Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

Nógrádi történeti 1986. Nógrádi történeti évkönyv 1985 címmel látott napvilágot Salgótarjánban a Magyar Tör­ténelmi Társulat Nógrád Me­gyei Csoportja, a Nógrádi Sán­dor Múzeum és a Nógrád Me­gyei Tanács művelődési osztá­lya támogatásával az a törté­nelmi tanulmánykötet, amely a megye négy évtizedes múlt­járól ad körképet. A kötet fe­lelős szerkesztője dr. Szabados István, a szerkesztőbizottság tagja dr. Belitzky János, dr. Horváth István, Földesy László, dr. Praznovszky Mi­hály és dr. Szabados István. Nem hagyományos tanul­mánygyűjteményről van szó, azaz, nemcsak klasszikus ér­telemben vett történeti mű­fajú írásokat ad közre. Szak- dolgozatokat, disszertációkat, illetve azok részleteit, továbbá a kiadvány számára írt önálló tanulmányokat olvashatunk benne. Az ötvenes évekre tör­ténő visszaemlékezések közlé­se, vagy az előretekintések mostani publikálása életsze­rűbbé, izgalmasabbá teszi a könyvet, amelyben ki-ki ér­deklődésének megfelelően szemelgethet a politikatör­téneti, a gazdaságtörténeti, vagy a művelődéstörténeti publikációk között. A történettudománnyal, a kutatással, a megye múltjával rendszeresen és hivatásszerű­en foglalkozók, vagy csak az érdeklődők körében persze bi­zonyára nyilvánvaló az, amire a kötet Előszavában is utalás történik, nevezetesen, hogy a jelenkori megyetörténet-kuta. tásnak még jócskán vannak feladatai. Például: „Meglehe­tősen jól ismerjük az 1945— 1950 utáni eseményeket, de an­nál kevesebbet tudunk részle­teiben az ötvenes évekről... a hiátus szembetűnő és meg­oldása sem várathat sokáig magára” — jegyzi meg az Előszó szerzője, majd arra utal; hogy a kutatásnak az időrend mellett tartalmi hiá­nyosságai is vannak. Kiragadott példaként hozza fel, hogy: „Különösen aktuális Nógrád megyében a történel­mi kutatásokat a társadalom- történet felé fordítani. Vizs­gálni kell többek között a munkásosztály történetét. Nem mozgalomtörténeti, hanem életmódi, politikai szempont­ból.-.”. Továbbá: „Kutatni kellene a helyi politizálás tör­ténetét. Nem elég csak a politikai pártok történetével foglalkoz­ni (igazság szerint még ez sem történt meg Nógrádban), ha­nem arra a kérdésre is választ kellene adni például milyen volt a politikai vezető réteg szerepe, felkészültsége, struk­turáltsága 1945 után.” Nem kevésbé izgalmasak a kultúra kérdései. A kulturáltsági szint­tel összefüggő napi gondoknak történelmi háttere is van, a mentalitásbeli jelenségek sora és hatásuk igen sok további vizsgálódási lehetőséget vet­het fel. A kötetet forgatva ismétel­ten bebizonyosodik, hogy Nóg­rádban is mind nagyobb szük­ség van az eddigi értékes ku­tatási eredmények további el­mélyítésére, mindmáig kevés­bé kutatott területek tudomá­nyos vizsgálatára, s amilyen mértékben a dokumentumok a kutatás számára hozzáférhe­tővé válnak, a legújabbkori történelmi események (korsza­kok) árnyaltabb megfogalma­zására, a reális történelmi tu­dat kialakítása jegyében. A történelmi társulat me­gyei csoportja ehhez termé­szetesen nem elegendő sem lét­számánál. sem pedig rendel­kezésre álló eszközeinél fogva. Mint olvashatjuk, összehangolt megyei társadalomtörténeti ku­tatásra van szükség. A Nógrádi történeti évkönyv tematikai sokrétűsége rendkí­vül vonzó kötetet eredménye­zett. Bár az évkönyv kiadá­sát eredetileg felszabadulásunk 40. évfordulójára tervezték, s késéssel csupán most jelent meg, ez mit sem változtat a publikációk értékén, amelyek természetesen — s ez tárgyuk­ból és műfajukból is követke­zik — változatlanul aktuálisak. Rokonszenves a kiadvány bel­ső aránya is, a tanulmányok­nak mintegy a fele az 1956 utáni korszakot, fejlődésünk­nek harminc évét mutatja be­Amint már utaltunk rá. nemcsak klasszikus történeti műfajú írásokat olvashatunk a kötetben, hanem például elő­retekintéseket is. Miután ezek korábban születtek, különösen izgalmas napjainkban olvasni őket. Ezek közé tartozik Hor­váth István Salgótarján kul­turális fejlődésének néhány kérdéséről című írása, amely áttekintést ad és koncepciót vázol fel a többi között a köz- művelődés intézményrendsze­rével, a koordináció gyakor­lati tapasztalataival, a kultu­rális-közművelődési koordiná­ciós rendszer felépítésével, az irányítással, a közeljövő sal­gótarjáni közrrfűvelődési in­tézményeivel (könyvtárak, művelődési központok, házak, múzeum) stb. összefüggésben. A tanulmány születésének dátuma 1978! Az olvasó ösz- szevetheti a terveket s mind­azt, ami belőlük napjainkra már valóság. Horváth József, az MSZMP településfejlesztési politikája hatásáról szól Ba­lassagyarmat fejlődésére 1962 —1980 között s vázolja a jö­vő néhány tendenciáját. Ezt 1980-ban teszi, azóta eltelt fél évtized, az olvasónak ezúttal is módjában áll az összeha. sonlítás. Füzesi István 1983-ban írta meg annak a salgótarjáni munkások körében végzett fel­mérésnek a tapasztalatait Sza­bad idő — szocialista életmód címmel. Különösen érdekes­nek bizonyul a tapasztalatok akkori összegezésének, néhány következtetésének összevetése az időközben történt életmód, beli változásokkal, s a jelen tendenciáival. Ugyancsak a nem klasszikus történeti mű­fajok között hívjuk fel a fi­gyelmet Vonsik Ilona Ahogy az emlékezet megőrizte.. - cí­mű összeállítására. A tanulmányok szerzői és cí­mei: Kisbenedek Miklós: Az MKP megalakulása, tevékeny­sége és szervezeti fejlődése a felszabadulástól a novemberi választásokig Salgótarjánban. Vonsik Ilona: Adalékok a szakszervezeti mozgalom N6g_ rád megyei történetéhez 1945 —1948. Szabados István: A demokratikus nőmozgalom ki­bontakozása és tevékenysége Nógrád megyében. Csongrády Béla: A szabadmüvelődés kor­szaka Nógrád megyében. Praz­novszky Mihály: A nógrádi sajtó 1945—19.48 között. Lantos István: Harc a szocialista kon­szolidációért Nógrád megyé­ben (1956. november 4—1957. május 5-) Bozó Gyula: .4 me­zőgazdaság átalakításának be­fejező szakasza Nógrád me­gyében (1960—1961). Molnár Pál: Művelődéspolitikai törek­vések 1957—1970 között Nóg­rád megyében. A kötet ötszáz példányban látott napvilágot T. E. A bálvány,belülről Norman Mailer Marilyn Monroe-köte*e Ami a könyvekben találha­tó igazságot illeti, az oly’ igazság, amely ha soha nem is vezet rá bennünket arra, mi a dolgok mivolta, de arra legalább megtanít bennünket, hogy mi nem az. (Anatole France) Amikor az első konzul ál­tal kinevezett bírák először jelentek meg előtte, nyomaté­kosan hangsúlyozta: „Sohase kutassátok annak az ember­nek a politikai pártállását, aki az igazságot keresi nálatok.” (Jevgenyij Viktorovics Tarle: Napoleon) A kihallgatás vezetőit el­töltött«, a tiszta igazság irán­ti odaadás és a megveszteget­Töprengető Az igazságról hetetlenség öntudata, ami az olyan emberek sajátja, akik­nek a halállal van dolguk, anélkül, hogy nekik is szem­be kellene nézniük vele. (Ernest Hemingway) Ezen az ülésen döbbentette meg először az emberi elmé­nek az a végtelen különfé- lesége, melynek az az ered­ménye, hogy nincs az az igaz­ság, amelyre nézve csak két embernek is egyforma volna a fölfogása. (Tolsztoj) ... A legeslegjobb és leg­biztosabb álcázás szerintem még mindig a pőre, meztelen igazság, bármilyen furcsán hangzik is. Az igazságot ugyanis senki nem veszi ko­molyan. (Max Frisch) Az angol gentleman sze­reti a lovaikat és a rögbit, van egy törött csont a szer­vezetében és minden valószí­nűség szerint a Timesnek írott levele ott lapul a zsebében. (René Gimpel) Meglepő, hogy Sigmund Freud olyan intenzíven fog­lalkozott a szexszel. Saját szexuális élete olyan sivár volt, mint Robinson Crusoe-é. (Richard Gordon) A címből sej lő szakma mes­terei meg ne sértődjenek, írásomban egy fröccsöző asz­taltársaságot idézek. Idő: de. eemberi munkanap. 13 óra 59 perc. Helyszín: eszpresszó. A szomszéd asztalnál kiét; hunédzser (húszon felüli fia­talember) ül. Fröccsöznek. A szóvivő megkocogtatja a vál­la mat: — Elnézést! Hány az óra? — Tizenhárom ötvenkilenc. — Köszönöm nincsen. Elég zajosak, hogy ne halljam: a csendesebbik éppen kiokta­tást kap hazai munkaren­dünkről, és a kereseti lehető- eégekről. — Hány éves vagy ?... — Huszonhárom. Akarsz ötezer- nyolcszázat: keresni ?... Na­ná !... Ezután a munkahely 'leírása következik, a hangu­lat, a lányok, a kávézás mi­Fröccsöntők kéntje. — Tudsz székem alud­ni?... Na látod! A gép megy, csak nézed, mint a pók a mesekönyvet... Ha teli a Lá­da a gép' csönget. Odébb lö­köd, és máris jön a követke­ző láda ... — Hány az óra? — kapom az újabb közvetlen hívást — Tizennégy tizenöt — De megy az idő, ha iszunk! — hallom a követke­ző forduló bevezetését. — Én már öt éve ... tanuld meg, ehhez nem ész, hanem orr kell... Most gyere az én or­rom után, aztán szimatolj ma­gad . . MÚGBÁÍ> - 1986. december 3L, szerda Üjabb fröccsök következ­nek, öntenek. A kétoldalú tanácskozás végét nem tudom kivárni. Ott tartanak, hogy Lajos bácsi, a portás, avatott ember. Nap­közben mindig ki lehet ugra­ni a Kókadt Liliomba, (majd meglátod az öreglányt!), csak visszafelé egy üveg kőbánya­it beadni a porta ablakán. Brigád ez, ha nem is szoci­alista ... Bezötykölődök a busszal délutáni nyugdíjas munkahe­lyemre. Megvárom a kétsze. ri piros lámpát is, mert a buszvezető az útkereszteződés sarkán lévő hot.dogos nőve! tárgyal, míg m1 negvvenen ülünk némán várakozva. Ki és mikor fog itt rendet teremteni a munka, a mun. ka idő becsülete üg- ében ? Azon rágódom: hol van a? a csontkovács, aki ezt a fica­mot ki tudja egyenesíteni ? .. B. K. A nagy embereket vezeték­nevükről ismerjük, a legna­gyobbakat csak keresztne­vükről : Dante, Leonardo, Michelangelo... Van Gogh Is csak azt írta képeire, hogy Vincent. Marylin Monroe is volt annyira közismert, hogy elég könyveimnek a kereszt­neve. Habár tulajdonképpen Normának hívták. Mailer, a Meztelenek és holtak szerzője igazán pre­desztinálva volt erre a könyv­re. Hiszen mi futtatta fel Marylint a szalagcimeket je­lentő csúcsra? Egyrészt a megfelelő időpontban felbuk­kanó meztelensége, másrészt titokzatos halála. A megfele­lő időpontot úgy értem, hogy épp kitört a „szexuális for­radalom”. A híres Kinsey-fé- le orvosi „jelentésekből” ki­tűnt, hogy a névtelen kérdő­ívek szerint az átlagamerikai egészen más ember éjszaka, mint amilyennek hivatalosan mutatja magát.­És a társadalmi rétegek minden szintjén kezdték meg­engedni maguknak a férfi­ak, hogy imádjanak egy mo­zicsillagot, de másként, mint korábban Garbót és a töb­bieket: Monroe-ban nem a szép színésznőt, hanem a jó nőt tisztelve, aki szőke, áram­vonalas, és egy cseppnyi francia parfőmben alszik, rá­adásul egy nagy drámaíró fe­lesége, és esetleg a Kennedy- fiúkkal is viszonya van... Számunkra ez sem egészen érthető az információk hiá­nya miatt. Az ötvenes évek­ben nem játszották itt azo­kat a filmeket, amelyekben Marylin volt az abszolút sztár. Csak a tévében futottak, jó­val később, és mint Mailer Is hangsúlyozza, e színésznő iga­zi terepe a mozi volt. A Kal­lódó emberek meg a Van. aki forrón szereti viszont Clark Gable, Tony Curtis és Jack Lemmon filmje volt... Előttünk van most e,könyv a sok sztárfotóval. Az egyér­telmű, hogy Marylin Monroe az Alvah Bessie regényében leírt szexbomba a sminke­sek, szabók, fényképészek és operatőrök terméke. Pályája elején, amikor egy magyar fotós fölfedezi, teljesen kö­zönséges kislány. Minden kü­lönösebb dögösség nélkül- Mindenesetre furcsa bele­gondolni, hogy nemrég mújt volna hatvanéves, ha az al­tatók — vagy mások? —nem végeznek vele­Bert Stem 1962-ben készült nagy színes képe a könyv 233. oldalán arra vall, hogy az évek nem voltak hozzá kö­nyörületesek: a keze. a vál­la csupa májfolt, a szeme körül sok-sok szarkaláb. Osz. sze lehet vetni André de Die­nes 1945-ös képével (40. ol­dal); kitűnik, mit tesz más­fél évtizednyi filmipar. Mailer jó író, könyve sok­kal több. mint pletykákkal tűzdelt karriertörténet. Bart István remekül tud két neáéz nyelven, „amerikaiul” és ma­gyarul. s így nem is vesszük észre, hogy lefordított köny­vet olvasunk. Mekkora sze­repe van a gvakran kritikus hangnemben annak, hogy az író annak ideién nem tudott olyan közel kerülni modell- íéhez, mint szeretett volna? Ki tudjá. Az kitűnik. hogy Mailer úgv látja a szőke sztárt ahogv az ember saját fiatalságának nagviait szok­ta: minden tekinte+ben el­fogultan személyesen. Illusztrációk a könyvből azért, mert szegényke híres tizenhárom évig tartott, míg volt? Igazi nagy irodalom-e a könyv eljutott hozzánk as Más kérdés, hogy ízléses-e az efféle riportázs? Nem tu- óceán túlpartjáról (Corvin® egy szép nő petefészkének dóm. Sikeresnek mindenkép- Könyvkiadó. 1986) i összes titkát kipakolni, csak pen sikeres. Bár még így is Sz. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom