Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-13 / 293. szám

lövőnkért dolgozzunk, felelősséggel

Kadar János udlasiai a Magyar Telewizid kérdéseire

. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára péntek este interjút adott a Magyar Televíziónak. A riporter Sugár András volt, akinek első kérdése így hangzott: Kérem, mondja el, hogyan Ítéli meg a nemzetközi helyzetet és a kilátásokat?

Kádár János bevezetőben a " reykjaviki csúcstalálkozóról szólt, ahol — mint mondotta — a béke megőrzésének, s természetesen a két nagyhatalom viszonyának legfontosabb kérdésért kerültek szóba. Nyilvánvalóvá vált, hogy az álláspontok bizonyos mértékig közeledtek egymáshoz és úgy tűnt, mintha karnyújtásnyira lenne a megegyezés lehetősége. Ez volt a legfontosabb vonása ennek a találkozónak.

Rövidesen egy esztendeje lesz annak, hogy Gorbacsov elvtérs a Szovjetunió nevében teljesen újszerű és radikális javaslatot tett. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzet és az emberiség érdeke mindenekelőtt azt követeli, hogy a civilizációt, az emberiség létét fenyegető nukleáris fegyverektől egyszer s mindenkorra megszabaduljunk.

A nyugati nagyhatalmak magatartása nem ebbe az irányba mutat. A napokban olvastam a NATO egyik legutóbbi tanácskozásának nyilatkozatát, amelyben ismét megállapítják, hogy nekik szükségük van a nukleáris elrettentésre. Tessék ezt a két álláspontot szembesíteni egymással, s akkor nnWon könnyen lehet véleményt alkotni a dolgok menetéről.

Biztonságban élni

A KGST-tagországok pártvezetőinek moszkvai találkozójáról szólva Kádár János kiemelte, hogy a béke védelmének és az enyhülésért folytatott harcnak a kérdéseiben teljes egység volt. Egyöntetűen helyesnek ítéltük és teljes támogatásukról biztosítottuk azt az álláspontot — mondotta —■, amelyet IVJihail Gorbacsov Reykjavikban képviselt, s amely azóta is napirenden van. A Gorbacsov elvtárssal tartott kétoldalú találkozón is pozitívan értékeltük a pártveze- tfik megbeszélését és teljes nézetazonossággal, elvtársi egyetértésben megvitattuk a magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit.

Visszatérve a nemzetközi kérdésekre: mi

gyakran mondjuk, hogy egyetértünk a szovjet javaslatokkal. Ezt nem illendőségből, s még kevésbé valamiféle nyomás hatására tesszük, hanem teljes belső meggyőződéssel. A szovjet állásfoglalás új, nagyon erős eleme, hogy a szovjet vezetés és személy szerint Gorbacsov elvtárs nemcsak beszél az új módon való gondolkodás szükségességéről, hanem ténylegesen így is cselekszik.

A Szovjetunió merőben új módon lépett fel Reykjavikban is, ami némi megrökönyödést keltett a NATO-ban. Számos amerikai és NATO-javaslatot kiindulópontként elfogadott, s azokon túlmenően, radikális leszerelési javaslatokat tett.

A moszkvai találkozón megemlítettem, hogy a Reykjavikban elfoglalt, és a jelenlegi szovjet álláspont fontos új eleme a kölcsönös biztonság hangsúlyozása. Tehát nem egyoldalú, hanem kölcsönös biztonságra való* törekvésről van szó, ami az összes érdekelt fél számára garantálja a biztonságot. Erőfölényt a mi oldalunkon nem akarunk, és nem engedhetünk a másik oldalnak sem. Az erőegyensúlyt azonban fokozatosan, paritásos alapon, a fegyverzet mind alacsonyabb szintjére akarjuk leszállítani.

A magam részéről nagyra értékeltem, hogy a Reykjavikot követő időben — különféle viták közepette — Mihail Gorbacsov kijelentette: Javaslataik az asztalon vannak és bármely kérdésben, bármikor készek az érdemi tárgyalásra. A nemzetközi helyzet igen fontos jellemzőjének tartom, hogy bár a katonai versengés még tart. létrejött a „köszönő viszony”. Gorbacsov és Reagan Genf- ben általános eszmecserét, Reykjavikban konkrét tárgyalásokat folytatott.

Beosztásomnál fogva sokat foglalkozom nemzetközi ügyekkel. Ez természetes, szükségszerű s nem panaszként említem. A napokban is voltak olyan találkozóim, amelyeken megismerhettem jelentős nyugati politikusok véleményét. Felvetették: pillanatnyilag az Egyesült Államok vezetésének bizonyos nehézségei mutatkoznak, vajon nem akarja-e a Szovjetunió a maga előnyére kiaknázni ezt valamilyen formában, akár úgy is, hogy nem hajlandó tárgyalni. Azt válaszoltam. hogy mély meggyőződésem szerint a szovjet vezetés a kérdéseket teljes felelősséggel közelíti meg, az ügyet nézi, és nem akar a maga számára előnyöket szerezni.

A riporter ezután arról kérdezte Kádár Jánost, mit várhat hazánk a nemzetközi kaocsolatoktól ?

A nemzetközi helyzete*- Illetően népünk legfőbb Ipénve. hogy béke legven. békében élhessen és dolgozhasson á szocialista építés terveinek megvalósításán — hangzott a válasz. ■— Ez ugvsn automatikusán nem valósul meg. de a békét óbnltó nének akarata és a józan ész végül felülkerekedik, mert az emberiség számára más út nincs, mint a nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldása.

A megvár nén nyugodtan élhet., rétiünk biztonságáról szövetségeseinkkel eevütt mindig gondoskodunk. Fel szokták vetni, mit tudunk tenni ml. megvárok ebben a nemzetközt holv7e*ben1 Az terméc-P*esen vlW»os mtpdftnVI ■*,„n hoW ecv ilvpn prénvlnn

kis. lélekszámú, kis területű ország alapvető

fordulatot egyedül nem tud előidézni semmiféle nemzetközi kérdésben. De a jó ügy javára tud tenni valamit És állítom: tesz is.

Miként ítéli meg ma Kádár elvtárs Magyarország harminc évvel ezelőtti helyzetét? — kérdezte ezután a riporter.

Mostanában — nem egészen a mi szándékunk szerint — sok szó esett 1956-ról. Azok a propagandaforrások, amelyek, nem különösképpen szeretik a szocialista társadalmi rendszert, a kommunistákat, valamiféle kampányt Indítottak az események újraértékelése céljából. Az akkori valóságot szeretnék a lényegéből kifordítani, azért kapott nagy sajtót ez a harmincadik évforduló Nyugaton. A hangulatkeltés bizonyos értelemben nálunk is érződött, ezért mi is felidéztük: mi történt valójában 1956-ban.

Magyarországon, akkor — több ok miatt is -— mély társadalmi -krízis volt A Magyar Szocialista Munkáspártnak 1956 decemberében — tehát még a legforróbb napokban — született egy határozata, amely feltárta az események jellegét, s megjelölte az előidéző okokat is. Ezt a határozatot bárki előveheti, újra olvashatja és megállapíthatja: a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes központi bizottságának akkori értékelése ma is helytálló.

Sokan elfelejtik, hogy Magyarországon 1956 októberében nem 10—12 napos válság volt, hanem 1953 nyárétól nyílt politikai krízist éltünk át éveken keresztül. Hat hónaponként változtak az irányzatok, hol a szektás, hol a revizionista irányzat nyomult előtérbe. A hibák ismertek voltak, de a nép nem látott komoly szándékot arra, hogy a hibákat kijavítsák. Elkeseredettek és összezavartak voltak az emberek — ez is hozzátartozik 1956 októberének történetéhez.

A mi számunkra ezért elsőrendű feladat volt ennek az eszmei zűrzavarnak a felszámolása, hogy mindenki megtalálja az igazi helyét, és ne olyan oldalra sodródjon, ahová talán nem is akart kerülni.

ön, mint az elmúlt harmincesztendős korszak névadója, hogyan értékeli azt az utat, amelynek során az 1956-08 válságról kijutva a mához érkeztünk?

A „névadó” címhez nem ragaszkodom — válaszolta a párt főtitkára. Ettől függetlenül sok mindenről lehet és kell szólni.

Az előállott helyzet egyik jellemzője, a teljes anarchia és a társadalom szervezett erűinek bomlása volt Először ezt kellett megszüntetni és helyreállítani az országban a törvényes rendet További nagy eredménynek tartom, hogy egy olyan helyzetből, amelyben már a párt sem volt működőképes, szervezetlenné vált az állam, megbénultak végrehajtói szervei, sikerült kikerülni és újjászervezni a pozitív erűket. Rendkívül fontos volt számunkra, hogy szembenézzünk a valóságos helyzettel és felismerjük, hogy szükségünk van a nép megértésére és támogatására, de ezt semmiféle parancsszóval, vagy tekintélyre való hivatkozással elérni nem lehet, Az emberekkel meg kell beszélni, miről van szó. Meg kell hallgatni őket, és érvekkel, meggyőzéssel megszerezni a támogatásukat.

Magyarországon a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, s általában a dolgozó osztályok, vagy ha másképpen fogalmazok, a különböző nemzedékek és világnézetű emberek — a kommunistáktól a hívőkig — két alapvető kérdésben egységre jutottak: törvényes, alkotmányos rendünk néphatalom legyen és szocialista társadalom épüljön az országban.

Más megoldásokkal

Az 56-os anarchikus viszonyok után Igen hamar országos választásokat tarthattunk. Népünk egyetértőén támogatta azt a programot, amelyet a párt, az akkori kormányzat meghirdetett. Aztán hozzáláthattunk a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez — ami soha nem egyszerű feladata a szocialista forradalomnak — mégpedig a parasztsággal egyetértésben. Később ugyancsak nagy vállalkozás volt a gazdaságirányítás átszervezése.

Mindezeket elvi-politikai jelentőségű eredményeknek tartom. De idetartozik az is, hogy 1960-hoz viszonyítva a magyar ipar termelése több mint háromszorosára növekedett, a mezőgazdaságé kétszeresére, ennek megfelelően emelkedett az életszínvonal, gyökeresen megváltoztak az életkörülmények.

Sok más területen is történték változások Az emberek szabadon utazhatnak és ezzel sok misztikum szertefoszlott.'

Aki pedig idejön nyugatról, láthatja, hogy nem idealizáljuk a viszonyainkat: sok még a problémánk, de a kép annál mindenképpen jobb. mint amilyet korábban a nyugati propaganda festett Magyarországról.

A Központi Bizottság novemberi ülésére vonatkozó kérdésre válaszolva Kádár János rámutatott arra, hogy az országnak vannak gazdasági gondjai, amelyeket nem Is tagadtunk soha. Mögöttük különböző okok húzódnak. Talán nem is kell mondanom. Jiogy a meghatározó ok a számunkra kedvezőtlen nemzetközi, gazdasági körülményekben rejlik. Hiszen egy háziasszony Is könnyen ki tudja számolni, mit jelent az országnak, ha azért, amit vásárolni akarunk, egynegyedével többet kell fizetnünk, mint 1974-ben. Így alakultak az ország nemzetközi gazdasági körülményei, s ezek nem segítettek bennünket.

A problémák másik oka hogy itthon a

kezünkben lévő lehetőségekkel se tudtunk

megfelelően élni. Termelőberendezésben, emberi akaratban, cselekvő szándékban sokkal több tartalékunk van, mint amennyit ki tudtunk eddig használni. Természetesen a nemzetközi együttműködés sem elhanyagolható, hiszen Magyarország —, s kevés ilyen ország van a világon — nemzeti jövedelmének mintegy felét a nemzetközi áruforgalomba realizálja. Tehát a szocialista országokkal való gazdasági .együttműködésben rejlő lehetőségeket is sokkal jobban ki kell használnunk, mint eddig. Emellett szükségszerű, hogy a kapitalista piacon is megtanuljunk jobban dolgozni.

A lényeg az, hogy gazdaságilag is bonyolult, nehéz nemzetközi viszonyok között élünk, s árucikkeinknek sem a választéka, sem a minősége nem felel meg egészen annak, amit külföldi partnereink igényelnek. Ez az egyik kérdés, amellyel szembe kellett néznie a Központi Bizottságnak.

A másik nagy jelentőségű kérdés: a vezetés. De ne csak a pártvezetőségre és a kormányra gondoljunk, hanem a középszintű és a helyi vezetésre is. Tehát a vezetésnek — ilyen széles értelemben —, a dolgozó kollektíváknak, az egyes embereknek is másként kell megoldaniok a gazdasági kérdéseket, mint ecMig.

A szavak súlya

Az emberek szocialista társadalom viszonyai között szinte természetesnek veszik, hogy mindent, ami gondot jelent — élelmezés, ruházkodás, lakás, ház, a gyerekek és az idősek ellátása — oldjon meg az állam.

De van a dolognak egy másik oldala 1«. Az elosztásnak ugyanis már szinte művészei vagyunk. Mindnyájan, vezetők és nem vezetők az elosztással tízszer annyit foglalkozunk, mint az elosztani való megtermelésével. Pedig ha valamiből nincs elegendő, azt nagyon nehéz megfelelően elosztani. E téren változtatni kell a közgondolkodáson, a sok-sok éves gyakorlaton, hogy előbb elosztunk és aztán majd megtermeljük annak az anyagi fedezetét Ez járhatatlan út, ez nem megy.

A napokban egy nem nagy lelkesedést kiváltó intézkedés született, miszerint az év eiső negyedében ne emeljék az alapbéreket. Itt, a nyilvánosság elótt is meg kell mondani egyenesen, hogy az eddigi gyakorlat szerint számos helyen a gyárak vezetői — nehogy rossz emberek legyenek — az év elején kiosztották az egész évre szóló béremelési összegeket azzal, hogy majd év közben, megtermelik a fedezetét. De ez sohasem sikerült teljes mértékben. Most másfajta alapállás kell. Bármilyen előrelépés —- legyen az béremelés, az életszínvonal bármiféle javítása, vngy egyéb társadalmi vívmány — csak akkor nyugszik szilárd alapokon, ha előbb megteremtjük hozzá az anyagi fedezetet.

Visszatekintve a múltba: konszolidációnk, talpra állásunk, a harminc év alatt végbement fejlődésünk bizonyos értelemben meglepett mindenkit idehaza is, de a nyugatot méginkább. Miért sikerült ez nekünk? Mondanak olyasmiket is, hogy kapitalista módszereket alkalmazunk. Én persze megértem, hogy hangadó 'kapitalista államférfiak nem mondhatják azt — talán zokon Is vennék tőlük —, hogy lám, milyen életerős ez a szocialista rendszer. Odaragasztották hát, hogy mindez kapitalista módszerek eredménye. Pedig nekünk semmi közünk sincs azokhoz a módszerekhez. Mert ha azt mondjuk, hogy nyereségesen kell termelni, ez a szocialista társadalomban egy termelőegység számira még szigorúbb követelmény, mint a kapitalista viszonyok között.

Olyasmiket is próbálnak elhitetni, hogy ml tulajdonképpen a „fölkelők” követeléseit valósítjuk meg, azért haladunk előre. Ezek mind hamis dolgok.

Hadd emlékeztessek valamire. Volt a magyar történelemnek egy Horthy Miklós nevű figurája. Fasiszta államvezetö volt, akit a második világháború elsöpört Innen és végül Portugáliában élt emigrációban. Kezembe kerültek Portugáliában írt emlékiratai. Az első fejezet címe: Ellenforradalom. Horthy még ellenforradalomnak nevezte az ellenforradalmat. Ez mostanában kiment a divatból, még ar ellenforradalmat is forradalomnak nevezik.

A válság idején nyíltan nem azt mondták, hogy állítsuk vissza a kapitalizmust, döntsük meg a népi hatalmat, számoltuk fel a szocialista vívmányokat, a földreformot Még az SZKP XX. kongresszuséra is hivatkoztak. a hibák kijavításáról beszéltek, de őket nem ez a szándék vezette. Céljuk az volt. hogy a szocializmust végső válságba taszítsák. A hibákat mi javítottuk ki, mert ezeket tényleg ki kellett javítani, szakítva a korábbi gyakorlattal.

S mindehhez még valamit hozzátennék: miért kellett nekünk akkor határozottan és gyorsan cselekedni, megalakítani a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. Azért is, mert nem akartunk egy esetleg hosszan tartó polgárháborút, meg azért is, mert biztosan tudtuk, hogy a szocializmus hívei nagv többségben vannak ebben az országban. De volt esv másik, a nemzetközi hetvz*tböl következő okunk isr. Mára már kiderült: annak idején a vezető nvugáti hatalmak megfontolás tárgvává tették. hogy erővel beavatkozzanak a magyarországi ese- ményekbe. Mé" mostanában Is hallottam <— nem is akárkitől —, hogy szerintük hiba volt

akkor katonailag nem beavatkozni Magyart országon. Én, mint meggyőződésem, világnézetem szerint kommunista ember, a szocializmus híve, emberi érzésektől is vezérelve nem kívánom sem a szovjet népnek, sem az amerikai népnek, sem az emberiségnek, hogy valaha e két ország fegyveres erői ösz- szeütkozzenek. És annyi részrehajlást engedjenek meg nekem, mint magyarnak: legkevésbé sem kívántam, hogy ez Budapesten, Magyarországon történjen meg.

Visszatérve a jelenre: a mi népünk békét akar. Elvárja, hogy Hivatalos képviselői ezért szánjanak síkra a nemzetközi életben. De tudni kell, hogy országunk szavának a súlya pontosan azzal arányos, ahogyan itthoni feladatainkat megoldjuk, gazdasági teendőinket elvégezzük. Ha jól dolgozunk, akkor növekszik a Magyar Népköztársaság szavának a súlyé, ha nem, akkor csökken. Ma még van súlya, nagyobb, mint korábban bármikor. Dolgozzunk úgy, hogy ezt megőrizzük.

A gazdasági reform * nálunk bevált, minden tervünk megvalósítható. Ha megteremtjük azok anyagi fedezetét, akkor semmi sem állhat eredményeink elérésének útjába. Ha nem tudunk kellő teljesítményt nyújtani, akkor bizonytalan talajon állunk. A KözporV ti Bizottság legutóbbi határozatában ezért megjelölte, miként kell dolgozniuk pártszerveinknek, állami szerveinknek, a gazdasági egységeknek, kollektíváknak és az egyes enx bereknek is.

Szorosan idetartozik: ml ebben a határozatban állást foglaltunk a differenciálás mell lett. Nem folytathatjuk tovább azt a gyakorlatot, hogy a kiválóan dolgozó gazdasági egységektől — növekvő számban vannak ilyenek az iparban is, a mezőgazdaságban is — elvesszük az elért többletet, vagy annak jó részét és odaadjuk az alig vagy gyengén dolgozóknak. Mi tehát a differenciálás hívei vagyunk. A munkaképes ember dolgozzon ereje és tudása szerint, s ennek megfelelően keressen. Tehát aki, ahogyan hozzájárul aa értékek megteremtéséhez aszerint részesedjen a javakból.

Milyennek tartja ma ön és a párt Központi Bizottsága a belpolitikai helyzetet? —* kérdezte a tv munkatársa.

Nálunk a belpolitikai helyzet stabil, szilárd. Alapja a népi hatalom és a szocialistái társadalmi rendszer. Célunk a szocialista építés. Minden másról a maguk helyén lehetnek eltérő vélemények, viták is természetesen. Én úgy vélem, hogy a lakosság 1úl- nyomó, nagyon nagy többsége tisztességes ember, aki a munkájából akar élni. Dől- goznl akar, s elvárja, hogy ennek féltéi eleit biztosítsák a számára. Meggyőződésem, hogy a dolgozók nagy többsége támogatni fogja a Központi Bizottságnak azt a törekvését^ ami ebben a határozatban kifejezésre jut. A1 legfontosabb az elemi rend helyreállítása: a Javakat előbb meg kell termelni és azután elosztani.

A párttagok — s remélem nem túl sok közöttük a „címzetes”, párttag — tudják a kötelességüket. Tisztában vannak velük az állami tisztségviselők, a különböző szintű vezetők is. A termelőközösségek meglehetősen nagy önálló cselekvési lehetőséggel rem- delkeznek. A vállalatoknál fejlettebb irányítási rendszert hoztunk létre, a döntéseke be a dolgozók képviselői Is bele tudnak szólni. Mindent a maga helyén kell megvitatni; A termelési megoldásokról, a termékváltásról, a vállalati tanács, az Igazgató a munka-* társaival vitatkozzon, s ha döntöttek, akkor egységesen cselekedjenek. Ez a követelmény a párttal, a társadalom minden szervezetével, az állami, a gazdasági vezetéssel szemben egyaránt.

A fejlődés alapjai

Néha azzal is vádolnak bennünket, hogy — úgymond — gazdaságcentrikusak vagyunk, elhanyagoljuk a kultúrát, és más területeket, mert csak a gazdasággal foglalkozunk. Ez nem így van. De tény, hogy a gazdaság a társadalom alapja. Ha a gazdasági munka rendben folyik, akkor fejlődhet minden más, ami erre épül. Gazdagodhat a kultúra, a műveltség, a tudomány. Ha viszont a gazdaság nem működik, akkor nincs alapja a társadalmi fejlődésnek. Bízom abban, hogy ezt mindenki megérti. Az emberek többsége tisztességgel, a munkájából akar élni, és természetesen egyre Jobban. De ehhez jobban is kell dolgoznunk.

Ezzel kapcsolatban a riporter megkérdezte Kádár Jánost, hogyan ítéli meg az ország jövőjét?

Én optimista vagyok, s ez a világnézetemből is következik. Már elég hosszú ideje szolgálok különböző viszonyok között, a kapitalizmusban is sok évig illegális kommunista munkát végeztem. Amikor mostanában azt hallom, hogy igen nehéz a helyzet, akkor szívesen venném, ha valaki megmondaná, mikor volt könnyű a helyzet, mert ér» Ilyenre nem emlékszem. Talán azért nem, mert aki felelősen számol a helyzettel, a tennivalókkal, az nem ül a megoldott kérdések által nyújtott ritka babérokon. Én bízom a Jövőben, nem kis mértékben éooen azon történelmi tapasztalatok birtokában, amelyeket az elmúlt harminc év fejlődése során is szereztünk. A magyar nép is bizakodó, a tisztességes emberek bíznak abban, hogy rneg fogjuk oldani feladatainkat.

(MTI)

<