Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

\/óral<oTÓ érzések, kisebb-nagyobb titkok, mintha simáb­” ban formálnánk a szót. Akikhez erősebb kötelék húz, azok iránt megmozdulnak a szálak bennünk. Küszöbön a ka­rácsony. Csillanó díszek, cukorillat, sokadalom a boltokban. De hess, illúziói Vostag hóban cammogunk Szécsényből Nógrád- megyer felé. Kapkodni kell a kormányt, a gyűrött hó dobál. Az Ikarus olyannak tűnik, mint az országúti bálna. Hipp-hopp K bekap, átgördül rajtunk, mint egy falevélen. De mégse. Csen­desít, kihúzódik az árok szélére, amedddig csak tud. Köszö­netét intek, de egy gondolattal megelőzött a szürke egyenruhás volános pilóta. . Mégsem olyan nagy ez a hói Nem kell félfii - ezt mondatja az elszántság. Valamelyik parasztősöm énje megmozdul ben­nem. Annyi már esett, hogy nem fázik a vetés. Alszik a határ, nem rontja álmát a mező emberének sem. Megint tolakszik bennem a karácsonyt váró gondolat. A szembejövő autósok vi­gyáznak egymásra. Nem zavart célomban, hogy megtudjam, hogyan kopogtat az ünnep a Szécsény környéki falvakban. Talán szerényebben fizet ez a dolgos esztendő 1986., a szorgalom azonban mégis nyújt ajándékot a kisember, de az ország karácsonyfája alá is. Elek romos Öniáró Felfelé prüszköl a kéthen- geres a magyargéci Űj telep felé. Kaparnak a teherautók, de viszik az árut, az egyik szenet, a másik a Füszért- től a csomagokat. A busz ha lassabban is, de rója az elő­írt kilométereket. A faluszé­len havat lapátol egv baju­szos fiatalember. Kicsit ál- mélkodik, ahogy megállunk mellette. Kezében is a szer­szám, megpihen a lapát. Ki a fene lehet már, aki őt ke­resi ezen a cudar reggelen- Aztán, amikor kattan a fény­képezőgép, megnyugszik. A szép, hosszú átalakított házban két gyerekével egvütt lakik az asszony szüleivel. No, külön, mert kívülről is sejtek vagy három-négy szo­bát. A nagykapun át, egye­— Egy-fegy út végén, ami­kor ilyen jérhatatlanok az utak az ember rádől a volán­ra, hogy megnyugodjanak az idegei. Amikor azonban a kará­csonyt hozom szóba, ismét feV derül. A két lurkó elektro­mos kezelésű autót kap. — Mind a kettő? — Természetesen, különben „háború’7 lenne ... — És a nagy sofőr mit kap? — Az az asszony titka. Az autók viszont még el vannak téve­—• Akkor már karácsonyig ezt a lapszámot is tegye fél­re, nehogy elrontsuk a gye­rekek örömét.... Sorúra derű Haladva a vastömegcikk- ipari kisszövetkezet felé, épü­lő házak szegélyezik az út jobb oldalát Nógrádmegye­Egy kis előzetes kalkuláció, hogyan sikerült az esztendő a nógrádmegyeri szövetkezetben. nesen a garázsba lehet haj­tani. Különben a saját ko­csira kevés idó jut. Bányász­járaton teljesít szolgálatot Nagybátony és Szécsény kö­zött Egy nap háromszor oda- vissza. A műszak hajnal 4 óra 50-kor kezdődik é.s tart éjjel egv óra 10 percig Közben egy kolléga közeledik felülről, egv pillanatra odatekint, üdyöz- iésre emeli a kezét, csak nem éppen köznapi értelemben, hanem kissé melegebben. — Nehéz most a műszak? — Hálás a kérdésért. ren. Tetőt már csak jövőre kapnak de azért van moz­gás, nagy nejlontakarókkal kendőt húznak a falakra, a födémre. A fehér sipka in­kább csak a földnek-használ. Az üzem egy kicsit béng, mert kikapcsolták az áramot. Morognak is érte.. A szép mese is igaz lehet. Ezen a keddi napon így esett: Botos Attilát, a ióarcú fiatal elnököt, meg az idősebb fő­könyvelőt, Ligetvári Istvánt nagy tanakodás közben talá­lom a főnöki irodában. Már * \ - -rS Téli foglalatosság a tollfosztás, ilyenkor főzik a kukoricát, amit megszórnak cukorral, mákkal. állt a községben az elvándor1 lás. Az óvodába már minden gyerek eljut néhány éve, szol­gálati lakása van az orvosnak. Az asszonyoknak kihozzák a ruhagyárból a varrnivalót. A tíz tanteremben csak dél­előtt tanítanak. A ravatalozót, meg a hozzá vezető Utat min­den rangú és rendű polgár építette. Sokan a zsebükbe is nyúltak, merthogy pénzszűké­ben voltak. A közjó itt tisz­telt fogalom, ezért ha ide csak egy út vezet; és vissza is az, Rimóc nem a világ vége. Van látni-, hallaniva- ló, talán több, mint másutt. Adnak magukra. Az író sza­va itt szinte foghatóan igaz: jó palócok. , Míg beszélgetünk, egy vil­lanásnyira elszólítják az el­nököt. Csinos kis teremben ülünk. A lakk illata, a piros kárpittal húzott székek, sa­rabban van narancs, man* darin, most már füge is. (Kár, hogy a nógrádmegveri boltban egy darabot se lát­tam. ..) Nyereségérdekeit az áru­ház. Mit jelent ez? Hoz hasz­not az áruháznak is, de alapvetően a vásárló a nyer­tes, mert az ország szinte minden irányából: Szolnok, Esztergom, Szombathely, Vác Balassagvarmat, Budapest, Salgótarján — érkezik hús-, hentesáru és sok egyéb, spe­ciális elad ni való. Egy IFA 5, egy Robur fuvar háromezer­be kerül. Így is megéri, mert áru van elegendő. Sőt, a leg­újabb termékek is idetalál­nak: csirkehúskészítmé­nyek, újabban kozmetiku­mok. Ügy tűnik a jövőtől sem kell félni, — ezt már Kop- lányi Sándortól tudom, az élelmiszerosztály helyettes, vezetőjétől. Tudatos a piac­osak nyúlfarknyi van az esz­tendőből, a hátralevő néhány nap már csak szépíthet. az egész azonban már jól látha­tó. A száz emberre tervezett 30,5 millió 33 millióra telje­sül. A 4 milliós nyereség 5,5 millióra. Hogy milyen nagy szó, azt csak itt értik igazán- Néhány évvel ezelőtt még 3 millió forint volt a deficit. Nemrégen ezt már rendre kitisztázták, pontosan fizetik a kölcsönöket, sőt ebben az évben 2,5 millióért vásárol­tak egy „jó képességű” ellen- ütős kalapácsot is. Úgyhogy márciusban úgy állhat a köz­gyűlés elé az elnök, hogy egy kicsivel megint távolabbra mutathat. Megbízhatóbb lesz a cigány vasasok kenyere. Nem titkolóznak, s a jó hír már eljutott az emberekhez is. A jó hír sem rossz a fe­nyő alá, ami később majd pénz formájában, ebben ts, abban is testet ölt. Távolodik a csapásnak vélt cigánysors. A község vezetői is mindent megtesznek, hogy felemeljék’ ezeket az embere­ket. Hallom égy kerekképű, egészséges cigányembertől, a legilletékesebbtől: áz utolsó putriból is kiköltöztek. És számolni, kalkulálni, gyiir- kőzni a jövőben is kell. ötvenezer forint egy évben az átlagkereset. Ennél jobb átlagok is vannak. Ezt tud­ják. Ezért kell szaporázni a lépteket a jövőben. A holnap azonban több mint remény. Letudták az adósságokat, te­lik fejlettebb gépekre is, bi­zonyosan az újabb termékek, amit már nemcsak az izzadt­ság gyarapít, hanem a gon­dolat is, tovább tágítla a volt szegkovácsok életét is. Húsz-harminc évvel ezelőtt sokak szemében egy télikabát volt az álmok netovábbja. Most már hajlék van. azzal kell újabban számolni, hogy egyik-másik jóeszű tanult, érettségizett cigányember is beletaláljon a község társa­dalmába, ne kelljen nekik másutt bizonyítani. Az ün­nepváró számvetésben nem­csak szaloncukor van, a lé­nyeg itt is az élet, a munka. Ferentö — tollfosztás A régmúlt emlékek még át­szűrődnek az idők rostáján. Rimócon. A fiatalok mai életét tudjuk, de a régire csak azok emlékeznek, akik a nagyma­mák, nagyapák korába ju­tottak. Bözsi néni, Balázs Bertalanná, ez a könnyen de­rűre hajló asszony élő könyv. Mozgékony, lányos külsején egy kicsit elcsodál­kozom, amikor nevet, gyak­ran látom a fogát, amibe az idő kovácsa egy kis ezüstöt is beleforrasztott. A hatva­non inneni asszonyok búzakék ruháját hordja. De később jön a fekete, ez így dukál, s a legtöbb rimóci asszony meg­tartja. Ekkor már többet él­nek a templomnak, az ájta- tosságnak.­Nagy ünnep itt is a kará­csony. Jövetelének vannak előhírnökei. Így télidőben már 4 mindennapok A jó szokásokat érdemes ápolni. Sokszor a szükség szülte őket, de ébren tartotta az együvétartozás is. Cseré­lődik a világ. A legerősebb szokás, azonban csak átmene­tileg. olykor-máskor lanyhult. Dolgos, tennivágyó nép lak­ja a falut. Ezt meg már Ko- bela Andrástól, a jő ötvenes tanácselnöktől tudom. Szí­vesen beszél arról, hogy meg­A szécsény! Skála új slágere az illatszerosztály, ahol állan­dóan nagy a vevőkör a kozmetikai cikkek iránt. járó helye. Talán Szentkú- ton sem fordulnak meg töb­ben. Naponta három-három és fél ezren keresik fel az áruházat. Csak az élelmiszer­osztály 91 millió forintot for­galmazott tavaly. Most — várhatóan — 94 millió lesz. Áru van. Az idén már hét­szer érkezett banán. Gyak­vásárló, hogy a kosaras be­vásárlók össze-összeakadnak. Néhány elnéző mosoly,, s ki­ki tovább vadászik a napjá­ban többször feltöltött gon­dolák között. Hull a hó. Karácsony jön, s ha igaz, fehér is lesz. végét járja a liba-kacsa hús. A vallásosak böjtölnek. No, á gyomor tájékáról akkor sem jönnek palástolni való hangok. Sülnek vajas tész­ták, kiflik, asztalra kerül a gubó, no meg a rimóci ét­kek egv;k csúcsa, a ferentő. Ez olyan csűrtes, csavaros tészta dióval, vagy mással megszórva Egvszer maj3 jobban utánanézek. mert férfifülnek első hallásra ne­hezen áll össze a kép. na meg ennek a próbája, — csakúgy, mint a pudingnak, az, hogy megesszük. Az meg az egykori pesti embernek piszkálta a kíván­csiságát, hogy ünnep előtt, tollfosztáskor apró bogyókat eszegetnek az asszonyok. Lát­ták a szemében a kíyáncsisá- got, de, hogy kínálnának pes­tit ilyen pórias étellel. A pesti viszont addig nyújtogat­ta a nyakát, csak megkínál­ták rtikrc70+f. rnákns. főtt kukoricával, Csak-csak ízlett,, mert a vendég még repetát Él még a régi hagyomány is, fiatal, ötödikes-hatodikos ri­móci fiúk betlehemmel járják a házakat. Kobela András tanácselnök az újravarázsolt tanácsteremben. kért. De ennek módja van. Csak a magyar kukoricát jó főzni, ezért a kertekben min­dig gondolnak egy pár tőre. Az idős asszonyok ilyenkor már ünnepélvesebbek, komo­lyak. összejönnek, mint a szent család, imádkoznak, be­szélgetnek. Betlehemes gyerekekkel is találkozni az utcán. „Hivata­lukat” jobban naplemente után gyakorolják. Elmennek az ismerősökhöz. Az újítás, csak annyi a régivel szem­ben, hogy a betlehemi já­szolt nem gyertya világítja, hanem áram, amit a szalma­tetőre szerelt telep szolgál­tat. , Ez egyrészt már a múlt, de kicsit a jelen is. játos falikarok, a csillár, az új hangulatát keltik. S ez így is van. Az elnök keze ál­tal készült a lambériá, falán a Magyar Népköztársaság címere. A jövőbeni viták, a tanácsülés színhelye ez, na és a násznép, a lakodalmi nép ide kiséri majd az új párokat, a boldogító igenre. Maholnap, pvertvsgvúi*$sra az a nár szál drót is a konnektorokba ke­rül, ami által teljes lesz a mű. Közös ajándék. Lépéstartásban a Skála Szécsényben mindenki, de a megyében is sokan tudják már, hogy az emeletes Palóc Áruház — röviden a Skála — a város legnagyobb búcsú­kutatás, amit a vásárlási igények vindikálnak első* sorban. Valahogy úgy tűnik, visz- sz.afordul a folyamat. A ci­nikus jelsző: „eszi, nem eszi, nem kap mást", tnájd elfelej­tődik egyszer. Végül is a vá­sárló az úr, s ha őt ellátják, jól szolgálnak. További cé­lok- Jó lenne a balassagyar­mati PENOMAH-húsüze- met megnyerni arra, hogy szállítson több füstölt húst. A Karancshúst pedig arra. hogv több lángolt kolbászt. Az itt megfogalmazott gondolatok kicsit összecsengenek az üze­mekével, mert ha szükség van az árura, az üzemek ér­demlegesebben . gondolhatnak a beruházásra. A piaci irodában alig fé­rünk el hárman-négyen. En­nél most csak az áruház bi­zonyul szúkebbnek. Annyi a bekben a napokban gyakran kell lapátért nyúlni. Gulyás EroS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom