Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-24 / 302. szám

A

gyertyo’óngíól a t5meqpsz«cHózisiq

Karácsonveste

Lakótelepi mozaik

Csíkokra szabdalt szürkület nehezül a városra. Észak telő' fehér hófelhők gyülekeznek. a deresre fagyott dombok között álmos-hosszán nyújtóznak az utcák. Az üzletek fénybarlangjai ontják az autóbuszállomás felé igyekvő, ajándékarcú tömeget. Óvatosan ka- nvarodó helyi járat, csúszós lépcsők, sietős helyfoglalás. Lassan fogynak a megállók: STC-klub ... , kórház ..., Tarján vendéglő, végül a Beszterce szentjánosbogár-fényű paneltömbjei. Téli alkony Salgótarjánban.

ESTÉNKÉNT AZ URPINBAN

Néhány ezer ember, többnyire fiatal, családos. Szükséglakásból, szülőkkel való együttélés után, faluról vagy a peremkerületekből, tele reménykedéssel, munkavággyal, ambícióval. Akadnak azonban .középiskolások, huszonéves, még egyedülálló fiatalok is. A mindennapok kötelezettségeinek eleget téve, jogos igényük

— lenne, vagy kellene, hogy legyen — a szabad esték, délutánok hasznos kitöltése. A ..nekünk nmcs hova mennünk” keserű cinizmusát csak elvétve hallani úgy. mint alkalmi kísérőm, a magát megnevezni ódzkodó 22 esztendős gépkocsivezetőtől.

— 11 esztendeje élek a telepen, de szórakozni mindig is a belvárosba mentem. Nézz körül —, hol lehet itt leülni, két értelmes szót váltani? Ilyentájt csak az Urpin

— söröző egyébiránt — van zsúfolásig; ott melegen és társaságban lehet, tölthet egy-két órát. Hogyan ? Lakótelepi közművelődés az ifjúságnak? Klubok, szakkörök, egyesületek? Ezekről még nem hallottam ...

A GYEREKEKEN AT A SZÜLŐKET

Mosolygós, szőke kismama nyit ajtót az Ybl Miklós utca tömbházának egyik emeletén. Hangonyi Zoltánné pedagógus, az iskolai közművelődés egyik megszállottja. Rajong a hivatásáért, a remek adottságokkal rendelkező általános iskoláért, s még így, a szülés előtt néhány héttel is a tanítványok, az iskolai programok foglalkoztatják.

— Való igaz, hogy mind az integrált könyvtár, mind a közművelődési klub elsősorban az iskolához kötődő funkcióknak, elvárásoknak tesz eleget. A 12 ezer kötetes, 76- féle folyóirattal rendelkező könyvtárunknak az olvasni még nem tudó elsősök kivételével, szinte a teljes iskolai létszám tagja; szünetben, edzés előtt, órák után jönnek, kérdeznek, olvasnak. A klubnál hasonló a helyzet: a szabadidős-foglalkozások valamennyi formájához teret ad. Itt a telepen kevés a „kulcsos gyerek” — vetélkedők, szakkörök, kiállítások, sportversenyek garantálják a tartalmas kikapcsolódást. Ennek ellenére, a szülőjk, mintha kevésbé 'e-’-'é-r'- e'evede^ek: e'fcgsd- juk a kritikát, de néha a lakótelepi pszichózis is felüti a fejét, kritizálnak jogosan, jogtalanul. Pedig a megyében egyedülálló az a feltételrendszer, amely nálunk a tanulók oktatását, nevelését segíti. Video, zárt láncú belső tv-rend- szer, előadótermek, tanfolyamok sokasága. Bevallott célunk egyébként, hogy a tanulókon keresztül csalogassuk be a felnőtt korosztályt a programjainkra, annál is inkább, mivel a lakosság nehezen mozdítható. Lenne mit csinálni, csak gyakorta nincs kinek, s kivel.

HIÁNYZIK A HOZZÁÉRTŐ?

Tűzzománc képek a falon, Hi-Fi-torony, a sarokban szövőszékek, az asztalon képes magazinok. Délután négy óra, a terem üres. A közművelődési klubnak két esztendeje nincs felelőse, a gazdátlanság áldatlan állapotán, az

Iskola KISZ-es pedagógusai próbálnak enyhíteni. Enyhíteni, mondom, ment a semmiből valamit varázsolni ők sem képesek. Mire lenne szüksége egyáltalán a felnőtt lakosságnak? Csupán csak arra, hogy az ünnep gyertyalángjánál jósoltasson magamagával gyümölcsözőbb jövendőt? Ennyire alkalmatlanok lennénk egy bizonyos életkoron túl, egvmás gondjainak orvoslására? Gondolataink cseréjére, egy tea, vagy kávé mellett? Ügy tűnik, a Beszterce-lakótelep —, főként az értelmiségiek — a munkahelyen „váltanak világot”, de a többi társadalmi réteg, osztály sem tolakszik különösebben kulturált társasági légkört teremteni. S, jönnek a közhelyek: idő, pénz, fáradtság, világfájdalom, közömbösség. Vajon, ki tehet róla, s ellene?

VISSZHANGZIK AZ AULA

Robot Tódor buzgón igyekszik magára ölteni jelmezét — hamarosan kezdődik a szünidő előtti utolsó klubdélután. Csöppségek cipelnek székeket, nagyfiúk lépcsőznek a hangfalakkal, hiszen nemsokára kezdetét veszi a '' lakótelepi iskolában a karácsonyi hangverseny. Olyan hagyomány ez. amelyet a nebulók hívtak életre — jókedvvel, örömmel búcsúzni egymástól és tanáraiktól, nemkülönben az óévtől.

— Hahó, hahó! — hallik az az aulában a kiáltás. — Hahó, hahó! — süvölti vissza a gyerekhad, majd felhangzik a két vendégművész — Dévai Nagy Kamilla és Pelsőczi László ajkáról a „Kis karácsony, nagy karácsony”. Lágyan peng a gitár. csillogó szemmel énekel elsős és nyolcadikos, mosoly fakad a nevelők szája szögletén. Hát, igen. Gyermekeink. A felnövekvő nemzedék. Még egy dallamra, körbeülvén a fenyőt, de lesz-e folytatása csillagszórós hitüknek?

S, hol ünnepelnek a hátrányos helyzetűek, a veszélyeztetettnek nyilvánított családok, a magány börtönével viaskodik ? Hisz, ők is a LAKÓTELEP. A Beszterce, amely az ország sok-sok panelerdejéhez hasonlóan fogadta magába, s hordja-viszi ember mivoltuk összes gondját-búját

☆

Idős házaspár téblábol a tér tízemeletes épületeinek egyike előtt. Karjukon, vállúkon kosarak, táskák, ígéretes súlyuk alatt nehéz a járás. — Itthon vannak, világos az ablak — sóbajt megkönnyebbülten a mama. — Igyekezzünk! — sürgeti párját az öreg. Itt a karácsony — gondolom, ahogy becsukódik utánuk a lépcsőháza j tó. Menekülünk szerette- inkhez, többnyire van is hová, kihez.

S, a lakótelepek sötétülő emeletein felhőkarcolóról álmodik a századvég ifjúsága.

Vaszari Erika

Orosz Adéloknál

Orosz Adél a Diótörőben

Orosz Adél civilben

— Szeretem az ünnepeket, a meghitt hangulatot a meleg, családi együttlétet — mondja Orosz Adél, a Magyar Állami ODeraház balettigazgatója. sok emlékezetes balett szólótáncosa.

— Hagyománya van ennek a mi családunkban. Anyám mindig „megelőzte” az ünnepeket, jóval előbb kezdte a készülődést, már december első napjaiban. Én is így csinálom. s remélem, hogy a lányom folytatja a családi tradíciót.

— Miben áll ez a „megelőzés”?

— Sok mindenben. Felteszek egy ünnepi abroszt, arra előbb Mikulás kerül, aztán fenyőágak. Korán kezdjük el az ajándékok megvásárlását is- Aki megvette a magáét, felrakja a szekrény tetejére, gondosan becsomagolva, hogy ne rontsuk el a karácsonyesti meglepetést. Ahogyan gyűlnek a szekrényen a csomagok, úgy fokozódik a hangulat. Nem az ajándék értéke a fontos, csak a tudat, hogy gondolunk egymásra. Az pédig családi „törvény”, hogy nem szabad előre megnézni, mi van a csomagokban.

— Most sem lehet könnyű mindezt idejében elvégezni. De hogyan tudott felkészülni a karácsonyestékre, amíg táncolt? Hiszen mint vezető táncosnőnek, népszerű művésznek ezernyi elfoglaltsága volt.

— Bizony, megtörtént, hogy az utolsó órákra maradt az ajándékok megvásárlása, any- nyi dolgom volt az ünnep előtti hetekben. Az pedig éppen nem ment ritkaságszámba, hogy férjem is, én is munkából érkeztünk a karácsonyi vacsorához, mert a Diótörőt majdnem mindig én táncoltam karácsonykor, a férjem pedig

— most a zeneművészeti főiskola tanára — akkor első klarinétos volt az Operaház zenekarában. De a karácsonyt így is mindig együtt töltöttük.

Egy pillanatra elgondolkozik, mintha ellenőrizni akarná magában az előbb elmondottakat. S valóban:

— Egy karácsonyt Kubában töltöttem, egyet pedig Monte- Carlóban — folytatja. — Szép volt a környezet, vidám a han. gúlát, mégis nagyon hiányzott az otthon.

— Családi ünnepségekbe nem illik bekíváncsiskodni, mégis elárulná, hogyan zajlik le egy karácsonyest Orosz Adéléícnál?

— Amíg édesapám élt, ő

hozta el a halat mind a három gyermekének: nővéreméknek, öcséméknek és nekünk. Amióta ő nincs köztünk, kialakult, hogy mikor ki viszi körbe az ajándékokat, s az is, hogy édesanyám minden karácsonyt másik gyermekénél tölti. Apám segített a karácsonyi tennivalókban, mi is segítünk egymásnak, ha szükség van rá. Délután az egész család nekifog a fa feldíszítésének, amikor készen vagyunk vele, kocsiba ülünk és körbejárjuk a rokonságot, átadjuk az ajándékokat.

— Otthon pedig — folytatja

— minden úgy történik, mint minden évben, azóta, hogy megszülettek a gyerekek. Igaz, már kinőttek a gyerekkorból. de ugyanúgy megszólal a karácsonyi csengő, körülálljuk a fát, ami alatt már ott vannak az ajándékok, meggyújtjuk a csillagszórókat, mint amikor még kicsik voltak

— És a zene? Muzsikus fér) és balett-táncos feleség család- jában bizonyára van szerepe a zenének karácsonykor is.

— Természetesen, hogy van.

A lányom hárfázni tanult, da szépen zongorázik is, karácsonyestén kis házikoncertet adnak a gyerekek: a lányom

zongorázik, a fiam dobol Azon kívül meghallgatjuk a bécsi Singerknäben hanglemezét. Szól a zene akkor is, amikor vacsorához ülünk- A hagyományos halvacsoráról áttértünk a pulykára. Vékony, da ízletes húsleves, rántott pulykamell az ünnepi menü, néha töltött káposzta, utána pedig édesség és gyümölcs.

— Karácsony után gyorsan itt a szilveszter. Hogyan ' köszönti az új esztendőt az Operaház balettigazgatója?

— Éppen úgy — mosolyog, — mint néhány évvel korábban a magántáncos. Régebben ugyan voltak olyan szilveszteresték, amelyeket társaságban töltöttünk, de most már több éve ilyenkor is családi körben maradunk. Újév napján felmegyünk valamelyik turistaházba, a hegyekbe, természetesen mind a négyen. Az is hagyomány, hogy a bécsi rádióban sugárzott újévi koncertet meghallgatjuk. ..

Az interjúnak vége. Siet az igazgatónő, ezernyi dolga, tennivalója van, irányítani, segíteni a táncosokat. hogy __

s

zép előadásokat látva, élvezve — a közönség is ünnepelhessen.

V. E.

Az életre mindig igent mondva

kyf eglepődöm. Korát cáfol- va (pedig csaknem egyidős a századdal) öblös hangjából derű, közvetlenség árad. Kezet is úgy fog, mintha rég. ről datálódna kapcsolatunk. A fiúsán kihajtott ingnyak, a "bő fekete otthoni ruha egyszerűvé teszi, s elillan közülünk minden jdegenség. Ezek a tanár úrról szerzett első pillanatképeim. Utcán találkozva, nyugdíjasnak nézném. A Budapesti Zenekutató Intézet tudós tanára, s még 85 évével misét celebráló tisztelendő. Ha a hét végeken pihenni, hívei közé megtér Pásztora, naponta megfordul a plébánián. Vitalitása fölmelegíti környezetét. Időnként miseruhát ölt, „besegít”, vagy éppen belső igényből az oltár elé áll. Eleven bizonysága ez a régi, régi közmondásnak, a fáradhatatlanságról.

Rajeczky Benjámin címzetes egyetemi tanár mióta felszentelték, kétféle szolgálatot látott el. Adózott egyházi küldetésének, élt a másik, nagy hivatásának, a tanításnak. Ennek nyomán erős fa hajtott ki. munkássága, alkotókészsé. ge így érzékeltethető. De a lombon még vannak újabb és újabb hajtások, jeléül annak, hogy a mű még nem fejező- dót' be. Felszentelése után a valamikori cisztercia oktatássá' foglalkozó katolikus rendnek * tagja. Budán is tanított. Itt érettségizett nála He- tényi István pénzügyminiszter. Ennek azért van apropója, mert az egykori diák, a neves államférfi Pásztóra is eltalált az idős tanárjához, amikor ünnepséggel tisztelgett a város születése évfordulóján. Ez önmagában is megkapó, s több szimpla gesztusnál. Jelképe a társadalom, nak, amelyben az egymásra találás, a békés emberi törekvések nem holmi politikai kétarcúság, hanem valós ösztönzés és törekvés, amelyet a jó szelek immár évtizedek óta frissítenek.

Lakása, a pásztói Kossuth utcában taláható. Kedves otthon, szép kerete a tudós embernek. A falakból kevés látható. Veretes könyvek, gyűjtemények sora keretezi az ajtónál közvetlenül ébenfa szekreter. A bútorotk a századforduló stílusát idézik. Méltó környezete ez a szellem, a meditáció emberéneit.

— Ha beéri Nescaféval, az

gyorsan elkészül, s többet beszélhetünk. Szememből látja a választ, s máris a konyhában tesz-vesz. Kínáló közvetlenségének csak egy kikötése van: az ő cigarettáját szívjam, mert a másik szakaszhoz tartozik, s ennek illatát még szereti is. A hamutartók, s a jóféle füstölnivalók ott vannak az asztalon, mint tartozékok. Nincs tilalomfa a vendégnek, de annak is vigyáznia kell az etikettre, amely természetes válasz a kor még olyan elevenen mozgó képviselőjének. Életéről kérdezem, szokásairól, de erre nem sok szót fordít. A reggelt tornával kezdi és C-vitaminnal. Aztán jönnek a stúdiumok és ezernyi más elfoglaltság.

Soik-sok könyv — mint jeleztem már, közte az övé is. A fele másnak egy életmű is lehetne. Eenne azonban máig !s dallamok éledeznek, hogy aztán a hangok jelekké állva össze, partitúrákban öltse- nek testet.

Nagy elődök, Bartók, Kodály életművének folytatója. Kodály tanítványa, s ma is válogatott, szép szavakkal, ragaszkodással beszél róla. A harmincas években már a Bodrog menti falvakat, Zemplént járja, eljut azokhoz, akik maguk építik a házukat, szövik ruhájukat, s érzelmeikből feltör a dal. A tiszta forrás

vize mindig friss és új erőt ád, ez feledteti vele a fáradtságot, amikor az országot járja. Dunántúlon találkozik a havasalföldi csángókkal, a bukovinai székelyekkel. Nehéz idők ezek, nagy lecke történelemből. Az ötvenes években a néprajzi múzeum alkalmazza. Menekülés is ez a pásztói apátságnak engedélyezett 25 holdtól, s a még rosszabbtól, a kulákbélyegtől. A tudóstanár értő és szerető kollégák közé került.

A múlton azonban már nem töri fejét, hiszen jól ismeri a történelmet, s vannak ösz- szehasonlítási alapjai, a mát azonban üdvözli, s arra mindig igent mond. Szavait úgy tudnám összegezni, hogy a köveket nem kell visszafelé dobálni, mert az elhomályosít, lefegyverez. A ma mindenkit hív, aki teremtő akaratot hordoz magában. Nincsenek summas. fatalista ítéletei.

1956-ban megjelenik első nagy önálló gyűjteménye, a Gregorián dallamok. Kodály melegen gratulál. A mű értéke a feltárt dallamkincs mellett a rendszerezettség, az építkezés teljessége, a helyes formaválasztás, s az e’igazító kategorizálás. A Bartók, Kodály siratóit Kiss Lajos tudós

kollégájával rendezi sajtó alá. ötödik kötete jelent meg a Népzene tárának. Lemezekről is hallhatjuk már a folk- lórzenét. Az egyik legértékesebb művének első lapjaira Kodály odaírta gratulációit

Közben humorizál.

— Bartóknak három percig forgott a fonográfja... A magnó, az már sok mindenre képes.

— Élünk azzal a dallam- kinccsel, aminek birtokában vagyunk, ami nemzetközi ösz- szehasonUtasban js figyelmet érdemel? — kérdezem.

— Azt mondom, nem. Kodály intéseit is csak aláhúzni tudom. Tanítani, jól kell tanítani a zene, az ének alapjait. Erre csak alaposan képzett emberek, tanárak képesek, Sokszor gondo'ok az iskolákra. Van pótolnivaló.

Valamivel előhozakodom. Nemrégen egy népdalkor vezetőjével beszélgettem, ismerkedtem a megyében. Szívesen beszélt a hagyományok ápolásáról, de azt kellett éreznem, hogy fájlalják a ritka szereplést, a lehetőség hiányát. Nincs elég pénz, utazási lehetőség.

— Nem mai téma — adja meg a választ. — Magunk között is sokat beszélünk erről.

IQ NÓGRÁD — 1986. december 24., szerda

A megméretés jó olykor-máskor, de nem a szereplés a lényeg, a kifeléfordulás. hanem az, hogy amit egy faluban a felnőttek, idősek tudnak, azt adják át a fiataloknak. Hadd legyen képük, elképzelésük az elődökről, életmódjukról. Ez nem látványos, de annál értékesebb misszió.

Tervei ?

Hm — elharapom a szót. A kérdés triviális. A mű folytatódik. Hiszen, amíg az ember vágyat érlel, elkísérik útján a dallamok is. Életműdének nagy fáján még vannak új hatások. S lesznek js..

I/ odály járt Pásztón. s el. jutott a hegyekbe. " A „Mátrai képek” című műve talán kicsit Nógrádiak szóló gesztus, a szép országrésznek, az itt élő embereknek. Jó tudni, hogy ügyének folytatója van. Rajeczky Benjámin 40 éve osztja meg magát Pásztó és Budapest között. Munkásságát Erkel-dí.i- jal is elismerték. A Madácn- díjjal a megye tisztelte még. Nyoicvanötödik karácsonyát húga családjának körében, Bécsiben tölti. Talán ajándékot is bont, sőt bizonyos. Búcsúz- kodáskor a karácsony is szóba jött. ekkor Pál apostol szavait idézte, aki kétezer évvel ezelőtt mondta az alábbiakat: „Jobb adni, mint kapni.”.

Még sokáig vezérelje útján ez a mondás.

Gulyás Ernő