Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-11 / 240. szám

KonyykolS a pásjt&i nyomdában Sok sikert, Marika! Kisebb fuíballpálya nagysó- tálynapiók kerülitek ki a ke- gú munkaterem. Ä különböző zünk alól. Még régebben az típusú és rendeltetésű nyom- általános iskola másodikosai- daipari gépek kattogása-csat- nak ének-zene tankönyvén togása megreked és felerősö- dolgoztunk. Nagyon nagy dik a csupa beton, csupa üveg számban készítünk kereskedel- falak között. Amerre csak né- mi és ügy viteli nyomtatványo- zünk. mindenfelé méretre vó- kát, blokkokat, gott papírbálákat látunk. Egv műszakba jár. mivel Mindezekből könnyen kikövet- egyedül neveli a kislányát, kezdethető a helyszín: az Ál- Sőt. a gyáregység olyan ked- lami Nyomda pásztói gyáregy- vezményt is biztosít gzámá­Elkészült a nyugdíjasok negyvenlakásos és rövidesen megkezdődhet a beköltözés. garzonháza Salgótarjánban a Gorkij-lelcpcn-kj­JÓZANUL volt az első a megyében. Tér tizennégy éves korom* mészetes hát, hogy ez a vá­ros adott otthont az alkoho* lizmusellenes (AE) klubok első megyei találkozójának. Kilencven ember töltötte meg — Nem ismertem az italt sokáig — váll egy negyven­éves asszony, a szécsényi klub tagja. — Falusi lány vol­tam, ban szakácstanuló lettem, s a vendéglátóhoz kerültem dolgozni. Ott volt a söntés, hamar megkínáltak. Emlék­szem, az első stampó császár­körtétől úgy berúgtam, mint annak a rendje. Aztán egy­re gyakrabban jött, és a sok pici stampó sokra ment. Húsz­éves koromban férjhez men­tem, de elváltam. — Aztán éj férj, gyerek jött. Italboltban dolgoztam. Akkor már nem volt megál­lás. Teljesen tönkremen­tem. Főleg idegileg, de kiké­szült a gyomrom, a májam, a szívem is. Az idén február­ban határoztam el, hogy nem mehet az így tovább. Nem a család küldött, magam jelent­keztem, a gyarmati alkoho- otthont kaptunk mondta lógián. Hat hétig voltam ott. dr- .Szabó Marianna körzeti Az orvosok, ápolók kedve* orvbs> szaktanacsado, — sek voltak, sokat foglalkoz- tagsági igazolványunkkal min­ták velünk. Kicsit röstellked- óén rendezvényére ingyen be- ve mentem először a klubba, minket. Ezzel ki is me­de most már olyan, mintha rül az a segítség, amit a kör- hazamennék. Elmondjuk, nyezetünktol kapunk. AE-klubmozgalom ,iig meglehetősen mostan á­giazdáit­balassagyarmati példa bm volt. Pedig, az utóbbi 8 év alatt jócskán megszapo­rodtak a kis közösségek or­szágszerte. Ma 120 van be­lőlük. Legális létükkel nem is volt gond, annál inkább az őket összefogó különböző azon a szombaton a Mikszáth szintű klubbizottságokéval. Kálmán Művelődési Központ egyik termét. Eljöttek a klub­tagok — gyógyult és gyógyu­lófélben lévő alkoholisták —, a kis közösségekkel törődő egészségügyi dolgozók, taná­csok alkoholizmusellenes bi­zottságainak képviselői. Nem szemérmeskedve, nyíltan szól­tak az alkoholizmusról, s mindazokról az erőfeszítések­ről, amit ki-ki ellene tett. Alig két hete született a döntés: az országos klubbi­zottság az állami alkoholiz­musellenes bizottság albi zottságaként fog működni, a klubokért pedig a tanácsok mellett működő ilyen testü­letek lesznek felelősek. Nóg- rádban — legalábbis megyei szinten — megérezték a jövő útját. Már kezdettől fogva a most deklarált gyakorlatot követik. A városokban azon­ban bőven van mit tenni. — A művelődési ház, ahol hogyan kerültünk ide, csalá­di, munkahelyi problémákról esik szó, betegségekről hal­lunk előadást. Ügy érzem, si­kerül megállni a lábamon. ■& A „régi” klubok, a gyarma­ti és a tarjáni — mindkettő négy éve alakult — már tar­talmas múltról számoltak be a találkozón. Jancsó György, a gyarmati klubtitkár szín­házlátogatásokról, TIT-elő- adásokról, s nagy népszerű­ségnek örvendő kirándulá­sokról beszélt. Ezekre is, ahogy ünnepeikre — névna­Sem a tanács, sem a Vöröskereszt nem törődik velünk. Hiába próbáltunk üzemeket is meg­nyerni ügyünknek. A szécsényiek is a kezdet nehézségeivel küszködnek, mostohának érzik sorsukat. Tavasz óta működnek, s tá­mogatásuk már nem fért be­le a tanácsi költségvetésbe. Bíznak benne, hogy jövőre másként lesz. — Nagyon fájlaljuk — mondta el a találkozón Hala­si Antal klubtitkár —, hogy bár van már városunkban is alkoholizmusellenes bizott­ság, eddig anélkül tárgyal­Csatácfias hangulatban telt az első megyei klubtalálkozó délutánja a Nyírjesben, a polgári védelem üdülőjéből. A finom disznótorbs ebéd, a jó zene hamar megoldotta nyelveket. Nem kellett már ehhez az ital. Persze, a leg­több szó azért erről esett Történetek jártak szájról szájra a szörnyű napokról, amikor volt, aki félig meg­fagyva ébredt a piaci kor­dén. Kijózanítóról, az ital okozta családi tragédiákról beszéltek, a gyógyulás/* örö­méről. a visszaesés gyötrel­meiről. — Többször voltam kijóza­nítóban — szólt egy balassa­gyarmati férfi — vissza is es tem néhányszor, de most, már hónapok óta nem iszom. Az ital csak romlást hoz min- denben, anyagilag is, egész­ségileg is. Aztán meg a kocs­pok, farsang, locsolóbál — tak rólunk, hogy rpeghívtak mában csak addig van ha­t>l inítol,' o penlórltnfiAlr ío A __i.. ... - 1 j. t» owiírf nán vo trón or? am e ljöttek a, családtagok is. A napokban a rétsági klubbal együtt Szegedre és Nagyfá­ra készülnek. — A nyáron, a klubveze­tők országos továbbképzésén, Alsóörsön volt alkalmunk összehasanlítani magunkat más klubokkal — mesélte Jancsó György. — Ügy ér- 2em. jó úton haladunk. A salgótarjáni kevésbé szervezett klub, mint a gyar­mati. Nekik már komoly „vagyonuk” is van: hi-fi to­ron^, videomagnó.. Tavaly télen 40 ezer forint támoga­tást kaptak a megyei alkoho­lizmusellenes bizottságtól. Előadásokat, vetélkedőt, vi* deovetítést szerveztek a gép­ipari szakközépiskolásoknak, a kisebbeknek pedig rajzpá­lyázatot hirdettek '„Az alko­hol gyermekszemmel” cím­mel. Sok fiatal tagja volt a rét­sági AE-klubnak, amikor tavaly télen megalakult. Saj­nos — nem tudni mi okból, — lassanként elmaradtak. volna minket. A pásztói „Hármas Forrás” klub legnagyobb* gondja, hogy nincs hol rendszeresen összejönniük. A megoldás kö­zelinek látszik: a mozgalmi házban ígértek nekik helyet. Nemcsak megyénkben akad­nak nehézségek- A húszéves ver, amíg pénzé van az em bernek. Már tudom, hogy le­het józanul is kellemesen el­tölteni az időt, társaságban Mindenkit hívok a klubba tudja meg milyen az. Ügy tartom, akár fiatal, akár örjeg az ember, sose késő józan út­ra térni. Kovács Erika; sógiében járunk. Érdemes a gyáregységről megjegyeznünk: a tervek sze­rint az idén 102 millió 500 ezer forint termelési értéket állít elő. A 190 főnyi kollektíva az elmúlt kilenc hónapban ele­get tett időarányos feladatá­nak. A létszám megoszlása: 136 a nő és 54 a férfi. A gyengébb nem egyik markáns képviselője: Koleszámé Tóth Mária. — Gyermekfejjel, 1969-ben kerültem az akkor még ta­nulókat képező nyomdába — mondja magáról a csinos, fe­kete hajú fiatalasszony. aki készséggel elárulja az életko­rát: 31 éves. — Betanított könyvkötőként dolgozom. Sietünk hozzátenni: már ra. hogy reggel háromnegyed 8-kor kezd és délután 4 óra 5 perckor fejezi be a munkát. Szó sincs azonban kivételezés­ről. tudniillik a lépcsőzetes munkakezdés van érvényben. — A kislányom az én bol­dogságom. szememnek fénye — jegyzi meg. s gondolatban talán átöleli gyermekét. — Szilviának hívják és most ment elsőbe. Életem vágya, hogy nálam többre vigye, tő­lem teljesebb életet éljen. Ezért az édesanya minden tőle telhetőt megtesz. Bár, kicsi, mindössze 39 négyzet­méteres az egyszobás laká­suk Pásztón. a Nógrádi Sán- dor-lakótelepen. de az mégis igazi, meghitt otthon. Sokat foglalkozik a kislányával, nem sokáig. Ugyanis október most mindenekelőtt igyekszik 20-án, leteszi a záróvizsgát, vele megszerettetni a köny- s kézhez kapja a szakmunkás- veket, igyekszik rászoktatni bizonyítványát. őt a tanú lás ízére. — Budapestre, a Súgván Koleszámé Tóth Mária el- Endre szakközépiskolába já- ismeirt ember és megbecsült rok. Mivel érettségiztem, csak szakember. Pártcsoportvezető, a szakmai tárgyakat kellett tagja a vállalati tanácsnak, tanulnom. Egyébként munka Kapott Kiváló dolgozó kitün- mellett végeztem el a közép- tetést. Havi keresete közel iskolát, majd rögtön utána a marxizmus—leninizmus esti egvetem általános tagozatát. Miközben beszélgetünk. a keze egyre jár: végzi a mun­ötezer forint. — Melyek az egyéni elkép­zeléseim? — ismétli meg a kérdést, majd így folytatja: Továbbra is úgy dolgozni, kaját. Szaknyelven szólva: ahogyan eddig tettem. Vagy féláutomata hernyófűző gépre egy kicsit még jobban. Mert rakja a MALÉV őszi-téli me- a munka a megélhetésünk, a netrendjét tartalmazó lapokat, amelyek aztán formás füze- tecskévé állnak össze. A légi- társaság 150 ezret kért a me­netrendből. — Korábbal nagyon szép megbízatást telj eshettünk: svéd megrendelésre készítet­tünk virágszótárt — lelkese- Marikat dik. — Azt megelőzően osx­boldogulásunk forrása. Aztán szeretnék továbbtanulni. Technikusi minősítőre, vagy főiskolára gondolok. Bárme­lyikhez lesz elég erőm. kitar­tásom. A magunk részéről mi csak azt kívánhatjuk: sok kikért. (kolaj) Népfront a művelődésért A közművelődés, a kultúra területén számos új jelenség­gel találkozunk. A művelődés­politikai célkitűzések eredmé­nyesebb megvalósítását azon­ban nehezítik a szigorúbb gaz­dasági feltételek, a megvál­tozott szabadidős-szokások, a művelődési ágazat nem javuló személyi és tárgyi feltételei. A népfrontmozgalom vezérlő elve az, hogy segítsen minden olyan ■ kezdeményezést, ame­lyek az általános műveltség fejlesztését szolgálják. A társadalmi-technikai fej­lődés elképzelhetetlen széles körű műveltség nélkül. A Ha­zafias Népfront Nógrád Megyei Bizottsága közművelődési mun­kájának egyik törekvése, hogy a településeken a népfront se­gítségével a kultúrának. a művelődésnek egységes szelle­mi műhelye jöjjön létré. A HNF megyei bizottsága közművelődési tevékenységé­nek legismertebb, legnépsze­rűbb formája közé tartozik a honismereti körök munkája. Akár Balassagyarmaton. Pász- tón vagy Galgagután dolgoz­nak is a közösség tagjai, kül­detésük mindenütt ugyanolyan fontos nemzettudatunk, törté­nelmi önismeretünk erősítésé­ben. A művelődési körök — mint például az erdőkür- tieké, vagy a salgótarjá­ni Bereczky Máté kert­barátkor —, a különféle klubok, hogy csak a nemzeti­ségiekre emlékeztessünk. a közösségi rendezvények — Beszterce-, Gorkij-lakóteleoi napok — legfontosabb célja, hogy alkalmat adjanak a tár­sas együttlétre. S hogy a számtalan lehető­séggel minél többször, minél több bizottság éljen, olyan tö­rekvésekre biztatják h nép- frontmozgialom aktivistáit, ame­lyek révén a helyi bizottságok saját bevételre tehetnek szert. Szécsényben megfogadták a ió tanácsot. A honismereti szak­kör Szécsény várossá nyilvá­nításának évfordulójára pla­kettet ad ki, s az ebbő] szár­mazó bevételt úfabb közös fe- adatokna fordítja. — tora» — 1 Százéves a kupola Pontosan száz évvel ezelőtt, 1886 októberében fejeződött be az esztergomi Várhegyen emelkedő bazilika kupolájá- nap építése. Az esztergomi ba­zilikát ugyan 1856-ban Liszt Ferenc Esztergomi miséjének hangjaival felszentelték, de a főszékesegynáz építése ekkor még korántsem fejeződött be. A kupola mellett hiányzott a főhomlokzat oszlopos előcsar­noka és a déli oldaltorony. A zárókő ünnepélyes elhelyezé­sére 1869 novemberében ke­rülhetett sor. Az épület leg­főbb ékessége, a 100 méter magas kupola azonban csak 1886 októberében készült el. Az Esztergom és Vidéke cí­mű helyi lap száz évvel ez­előtti egyik példányban így ír­nak a nevezetes eseményről: „A főszékesegyház kupolája a napokban elkészült. Eddig is nagyságra. nézve. negyedik volt a világon (Vatikán, Fi­renze, London), most szépsége által is vetekedik, mert a nagy munka, tervezet, ízlés, kivitel által egyaránt a re­meklés tündöklő benyomását eszközli a nézőben...” Őszintén a valóságról Tallózás a Szputnyik októberi számában Mindazok, akik megértés­sel, rokonszenvvel szemlélik azokat a jelentős változásokat, amelyek a Szovjetunió élété­ben most végbemennek, csak üdvözölni tudják a nagyobb nyíltság, a bátrabb szókimon­dás keresését, a közélet meg­tisztítását szolgáló erőfeszíté­seket. Téves lenne azt hinni, hogy itt gyors, látványos si­kerek kecsegtetnek. És noha a szemléletváltozás nem egyik napról a másikra történik, mégis Vitathatatlan, hogy va­lami új van kialakulóban: nyíltabb és gyorsabb lett a hírközlés, erősödik a közer­kölcs. a szavahihetőség, a tisz­tességnek és a becsületnek a vezércikke a Mondjuk meg az igazat címet kapta. Az egyenlőség és a kölcsö­nös előny elvei alapján című cikk a szovjet—kínai keres­kedelmi. gazdasági és tudomá­nyos-műszaki kapcsolatok NGGRÁD — 1986. október 11., szombat rangja. Aki a Szovjetunió kérdéseit taglalja, tántoríthatatlan barátja, az Ez év augusztusában Buda- üdvözli mindezt, hiszen egy pesten tartották meg az orosz- nagy ország, egy potenciális nyelv-tanárok szövetségének, nagyhatalom belső életvitele a MAPRJAL-nak VI. nem­nem közömbös más országok, zetközi kongresszusát. a . , , . & ’ rangos tudományos esemeny­más nepek szamara sem. A rg] számol be az Először Bu- Szputnyik októberi számának dapesten című riport. Kulturáltan S ok a panasz köznapi viselkedésünkre, magatartásunk­ra. Sajtó, rádió, televízió teli van az emberi hanyag­ságot, lezserséget, trehányságot bemutató, ostorozó szövegekkel, riasztó példákkal. Ezeket hallva, olvasva, látva időnként szégyelljük magunkat, s gondolatban fogadalmat teszünk, hogy változtatunk a joggal kifogásolt dolgokon. Pél­dául, nem dobjuk el a cigarettavéget a iépcsőházban, a bolt ajtajában és a buszmegállóban, nem söpörjük a szemetet a parkoló kövére, a tatarozásból származó törmeléket nem ontjuk, még titokban sem, a városszéli árokba, — és így tovább. A hivatalban és egyéb munkahelyeken alig várjuk, hogy kissé kipihenjük magunkat. Közben egyik cigarettáról a másikra gyújtunk, s észre sem vesszük, hogy már vágni lehet a füstöt a szobában. Csodálkozunk, hogy némely mun­katársunk, mint a szárazra dobott hal, kapkod levegő után, de mi csak mosolygunk azon, hogy mennyire nem bírják a dohányfüstöt egyesek. A statisztikák is arról adnak számot, hogy növekszik a közutakon az agresszivitás, s tagadhatatlanul terjedőben az alkoholfogyasztás — természetes normákat messzi túllépő — mértéktelen élvezete, az egyéb narkotikumokról nem is beszélve. Mindez együtt jár az emberek viselkedésének el­durvulásával, a kötelező tapintat teljes hiányával. Hányán és hányszor megírták, hogy — már a gyermekek is! — a játszótereken, de a járműveken utazóknál is divat a mos- datian, trágár beszéd, s nincs aki figyelmeztesse őket. Cukorbeteg ismerősünk rosszul lett a buszmegállóban, de senki sem sietett a segítségére, azt hitték, hogy részeg, akit kikerülni érdemes, s méltatlan a támogatásra. Szeren­csére egy kollégája arra vetődött, s tudta a baját. Hány­szor látjuk, hogy a tömegközlekedési járműveken — néhol pedig felirat is kér vagy figyelmeztet erre — nem adják át a helyet a terhes asszonyoknak, öregeknek, a begipszelt lá­bú, kórházból jövő betegnek. Mindenki tud sorolni ehhez hasonló esetet, naponta tapasztalunk hasonlókat. Vannak persze jó példák is. Bevásárlásból jöttem, sza­tyorral megpakolva, amikor egy kisfiú ugrott az ajtóhoz és szélesre tárta azt, még a nevét is elfelejtettem megkérdez­ni örömteli zavaromban. Egy boltban hangosan rámköszön- tek, s azt hittem, hogy csak tréfálkozik valaki velem. Meg­állt a buszvezető a nehéz járművel, amikor két idős néni intett neki jóval a jelzőtábla után... Ilyen eseteket is lá­tunk, de a bosszantóak jobban megmaradnak emlékezetünk, ben. Ami pedig a kulturálatlanságot illeti, azt hiszem, aa alapoknál kellene kezdeni, egészen az alapoknál: a család­ban, az iskolákban legelőször. Aztán a munkahelyen, a köz­hivatalokban, a társas összejövetelek, értekezletek helyszí­nén: kérdezzük tán a mellettünk ülőt, nem zavarja-e, ha rágyújtunk? Észreveszi-e az előadó, hogy fészkelődnek a kismamák, mennének az oviba a gyermekért?... És még erőteljesebben kellene küzdeni ellene az utcán, a rádióban, televízióban, az újságok hasábjain, az irodalom, a művé­szet eszközeit is segítségül híva, igazi rendeltetésüket tó­idézve. Vagyis tetten érni mindezt az egyén jellemének kialaku­lásakor, s a normák felállítása, megkövetelése idején. Mert valljuk be, valahol alaposan elhibáztuk. Űjra kellene kez­deni, de nem kapkodva, nem felületesen, hanem módsze­resen. Ott valahol, ahol még a példamutatás érvényesül. Amíg nem késő, amíg hat a példa egyáltalán. E. T. F. r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom