Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

Régi és új naptárak Nyolcvan-száz évvel ezelőtt az emberek azért vették kéz­be azért forgatták a naptá­rakat. kalendáriumokat. hogy hasznos gazdálkodási és egyéb tanácsokat merítsenek belő­lük. A naptárak népi hiedel­mek. babonák leírását, álom- fejtéseket, csillagjóslást és ol­vasmányt kínáltak az egysze­rű embereknek. Mint annyi más kulturális örökségünknek, a naptárak­nak a története is a rómaiak korába vezet. Annak idején, nem. az időszámítás és idő- megállapítás céljára készül­tek a naptárak, hanem az adósságok visszafizetési ha­táridejének rögzítésére, A legfontosabb nap a hónap kezdő napja, a kalendae volt (innen a kalendárium elneve­zése). A legfontosabb napokat hónapok szerint latin versek­be szedték, amelyeket a kez­dő szavakról Cisió Janus né­ven neveztek. A Cisio a Cir­cumcisio Christi-t (Krisztus körülmetélése), a Janus a ja­nuár elsejét jelentette. A Ci­sio szó nálunk is meghono­sodva csízió formában to­vább élt • kalendáriumok, ál­moskönyvek megnevezésére: A legrégibb magyar éizio a XVI. századi kéziratos Peer kódexben található. Az első nyomtatott naptárt 1592-ben Debrecenben adták ki. A francia forradalom ide­jén, a népszerűsítő ismeretter­jesztő törekvések szolgálatába állították a naptárakat ha­zánkban is. Ez időtől fogva, valóságos naptárirodalom fejlődött ki. Számos időjárási, asztrológiai jóslás, egészség- ügyi szabály látott napvilágot a naptárokban. Hosszú ideig a lőcsei kalendárium volt a leghíresebb honi kiadvány. Manapság, nem az olvas­mány. sokkal inkább a lát­vány miatt és praktikum (idő­beosztás, elfoglaltság bejegy­V zései) céljá.ból folyamodunk a naptárakhoz. Felismerve azt az igényt, a Képzőművészeti Kiadó évről évre sokféle ké­pes kiadvánnyal, csábítja a vásárlókat. Az idén 14-féle fali. 8-féle asztali, 5-féle ha­táridőnaptár és számtalan plakát és kártyanaptár közül válogathatunk. A kiadó profiljába tartozó témák leginkább a falinaptá­rokon jelennek meg. Gyönyö­rű a középkori magyar fes­tészet két kiválóságának, Ko­lozsvári Tamás 1427-ben és MS mesterek 1506-ban festeti oltárképeit reprodukáló kiad­vány. A Kovács Margit agyag­szobraival illusztrált naptárat szinte napok alatt elkapkod­ták az üzletekben. (Kár, hogy a reprodukciók, néhol elvág­ják a szobrokat talapzatuktól, s csak felső kétharmaduk látható egyik-másik lapon.) A napjainkban újra divatos szecessziónak hódol a francia Eugen Grasset 'nőalakjaiból összeállított falinaptár. A ma­gyar térképfestészet egyik legjobb korai mestere volt Mészöly Géza, alföldi, balato­ni tájai naptárillusztrációnak is reprezentatívak. Jó aján­dék külföldi isme^seinknek a Magyar városok (Budapest, Eger, Esztergom, Kecskemét, Kőszeg. Pécs. Sopron, Szegedi Veszprém) látképeit felvonul­tató magyar, angol, német, orosz nyelvű feliratos és a Népviseletek — Magyar' la­kodalmi öltözetek című fali- naptárak. Bájos a veszprémi állatkert medvebocsainak fényképeivel illusztrált gyermekfalinaptár. S, hasznos a kifestőkönyvként is használható gyermeknaptár. Ötletes a Reklám anno című, a Széchenyi Könyvtár számo­lócéduláit reprodukáló aszta­li naptár, amelyben a század- forduló szellemes reklamraj- zai szerepelnek. A kiadónál elkészítették már az 1988-as naptárak ter­veit is. Ezek között bizonyára, sok sikeres, lesz. Vasarely, Gross Arnold, Csohány Kál­mán, Tornyai János, Benczúr Gyula nevét említjük, vagy az iparművészeti Múzeum kin­cseit, a Szépművészeti Múze­um grafikai gyűjteményét, amellyel illusztrálni kívánják kiadványaikat. Lapok az 1987-es naptárakból Farkas András műtermében c? Budapesten, a Marcibányi téri művelődési központban november elején, a szovjet könyv ünnepén megnyitottak egy kiállítást, ahol az utóbbi idők magyarra fordított köny­veit és hanglemezeket mutat­tak be a közönségnek, a Ma­gyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése szerve­zésében. A dr. Tarnócz Márton, az egyesülés főigazgatója ál­tal megnyitott könyv- és hang­lemez-kiállításon az orosz és a szoyjet irodalom kiemel­kedő alkotásainak hazai for­dításait tartalmazó kötetek­hez kapcsolódva itt találkoz­hattak az érdeklődők a Ba­lassagyarmaton élő festőmű­vész, Farkas András orosz és szovjet művekhez koráb­ban készített illusztrációival, amint árról a többi között a Magyar Televízió is hírt lehet más irodalmak és klasz- adott. szikus alkotások, s természe- Jóllehet a művész azt mond­Ugyancsak a múlt hónap tesen, a magyar irodalom je- ja: végén nyitották meg Buda- lentős müveihez is állandóan — A japán művészet és pesten Farkas Andrásnak a készítettem illusztrációkat. Picasso tanítottak engem a világ- és magyar irodalom Farkas András első irodai- tiszta szép vonal szeretetére. alkotásaihoz készített irodai- mi illusztrációi 1949-ben szü- Amikor például a Babits-féle mi illusztrációs tárlatát is. lettek. Madách Imre Az em- Éráidhoz készítettem egy 27 Olajképeiből és rajzaiból pe- bér tragédiája című művéhez lapból álló ciklust, szinte dig e hónapban nyitnak önálló ekkor készítette el az első éreztem. micsoda hatalmas kistárlatot Nőtincs és utána sorozatot. Azóta e műhöz hét ünnepe ez a szép szerelemnek. Szendehely községekben. sorozatot készített az évtize- Nem is lehet másként, a vo­A szovjet könyv ünnepén dek során, az utolsót 1980-ban. nal ünnepe a testnek, nyitott kiállításon mintegy De már 1951-ben és 52~ben, Ügy vélem, az a .finom ero- húsz illusztráció szerepelt, a vagy félszáz diófapác-illuszt- tika, amely már-már testiet- többi között /Dosztojevszkij,, ráció is kikerült kezei közül lenné válik Farkas András h. Tolsztoj, Csehov, Ivqnov Petőfi Sándor verseihez (Egy vonalaiban, a művész raun- műveihez készültek tíz-tizenöt estem otthon, Sára néni. Len- kásságának eddig nem eléggé évvel ezelőtt. kei százada, Csatadal, A ma- föltárt és méltányolt, de — Nem megbízásból — gyár nemes. stb.). Ugyancsak igen 'fontos és jellegzetes jegyzi meg a művész. — Sem- az ötvenes évelj elején illuszt- eleme. Ha pedig rajzi naplói- mi más célom nem volt velük, rálta Móricz Zsigmond Légy v nak köteteit, több száz vagy mint az, hogy kedves íróim jó mindhalálig című regényét, talán több ezer tanulmányát,, gondolatait a (magam örömére s ezután több magyar riépdált, ceruzarajzát is említjük, olyan képileg is megfogalmazzam. Fáy Andrást, s a magyariro- hatalmas gazdagság tárul föl, — Honnan ered ez az ér- dalom sok-sok kiemelkedő ami a festői életművel ve­deklődés az orosz irodalom alkotását, Ady Endréig. A tekszik, Ha ugyan nem halad- iránt? Tragédia finn kiadásában Iá- ja meg azt. — Mint művészetem minden toft napvilágot egyik Madách- . Érezni, minden fűszálhoz lényeges eleme, ez is szinte a sorozata^ illusztrációi a hazai 'és fához kötődik a művész, gyermekkorba nyúlik vissza, folyóiratokban és lapokban amelyekről úgyszólván düreri Csehszlovákiában. a polgári több-kevesebb rendszeresség- tanulmányokat készít. Nem­demokrácia idején Kassán gél mindig megjelentek. csak az érzékien telített íri­jártam magyar gimriáziumban. Irodalmi érdeklődésébe szék, a légies szitakötők. a Az ország akkor politikai ér- mindezen kívül belefér szin- villámsújtotta fa ..gótikája", deklődésének megfelelően is te az egész világirodalom a a nád bugája, hanem az álla- elsősorbah orosz és francia klasszikus görög irodalomtól, tok és az emberek rajzi meg- irányba tájékozódott, én ezt s a Bibliától/ úgyszólván nap- fogalmazása is arról a gvön- szerencsésnek találtam, na- jainkig minden jelentős mű. géd szeretettől vall. ami egvik gyobb szellemi nyitóttsággál' Hatalmas illusztrációs anyagot legjellemzőbb attitűdként van is- járt. Számomra, legközelebb őriz műtermében. amelyek- jelen a rajzoló művészben, az orosz és a francia - iroda- ben nemcsak a művész, de Ki áll meg manapság egy ár­lom állott. A későbbiekben az ember is ünnepli á gon- paföld előtt, ami mögött erdő aztán már hadifogolyként és dolatok. s az élet más nemes látszik? A-fák. mintha kórus­sebesültként személyesen is örömének, mindenekelőtt a ban énekelnének emberek, találkoztam az orosz ember- tiszta, szép emberi testnek, a Önarcképsorozata pedig azt rel, akit addig csak könyvek- bornak és a szerelemnek a villantja föl? am*kor az ember bői ismertem, s igazán meg- szépségét. Illusztrációi és raj- önmagába néz és megrajzolja szerettem. Tapasztalhattam zai olyan magas fokú ossz- az emberi sóvárgást és a szo-~ azt az egyszerű emberi meleg- hangról, rendről és mértékről morúságot. Ilyenkor nem a séget, amely oly jellemző az tanúskodnak, amely talán csak görög vázrajzok dús örömét orosz emberre. Ez az érdek- Henri Matisse virtuóz vona- érzi. lődés azóta is él bennem, jól- laiban ragadnak meg. ■ Tóth Elemér Farkas András: „A vonal ünnepe a testnek...” (Fotó: Tóth Sándor) ...Most aztán végérvényesen kiderült, hogy a helyiek) szel­lemét, a genius locit portatí- ven-hordozhatóan ide-oda is lehet szállítani. Csa/k össze kell hívni valabo; azok aj. akik magukban őrzik a lángot, amit a hely — ez esetben Balassa­gyarmat szított fel bennük évtizedekkel ezelőtt... Magam is egy ilyen kis gyarmati kályhával” — me­leget, emlékeket■ őrző köny­vecskével ' a táskámban közle­kedtem azon a napon, amikor a gyarmati gyarmatiak ta­lálkoztak Budapesten, a bel­városban. az Állami Gorkij Könyvtár Molnár utcai épü­letében a pesti gyarmatiakkal. A kis könyv nemrég jelent meg a város patronáló figyel­me mellett a szerző — Joseph Mohácsy — anyagi áldozatá­val A légtornász története (ez a címe a kis életrajzi ihletésű regénynek) talán sehová nem illett úgy, mint egy nagysze­rű könyvtár pazar olvasóter­mébe, egykori és mai gyar­matiak körébe. Mohácsy Jó­zsef természetesen ugyancsak gyarmati, gyermekkorának egyéniségét meghatározó ré­szét töltötte az Ipoly partján — az ő könyvéneik felmutatá­sa ott a zsúfolt olvasóterem­ben szép egyezése volt az emberi utaknak és különösen az indulások-haladások-érke- zések meghatározottságának. A másik könyv, amiről szólni lehetett á gyarmati ba­rátok előtt ezen a találkozón a város könyve minden tekin­tetben; a Horváth, Endre-al­„Salve, földi...!" bum, a testvéri szeretet. a városi akarat és összefogás, a munkahelyi közösség áldo­zatkészségének példája (Hor­váth Endre a Pénzjegynyom­da tervezőművésze volt, s, ugyancsak gyarmati illetősé­gű-kötődésű bazinj születése ellenére is.) A yárosi tanács épülete mellett egy buszravaló balas­sagyarmati gyűlt össze az in­dulás idejére — a városi hon­ismeret munkásai, a művé­szeti élet vezető egyéniségei, azok a patrióták, akik min­denütt ott vannak, ahol gyar­mati lép fel, szerepel, állít ki, vagy kerül valamilyen módon az érdeklődés középpontjába. Ez is hagyomány, pártolásra, követésre méltó! Pesten az­tán a régi belváros forgalma1 feloldotta a városiak kis cso­portjának sorait, hogy aztán a Gorkij Könyvtár termeiben újra csoportokba verődjünk már a pestiekkel együtt. A kétféle gyarmatiság (az itthon és a máshol élés) úgy tű­nik számomra legalábbis, tu­lajdonképpen soha sem léte­zett, Ha valaki • a városhoz kötődött iskolai évei, vagy különösen születése révén — mindenhol megmaradt leg- belüi városinak, gyarmatinak. Mohácsy József éppen erre az egyik példa. Gyerekkorában élt ezen a történelmi tájon, in­nen került már felsőbb is­kolákba is máshová, s került Párizsba, New Yorkba — tő­le érdemes kölcsönözni azt a gondolatot, amit jó szívvel le­hetett' a könyvtárbeli ’ talál­kozón is említeni. — Az embernek egy élete vad (nem pontos idézptí), de az az egy két félből áll! Az első fele; a gyerekkor. a kör­nyezet, az iskola, a nevelte­tés és a szülői ház, az ifjúkor meghatározza a másik felét. Azt is végeredményben, hogy mivé, milyenné válik az em­ber... Erről a Molnár utcai hely­színről, a Gorkij Könyvtár pompás olvasóterméről vala­mit: a környék Pesten talán a legkevésbé érintett a kor­szerűsítést túlzó kor által. Ma­ga a terület az Erzsébet-híd tövében a belváros déli ré­szén fekszik és utcáinak el­nevezésében őrzi a régi vá­rosfalon belüli részek törté­nelmét. Nemzetiségek által la­kott rész volt, hiszen ilyen nevek olvashatók a táblákon a már említett Molnár (foglal­kozás) utca nevén túl hogy Magyar utca, Szerb utca stb. és a céhes világ jelei is — Pintér, Só, Képíró, Sorház ut­ca. i A gyarmati baráti kör (az itteni és az „ottani”) minden évben máshol találkozik, min­dig a lehetőségek határozzák meg ezt is. A Gorkij Könyv­tárbeli színhely mégis külö­nös érdekességet nyújtott Farkas András festőművész kamarakiállításának megren­dezéséhez (Kerényi Ferenc kandidátus a Színháztudomá­nyi Intézet igazgatója, nyitot­ta meg, maga is nógrádinak számít immáron jó régen és ezen belül gyarmatinak, eseszt- vei-nek, salgótarjáninak stb.) A képek válogatása illesz­kedett a környezethez — fő­ként az orosz irodalom nagy müveinek íh letette égében ké­szült alkotások előtt zajlott a találkozó. A gyarmati zeneis­kola közreműködő ■ művész­tanárai, Kovalcsik András üd­vözlő, s a könyvekhez párto­ló olvasókat „verbuváló” sza­vai megteremtették azt a lég­kört, amiben e sorok beveze­tőjeként említett genius loci feltámadhatott. S innen szá­mítva, már valóban könnyű dolga volt annak, aki a gyar- 'matiak előtt Gyarmatról be­szélve, éppencsak felmutatni tudta néhány gondolat kísé­retével a két könyvet, az al­bumot és „A légtornász törté­netét...” Beszélgetve aztán az egyik társadalmi tisztségviselővel — a nógrádiak Óbudán székelő és a . megyével testvéri kap­csolatban álló baráti társasá­gának titkárával kiderült, hogy a gyarmatiak baráti kö­re tulajdonképpen „külön” nem is létezik. A megyei— kerületi kapcsolat keretem belül (elnöke a társaságnak Jakab Sándor, tagjai között Tolnay Klári például) talál­koznak és cserélnek jó, s ke­vésbé jó híreket a gyarmati­ak évente egy alkalommal. Annál érdekesebb mindaz, ami így történik, annál meg­becsülésre érdemesebb ugyan­akkor. A mostani találkozót meg­előzően külön kérése volt a „tagságnak”, hogy ne legyen túlságosan hosszú a. művésze­ti program, több idő marad­jon ,a beszélgetésre. Ezért mindenki rövidre fogta- a mondókáját a program része­ként, „beszéljen” akár vala­milyen szépen hangzó zenei instrumentumon, vagy a vox humana, az emberi hang re­giszterén. Mert aztán, gtnikor min­denki felállhatott helyéről, az olvasóterem asztalaitól — egyszeriben összekapcsolódtak a jó gyarmatiak kisebb-na- gyobb csoportokban,' párosá­val, hármasával állva és be­szélgetve régi és mai dol­gokról. Talán mindenki ba­lassagyarmati öreg diák volt ott! Mikulás György közöttük is a legrangosabb kora . sze­rint. Egyidős a századdal, 1900-ban született Szécsény- ben! 1911-ben került a gyar­mati magyar királyi állami főgimnáziumba (akkor még az úgynevezett alsó négy osz­tályt is ott járták a tanulók), s a találkozón elsőként éppen a BŐSZ, a Balassagyarmati Öregdiákok Szövetségének kis évkönyvét mutatta fel (1908— 1938), s aztán sörra előkerül­tek féltett kincsei, indultak emlékezö-felfedezö útra kéz­ről kézre. Egy tablókép, amelyet a fizikateremben vettek fel, s amelyen valaki felfedezte ré­gen látott öccsét, Horvá't End­re rézmetszetek eredeti vál­tozatai keretben, s minden más, amiből elindul az em­lékezés ' áradata. Mikulás György az István kórház nyugdíjas igazgatóhelyettese ma is dolgozik (amiként a leg­több gyarmati idehaza nyug­díja után is részt vállal több­nyire a város kulturális terü­letén végzett munkában), Mi­kulás György — de szép ne­ve van! — a kórház orvosi könyvtárában tevékenykedik ma is. Egyszercsak megjelent — öregdiákok idézték meg per­sze — Majthényi Gyula tanár úr kis púpos alakjával, ahogy a Balassi Gimnázium francia­óráján (latint is tanított) alig látszódva a tanári asztál mö­gül, a feje mellé emelt két nyitott tenyerével integet az ellene lázadó osztály felé „birkapásztornak jók lesztek, kiszfiaim...” Egyedül ő tévesztette el ú dolgot. T. Pataki László WÓGRÁD — 1986. december 6., szombat 7 > V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom