Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-21 / 274. szám

Gondok Endrcfcrirtm Sportköri elnök és csapat kerestetik Menjünk el megyénk bár­melyik kis településére, ke­ressük a focipályát, hiztos, hogy megtaláljuk! Nem hin­ném, hogy van Nógrád'ban olyan falu. vagy község, ahol ne lenne legalább egy labda­rúgópálya, Igaz, néha kacsák és libák pihenőhelye, a hét végeken azonban labda is pattog rajta. Mór ahol. Az endrefalvai futballpályát nem lehet nem észrevenni. A község szélén, az „út alatt”, mondhatná, gyönyörű környe­zetben fekszik a pálya. Más kérdés, hogy a labda patto­gását már régóta nem élve­zik a helyiek: Sőt: háziálla­tot sem látni rajta. Csupán, a fű nő, a terület gazosodik. Pedig még salakos futópálya is övezi a játékteret, ezzel pedig nem dicsekedhetnek mindenhol. Más kérdés, hogy ezt is alaposan benőtte a fű! Endrefalván nincs sportkör. Néhány esztendeje megszűnt. A megszűnésig sem zajlott „nagy” sportélet, de legalább volt valami. Az utolsó sport­köri elnök sakkbarát lévén, inkább a ..csendes” sportnak szavazott bizalmat. Jómaga is aktívan sakkozott, sőt még ma is sakkozik — Nagylócon. Érthető tehát, hogy nem a labdarúgás volt a szívügye. Amikor három évvel ezelőtt bejelentette, hogy neki ebből elege van. megszűnt a sport­kör. De. miért? Nem kell a sport a község­ben? Nem igénylik a fiatalok a mozgást? Nincs olyansport- ‘ szerető ember, aki összefog­ja az erőiket? Erre kerestük a választ a községi közös taná­cson. A történteket, valamint Endrefalva és társközségei­nek gondjait — Szécsényfel- faluét és Pilinyét — jól is­merik a vezetők. Nagy Ber­talanná tanácselnök és Balázs Pál vb-titkár részletes infor­mációkat ad. (Amikor három évvel ez­előtt „felmondott” a sport­köri elnök, nehéz helyzet­be kerültünk — mondja Balázs Pál. — Azok a fi­atalok, akik a focicsapat húzóemberei voltak, átiga­zoltak Pilinybe és Szécsény- jelfaluba, alig maradt játé­kosunk. Ezen még segít­hettünk volna, ha van egy lelkes, a település sport­jáért tenni kész ember. Saj­nos, ilyen nem Volt, s azóta sincsen. Hiába próbálko­zunk, hiába kezdeménye­zünk, érdektelenségbe üt­közünk. Pedig, szükség len­ne a sportkörre! A körzeti általános iskolában ugyan jó színvonalú sporttevé­kenység folyik, s klub­könyvtárunkban működik egy sakkcsoport is, mind­ez kevés. A foci mindig színt visz a falu életébe.) Már négy alkalommal szer­veztek „röpgyűlést”, az újra­alakítást segítő megbeszélést — nevezhetjük bárhogy —, eredménytelenül. Az itt Je­lenlévő fiatalok érdektelenül hallgatták az elhangzottakat, mintha nem is róluk lenne szó! Nem akadt olyan ember, aki a sportkörért, a község sportjáért legalább szóban tette volna le voksát. S, a KISZ? A község alapszerve­zete is csak az események tá­voli szemlélője maradt, noha jó szervező- és agitóciós mun­kával az ő szerepük megnő­hetett volna. (A szécsényi sportfelügye­lőségtől is több alkalommal jártak nálunk. Az ő segítő szándékuk is kevés volt, nem tudtunk mit tenni — mondja Nagy Bertalanná. — Azaz, hogy mégis. Szécsény- felfaluban újjáalakult a sportkör, Pilinyben is volt szervezett sportélet. Miért mondom múlt időben? Az 1986-os évre adott tanácsi támogatás a nyár elején el­fogyott a faluban, így a pilinyi fu*hn'l is e'tűnt. Ma csak Szécsényfelfaluban működik sportkör, velük elégedettek is vagyunk.) Ha már az anyagi támoga­tásról esik szó, érdemes ki­csit ezzel is foglalkozni. A három település sportjára évi 40 ezer forintja van a köz­ségi közös tanácsnak. Ebből az Idén Plliny és Szécsény- felfalu 15—15 ezret kapott, tízezer forintot pedig a kör­zeti MHSZ-klub, Mert ilyen is van itt Endrefalván! A két vezető az MHSZ-eseket sem dicséri, de mint mondják: ők legalább „tesznek valamit az'asztalra”. No, persze a lő­tér kialakítása már évek óta folyik, s hogy mikor lesz kész, azt most sem lehet t-udnt. - J s ‘ ' ■ (Ha Endrefalván is mű­ködne a sportkör — foly­tatja az elnök asszony —, a támogatást egyenlő arány­ban osztanánk el. Hogy így kevés lenne a pénz? Tu­domásunk szerint, más kis településeken sincsen több, mégis jól működnek a sport­körök. No, persze, a „pénz­tárcát” lehetne vastagítani: tagdíjakkal, belépőjegyek árával, és közösen végzett munkákkal. Szükség esetén mi sem riadnánk el a támo­gatás összegének növelésé­től, ha a sportkör megala­kulására sor kerülne.) Az endrefalvai sportkör új­jászervezése napirenden van. E fogitos tóma mellett azon­ban hétköznapi problémák is jelentkeznek, s ezt a taná­csoknak kell orvosolniuk. Nemrégiben például, a szé- csényfelfaluiak azt kérték, hogy a Pilinyben lévő sport­felszereléseket adják nekik, ott úgy sincs sportkör. A ta­nácsi vezetőik nemet mond­tak. Most még nincs, de jövő­re biztos lesz! Ezt akarják, s ezért megtesznek mindent. Más. Az endrefalvaii fut- ballpálya öltözővel is rendel­kezik. Nem mindenütt dicse­kedhetnek ezzel sem! A ta­nács rendszeresen karbantart­ja, szükség szerint felújítja, hiába. Az ablakokon csak né­hány napig van üveg, isme­retlenek betörik. S, hogy ne csak az ablakot törjék, be is hatolnak az épületbe. A tette­sek több év óta ismeretle­nek. (Mi eddig is támogattuk a sportot — mondja Balázs Pál. — Bízunk az előrelé­pésben, ki kell kerülni a mélypontról. S, hogy ezt nemcsak „elméletben” sze­retnénk, azt tavasszal újra bizonyítjuk: megkíséreljük immár sokadszor — az end­refalvai sportkör megszer­vezését. Rajtunk nem mú­lik, reméljük, hamarosan pattog majd a labda sport­pályánkon bajnoki mér­kőzéseken is.) A községet elhagyva, azon gondolkodom, vajon a követ­kező „tanácsi kísérletnél”, az eddig érdektelenül szemlélő- . dő .fiatalok, mit mondanak majd az újabb ajánlatra? Néhány kilométerrel távolabb, a szomszéd faluban, Szalma- teresen jut eszembe: ezen a településen nemrégiben ala­kult újra a sportkör. Néhány sportszerető ember elhatároz­ta és — megszervezte. Ezt a cselekedetek' kellett volna el­mondanom Endrefalván. No, nem a két tanácsi vezetőnek —, mert ez nem rajtuk mú­lik —, hanem a fiataloknak. Kövessék e jó példát! Vaskor István Megnyílt a bátonyterenyei tekepálya Korábban már beszámol­tunk arról, hogy a bátony­terenyei Bányász Művelődé­si Ház területén kétsávos automata tekepályát adtak át. A műszaki átvétel után szerdán a nagyközönség, a sportágat kedvelők előtt is megnyitották a létesítményt. Az elkövetkező időszakban a tekézni vágyók — hétfő ki­vételével — mindennap hó­dolhatnak kedvenc sportjuk­nak. Keddtől péntekig dél­után 4-től este 10-ig, míg szombaton és vasárnap dél­előtt 10-től este 8-ig „gurít­hatnak” a mozogni, kikap­csolódni vágyók. A tekepálya használatáért minimális összeget kell fi­zetni: egy gurítás — egy fo­rint. A pályán tornacipő használata kötelező, a hely­színen a Nagybátonyi Bányász SC — térítés nélkül — köl­csönöz edzőcipőket. Asztalitenisz Városi döntők Salgótarjánban A városi úttörőelnökség a Petőfi Sándor Általános Iskola tornatermében ren­dezte meg a megyeközpont úttörő-olimpiai döntőit asz­taliteniszben. A két .. korcso­port küzdelmeire népes me­zőnyök gyűltek össze, külö­nösen a fiúknál volt sok in­duló. Dicséretet érdemel­nek a Gagarin, a Rákóczi és a Somosi Általános Iskola testnevelői, akik a legna­gyobb számban mozgósítot­ták tanítványaikat a városi döntőre. Eredmények: fiúk, III. kor­csoport (29 induló): 1. Kállai Norbert (Lovász J. Ált. Isk.), 2. Horváth Gábor (Rákóczi Ált. Isk.), 3. Fábián Máté (Gagarin Ált. Isk.). IV. kor­csoport (21 induló): 1. Kocsa Krisztián (Lovász 3. Üti Ált. Isk.). 2. Kurinka János (Pe­tőfi S. Ált. Isk.), 3. Zsolnai Zoltán (Szalvai M. Ált. Isk.). Leányok: III. korcsoport (7 induló): 1. Nyerges Krisz­tina (Petőfi), 2. Andó Ág­nes (Somos), 3. Szamosi Zsu­zsa (Gagarin). IV. korcsoport (6 induló): 1. Kaposvári Beá­ta 2. Erdős Ágnes, 3. Bodor ^d’t (mindannyian Gagarin Alt. Isk.). Bíróság előtt egy nyári osztályozó ügye Győrött rövidesen bírósági tárgyalás lesz. Olyan szemé­lyek fölött íté'keznek. akik pénzért akartak eredményt alakítani. Még a nyáron a labdarúgó NB II-be jutásért folyó osztá­lyozó mérkőzések idején a visszavágó előtt megkeresték a győri MÁV-DAC csapatát A kaposvári első találkozón 2—2 volt az eredmény. A Ka­posvár végül is NB II-es csa­pat lett. a M4V-DAC pedig több-kevesebb sikerrel azóta a ‘erületi bajnokságban ját­szik. Először fegyelmi vizsgálat indult az ügyben, mert a be­jelentés szerint pénzt ajánlot­tak fel a győrieknek. Az ösz- szegek különbözőek: volt szó 120, 200, 300 ezer forintról. A későbbi rendőrségi vizsgálatot ügyészi vádirat követíe. Az akták már a Győri Városi Bí­róságon vannak A december 1-i első tárgyaláson a három vádlott szabadlábon védekez­het. Az elsőrendű Horváth La­jos 29 éves, a másod­rendű Horváth János 34 éves kaposvári lakosok — egyikük aktív, másikuk volt labdarúgó —,. valamint. Csóka György 31 éves győri lakos a Győri' MAV-DAC' eltiltott já­tékosa. Magyarország nyerte a FIFÁ-teremtornát Csütörtökön befejeződött a Budapest Sportcsarnokban a Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség (FIFA) I. teremtorná­ja. Először a kedd-szerdai csoportküzdelmekben kiala­kult sorrend alapján délelőtt négy mérkőzést bonyolítottak le. Keresztbej átszások: Egyesült Államok—Peru 4—2 (2—0). Góllövők: Hellencamp (19. p.), Savic (23.), Tozer (33.), Eichmann (37.), illetve Ze- vallos (40., 47.). Kiállítva: Zevallos (49.). Az amerikaiak sokkal gyor­sabban és lényegesen tisztáb­ban építették fel támadásai­kat. Spanyolország—Brazília 3—í (1—1). Góllövők: Dani (24., 31. p.), Luis (35.), illetve Oliveira (16.), Fabinho (4L, büntető­ből). A brazilok kezdtek frisseb­ben, Oliveira bombagóllal szerzett vezetést. Később a spanyolok jobb erőnléte for­dulatot hozott, két cserejáté­kosuk góljaival 3—1-re elhúz­tak. A végén a dél-amerikai­ak erőteljes, de sikertelen ro­hamokat vezettek az egyen­lítő gólért. Elődöntők: Hollandia—Belgium 1—1 (1—1) — büntetőkkel 4—3. Góllövők: Faber (8. p.), il­letve Papanicolau (11.). Két fáradt, ezért meglehe­tősen óvatosan játszó, főleg a védekezéssel törődő együt­tes összecsapása mást nem is hozhatott, mint 50 percnyi játék után döntetlent. A bün­tetőkkel Hollandia jutott az esti döntőbe. Magyarország—Olaszország 3—1 (2—0). Góllövők: Katona (9. p), Kovács (15.), Péter (41), il­letve Péter (32., öngól). A magyar együttes ott foly­tatta, ahol szerda este abba­hagyta : látványos, szellemes összjátékkal, szinte esélyt sem hagyott Olaszországnak, és bejutott a döntőbe. Peru—Brazília 5—1 (3—1). 2000 néző. v.: Kovács I. L. Góllövők: Vasquez (9., 18.), Miranda (13.), Chlrinos (32.), Ciurlizza (37., büntetőből), il­letve Cesar (2.). Peru első győzelmét sze­rezte a tornán, s ezzel a 7. helyen zárt. Spanyolország—Egyesült Ál­lamok 4—3 (3—1). 4000 néző, v.: Forstinger (osztrák). Góllövők: Dani (16., 46. p.), Luis (22.), Palillo (23 ), illetve Eichmann (9.), Gabar- ra (42), Tozer (49.). Az amerikaiak jól tartot­ták magukat, de az összeszo- kottabb spanyolok győztek. A 3. helyért: Olaszország—Belgium 2—0 (1—0) 5000 néző, v.: Huták. Góllövők: Albán! (10. p.l. de Simoni (48 ). Sárga lap: Formicola (4L), illetve Remade (25.). A találkozón sorsdöntőnek bizonyult, hogy a belgák ka­pusa, Marche a 19. percben ütközött Albanival, s emiatt hordágyon kellett levinni a pályáról. Az első orvosi vizs­gálat térdszalagszakadást ál­lapított meg, a játékos sérült bal lábát még a Budapest Sportcsarnokban gipszbe tet­ték. Ezután a belgák már nem tudtak lábra kapni. így az olaszoké lett a bronzérem. Magyarország—Hollandia 1—1 (1—1) — büntetőkkel 3—0 5000 néző, v.: Forstinger (osztrák). Gőllövők: Kovács (16. p.), illetve Faber (9.). Sárga lap: Faber (13. p.). Magyarország: Andrusch — Garaba, Péter, Bognár, Kovács, cserék: Szeibert, Ga- lántai, Katona, Katzenbach, Takács. A fegyelmezett vendégvé­delem ellen először Kovácsnak volt esélye a 8. percben, de 6 méterről ballal mellé lőtt! Egy perc múlva Szeibert partrúgásáról Katona egy ütemmel lemaradt, holott a labda szinte a gólvonalon gu­rult végig. Az ellentámadás­ból Faber a magyar védők közreműködésével ziccerig jutott, s 6 méterről a jobb felső sarokba lőtt (0—1). Há­rom perc múlva Szeibert, majd Garaba egyaránt a kapufát találta el. A 16. perc­ben a bal oldalon elretörő Kovács elemi erővel lőtt a jobb alsó sarokba (1—1). A félidőt holland kapufák zár­ták, a magyar együttesnek szerencséje volt. A szünetben Komora Im­re szövetségi kapitány arról beszélt, hogy Garabáék kissé „ünnepi hangulatban” fut­balloztak az első 25 percben. Több egyéni betörést, meré­szebb játékot, egyszersmind szorosabb védekezést kért. A 39. percben Péter kevéssel lőtt mellé, majd Bognár bombáját tolta szögletre Bakhuis. A magyar együttes mezőnyfölényben játszott. A 43. percben szép bal oldali támadás végén Kovács lövé­sét Bakhuis gyors vetődéssel tisztázta. Egy perc múlva Katzenbach 15 méterről cé-1 lozta meg a bal felső sarkot; a holland kapus azonban ez­úttal is jól helyezkedett. A hátralevő időben a fáradtabb hollandok csak a döntetlen tartására törekedtek. Öt­ven perc után 1—1 volt a végeredmény, következtek á büntetők. A büntetpárbaj forgatót' könyve: Bognár: Bakhuis véd, De- mandt: Andrusch véd, Szeld bért: jobb alsó sarok (1—0); Artz: Andrusch véd, Péter: jobb felső sarok (2—0) Forées Andrusch véd, Garaba: jobb alsó sarok (3—0). Az I. FIFA-teremlabdarúgó­torna végeredménye: 1. Magyarország 2. Hollandia 3. Olaszország 4. Belgium 5. Spanyolország 6. Egyesült Államok 7. Peru 8. Brazília ☆ A torna gólkirályi címét Kovács Kálmán, a Bo Hon­véd játékosa érdemelte ki. j Ökölvívás Tisztes helytállást várnak az SBTC-től Botos András edzés előtt el igazítást tart. Az előző bajnoki szezonban még az NB Ill-ban szerepelt a Salgótarjáni BTC Ökölvívó­csapata. A tarjáni legénység pontveszteség nélkül megnyer­te csoportja bajnokságát, így jogot szerzett az NB II-ben való indulásra. Az 1986/87. évi bajnokságra a Kiskunfélegy­háza, a Gyöngyös és a Bor­sodi Bányász csapatainak tár­saságában az SBTC-t a baj­nokság Keleti csoportjába osz­tották be. A rajt előtt, az elő­készületekről, a várható esé­lyekről érdeklődtünk Botos András vezető edzőnél. — Hogyan készültek a csa­patbajnokságra? — Az előző szezon után pi­henőt kaptak a gyerekek, majd heti két edzéssel kezdtük a felkészülést. Közben öklözőink több versenyen is indultak. A felnőttek a Dobó- és Sel- meczi-emlékversenyen, vala­mint a magyar bajnokságon. Itt három érmet szereztünk; Botos Tibi aranyat, Hranek ezüstöt, míg Oláh Kálmán bronzot. Serdülő és ifjúsági korú versenyzőink több via­dalon értek el jó eredménye­ket. A most induló csapatbaj­nokság előtt a salgótarjáni vállalatok és a Nógrádi Szén­bányák, lehetővé tették, hogy az ott dolgozó öklözök, újra napi két edzésen vegyenek részt A fiúk lelkesen, odaadó- an edzettek, mindannyian ér­zik a súlyát a következő erő­próbáknak. — Kik alkotják a keretet? — A játékosállomány adott, az ifiúságiaknál Botos Albin­ra, Csikre, Vidákra, Danyira és Simonra számítok, míg a felnőttkeret tagjai: Oláh László. Kállai, Botos, Oláh Kálmán, Szabó Tibor és Fe­renc, Nagy, Danyi, Oláh Ist­ván, Szabó Zsolt és Zoltán va­lamint a két Hranek, Sándor és Gábor. — Miként ítélik meg esé­lyeiket? — Ha minden ellenfelünk saját játékosaival állna ki el­lenünk, akár meg is nyerhet­nénk a csoport küzdelmeit. A helyzet azonban más. Két nagy vetélytársunk, a Kiskunfélegy­háza és a Borsodi Bányász élt a szabályok adta lehetőséggel és kölcsön játékosokat szerepel­tet. A félegyháziaknál jó ké­pességű, válogatott szintű sze­gedi ifjúsági korúak szerepel­nek, míg a Borsodi Bányász­nál várhatóan debreceni és nyíregyházi „idegenlégiósok” is kötelek közé lépnek. — Mit vár a nyitóforduló­tól? — Nagy meccs előtt állunk; hiszen éppen a csoport egyik esélyese a Borsodi Bányász el­len lépünk szorítóba. A sajó- szentpéteri oroszlánbarlangból már egy pont megszerzése is bravúrnak számítana. A fiúk fogadoznak, remélem a kez­deti lendület jó eredménnyel párosul majd. — Végül is hányadik helyi­re várja Csapatát? — Tény, hogy nehéz csőm portba kerültünk, de helyze­tünk nem reménytelen. Bármi lehet, azaz végezhetünk az el­ső, de ugyanakkor a negyedik helyen is. Egy biztos; célunk a tisztes helytállás, ami az erőviszonyok ismeretében leg­alább a harmadik helyhez ele­gendő kell, hogy legyen. (V) NÖGRAD — 1986. november 21.. péntek 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom