Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-13 / 293. szám
Kan Tibor (Fotó: Bencze Péter) ügy lehet ezzel: Kossuth utcai háza előtt nagy széncipelés- ben találjuk. — Most hoatálk Jobbágyiból — ad szíves felvilágosítást —, összesen húsz mázsa. Lavórral hordom, mert így bírom el. — Férfi nincs a háznál? — Dolgoznak a fiaim, este lesz, mire megjönnek, nem akarok rójuk várni, addig én szépen végzek ezzel.,. Eme röpke kis életkép természetesen nem téríthet el bennünket eredeti szándékunktól, attól, hogy e meglehetősen furcsa közösségbe keveredett települések helyzetét közelebbről is szemügyre ve. gyük. Annyit már a közös községi tanácsnál hallottunk, hogy jó néhány iskolás gyerek életét keseríti, leginkább pedig nehezíti ez a helyzet. helyzetbe* Közben leszállt a téli este, busz érkezik a megállóhoz. Vastagon öltözött férfiak, be* bugyolált nők és törékeny is* kolás gyerekek szállnak le A hidegben fázósan indulnak haza a kicsik, tűnődve nézzük őket, mert bizony. szó ami szó: a felnőttek megnehezítették a helyzetüket, púidig talán elkerülhették volna. Másrészről persze tudjuk, hogy ezek a települések, amelyeket Palotáshalom néven egyesítettek Immár több mint másfél évtizede, a maguk módján megvannak, élnek, dolgoznak és eredményekben sem gyakran szűkölködnek. Csak ez a kusza kapcsolat, csak ez mocorog a gondolatainkban, csak ez lenne valahogy egyszerűbb, természetesebb. Kár. hogy úgy tűnik: ezen a szép vidéken ' erre számítani egyelőre aligha lehet. mjnéfgelödik a fotóriporter, mérgelődik nagyon. S van is Iwt rá oka, van bizony, mert olyan, de olyan szépet látott az imént, hogy kénytelen volt megállni, é$ csak nézte, percekig nézte, mígnem belekáprázott a szeme, s eszébe futott végre, hogy színes diára kellene venni ezt a képet Történt pedig ez az eset Szarvasgedéről menet a másik társközségbe, és valóban meg kellett állni miatta, mivel december havának ezen a napján valami pompázatos volt az öregedésnek indult délután. A frissen támadt dér ráült fehéren a fák Agaira, ráült az út merjti árok szélén sarjadó ősi füvekre, rátelepedett a művelését még frissen mutató főidre, ég deresek voltak a bokrok gyenge vesszei és nagy és kerek és sápadt narancsszín volt a nap e fehérbe hajló kép felett. Nem ezért, természetesen nem ezért volt mérges a múló pillanat megörökítő)e. hanem azért, mert útját folytatva, talán még egy kilométert sem tett meg, amikor ugyanezen a dérlepte földön két tárcsázó erőgépre figyelt fel. amelyek önnön szépségük tudatának teljes hiányában tették a tennivalót, okkerszínük nagyszerűen mutatott volna a narancs nap alatt.'De hol volt már akkor a nap? — szürke köd takarta, és elkoptak a fények is a decemberi dérről. ba. Itt játszunk, tanulunk, néha mesemozit nézünk, aztán mire vége a napközinek busz- szal hazamegyünk. Látszólag nem nagy ügy az egész, de Matiszlovics Istvánná igazgatóhelyettesnek van ehhez a kis programhoz némi hozzátennivalója. *— Sajnos, az az igazság, hogy a gyerekek többsége er- refelé hátrányos helyzetű, vagy veszélyeztetett. Csak meg kell nézni szegénykéket. az arcukra van ínra. A roppant nehéz, pozitív ingerekben igencsak szegény családi háttérhez párosul ez az egyik helyről a másikra való keringés. naponta kétszer-három- szor változó közeg. Nem csoda. hogy előmenetelük gyen. ge. több esetben alig-alig értékelhető Ez a helyzet Tibivel is és az idősebb testvéreia községi elöljáróval. Hollétéről érdeklődni a boltba nyitunk be, ahol a korán sötétedő délután jelen órájában kellemes a meleg — és nagy a forgalom. — Egy idősebb asszony, Blesser Jánosmé há— Országczky Ferencről ? Vele aligha találkozhatnak most, mert ilyenkor még dől. gozik. De annyi bizonvos, hogy Jól végzi a rábízott dolgokat, mozgékony ember és szívesen segít másokon. Egy kis szomszédolás az elöljáró háza előtt. Ha két asz. £7finv taiiiiknzik. téma. mindifif akad Magad úrnőm, ha szolgád nincs. Kopott lavórban öregasszony egymaga hordja a húsz mázsa szenet Is aminőkre rámondja a dolgozó nép egyszerű gyermeke, miszerint, ha eme tényállást beadnák egy gyanútlan kuBe lettek csapna Nos, hogy mi minden a gond. arról éppen napjaink-, ban szólnak tehát, amikor is a községi elöljáró odaáll a falugyűlésre érkezettek elé, és elmondja, hogy... — Mit is? — Hát például azt — kezdi sorolni Gedén Motos ka Fe- rencné —, hogy csak felét kaptuk meg annak, amire a tehót jegyeztették a lakossággal. Mert mit mondjak? — a boltunk rossz A szövetkezet vezetői megígérték ugyan, hogy felújítják még ebben az évben, de már biztos, hogy nem lesz belőle semmi. Kérdem én: minő fénkt vet ez rójuk...? Megígérték azt is, hogy javítják a húsellátást, de felújítás, hűtőpult beállítása nélkül az se megy. így. ha friss húst akar az ember, utazhat érte Pásztóra, és a buszEgy bolt, ahol szinte minden kapható: szép puha kenyértől a finom szegedi szalámiig Mert, hogyan is fest ez » vei is, éppen csak, 'hogy el- képlet? — a szarvasgedei végezték az iskolát, gyerek reggel 7.10-kor felül a _ Nehéz szegényeknek — buszra, átmegy a kisbágyoni teszi hozzá az elhangzottakiskolába, délig ott szívja magába a tudományokat, a tanítás végeztével púdig j "-tj- aménnyíbén napközis ellátást igényelt — irány Palotás, onnan-pedig a 17.20.as járattal mehet haza Gedére. A tanácselnök maga mondta: olyan „ismerd meg hazádat mozgalom ez”, amiről szívesen lemondanának. Kor be, kőn be hátrányos Sivár látvány. Jó szerencse, hogy nem minden falusi fiz. letház mutat ily* lehangoló képet tyának. talán szegény meg is veszne tőle. Mert teszem azt, ki tudja, legalább itt, a mi kis Nógrád megyénkben, hogy mi is lenne valójában Palo- táshalom? Mert addig ugyan még könnyű lenne, hogy persze Palotásnak Héhslommal való közösködése, továbbá Szarvasgede és Kisbágyon így igaz ezeket boronálta egybe ’970-ben a körzetesítés. Össze bizony, de úgy ám, nogy az atyaúristen sem igen tudna kiigazodni rajta. — Még én is csak úgy — vallja be mosolyogva Markolt Gergelyné a tanácselnök —, hogy idevaló vagyok. Különben mi tagadás, igen nehéz lenne Mert — most tessék figyelni — Kisbágyon példáit’ nvndg ide tartozott, már, Ami az oktatást és az egész- •Égügyet illeti, miközben önjegy árával együtt 152 forintba kerül a hús kilója. Mit mondjak, úgy érzik az emberek, hogy be lettek csapva, és ez a helyzet a gázcsereteleppel Is: megígérték, hogy ez évben újra megnyitják, de kérdezem én, ha tizenegy hónap alatt nem tették meg, akkor a még hátralevő két hét alatt mi lehet már abból? M^g szerencse, hogy az ígéretek közül egy meg is valósult Szarvasgedén: Az Arany János utcán elkészült a járda — a lakosság tevékeny részvételével. Mert itt ie igaz a mondás, miszerint ..magad uram. ha szolgád nincs ” Katona Laios- né a maga 58 évével szintén Ez a program egyébként gyakorlatilag azt jelenti, hogy a híresnek is mondható, kempingezési és leendő idegen- forgalmi szempontokból mindenképpen jelentős tavat kerülik meg ide-oda buszozga- tásukkal az iskolások. Köztük a kis Kurucsai Tibor, aki most negyedikes és kis szösz! fejével, kék szemével szinte a szó szoros értelmében kiviláglik paitásai közül. — Elmondanád egy napodat? — Persze — feleli bátran. Reggel fél 7-kor kelek, és a buszhoz 7-kor indulok el, és megyek Bágyonba. az iskolába Tanítás után az óvodában kapunk ebédet, utána busszal átjövök Palotásra, az iskoláA szösz! Tibiké gondtalanul mosolyog: még nem tudja, hogy sajnos, komoly gondjai vannak... hoz Gyetvai István, aki ezúttal a napközis tanárt helyettesíti. , Irány Kisbágyon Az az igazság, hogy ettől az ifjúsági képtől nem lettünk sokkal vidámabbak. Így aztán nem volt nehéz arra az elhatározásra jutni, hogy é többoldalú telepescsoport egy másik helyét keressük fel. Jó lenne itt is szót váltani — Ami itt kell, ebben a kis faluban, az nálunk szinte mindig kapható. A probléma inkább az, hogy túlságosan is nagy a készlet, a főnökeink inkább ezért nyúznak bennünket. De talán nem is keli erről többet beszélni, gondolom, elég, ha a forgalmat említem: havi 650 ezer forint. — Tulajdonképpen, a községi elöljáróról szeretnénk érdeklődni. .. törékeny gyerekek Kusza kapcsolatban Talán jobb is így. Talán jobb, hogy Palotáshalom és társközségei és a közöttük és körülöttük elterülő táj nem mindig mutatja szebbnek önmagánál arculatát, mert bizony vannak itt oly dolgok álló tanáccsal rendelkezett. De elnézést a* őszinte szóért: a sokfelé tartozás — pl. posta, közlekedés — szerintem sohasem teszi lehet övé-az igazi egységalkotást. Ha ő, az elnökasszony is így véli bizonyára igaz a dolog. Témánkat tekintve, más lapra tartozik ez. Mert eme, egymással oly kusza közösségbe, kapcsolatba került községek lakosait e napokban inkább a falugyűlések foglalkoztatják. ahol a polgár ugyebár mondja a magáét, miszerint ez, meg ez rendben lenne ugyan, de gond a faluban... rom doboz cigarettával igyekszik a pénztár felé. — Ilyen nagy dohányos? — Nem én — mosolyodik el —, hanem a fiaim, nekik viszem. — Mást nem is vásárol? — Másra most nincs szükség otthon. Ha lenne, az sem okozna gondot. Az üzlet valósággal zsúfolt a sokféle árutól, hir- telenében nemigen tudnánk kitalálni olyan élelmiszert, ami itt kapható nem lenne, kezdve a kenyértől egészen a szegedi szalámiig. — Ez csak véletlen, vagy az ünnep közelgésének kö. szönhető? — kérdezzük nyíltan az üzletvezetőtől, Gerhát Józseftől, aki így válaszol: Ezek után már csak jó ér-' zéssel csukhatjuk be magunk mögött az ajtót, és tulajdonképpen nem lenne semmi pörünk a helyzettel, de any- nyit megjegyzfink. hogy minden jó ellátottsága ellenére, bizony erre a boltra is ráférne egy mielőbbi felújítás. Nos. ha a boltot nem is, a vele szemközti italboltot s :é- pen kicsinosították. illetve csinosítják. Az áfész ezt is, azt is erre az évre ígérte, így már csak az a kérdés, hogy ugyan nevessünk-e avagy bosszankodjunk, felmérve, hogy ezek szerint az italbolt mégis csak fontosabbnak bizonyult. Tömény tények. iTwnfywwmmnmHiwmmmiwmmnitwTmnnimMirwMimnuiiMWiHHwmwiff* A nógrád PALOTÁSHALMOM
