Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
Tanácskozik az Országgyűlés téli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) megallapodása arról, hogy addig vállalati béremelést sehol sem valósítanak meg. amíg annak fedezete biztonsággal nem látható. Ez a felhívás azonban egyetlen fillérrel nem csökkenti az egész éves kereseti lehetőséget, kizárólag a józan gazdálkodás igényét erősíti meg. A nép- gazdasági teljesítmények eléréséhez továbbra is számolunk a kisegítő gazdaságok tevékenységével. Ezzel nincs ellentmondásban az, hogy a keresetszabályozás bizonyos szigorodásával összhangban emeljük a kisvállalkozásoknál a társasági adó mértékét, általában. 4 százalékponttal, s az úgynevezett ellenértékadó 5 százalékpontos emelésével reálisabbá tesszük a választást a vállalatok számára saját teljesítményük növelése, illetve a társas kisgazdaságok teljesítményének igény- be-ét^e közt. A jövő évre megszabott célok megvalósításához, igen kemény munkára, alapos gon* do’kodásra és rugalmas alkalmazkodásra, helyenként, a súrlódások, feszültségek tudatosabb vállalására és azok előremutatóbb feloldására van szükség. Ehhez a költségvetés az előterjesztett módon késztetést és segítséget kíván adni — mondotta végezetül Heté- nyi István. , ☆ Bognár József (országos lista), az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának elnöke, a törvénytervezet bizottsági előadója, először az 1985. december 20-i Országgyűlésen elhatározottak alapján létrehozott, az export növelésének feltételrendszerével foglalkozó Ad Hoc Bizottság munkájáról számolt be a képviselőknek. A bizottság részletesen foglalkozott a magyar export világpiaci pozícióival, strukturális problémáival, elemezte a devizabevételek növelésének lehetőségét. az exportösztönzés és a nemzetközi gazdasági együttműködés kérdéseit. A legfontosabb megállapításokat, következtetéseket és javaslatokat ismertetve kiemelte: az Ad Hoc Bizottság teljes határozottsággal a gazdaság szelektív alapon megvalósuló dinamizálása mellett, tör lándzsát, elismerve és hangsúlyozva olyan korlátozó lépések elkerülhetetlenségét, mint a szanálás, a gazdaságtalan tevékenységek megszüntetése, vagy az állami kiadások csökkentése. A magyar gazdaság mai helyzetében nem elsősorban mennyiségi dinamikára van szükség, hanem minőségi megújulásra, strukturális váltásra, technikai fejlődésre és a ráfordítások csökkentésére. Az ilyen értelemben vett dinamizálás pedig új belső és külső erőforrásokat igényel. A bizottság meggyőződése szerint hazánk adottságai mellett a gazdaságpoliti- kájt az exportorientációra kell összpontosítani, és az import helyettesítésének csak abban az esetben van értelme, ha az az áru piaci értékét nem csökkenti. Ezután felszólalt Gaj- dócsi István (Bács-Kiskun m., 13. vk.); Kovács Károly (Budapest, 40. vk.); Takács Imréné (Csongrád m., 4. vk.); Fodor István (Pest m., 15. vk.); Sütő Kálmán (Vas m., 9. yk-); Tóth Károlyné (Hajdú-Bihar m., 9. vk.); Elek József (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 13. vk.). ázár György felszólalása A vitában felszólalt Lázár György (országos lista), a Minisztertanács elnöke. Elöljáróban arról szólt, hogy közvéleményünk egy része a kormányt — és nemcsak a kormányt —, olysor azzal a bírálattal illej, hogy túl sokat foglalkozik a gazdasággal, s emiatt az irányító munkában háttérbe szorulnak, más fontos társadalmi kérdések. A kormány elnöke utalt arra a meggyőző mindennapi tapasztalatra, amely szerint a társadalom igényeinek kielégítésében, csak akkor és csak olyan ütemben tudunk előrelépni, amikor és amilyen mértékben megoldjuk a gazdasági feladatokat és ennek révén előteremtjük a szükséges anyagi alapokat. S. mert éppen az anvagi alapok bővítésében, egyre nagyobb szerepe van a hatékonyságnak, a műszaki fejődésnek, a munkakultúrának, elemi érdekünk fűződik ahhoz, hogy növekvő figyelmet fordítsunk az emberi képességek kibontakozását, a tudás, a műveltség gyarapodását. szolgáló feltételek biztosítására. fgy kapcsolódnak egymásba, alkotnak szerves egységet a nehézségeink külső és belső okainak feltárására. Az objektív és a szubjektív okokat sorra véve, megállapította, hogy a kedvezőtlen folyamatok kialakulásában felelősség terheli a kormányt is. A kritika jogosságát elismerve, a magunk felelősségét elsősorban abban látjuk, hogy az irányítás eszközeit és a vállalati magatartást meghatározó közgazdasági feltételeket nem tudtuk kellő időben és a szükséges mértékben a XIII. kongresszuson elhatározott gazdaságpolitika szolgálatába állitani. Ez az egyik oka annak, hogy az egyensúly javításában elért pozíciók megszilárdításához szükséges hatékonyságjavulás és az erre épülő gondosan megalapozott gazdasági élénkülés el- maradt, ami önmagában is komoly gondokat okozott. Ezt még csak tetézte, hogy ugyanebben az időszakban, a külpiaci változások és természeti okok miatt is súlyos veszteségek értek bennünket. S, miközben a források közel sem érték el a tervezett mértéket, az elosztás terén —, mint korábban annyiszor —, most is teljesítettük, sőt valaTanácskozik az Országgyűlés. politikai, társadalmi, gazdasági érdekek. Lázár György szólt azokról a nemzetközi és hazai viszonyokról, amelyek között a gazdasági munkát végezzük, majd így folytatta: mint az önök előtt ismert, amikor a Központi Bizottság áttekintette a népgazdaság helyzetét, a XIII. kongresszus óta végzett, gazdasági munka tapasztalatait, az eredmények számbavétele és elismerése mellett nagy figyelmet fordított gazdasági melyest túl is haladtuk az eredeti előirányzatokat. Ennek is része van abban, hogy az utóbbi két évben, ismét egyensúlyi problémáink keletkeztek. Beható és felelős elemzés alapján, ismét kitűnt, hogy ebből a helyzetből egyetlen kivezető út van: a XIII. kongresszuson megfogalmazott gazdaságpolitika és a VII. ötéves tervben konkretizált követelmények következetes érvényesítése. NÓGRÁD — 1986. december 20., szombat A gazdaságpolitikai követelmények érvényre juttatásában, a VII. ötéves terv végrehajtásához szükséges feltételek megteremtésében, a kormánynak meghatározott felelőssége és tennivalói vannak. Erre nézve, a Központi Bi- zotság határozata pontos és világos eligazítást ad, amit a magunk részére természetesen kötelezőnek tartunk és azon leszünk, hogy a követelményeknek megfeleljünk. Ennek szellemében — folytatva a már korábban elhatározott intézkedések végrehajtását —, to- vábhi konkrét lépéseket készítünk elő a testületi munka és a személyi felelősség erősítésére; a fő folyamatok, valamint a napi és a távlati feladatok összehangolásának megjavítására; az átfogó — országos — feladatok konkrétabb meghatározására, végrehajtásának megszervezésére és ellenőrzésére: a szervezeti, a jogi és az intézményi rendszer egyszerűsítésére. Külön is nagy figyelmet fordítunk a termelési szerkezet javítását, a hatékonyság növelését, a ráfordítások csökkentését szolgáló — szám szerint hat — központi gazdaságfejlesztési program, köztük az elektronikai alkatrészek és részegységek gyártásfejlesztésének, az energiagazdálkodási, az anyagtakarékosságot elősegítő technológiák elterjesztésének, a melléktermékek és hulladékok hasznosításának programja végrehajtásának megszervezésére. Ugyancsak a legfontosabb feladatok között tartjuk számon a gazdaságirányítási rendszer elhatározott továbbfejlesztésének meggyorsítását. Ügy gondolom, a teljesség igénye nélküli felsorolásból is kitűnik, tisztában vagyunk vele, hogy a gazdaság eredményes működésének számos fontos feltételét, ideértve a Hetényi elvtárs által mgr említett, a jövedelmezőbb munkára serkentő ár-, bér-, pénzügyi viszonyokat is, elsősorban a kormánynak kell biztosítani. Ez nyilvánvaló. De tudatában kell lennünk — és most kérem senki ne értsen félre — nem a saiát felelősségünket akarom kisebbíteni vagy másra hárítani, de az, hogy ténylegesen milyen a gazdálkodás minősége, eredménves-e vagy veszteséges, végső soron a vállalatoknál dől el. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, mert tapasztalatom szerint jelentőségéhez kApe=t többször esik szó arról, hogy mi az, ami nem a vállalatokon és kevesebbszer arról, ami a vállalatokon múlik. Pedig a gazdaság minden ágában, az iparban, a mezőgazdaságban, az építőiparban — és sorolhatnám tovább — számos konkrét példa van arra, hogy azonos adottságú, azonos féltételek között gazdálkodó vállalat szövetkezet közül az egyik nyereségesen dolgozik, prosperál, fejlesztésre is képes, míg a másikat csak az állami támogatás tartja életben. Ez a hovatovább tarthatatlan helyzet, amelyet ráadásul mind az egyik, mind a másik csoportba tartozó vállalatok, szövetkezesek kifogásolnak — a jól dolgozók azért, mert a jövedelmükből sokat vonunk el. a gyengén gazdálkodók pedig azért, mert szerintük szűkmarkúén mérjük a támogatást — a kormány gazdaságirányító munkájának azt a gyengeségét fejezi ki, amely sok más bajunknak is a forrása. Véleményem szerint többek között ez az egyik — ha nem a legfőbb — oka annak. hogy minden fogadkozásunk ellenére alig léptünk előre a jövedelmezőség és az egyéni teljesítmény szerinti differenciálásban, de ez az oka annak is, hogy a munkaerő, ha mozdul, nem azok felé az ágazatok felé veszi az irányt, amelyek fejlődőképesek. amelyek termelésének nö- p legtöbb nénsaz- dasági és végső soron személyes érdek fűződik. A ielenlegi. sok tekintetben következetlen, a gazdaság- politikai törekvéseinkkel ellentétben álló helyzetet — bármilyen kényelmetlenséggel is jár — azért kell felszámolni, mert ha konzerválódik a mai állapot, ha nem válnak láthatóvá és anyagilag is érzékelhetővé a tel jesítménykülönbségek, akkor mérsékelt marad a gazdálkodás javításában való vállalati érdekeltség és az arra irányuló készség, s ami még rosszabb, rejtve marad az eredménytelen gazdálkodásért viselt felelősség. Ilyen körülmények között értelmüket veszíthetik a vállalati önállóság növelésére tett lépéseink is. Márpedig a mai helyzetből való kijutás, a tartalékok megmozdítása, a vállalkozói hajlandóság, a kockázatviselő készség fejlesztését k'vánja, ehhez pedig még több, nagyobb vállalati önállóságot kell biztosítanunk, ezzel együtt teret kell engodníínk a Gazdálkodás minőségétől függő jövedelemdifferenciáló, az egé-^séges munkaerőmozgást kiváltó hatásoknak is-. Szeretném megismételni: népgazdaságunk teljesítőképességének növelése véleményem szerint döntően azon múlik, milyen gyorsan és milyen méretű változást tudunk elérni a vállalati gazdálkodás minőségében. A kormány részéről is az erre való ösztönzés eredményesebb megoldását tartjuk egyik legsürgetőbb feladatunknak. Ugyanakkor számítunk rá, — és nélkülözhetetlennek tartjuk —, hogy a vállalatok, szövetkezetek vezetői is alkotó módon járuljanak hozzá a megújulási-folyamat meggyorsításához, az igényesség, a rend, á fegyelem erősítéséhez, a munkakultúra fejlesztéséhez. A pártszervezetektől, a szak- szervezetektől, társadalmi aktivistáktól, a szocialista brigádoktól azt kérjük, vegyenek részt a közös gondolkodásban, támogassák az Igényes, az‘ újító szándékú vezetőket. A gazdaság élénkítésének — adottságainkat figyelembe véve — nélkülözhetetlen előfeltétele a nemzetközi munka- megosztásba való bekapcsolódásunk fokozása — mondotta Lázár György, s hazai te- éndöinken túl kiemelte: Külgazdasági kapcsolataink építésében meghatározó fontossága van a KGST keretében megvalósuló szocialista gazdasági integráció új, progresszív folyamataiban való részvételünknek. Az integráció elmélyítésétől, a tudományosműszaki haladás 2000-ig szóló komplex programjától azt várjuk, hogy olyan pótlólagos lehetőségek tárulnak fel, amelyekkel előmozdíthatjuk az intenzív fejlődési pályán Való előrehaladás meggyorsítását, exportkínálatunk javítását. A KGST-tagállamokkal meglévő kapcsolatok közül számunkra különleges jelentősége van a Szovjetunióval folytatott sokoldalú és gyüszámmal vannak kedvező tapasztalatok, de a felmutatható eredményekkel még nem lehetünk elégedettek. A Minisztertanács elnöke beszédében kitért a gazdasági munka megjavításának társadalmi feltételeire, az emberi tényezőnek a megújulásban betöltött növekvő szerepére, s egyebek között a következőket mondotta: A képviselők egy csoportja az ülésteremben. mölcsöző együttműködésnek. Ez az egyik magyarázata annak, hogy hazánkban fokozott érdeklődés és őszinte rokon- szenv kíséri a XXVII. kongresszuson elhatározott, a szovjet gazdaság minőségi megújítását szolgáló lépéseket, amelyek