Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

,! Marosi Gyula:

Vénasszonyok nyara

Amint íe!n^itottam * }

MITI i IIT szemem, azon- ' Bal tudtam, hogy rendkívüli napra ébredtem. Cseppet sem voltam kába, törődött, magamnak is fád, mint általában ébredéskor, az agyam is tiszta volt, mint a frissen esett r hó, minden porcikámban a h tettrekészség nedvei buzogtak 1' — igenis, buzogtak! Amint h ezen örömteli észlelések után c talora szökkentem — igenis, g, szökkentem! — még ízülete- t im is rút roppanások és csikorgások nélkül szolgáltak, t könnyű voltam, sőt könnyed, k mozdulataim pontosak, célsze- v rűek és kecsesek. (Igenis, ke- t cserek!) Hatalmas étvágyat r éreztem, tejet, kakaót, szalá- >' mit. dzsemet, mézet, disznó- ? sajtot, töltött káposztát kíván- e tam enni. Visszatért hát, egy- r re ritkábban visszatérő, duz- 1' zadó ifjúságom: nem tudom. r miért éppen most. dehát az if- 1 jóság az ilyen szamárságokon r nem is töpreng- a

És hogy az éhgyomorra ivott ^ kávétól sem fájdult meg a j. gyomrom, kedvem még maga- r sabbra hágott, már csaknem s gátlástalanul tombolt bennem az életkedv — i renis. életkedv; azért létezik !’yen szó a ^ magyarban —. így hát a für- ■ riöszobóben elénekeltem a La * donna mobile-t, majd a bol- c dogtalan Fülöp király áriáját; , óh mily szépek e dalok, s r mennyi érzelem lakoz bennem! Ha nem is vagyok egy ® Gigli, annyi arany azért van j a torkomban, mint jó egyné- j hány világsztár vonyítónak — . ezt egészen tárgyilagosan meg- , állapíthattam. Majd ha az f irodalom, mint áru, már a ku- , tyának sem kell, majd jó pén- _ zért vonj-itok nektek.

Hivatástudattól acélozott — 1 igenis, acélozott! — léptek- í kel indultam szeretett munka- é helyem felé. A történeti hűség e kedvéért meg kell említenem, e «*er amint az utcán össze- 1 akadtam szeretett embertár- s aaám első példányaival, ez a t (duhaj élni- és tennivágyás hir- c télén és jelentős mértékben ( megtorpant. Különösebb ok { nélkül, reflexszerűen. Ezen ismeretien — és a dolgok szempontjából jelentéktelen . személyek — pusztán fizikai j közelségükkel, mert jószerével { rám se pillantott senki, igyek- 1 «em szakszerű lenni: előhív- 1 teát egy védekezési mechaniz- ’ must, mely nyilván ama egy J cseppett sem dédelgetett, in- ‘ kább a tudat alá szorított, de 1 valós tapasztalatokból ered, J kegy nekem bajom igazán min- 1 dig abból támadt, ha tenni, ! vagy akárcsak mondani akar- 1 tam valamit. Hirtelen mentsé- f geket kezdtem keresni illet- 1 len, talán botrányosnak Is ne- ( vezhető felpezsdült fizikai és ’ szellemi állapotomra: óh, drá- r ga barátaim, legyetek bölcsek, 1 és lássatok a hiű máz mögé! * Valójában én csak egy törő- ' dött, kedvetlen, kiszikkadt, las- 1 san öregedő férfi vagyok, tele 1 gondokkal, vacakoló egészség- . gél, valójában semmit sem akarok tenni, de még mondani ' sem nektek. Legyetek kfméle- * tesek. Állapotom csak pilla- s

natnyi, kivételes, meglátjátok, hamar el fog múlni. Röstel- lem magam, nem is tudom, hogyan juthattam idáig. Talán csak a tegnap vacsorára fogyasztott vitamindús zöldsaláta tette az egészet.

