Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-28 / 254. szám

Varroda a Patyolatnál A megtakarítás formái Takarékbetét vagy kötvény Két esztendeje tevékenysé­geinek köréi varrodával bőví­tette a Nógrád Megyei Pa­tyolat Vállalat. A Páva Raüia- gyárral kötött szerződésük ér­telmében gyermekblúzokat és pizsamákat készítenek a hazai vásárlók részére, ezen­kívül női blúzokat svájci, és NSZK-ben partnereik számára. Kétmillió forint éves árbevételt jelent a 25 főt foglalkoztató üzem munkája, színvonalas teljesítményük bizonyítéka, bogy a Páva Ruhagyár az eddigi 50 száza­lékos exportarányt növelni kívánja a salgótarjáni varro­dában. A mosás, vegytisztí­tás és festés nem jövedelme­ző a Nógrád Megyei Patyo­lat Vállalatnak, a veszteségek pótlása miatt vezették be a ruhakészítést, emellett még az évi 2 millió forintos for­galmat jelentő kiskereske­delmi tevékenység enyhít a lakossági szolgáltatások rá­fizetéses voltán. Képünkön: Pompor Károly né művezető és Tóth Andrásáé szakmunkás exportárut készít, valamint Lueza Pétemé szakmunkás a gyártószalagon. — kulcsár — KÖZTUDOTT, HOGY NAPJAINKBAN szűkösek a szabad pénzeszközök, így egyre többen „pályáznak'’ a lakosság fogyasztásra el nem költött pénzére. Eddig a lakosság megtakarításai­nak jelentős része (1984-ben például 70 százaléka) taka­rékbetétbe került, míg a másik része elsősorban készpénzként maradt meg a j övedelemt ula j donosoknál. Ennek egy kisebb hánya­dát részjegybe, célrészjegy­be, vagy — a magánvállal­kozások fellendülése után — egyéb területen fektették be. Az 1982. évi 82. számú törvényerejű rendelet lehe­tővé tette a gazdálkodó egy­ségeknek, tanácsoknak, pénzintézeteknek, hogy pénzforrásaik kiegészítésé­re a lakosság körében is forgalmazható kötvényt bo­csássanak ki. A kötvény — klasszikus formájában — fix kamato­zású értékpapír, amely tu­lajdonosának előre rögzített, állandó nagyságú (a névér­tékre vonatkoztatott kamat­lábnak megfelelően) kama­tot hoz. A kötvény névérté. két a kibocsátó legkésőbb a kötvény lejártakor köteles visszafizetni. A visszafize­tés történhet részletekben is — a Nógrád megyében kibocsátott értékpapírokra ez jellemző — ahol általá­ban a törlesztés nem köz­vetlenül a kibocsátás után kezdődik meg, hanem meg­batározott, úgynevezett „tü­relmi idő” elteltével. A ki­bocsátáskor meghirdetett nominális kamatláb a ha­gyományos formáknál vál­tozatlan. Újabban vannak változó kamatozású, de — általában alacsonyabb mér­tékű —, a tulajdonosának egyéb előnyöket, (lásd te­lefonkötvény), biztosító köt­vénykonstrukciók is. Nógrád megyében első al­kalommal 1985 januárjá­ban, a Balassagyarmati Vá­rosi Tanács bocsátott ki kötvényt 20 millió forint értékben, ötéves lejárattal, nevelési központ létesítésé­re. A kötvények fél év alatt keltek el, mindet a lakosság vásárolta meg. 1985 májusában a Nógrád Megyei ípareikk-Kiskeres- kedeími Vállalat tO millió forint értékbe«, hétéves lejárattal, 1986 júniusban a Nógrád Volán 50 millió fo­rint értékben. 6 éves lejá­rattal bocsátott ki kötvényt. A névleges kamatláb mind­három esetben 11 százalék volt. A vonzó pénzügyi fel­tételek ellenére a két vál­lalat által kibocsátott ér­tékpapíroknak csak 20 szá­zalékát értékesítették a me­gyén belül, a többit az or­szág egyéb területem adták el. A megyei lakossági pénz- folyamatok, a betétforgalom vizsgálata azt látszanak igazolni, hogy a kötvényvá­sárlás csak minimálisan érintette a már betétben el­helyezett jövedelmeket. En­nek az újfajta hosszú lejá­ratú megtakarításnak a for­rását elsősorban az utóbbi két év viszonylag magas lakossági jövedelemkiáram­lása, az addig el nem köl­tött készpénzmegtakarítások illetve egyéb — 11 száza­léktól kisebb hozamú — be­fektetésekre szánt pénzösz- szegek képezték. Az elmúlt két évben az országosan és a mesénk­ben kibocsátott kötvények névleges kamatlába is több­nyire 11 százalék volt. ami arra enged következtetni, hogy jelenleg a lakosság szempontjából ez a legked vezőbb hosszú lejáratú meg­takarítási forma. Valójában ez nagymértékben függ at­tól, hogy a megtakarító egyén milyen céllal és mennyi időre kívánja jöve­delmét lekötni, illetve mi­lyen céllal és mikor kíván­ja felhasználni ? AZ EGYÉNNEK TEHÁT a megtakarítási formák kö­zötti választása előtt mér­legelni kell, hogy a kész. pénz, az egyéb értékpapí­rok, a kötvény, vagy a ta­karékbetét nyújt-e több előnyt számára. A készpénz — azonnali felhasználható­sága ellenére — tulajdono­sa szempontjából a legke­vésbé értékálló, illetve jo-' védelmező megtakarítási forma. Nagyobb összegeket biztonsági szempontból sem tanácsos otthon tartam. A szervezeti megtakarítási for­mák közül előnyeiket és nagyságrendjüket tekintve a takarékbetétek, és újab­ban a kötvények lehetnek fontosak a lakosság szá­mára. A mérlegelésnél el­sődleges szempont az adott megtakarítási formával el­érhető hozam. A takarék- betéteknél a jövedelmező­ség szempontjából, kizáró­lagos szerepet játszik a név­leges kamatláb és — a Szükség szülte ötletek „Aranyos" férfiak Zsákutca a hengermű és a buzataiű között. Innen nyílik az a pár négyzetméteres iroda, mely Horváth Zoltán és Gás­pár Mihály rezidenciájának mondható. Már. amikor éppen itt tartózkodnak, mert az üzemfenntartás hengerműi részlegének két művezetője inkább a hozzátartozó terüle­tet rója, mintsem irodájában üldögél. Évek óta ez az égre nyíló aprócska szoba a munkahe­lyük. benne két. egymáshoz tolt íróasztallal, azokon meg e töméntelen papírossal. Ennyi idő után és ilyen „összezá-rtr Ságban” akár egymás képére is formálódhat két ember — bennük azonban egyébként is sok a közös vonás. Mindket­ten a Salgótarjáni Kohászati Üzemek aranyjelvényes újítói, közös hobbijuk a foci. Ami eddigi sikeres ötleteik számát, vagy akár eredmé­nyességét illeti —. nos, azt éppenséggel egyikük sem tudja megmondani. A 35 esz­tendős Horváth Zoltán újí­tási szabályzat után turkál az asztalán emelkedő papír- hegyben, de csak A kutya hétköznapjai című kemény- fedeles szakirodalom akad a kezébe. A 41 éves Gáspár Mihály csak rándít egy lehe­letnyit a vállán: — Talán a Puskás Öcsi az újításról, az meg tudná mon­dani. Nem tartja számon az ember az ilyesmit. Nem is úgy megy ez, hogy na, most rá­hajtok az aranykoszorúra, s ahhoz még ennyi meg ennyi újítás kell Szükség szülte öt­letek ezek, melyekkel saját és kollégáink kínjá-n-baján ipar­kodunk segíteni. Hasonló a két férfi abban is. hogy nem fárasztják ma­gukat a tippek kidolgozására szánt idő méricskélésével. Ba­jos is volna, hiszen az a bizo­nyos isteni szikra néha egy pillanat alatt világosítja meg az elmét, máskor viszont évek alatt segíti világra vergődni a megoldást. — Itt van például a kör­ollónk — mondja Horváth Zoltán. — Öt-hat éve kaptuk, már akkor láttuk, hogy lassú, s ez alapvető hibája. Mégis, csak most sikerült a gyorsí­tás módjára rálelnünk Varga Bélával és Molnár Lászlóval együtt. Átszerkesztettük a gé­pet. két hete már így műkö­dik. A számítás szerint egy- harmaddai növekedik íigy a termelés, persze, ha ki lesz használva. — Sok régi gép. berende­zés van nálunk, a hengerlő- ben — teszj hozzá idősebb kollégája. — Alkatrész olyan­hoz is kell. melyet már nem is gyártanak, nekünk kell hát kitalálni, miivel, hogyan he­lyettesítsük. A takarékoskodás viszonylag újabb keletű kény­szer, most már valóban fon­tos a ..mibe kerül” kérdése. A gondolatoknak ezen a pá­lyán is meg kell lódulniuk. Mj ugyan nem tartozunk a szorosan vett termelőkhöz, de az általuk megtermelt érték­ből élünk. Munkánkat kü­lönben is úgy mérik, hogy a gondjainkra bízott gépek me­lyen folyamatosan tudnak dol­gozni. Aki úgy vélné, hogy a két „milliomos” újító fontossága tudatában izzadva lót-fut, bir­kózik az idővel, az téved. A gondolkodó ember saját mun­káját is ügyesen megszervezi. — Ami idevaló, azt jtt kell megoldani. Az otthonit meg odahaza — közli röviden er­ről való véleményét Horváth Zoltán. — Munkát nem. legfeljebb a gondolatokat viszem haza — erősíti meg Gáspár Mihály. Vajon miért vállalja ez a két ember az újításokkal való töméntelen bajlódást? Hiszen az a havi ezres, ami jó eset­ben átlagban megtoldja jöve­delmüket, nem olyan óriási összeg, hogy kielégítő válasz­ként szolgálhasson. Szabatos felelet, viszont más nem igen akad, ezen a kérdésen ugyan­is egyikőjük sem törte még a fejét. — Tudja mit? írja azt, hogy alkalom szüli a tolvajt — üt| el a kérdést Gáspár. Fiatal kollégája nevetve bó­lint rá, egyetért a válasszal. — Ezen persze nem azt kell érteni, hogy az újításokkal lopjuk a pénzt-' Hanem azt, hogy sahnt» ten megoWésra váró téma kínálkozik, amely­ért egy jó érzésű szakember „lenajol”. Egy vérbelli ájrtónök egy vaiami okoz igazi bosszúsá­got —, fa,a hiába gyűrkőzik a feladott leckével. Akad bi­zony ilyen is. Mint a Ripoehe harang állagának megóvása, vagy a Quarto hengeriőgép korszerűsítése, mely csak külső cégek bevonásával ke­rült sínre. Persze, kudarcok­ban is akad hasznos hordalék, egy-egy részeredmény jól jö­het még a későbbiekben. A közös kis iroda mindket­tejüket segíti a munkában. A napi gondok megoldása köny- nyebb, ha akár egy-egy oda­vetett tanáccsal is hozzájárul a másik. Egy s-rófra jár az eszük. így hát nem kell sok beszéd. Olykor még a fútballpályá- ra is együtt vezet az út. Hor­váth Zoltán műkedvelő szin­ten kergeti a labdát, Gáspár Mihály focival való kapcso­latai mélyebbek. Ö sokáig játszott az SKSE-ben. majd edzőtanfolyamot végzett. — Még tavaly is edzősköd- tem. Csak tudja, nagyon fu­rán vette az ki magát, hogy —. ha engedéllyel is — déii tizenkettőkor elmentem a csa­patot edzeni. Akinek hatvan embere van a gyárban. az ne szaladgáljon műszak alatt a pályára! Fontos, hogy kettő­kor itt legyek, átadjam a munkát a délutánosoknak, s legalább nagyjából tudjam, mire jövök be másnap. így, hát abbahagytam, már csak a meccsekre járok ki. •Szén ifi Márt» kötvények általában egy­szerű kamatozásával szem­ben — a kamatos kamat­számítási mód. A kötvény hozamát vi­szont a takarékbetéttel szemben a kamat mértékén kívül egyéb feltételek is be­folyásolhatják. így például árfolyama — amit többnyi­re a névérték százalékában fejeznek ki — és ami az ér­tékpapírpiacon kell, hogy kialakuljon a kereslet-kíná­lat hatására. Forgalomké­pes értékpapírok tényleges jövedelmezőségét a vételi, az eladási árfolyam és a névleges kamatláb határoz­za meg. amelyek közül a kötvényjegyzés időpontjá­ban csak az utóbbi ismert A megtakarítási formák közötti választásnál az sem elhanyagolható, hogy az egyén szükség esetén vesz­teséggel, vagy nyereséggel juthat pénzéhez. A takarék- betétek bármikor megszün­tethetek, a tőke azonnal mobilizálható. Kamatvesz­teség pedig csak néhány hosszabb időszakra lekötött konstrukciónál éri a betét­tulajdonost. Egyes betétel­helyezési formáknál (példá­ul takaréklevél) egy adott minimális elfekvési idő után — a ténylegesen le­töltött idő függvényében — emelkedő kamatozással mindig kifizetésre kerül a kamat. A kötvény tulajdonosa — a takarékbetéttel ellentét­ben — nem kaphatja meg bármikor értékpapírja név­értékét, lejárat előtt csak eladhatja a mindenkori na­pi árfolyamon, ami lénye­gesen alacsonyabb, de ma­gasabb is lehet a névérték­nél. Amíg tehát — az egyéb feltételek azonossága esetén — egy 8 százalék kamato­zású. három évre lekötött betétet feltétlenül előnyö­sebbnek kell tekinteni egy 5 százalékos kamatozású három évre lekötött betét­nél, addig egy 5 százalékos névleges kamatozású, 5 éves lejáratú kötvény lehet jobb, de lehet rosszabb be­fektetés is egy 5 éves lejá­ratú 7 százalékos kötvény­nél, vagy egy 5 éves lekö­tésű 7 százalékos névleges kamatozású takarékbetét­nél. Kötvények adás-vételével az Állami Fejlesztési Ban­kon kívül foglalkozik az OTP is. azonban a forgal­mazásnál kezelési díjat, il­letve jutalékot számít fel, ami csökkenti az értékpapír jövedelmezőségét. Nehezí­ti az értékesítést és vásár­lást, hogy az ügyintézés kö­rülményessége mellett terü­letileg is korlátozott a köt­vényforgalmazással foglal­kozó intézmények száma, ami nem utolsó szempont a pénztulajdonosok döntései­ben. A kötvény tehát elsősor­ban azoknak jó megtakarí­tási forma, akik — jövede­lemszerzés. vagy más előny miatt — hosszú időre képe­sek lemondani nagyobb pénzösszegekről, és tudnak élni a pénzügyi manővere­zési lehetőségekkel. AKIK VISZONT MÉG NEM TUDJÁK, hogy meg­takarításaikra mikor lesz szükségük, vagy tudják, de a pénzük fix jövedelmét elő­re akarják ismerni, azok­nak — mint megtakarítási formát — a kényelmes, biz­tonságos takarékbetétet ta­nácsos választani. Sándorné Dombai Margit, az OTP Nógrád Megyei iga zgatóhelyettese Igazodnak a felhasználói igényekhez Jelentős tervtúíielesítesek az ötvözetgyárban Kiváló eredményeket ér­nek el az idén a Salgótarjáni Ötvözetgyárban. Szepesi Fe­renc termelési főmérnök el­mondta: a három negyedév­ben 12 százalékkal több öt­vözetféleséget gyártottak, mint az elmútt év hasonló időszakában, s ugyanilyen arányban növelték az árbevé­telt. A létszám ugyanakkor változatlan maradt. Rátérve a részletekre: a kolllektíva az eddig éltéit ki­lenc hónapban 12 ezer tonnát termelt, vagyis 3,5 százalék­kal teljesítette tűi a jócskán megemelt tervet. Az árbevé­tel 2,4 százalékkal haladta meg az előirányzottat és 540 millió forintra rúgott. Az ez évre célul tűzött 21 milliós nyereséget már 2 mi fii ó fo­rinttal túlszárnyalták. A gaz­dasági eredmény kedvező alakulásában közrejátszott, hogy 9,2 millió forint értékű anyagot és energiát sikerült megtakarítani. A főmérnöktől megtud­tuk: számítottak a sikerre, hiszen az elmúlt években megteremtették a pozitív vál­tozás feltételeit. Felújították, és korszerűsítették a villa­mos ívkemencéket, új, a ko­rábbinál hatékonyabb gyár­tási technológiákat vezettek be. Ennek ellenére sem volt könnyű az említett termelési mutatókat elérni. A kohászatban végbemenő változások ugyanis számot­tevően befolyásolják a fel­használói igényeket. íg’v pél­dául mérséklődött a megren­delés a 75 és a 90 százalékos ferroszilícíumból. A kollektí­va igazodott a helyzethez, s módosította termelési szerke­zetét. Többek között meggyor­sították olyan termékek gyártását, amelyeknek előál­lítását egyébként tervezték, valamint hozzákezdtek új öt­vözetféleségek gyártás-előké­szítéséhez. Új, az eddiginél hatéko­nyabb technológiával gyárt­ják a ferrovanádiumot, mely­ből így 30 százalékkal többet termelhetnek. Terven felül 500 tonnát állítottak elő szi- likomaiigánból. Előbbre hoz­ták a fémszilícium gyártását. Mindkét ötvözetféleség tő­késimportot vált ki. Gyorsí­tott ütemben készülnek fel az ugyancsak importtól mente­sítő ferrokrómaffíné és egyes komplex új ferroötvözetek gyártására. Az elkövetkezendő hetekben, hónapokban még intenzívebben akarnak fog­lalkozni például a ferrokróm termelési feltételeinek meg­teremtésével. A terméket részben hulladékanyagból ál­lítják majd elő. A fenti intézkedések a ka­pacitás kitöltését szolgálták. Ugyancsak szólnunk kell ar­ról, hogy ma már exporttal is rendelkezik a gyár; Nyugat- Európába szállít 20 százalé­kos ferroszilíciumot. További új gyártmányok kivitelére is gondolnak a gyártók. A ter­mékszerkezetnek az igények­hez való igazításán túlme­nően a piacszerzés, az értéke­sítés is nagy feladat, de ez­zel is megbirkóznak az öt- vözetgyáriafc. Mi várható é«es szinten? Szepesi Ferenc nyomatéko­san hangsúlyozta: a tervet okvetlenül teljesíteni akar­ják. Főleg a gazdasági ered­mény további növelését tart­ják szem előtt. A termelést úgy alakítják, hogy minél ke­vesebb importanyag beszer­zésére legyen szüksége a nép­gazdaságnak. Vagyis a ter­melési szerkezetet hozzáiga-. zítják a magyar ipar igémé­hez. A ferrosziííeium előállí­tása a Jövőben sem csökken, s emellett nagyobb hangsúlyt kap majd a gép- és főleg az alumíniumiparnak forgalma­zott termékek gyártása. NÓGRÁD - 1986. október 28., kedd 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom