Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-25 / 252. szám
GtTUT ISTYÄW: „IFJÚ MAGYAR RÉVÉSZ VIGYÉL ÁT A HAJÓN” A házaspár fél napig pakolt. A kocsi hátulja égé" szén lesüllyedt. Akkor próbaként beültették hátra három kisgyereküket. Sárikát. Lacót, Domokost. A sérvedé majdnem súrolta a kerekeket. Elölről kellett kezdeniük. A laposabb csomagokból kettőt az első ülések alá gyömöszöltek, a nagyobbak közül kettőt ki tettek a jardéra, és topogtak mellette. mitévők legyenek. A fiatalasszony a negyedik gyereket várta. Zsófit. Mindenképpen Zsófit szerettek volna. Most egymásra mosolyogtak. Nagy útna indultak. Gyalázat. de a század hitványsága játszotta kezükre a szerencsét. A kereszényszooi- alizmus hulla hegvein. Magyarország kálváriáján múlott ez a nagy utazás. Családjuk, mely nemzedékeken át természettudósokkal, professzorokkal szolgálta a nemzetet, ebben a században megcsonkult. Száms rokonuk nyugatra mer . kült. A vadállat. úgv tűnik, megszelídült. Nekiindulhattak hát, hojpr ezen a nyáron végigszáguldjanak Európa országain. Viszi őket a gépkocsi napfényre. tengerre. magas hegyek közé. Mi legyen? Forgatják a bilit. Sok helyet foglal. de ez a legfontosabb. Fölöslegesnek nv" ’ánítják a hajsütővasat. öt törülközőből egy marad, az ajándékba szánt bokályok is visszakerülnek a lakásba. Nagysokára beülnek mindannyian az autóba. Integetnek a nagypapának, majd elkanyarodnak az első utcasarkon. Kievickélmek a városból, ráfutnak a főútra. Nyugatra tartanak. Szóró ;cn az út mellett öreg tanyák. Aki ezekben élte le az életét, annak ez az út volt a sorsa. Az úton zajló történetem nevelte mostohán, ostobán. amilyen az e századi magyar történelem is volt. Daloló. síró katonák, menekülők hömpölyögtek rajta oda-vissza. Ott lenn Dél-Franciaor- «zághan. Saint Tropez fölött, midőn oleander árnyékából gyönyörködtek a tengerben, reggeli zés közben így szólt az urofca**.. tvér: — Méghatóak vagytok így e ütt! Boldog vagyok, hogy látlak benneteket. Ennyi gyerek,..! Tudjátok, az jut eszembe, hogy Magyarország lakossága a tatárjárás előtt annyi volt. mint Angliáé. A tatárjárás után azonban annak csak a fele lett De amte a törököt vártuk, mar megint annyian voltunk. ahányan az angol szigeteken éltek. Ezért mondják, hogy van a magyarságban biológiai erő. A gyerekek ropogósra sültek. A kocsi oedig vitte tovább utasait Svájcba, gyantás illatú hegyilevegőre. „Melyik országiban vagyunk? — kíváncsiskodtak a gyerekek. amikor lassítottak egyenruhás emberek intését lesve, mehetnek-e tovább. — Itt kik élnek? Milyen nyelven beszélnek?” A svájci alkonyaiban szó került a nyugatra vezető útról, a tanyákkal. — Két napra meghúztam magom az egyikben — emlékezett a vendéglátó rokon, — Második nap behajtottak a németek egy sereg foglyot. Azt mondja az egyik tiszt a tanyagazdának: „Vater. bitte mii.,.” De az nem tudott tejet adni neki. mert a tehene hasas volt. utolsó hetes. Borjú volt benne. A német se szó. se beszéd, berontott az istállóba, és kivégezte a tehenet. Én ástam el a gazdával az istálló végénél. A svájci csokoládétól csömört kaptak a gyerekek, mire tovább indultak Hollandiába. Minden igaz volt, amit erről az országról hallottak. A házak, a tulipánok, a szökőkutak. a tehenek... Rokoni szeretette] fogadták őket itt is. Vendéglátóikra az élő magyar nyelv, a gyér-, mekbeszéd hihetetlen erővel hatott. — Merre jöttetek? — kérdezték ők is. Az az út, a nyugatra vezető, izgatta őket. Az utolsó út. — Győr után volt egy tanya. Ott pihentünk meg. Egy német tábornok és maradék tiszti környezete nem kapott Győrből hazafelé vonatot, gyalog indultak vissza. Egyszerre csak betoppantak hozzánk. Vacsorát követeltek. A gazda felesége krumplipaprikást főzött nekik. Némán ették. Mézzel ízesítették. Milyen hasuk volt, nem tudom?! Sárika, Lacó, Domokos a padlón matscboxokkal játszadozott. A felnőttek derültségére ők is kacarászni kezdtek. — Most hova megyünk? Melyik országba? — kérdezték ezek a vándorgyerekek, amikor ismét kocsiba parancsolták őket. — Luca nénihez, Ausztriába. — Ott milyen nyelven beszélnek? — Németül. Luca néni özvegyasszony volt. Papírokból, vagyis értékpapírokból élt. A férje hagyta rá. — Azt mondta az Űristen, sokasodjatok. Mi mégsem sokasodunk — mondta a népes rokoncsalád láttán. — Ügy tartotta a férjem, miután elmenekültünk: sokasodjon más! Megundorodott a háborútól, Magyarországi ól, magától. Pedig míg otthon voltunk, jó humorú, vidám férfi volt. Emlékszem, kocsit, hamis papírokat szereztünk, úgy jöttünk ki. Útközben nyitva találtunk egy kisvendéglőt. Pénzünk még volt, bementünk. Kérdeztük egy fiatal pincértől, mi van reggelire. Azt felelte: „Pacal, halászlé!” Kérdi az uram, miből van a halászlé? A pincér indult a konyhába, a válla fölött szólt vissza: „Nyúlfejböl!” A férjem, a bolond, meg csak ígv „Lófejből nincs?” Ezen igen mulattak, összebarátkoztak, pálinkát ittak... így jöttünk ki. De sokasodni nem akart. Nem volt már olyan kedve. Az osztrák kisváros, akárcsak Luca néni: kedves, csendes, tiszta. Nem hasonlított Magyarországra. A kocsiban, útban a magyar határ felé, a szülők nehezen bírtak a gyerekekkel. A töméntelen játék, a gyerekcipők, gyerekruhák, kakaós d.-jzok, konyhai robotok elfoglalták a hátsó ülés felét is. Ezekkel vezekelte volna bűnét a század ezzel a sokasodó családdal szemben? Otromba, primitív jóvátétel lenne. A gyerekek ajzottan várták, mikor érnek már hazai földre. Hangoskodtak, kötözköd- tek egymással. Már-már megálltak, hogy megrakják mind a hármat. Szerencsére sikerült verés nélkül megúszniuk a határig. Ott megálltak. Kicsisári feltűnően elcsendesedett. Az apja mutatta: — Az ott, a sorompón túl, már Magyar- ország, kislányom. Vám, útlevélkezelés, sorompó fel, a gépkocsi elindult az úton, amelyen kifelé is jöttek. Amint átgurultak a sorompó alatt, Kicsisári halkan megszólalt: — Szervusz Ausztria... Ke- zitcsókolom, Magyarország... A szülők egyszerre fordultak hátra. Az ana hökkenten még rá is kérdezett: — Mit mondtál? GYŐRI LÁSZLÓ: FÉLEMLÉK Lehúzva félig a faredöny, a szoba lassú félhomály — fénykép üt át a levegőn, fölötte órainga jár. I Lassú a szoba, félhomály, áthúz a kép a levegőn hosszú huszonöt éve már amikor, akkor, amidőn lehúzva félig a faredőny, a szoba lassú félhomály — áthúz a kép a levegőn, fölötte órainga jár. BOR ONDI LAJOS: valami konok hit okán mert ha nincsen már semmi ok amiért szeretni lehet és remélni csak a csakazértis akkor is és azért is konokul szembeszegülve minden után a lehetne jövő idejét keresve — látni a vesztett kert fáit — a semmin túl is remélni szeretne és fölnézni az egekbe valami konok hit okán is eljutni hazulról hazáig örökös vesztesként is szeretne Éva Besnyő fotói Éva Besnyő magyar származású holland fotóművész kiállítása a Műcsarnokban november 9-ig látható. Képeink a kiállításon készültek 1938 Szokolya (Nógrád) Carel Willink feleségét, Wil- mát festi Cím nélkül (Hauer Lajos reprodukciói) TÓTH MÁTHÉ MIKLÓS: A nagy kultúrközpont ** alapkőletételéről a televízió-híradó riportban számolt be. Az ünnepségen jelen volt a miniszter is, aki beszédében méltatta ennek a létesítménynek különleges szerepét, jelentőségét a főváros eleiében. Ezután egy fémtokot helyeztek el az alapkőben, amelyben —, más egyebek mellett —, benne lapultak az aznapi újságok is. Gödör Edének felgyorsult a szívverése, amikor a fémtok eltűnt a nyílásban. A fotelban előredőlve, kimeredt szemmel bámulta a jelenetet. — Fiacskám! — kiáltott ki a konyhában vacsorát készítő feleségének. — Gyere be azonnal, mert nagyon fontos ... ! Az asszony besietett, várakozóan tekintett a férjére, onnan pedig a televízióra. — Mi az? Mi történt? — Odanézz! Tudod, mi van ott? — Nem. Micsoda? — Alapkőletétel. — Na és... ? Ezért hívtál be? Gödör Ede nem válaszolt, felugrott, idegesen járkált a szobában. — Ilyen is csak vetem ft*“ gftJbat dó — mondta —,esak nekem lebet ekkora balszerencsém ... 1 — Mi bajod? Elárulnád végre...? — Minek kellett leadnom azt a tárcát? Minek kellett megírnom? Fáradt rutinmunka, csapnivaló poénnal... — Miféle táncát emlegetsz te-..? __ is um » • p ékné módra” címűt, amely a ma reggeli lapban jelent meg. Rajtam ne röhögjön az utókor! — Miért röhögne? Egyáltalán miről beszélsz? — Bekerült a tokba. Érted? Abba, amit elhelyeztek az alapkőben. Egy rossz kis tárcanovella, amelyet kizárólag pénzért szültem meg, mert neked a svájci bankok arany- készlete se lenne elég ... — Már ezért is engem hibáztatsz? — Igen, téged. De, már ezzel se megyek semmire. Az frás megjelent az újságban, amelyet szépen becsúsztattak a tokba, és ha néhány évtized, esetleg egy évszázad múltán előveszik ... Nem, erre még rágondolni is iszonyatos! Mit mondanak majd? Hogy irt ez a Gödör Ede? — Dehát, a könyveid ... — Ugyan — legyintett az iró —, ki tudja, lesznek-e még akkor könyvek? De ezekek az újságokat úgy fogják kiemelni, akár a régészek az ó egyiptomi papirusztekerc.se- ket. Kíváncsian böngészik majd. No lám, hogy írtak, mit írtak a régiek. És akkor elolvassák az én „Sertéscsülök pékné módra” című tárcámat. Nem, ez lehetetlen, ezt meg kell akadályozni! A telefonboa rohant. tán. — Ede! Mit akarsz tenni...? — Először is megtudom, hol volt ez az alapkőletétel. A többit pedig ráérek ezután is eldönteni. ☆ A piros Zsiguli kikapcsolt reflektorral lassan kanyarodott be a telekre, aztán megállt. Gödör Ede nem szállt ki rögtön, lecsavarta az ablakokat, és körbekémlelt. Lehet, hogy még éjjeli őr sincs? Mindenesetre megtapogatta az üveg boglárt muskotályost, meg a zsebébe rejtett altatót, de úgy látszik, nem lesz rájuk szükség. Csönd van, halkan lélegzik a város, a közeli lakótelep számtalan ablaka közül, már csak néhány világít. Vette a szerszámokat, aztán ment, és megkereste az alapkövet. Nem lesz nehéz kibontani — méregette szakértő szemmel, és hálával tűnődött el azon az időszakon (ötvenes évek!), amikor a kőfejtőknél dolgozott segédmunkásként. Amennyire lehetett, csöndé, sen vésett, kalapált, és alig telt bele egy óra. már ki is emelte a fémtokot Elhasal- tatta a földön, majd a jól végzett munka kellemes tudatával az autóhoz ballagot, V £ rtegrU az. 1JTVÍ^PlVW_ és három lélegzetvétellel megitta a bogiári muskotályt. Pihent néhány percet, aztán fogta a hátsó ülésen elterpeszkedő sportszatyort, benne eddigi életművét, negyven kötetet, és elcipelte a kőhöz. — Na lássunk dologhoz — mondta hangosan, aztán az alapkő négyszögletű nyiladékába lassan, ünnepélyesen rakosgatni kezdte a könyveit. Tizenötig jutott csak el, amikor ingerülten vette tudomásul, hogy a betonkútba már egy levelet se tudna bepréselni. Most mit csináljon? Mi legyen a kintrekedt huszonöt kötettel? Üjabb alapkőre se idő, se anyag, se energia. Töprengve üldögélt az alapkő peremén. Távolról már hallotta az első villamosok zörgését. Nincs sok idő, dönteni kell, hiszen még be kell fednie a nyílást is. Gyorsan kiszedte a könyveket, majd a sportszatyorból vastag kézi- ratcsomót emelt ki, és azt süllyesztette el az odúban. Ezt a kissé hosszabbra sikerült utópisztikus regényét (1200 oldal) „Szétrobban a Nap” címmel, még tíz évvel ezelőtt írta. de egyik kiadó sem fogadta el, holott ezt tartotta eddigi legjobb művének. Lehet-e annál nagyszerűbb dolgot kívánni, hogy ebben a kérdésben az utókor döntsön? A pataanaétáia még cáteU három könyvet a realista stílusban írottakból (nem árt, ha az utókor erről, az oldaláról is megismeri), majd befedte a nyílást. „Fene szűkre szabták — gondolta bosszúsan, míg a könyveket meg a fémtokot a szatyorba pakolta. — Egy kultúrközpont sokkal nagyobb alapkövet érdemelne, de most már mindegy ... Azt hiszem, a lényeg így is belekerült, valamit csak sikerült átmentenem a jövőnek. És azért ez nem csekélység.. ” ☆ Két év múlva elkészült az új kultúrközpont. A „szellem katedrálisa”. ahogy sokan tiszteletteljes túlzással emlegették. és csodálták a merész fantáziájú építészkollektíva impozáns alkotását. Beton, üveg, acél, és mégis mily kecsesen emelkedik, szinte libeg a térben! Ezzel a létesítménnyel bizonyára meg lesz majd elégedve a jövő század embere is. Valóban tetszetős — állapította meg Gödör Ede, aki természetesen ott volt az avatáson. Büszkén szemlélődött, és legszívesebben odakiáltotta volna a tömegnek, hogy elv: ben azért neki is van csekély részé. Hiszen akár egy „szellemi Kőműves Kelemennét”J őt is befalazták, és a kultúrának ez a tündökletes palotája nem utolsósorban az ő művein is emelkedik. Nem telt bele három hód nap, amikor egyik éjszaka had talmas robajra riadtak a kör-í nyék lakói. A kultúrközpont homlokzata teljes egészében kettéhasadt, mintha azon a helyen megmozdult volna a föld. Szerencsére, személyi sérülés nem történt, de az anyagi kár csak milliókkal mérheJ tő. A szakemberek tanácstalad nők voltak. Hiszen, a legjobb tervezők, a legjobb kivitele? zők garantálták, hogy az inJ tézmény hosszú életű lesz. És most mégis .,. ? Mi lehet ennek az oka? Hogyan történhetett? |y| egkezdődött a vizsgálati ’ 1 Hazai és külföldi szak- tekintélyek nagy csoportja próbálta megfejteni a titkot A legkorszerűbb műszerekkel Igyekeztek kideríteni: mi idézhette elő ezt a rendkívüli ded tonációt? Az viszont senkinek sem jtU tett eszébe, hogy eme vizsgálódásba bevonják Gödör Ede műveinek avatott ismerőit, a kritikusokat is. Pedig kár, most az egyszer, igazán nem ártott volna! 25* szómból
