Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

Komputerizált- ...—-......... .................. —.........uai....................—..............—

m

űvészet

Beck és Jung: Chrom« cube

Horst Bartning: 256 négyszög

A számítógép életünk minden területén jelen van. Bevonult a művészetek világába is. (A Velencei Biennáté egyik szekcióját a komputer szerepe a műemlékvédelemben és helyreállításban című témának, a másikat a számítógép képzőművészeti alkalmazásának szentelték.)

Magyarországom az alkalmazott grafika olykor már élt a számítógép adta lehetőségekkel (plakátok, címlapborítók stb.), de önálló képzőművészeti műfajként alig használják. Ezért is hat az újdonság erejével a Saépmű- vészeti Múzeumban megnyílt Digitart című nemzetközi komputergrafikai kiállítás, amely egy hónapig, december 28-ig látogatható, s amelynek magyar és külföldi művészek a részvevői.

A hazai anyag az Impulzus című folyóirat és az MTA SZTAKI áltaj hirdetett pályázatra érkezett. (E két intézmény finanszírozza a pályázatot és a kiállításit is.)

Negyvenhét alkotó nyolcvan művét állították ki. A pályázók fele hivatásos képzőművész, főiskolai hallgató,

a többi számítógépes szakember. Azoknak a művészeknek, akiknek nem volt számítógép-használati Lehetőségük, a SZTAKI egyhetes stúdiót biztosított, ahol IBM számi" tógépen dolgozhattak.

A pályázati munka Icát nemzetközi anyaggal egészítették ki, hogy a magyarországi kísérletet össze lehessen vetni a világban uralkodó tendenciákkal.

Ebben a kollekcióban huszonöt művész, hatvan művét vonultatja fel a kiállítás. Egy részét a múzeum grafikai gyűjteményéből, más részét e kiállításra meghívott alkotásokból. Kiemelkedő szerepe volt a szervezésben a Párizsban élő, magyar származású Molnár Verának, aki amellett, hogy saját grafikáit elküdte, művese társait is felkérte a kiállításon való részvéteire. Van még egy magyar származású vendége is a tárlatnak, a Svájcban élő Frey Krisztián személyében. Rajtuk kívül amerikai, svájci, NSZK- beli, francia, belga, osztrák, NDK-beli és csehszlovák művészek vesznek részt rajta.

Sem a pályázati kiírás, sem a kiállítás nem tartalmazott különös megszorításokat, mindössze ezt kötötték ki, számítógép segítségével készüljön a mű. így aztán meglehetősen színes a kép, amely a kiállításon a látogató elé tárul. Ügy is, hogy színesek a grafikák, színesek a műtárgyak, s úgy is, hogy sokfélék az anyagok, a képi á álltai é- sek. Vannak grafikai jellegű munkák — a számítógépes program megjelenik rajzban, fotón, szoborban, festményben. Megjelenik grafikai átültetésben, szitanyomaton, papíron, dián, magnón, flopy disken. Vannak monitoron folyamatosan futó programok, potter- rajzok, monitorfotók. Az alkotók többsége a számítógépes programot tette, át hagyományos képzőművészeti megfogalmazásba.

Kőszegi Frigyes pedig meglévő fareliefjeit vitte számítógépre és erről készített ofszet és litho műveket. Ugyanezt ismételte táblaképeivel is. így sorozatai a képzőművészeti megfogalmazástól a számítógépen át vezetnek újra a képzőművészeti ábrázolásokig.

K. M.

CSELEKEDNI KELL!

MftlPC ^óben a városban semmi éryyl* 1111*9 dekes, ami az igényesebb érdeklődőt kellő élményben, kielégülésben részesítené!” — fakadt ki nemrégiben egyik tanár ismerősöm, aki hajdan, egyetemi évei alatt, az art kinő. a müvészfiímek mozijának fáradhatatlan szervezője, a színházi premierek elmaradhatatlan résztvevője volt. A társaságban más értelmiségiek is helyet foglaltak; mérnökök, jogászok, mind hajdani iskolatársak, akik melankolikusan emlegették a tovatűnt időket. Egységesen szépnek látták a múltat, aimikdgr esténként még köny- nyen és szívesen kerekedtek fel, s indul tik útnak valamilyen kulturális csemegéhez. S különbözőképpen látták a jelent. Volt, aki a tanár gondolataival osztozott, akadt, aki elégedett volt a kínálattal, tartalmi, formai, esztétikai szempontból egyaránt. Mások is-is álláspontra helyezkedtek, nem látták sem szeplősebbnek, sem kifestettebbnek a menyasszonyt — élve a hasonlattal —, mint valójában.

Magam ez utóbbiakkal értek egyet. Hiszen, arról szó sem lehet, hogy „ebben a városban” — lehet az Salgótarján, Balassagyarmat, Pásztó. Szécsény — nincsen semmi érdekes. Elég végigböngészni akármelyik művelődési központi műsorfüzetet, hogy errőj meggyőződjünk. Vitázni azon lehetne, kellő számúak-e a felkínált alkalmak, illetve hogyan aránylanak az egészhez. Ebben az esetben már nem biztos, hogy elégedettek lehetünk. Különösképpen az utóbbi időben — falun szinte kizárólagosan — tört előre az igénytelenebb, könnyen emészthető és felejthető, kétes színvonalú szórakoztatás. Veszélye beláthatatlan. Nagyon jól elképzelhető. hogy sokan annyira hozzászoknak, hogy képtelenekké válnak különbséget tenni a jó és a rossz, az értékes és az értéktelen között, s gyökeret ver bennük a hit: a silány az igazi, mert nevettet, elég nézni, nem kell gondolkodni. Olyan ez, mint miikor, a kabaréban valaki a vicceket kéri számon, s elmarasztalja a humoristát, mert nem mondott trágár kétértelműségeket.

Ezekről a gondokról és megoldásuk tennivalóiról gyakran esik szó a különböző fórumokon is. A népművelők érzik a csapdát, ami a közönségigény, a kulturális kínálat és saját pénzügyi lehetőségeik között, a köz- művelődésnek e Bermuda háromszögében találhat. Ezért is fogalmazódott meg a november végi megyei közművelői értekezleten hanigsúlyp^p . an intézmények tartalmi tevékenységének átgondoltabb, elmélyültebb és konzekvensebb érvényesítése. Tudnia kell, minden szervezőnek, irányítónak, hogy a marxista—leninista tudományos világnézet talaján fogant, humanista tartalmú, a béke gondolatát hordozó alkotásokat részesíthet előnyben. Hiszen, ezektől várhatóak azok a nevelő hátások, amelyek jó közérzetet teremtve aktivizálnak, segítik a társadalmi építőmunkát.

Közművelődési tevékenységünknek bizonyos szempontból új hangsúlya, hogy a közösségi nevelés és tudatformálás mellé egyen- rangúként sorolódik a személyiség kulturális kibontakoztatásának az igénye. Erre a jelenleginél nagyobb lehetőségeket szükséges teremtenie minden intézménynek. Türelemmel, a kölcsönös érdekek megkeresésével és egyeztetésével végezzük a közművelődési munkát, figyelmet fordítva a kreatív képességek kibontakoztatására. Ez a szellem érvényesüljön a rétegek kultúrálódásának, szórakozásának szervezésében. Nincs helye arisztokratizmusnak, amely csak felfelé, a magas művészetek régióba tekint, mellőzi a mindennapok emberi szükségleteit. Ismeret, művelődés nélkül, viselkedni gém tudunk. nem tudjuk hétvégi kertjeinket eredményesen művelni —, mindezt csupán a megértés végett említve.

Áz együttműködés az emberi kapcsolatok, a társadalom nagy tartalékát jelentették mindenkoron. Soha nem volt azonban talán olyan nagy szükség rá, mint napjainkban, nemzetközi, hazad, helyi síkon egyaránt. Az említett — nagybátonyi — tanácskozáson elhangzott: kulturális szervezeteink együttműködését újra kell gondolnunk! A közös gondolkodás, tervezés, lebonyolítás az egyébként szerény anyagi és szellemi erőket megsokszorozza, vagyis hatékonyabbá teheti a munkát.

Az együttműködésnek külön hangsúlyos területe a közművelődési és közoktatási intézményeké. Tartalmi, nevelőmunkájuk

.egymásra épültsége nélkülözhetetlen. Ez megfogalmazódik az új oktatási törvényben is. A kérdés csupán az, képesek lesznek-e a közművelődés helyi, intézményei az új típusú kapcsolatok kialakítására, illetve erősödik-e az iskolák együttműködési készsége. A jövőben, (de már most is) nem úgy képzeljük el kultúrház és iskola együttműködését, hogy a népművelő szervez valamilyen előadást, mert éppen arra szottyant kedve, vagy érkezett ajánlata és várja az iskolásokat, függetlenül saját elfoglaltságaiktól, akaratuktól. Fontosabb például bizonyos kiscsoportok, művelődési körök együttes működtetése, táborok szervezése, amely kölcsönös közösségi előnyökkel és nagyobb személyes, szellemi, erkölcsi haszonnal járhat.

Az intézmények ciaíista'* demokratizmus szélesítésével összhangban növekszik, s erősödik az egyének felelőssége. Az önállóság szó szerint értendő. Ne fentről várjuk szakadatlanul az igét, hanem lent, helyben kell okoskodni, tenni. Ez is reform — a köz- gondolkozásé!

Széchenyi István gondolatát idézve: ezernyi okunk lenne a sopánikodásra, elkeseredésre, de nincs jogunk, mert cselekedni kell. S ez akár a jelszavunk is lehet.

Sulyok László

1.. Jött aztán hir a cserháti „birtok” ügyében, hogy akkor mi lesz ? veszem vagy nem veszem a kis házat (százéves), mert az ilyesmivel nem ■lehet sokáig várakozni. Arrafelé amúgy sem megy köny- nyen a vásár, felkapott _ lesz — 'máris az — a nemrég még „kihalásra” ítélt cserháti kisfalvas vidék. Hirdetni sem íveli, ha valahol megüresedik valami kis régi ház, elmegy magától szájpropagandával. De aztán nem is elköltözés népteleníti el azokat a házakat ott a Cserhát völgyeiben, hanem a sors, az élet és a földi lét vége, a halál. A grundok csendje hívogat, Szanda legyen mégis, vagy Ludány?

Az ember sok mindennel

kötődik, de talán mégis a legerősebben a föld által ma is. Nem létszükségből persze

— inkább a mozgás, a jó levegő, a saját bor, a szőlő, a kiskert, a gyümölcsfáik által. Ez a természetközelség vonzó legelsősorban, még akkor is, ha aki először vág bele a „birtok” megszerzésébe, jó előre kénytelen mindenféle szakkönyvvel felszerelkezni

— annyira nem ért ahhoz, amire készülget.

Hogy aztán aranyira értsen hozzá később, amennyivel már taníthatná is a bogyósok termesztését kisgazdaság! körülmények között, vagy a szőlő metszését a kordonos vagy másfajta művelés alatt, vagy a fügefaültetés lehetőségeit valahol a Balaton-felvidék,

sorra reradbetett kiskertjeinek egyikében. Ahonnan meg a másik hír futott be néhány nappal ezelőtt. A természet erejéről szólt a hír.

Nincs annak még három éve sem, hogy Aszófőn megfordulva, egy mai magyar író fundusán a szépen karbantartott kert végében — ott, ahol a kis patak is folyik, s ahova az aszófőiek évszázadokon át ■jártak vízért korsót meregetve — egy erős, míniummal vastagon bekent kovácsoltvas kaput találtam. Kerítés nélkül. Ott állt a vaskapu egymagában a földbe betonozva és könnyedén kikerülhette akárki, aki átvágott a gazda kertjén csupán csak az évszázados vízszerzési szokást követve járásával.

Akkor szóvá tettem ezt a magában álló vaskaput, mint kétszeresen is érthetetlen jelenséget. Az egyik a kerítés teljes hiánya. A másik maga a kapu a kert végében, ott ahol a járást- amúgy is elzár ■ ja a kis patak. A magyarázat azért érdemes mai figyelemre, mert tanulsággal szolgál.

Nem mindig sikeres ugyanis a városiak betelepedése a régi falvakba, gyakori az ösz- szetűzés is az új és a régi tulajdonosok között, idő és kölcsönös türelem kell ahhoz, hegy az új ember megismerje a helyi hagyományokat, a szokásokat, jogokat, amelyeket

Mai grundok csendje

senki soha nem fektetett le írásban — mégis élnek, léteznek.

A mi írónk dacból-sértődött- ségből emelte a kaput a patakhoz a kert végében. Valamivel megbántották a helybeliek és így reagált „megmutatom nekik, hogy elveszem tőlük a százados jogot a patakra járásban., mert nem érdemlik meg...” Hát, ez így bizony keserves történet, s nincs is tovább. Ez a betelepülés csak féloldalasra sikeredett, vagy még any- nyira sem! Ismerve a kisközösségek erkölcseit —, kell vagy száz év, amíg ezek ösz- szebékülnek (leszármazottaik elsősorban).

De a kaput mára —, s ez a.másik része a dolognak — olyan erős acélkemény élősövény fogja közre, amin a legerőteljesebb szarvasbika is azonraäj fennakadna. Ez már a természet ereje. A természet alkotása, s itt legelsősorban az ember találékonyságán ámuldozik az, aki hajlamos rá — „milyen pontosan kiszámította a koma, hogy lesz, mint lesz évek múlva a kerítéssel!”

Erről szólt a bír, hogy „na, most akkor mit szólok hozzá?” Elismerően bólogatok; van már kerítés is, csak egv gondom marad — magánkor- cokra-küzdelmekre nem szerencsés ezeket a vidéki grundokat használni az embereknek. Mert, akkor hol marad a töretlen nyugalom, a ter- mészetközelségbői mi lesz így, ilyen háborúzásokkal. . . ? Győzhet az ember a másik fölött, de azzal aztán magára is marad. Esetleg.

Magam is inkább — sokan lehetnek ezzel így —, a mai helyek csendjére szavazok. Grundnak amúgy Madách Imre legjobb barátja, Szontagh Pál nevezte előszeretettel hor- pácsi birtokát a múlt században. Megírta ezt Mikszáth Kálmán is, a Szontagh Pál kutyái című elbeszélésben, ami éppen arról szólt —, miként vette át maga az egykori Szontagh birtokot, (de inkább csak a régi kúriát, mert földet már a nemzet vett neki Berény határában). Ott említi a „grund” elnevezést.

Talán mégis a legszerényebben kellene kezdeni egy ilyen betelepedést valahol, akárhol. Elképzelem, hogy veszem számba legelsőbb is a fákat, a íöldecske domborulatait, a szőlőtöveket, (ha vannak éppenséggel), a düledező pincét, a kert határait, s aztán fokozatosan a látható világ valamennyi megismerhető, néven is nevezhető pontjait az „élet szigetén” körös-körül. Aztán az embereket, történeteiket, szokásaikat, a hely mindenakkor' már tovább ez a birtok?

Mindez akkor történt, amikor barátom a legteljesebb válságot élte át saját családi életében, (már évek óta két féle hagyományát, amihez va- felesége volt, ami semmilyen, lamennyivel nekem is hozzá oldalról nem lehet csekélység) kellene járulnom majd, na üt- és azt fontolgatta, miként akarok hétvégezni és így to- szakítson asszonyai, gyerekkel vább. De háborúzni? Vitát is és merre szaladjon aztán az inkább csak szívós-szerény újjal?

türelemmel és példával első- Nem mondhatom, hogy egy sorban. ilyen eset, mindenkor bevégMilyennek látom mások pél- ződhet azzal, ami itt követ- dájában ezt a „passziózó kér- kezhet: a jóbarát szélnek ti világot”? eresztette „feleségét”, azt.

Előnyükre változnak álta- amelyik balkézről volt, és mils. a legtöbben. A grundok re maga is észbekapott, már csendje beépül az ember egész régen verendát épített család- habitusába-lelki alkatába. A jával, pihenőhelyet tervezett legfeltűnőbb talán az a bará- és kis garázst a kert házfelőli tóm — számomra legalábbis végébe, már akkor minden —aki egy szerencsés vétel nélkülözhető pénzét a kertire folytán jutott egy nyolcszáz és a házba ölte, már akkor négyszögöles grundhoz, amin a fiának külön kuckót terve- állt már egy félig felépített zett a bővülő házon belül, házacska. Amikor családi per- már akkor egész szezonban patvar (a tulaj családja ve- mást sem tett, mint a kertet szett össze), révén a birtokot bújta és arra készült, hogy nagyon olcsón megszerezte, októberben leszüreteli az el- még maga sem gondolta, hogy ső szőlőt... milyen hatással lesz rá ez, az egész.

A tulajdonos úgy bosszulta A mai „kert-Magyarország” meg a családot, hogy részlet- csendes grundjait belepi a re és olcsón adta a telket, porka hó. Sok tízezer gazda, rajta vagy ezerötszáz szőlőt»- sok tízezer élet talán, mégis a vet, nagy cseresznyefát, dió- tavaszra készül, a zajos év fát, minden egyebet. A per- végén a csend szigetére gon- patvar ezzel lezárult és más- dől. S, akinek nincs kertje — hol folytatódott. Az új tulaj- az elméjében tervezgeti, hogy donos pedig megkezdte a milyen lesz, ha lesz... hely „felderítését”, tervezgetését annak, milyen legyen , T. Pataki László

I NÓGRÁD — 1986. december 20., szombat 7