Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-23 / 301. szám
Öltések Brefagne-fól Auagy: mi won ca kosárban Harronök? A szabálytalan alakú textil- csíkok képzeletet felülmúló sebességgel egyesülnek kabátkává. blézerré és még ki tudja. miféle hasznos ruhadarabokkal Egy-egy kész darabot aztán magukra öltenek a fürge kezű asszonyok, lányok, s szakmai szempontból —. no meg egv jó adag nemes hiúságtól indíttatva — mondanak véleményt a portékáról. Kétszáznál is többen lehetnek a hatalmas varrodai csarnokban, de ritkán szólnak agy- máshoz. A fölösleges fecsegésnél többet jelent a duzzadó boríték, vagy a napi munkáért járó bonjegyek lassan gyűlő sokasága. Mindennapi kép a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárában. Azokról a bizonyos „tartalékokról” faggatom. Azt válaszolja : — Segítene a jobb munkafogás, a kapcsolódó területek gondjainak időben történő megoldása. Kiadjuk az árut és kiderül, hogy nincs cérna. Ez szüli az idegeskedést, kapkodást. Vagy a kelmét nem ellenőrzik időben, s csak a termelésben jövünk rá, hogy eladhatatlan ruhát varrtunk. A gondok fonala persze, nem ér véget: a minőségi, szállítási kifogások, az import drágasága kerül szóba. A végén még megjegyzi: Erdélyi Zoltánné — Problémáink megöl dá\ sát várjuk a vállalati tanács Vetró Istvánná Vetró Istvánná azok közé tartozik, akik a minőségi munka és a hétvégi túlóra alapján joggal remélhetik, hogy az 5—6 ezer forintos fizetés mellett akár 1000 forintnyi bonutalványt is összegyűjtenek. — Huszonhárom éve dolgozok itt, kilenc éve, mióta vdsz- szajöttem a gyesről, brigádvezetőként. Bizony, időnként számítanak a túlórára, amit két gyerek mellett csakis a férjem segítségével tudok megoldani — mondja, miközben fordít a varrás Irányán. — Jól keresek, de hát, aki többet ad, az többet is vár. A bonjegyeknek örülünk is, meg nem is. Tudja, két ember keze nem egyforma... Egy másik fiatalasszony, Erdélyi Zoltánné, körültekintően szemléli a szovjet exportra készülő női kábáikét. Változnak az jdőik: amit egykor szó nélkül átvett a vevő, ma szigorú ellenőrzés nélkül a gyárból sem engedi ki. — Hogyan tudom egyeztetni a túlórát az otthoniakkal? — kérdez vissza. — Van egy apjuk is! — mosolyodik el a „38-as blokk” csinos vezetője. Majd hozzáteszi: — A bonrendszert jónak tartjuk valamennyien, csak lehetne több is belőle. Sokszor helyettesítjük. egymást, mert a létszám gyakran változik. Vannak kismamáink és ilyenkor, tél előtt a szokottnál is több a megbetegedés. De gondjaink közt ez csak egy: befejező műveletet végzünk, ezért a munkánkat meghatározza az előkészítő blokk tevékenysége. A varrodaiak szívesen do1- goznak exportra, mert 30 százalék pluszt jelent a fizetésükben. A magas minőségi követelményektől nem ijednek meg. Decemberben a termelés döntő többségét szovjet es francia megrendelések teszik ki. Erről beszélgetünk Strézs Tibornéval a varroda vezetőjével. — Belföldi szállításainkat 126 százalékra teljesítettük eddig, viszont a szovjet és tőkésmunkáink elmaradtak. Előbbi 70, utóbbi 60 százalékban realizálódott. Az év végéig még van idő, s azt hiszem, nem volt még olyan feladatunk, amit ne teljesítettünk volna, ha'a feltételeket biztosították számunkra. Optimista vélemény, ami egyben jelzi a 16 varrodai brigád hozzáállását is. Különösen, miután a vezetőnő hozzáteszi : — A szabványellátás rendkívüli rapszodikus volt ebben az évben. Most is erre várunk, csak utána indulhat egy 3 ezer darabos széria francia exportra. Időnként hiányoznak a kiegészítő kellékek is, ami azért nagy gond számunkra, mert többször kézbe kell venni ugyanazt a munkadarabot. Pedig a begyakorlottság nagy előny, nem szabadna elveszíteni. A piac könyörtelen úr. Hét végi túlműszakok nélküj például meghiúsult volna az amerikai export. Természetesen a bon jól bevált ösztönzőerő, immár másfél éve. Egyénileg is kiutalják, de a blokkok is kapnak belőle. — Erős tervet készítettünk erre az évre — magyarázza Haskóné, Ónodi Éva, a technológiai csoport vezetője. — Döntően magas áron értékesíthető termékeket állítunk elő, de sajnos, időközben a raktárak fel töltődtek, nagyobb a kínálat a keresletnél. A munkával való ellátás sem volt felhőtlen ebben , az évben. Sok mindennel kell foglalkoznia egy vezetőnek, ami fölöslegesen elvonja az irányítástól a figyelmét. megalakulásától, ahol én is képviselem a gyári színeket. Látszatra tetszetős holmi fekszik Béres József főmérnök asztalán. Egybevág azzál, amit Hajmási Józsefné vezérigazgatótól hallottam a BNV-n: „A gyarmatiak különösen minőségi munkájukkal tűnnek ki gyáraink között.” Béres József azonban fény felé tartja az inget, s látni a fehér rojtokat, melyek anyaghibát sejtetnek. — Myen termék nem hagyhatja el a gyárunkat — magyarázza. — Érdekünk, meri egy százezres tételnél, ha rossz a minőség, 200 ezer forintot vonnak el tőlünk a béralap- bóL Sovány vigasz az alapanyag- gyártó örökös ígérete, de hát ő még a fonalat hibáztatja. Az a tény sem éppen szívderítő, hogy a géppark elhasználódott, s az NDK partner nem tudja kielégíteni az igényeket. Bár az idei terv teljesítése nincs veszélyben, a jövőben érdemes megfontolni az Agic svájci cég útmutatásait: a hatékonyságot jelentős mértékben növelheti az alapanyag minőségének javítása, az ütemes, programszerű szállítás, a tervszerűség és a szervezettség. T. Németh László Korszerű házépítés fából A Belorusz Technológiai Kutatóintézet tudósai újfajta faforgács lemezekből épített háztípusokat ajánlanak. A kutatók áltál kifejlesztett új technológiával a forgácslemezeket nem préselik, hanem öntik. A forró massza tetszőleges formájúra dermeszthető. amelyből azután szilárd és minden szempontból megbízható főfalak, közfalak és más »ázelemek készíthetők. Ezeknek az úgynevezett soküreges elemeknek a gyártása lehetőséget nyújt a ma még szemétbe vagy kemencébe kerülő fahulladék hasznosítására. Nem rontja az új elemek minőségét az sem, ha 30 százalékban finomra őrölt fakérget kevernek a masszába- A kísérletek tanúsága szerint* hc-zigetelő anyaggal átitatott 120 mm vastagságú elem teljesen egyenértékű egy 750 mm vastagságú téglafallal. A soküreges elemek gyártási ideje 30 százalékkal rövidebb, az előállítási költségei pedig 1,5-szer kevesebbek a hagyományos. préselt falapos konstrukciónál, A litván építészek elsőként alkalmazták az új technológiát tetőteres, épület alatti garázsos családi házak építésénél. A házak lakói elégedettek az újtípusú épülettel. Útkereső építők Páribizoitsági ülés a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalatnál Ma már a legóvatosabb pénzügyi szakemberek is bizonyosra veszik, hogy legalább 30 milliós nyereséggel zárja az esztendőt a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat. Nem is olyan régen — mindössze négy esztendeje — a gondok tengere borította el az építőket. A vállalat vesztesége túlfutott az 50 millión. A szanálási eljárást követően azonban összeszedték magukat és 1984-ben már nyereséget hozott a munka. a gazdálkodás. No, nem sokat, mindössze 1,3 milliót, de mégis csak nyereséget. Mondják, akkor nagy-nagy tanulsággal a hátuk mögött, ráleltek arra az útra, amelyen ma is haladnak. Kemény lecke Hegedűs Imre, a pártbizottság titkára egészen természetesnek találja — ezért nem is vesztegetett rá túlságosan sok szót a beszámolóban, — hogy tervét az idén is teljesíti a vállalati kollektíva. Pedig hát építeni olyan helyzetben, amikor sem a vállalatok, sem a tanácsok nem dúskálnak a pénzben, nem is oiyan egyszerű. — Minden olyan épületet átadunk, amelyet elvállaltunk — mondta a pártbizottság titkára. — A vállalati dolgozók átlagbére kilenc és fél százalékkal nőtt. A munka termelékenysége ennél valamivel nagyobb mértékben emelkedett... Közben 13 millió forintot fordítottunk a magunk beruházásaira. A központi telephelyen ipartanműhely épül, Baglyas- alján pedig lakás, hat dolgozónknak. .. Mint mond ják, az idei eredményekre az elmúlt négy esztendő együtt adja a magyarázatot. Nem kellett hozzá rendkívüli beruházás, rendkívüli fejlesztés. Mindössze annyi történt, hogy a szanálási eljárás után készült intézkedési tervet komolyan átgondolták a vállalat új vezetői, a pártbizottság, az alapszervezetekben dolgozó mintegy 300 kommunista, s hozzáláttak megvalósításukhoz. Nem titkolják, kemény leckét kaptak az eltékozoít évekért. A vállalati kollektíva' azonban valami hihetetlen elszánással dolgozott és fokozatosan megváltoztatta lie y- zetét. Azt talán így is érdemes végiggondolni, hogyan kerülhet a vállalat ebbe a helyzetbe, amikor ilyen erő és felelősség lakozik a kollektívában? S a szervezett, a fegyelmezett munka, az észszerű, a takarékos gazdálkodás miért csak akkor lesz közös ügy a vállalatnál, amikor szigorú intézkedési terv kényszeríti erre a vezetőket, a munkásokat? Rend, fegyelem A vállalat helyzete tehát megnyugtatóan rendeződött. A testületi ülésen azonban . mégis őszintén, kritikusan vetettek számot az esztendővel. — Nem csupán a siker szegődött mellénk, időnként a gond is társunk volt, — magyarázta Hegedűs Imre. — Nem volt mindig elegendő a munkáslétszám. Különösen az ács, meg a kőműves szakmunkások hiányoztak. A létszámhiánynak, a szervezetlenségnek, a fegyelmezetlenségnek is része van abban, hogy a termelőegységek munkája nem azonos értékű. A bérek még nem mindenütt követik a teljesítményeket és időnként elszabadultak a költségek is, gyorsabban növekedtek, mint ahogyan terveztük. .. Juhász János szocialista brigádot irányit a kőműveseknél. Szántó István és munkatársai mintegy hétszázötven clőre- gyártott támfal elemet készítenek a NÁÉV központi ipartelepén, amelyet a Salgótarjánban épülő középiskolába szereinek majd be. — RTr— — Régi-régi tapasztalatom, mindig akkor hozott eredményt a munkánk, ha szervezetten, fegyelmezetten, pontosan dolgoztunk... Ha gondosan ügyei lünk a technológiai folyamatokra — mondta. — A munkafegyelem javítása sok lehetőséget rejt magában ma is. Fontosnak tartom, hogy becsüljük és védjük egymás munkáját. A fűtésszerelő ne tegye tönkre azt, amit már a festő megcsinált... Törekedni kell arra is, hogy mielőbb megvalósuljon szándékunk: ki milyen munkát végez, olyan fizetséget kapjon érte. A rend, a fegyelem további erősítése, a követelmények emelése nem lehetetlen vállalkozás. Sokan dolgoznak így a vállalatnál. Juhász Jánosnak sem esett nehezére példát hozni: — Most a városi tanácson dolgozunk... jól szervezett munka folyik Pintér Sanyi irányításával... Én még nem dolgoztam a keze alatt. Szigorú, emberséges vezető... Rendet, fegyelmet követel... Hát így lehet visszaadni a fő munkaidő régenvolt becsületét az építőknél is. Ui vállalkozások Az 1987-es tervet a pártbizottság jövő évi politikai programját majd a következő testületi ülésen mondják ki. A munka kontúrjai azonban már láthatóak, sűrűn szó is esett róluk a tanácskozáson. — Ügy gondolom, jövőre nem egyszerűen jobban... egészen másképpen kell dolgoznunk. — magyarázta Tordai György a vállalat főmérnöke. — Alapvető, hogy változtassunk szemléletünkön. Példája szemléletes, külön magyarázat nélkül is érthető. Egy osztrák cég kerti házakra keresett vállalkozót, s képviselője eljutott az építőkhöz. Az üzlet jónak ígérkezett, ám mielőtt elvállalták a munkát, megkeresték az asztalosokat mit szólnak a dologhoz. — Talán, ha ötszázat megcsinálunk, — hangzott az óvatos válasz. Nem kellett sok idő hozz:!, hogy kiderítsék, a gépek akár 3 ezer házat is elbírnak, ha van ember aki dolgozik rajtuk. Végül is 2 ezer kerti házban állapodtak meg, s ez 20 milliót hoz az építőipari vállalatnak. A vállalat célja a jövő évben is a jövedelemtermelő képesség növelése. Ehhez pedig a hagyományos építőmunka, úgy tűnik, kevésnek bizonyul. Ezért olyan utakat is keresnek, amilyeneken eddig nemigen jártak. — Az idén 94 millió a termelési értékünk és 13 millió a nyereségünk. Ez is, az is több a tervezettnél. A bérfejlesztés meg jó lesz ha eléri a három százalékot, — nyugtázta a tényeket Pre- zenszki József, a Hővill Leányvállalat művezetője, alapszervezeti titkár. — Hogy miért? A poligon üzemet fejlesztettük, s ez bizony az érdekeltségi alapból vitte el a forintot. Mit tegyünk? Más mód nincs a tevékenységünk bővítésére... Hogy mit csinálnak? Lépcsőn járó targoncáikat, ha sikerül exportra is. Ruhaakasztó fogasokat és bármennyire meglepő, farmernadrágokat is készítenek. Ott fogják a pénzt, ahol tudják. Az • elsőrangú feladat természetesen az építőmunka marad. Ám azt is más módon csinálják, mint eddig. — Meggyorsítottuk a piaci munkát... A jövő évi lehetőségeink mintegy 75 százalékát már lekötöttük. Dolgozunk a DCM-nél, a MALÉV-nál. Budapesten az orvostovábbképző intézet felújításán és lakásokat is építünk a fővárosban — sorolta a főmérnök. — Á't kell vállalnunk, amire az építtetőknek szükségük van... amiért fizetnek... S gondosabban kell előkészíteni, szervezni az építőmunkát is. Ezen múlik, ugyanis hogyan, milyen minőségben adjuk át az épületeket, szerkezeteket... fi párttagok példája — Én a célokat jónak tartom. A dolog lényege, hogy megvalósítsuk valamennyit... Am ehhez szükség van mindenekelőtt a vezetők, de a párttagok példaadó munkájára — összegezte véleményét Prezenszki József. Nyílt titok a vállalatoknál, hogy a 300 párttag többségének munkájára, felelőssegére a legnehezebb időkben is számíthattak. A pártbizottság, a 10 alapszervezet vezetősége most azt szorgalmazza, minden párttag számara' világos, egyértelmű legyen a cél. S értsék azt is, hogy a megváltozott körülmények más módszereket kívánnak a munkában, a vállalati dolgozók mozgósításában. V. G. NOGRAD — 1986. december 23., kedd |
