Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
Három lap a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteményéből A barokk festészet emóciónál izmusának és színköltészetének *agy hatású előfutára. Federico Barocci csupán négy grafikát készített, az Angyali üdvözlet a 'eg- •zebb közülük. Saját sikeres képeinek sokszoro- s-'+íoi szándéka indította arra. hogy grafikai technikával próbálkozzon — az Angyali üdvözletét a Francesco Maria II de'la Rovere által a o- ret(M bazilika hercegi kápolnájába megrendelt és 1584-ben befejezett festménye alapján készítetne. Különlegesen lírai, puhán egymásba mosódó szín- és fényhatásokra épülő festői stílusának megfelelő grafikai kifejezést keresve jutott el a korábban inkább külön-külön alkalmazott mély nyomású eljárások — a rézmetszés, a rézkarcolás és a hidegtű — kombinálásához, ami a tónusátmenetek gazdagítását tette lehetővé. Ezzel Barocci a XVII. században kiteljesedő festői rézkarco! ó stílus egyik úttörője lett. aki a grafika olyan ragymestere számára is példát szolgáltatott, mint Rembrandt. Giambattista Tiepolo fia iés tanítványa, Giandomenico goként rajzaiban és rézkarcaiban alakított ki apjáétól független egyéni formanyel- Cet, amely a grafika olyan inegújítója számára is mintaképül szolgálhatott, mint Francisco Goya. Grafikai munkásságának csúcsteljesítménye az 1753-ban Würzburg- fean kiadott sorozat, melyben •gy régóta kedvelt újtesta- mentumi témát dolgozott fel, modern szellemben: a Herodes parancsára végrehajtott betlehemi gyermekgyilkosság elöl Egyiptomba menekülő szeht család útját ábrázolta. Az égi segítséggel megtett fáradságos utat pergő pillanatképek felvillantásával meséli el, amelyeken a szamarat vezető, kosarat cipelő József köznapi foglalatossága és az angyalok által oltalmazott Mária és gyermek Jézus csoportjának költői tétlensége jól megfér egymással. E kompozíciók jellemző, új vonása a motívumok „szétszórása”. Míg Giambattista cappric- clóin és scherzóin a főmotívumok a képmező középső részén kiegyensúlyozott csoportba rendeződnek, Giandomenico szándékosan egyenetlenül osztja el őket, sokszor egészen a képmező szélére helyez egy alakcsoportot, viszont látszólag szeszélyes fény. és árnyékakcentusok eleven ritmusával — például sűrű vonalkötegekből sziluett- szerűen kibontakozó formák berajzolásával — tökéletes művészi egyensúlyba hozza a kompozíciót. 1. Federico Barocci (TTrbino, 1532. körül —1612) Angyali üdvözlet. 1584—1588. Rézkarc, rézmetszet és hidegtű. 2—3. Giandomenico Tiepolo (Velence, 1721—1804): Menekülés Egyiptomba. 1753. Rézkarc. Olvasópályázatok a művelődésért Sokat gondolkoztam azon, hogy írásomnak milyen címet adjak, hiszen az országos olvasópályázatok meghirdetése a múltban már jó néhány vitát váltott ki, főleg a könyvtárosok és az olvasáskutatók körében. Tény azonban, hogy az elmúlt években a KISZ által meghirdetett Könyv és if. júság, vagy a szakszervezet Olvasó munkásért, az MSZBT Kell a jó könyv országos olvasópályázatán ezrek vettek részt, legtöbbször a könyvtári intézmények támogató, segítő, szervező közreműködésével. A részvétel sokszor sikerélménnyel járt együtt, hiszen a vetélkedést meghirdetők értékes jutalmakról is gondoskodtak. A Hazafias Népfront által patronált Olvasó népért mozgalom, immár több mint másfél évtizede számtalan művelődési forma, módszer népszerűsítésével, meghonosításával, közvetítésével törekszik arra, hogy a Darvas József által megálmodott „olvasó nép” nemzetet és társadalmat érintő programja közeledjen a elképzelt és meghirdetett célhoz. Teszi ezt a mozgalom az olvasótáborok, az olvasókörök szervezésével, vagy épp az olvasópályázatok időnkénti megrendezésével. Ez utóbbi kezdeményezés tehát, egy a sok közül, de eredménye, eredménytelensége, kihat a közreműködő könyvtárosok közérzetére, az olvasáspropaganda, az olvasóvá nevelés folyamatosságának következményeire. Szükség van olvasópályázatokra. ha a meghirdetett program nem cél, hanem a gondolkodási készség, az olvasási igény fejlesztésének, az olvasási