Imigyen, társadalmi létemben ideológijúlag felfegyverkezve. még mindig jónakene- vezhető hangulatban indultam tovább- Egy pillantás az órára: hisz ez nagyszerű, még az idő is nekem dolgozik! Ha gyalog, a parkokat is útbaejtő sétálóutamon megyek, tízre még így is beérek! És gyalogolni jó. különösképp ha ily ragyogóan süt a nap. Ha a lég ily lágy, már nem fullaszt, még szénfiisttel sem elegy. Ha a lombok ily szépen sárgul- nak-rozsdállnak. s a gyep ismét tavaszi harsogással zöldell: hiszen ez a vénasszonyok nyara! Innen a felbuzdulás: lassacskán a reám szabott idő.

Az anyatermészetté '1? meghitt lelki közösségben érkeztem az IT'lői útra. Egy v.j- gó rendőrautó száguldott g:g az úton, va’óiaban ak utólag vettem észre, hogy a zebrára léptem veins széttárt karokkal e-ív fiatal rendőr megállított, és fed- dően nézett rám, hogy lehel ilyen álmatagon közlekedni És igaza volt: már az Ü’.’ő: út felé közeledve észre kellett volna vennem, micsoda egészen furcsa csend van Annyira szokatlan, hogy álmodozva is észre kellett volna vennem. Álltak a buszok kamionok, taxik, személyautók, motorjaikat leállít« álltak. A belváros felé vezeti sávból a parkoló kocsikat b eltávolították: csend, alig valami, csak emberi mozgás, ér a házak ablakain a vénasz- szonyok nyarának selymei csillogása. Milyen szép ez ai út így! Valóban lehet verse íml hozzá.

Vflrllinlf Két nyug- TarTU-riK. díjas arend

őrrel beszélgetett. Semm kétség, valaki, elnök, király fővezérezredes érkezett a Fe- rihegyre, és erre fog elhajtatni az Országhóz felé. Igen ..

. tegnap láttam is valami nagy . betűs címet az újságban, fi , távol, talán már a kőrútnál a két oldalsó házra feszi tét ! kötélen zászlók lengenek... i mienk és egy másik ..., nem ! ismerem. Valami távoli orszá gé lehet. Meg kéne kérdezn . a nyugdíjasokat, vagy a rend'

, őrt, azok biztosan tudják i ismét futó pillantás az őré- . ra; ha elmegyek a kétszáz mé terrei odébb lévő aluljáróhoz } és kilépek kicsit, még mindij . beérhetek tízre. De nem me . gyek el. Nem szoktam késni . ti is tudjátok, de feltartott a:

i /

•A központi sajtószetgálat 19S6. év . tárcapályázatának I. dijai alkotá sa.

elnök, király, fővezérezre-d-es. És a többiek is késni fognak. Akik kocsiba ültek, azok a

legtöbbet. Várjunk.

Milyen szép is ez a város így, rohanás, por, benzinfüst és zakatolás nélkül! Jól tették, hogy eltávolították a parkoló autókat; milyen szélesek az útjai. Olyan, mint a századfordulói fényképeken, vagy még szebb. Itt tulajdonképpen lehetne élni. Jó, hogy leállították a túlsó oldal forgalmát, is. legalább egy hétig így kéne maradni. Nem megyek sehová, megvárom, míg elvonul a vendég. -Hadd lássa. hogy Budapest nemcsak szép város, de lakói barátságosak. Még inteni is fogok neki.

Hát akkor..,, légy üdvözölve idegen! Nem tudom ki vagy, merre van hazád, de látom, zászlótok szép, szép sok szín van benne. Minden bizonnyal jó szívvel jöttél hozzánk, s hogy jól érzed magad, arról gondoskodnak maid az illetékesek- Puszta; gulasch, tokaji, szent korona, gyógyfürdő, Moulin Rouge: a protokollfőnökök négyszemközt már elbeszélgettek ízlésedről és hajlamaidról. Ha a hétköznapi életünk érdekel, arról is szívesen beszélnek , rangbéli kísérőid, majd meglátod, mily lebilincselő előadók. Én, az átlagpolgár,, ma el fogok késni egy megbeszé'ésröl miattad, de egy cseppet sem bánom, mert ma valahogy jó napom van, és szeretném, ha észre- vennéd, milyen sokan gyűltünk össze az üdvözlésedre, és nemcsak nyugdíjasok. Tudom, hogy ez képtelen gondolat, de ha megállíttatnád a kocsid, épp itt, a mi sarkiunkon és kiszállnál, érezhetnéd, milyen őszinte melegséggel szorítanánk veled kezet Mert igazán rendes kis ország ez, derék népek lakják. Igen, magunk közt sokat panaszkodunk, egy sor dologban meglehetősen tanácstalanok vagyunk, sokat iszunk és dohán yzunk, gyakran megöljük magunkat, de nálunk nem éhezik senki, és ilyen-olyan fedél, mindenki feje felett van. Mindenkinek van munkája, és télen is fűtjűk a házainkat. Az írófélék nagy ritkán énekelgetnek a fürdőszobában. Éjszaka is bátran ki- mehetsz sétálni aa utcára ... mi magyarok alapjában véve, barátságosak és vidám alap- természetűek vagjmnk, szeretjük a tréfát, a hasunkat, a nőiket, hallgatagon a hazánkat is. Azt mondják, lobogásaink szalmalángok, de ez nem Igaz: inkább türelmesek vagyunk, olykor mint a birkák, és ameddig kezünk munkájával boldogulunk, hajiunk az értelmes beszédre. Kicsit csodavárók vagyunk, kicsit szertelenek, de van bennünk any- nyi okosság, hogy felismerjük a tényeket, talán még

iiiiiliiaiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiattiiiiiiiiiiiriisiiiiiiiiiniai

annyi is, hogy azokat ne keverjük össze az igazságossággal. Azt hiszem, közhelyeket is szamárságokat fecsegek ösz- sze neked, bocsáss meg .. . szokatlan dolog nekem, az utca emberének .... de ma, valahogy furcsa napom van. és nagyon szeretném, ha többet tudnál rólunk... „rólunk”: látod, ez is olyan furcsa ... Azt hiszem, az elején kell kezdenem: azt tudod. hogy kis ország vagyunk, és kevesen maradtunk. Mi nálunk nagyon sok vér folyt el, sok Igazságtalanság és szégyen esett meg . .., de születtek nálunk nagy gondolatok és nagy emberek is... szóval: legalább ennyien, szeretnénk mcst már meg is maradni. Mi már majdnem mindent megbocsátottunk egymásnak. Nem gyűlölünk sem más fajűafeat, sem kisebbségeket. Mi már mindenkitől pardont kértünk, a.kj ellen vétkeztünk, a kölcsönösség reménye nélkül is. Már mindenki, aki kővel hajított bennünket, elvitte az érte járó kenyeret innen. Közöttünk nincsenek terroristák, nem építünk támaszpontokat más országok területén, nem kényszerítünk előnytelen gazdasági szerződéseket a gyengébbekre ... nem zsaroljuk kemény kamatokkal a rászorultakat, nem vágyunk sem ku’turális, sem vallási, sem tájékoztatási . . . semmiféle impériumot építeni Viszont, mi magyarok, készek vagyunk a jogainkért, mert mindig is készek voltunk ...

Éc ol/l/nr a Nagyvárad ka ukkji térnél, a meszszire látható, kora őszi napsütésben, feltűntek a motorbiciklis rendőrök. Kis izgalom futott át a várakozók között, a rendőr széttárta a karjait. Gyorsan közeledtek felénk, már kivehető volt a motor- kerékpárok szabályos ék alakzata, a mögöttük sorakozó, fényszóróikat égető, fekete autósor darabjaira töredezett. Erősödött a motorzaj, az elegáns gumik surrogása az aszfalton. Amikor a motorosok utáni első, zászlókkal feldíszített Mercedes a mi sarkunkhoz ért, üdvözlésre emeltem a kezem. A mozdulat suta volt, gyakorlatlan, slmismásolható, és azonnal valami rőatellkedésfélét éreztem miatta. Ez az őszinte, de elbizonytalanodó mozdulat, ott, az Üllői út sarkán, tíz óra előtt néhány perccel, én voltam, a felében-harmadában maradt állampolgár. — Igenis, állampolgár. — Egy pillanatnyi suhanás, és mintha a hátsó ülésről, a napfényab- laik mögül, egy sötét bőrű, őszes hajú férfi _ viszonozta volna köszöntésemet.

Mondom: ritka, egyedülálló nap volt. Talán csak az előző este fogyasztott zöldsaláta tette áz egészet.

Illll III Ilii III III Iliül Ilit till II ■ ■■IlMllllltrtttttlIlllllIfll

ÚJ SZOVJET GOBELINEK

A Műcsarnok kiállítása

Negyvanhat nagyméretű textil falikép tölti meg a Műcsarnok három nagy termét. Orosz, baltikumi, grúz, ukrán, moldáviai, közép-ázsiai gobelinművészek legújabb alkotásai. A művek különböző köztársaságok, különböző iskolák képviselői, mégis van bennük valami közös, a tartalom méltóságteljes komolysága, a forma dekorative tása, az anyagok és a technikák változatossága.

Színes látványban van része annak, aki felkeresi a január 4-ig nyitva tartó Szovjet gobelin című kiállítást, amely válogatás a nemrég Moszkvában megrendezett tárlat anyagából.

A szovjet gobelin a maga nemében egyedülálló jelenség a világban. Nem azért, mintha a szovjet textiliparművészek nem ismernék, s olykor ne alkalmaznák a külföldi iskolák eredményeit, jellegzetességeit. De különbözik azoktól tematikus voltában, figurális képi ábrázolásában, s nagyfokú érzelmi telítettségében.

Nagymértékben támaszkodik és merít a néni hagvomá- nyokból — témában, formában, anyagban, szövésmódban egyaránt. Ezek a hagyományok legmélyebben a közép-ázsiai és a kaukázusi köztársaságok szőnyegeiben élnek. Olyannyira, hogy a kirgiz D. Umetov és A. Akma- tov gobelinjei nem is a szokásos szövésmóddal, hanem a kirgiz nemezeléssel készültek. A stilizált motívumaik is közel állnak a hagyományos népi virág- és állatábrázolásokhoz (tulipán, fenyőág, bárányszarv).

Rajzosság, dinamikus vonalritmus, artisztikus kolorizmus jellemzi a balti köztársaságok művészeinek munkáit. Igen sokféle anyagot szőnek meg — gyapjút, lent, szí- zált és különböző műanyag szálakat. E köztársaságokban nagy hagyománya van a népi szövésnek, hímzésnek, nem véletlen, hogy a világhírű lett

litván, észt gobelin sokat merít a népi színösszeállításokból, szövésmódokból, technikai fogásokból.

Az orosz föderatív köztársaságban a változó vastagságú fonalat használják, amellyel gazdag felületű struktúrát hoznak létre. Orlova, Szokolova, Migál neve kíván külön említést — monumentális, szimbolikus képi ábrázolás és gazdag színvilág jellemzi műveiket.

Sajátos az ukrán és a moldáviai gobeliniskolák fejlődése. Ötvöződik bennük a modem témaválasztás és a népi hagyomány. De felfedezhető a monumentális és tóblaképfestészet „ hatása is. őst freskók stílusjegyeit és figuráit használja előszeretettel a grúz Robelinművé- szet. Neves alkotója, pedagógusa G. Kandareli, akinek most Mindennapi kenyerünk című hatalmas textiljét láthatjuk.

Erős egyéniségek magas

technikai tudással gondolat- gazdagon megfogalmazott műveit állították ki ez alkalommal a Műcsarnokban. Nem is olyan régen, 19fl0-ban már láthattunk szovjet gobelineket Magyarországon. Ez a mostani, friss, új anyag, igazán magával ragadó.

K. M.

Lili tu P osztassa: Ünnep

KÖVES ISTVÁN:

Magány kényre-kedvre

Még őrzöm fogkefédet a fürdőszobapolcon a szebbik feketéscsésze azóta üres

a kapukulcsot visszaakasztom a karikára a fotókat is előveszem a lexikonok mögül

jövök-megyek amikor kedvem tartja rágyújtok ahányszor elrévedek

reggel-este megint a Smog dübörög s gyűlik az edény a mosogatóban

hajnalig égheWaz olvasólámpa ha elalszom senkit sem zavar

a rendetlenség és a rend sem megvár minden az Íróasztalon

még őrzöm fogkeféd csészéd hajszálad könyvjelzőm a Nagyvilágban

szék ölén hálóinged védtelen akárcsak te mióta nélkülem élsz

GYŐRI LÁSZLÓ:

T é I

Árkosodik kudarcaim arra,

Aggosodik arcomnak kudarca;

Kudarcaim úgy vénítenek engem,

Estemet is észre kéne vennerh.

Estemet is? Negyvenkét esztendő Nem lehulltom, életemet kezdő.

Két kis öszim, s nyári pirinyókám Hajnalitja szürkületi órám.

Hegyi lakban álom elalélnom,

Falra, mészre ír csak a salétrom E vacakban, amelyet az ánti- Világban még huzatott a háziúr, a tőke. Nyolcvan év. Azóta Két háború meg egy telerótta.

Nem kézjegyek, más jegyek a falban.

Életem, te elolvashatatlan!

ö, életem, Mária zuhanvást Próbálja már odabenn az alvást.

Késő este. Dolgozott egész nap,

Dolgozott, mint énrám ez az évszak,

Mint gonoszul rám ez a* esztendő:

Negyvenkettő, évem negyvenkettő.

Nem hull a hó, noha már hullandó.

Tétovázik, jár-kél a zimankó

Föl-alá; megy. jőni vissza ismét.

Mínuszoktól maródik a festék.

Langy égtájat lassúdon kigondolsz.

Konyhaajtón hiába a pokróc.

Jégvirág ró ablakra krikszkrakszot,

Hallhatatlan mint ír monogrammot Fecnijére sohasem mulandón Sok vendégem: annyi pénzbehajtóm.

Hullni kezd, hó vastagul serényen Tollászkodva füstös, 6 cserépen.

Garral ül rá, noha nem ám oly vad Nyomorában majd, amidőn olvad,

Majd midőn a föld felé csüggeszti Vén szárnyát, de az a nap még messzi.

Szárnya most még nem csügg az ereszről.

Tél van, tél dúl, nem a kikelet dől.

Hójövet, te télre vált esztendő.

Életem, te évre negyvenkettő!

Negyvenkettő? Mára már negyvennégy.

Vers leáll, de nem tesz idő ekként.

Két esztendeje amit léírtam,

Esteledve mért is hajnalitsam?

Megbocsájtok immár mindeneknek.

Élni, élni, nem halnom. Szeretlek.

TÓTH ENDRE:

Napfényben a város

Napfényben a város vasárnap tisztára fürdetve ragyog.

Most nem loholnak, ma sétálnak.

Csillognak a kirakatok.

A Nagytemplom páros tornyával a történelmet leheli.

Fölötte főnix-madár szárnyal, a város népét Védeni.

A Piac utca szeles, széles; most a fákon levél se reng.

Minden sugárzik, tükörfényes fent a légben és idelent.

Ragyog) napfény városom fölött, szivünket derű töltse be, tűnjenek el az árnyak, ködök, s gyógyuljon mindenki sebe.

TAKÁTS GYULA;

És benne mint naqyító alatt

Oly sima és tiszta ez a csend, mint ablakkeretben az üveg.

És benne mint nagyitó alatt kitárja titkát a világ, akár egy metszett óriási sejt.----------------------------------------------------------J

W

OG RÁD — 1986. december 20., szombat 9