minden bizonnyal új lendületet adnak kétoldalú gazdasági kapcsolataink kölcsönösen előnyös fejlődésének is. E téren egyébként folyamatos és aktív munka folyik, ennek eredményeként az 1990- ig szóló hosszú lejáratú áruforgalmi megállapodás előirányzatát már eddig több mint 800 millió rubellel sikerült növelni. S ez még korántsem meríti ki a lehetőségeket. Az együttműködés új útjai és módszerei meghonosításának előmozdítására — mint az önök előtt ismert — Rizskov elvtárssal, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével a közelmúltban aláírtuk a vállalatok, intézmények, kutató- és fejlesztőkoUektívák közvetlen együttműködésének keretet adó, valamint a közös vállalatok alapításának általános szabályait tartalmazó kormányközi egyezményeket. Ennek alapján előrehaladott tárgyalások folynak az első közös vállalatok megalapításáéra. A gazdasági együttműködés bővítéséről tárgyalásokat folytatunk, a Német /Demokratikus Köztársasággal, a Lengyel Népköztársasággal, a Csehszlovák Szocialista Köztársasággal és a többi szocialista partnerünkkel is- Mindezzel a saját szükségleteink teljesebb kielégítésén tűi annak a szándékunknak a valóra váltását is elő kívánjuk segíteni, hogy sikeresebben léphessünk fel a világpiacon, hatékonyabbá tehessük a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünket. A szocialista országokkal folytatott gazdasági együttműködés elmélyítése mellett sem mondhatunk le, s nem is kívánunk lemondani arról, hogy az egyenjogúságra és a kölcsönös érdekekre alapozva a világ más országaival — köztük a fejlett tőkésországokkal — is bővítsük gazdasági kapcsolatainkat. Hangsúlyozta: az eredményes külpicai tevékenységhez szükséges keretek megteremtését kormányzati feladatnak tartjuk, de ismét hangsúlyoznom kell, hogy a lehetőségek kihasználása elsősorban azon múlik, hogy vállalataink milyen kínálattal jelennek meg a piacon, képesek-e gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni az igényekhez, mennyire számítanak meghízható üzleti partnernek. E téren már szép — A magunk eszközeivel is elő kell segíteni, hogy gazdaságunk fejlettségi szintjének magasabbra emelése, világpiaci rangjának növelése nemzeti ügy és minden egyes ember személyes ügye legyen. Hogy a javainkkal való ész- szerű gazdálkodás, a nehéz munkával létrehozott értékek védelme, a jó minőségű, fegyelmezett munka igénye közüggyé váljon. Hogy a társadalom elítélő szava legyen a legfőbb fegyelmező erő, elismerő szava pedig a legnagyobb kitüntetés. El kell érnünk, hogy az ország nyilvánossága a mainál jobban megismerje azokat a vállalatokat, szocialista brigádokat, azokat « az alkotó embereket, akik • munkájukkal követésre méltó ' példát mutatnak itthon. s öregbítik hírnevünket a világ- • ban- * El kell fogadtatnunk, hogy a munkával szérzett jövedelmek különbségei nem jelentenek eltávolodást szocialista elveinktől, ha azok a teljesítménykülönbségeket fejezik ki; éppen ellenkezőleg, az egyenlősdi, a kiváló és a gyenge teljesítmény közötti különbség elhomályosítása az, ami összeegyeztethetetlen a szocialista elosztás elveivel és sérti a társadalmi igazság érvényre jutását fis végül, de nem utolsósorban a történelmi tapasztalatokra, szocialista rendszerünk kimeríthetetlen tartalékaira, népünk szorgalmára és tehetségére építve erősíteni kell az önbizalmat, a hitet abban, hogy feladatainkat képesek vagyunk megoldani, s az elszántságot abban, hogy meg is oldjuk — mondta végezetül Lázár György, Ezt követően felszólalt még Várhegyiné Viski Ildikó (Győr- Sopron m., 2. vk); Mészáros Győző (Somogy m. 8. vk.); Sást Gáborné (Fejér m., 10. vk); Farkas Lajos (Budapest, 11. vk.); Eck Tibor (Komárom m-, 5. vk.); ' Konczos István (Szabolcs-Szatmár m„ 13. vk.); Fábián Károly (Győr-Sopron m., 13. vk.); dr. Király Ferenc (Szolnok m., 5. vk.); Puskás Sándor (Heves m., 2- vk.); Lép Ferenc (Tolna m„ 5. vk.); Balogh Gábor (Baranya m., 9. vk.). Ezzel az Országgyűlés téli ülésszakának első napi tanácskozása — amelyen Péter János és Cservenka Ferer''- né felváltva elnökölt — b?"»- jeződött. Ma a költségvetési törvényjavaslat feletti vitával folytatódik ülésszak t
