Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-07 / 236. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON Sergótaxiónt tapasztalatok Hogy tisztábbak legyenek vizeink... SZÜRETI FELVONULÁS SZÉCSÉNYBEN Salgótarjánban naponta átlagosan 13 ezer köbméter szennyvíz összegyűjtéséről és elvezetéséről kell gondoskodni. E hatalmas mennyiség — 13 millió liter — m.gy részét a lakosság ..produkálja”. A város csatornahálózata megfelel a célnak. Az összegyűlt szenyvíz a főgyűjtőbe kerül, ameiy a város határában levő derítőtelepen mechanikai és biológiai tisztításon megy át, végül fertőtlenítik és a Tarján-patakba vezetik. A telep 80 százalékos hatásfokkal dolgozik. vagyis a szennyeződések 80 százalékát távolítják el. A .bejövő és kimenő víz minőségét folyamatosan ellenőrzik. A szennyvíz két és fél órát tölt a telepen, amely igen túlterhelt. A tervek szerint kapacitását a közeljövőben 20 ezer köbméterre növelik. A berendezések felügyeletét a tisztítást 24 fő végzi, a csatornahálózat állandó karbantartását 14-en látják el négy gépi berendezés segítségével. Gondot okoz az utóbbi időben, hogy olyan feladatok elvégzését is kénytelenek elvállalni' amsiyre egyrészt nincsenek fölkészülve, másrészt nem is az ő „asztaluk”. Képzeljük el. micsoda pazarlás sok millió forint értékű eszközzel kivonulni például egy WC-dugulás elhárítására... Mekkora a különbség a feladat nagysága és költsége között. A csatornahálózat túlterhelését növeli, hogy a lakosság gyakran a csapadékgyűjtőt a szennyvízhálózatra köti. Nagy esőzéskor előfordul, hogy az utcán folyó csapadék az aknsfedők résein beszivárog a csatornába, és ez akár napi több ezer köbméter is lehet. A felhígult szennyvíz a biológiai tisztítást végző mikroorganizmusokra van káros hatással. Mindezen gondok, nehézségek miatt a derítőtelepen fokozott figyelmet fordítanak a technológiai utasítások betartáséra, és ezzel jelentősen hozzájárulnak folyóvizeink tisztaságának megóvásához. Szüreti felvonulást rendeztek vasárnap délután Szécsén.vben, ahol mintegy kétszáz szereplő részvételével elevenítették fel a hajdani mezőváros szüreti szokásait. Felvonultak a huszárok, csőszök, aratók, bohócok. A város főterén pedig a magyaros népviseletbe öltözött táncosok ropták a táncot. Felvételeink a hagyományőrző szüreti felvonuláson készültek. Világ és Nyelv Nyomdai okok miatt késve, de rövid időközzel egymásután jelent meg a lap 3. és 4. száma. Sok érdekes cikke közül kiemelést érdemel Győr Miklós udományos kutató másfél éves amerikai tanulmányújáról szóló, most kezdődő riportsorozata; az első két rész címe; „A «-Polimer-völgy« és importált kastélya”, illetve „A »campus« — és a fejekben levő energia”. Nálunk eddig még alig ismert tényekről számol be Shi Yuzu kínai történész „Kulturális kölcsönhatás Kína és Japán között” és Nikola Rasicsa jugoszláv szerző „Fejlődő országok soknyelvűsége és kulturális hiányai, lehetőségei” témájú cikke. Figyelmet érdemel Waeha Balázs nyelvész „Családok nemzetközi barátkozása” című írása, amely gyermekek kétnyelvű nevelésének módjáról is hasznosítható tanácsokkal szolgál. Százmilliók által gyakran tapasztalt problémáról szól „A turizmus nyelvi nehézségei ”-t boncolgató írás. David Curtis angol szerző „A kölcsönös megértéshez vezető út” című, hazájában is publikált cikke a brit középiskolák nyelvoktatási gondjaiba és az általa javasolt megoldási lehetőségekbe nyújt bepillantást. Közli Huang Hua kínai államférfinak a lap részére adott interjúját „A nemzetközi nyelv- használat egyenjogúságának feltételeiről” címmel. Igen szórakoztató J. S. Veen holland író ..A fordítógép” cf- mű szatirikus elbeszélése és mindkét szám Bábeli humor rovata. Sportolók vérvesztesége Az Egyesült Államokban hosszútávfutók és maratoni futók székletét a verseny előtt és után vizsgáivá, megállapították, hogy 20—30 százalékuk a verseny alatt, ha nem is sok, de figyelmen kívül nem hagyható mennyiségű vért veszített. Ez más tényezőkkel együtt magyarázatot adhat az ún. sportvérveszteségre, vagyis arra a már régóta ismert jelenségre, hogy a sokat versenyző sportolók 10—15 százalékában vö- rösvérsejt-hiány támad. Az orvosok még nem tudják, hogy erős igénybevételkor a tápcsatornán miért szivárog át több vér a szokásosnál. Azt gyanítják, hogy ennek vagy a belső szervek sűrű rázkódása az oka, vagy az, hogy miközben a nagy erőkifejtés hatására vértöbblet áramlik a belekből az izmokba, a bélfal vérvisszatartó képessége átmenetileg meggyengül. A futók többletvérzése már a versenyt követő napon vagy néhány nap múlva abbamarad. Maskarába öltözött csősz Helybeli zenészek húzták a nótát a bíró hintáján — Rigó Tibor felvételei '■"'"""""s'S'ss'-s'/sssssssssssrrsssssmrsssssfss/YsfrfssssssfssssssssssTssssMr/srrfrss/sssssssssjvssjssssssssffsssss/sssfss/stsssssssss/sssss/s/ssss/ssssss/ssss/sssssssss/ssssyss/ysssssssss/ss/sssssssSYSS/sssssssfSSB Valahol a esi téri hegyek alatt, a Bika-réten legelészik békésen Cifra és Zsemlye, ez a két jámbor jószág. Szelíden lépdelve habzsolják a fries füvet; olykor föl-fölméanek ránk, bambán és merengőn. majd az emésztés vágya újra legelészni szólítja őket. Semmi veszély nem fenyegeti hát beszélgetésünket a gazdával. A deleiére hágó nap sugarait élvezve, itt a világ végén, az illmyi határban ücsörgünk. — Valóban úgy tartja egy itteni mondás, hogy ez a világ vége. szoktuk js emlegetni: II Ínyből még a koldus is vissziafördui! — neveti el magát Dovicsin József, akiinek eddigi életútja korántsem volt ilyen békés és nyugodt, s egyáltalán nem a teh énpész- torkodás jellemezte. Csak hét az évek elszálltak. Megszaporodtak az ősz hajszálak, az arcon a ránc. meg ugye az egészség sem a régi. Egy dolog azonban megmaradt benne hatvan-négy esztendő múltén is. valamiféle kiapadhatatlan vágy a közélet iránt. Bár kissé hivalkodó ez a „közéleti” kifejezés, sokkal inkább arról van szó: mindig ott lehetett találni, ahol történt valami. S nem egyszerű végrehajtóként, hanem az eseméVllág végi beszélgetés lett az egyik legnagyobb goadunk. A csitóri hegyek alatt nyék alakítója-fonmólójaként. Volt tanácselnök, végrehajtó bizottsági titkár, párttitkér, most pedig elöljáró. Klsbiróként kezdte. Olykor napjában kétszer-háromszor is verte a dobot, járta a nógrád- marcali közjegyzővel az utcákat, fennhangon hirdetve a rendelkezéseket. — Nem volt ez könnyű, hiszen legtöbbször a begyűjtéssel kapcsolatos kötelezettséget mondtam, kinek mennyi tojást, húst. teiet kell beszolgáltatni — emlékezik némi keserűséggel a szemeiben. Később aztán tanácselnöknek választották, dehát a társadalmi-gazdasági körülmények maradtak egyelőre a régiben. — Ha jó volt a begyűjtés, s teljesítettük az előírtakat, akkor jó volt a tanácsi munka, ha nem. akkor rossznak minősítettek benn ün kei! Amikor a napi munka terhein túltette m-a-eát. akkor vette a tankönyveket, s tanulni ment. hetente háromszor. Előbb az államigazgatás szabályait sajátította el, majd a mezőgazdasági technikumban szerzett oklevelet. Kitartó em. bér, sok-sok éjszakát áttanult, s megszámlálhatatlan kilométert megtett azért, hogy jártas legyen a területen. Hogy ebbe a kihalásnak indult falucskába valami élet. a megújulás jele jöjjön. — Olyan kultúrházaf építettünk itt akkoriban, jórészt társadalmi munkában, hogy bármelyik falu megirigyelheti! Együtt hordta a falu apraja- nag.v.la a téglát, betonozott, közösen húztuk fel a falat, szóval, mindenki magáénak érezte az ügyet. Jövőt látott maga előtt. Dehát később aztán a településfejlesztések iránya nem a kis lélekszámú faluknak kedvezett... nézze, a hatvanas években még háromszázötvenen laktunk itt. most alig kétszáznyolcvanan... S milyen jó. hogy annak idején megépítettük a művelődési házat! Mart most, hogy ismét kellő figyelmet kaptak a kistelepülések, van orvosi rendelő, könyvtár, nagyterem, tűzoltószertár. Nem panaszkodhatunk az ellátásra sem. sőt a közlekedés is jó. naponta többször kijönnek ide a „világ végére” a buszok. Miközben ezeket mondja, elhúz fölöttünk egy repülőgép, nem messze tőlünk szórja a permeblevet. Alacsonyan száll, alig néhány méterrel a fék fölött. — Nézizen széjjel, ezeken a réteken évekkel ezelőtt bőséges víz volt — mutat a legelésző tehenek irányába —, most pedig csaknem teljesen kiszáradt. Egyszer régen egy párfctaggyűlésen igen hevesen mondtam, hogy emberek, vigyázzunk ezzel a permetezéssel! Csak óvatosan szórjuk, mert nem csak a növényeinket teszi tönkre, hanem az ivóvizet is. Rögtön felállt egy agronóm-us. s a.z+ mondta, maga csak nyugodjon meg. a szakvélemények kimutatták, semmi baja nem lehet a víznek. Hát, most mégis van. Ez — Józsi bácsi, soha nem akart elmenni Ilinyből? Aki tehette, beköltözött a nagyobb falvakba, vagy bement a városba. Csak a legidősebbek maradtak itt. — Tényleg így van. hiszen az átlagéletkor hetvenen felül van. Sokszor hívtak, nem is akármilyen munkahelyekre! De mindig nemet mondtam, mert... hogy is mondjam.. - nekem itt vannak a rokonaim, az elődeim... itt születtem, mindenkit nagyon jól ismerek, szeretek itt élni. Mért mennék el? Meg aztán most már megállt az elvándorlás? Vannak többen, akik építkeznek. Csodálatos, szép. nyugodt vidék ez. egyszer még üdülőfalu is lehet! Cifra és Zsemlye, ez a két jámbornak tűnő jószág időközben kereket oldott, pedig összetartotta őket a lánc. Keresésükre indulunk, ám egy csaholó puli máris tereli őket felénk. Domborodó hasuk mutatja. eredményes volt ez a mai legeiészás. — Behajtom őket az istállóba. aztán délután megyek fel a faluba — mondja a gazda —. dolgom van az elöljáróságon. Tanka László Varsányi változások Varsányban közel kétezer- Nógrádsipeken — a társközségben —, valamivel több mint ezer ember él. A lakosság száma a két településen egyelőre nem emelkedik, de pár esztendeje nem is csökken. A faluközösség tagjai jól érzik e helyütt magukat, egyre jobban ragaszkodnak lakóhelyükhöz. A Varsányi Községi Közös Tanács, a sipeki elöljáróság és a két falu lakói tesznek is azért, hogy növekedjék a községek megtartóképessége. A sipeki vendéglő, a most készülő játszótér; Varsányban az épülő családi házak sokasága, az utak, vagy a járdák folyamatos kiépítése, megannyi kézzelfogható jelei a falu embert marasztaló erejének. No, és az alig egy esztendeje átadott klubkönyvtér leendő programjai is tovább erősíthetik — főként a fiatalság — a faluban maradás akaratát. A közművelődéssel kapcsolatban Varsány rég hallatott magáról- a pár évvel ezelőtt még aktívan szereplő, nívódíjjal is kitüntetett pávakörön kívül. Nem meglepő ez, ismerve, hogy közel tíz esztendeje nincs szakképzett irányítója, összefogója a helyi művelődésnek. Pedig az igény, az érdeklődés egy idő után kihamvad, ha nem táplálják. Október elsejétől függetlenített, szakképzett népművelő került a varsányi intézmény élére. Túri István Pá- kozdot hagyta ott Varsányért. A község vezetése elsősorban azt várja tóle, hogy a meglevő, ámde szunnyadó igényeket újraélessze és ez nem kevés. A fiatalember tele reális elképzelésekkel. A tájékozódás alapján — valósnak mutatkozó igényekre építve tervezgeti a jövőt- tudva azt is már. hogy csak tényekkel érhet el eredményt. A Varsányban, Nógrádsipeken is jelentős ingázás miatt elsősorban a nyugdíjaskorúakra és a legifjabbakra, az iskolásokra építhet a tervezéskor. Nem véletlenül kezdte meg a nyugdíjasklub és a játszóház szervezését. S, hogy Varsányban a közművelődés ösvénye kicsit tágasabb, azt már bizonyítja, hogy a Mihály-napi búcsúból nem a vásározók giccses holmijából vihettek a falu lakói vásárfiát, hanem ízléses népművészeti tárgyakból válogathattak. Nem csupán a körhinta szédíthette a szórakozni vágyóitat, de tapsolhattak a régóta hallgató pávakor szépen szóló dalainak, vagy a szlovákiai Csáb község hagyományőrző tánccso- portjának műsorán is. A városi művelődési ház csoportja aratótáncokat mutatott be. Lovasok a szüreti felvonuláson Szőlőkoszorús középiskolások
