Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-07 / 263. szám

Gyorsítás, átalakítás, nyilvánosság

Gondolatok az SZKP XXVII. kongresszusa Határozatainak

r

Irta: Gordos János

megyeri ósítá sár ó I

A

lig több mint egy fél éve tartotta XXVII. kongresszusát a Szovjetunió Kommunista Pártja. A nagy jelentőségű eseménytől eltelt idő nem hosszú, mégis érdemes tanulmányozni az elért eredményeket. hiszen máris jól érzékelhető változás megy végbe a szovjet társadalomban. Akik a kongresszus óta az újságokat olvasták, vagy eszmecserét folytattak szovjet emberekkel jelenlegi és a távolabbi feladatokra Utalva, nagyon gyakran találkozhattak a „gyorsítás”, „átalakítás”, „átépítés” kifejezésekkel. Ezekből könnyen felismerhető, hogy a társadalom valamennyi területén forradalmi jelentőségű változásoknak lehetünk a tanúi.

Hazánk és megyénk lakosságának érdeklődése már az SZKP kongresszusi előkészületeinek időszakában észrevehetően nagyobb volt a szokásosnál. Akkor a kérdések nagy száma jelezte elsősorban a figyelem növekedését, hiszen a tervezett intézkedések körvonalai a több ezer kilométer távolságban lakók számára aligha tették lehetővé az irányok érzékelését, a megtett lépések lényegének megragadását. Azt azonban láttuk hogy a pártprogram újjászerkesztési munkálatairól szerzett ismeretek, az 1985. évi áprilisi plenum döntése a szocialista építés folyamatának meggyorsításáról elismerést és egyetértő szimpátiát váltott ki dolgozóink körűben. A politikában járatosabbak mar ennek kapcsán érzékelték, hogy az SZKP politikájában jelentős megújulás kezdodifcA kongresszus alkotó munkát végzett. Gorbacsov elvtárs előadói beszédének nyílt, kritikus hangvétele, a jelszavak ®elo®5r,.„ társadalmi jelenségek valósághű feltárná nagy bátorítást nyújtott a kongresszusi ku, döftek munkájához. Az «edények szám b-avétele és elismerése mellett, most a megszokottnál nagyobb hangsúlyt kapott a faz- daság, az ideológia, a szociális ^ kerdesek területén tapasztalt ellentmondások, feszült ségek kendőzetlen feltárása, keresve a megoldás lehetőségét, útjait, módjait és eszközeit. A kongresszusi küldöttek, a párttagság, de a lakosság széles rétegei is — amint arról a tudósítások, interjúk tanúskodtak,^ mai a tanácskozás idején megfogalmazták, hogy a szovjet nép előtt álló feladatos megoldása nem képzelhető el a régi módon, a korábban kialakított, megszokott módszerekkel és eszközökkel. Az évtizedek során felhalmozódott jó tapasztalatokat természetesen hasznosítani kell arra lehet építeni, de most a Szovjetunió a társadalmi fejlődés olyan szakaszába lépett, amelyben nem lehet eredményesen dolgozni a régi módszerekkel. A kongresszus nagy hangsúlyt helyezett az emberi ténye zőkre, az emberi értelem, tapasztalat, kezdeményezőkészség hasznosítására.

Űi folyamat önmagától, automatikusan nem megy végbe még egy olyan társaoalom- ET ahoi az emberek az élet ezernyi

apróságán keresztül érzékelhetik, hogy értük történnek a dolgok. A szovjet dolgozok mil- M nagy reményeket fűznek a kongresszusi határozatok megvalósításához Arra főtanok hogy átépítés es gyorsítás, a ™os és műszaki fejlesztés, a társadat ha tékonvság növelése, az ország fejlődésén fel pozitív hatást gyakorol az emberei helyze

fenek, élet- és munkakörülményéinél javulására, a társadalmi igazsagossag tofcelete sí léséreA folyamatok tartós, eredményes megvalósítása nagy erőfeszítéseket igenyel a par-* szervektől, kommunistáktól es minden becsületes szovjet állampolgártól, hogy a megújulás során jelentkező konzervatív, regi, meggyökeresedett, az élet áltál túlhaladott felfogást legyőzzék. Ugyanis akadnak olyanok. akik szavakban egyetértenek az uj tel adatokkal, de régi módon viszonyulna« azokhoz S vannak olyanok is, akik 30 szándékból, az elért vívmányok féltése miatt Jiszu- lvognak a „forradalmi” vagy „radikális ki felezésektől A munka folyamatában erjte ( kelhető igazán, hogy milyen nagy hordérju bonyolult feladatról van szo„7|pp“ t££á- na evon megszívlelendők az SZKP totitkara

nafszavai, amelyeket .

riott el a város dolgozol előtt, „kepesroi íe oésre kell megszüntetni a felgyülemlett prob f a társadalmi élet valamennyi szfe

San ragtói szabadulni az idejét mú-t megoldásoktól, bátran törekedve az al^oto jellegű megoldásokra”.

Az átalakítás átfogja az éíet valametmvi területét de nem kétséges, hogy a legnagyobb feladatok egyike a gazdaság teljesüokepesse »ének jelentős növelése. Eléresenez szükség van az irányítás rendszerének to«e>etesitese- re. új technológiák, a tudományos es műszaki baladás eredményeinek alkalmazására.

A szovjet gazdaságban nagy lehetőségek vannak. Az energia és alapanyagok gazdagsága közismert, amelyek kitermelésében az egyre nehezedő körülmények mellett is igen magas szintet értek el- A jövőben nem is az a cél, hogy még tovább növekedjenek a „termelő erőforrások”. Sokkal inkább az, hogy a 2000-ig terjedő ötéves tervekben — ciklusonként — 25—30 százalékkal növeljék a társadalmi termelés hatékonyságát. Felvetődik a kérdés, hogy milyen tartalékok moz- gósifesága számíthatnak a sawjot emberek?

Végleges eldöntéséhez az SZKP politikai vezetése segítségül hívja a tudomány képviselőit is, mindenekelőtt a közgazdászok megfontolt, mélyen elemző tevékenységére számítanak. Már eddig is több jelentős személyiség fejtette ki véleményét a szovjet lapokban. köztük olyan neves személyiségek, mint A. G. Aganbegjan akadémikus, vagy Sz. Satalin és J. Gajdar, bizonyítva, hogy a régi helyett új megoldásokat kell keresni. Az alkotó vita kibontakoztatása érdekében a Kommunyiszt című lap is külön vitarovatot indított éppen abból a célból, hogy minden figyelemreméltó gondolat napvilágra kerüljön- Pártszervek komolyan számítanak arra, hogy a dolgozók, munkakollektívák is elmondják véleményüket, javaslataikat a tartalékok mozgósítása érdekében. És amint azt az újságolvasó emberek nap mint nap láthatják. a szovjet dolgozók számtalan kritikai észrevétellel, javaslattal igyekeznek hozzájárulni a stratégiai célok megvalósításához.

Szinte általánosnak mondható az a vélemény, hogy a szovjet gazdaság fejlődésének égj ik nagy tartaléka a gazdasági mechanizmus tökéletesítése, továbbfejlesztése. A ma még érvényben levő irányítási rendszer évtizedeken keresztül eredményesen, jól szolgálta a Szovjetunió fejlődését. A tervszerűség é-s a népgazdaság arányos fejlesztését szem előtt tartva, eddig kizárólag felsőbb szervek döntöttek a fejlesztésről és ennek megfelelten az anyagi források biztosítása is tőlük függött. A társadalmi érdekek érvényesítése, biztosítása volt a fő cél. A Szovjetunió ennek alapján tudta kifejleszteni a legfejlettebb technológiákat, technikai eszközöket és a világbéke biztosítása szempontjából oly’ nagy jelentőségű védelmi erejét.

Most azonban az emberi tényezők kerültek előtérbe, szükségszerűen nagyobb szerepet kap az egyéni és csoportérdek érvényesülése. Ennek megfelelően a vállalatok, üzemek, intézmények önállósága a különböző kérdések eldöntésében növekszik, természetesen ez együttjár a nagyobb felelősségvállalással is. Az nem kétséges tehát, hogy a központi és helyi irányítás eddigi formáin jelentős változtatásra van szükség. A kérdés csak az, hogy hol kell meghúzni a határt a legoptimálisabb és leghatékonyabb ösztönzés érdekében.

A Szovjetunóé több Szemében és intézményében évek óta folynak ilyen kísérletek, mert az önállóság növelése nem eredményezheti a központok gyengítését. A központi irányításnak azonban más eszközökkel és módszerekkel kell végezni tevékenységét. A népgazdasági szintű célok megvalósítására, a gazdaságosság, a takarékosság, a lakossági szolgáltatások színvonalának növelésére kell fordítani a munkáját és nem a napi feladatok eldöntésére. így, amíg korábban a feladatok konkrét meghatározása voll tevékenységük fő jellemzője, a jövőben sokkal inkább a közgazdasági elemzésre, az eredmények összehasonlítására, az ellenőrzésre és segítésre kefl nagyobb hangsúlyt helyezni.

J

elentősen fokozni akarják a munka termelékenységét- Az egyéni és közösségi érdekek növelésével. A szovjet gazdaságban alig érik el a világ legfejlettebb országai termelékenységének 50 százalékát. összefügg ez természetesen a jelenleg alkalmazott technikai eszközök színvonalával is. Nem véletlenül foglalkoznak politikai testületek oly’ nagy hangsúllyal a kétkezi munka ma még 45—50 százalékos arányának jelentős csökkentésével, a korszerű technika alkalmazásával. Ezt egyébként jól példázzák az új beruházások is, amelyek arra irányulnak, hogy minél előbb megteremtsék a feltételeket a korszerű technika és technológia tömeges elterjesztéséhez, alkalmazásához Eltolódik a hangsúly, mivel a gépek, berendezések és műszerek gyártása .került előtérbe, a népgazdasági igények minél gyorsabb kielégítése céljából. A gépek iránti megnövekedett igény nem jelentheti a korszerűtlenné vált eszközök termelését- A XXVII. kongresszus határozata szerint csak olyan eszközök gyártását lehet támogatni, amelyek termelékenvsége a korábbinál két, két és félszer nagyobb. Az új beruházásokkal egyidőben az eddiginél lényegesen nagyobb szerepe lesz a működő üzemek ^ rekonstrukciójának is. amelyek megvalósítása ban és anvagi forrásai biztosításában a vállalati kollektívák döntenek. Ennek igen jelentős a társadalmi vetülete is, hiszen a munka tartalmának átalakításáról, a-kötő jellegének erősödéséről, vonzóbbá tételéről van szó.

A tervek szerint f5 év alatt, az ezredfordulóig. a kétkezi munkát végzők száma mintegy no—70 százalékkal csökken. \ néhány kérdés is mutatja, hogy az SZKP XXVI! kongresszusi határozatainak megvalósítása rendkívül célirányos és fegyelmezett munkát igényel a párt-, állami és társadalmi szivektől és különösen az utóbbiak tevékenységét, önállóságát, sajátos feladatainak kialakítását kell gyökeresen átalakítani.

A népgazdaság fejlesztésénél, éppen az emberi tényezők szerepének növekedése miatt, igen nagy hangsúlyt helyeznek a Szov- jetwoéöban ae eteztás* «Baooyofcra, a faár

sadatmi igazságosság kfaSakidására, a* egyre feszítőbb igazságtalanságok és érdektelenségek megszüntetésére- A vitákban résztvevő közgazdászok közül többen igen nagy szerepet tulajdonítanak az egyént érdekeltségnek, a jó munka fokozottabb anyagi elismerésének. Bár a bérek kialakításában természetesen eddig is volt differenciáltság, mégsem voít az olyan mértékű, hogy jelentős ösztönző hatásával számolhattak voirtal Évek. évtizedek során az emberek, a munkáskollektívák körében i<s erőteljessé vált ae egyenlősdi szemlélet.

Példaként említem, hogy a kormány jelentős összeget fordított a műszaki értelmiség bérének növelésére. A bérek felosztását a vállalatokra bízták, azonban nyomatékosan felhívták a figyelmet a jó munka nagyobb arányú megbecsülésére. Az elvvel mindenki egyetértett, ám amikor az -elosztásra került sor. akkor már alig merték vállalni az 1—2 rubeles különbségtételt. Gorbacsov elvtárs krasznodári határterületen tett látogatásakor tartott beszédében erősen bírálta ezt az egyenlősdi szemléletet, ami nem ösztönöz, hanem inkább visszafog. S éppen azokat, akik a legjobb munkát végzik, mondván, hogy úgysem kapnak ők sem többet, tehát nem érdemes jobban dolgozniA

jobö és fegyelmezettebb munkára ösztönzés érdekében a vállalati vezetők és brigádtanácsok is nagyobb jogkörrel rendelkeznek majd. Ennek ma egyik szemléletes példája, hogy megkezdték feiülvizsgálni a dolgozók létszámát. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy egyesek a munkához való jogukra hivatkozva, természetesnek tartják, hogy ők fizetést kapjanak még akkor is, ha munkaidejük nincs kitöltve. Ezért az üzemekben felülvizsgálják, hogy valóban szükséges-e az eddig alkalmazott létszám, vagy jobb munkaszervezéssel, fejlettebb technika alkalmazása «ellett, kevesebb létszámmal még joboan el tudják látni feladataikat. Hogy mi lesz a „felesleggel”? Azok sem maradnak munka nélkül. Átirányítják őket olyan helyekre, ahol rájuk különösen nagy szükség van, na*rt- denekelőtt a szolgáltatásba.

Igen nagy bangót kap a változási folyamatban a társadalmi igazságosság elvének következetesebb alkalmazása. Miről is van szó? A Szovjetunióban a korábbi pártprogramokból fakadóan igen nagy szerepe volt a társadalmi juttatásoknak, ami az államnak a mai időszakban évi 130 milliárd rubeljébe kerül- Ebbe olyan fontos kérdések tartoznak, mint a tömegközlekedés, a telefon, a lakbér, az üdülés. A dolgozók egy re gyakrabban felvetik, hogy igazságtalan például a rendkívül alacsony telefondíj, — havopía alig több 2 rubelnél — nem ösztönzi a lakot, hogy rövidebb ideig beszélje meg közölnivalóját ismerőseivel. De hasonló a helyzet; a lakbérekkel, vagy az üdülők használatával is. A cél az, hogy a társadalmilag elismert szükségleteken túl, növekvő mérték ben fizesse meg az egyén azt, amit használ. Az igazságosabb elosztás megköveteli a takarékosságot, amibe az anyagi érdekeltséget is szükségesnek tartják beiktatni.

A szovjet gazdaság fejlődése hosszú évek lassú növekedése ntán felgyorsult. A munkafegyelem megszilárdítását szolgáló intézkedések, a termelés szervezettségének növelése és az érdekeltség fokozása máris érezhető. hiszen a kongresszus óta eltelt időben, minden hónapban a tervet meghaladó gazdasági növekedésről adhattak hírt az újságok.

Az SZKP XXVII- kongresszusának határozatai az ideológiai és kulturális élet továbbfejlesztését. megújítását is sürgető feladatnak tartják. Enélkül ugyanis a társadalmi élet más területeire vonatkozó elképzelések nem valósíthatók meg. Az ideológiai élet hatékonyságának növelése teremti meg a társadalom szférájának fejlesztéséhez szükséges tudati feltételeket. Ezt a követelményt szem előtt tartva a propagandában, a társadalom- tudományokban, de mondhatjuk, hogv a szellemi élet minden területén a mai szovjet valóság alaposabb és mélyebb feltárását kell biztosítani. Szükséges, hogy a szovjet emberek megismerjék a fejlett szocialista társadalom építésének sikerei mellett azokat a feszültségeket, ellentmondásokat is, amelvek a mindennapi tevékenységben jelen vannak.

Az ideológiai munkában korábban aránytalanul nagy helyet kapott a siker, az eted- ménv és kisebb figyelmet fordítottak a iár- sadalomépítés folyamatainak gondjaira és nehézségeire. A tömegek előtt rejtve maradtak azok a küzdelmek és nehézségek, amelyek a szocialista társadalom építésének — és egyáltalán minden társadalomépítésnek is jellemzői. A folyamatok reális érzékeltetése ezért ma szükségessé teszi, hogy a marxizmus—leninizmusnak „a szavak és a tettek egységére” vonatkozó követelményét szigorúan érvényesítsék- Csak annak gyakorlata kapcsán kerülhető el arz illúziók, megalapozatlan vágyak kialakulása. Az SZKP ezért olyan ideológiai és kulturális élet kialakítására törekszik, amelynek eredményeképpen a tömegek reális beiyzettadota wúftk jeßemzöwe,

Az ftteöi'ógiiM élet mai követelményeinek megfogalmazásához gyakran „hívják” segítségül Lenin tanítását. Különösen az 1920- as években keletkezett cikkeit és tanulmányait, elemzik és gondolják újra azok tanulságait. Bár ezek az írások több mint egy fél évszázaddal ezelőtt láttak napvilágot, mégis aktuálisak. Lenin forradalmi bátorságát, mély elemzőkészségét tanulmányozni írásain keresztül ma is nagyon fontos, hogy ne szakadjanak el az emberek a valóságtól. Még akkor is ragaszkodni kell ahhoz, ha a valóság keserűségével, nehézségeivel kell szembenézni De a lenini hagyaték a meg- szokottság és a sablonok bírálatáról is tartalmaz olyan gondolatokat, amelyek a mának is szólnakAz SZKP ideológiai rmmkaiában. a gyakorlati feladatok megértetésében és elsajátításában nagy szerepe van a tömegpropagan- dának. Űj, korszerű szemléletet keli kialakítani a szovjet emberek tudatában. A XXVII. kongresszus célkitűzéseinek megvalósítás-» szükségessé teszi, hogy milliók ismerjék meg a kongresszusi döntéseket és szerezzék meg az ezzel összefüggő ismereteket. Különösen nagy szükség van arra, hogy a párttagság es a lakosság gazdaságpolitikai, közgazdasági ismerete bővüljön. Olyan fogalmak tartalmát kell újragondolni, mint áru, pénz, piac, nve- reség. Párttestületek nagyon önkritikusan szólnak arról, hogy ezeket a kategóriákat korábban talán tudatosan is mellőzték. H— szén sokan úgy gondolták, hogy a fejlett szocializmus körülményei között ezekre nsna tesz szükségAz irányító pártszervek a fentiek érdekében nagy gonddal és körültekintéssel készt* tették elő az új pártoktatási évet. Moszkvában például szeptember 27-én, a propagandisták napján a szokásostól eltérően, nem egy városi tanteremben folyt a propagandisták felkészítése, hanem a népgazdasági kiállítás területén. Az elméleti, politikai etoacta" sok előtt a résztvevők megismer Red beitek a szovjet gazdaság élenjáró technikai eszközeivel, az új eljárásokkal és technológiákká! Ezeket azért állították itt ki, hogy a propagandisták a gyakorlatban is lássák, gyűjtsenek érveket a gyorsítás és átépítés feladatainak megértetéséhez.

A pártkongresszus rendkívül termékenyítőén befolyásolta az irodalmi és művészeti életet is. A szovjet értelmiség, az alkoiók egyetértőén fogadták a szellemi élet felfrissítését szolgáló határozatokat. A nagy jelentőségű esemény óta lezajlott szövetségi közgyűlések kritikus önvizsgálata, számtalan konstruktív javaslata, az új alkotások azt jelzik hogy a társadalomnak ezt a rétegét nem érte váratlanul a kongresszus bátor szelleme. A gyors, egyetértő reagálás inkább azt jelzi, hqgy várták , ezt a pezsgőbb életet- Egvre több alkotó vállalkozik a mai társadalmi, politikai élet kérdéseinek művészi feldolgozására.

Moszkvában hónapok óta nagy sikerrel játssza a Kómszomol Színház Satrov A lelkiismeret diktatúrája című darabját, amely olyan mai kérdéseket elemez a színpadon, mint a szocializmus magasztos eszméinek minden hitvaliója kiváló személyiség-e, vagy vannak köztük karrierista, hatalmi mámorban szenvedő, rossz lelkiismeretű emberek Is? De nem vált ki kevesebb vitát a nézőkből az sem, hogy helyesen cselekedett-e annak az alapszervezetnek a tagsága, amely egy — a szovjet hatalomért harcoló — veteránt az ötvenes évek elejének színvonalán megrekedt nézetei miatt, mivel nem tudott alkalmazkodni a kor szelleméhez, a fiatalok nevelését az erőkultusz fitogtatásával akarta megoldani, kizárták a pártból. A darab a ma, a szocializmus emberéről szól, azt igyekszik bemutatni, a maga erényeivel és gyengeségeivel együtt.

A szovjet népnek sok mai kiváló írója van. Brkik egyre elevenebben tárják fel a társadalmi haladást, a „gyorsítást” nehezítő, vagy gátló tényezőket. A magyar olvasók is Olvashatták a szovjet irodalomban a közelmúltban V. Raszputyin elbeszélését, amelyben igen élesen vetíti elénk egy raktárban keletkezett tűz oltása esetén megnyilvánuló emberi jellemeket. A tűz oltására odasr- ő falusi lakók közt nem mindenki az élelmiszert mentette, hanem volt, aki a vodkát, vagy azt az árucikket, amit már hónapok óta venni szeretett volna, csak az eladó azt eltitkolta, mert borravalót várt érte.

L

ehetne a példákat folytatni, amelyek azt mutatják, hogy a kongresszus határozatai, szelleme, igen jó hatással vannak az alkotói tevékenységre, nagy ösztönzést jelentett a mai szovjet társadalom feladatainak megoldása kapcsán tapasztalt jelenségek bemutatásáhozAz SZKP stratégiája hosszú távra szói, megvalósítása azonban nem tűr halasztást es amint azt az irányító testületek munkájáról kiadott tájékoztatásból tudjuk, szívós és kemény munka folyik annak érdekében, hogy a megszokottság. a „fontolva haladé ” helyett dinamikus fejlődés és átalakítás menjen végbe. Ehhez gyökeres szemléletvá - zásra, új ismeretekre, olyan korszerűbb eszközökre és módszerekre van szükség, amelyek mozgósítják az emberekben meglev 3 tartalékokat, a minőségileg új feladatok meg- ofdáaa érdek»**«.

i