Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-28 / 280. szám
Ji legjobbak között Tanácsülés Rétságon „0& faültetés m@g nem minden...” — Segítsék az iskolákat, menjenek el közös kirándulásra. Ez mind rendben van. De ha a brigádok tevékenysége csak arra terjed ki, hogy elültetnek fejenként 25 fát a városban, azzal még nem elégedhetünk meg. A faültetés nem minden, a termelésben is segítsék a gyárat, céljaink megvalósítását — magyarázza Czelleng János, a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyárának műszaki igazgatóhelyettese. A kritika természetesen nem annak a brigádnak szól, amelynek „szürke” hétköznapjairól e pár sorban szeretnénk beszámolni. Ellenkezőleg. Majoros János versenyfelelős éppen azért ajánlotta figyelmünkbe a November 7. nevet viselő kollektívát, mert alapvetően az üzemi munkát segítik, vállalásaikban az ilyen feladatokat célozzák. Hárman lépnek ki a teremből. ahol sokadmagukkal készülnek az országos szintű targoncavezetői vizsgára. Először elcsodálkozom: mi szüksége egy gépmunkásnak arra, hogy a targoncához is értsen? A csendes zug hamar „soap-box- szá” változik, hiszen egyszerre kezdik az érvelést. — Vállaltuk, hogy részt veszünk valamilyen képzésben — magyarázza Simon Imre —, és a munkánkban is tudjuk hasznosítani. — Ez egy összeszokott csapat — veszi át a szót a brigádvezető. Baranyi Sándor. targoncavezető. — Ha én lebetegszem, másik gárdából hívrak „fuvarost” és ez nem mindig szerencsés dolog. — Így amikor megszorulunk, nem vagyunk másra utalva, ellátjuk a szállítást magunk között — folytatja Horváth László. — Szó mi szó, nem szívesen látunk a csapóiban „vendégmunkást”. A November 7. brigád szinte valamennyi tagja a szabadvezeték üzemben dolgozik. Kilenc mesterember, nagyrészt a húzó-sodró gép szakavatott kezelői, de a már említett targoncavezető mellett csapatuk tagja a művezető, Csesznák József is. Alakulásuktól napjainkig Baranyi Sándor ad rövid történeti áttekintést: — Ezen a néven már 1970- től dolgozott egy kollektíva. Időközben változtak a feladatok. s a sorozatos átcsoportosítás miatt hamarosan feloszlott ez a brigád. Az újraalakítás feltételei 1984-ben értek meg, azóta veszünk részt a gyári versenymozgalomban. Az egyes tagok természetesen már jóval korábban is itt dolgoztak és ez lehet a magyarázata ösz- szeszokottságunknak. A közös élmények, együtt elért sikerek miatt tartós a létszámunk, s mielőtt bárkit is felvennénk a brigádba, alaposan kipróbáljuk. Sok a rossz példa előttünk; pont a válogatás nélkül szerveződött brigádok miatt. Ez nem önzés! Azt szeretnénk, hogy aki belép hozzánk, ne fontolgassa egy év múltán az elmenetelt. Eredményesen dolgozni másképp lehetetlen — lendül bele a tapasztalt vezető. Persze felmerül a kérdés, hogy vajon szerencsés dolog-e, ha a brigadéros nem azt a munkát végzi, mint a többiek? Horváth László már sorolja is az érveket: — Szerintem nem hátrány, már csak azért sem, hiszen Sanyi a targoncával mindenkit elérhet, ha van valami probléma. Ügy is mondhatnám, hogy több a „szabad ideje”, de ez kell is a szervezéshez. Tavalyi munkájuk értékelésekor átvehették az aranykoszorús jelvényt, s idén megpályázták a Vállalat kiváló brigádja címet. Simon Imre még büszkén jegyzi meg: — Október végén mi lettünk a legeredményesebben takarékoskodó brigád, amiért az OTP-től egy 4000 forintra kiállított betétkönyvet kaptunk. Na jó, takarékoskodnak — gondolkodom a dolgon —, de hát milyen céllal? Miért érdeke egy brigádnak, hogy legyen spórolt pénze? — Szeretünk kirándulni — így a brigádvezető. — Van, hogy jutalomképpen