Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám

b Pontosabban és ezúttal — Rétság „tolmácsi” részén. Mert erről van szó. Tehát Tol­mács, amely nevében bese­nyő — a honfoglaláskor az ■'azonos nevű besenyő törzs telepedett meg itt a Börzsöny aljában — s, amely rég nem néz, (ha ugyan nézett valaha is) besenyő eredetére, de néz változó jelegére Rétság-Tol- mácsként. Kilencszáz és ezer közötti a lélekszám Tolmá­cson, persze nem százával .változik, de mozgás azért mindenképpen tapasztalható, demográfiai is. Tolmácson az idén nem indult első osztály g harminc gyereket nevelő kastély-szomszéd iskolában, ■mert egyetlen (!) elsősét a feJHőtagozatosokkal együtt kellett útnak indítani az anya- iskolába, Rétságrá. Az óvo­dai létszám azonban mutatja: jövőre más lesz a helyzet, lesz újra első osztály a kis tagiskolában. E(f\f csendes „szenzáa ó” Mindenütt jó a viz. ha nem mérjük a miitráttartalimat. Ám, amikor megmérték a tóimé- esi. kutak szennyező ttségi fo­kát. kiderült, a feltehetően jó régi igazság — valamen.v- nvi fúrt kút vize ártalmas lehet az egészségi'«, de első­sorban) mégis a csecsemőké­re. Korábbam egyetlen! egész­séges vizű csapot ismertek, az. is az Erdőkémia helybeli gyára körzetébe tartozott —. ahogy erről a legrégebben te­vékenykedő tanácstag, Mol­nár József, az Erdőkémia ve­zetője szólt. Ez azonban már a múlthoz tartozó sajátosság; Tolmács utcáiban végig min­denütt kiépült a vezeték, kö­vetkezhet, az utcád kifolyók „ültetése”, s maid a házakba már mindenki anyagi tehet­sége szerint vezeti be a re- gnónális rendszer kristály- tiszta jó vizét a dejtáiri me­dencéből. Közvetlenül js a vhbwd tart -szoros kapcsolatot az Erdő- kémia és a gesztorként < kö- -zépütt átló rétsági termelő- szövetkezet új vállalkozása. Minden külön értesítés nél­kül. minden felesleges csa- nadratta mellőzésével, a meg­lévő termelési, szállítási, ener­getikai lehetőségekre épülve, éfppen akkor ütötték rá a pe­csétet (persze nem szó sze­rint) a folyékony műtrágya gyártásának közös szerződé- .■sére, amikor ott jártunk. Ez a kis gyár. itt a Bör­zsöny aljában, nagyra nőtt fákkal körülölelve, jelenleg mindössze vagy százhúsz em­bert foglalkoztat. Molnár Józseftől tudom, hogy voltak már kétszázam is, s volt ez az egykori családi szeszgyár­ból fokozatosan kifejlődő gyá- racska -jobb helyzetben is, „három műszakbari dolgozott a retorta, műszakban vol­tunk hét végeken, ünnepeken is...”. A falepárlás és a fá­sáén előállítása változó «irá­nyokban megmaradt ugyan, de nemrégiben éppen egy jól- éiaetn munkától estek el; a korábbi megrendelő Időköz­ben maga 1« felkészült a ké­miai anyag gyártáséra és egy­szerűen átvette a termelést — ez némi kiesést oko/jha- tott átmenetileg, de éppen az új az, amitől a megfelelő pót­lást remélni lehet. A régi Herzfeld-file szesz­gyárban nyilvánvalóan kizá­rólag szeszt készítettek: Kerz­iel d úr. a tulajdonos, szinte soha nem látott vendég volt er«felé. s bér p^ndá1 kodás­sal is foglalkozott az egyko­ri kastél.yhdiaidonos. az iga­zi főnők itt — ahogy, egy­korvolt gazdasági cselédje el­mondta — a „méltsás” asz- twaonv volt. Herzfeld többje becsülte a kártyaasztal zöld posztóját a börzsönyi zöld lankáknál. Az Érd »ké­mia mai újkeletű vál!«1lko~ sásának áldásaiból részesül a rétsági közös oazdas-'o szer- ve-ése-bnnyoHtása mellett rgen vaay nyolc termetöszö- veikezet! Ä dolog lényege;az eddig szilárd és ezért töfeb- Tiv’re egyenetteni.il, toteste- gesen is k,t'Tá't különto’0 v»- gyialsoú műtrágya nz itteni gyártással nem csak folyé­Drajkó Vera laborvezető és Nagy Edit laboráns az Erdő kémiánál konnyó válik, de együtt jár mindez a gazdaságosabb fel­használással; a környezet kí­mélésével; a raktározás tu­lajdonképpen feleslegessé vé­lik, a szövetkezetek szinte naprakészein, a föld igényei­nek minden belső mutatóban megfelelő folyékony műtrá­gyát kapnak’ egyelőre mint­egy öt és fél ezer tonna mennyiségben (a felfutás tíz­ezer tonnára növeli a terme­állomás helyébe a Csiszoló- korong- és Kőedénygyár, s felfejlődött az Erdőkémia is — érdekes képet mutat az el­és bejárásban. Rétság és Tol­mács munkiaih elehetőfége any- nyi. hogy a környékről mint­egy hatvanszázalékos a be­járás erre a két (egy) helyre. Tolmácsra is jár­nak máshonnan, még Rét- sásról is. Olyanok, akik eset­leg innen költöztek oda, de Kedélyes találkozás lést). A mű trágya szóró gé­pek fokozatos átállítása ja­vában tart. A szövetkezetek mintegy tizenötezer hektár-. nv| szántón alkalmazzák majd az új technológiát, a tolmá- csiak legújabb termékét. Megszűnik a földeiken fel­halmozott szilárd műtrágya szél hordta vándorlása, s csak annyi kerül magáiba a ter­mőtalajba. amennyi szüksé­ges. Négy-Öt év kell talán- hogy a föld a jelenleginél „egészségesebb legyen”, hogy éppen a kemizálás ne rontsa tovább a vizek minőségét. Fontos állomás ez, akármi­lyen szerényen és csendesen történt Tolmácson a „szenzá­ció”. munkahelyet nem váltottak, Sokan lehetnek az ide más­honnan betelepültek is. Idő­köziben tolmácsi illetőségűek- ké váltak maguk és család- luk. s italán semmi látszóla­gos előnyért el nem hagynék ezt a Börzsöny felé kaptató út végében sok gonddal- örömmel, küzdelemmel, ke­mény élettel, másfelől vi­szont valóban családias han­gulatban fejlődő helyet. Néhány „kótlafci” gazda (iparból élő, 'de a szőlőt is megmetsiaő) még ma is jár a szép tolmácsi pincék so­rán, kezükben a fokoló, en­nek éppen most jön el az ideje. De ahogy mondják: nem jó a must cukorfoka az _ . ., idén. Mindössze vagy 15—-16. 4 fpWCßK tájékán holott volt az már, s talán még lesz is — miért is ne? Tolmács jó ideje — különö- — húsz körüli is. Amíg sen amióta évtizedekkel ez- cukrot lehét kapni, nem olyan előtt ide belépett a tégi gép- nagy a baj...!” — mondja egyi­kük, aki talán ezért ragaszko­dott a névtelenséghez, mert amolyan „fikciós” emberként megmondja mindig a magá­ét. (A „fikciós” a palócban a mindenkinek i odamondogató, az igazságot mindennél előbb­re helyező falubeli elneve­zése). — „Húszéves szőlőt vág­tam ki! Azt mondja meg va­laki. miért nem lehetett itt is megtartani a zártkerteket, ahogy máshol....? A pincék? Azok már csak dísznek van­nak Tolmácson. Tízhold föl­dem volt, a gyárból mentem nyugdíjba négy és fél ezer­rel... Most, de jól jönne a sző­lő!” A tolmácsi porták pediig nem lehetnek meg pincék nélkül. Valamikor mégis erő­sen szőlőtermő hely volt ta­lán, vagy mi, de az bizo­nyos, hogy jó száz évvel ez­előtti két és fél ezer holdnyi határából mindössze vagy hétszáz volt a szántó, s ak­koriban volt errefelé szőlő­ből is! 466 hold. Fából az akác és a topolya, a födje is „meglehetős” — ahogy a rég­múlt meséli. Vizei. hátárát nedvesítve: a jener tóból- ki­fakadó Fekete-patak, az irin- gi forrás és a Lókos folyó. A Szentiványiak voltak itt a honosok, akiknek messze földön híres gyümölcsösük Is virult ebben a határban. A Szentiványíakról jó néhány éve Hekli Andrástól, az egy­kor ecetüiaemkónit is működő Erdőkémia deszitililatőrétől si­került megtudnom annyit, hogy éppen a kertje végé­ben, a temetőben nyugsza­nak. De az 1700-as évek vé­gén még mindenütt ismert híres gyümölcsösükről, fais­kolájukról és a méltán so­kóiig emlegetett „Szentiványi- szilváról" már csak a régi iratokból értesülhet az em­ber. A szövetkezeti gazdál­kodásban; a rétsági közös gazdaságnak Itt működik a gépjavító üzeme, asz állat­tenyésztés egy része is itt ka­pott működési terepet —. hogy aztán mi lehetne a ré­gi kultúrákkal, vagy a híres gyümölcsösöknek, a maid ötszáz hold tolmácsi szőlőnek mindenkor most már csak a múlttá érdekes-e. vagy még tán jövője is lehetne, ha egy­szer az adoéteág miegwan má.„? Alighanem ez iS, minit sok minden más termesztés az élmunkaigénnyel függ ösz- sze. Hol van ma már annyi munka után kapkodó kéz ? Azokra szükség van minden­hol másutt is, akárcsak itt körös-körül Tolmácson. Né­melyik pincén egészén új dí­szes ajtó virul, hronzvere- teis „vasalással”, biztosan bur­gonyát tárolnak t>enne. Az idők változásával a pincék képe nem tarthat lépést. Azok az örökkévalóságnak készül­tek, hát szépek is minden portán Tolmácson. A kastély árnyékában Időnként fel-fellángol a Herzf éld-kastély sorsa körüli vitaféle. de igazából nem is vita ez. K,i vitatná, hogy a rétsági tanács már a kastély tetejének teljes felújításával is szinte erőn felül megtette, amit tehetett — akárcsak a megmentése érdekében, „A kastélyról akkor beszélnek, amikor nincs más témájuk az embereknek" — vélekedik egyik-másik helybeli, aki in­kább néz a húsellátás meg­oldásának kérdésére, mint a hosszú ideje semmire sem A szentiványiak voltak Itt honosak... A mai dolgok gondjai kö­zött érthetően háttérbe szo­rul f néha a kastély ügye. bár azt mindenki mondja, hogy éppen a tolmácsiak nem kö­zömbösek kastélyuk iránt. Van erre is példa, gazda­gabb. jobb körülmények kö­zött lévő és híresebb (pl. a Mocsáry-féle Lapujtőn) falvak­ban. közsiéigekben a megyé­ben. Húsért Rétsáigira kell bemenniük a tolmócsia-knek. bár. most mintha' kiraizolód- na valamiféle megoldás, ha a közeli SERKÖV is lát ben­ne lehetőséget. Helvbeni meglévő épület megfelelő á alakításával (üres szortá”' a Bánkon mór jól prosperá­ló félig magánjellegű (a SERKÖV-vel közös) vállal­kozás ide kitériesztésével ta­Jól jön egy kis terefere hasznosuló, amúgy meg va­lóban jobb sorsra érdemes tolmácsi kastély máladozó fa­laira. Az idegenforgalmat (a megyeit) hidegen hagyja; ha Bánkon lenne, az persze nyil­ván más képet rajzolna a jö­vőjét illetően, de így, s itt? Más megyék gyakorlata más eredményeket mutat ugyan, de táléin vallóban nincs itt az ideje, hogv eljárjam a . kas­télykesergőt” éppen Tolmá­cson! Csák a magamét mon­dom — nem is kell komolyan venni —. hogy gesztort ke­rítve erre is. (nem csak a folyékony műtrágyára) Úgy képzelem a dolgot — alap­vető és nem szupermodern helyretételével és majdnem puritán .berendezésével éppen azt a romantikus múltszáza- diságot nyújtanám a devizás lovas turistáknak, amiért manapság a legtöbbet fizet­nek egyes rétegek. Ha nem így lenne — az újra . füstölő dunántúli lokomotívok nem indulnának az osztrák—ma­gyar közös vasút (á GYSEV) vonalán mindig tömötten. De hát ez csak amolyan álmo­dozás a részemről. A tények visaonf azt mutatják, hogy készül a .műemlékesek terve a felújításra és aztán maid egvszer megvalósulhat egy rési terv. a kastély egyesít­heti a- közösségi pontokat (művelődés), s tolón valami- !v*in „er 'toghé,f'n + is mű­ködhet a rétsógl-tnlmácsl, nagyobbrészt, pesti központú üzemek szolgálatában. Ügy legyen. Ián valóban megvalósítható tenne a húsáru kimérése. Tol­mácstól vagy négy kilométer Rútság, s hiába helyi járatú a vtteldíj — nyolc forinttal mindemképpen többe kerül egy kiló hús. mint máshol. Az előrecsomagejiás iránt ugyanis nagy a vásárlói ide­genkedés. Sajót dolgaik, az. álét mi­nőségének javításában azon­ban a megfontoltan cselekvő tolmácsiaiké a jövő itt is, csakúgy mint másutt. Idill az ntcán T. P. L. Képek: Kulcsár József Szép házak Tolmácson NOGRAD — 1986. október 4., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom