Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-22 / 275. szám

V MSZMP Központi Bizottságának határozata „ fFolytatás az 1. oldalrólJ r A népgazdaság nem megte­hető teljesítményében szere­pűk van a számunkra kedve­zőtlen nemzetközi körülmé­nyeknek, az értékesítési lehe­tőségek szűkülésének. Az el­múlt két évben jelentős ex­portcikkeink, például a búza, a kukorica, a hús és húské­szítmények, a növényolaj, az alumínium, a kőolajszármazé­kok világpiaci árai 35—50 szá­zalékkal csökkentek. Nehézsé­geinket fokozta a múlt évi hosszú, kemény tél és a több éve tartó aszály. Az elmara­dásban a rajtunk kívül álló tényezők mellett jelentős sze­repe volt saját munkánk gyen­geségének, az irányítás fogya­tékosságainak. / népgazdasági tervezés, a szabályozás és az intézmény- rendszer nem biztosította kel­lő mértékben a külső és a bel­ső egyensúlyi viszonyok javí­tását, a gazdaság élénkítésé­hez szükséges új források fel­tárását. Nem sikerült kielégí­tő módon összehangolni a nép- gazdasági és a vállalati érde­keket. Fontos export- és im­portgazdálkodási kérdésekben, a piac zavarainak megelőzé­sében és azok elhárításában késedelemmel történtek meg a döntések. A gazdaságirányítási rendszer elhatározott tovább­fejlesztése nem valósult meg következetesen. Az irányítás fogyatékosságaiért, a végrehaj­tás és az ellenőrzés követke­zetlenségeiért felelősség terhe­li a Központi Bizottság végre­hajtó szerveit és a kormányt. A határozatok végrehajtásá­nak szervezése, segítése és el­lenőrzése nem kielégítő a he­lyi párt-, állami és társadal­mi szerveknél sem. A vállala­ti és intézményi kollektívák­ban nem vált még általánossá rz a szemlélet, amely abból Indul ki, hogy első az eredmé­nyes munka. Indokolatlanul nagyok az eltérések azonos adottságú vállalatok, szövet­kezetek teljesítménye között. Sok vállalat nem hasznosítjá megfelelően erőforrásait, s nem a hatékonyság növelésé­vel, a költségek csökkentésé­ivel, a munkaerő jobb kihasz- jtoálásával, hanem költségveté­sei támogatással, indokolatlan áremelésekkel akarja növelni bevételeit. A Kártékony gazdálkodást akadályozza, hogy sem az irányításban, sem a végrehaj­tásban nem érvényesítik az alapkövetelményt, hogy a jö­vedelmek a teljesítményekkel arányosan alakuljanak, el­lenkezőleg, gyakori az elné­ző magatartás a kötelezettsé­geiket nem teljesítőkkel szem­ben. Eltűrik, hoigy büntet­lenül megsértsék a szocialis­ta normákat, a törvényes el­írásokat, az állampolgári és a munkafegyelmet. Az ország népgazdaságának gondjai, a rendkívül lassú fejlődés a kibontakozás ne­hézségei erőteljesen foglal­koztatják és nyugtalanítják közvéleményünket, az általá­nos követelményeket sértő rendellenességek, a helyi visz- szásságok felháborítják a túl­nyomó többséget képviselő, becsületesen dolgozó embere­ket. A Központi Bizottság elen­gedhetetlen ég sürgős feladat, nak tartja a gazdasági fej­lődés élénkítésének útjában áliló akadályok eltávolítását, az irányítás színvonalának emelését, a munka megjaví­tásához szükséges politikai és társadalmi, szervezeti és sze­mélyi feltételek megterem­téséit. ' A Központi Bizottság a XIII. kongresszus határozatá­ban megfogalmazott, a VII. ötéves tervben konkretizált gazdaságpolitikai célok elé­rését tartja a szocialista építőmunka legfontosabb fel­adatának. Ezt kell szolgálnia az 1987. évi népgazdasági tervnek is. Hangsúlyozza, hogy társadalmi-gazdasági progra­munk teljesítéséhez nincs más járható út, mint a mun­ka megjavításával, az erőfor­rások. ésszerű felhasználásá­val a gazdasági fejlődés élén­kítése. — Társadalmi etetünk min­den területén, az irányítás­ban és a végrehajtásban egy­aránt elengedhetetlen a cél­tudatos, a követelményeknek megfelelő, jól szervezett, fe­gyelmezett munka. — Javítani kell a véMatok és a dolgozók érdekeltségéta teljesítmény növelésében. — Véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy többet használunk fel, mint ameny- nyit megtermelünk. 1. A gazdasági fejlődés élén­kítése megköveteli a terme­lési szerkezet korszerűsítését, a műszaki haladás gyorsítá­sát, a szelektív fejlesztésre érvényesítését, az anyag- és energiatakarékosság fokozá­sát, az exportképesség javí­tását. Mindezt konkrét gya­korlati intézkedésekkel kell elősegíteni. — Növelni kell a vállala­tok érdekeltségét a gazdasá­gos termelésben, a ráfordítá­sok csökkentésében. Ezt a gazdaságtalan termeléshez nyújtott támogatások csök­kentése révén, felszabaduló forrásokból, adókedvezmé­nyekkel, alapjuttatással, ka­mat - viss za térítéssel, kiaimat- kedvezménnvel ég más alkal­mas eszközökkel kell támo­gatni. Következetesen ösztö­nözni kell a jövedelmező ex­port bővítését, az importot helyettesítő megoldásokat. Az exportképes termelés fejlesz­tését elősegítő pályázati rend­szert a jövőben is fenn kell tartani, és egyúttal a techno­lógiai korszerűsítés szolgá­latába állítani. — Programot kell kidol­gozni a veszteségesein és az alacsony hatékonysággal gaz­dálkodó egységek tevékeny­ségének gazdaságossá tételé­re, a költségvetési támoga­tás fokozatos leépítésére, a gazdaságtalan termelés meg­szüntetésére. E folyamatban figyelmet kell fordítani arra is, hogy nélkülözhetetlen ter­mékekből ég cikkekből hiány ne, keletkezzen. A szerkezet- váltás nyomán felszabaduló munkaerőt á hatékony gaz­dasági ágazatokban keH fog­lalkoztatni. — A kutatásra és a mű­szaki fejlesztésre fordított eszközöket koncentráltan, hatékonyabban kell felhasz­nálni. Az érdekeltség növe­lésével elő kell segíteni, hogy a kutatási eredmények gyor­sabban hasznosuljanak a ter­melésben. A műszaki fejlesz­tést még inkább a nemzet­közi versenyképesség és a gazdaságosság szolgálatába kell állítani. — Népgazdasági feladata­ink megoldásában támasz­kodni kell a Szovjetunióval, a KGST-tagországokkal foly­tatott gazdasági együttmű­ködés lehetőségeinek jobb hasznosítására, a fejlettebb formák — a kooperáció, a szakosítás, az üzemek közti együttműködés — kibonta­koztatására, közös vállalko­zások és közös vállalatok lét­rehozására. A fejlett tőkésországokkal, valamint a fejlődő országok­kal törekedni kell a kölcsö­nösen előnyös kereskedelmi és kooperációs kapcsolatok feilesztésére, vegyes vállala­tok alapítására. — Korszerűsíteni kell a külgazdasági tevékenység szervezeti és érdekeltségi rendszerét, a piacfeltáró és a kereskedelemfejlesztő mun­kát. Az export növelése meg­követeli, hogy a vállalatok bővítsék és javítsák szolgál­tatásaikat. 2. A Központi Bizottság az 1987. évi terv és költségvetés legfőbb követelményeinek a gazdasági teljesítmény és hatékonyság növelését, a külkereskedelmi és a pénz­ügyi mérleg javítását, a gaz­dasági szerkezet változtatásét, a műszaki fejlődés gyorsítását, az életkörülmények jobbítá­sát tartja. Az éves terv, a gazdasági szabályozás és az irányítás összpontosítson a gazdasági növekedés szelek­tív élénkítésére. A versenyképes termelés és kivitel erőteljesebb növe­lésével meg kell alapozni a gazdasági és pénzügyi folya­matok jobb összhangját. A költségvetés hiányát min­denekelőtt a kiadások mér­séklésével, széles körű taka­rékossági intézkedésekkel kell csökkenteni. Az 1987. évi népgazdasági terv a nemzeti jövedelem legalább 2 százalékos növe­kedését irányozza elő. Az ipari termelés 2,5—3 százalékkal emelkedjen. Meg kell gyorsítani a versenyké­pes termékeket előállító ága­zatok és vállalatok fejleszté­sét, az ipar szerkezetének korszerűsítését. Az energeti­kai és alapanyagipar egyes te­rületein folytatni kell a gaz­daságtalan kapacitások le­állítását, a munkaerő átcso­portosítását. A feldolgozó- ipar, ezen belül a fejlett technikát megtestesítő elekt­ronikai szakágazatok, a gyógy­szeripar, a műanyag-feldolgo­zás, a járműipar és a mező- gazdasági gépgyártás ter­melése az átlagot meghaladó mértékben emelkedjen. Le­hetővé kell tenni az eszkö­zök ésszerű átcsoportosítá­sát is a gazdaságtalanul ter­melő vállalatoktól. Általá­ban gondoskodni kell arról, hogy a rendelkezésre álló ter­melési kapacitásokat a nép­gazdasági céljainknak meg­felelően, maximálisan hasz­nosítsák. A mezőgazdasági termékek termelésének az ideihez ké­pest 4,5—5,5 százalékos nö­vekedését kell előirányozni. A termelés szerkezete rugal­masan igazodjon a minőségi követelményekhez és az ex­portlehetőségekhez. Az idei­nél nagyobb gabonatermés* szükséges elérni. Emelkedjen az . állattenyésztés színvona­la. Növekedjen a vágósertés- és vágóbaromfi-termelés. A sertés- és juhállomány növe­kedése járjon együtt a te- nyészállomány minőségi cse­réjének meggyorsításával. Az élelmiszeripar növelje a ma­gas fokon feldolgozott és jó minőségű termékek arányát, és csökkentise a termelés faj­lagos költségeit. Az építőipar legfontosabb feladata a lakásépítés minő­ségének és ütemességének, va­lamint gazdaságosságának ja­vítása. Fokozni kell a munka szervezettségét, emelni az irá­nyító és vezetői munka szín­vonalát. A termelő infrastruktúra te­rületén a meglevő kapacitá­sok jobb kihasználásával kell a termelés és a lakosság szük­ségleteit kielégíteni. Nagy fi­gyelmet kell fordítani a táv­közlési hálózat rekonstrukció­val egybekötött fejlesztésére, az áruszállítások ésszerű szer­vezésére. A természeti környe­zetet óvni kell, az ezt szolgá­ló rendelkezéseket szigorúan be kell tartani. A beruházási eszközöket el­sősorban a termelés és az azt közvetlenül szolgáló infra­struktúra korszerűsítésére, a jövedelemtermelő képesség nö­velésére kell felhasználni, ide­értve a hitelnyújtást és az glapjuttatást is. A népgazda­ság beruházási ráfordításai­ban növekedjen a technoló­giai korszerűsítést szolgáló vállalati beruházások aránya. A termelés, a jövedelmek és az árak megfelelő összehan­golásával biztosítani kell az 1935—88. évi életszínvonal sta­bilizálását és az életkörülmé­nyek szerény javítását. Gon­doskodni kell a lakosság ki­egyensúlyozott áruellátásáról. Az egyes dolgozók, kollektí­vák jövedelmének alakulása teljesítményükkel arányos le­gyen. Béremelésre mindenütt csak a már elért eredmények alapján, az anyagi fedezet megteremtését követően, diffe­renciáltan kerüljön sor. A gazdaságosan termelő vállala­toknál az átlagosnál nagyobb béremelésre, a foglalkozta­tottság növelésére legven le­hetőség: az alacsonv jövedel­mezőségű, teljesítményeiket nem vagy alig növelő vállala­tok a bérek szinten tartására, illetve mérséklésére, ésszerű létszámgazdálkodásra kény­szerüljenek. A jó mcnkahety legyen megbecsült érték a dolgozók számára. 1987-ben a külkereskedetemne is növekvő feladatok várnak. A külkereskedelmi vállalatok javítsák együttműködésüket a termelőkkel. Törekedjenek a piaci lehetőségek jobb ki­használására, új piacok meg­szerzésére, a külkereskedelmi és kooperációs tevékenység ja­vítására. A rubelviszonylatú kereskedelemben bővülő és kiegyenlített áruforgalomra kell törekedni. A nem rubelel­számolású áruforgalom egyen­legében 1986-hoz képest ha­tározott javulást kell elérni. 3. A csaknem két évtizede bevezetett gazdaságirányítási rendszerünk működőképes, fo­lyamatosan fejlődik, a gaz­daságra és a társadalmi élet­re gyakorolt hatása összessé­gében kedvező. A megtett út­ra visszatekintve, a tapasz­talatokat értékelve megálla­pítható, hogy a reform beve­zetésekor sem a központi irá­nyító szervek, sem a gazdál­kodó szervezetek nem voltak megfelelően felkészülve az új követelményekből fakadó fel­adatokra. Ezt a gyengeségün­ket még a mai napig sem si­került teljesen felszámolni. A kongresszus határozatá­nak végrehajtása, a VII. öté­ves és az 1987. évi terv cél­jainak alátámasztása szüksé­gessé teszi, hogy a gazdaság- irányítás átfogó továbbfej­lesztéséről szóló 1984. áprilisi központi bizottsági állásfog­lalásban kijelölt feladatok vég­rehajtása meggyorsuljon. — A szabályozó nendiszer segítse elő, hogy a vállala­tok jöyedeJmezőségOkkel ará­nyosan gyorsabban fejlőd­jenek. Az árrendszer fejlesz­tésével is biztosítani kell, hogy a nyereség a valódi tel­jesítményt fejezze ki. Gátat kell vetni az indokolatlan ár­emelésiből. költségvetési tá­mogatásból származó válla­lati nyereségnövekedésnek. Olyan kereset- és bérszabá­lyozást kell alkalmazni, amely biztosítja a teljesítmények és a jövedelemkiáramlás össz­hangját, elősegíti a munkaerő ésszerű átcsoportosulását, a hatékonyabb munkaerő-gaz­dálkodást. A bértömeg-gaz­dálkodást és a létszámot mér­séklő más megoldásokat fo­kozatosan általánossá kell tenni. A szükséges munkaerő- átcsoportosításit központi in­tézkedésekkel és eszközökkel is segíteni kell. — A jogi szabályozás is kövesse a fejlődést, és segítse a gazdasági munkát. Szűnjön meg a túlszabályozás. A gaz­dasági kötelezettségeket rög­zítő szerződéseket be kell tar­tani és be kell tartatni. Az ellenőrzés a társadalmi-gaz­dasági élet minden területén tárja fel a szabálytalansá­gokat. A törvényes előírások megsértését az eddiginél kö­vetkezetesebb felelősségre vonás kövesse. — A gazdaságirányításban erősíteni kell a hitel és a pénzügyi eszközök szerepét. A Magyar Nemzeti Bank pónzkibocsátási és deviza- monopóliuma változatlanul fennmarad. A működésüket 1987. január elsejével meg­kezdő kereskedelmi bankok tevékenységüket rugalmasan végezzék, és azt az üzleti, jö­vedelmezőségi megfontolások vezérelj ék. — Elő kell készíteni egy új vállalati és személyi jövede­lemadó-rendszer bevezetését. A vállalatoknál olyan adó­rendszert kell alkalmazni, amely a jelenleginél egysze­rűbb, jobban megfelel mind a vállalati önállóságnak, mind pedig a szükséges jövedelem­központosítás szempontjainak. A személyi jövedelemadó- rendszer érvényesítse az igazságos közteherviselés el­vét. Bevezetése ne csökkent­se a bérből és fizetésből élők főállásból származó netto keresetét, ne gátolja a telje­sítmény növelését. — A szociálpoliiikában végre kell hajtani azokat a korszerűsítő és módosító lé­péseket, amelyek biztosítják, hogy az egyes juttatások, szolgáltatások jobban iga­zodjanak a szociális helyzet­be® és a tényleges rászorult­sághoz. Bővüljön a helyi ál­lami szervek szociális tevé­kenysége. A Központi Bizottság hang­súlyozza : legfontosabb fel­adat az elfogadott gazdaság­politikai célok és tervelő­irányzatok megvalósítását szolgáló szemléleti és cse­lekvési egység megteremtése, a társadalmi aktivitás kibon­takoztatása. Az egész társadalomban nagyobb rendre és fegye­lemre van szükség. Ehhez el­engedhetetlen a pártfegye­lem erősítése, az ellenőrzés, a számonkérés rendszeressé tétele, a központi és a helyi irányító szervek, illetve ve­zetőik felelősségének hatá­rozottabb érvényesítése. A politikai, az állami és a tár­sadalmi intézmények mind­egyike adjon meg minden tá­mogatást a gazdasági munka megjavításához, a fejlődés élénkítését szolgáló erőfeszí­tésekhez. 1. A párt társadalmunknak, a szocialista építőmunkának elismert vezető ereje, ezért népünk most is elvárja, hogy utat és példát mutasson az időszerű gazdasági feladatok megoldásában. Előrehaladá­sunknak alapvető feltétele a párt és a tömegek közötti bi­zalom, a párt és a nép egy­sége. A Központi Bizottság és végrehajtó szerveinek leg­fontosabb feladata a gazda­ságpolitika stratégiai cél­jainak meghatározása, a vég­rehajtás irányítása és el­lenőrzése. A budapesti és a megyei pártbizottságok te­vékenységében kapjon na­gyobb hangsúlyt a gazda­ságpolitika képviselete, el­fogadtatása, helyi érvényesí­tése és mozgósítás a végre­hajtásra. A területi, vállalati, szövetkezeti és intézményi pártszarvek és -szervezetek legfontosabb feladata a poli­tika, s azon belül a gazda­ságpolitika képviselete. Mun­kájuk mércéje, hogy tevé­kenységi területükön milyen hatásfokkal tudják segíteni a gazdaságpolitika gyakor­lati megvalósítását. Az eredményes munka fon­tos feltétele a káderpolitikai elvek érvényesítése. A Köz­ponti Bizottság végrehajtó szervei, a pártszervek és -szervezetek kezdeményez­zék a gazdasági feladatok si­keres megoldását biztosító személyi feltételek megte­remtését. Következetesen lép­jenek fel azért, hogy a ve­zetők munkájában az önálló­ság megfelelő felelősséggel párosuljon. Ne tűrjék el a káder- és személyzeti mun­kában az elvtelenséget, az igénytelenséget, a szubjekti­vizmust. 2. Növelni kell a Miniszter- tanácsnak a gazdaság irányí­tásában. a fő folyamatok ösz- szehangolásában, az országos tennivalók konkrét meghatá­rozásában, az akadályok elhá­rításában, a végrehajtás meg­szervezésében és ellenőrzésé­ben- betöltött szerepét, felelős­ségét. Munkájában erősítse a testületi jelleget és a szemé­lyi felelősséget, fordítson kü­lönös figyelmet a távlati és a napi feladatok összehangolt megoldására. A kormánynak és irányító szerveinek fontos feladata, hogy gondoskodjanak a VII. ötéves tervben előirányzott szerkezetátalakító és hatékony­ságnövelő központi gazdaság­fejlesztési programok, többek között az elektronizáció, a gyógyszer- és növényvédőszer- gyártás, az energiaracionalizá­lás, a hulladék- és másodlagos anyagfelhasználás programjá­nak megvalósításáról. Átgondolt intézkedéseket kell tenni a költségvetési in­tézmények, intézetek gazdál­kodásának javítására, szerve­zeti rendszerének korszerűsí­tésére. A meglevő eszközök célszerű felhasználásával ar­ra kell törekedni, hogy fel­NÓGRÁD - 1986. adataikat — kevesebb létszám^ mai, takarékosabb gazdálko­dással — az eddiginél szín­vonalasabban lássák el. A becsületesen élő és d<4-í gozó túlnyomó többség segít­ségével, a törvényes eszközök alkalmazásával határozottan kell védeni a társadalmi tulaj­dont, felelősségre kell vonni a munkájukat elhanyagoló, a ki­sebb és a nagyobb közössége­ket megkárosító, a törvénye­ket, szocialista normáinkat megsértő személyeket. Ez ösz- szehangoltabb politikai, gaz­dasági, jogi és hatósági tevé­kenységet és demokratikus el­lenőrzést igényel. 3. A tanácsok gazdálkodásá­nak korszerűsítése növelte ön­állóságukat, felelősségüket, ön­kormányzati lehetőségeiket. A tanácsok gondoskodjanak arról, hogy az irányításuk, il­letve a felügyeletük alá tarto­zó vállalatok a gazdaságpoli­tikai célokkal összhangban ja­vítsák gazdálkodásukat, ter­melésük, szolgáltatásaik iga­zodjanak a lakosság igényei­hez. Az ügyintézést egyszerű­síteni, szakszerűségét, gyorsa­ságát fokozni kell. Ugyanak­kor legyen következetesebb a hatósági jogkörök gyakorlása, valamint az ellenőrzés. A vá­lasztott testületek rendszere­sen ellenőrizzék a végrehajtó szervek és a szakapparátus tevékenységét. 4. A vállalatok éljenek a nagyobb önállósággal, a gaz­dasági szabályozás adta lehe­tőségekkel. Az új vállalatvezetési for­mákban gazdálkodó szerveze­teknél a vállalati tanácsok a fő Figyelmet fordítsák a ren­deltetés szerinti működés ki­alakítására, a szocialista tu­lajdonnal való hatékony gaz­dálkodásra. a munkáltatói jo­gok ésszerű gyakorlására, az igazgató hatáskörének és fele­lősségének érvényesítésére. A vezető testületeket meg kell óvni a formális, bürokratikus, öncélú munkától. A vállalatok, szövetkezeteid gazdálkodásának eredményes­ségét mindenekelőtt a fő mun­kaidőben végzett tevékenység határozza meg. Továbbra is szükség van a népgazdasági érdeket szolgáló, a vállalat: hatékony, gazdaságos működé­sét kiegészítő, kisegítő tevé­kenységekre. Meg kell köve­telni a törvényes előírások sze­rinti munkát; az állami szer­vek, a vállalatok, a szövetke­zetek vezető testületéi lépje­nek fel a negatív jelenségek­kel szemben. 5. A sajtó, a tömegtájékoz^ tatás dolgozói mindennapi munkájukkal szolgálják tár­sadalmi, gazdasági progra­munk végrehajtásai. Cikkeik­ben, műsoraikban ismertes­sék, képviseljék és magya­rázzák a párt álláspontját, a kormány intézkedéseit, ter­jesszék az előremutató ta­pasztalatokat, vitatkozzanak a téves nézetekkel, és bírál­ják a politikánkkal ellentétes gyakorlatot. ☆ A Központi Bizottság fel­hívja a pártszervezeteket, a kommunistákat, párton kívüli szövetségeseinket, a szocializ­mus híveit, a társadalmi és tömegszervezeteket —. min­denekelőtt a szakszervezeteket és a Kommunista Ifjúsági Szövetséget —, a vállalati ta­nácsokat. a vállalatok vezető­it, a dolgozó kollektívákat, hogy a XIII. kongresszus ha­tározatainak végrehajtását, az idei és az 1987. évi terv teljesítését minden termelő- egységben és munkahelyen következetesen támogassák. A Központi Bizottság szi­lárd meggyőződése, hogy a rendelkezésre álló erőforrá­sok jó hasznosításával, a fe­gyelmezett munkával meg­gyorsíthatjuk gazdasági elő. rehaladásunkat, biztos alapot teremthetünk az életszínvonal további javításához, népünk boldogulásához. Budapest, 1986. november 20. (MTI) 22., szómba? í •t

Next

/
Oldalképek
Tartalom