész portré domborműve. II. Rákóczi Ferenc portré szobra az azonos nevű általános iskolát ékesíti.

Az új sportfelügyelő: Révész László

November 1. óta új névtábla függ, a városi sportfelügyelőség ajtaján: Révész

László sportfelügyelő. A 36 éves sportember neve ismerősen cseng helyi berkekben. 14 éve dolgozik a tanácson, s munkája mellett a sport lelkes támogatója és aktívája volta korábbi időszakban is(Már általános iskolás koromban közeli kapcsolatba kerültem a sporttal, a ren- szeres mozgással. Középfokú tanulmányaim idején tagja voltam a Szántó Kovács János Szakközépiskola kézilabdacsapatának. s emellett atle- tizáltam is. Nagy eredményeim nincsenek.)

Az új sportfelügyelő jelenleg levelező tagozaton jogi tanulmányokat folytat. Mindezt

úgy, hogy egy diploma már a „zsebébe van”: az Állam- igazgatási Főiskolán végzett. November 1-i kinevezése előtt a városi tanács ügyfélszolgálati irodájában dolgozott. Tíz esztendeje látja el a balassagyarmati atlétikai szövetség elnöki teendőit. Közben négy évig a városi sportiskola igazgatói posztját is betöltötte.

(Tudtam, mit vállalok új kinevezésemmel. Eddig is jól ismertem a város és környékének sportéletét, a terület eredményeit és gondjait. Egy hónapos sportfelügyelöi munkám alatt volt mit tenni. Most azon fáradozunk, hogy olyan szervezeti rendet alakítsunk ki, melynek alapja felügyelőségünk „nyitottsága”.)

A sportfelügyelő sokirányú munkát végez. Feladata a város sportlétesítményeinek elvi irányítása, a fejlesztési elképzelések tervezése és koordinálása- a sportszakmai munka segítése és ellenőrzése, s a tömegsport, szabadidő-sport és versenysport rendezvényeinek egyeztetése.

(A továbblépés, a javulás feltételét alapvetően abban

látom, hogy a városunkban működő különböző társadalmi és tömegszervezetek együttesen, összehangoltan tegyenek a sportért valamit. A külön- külön szervezgetések helyett, közös összefogásra van szükség a további sikerekhez.)

Hogy a sportfelügyelő elképzelése reális, mi sem mutatja jobban, mint az a néhány rendezvény, melyre az idén a különböző szervezetek ösz- szefogásával került sor. Az „Ipoly-parti trapp patry”. a „Mozdulj Gyarmat”, valamint a Nagykürtös és a Balassagyarmat közötti hálastaféta sikerei a közös tenni akarás eredményeit mutatják. Ezekből kivette részét a sportfel- ügyelőség, a KISZ, a HNF, a Vöröskereszt és a szakszervezetek is.

(Ezek a sikerek további erőt és hitet adnak az embernek, hogy még lelkesebben és oda- adóbban dolgozzon- A jövőben szeretnénk minél több tömegsportakciót szervezni, biztosítva a lehetőséget fiatalnak és idősnek, a rendszeres testedzésre, a mozgásra.)

(V.)

Nem luxus — a kőtártörténeiem

Ha sírrablók kerülnek rendőrkézre- a közvélemény felháborodottan reagál a korántsem humanitárius indíttatású emberek vanuál pusztítására. Természetesen ilyen cselekedetnek minősül az is, ha valaki a temető kegyeleti tárgyait, sírköveit rongálja, semmisíti meg, az/ meg egyenesen vérlázító, amikor elhagyott és történelmi szempontból pótolhatatlan márványlapok. faragott kőoszlopok válnak — némi átalakítás utá: —. újabb kori halottak hantdiszévé.

Nógrád megye muzeális értékei sem számszerűen, sem állagukat tekintve nem mérhetők az ország „gazdagabb” vidékeihez. Ami kevés kincsünk van, az számunkra kedves, értékes és a történeti kutatások egyik alapja — tehát nem lebecsülendő. Városaink közül talán Balassagyarmat mondhat magáénak számszerűségében is jelentős emléket, mely hála a gondos kezeknek, nagyrészt ma is megtekinthető, tanulmányozható. Az ügy egyik legfontosabb gesztora a honismereti kör. Ügyvezető elnökét, Kovalcsik Andrást, a város gimnáziumában találjuk. Amit elénk tár- krimibe illő történet, de úgy is fogalmazhatnám, hogy .mentőakciójuk — sajnos — már a 24. óra után indult.

— Évek óta probléma, hogy a városi temetőben régi, sokszor több száz éves sírokat számolnak fel.

Mint elmondja, nem létesítettek kőtárat, ahol az értékes relikviákat meg lehetne őrizni, ehelyett ledöntik, lépcsőként használják, vagy egyszerűen csak eldobják.

— Nagy Iván, a múlt század kiemelkedő egyénisége, aki egyébként Horpácson nyugszik, lerajzolta édesanyja sírkövét. Hiába keresnénk, már nincs — magyarázza Kovalcsik András. — Vagy itt van Jaskovics Ferenc, a megye kulturális életének jeles mozgatója, aki a harmincas

években közadakozás útján kapott méltó szemfedőt — ez sincs már.

A temetőben békésen fekszenek egymás mellett a katolikus és az evangélikus egyház halottak A két hitközösség vezetői kimutatták szándékukat a műemlékek megóvására, és úgy tűnik, az állami vezetés is észlelte a kialakult feszültséget Érdekes, hogy a szomszédban található izraelita temető milyen épségben és rendezett körülmények között őrizte meg kegyes halottait. Az idős gondnok még arra is vigyáz- hogy a vallási szokások szerint a fejfák egytől egyig Jeruzsálem felé nézzenek.

Ezzel szemben — alig pár méterre a zsidótemető falától — már a bejáratnál tar láthatunk sárba tiport márványtáblát, vadnövények kuszaságában megbúvó emlékeket. Ügy tűnik, az „Eladva” felirat mindenre jogosít, csak emberségre, a régi megóvásának közügyére nem.

— A honismereti kör 78- ban alakult — folytatja vezetőnk —, s bár késve, de megtettük az első lépéseket. Kisdiákok segédkeznek nyaranta a még helyrehozható sírok megmentésében. Segítséget kapunk a helyi kőfaragótól is, mivel néhány kőoszlop maradandó sérüléseket szenvedett. Célunk az, hogy először is a két egyház legalább fél évre függessze fel az elhagyott sírhantok felszámolását. Második lépésként szeretnénk megvalósítani egy kőtárat, ahol összegyűjtenénk az értékes darabokat- A temető egyes részein ió lenne megőrizni az egybefüggő csalacfi temetkezési helyeket. Ez eddig minimális pénzt igényel, de lehet azon is gondolkodni, hogy a különösen értékes szobrokat — például Bóna Kovács Károly keze munkáját — megfelelő eljárással megóvnánk az enyészettől.

T.N.L.

Szederkényi AWa műbelében

FELELŐSEK VAGYUNK ÖNMAGUNKÉRT