Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-28 / 304. szám

Bányagépgyári sikerek Sikeresen teljesítette éves tervét a hét ele­jén az OBV Salgótarjáni Ránvagépgyára. Az e’Sii'ányzott ötszázüzenötmillió forintos ter­vüket mintegy tízmillió forinttal teljesítet­ték tűi. Az exporttervet is teljesítették, az NDK-ba és Szovjetunióba különféle bányai szállítószalagokat és alkatrészeket gyártot­tak, több mint hatvanmillió forint értékben. Huszonnégy méteres szállítószalaghíd összeszerelését végzi Király Béla és munkatársai. Hagy teljesítményű gépen történik gerlése. a dobköpenyek be«. Horváth József a szállítósza­lagok hajtófejének előkészíté­sét végzi hajításhoz. — Rigó felvételei —■ Napjaink technikája Irattoiogatás helyett számítógép KICSIT ZSÜFOLT szobában találom Németh Pétert, a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek számítástechnikai osztályának vezetőjét. Számítógépek kel­lékei foglalják a helyet, s lát­szólag jól megtérnek az asz­talon található terminállal és IBM PC típusú, igen intel­ligens géppel. A háttérben lá­gyan zümmög a gép, melyet Németh Péter hangja tör át, felelevenítve a technika gyár­beli múltját. — Immár tt> éve, hogy megjelent az üzemben az el­ső számítógép, az NDK gyárt­mányú Cellatron ser 2d típu­sú berendezés. Bár nincsenek írásos dokumentuma ink, de azt hiszem, ez volt a megye első, számítástechnikai fel­adatra használható gépe is. Ha csak a gépek memóriáját (adattároló képességét) ha­sonlítjuk össze, az eredmény megdöbbentő: a vállalat mai TPA 11—18-as számítógépé­nek központi memóriája a hajdaninak több mint egy­milliószorosa. Mai gépparkjuk rendkívül korszerű. Jól idomul a gyár­ban megoldásra váró felada­tokhoz. S, hogy létrejött, ab­ban nagy szerepe volt a vál­lalat vezetőinek, akik 1980- ban felismerték, hogy a gaz­dálkodás hatékonyságának fokozásához, a pontosabb és gyorsabb informálódáshoz, valamint a termelésirányítás­hoz elengedhetetlenül szüksé­ges egy számítógéppark. Mi­kor a fejlesztés útját meg­határozták, két variáció me­rült fel: vagy elaprózzák a munkát mikroszámítógépeken, vagy létrehoznak egy közpon­ti egységet, s terminálokkal összekötve sok osztály egy­idejűleg használhatja. — Az elhatározástól számí­tott nem egészen két eszten­dő elteltével a* elképzelésből valóság lett — folytatja Né­meth Péter. — -Menet köz­ben” természetesen megte­remtettük a fogadáshoz szük­séges személyi és tárgyi felté­teleket. S, hogy melyik meg­oldást választottuk, azt lát­hatja az asztalomon levő ter­mina tbói, tehát a központi rendszer kiépítése bizonyult a legcélszerűbbnek. Fejlesztési stratégiájukat így összegezte az osztályvezető: — A számítógép ott teljesít­sen feladatot, ahol feladat van. Célként fogalmazta meg azt is, hogy a gépek operatív módon segítsék a munkát. Ehhez az szükséges, hogy a számítógép rendelkezzen ér­zékelőkkel és működtető ele­mekkel, azaz, képes legyen a folyamatirányítás teljes „áttekintésére”. Nos, az ilyen rendszer — a termelő gépek alacsony automatizáltsági fo­ka miatt —, ma még kissé utópisztikus gondolatnak tű­nik. Egyes területeken azon­ban eredményes kísérletek folytak, sőt, a gyakorlatban is történtek lépések a meg­valósításra. Egy példát említ Németh Péter: — A szögverőben egy Com. modoré—64-es gép figyeli a termelőberendezések műkö­dési idejét. Közel 100 masinát kapcsoltunk rá. A kísérletek azt mutatták, hogy a műkö­dési idő és a dolgozók teljesít­ménye között szoros összefügg gés tapasztalható, tehát köz­vetlenül tudjuk meghatároz­ni a bérüket. Keressük az ilyen, vagy ehhez hasopló megoldásokat. Ha nem is az irányításban, de a termelési folyamat nyomon követésé­ben rendkívül hasznos tehet a computer technika. NEM SZERETNÉNEK abba a hibába esni, amit egyes, tő. rekvéseiket nem átgondoltan megvalósító cégek tesznek. A bizonylati rendszerről van szó, melynek feldolgozásában rendkívül sokat segít a szá­mítógép, ha megfelelően al­kalmazzák. A hiba az, hogy a számlázás ideje ugyan rövi­dül, de a keletkezett papír- mennyiség változatlan. Az iro­dai munka mellett nagyon fontos — és ma már a mér­nöki feladat meghatározója — a gazdaságmatematikai mo­dellezés, optimalizálás. — Amióta ilyen módon szabjuk a különféle szalago­kat, csökkent a hulladék mennyisége. Évente mintegy 3,8 millió forint értékű anya. got takarítunk meg — magya­rázza. A kereskedelmi főosztály­ra kopogtatunk, ahol a ter­minál előtt Godó Hajnalka a megrendelések adatait „ada. gólja” a Videoton gyártmá­nyú VDT 52100-as gépbe. — Tavaly kerültem ide, te-: hát én már csak ezt a mo­dern feldolgozási módszert; is­merem — mondja a fiatal lány. — Szeretem csinálni, mert rendkívül egyszerű és egyáltalán nem érzem, hogy a gép „embertelenné” tenné a munkámat. A betanulásban sok segítséget kaptam a „szá­mításoktól” és Hegedűs Csa­báidétól. Az anyaggazdálkodási osz­tályon pihen a terminál, így két kezelője, Koronczi Mária és Galbács Józsefné is ott dol­gozik. Mindketten ismerték a hagyományos anyagnyilván- tartási rendszert: — Millió papír sorba rak­va — mondja Gídbácsné. — most csak az ellenőrzés mi­att nézünk bele időnként — húzza végig a kezét a papír- tömegen. — Gondunk esők akkor van, ha netán megh ibásdd k a masina — veszi át a szót Koronczi Mária. — A kezelést itt tanultuk meg és ma már nagyon kényelmetlen lenne, ha a régi módszerrel kellene végezni a munkát. Felvetődhet a kérdés: ha a gép ilyen gyorsan dolgozik, mit csinálnak a kezelők a munkaidő többi részében? — Valóban jogos a felve­tés — mondja Németh Péter. — De ez a munka sem nél­külözheti az ellenőrzést, te­hát munkaidejük nagy részét ez teszi ki. AZ OSZTÁLYVEZETŐ, mi. közben a kapu felé kísér, megjegyzi: — Jövőre a ter­melésirányítás tervezése lesz a fő feladatunk. Cél, hogy, aki leül a terminál elé, kézben tarthasson minden folyama­tot. Ennek megvalósításához persze, „te kell menni” köz­vetlenül a termelésig. T. Némedi LasvJü Úi aszfalt és tetőszigetelő anyag Befejeződött a cikóriaszezon A Zalai Kőolajipari Válla­lat és a Zalaegerszegi Közúti Építő Vállalat több kutatóin­tézettel együttműködve új­fajta bitumen előállításán dol­gozik. A terméknek alkal­masnak kell lennie olyan vé­konyaszfalt készítésére, ami­ből 2—4 centiméter vastagsá­gú réteg felel meg a hagyo­mányos 10—12 centiméteres útburkolatnak. Ezzel, a számí­Sürgetően fontos, hogy a népgazdaság fejlődését gátló tényezőket felszámoljuk, ezé“t van folyamatban a korábbi­nál szigorúbb intézkedések foganatosítása a munkafegye­lem javítása érdekében. Még­pedig az a cél, hogy komplex módon biztosítsák mindenütt a munkaidő hatékony kihasz­nálását. Tehát nem lehet le­egyszerűsíteni a dolgot, mond­ván: sokat „lógnak” a mun­kahelyeken. Meg kell vizs­gálni azt is, hogy milyen a szervezettség, eg.yenletes-e a munkaellátás, és érdekeltek e a dolgozók a jó eredmény el­érésében? Tény, hogy a je­lenlegi közgazdasági szabá­lyozós nem ösztönöz, és nem kényszerít mindenütt a kö­vetkezetes fegyelmezésre, ar­ra, hogy a vezetők vállalják a felelősségre vonás népsze­rűtlen feladatát. AZOK A TÖRTNAPOK Ám mindenképpen változ­tatni kell azon a helyzeten, hogy a jelenleg a teljesíthető munkaidőalap egyharm ad részében nem végeznek mun­kát a dolgozók. Igaz, hogy ebbe a kieső egyharmad »ész­be tartozik a törvényesen biztosított fizetett szabadság, és a betegállomány is, de hozzájuk társul az igazolat­lan hiányzás, és a törtnaoi vesztese^ is. Nemcsak a ké­tások szerint, 30—«I száza­lékos költségmegtakarítás ér­hető el. A zalaegerszegi bi­tumengyárban előállított bitu­mennel tíz különböző útsza­kaszon végezték el a kísérle­ti aszfaltozást az idén, s most azt vizsgálják, hogyan viseli el a forgalmat a vékony- aszfalt. Kisér tetéznék az eddiginél jobb tetőszigetelő anyag előál­sés és a napközbeni eitá ,’o- zás adja a törtnapi vesztesé­get, hanem a munka szüne­telése például anyaghiány, vagy valamilyen munkaidő alatti rendezvény miatt. A napi nyolcórás munkaidőből így csak mimegy tí.á óra a tényleges munkával töltött idő. A nemzetközi összehason­lítás tükrében az látható, hogy az 1984-ig bevezetett munkaidő-csökkentések után Magyarország nem minősít­hető „elmaradottnak” a mun­kaidő hosszát tekintve más fejlett* országokhoz képest, a gazdaság átlagában, vala­mint az ágazatok többségé­ben. A magyar átlagból is kiugrik azonban a közleke­dés és a kereskedelem dolgo­zóinak munkaidőhosza, a sok túlóra miatt. Az Euró­pai Közös Piac országai kö­zül például Belgiumban he­ti 39,3 óra volt 1981-ben a közlekedési ágazatban a tény­leges munkaidő, Magyaror­szágon (1984-ben) túlórákkal együtt 46.5 órát dolgoztak he­ti átlagban a közlekedésiek. Ittasával is. A kutatások eredménye egy pasztaszerű és egy folyékony anyag, ame­lyeket próbaként a Zalai Kő­olajipari Vállalat épületeinek tetőszigetelésére használtak íeL így a gyártó közvetlen tapasztalatokat szerez arról, hogyan viseli el az új szige­telőanyag az időjárás válto­zásait. Az adatokból az is kiolvas­ható, hogy a tényleges mun­kaidő a nálunk gazdasági­lag fejlettebb országok egy részében viszonylag magas, egy-két ország esetében még magasabb, mint Magyaror­szágon. Például az építő­iparban Franciaországban, az NSZK-ban és Olaszor­szágban hoszsabb a műszak, mint idehaza. Japánban .1980- ban 114 órával volt több az egy főre jutó teljesített évi munkaórák száma, a gazda­ság átlagában, mint Magyar- országon, ugyanebben az év­ben. tehát a munkaidő-csök­kentés előtt. MIT MOND A BÍRÓSÁG? Figyelemre méltó azonban, hogy például az NSZK-ban. a magyarországinál valamivel rövidebb munkahét, és hosz- szabb fizetett szabadság el­lenére is elérik azt a mdnka- idő-teljesítményt, amit a ma­gyar ipar, mivel ott jóval ki1 sebb a betegség és egvéb okok miatti kieső munkaidő Nyilvánvaló. " hogy hazánk társadalmi, gazdasági prob­lémája nem a munkaidő hosz­J áoossomorjáo. az ország egyetlen cikóriafeldolgoz» üzemében — ahol 75 évvel ezelőtt gyártottak előszőj ci­kóriából pótkávét — befejez­ték az idei termés feldolgozá­sát. Tizenötezer tonna gyökér­ből 4500 tonna cikóriaaszal- ványt gyártottak: ennek 70 százalékát a külpiacon érté­kesítik, a többiből helyben gyártanak különböző ízesíté­sű és összetételű pótkávékat. Jelenleg ötféle pótkávét kó­szában fennálló különbség­bői, vagy „lemaradásból” ered, hanem a műszaki-gaz­dasági fejlődésben, a verseny­képességben és a hatékony­ságban mutatkozó kétségte­len elmaradásból, amelynek behozása — egyebek között — jobb és több munkát kö­vetel. Fontos teendő a gazdasági szabályozórendszer követke­zetes továbbfejlesztése an­nak érdekében, hogy a mun­kaidő lényegesen jobb ki­használása, a magas színvo­nalú szervezés, a pontos és fegvelmezett munka a gazdál­kodás szükségszerű velejá­rója legyen. E cél érdekében alkotta meg új irányelvét a közelmúltban a Legfelsőbb Bíróság is a munkafegve- lemmel összefüggő ítélkezé­si feladatokról. A kölcsönös kötelezettségek hangsúlyozá­sa jellemzi az irányelvet: . a dolgozótól, is számon kell kérni kötelességei teljesíté­sét. de a munkáltatónak is meg kell tennie mindazt, ami a munkaviszonyból rá hárul. Olyan esetben pékiaeit, 'as. szítestek, s most kezdték nteg egy újdonság gyártási kísérle­teit is. Ezt a különleges pör- kölésű cikóriából készülő szemcsés pótkávét a presszó, gépeken fej le lehet majd tóz­ni A játioespmorjaá üzemnek a Hanság menti termelőszövet­kezetek termelik a cikóriát: a gazdaságokkal már megkö­tötték a jövő évi termelési szerződéseket. ésszerű gazdasági kockázat- vállalása végül is kárt oko­zott a munkáltatónak, az új irányelv szerint azt kell vi zs* gálni, hogy a dolgozó mag­tette-e azokat az intézkedé­seket. amelyek az adott eset­ben szükségesek és. elvárha­tók. A felelősségre, vonásnak csak az e körben észlelhető mulasztásoknál van helye, a kockázat további következ­ményei a munkáltatóra há­rulnak. A MUNKAHELY NEM KOCSMA A fegyelmi vétségek so­rában kiemelt figyelmet kell fordítani a mérhetetlen káro­kat- okozó munkahelyi italo­zásra, amellyel arányban áll a legsúlyosabb fegyelmi bün­tetés is. De indokolt a szigo­rú fellépés azokkal a veze­tőkkel szemben is, akik el­tűrik a lazaságokat a mun­kaidőalap rossz kihasználá­sát. és nem tesznek meg min­dent a jól szervezett munka feltételeinek megteremtésé­ért. — hangsúlyozza a Leg­felsőbb Bíróság irányelve. Társadalmi érdek, hogy a munkával kapcsolatos jogok és kötelezettségek együttesen jussanak érvényre. Magyar méz külföldön Jövőre,; gz ideinél mintegy ezer tonnával több mézet dol­goz fel, s értékesít konverti­bilis elszámolású piacokon a termelőszövetkezetek termék­értékesítő közös vállalata, a TSZKER. A több és jobb mi­nőségű termék előállítására a vállalat korszerűsítette a Csongrád megyei Bakson mű­ködő mézf eldolgozó] át. A TSZKER élve saját ex- pórtjogával, illetve részben a Monimpex külkereskedelmi vállalat közvetítésével 1987- ben 7 ezer tonna méz export­ját tervezi. Többet küldenek az NSZK-ba. Ausztriába és Olaszországba. Január köze­pén Japánba indítanak útnak szállítmányt, miután a meg­rendelő az év közben átvett, mintegy 30 tonna áru minő­ségével elégedett volt. s leg­utóbb már 400 tonnát kért a TSZKER-től. A nyers méz egy része az idei termésből való. Január­tól az eddiginél is több ter­melővel kötnek átvételi szer­ződést. A méhészeket kedvez­ményben részesítik: gyógvá- száti anyagok. eszközök és olcsó cukor juttatása mellett a méhek vándoroltatásához szükséges járművek fuvar- költségét is részben magukra vállalják. Jövőre a TSZKER néhány tagszövetkezete — pél­dául a Tótkomlósi Viharsa­rok. a Csávolyi Egyetértés és a Diősviszlói Kossuth Tsz —vi­rágzásban levő táblákat jelöl ki - ..méhlegelőül”. Ez az együttműködés a gazdaságok­nak is kedvez, hiszen a ..ki­helyezett” méhek a növénv megporzása révén többletter­méshez juttatják a gazdaságo­kat. í NÓGRÁD — 19A6, december 22L, wisófiKip J í reflilc emögött? Napi másfél óra veszteség

Next

/
Oldalképek
Tartalom