nyerjük, de mi is összedobunk rá alkalomadtán. Belemelegszünk a beszélgetésbe, Simon Imréről a sapka is lekerül. Ilyenkor szabad, de szolgálatban — minthogy munkásőr — nem mindig engedélyezett. Közben jókedéllyel elevenítik fel azokat az órákat, melyeket az Ifjúság úti óvodában és iskolában töltöttek. Horváth László így emlékezik: — Rendszeresen patronáljuk a két intézményt. Javítottuk a tetőt, betonoztuk a sportpályát. No nem, nincs közöttünk ács, vagy tetőfedő; van aki ért hozzá, mei-t a saját házát is ő csinálta, a többiek meg eltanulták! Szinte minden alkalommal teljes létszámmal vettünk részt a társadalmi munkákban. — Emellett teljesítettük a kommunista műszakokat, meg az MHSZ-műszakot is — teszi hozzá Simon Imre. A novemberben indított indiai exportban fontos szerep jut a brigád két tagiának. Simon Imrének és Kállai Istvánnak. akik a legnagyobb termelékenységű gépeken dolgoznak. Többnapi munkájuk mehet veszendőbe. ha nem ellenőrzik az alapanyag minőségét, nem jelzik időben a gép meghibásodását. A vállalások között persze szerepelt az anyagtakarékosság, ami nagyrészt abból adódik. hogy a félig felhasznált tekercset a szabványosnál rö- videbb. de elfogadható sorirattá tekercselik. Társadalmi munkában... T. N. L. A nógrádi kollektívák közepesen szerepelnek Szénbányászok országos versenye Csaknem egy évtizede rendezik meg a szénbányászati ágazati m unkaverseny t. Az elmúlt időszakban nemes vetélkedés alakult ki a szénbányává! Lalátok kisebb és nagyobb kollektívái között, saz eredmények alakulását mindenkor megkülönböztetett figyelem kísérte. A nógrádi szénbányászok váltakozó sikerrel szerepelnek ebben az országos szintű megmérettetésben, igaz, megyénk aknáiban meglehetősen ingadozó- ak a termelési feltételek. A közelmúltban fejezték be a három negyedévi verseny számítógépes értékelését, s ezúttal megyénk szénbányászai a középmezőnyben végeztek. A kis aknák kategóriájában huszonöt bánya mutatóit tették mérlegre. Közülük Kányás a nyolcadik, Szorospatak a tizenkettedik, Ménkes a tizennegyedik helyezést érte el. A komplex gépesítésű frontok kategóriájában harminc, hét csapat versengett. A köztük kialakított rangsorban a kányási aknában dolgozó Drexler Károly csapata a huszonkettedik lett. Az úgyszintén kányási Nagy Béla brigádja huszonhatodik. a ménkesi Nagy Pál máté közössége a harmincadik helyen áll. Az egyedi biztosítású, gépi jövesztésű frontok brigádjainak kategóriájában mindösz- sze három brigád versenyzett. A tiribesi aknában termelő Kiss Antal csapata végzett az élen. megelőzve a ménkesi Fekete László gödör kollektíváját. Meglehetősen erős a mezőny c jövesztő-rakodó géppel dolgozó brigádok kategóriájában. Az ötvenkét gárda között a kányási László Sándo- rék a huszonkilencedik legjobb eredményt vallhatják magukénak. Az ugyancsak kányási Vályi László és társai a negyvenhetedik helyre „futottak be”. Az egyaránt ménkesi Nagy Tibor János és Puporka György csapata az ötvenegyedik és az ötvenkettedik helyen zárta az elmúlt kilenc hónapot A kézi vágathajtók versenyében rekordlétszámú brigád vett részt, hiszen hetvenkét kollektíva termelési adatait táplálták be a számítógépbe. A ménkesi aknához tartozó Bakos András topa brigádja az előkelő tizenegyedik a rangsorban. Jónak mondható a két szorospataki csapat. Medve István és No- váki József közösségének tizennegyedik, illetve tizenötödik helyezése. A szénbányászati ágazati munkaverseny természetesen a negyedik negyedévben is ffolytatódik. Remélhetően a következő értékelés során már sikeresebben szerepelnek majd a Nógrádban dolgozó kollektívák. Ehhez azonban az kell, hogy a munkahelyi vezetők az eddigieknél jobban biztosítsák a termelési feltételeket, s a brigádok a korábbinál hatékonyabban végezzék feladataik teljesítését. Köztisztaság, környezetvédelem Tanácsülést tartottak csütörtök délután Rétságon. A testület elsőként az ügyrendi bizottság jelentését hallgatta meg a 24-es számú tanácstagi választókért:1 et választási eredményéről. Ezt követően a rendőr- kapitányság \^pzetője számolt be a közrend és a közbiztonság helyzetéről, majd Várszegi István, az általános iskola igazgatója tájékoztatta a testületet az oktatási törvény helyi alkalmazásáról. Dr. Zombori Erzsébet, a hatósági osztály vezetője a tanács rendeletét terjesztette elő a köztisztasági és környezetvédelmi feladatok ellátásáról. A rendelet tartalmazza a szeméttárolás és szemétszállítás rendjét, a szemétgyűjtésből adódó feladatokat, kimondja többek között, hogy a háztartási és más szemét lerakása, vagy megsemmisítése csak a kijelölt szeméttelepen történhet, vagy, hqgy a szeméttelep üzemeltetéséről, fenntartásáról, a keletkezett szemét kezeléséről és ártalmatlanításáról a költségvetési üzem gondoskodik. Foglalkozik a rendelet az ingatlanok és közterületek tisztán tartásával, a vizek és az élővilág védelmével. Hangsúlyozza többek között, hogy az olyan szennyező forrást, amely az ivóvizet közvetlenül, vagy a talajon keresztül szennyezheti, a közegészségügyi, a vízügyi és az építésügyi hatósági eljárásokban meghatározott távolságon belül nem szabad létesíteni és fenntartani. Az élővilág védelméről szóló rendelet értelmében fát indokolatlanul kivágni, védett állatot kipusztítani nem szabad. Az állattartással kapcsolatban kiemeli a rendelet, hogy állatot tartani a község építési övezeti előírásainak megfelelően csak úgy lehet, ha az állattartási épületeknél előirt védőtávolságokat betartják. A tanácsrendelet után a testület tanácsrendelet-tervezetet hallgatott meg az állattartásról, majd utolsó napirendi pontként dr. Tranger Károly előterjesztését hallgattájk meg a költségvetésben keletkezett pénzügyi hiányok rendezési módjáról. Ganz-MÁVAG— Ikarus sínbuszok Malaysiába Sikeres próbák után sínbuszokat rendeltek a Ganz- MÁVAG-tól a malaysiai vasutak. A több mint 5 millió dollár értékű szerződés alapján jövőre 5 háromrészű és 5 ötrészű járművet szállít a magyar vállalat a távolkeleti országba. A malaysiai megrendelő a Ganz-MÁVAG —Ikarus sínbusszal egyidejűleg tesztelte az angol Leyland cég hasonló járművét is — jelenleg a világon csak a magyar és az angol vállalat készít ilyen járműveket — s végül a magyar ajánlatot tartották kedvezőbbnek. Ez- Uzel Malaysia az első piaca a magyar sínbuszoknak. Az új járművekét a Malaysia—Szingapúr vasútvonalon állítják majd forgalomba. A sínbuszok karosszériáját az Ikarus gyár a 200-as buszcsalád elemeiből szereli ösz- sze, a dízelmotorokat és a vasúti szerelvényeket a Ganz- MÁVAG-ban állítják elő. A háromrészű járművek 123 ülő és 108 álló utast szállíthatnak. óránként 100 kilométeres sebességgel. Az ötrészűek 198 ülő- és 180 állóhelyesek. A hagyományos vonatokénál jóval könnyebb és rugalmasabb buszkarosszéria köny- nyed haladást és jobb gyorsulást biztosít. A sínbuszok szállításával hazánk először exportál ebbe a távol-keleti országba gépipari terméket. Az új járművek iránt nagy az érdeklődés a Malaysiával szomszédos országok körében, mindenekelőtt Thaiföldön ás Szingapúrban, de jelezték vásárlási szándékukat a Ganz- MÁVAG egyik régebbi nagy piacán, Űj-Zélandban is. Megkezdték az 1987-es évi határidőnaplók gyártását a Nóg- rád Megyei Nyomdaipari Vállalat balassagyarmati üzemében. \ Piért Vállalat részére ebben az évben több mint 1 millió forint értékben 130 ezer darabot készítenek el. Ké- püaKön Litavczfci Tibornc és munkatársa köti be a naplókat. Sok bába között... Egyik nagyvállalatunknál munkacsoport alakult a készletgazdálkodás javítására A szakemberekből álló munka- közösség a napokban fejezte be az anyaggazdálkodás külső es belső tényezőire kiterjedő vizsgálat első szakaszát. Megállapították hogy a növekvő készletek elsősorban a magyar gazdaság fogyp(okosságaira vezethetők vissza, ugyanis az alapanyag- és alkatrészgyártók továbbra is monopolhelyzetben vannak. Ennek következtében nem működik szabályosan a piac, a megrendelők kiszolgáltatottak. Nem anyagbeszerzés, hanem hiánygazdálkodás folyik többek között a kohászati termékek, az építőanyag- és a gépipari áruk elosztásában. Ebből azon! an nem az következik, hogy a vállalat nem tehet semmit a készletgazdálkodás javítására. Igaz ugyan, az anyagbeszerzéskor túl hosszúak a , szállítási határidők, s menet közben szinte képtelenség a változó igényekhez alaki» ani. a megrendeléseket, de a vállalati tervszerűség és szervezettség fokozásával számottevően csökkenthetik az anyagbeszerzés, a készletezés gondjait, egyszerűsíthetik az ügymenetét. A duzzadó vállalati készleteknek ugyanis csak egyik oka FöSdforgafók Éjjal és nappal folyamato* san dolgoznak a földeken a Magyarnándori Állami Gazdaság erő- és munkagépei, hogy mielőbb végezzenek az őszi mélyszántással. A bor- sosberényi kerületben két Rába Steiger és egy Fiat típusú traktor birkózik a hegyekkel, korábban a csontszáraz talaj, a csapadék jöttével a csúszós felszín nehezíti az időszerű munkát. A napi kétszer tizenkét órás műszak mindegyikében mezőgazdasági gépszerelő is ügyeletet tart a táblák szélén lévő szervizkocsiban, hogy az esetleges meghibásodást azonnal elhárítsák. Képünkön Kotkodák Ferenc és Rotter János traktorosok valamint Tóth István szerelő, a Kerekdomb dűlőben indulnak szántani a borsosberényi kfttárban. — kulcsár — a bizonytalanság, a túlbiztosítás. A másik oka az, hogy a vállalat nem tudja pontosan felmérni még, milyen munkái lesznek és «okhoz mennyi anyagra lesz szüksége. így aztán a legkényelmesebb megoldást választják, azaz másfélszer, kétszer többet rendelnek, mint amennyit majd felhasználnak. Pontosabb tervezéssel és számolással elkerülhetnék mind a találomra történő megrendelést, mind a raktárkészlet növekedését. El bői a helyzetből vonta le a munkacsoport a második következtetését miszerint a kelleténél több szerv, és személy foglalkozik p vállalatnál anyagmegrendeléssel, tárolással. Ám a részlegeit féléves, éves anyagigényét alig, vagy egyáltalán nem vizsgálja felül a központi anyaggazdálkodási osztály. Éspedig azért nem. mert ahogy az egyes részlegeknél, úgy a központi anyagosztályon sincs kellő érdekeltség az ésszerűbb, a takarékos anyaggazdálkodásra. A vizsgáló: sopert azt i« kiderítette, hogy az egyes részlegek. önálló üzemek saját anyag- és alkatrészraktárakkal is rendelkeznek, amelyekben a pontos nyilvántartás csak jámbor óhaj Gyakran olyan árukat rendelnek meg, amelyből a saját, ragv a vállalati raktárban bőséges készlet áll rendelkezésre, vag'.is a vállalati anyaggazdálkodásban sem az oda- sem a visszajelzés nem működik megbízhatóan. Tehát, ha a vállalatnál túl sokan és szétforgácsolva foglalkoznak anyagmegrendeléssel, raktározással, az csak a terület áttekinthetőségét zavarja. Az ismert közmondás módosításával: sok bába között megnő a készlet. 7*. Cs.