élmény erősítésének eszköze. Csendes ünnepnapokat kívánva, üdvözlöm, hogy Tiszta szívvel címmel a SZOT, a Ma. gyár Televízió, a Népszava szerkesztősége, a Népszava Lap- és Könyvkiadó Vállalat és a könyvértékesítő vállalat irodalmi vetélkedősorozatot hirdetett meg. Hasonló céllal, a Magyar Néphadsereg, a köz- alkalmazottak szakszervezete, a Zrínyi Katonai Kiadó az OI- vasó a katonáért mozgalom részeként közzétette az Aurora olvasópályázat felhívását. Az előbbinél a meghirdető szervek elsősorban a szocialista brigádok tagjaira, a szakmunkásképző intézetek hallgatóira,. a művelődési intézmények látogatóira számítanak, az Auróra játékában a Magyar Néphadsereg személyi állománya és hozzátartozóik vehetnek részt a javasolt irodalmi művek közös feldolgozásában, elemzésében. Az olvasópályázatok szervezőinek és résztvevőinek kívánom, hogy kezdeményezésük legyen az olvasóvá nevelés hosszan tartó útjának, egyik állomása. Reményem, hogy a játék újabb és úiabb művek elolvasásába ösztönzi majd a pályázókat és ez lehet a szervezők munkájának legfőbb jutalma. M. I. Karácsonyország története nem hosszabb, de éppoly jelentős, mint a teremtésé: alapításától bukásáig mindössze egy hét telt el. Határai viszont csak az időben voltak ily szűkre szabottak — a térben messze szaladtak szét, s alattvalóit mindenütt ismerték. Tél és fagy, zúzmara és jégcsap. hóförgeteg és északi szél — ezek voltak Karácsony- ország meteorológiai viszonyai, pedig Karácsonyország nem az Északi-sark vidékén terült el, hanem a Nagydísz- letű Tragédia színpadán, a mérsékelt égöv alatt. S, hogy Karácsonyország élete éppen a zordon felvonásra esett, azt nyilván a drámai ellentét fokozására eszelte ki a nagy rendező : a kegyetlenül hideg külső környezetben hangsúlyo- zottabb érvényesíteni Karácsonyország belső lényegét, a szív melegét. Mert Karácsohyország alkotmányát nem az ész, hanem a szív diktatúrájára építették. Egyetlen lényeges törvénye volt: a szeretet és az önfeláldozás. Egyetlen jogforrása: örülni mások örömének. Egyetlen kötelessége: adakozni és jót cselekedni. Mint más országokban, ebben az országban is a szabad verseny elvére épült az érvényesülés lehetősége, a kereskedelem és az egyéni siker, csak a versengés célja volt éppen megfordított: nem arra irányult, hogy mennyit tudok szerezni, hanem arra, hogy mennyit tudok másnak juttatni. , Ebben a fordított irányban aztán éppen olyan kétségbeesett tülekedés, becsvágy, sőt stréberség vezette az embereket, mint egyebütt, ahol ölik egymást a népek a magántulajdonért. A magánfelek magas kamatot fizettek a bankoknak, amiért volt oly szíves pénzükkel vállalkozni — viszont a bankok minden nyereségüket szétosztották a hivatalnokok és azok családtagjai közt, hogy utóbbiak ajándékokat vehessenek ismerőseiknek és ismeretleneknek is. Mert éppen ami az ismeretleneket illeti, közbiztonság dolgában elég rosszak voltak a viszonyok ebben az országban. Bármily szigorúan büntették például a zsebbe rakást, nem lehetett eléggé vigyázni a villamoson vagy az utcán, mihelyt egy kis tolongás támadt, a tisztességes ember azon vette észre magát, hogy pénztárcát, zsebórát vagy, más értéktárgyat csempészett zsebébe valami ismeretlen tettes, aki sürgősen meglépett. Pályaudvarokon mindenütt ott függött az „Óvakodjunk a zsebberakóktól” feliratú tábla — a tetten ért „titkos ajándékozót” lefülelte a rendőrség és szigorúan elítélte, nemcsak a becsempészett tárgyat juttatva vissza hozzá, de magas összegű pénz elfogadására is kényszerítve — az elrettentő példáknak mégse volt meg a kellő hatása- Napirenden voltak a kasszatömések is — leggondosabban elzárt pénztárt is kifúrtak a ravasz betörők, hogy telerakják pénzzel és értékpapírokkal, sokKannthy Frigyes: Karácsonyország szór revolverrel kikényszerítették a meglepett pénztárost, hogy nyissa ki páncélszekrényét, és rakja be a merénylő egész vagyonát. Idegen ország lakója gyakran tanúja lehetett az utcán ilyen ieleneteknek: didergő koldus könyörög a sarkon, hogy fogadják el tőle a kinyújtott kezében remegő fillért. De ilyesmi csak percekig tartott, mert rögtön akadt egy bundás férfi, aki meglátván a koldust, gyorsan elszaladt, hogy vissza ne kapja — rendesen persze csak a következő sarkig ért el, mert ott egy másik úr, látván, hogy nincs kabátja. nekiesett, és erőszakkal húzta rá a magáét. A dolgok, a hét közepe felé, kezdtek elfajulni. Senki se lehetett nyugodt, miután egész napját azzal töltötte, hogy minden értékét és tulajdonát keservesen szétosztogassa. hogy aztán este holtfáradtan hazaérve, üresnek vélt lakását teletömve ne találja odahordott és becsempészett ajándékokkal. A költő is alaposan megbukott a „fenyőfáról és pálmáról” írt érzékeny dalával — a fenyőfa ugyanis nem didergett, ebben az országban, „havas csúcsokon” pálmáról álmodozva; behozták a városba, teleaggatták cukorral és édességgel, kivilágították. és moleé szobában ernyedt el. bőségbe fulladva, miközben a pálmát a hóba dobták ki, mert senki nem akarta elfogadni. más elől szedve a dicsőséget. Az ország válságát, s szomorú bukását mégis az okozta, hogy az adakozók elvesztették a mértéket. Az önzetlenség és jóság becsvágya, mint az érvényesülés egyetlen módja, rafinálttá tette az embereket. Folyton azon törvén a fejüket, milyen meglepetéssel lehet a legnagyobb örömet okozni, arra a hamis következtetésre jutottak, hogy aminek én legjobban örülnék, annak örülne legjobban felebarátom is, más szóval: amit kívánsz magadnak, te is tedd embertársadnak. Ebből lett a kalamajka. Az emberek olyan tárgyakat kaptak, amire semmi szükségük nem volt. A felnőtteket babával és hintalóval árasztották el a gyerekek, a gyerekek viszont nem győzték továbbajándékozni a felnőttektől kapott könyveket, pénzt, nőt, politikai hatalmatEgy idő múlva mindenki szűk cipőben, vagy bő nadrágban járt, másokra szabott ruhát lehetett csak hordani, legnagyobb illetlenségnek számított önző módon a tulajdon testemre szabott ruhában járni. Az öngyilkosielöltek, akiknek legszebb álma a gyors halál, mérget, revolvert, madzagot küldözgettek ismerőseiknek. És elkövetkezett huszonnegyediké, a kritikus nap. az önzetlen szeretet diadalünnepe. Mely alkalomból egymásra néztek az emberek, és kiderült, hogy mindenki visszakapja, ami eredetileg az övé volt. Viszont a termelés megszűnt, és az ország kénytelen volt felszámolni és csődbe menni. De minden évben feltámad, hirdetni a Reménytelen és Tehetetlen Jóság örök uralmát, amit Szépségnek keresztelt el a költő. (1933.) MÁTYÁS FERENC: Karácsonyi meditáció Fenyőszag. isten, s ami kell niég: balzsam, morfium, hogy megünnepeljék a világon a fényt, amely csalás lett es atombomba — óh, Uram, bocsáss meg, hogy ajkamra veszem a nevedet pogány módon, de aki Veled egy: a keresztény világ már oda süllyedt, hogy nevedben is ártatlanul büntet, s aláaknázza szép eged maholnap. Hallgass meg engem istenem, ahol vagy, nem ünneprontás, ha ajkamon feltör o keserűség, nézzed csak: a „mennyből” szárnyas angyalod mit cipel a hátán, repülők kísérik a gonoszság szárnyán, ma messze tőlünk, s holnap, ki tudja hol, holttestünk fölé talán anyánk hajol. Óh, ne vígy minket a kísérteibe! A Béke szent pálmáját tedd le a földre, legyen már Békesség, hogy az emberek megtehessék az utat, s szálljanak fel Hozzád, s végtelen titkod kibogozzák. B IRT ALAN FERENC: ADVENT nem akar itt reggeledni madártalan az ég halott anyátlan vézna fák vacognak hordja a szél a télszagot nem akar itt reggeledni horkolnak házak ablakok talán ha hó hull felragyogtat íme: születtem itt vagyok KATONA JUDIT: Testamentum Fák könnye buggyan, fölveszi csontkemény ingét a világ, takarja, óvja védtelen, szendergő, egyszülött fiát. Fagyok árbocán csillag ül, kék csöndet lép a béke most: lebbenő függönyök mögül gyerekszem mécsese lobog. ÁDÁM TAMÁS: Éjszaka pár szembogár Gallyak közül csorog a sötét éjszaka izzik pár szembogár kormos pipacsok pilláira tapad a Hold lepkék eresztett szárnyain a lemondás kódjai üszkös ágak sokasodnak a családfákon ujjainkon elhalt szerelmek fekete vásznai lobognak reggel felé horzsolás jő y\
