Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-18 / 246. szám

Ángyéi néni százéves Látni, ismerkedni, elkapni egy százéves ember fáradt mosolyát — ritka pillanat. Míg fogynak a kilométerek és eljutok Pász- tón a Baross Gábor utca kis szoba-konyhás lakásba, nekem is „jutott eszembe gondo­lat”. Izgatottság, türelmetlenség, mindez egy kicsit hatalmába kerít, csak akkor hagy alább, amikor meglátom Ángyéi nénit, a tiszta kis szobában, többpárnás ágyán. Az idegennek szóló kíváncsisággal rám emeli tekintetét s megérint a végtelennek tűnő idő. Viszonzásul az üdvözlésre, megmozdul­nak ajkai, hangja már elhalványodott, de amit a szótöredékekből raktam össze, ezt jelenthette: — Isten hozta. Az ágyat már ritkán és csak segítséggel tudja elhagyni. Nincs egyedül. Itt van mel­lette lánya, a hetvenhárom éves Mária né­ni, aki három éve vigyázza, óvja, minden mozdulatát, eteti, ellátja. Pesti otthonát, szárnyra kelt gyermekeit éppenhogy csak meglátogatja, röpül vissza. Ketten voltak testvérek, de nővére, Erzsébet nem olyan régen elhunyt. Ö áll hozzá a legközvetle­nebbül. Felvilágosult, olvasott asszony. Ö idézi fel a múltat, melynek a legelső állo­mása a Heves megyei Sírok. Itt született Ángyéi néni 1886. október 18-án. Később a család Mátraszőlősré került, itt találnak a szülei munkára, egy tehetős gazdánál. A cselédsorsot kell vállalnia neki is, de nem csak a munkát, hanem mindazt a kiszolgál­tatottságot, ami azzal együtt jár. Tetszik a sudártermetű, szép lány a bíró fiának. S a mindent legyőző nagy hatalomnak, enged­nie kell: a szerelemnek. Ebből a kapcsolat­ból született a két leánya, Erzsébet és Má­ria. Az apa hiába akarta követni a szép Ángyéi lányait, megakadályozták. Abban a világban ezerféle a korlát a szegény és a módosabb között. A fiú szülei erővel meg­akadályozták a házasságot. Pásztora kerül a két leány, Ángyéi ném egyedül neveld őket. Fogához veri a garast, amit úgy teremt elő, hogy piacon árul pap­rikát, hagymát, pirított magot visz a fut­ballmeccsekre, vállai alkalmi munkát In­kább, cseppen, mint esurran. De a két lány tisztességben felnevelkedik, férjhez mennek. Visszaadni mindent nehéz lenne, egy szá­zad terhe nyomja Ángyéi ném vékony tes­tét, fárasztotta el izmait, s amikor beszél­getünk, csak fejével nyugtázza a lánya sza­vad;. A határozott beszédű, csupa szív Ma~ Angyel néni fiatalkori képével Fotó: Kulcsár l. ria néni, időben megérzi, hogyan kell vi­szonozni a gyermekkort. Keze nyomán olyan a kicsiny lakás, mint a patika. A szekrény­ben szépen kivasalva sorakoznak a lepe­dők, a többi ruhaneműk. Székek a konyhá­ban, kanapé a fal mellett, virág a vázában, mind ott található, ahol annak helyét a jó ízlés kijelölte. Ö azonban a jó háziasszony módján mégis szabódik. — Jaj, ha tudom, hogy jönnek... De nem kell félre nézni, a falak frissek, szép festményekkel körülag­gatva, takarók, apró nippek, minden a he­lyén. Nem a művész, a szeretet itt a lak- berendező. És jönnek ezekben a napokba« mások is, a tanács képviselői, a Vöröskereszt, virág­gal az úttörők. Tisztelettel hajtanak fejet» egy sokat látott és próbált asszony előtt. Mosolyával még sokaknak nyújt biztatást, az öt unokán, a nyak: dédunokán, a hat ükunokán kjwl «I. E. Hosszabb ideig árusítja a posta Bélyegkibocsátási irányelvek A Wagyarr Posta elnöke — a bélyeggyűjtők igényeit és a külföldi bélvegkereskedelmi szempontokat figyelembe vé­ve — a VH. ötéves tervidő­szakra megállapította a bé- lyegkiboesátás irányelveit. Az előző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva csökken a kiadott be tyegek darabszáma, de — ■a postai tarffáváltozásoikra figyelemmel — növekszik az évente kibocsátott bélyegek forintösszege. Mind az alkalmi, mind a motívumbélyegeket az eddi­ginél hosszabb ideig árusítja a posta. A bélyegek témái­nak kiválasztásával és a terv­rajzok elbírálásával tanács­adó jelleggel foglakozó bi­zottságban nőtt a művészeti szakemberek száma és a bi­zottság nyomdai szakértővel is kiegészült A bélyegek iránti érdeklődés felkeltése érdekében a posta egyes el­sőnapi borítékokba a bélyeg kiadását, annak témáját szak­szerűen ismertető betétlapo­kat helyez el. Újabb hat fejezet Velünk élő történelem Pontos cím. Keresve se le­hetne találni jobbat Már ak­kor ez volt a véleményem, amikor tavaly a televízió el­kezdte sugározni az első szé­riát. Persze, akkor még mi, nézők nem tudhattuk, hogy bár éppenséggel sejthettük volna — a Velünk élő törté­nelemnek folytatása lesz. A tavalyi hét rész hazánk leg­utóbbi történetének négy év­tizedét ölelte át, míg a most elkészült hat — noha az alko­tók vallják, hogy még min­dig nincs egészen kész a do- kumentumfilm-sorozat — 1956 októberének és novemberének drámai eseményeit tárja a néző elé. Voltaképpen tizen­három nap tragikus, érthető és érthetetlen történéseit. A sorozat első részét csü­törtökön este láthattuk „Aki magyar, velünk tart!” címmel. És aki látta, az tudja, arról az említett tizenhárom napról szól a sorozat, amely ellenfor­radalomként vonult be or­szágunk legeslegújabb törté­nelmébe. M álrag Mihály rendező-ope­ratőr, Berecz János és Rad- ványi Dezső szerkesztő — ta­pasztalhattuk az előzetes saj­tótájékoztatón — jól tudja, hogy sorozatuk nagyon sok polémiát fog kiváltani. Lesz­nek olyanok, akik keveslik a látottakat-hallottakat, vagy akik inkább sokallják. S akadnak majd olyanok, akik saját személyes emlékeikkel tesznek összehasonlítást, vagy, akik olvasmányismereteikre hivatkoznak. És nem elhanya­golható azoknak a száma sem, akik keveset hallottak, tudnak a történtekről, érthetően, hi­szen csak utánuk születtek. Aligha tévedek, ha kijelen­tem: nagyon jól sikerült a so­rozat első része, amit már lát­hattunk. Éppen azért, mert érthetővé teszi az akkori vi­lágot, s tényszerűen, érdeke­sen és igazan mutatja be azt. Az „Aki magyar, velünk tart!” egyetlen nap króniká­ja. Jelenti a rádió: október 23-a, Gyöngyi napja van. Az egyetemisták, a Petőfi Kör értelmiségijei felvonulásának, az ellenforradalomba való át- csapásának napja. Ennek a fájdalmas folyamatnak a me­netét tárja nézői elé a film. Archív anyagok, fotók, hír­adórészletek és írásos doku­mentumok, a résztvevők, a szemtanúk, az egykori politi- ka-sok és a történészek segít­ségével. Mindezek együttesé­ből rajzolódik ki a kép, amely annyi év távolából is meg­döbbent, felkavar, gondolko­dásra kényszerít. Kusza és zavaros a helyzet, amit hitelesen érzékeltet a film. Megtudhatjuk például, hogy a nép bizalma megrop­pant a korábbi párt" és állami vezetés iránt. A Politikai Bizottság kapkod, egymással csatázik, s el­lentmondó rendelkezéseket ad ki. Marosán György, Apró Antal, Piros László belügy­miniszter, Hegedűs András miniszterelnök, majd helyet­tes szavai jól érzékelteti. S az események gyorsan ha­ladnak. A Bem-szobornál, Bu­dán szinte már senki sem hallgat Veres Péter szavaira. Ekkor már nem él a műegye­temisták csatárlánca, amely az illetéktelen, idegen elemek kirekesztését hivatott vodtgar rantálni. S Bohó Róbert egye­temi oktató, aki a felvonulók jelszavait hangosbeszélőn kür­tölte, kénytelen beismerni: új jelszavak kaptak lábra, és ha­tottak. Köztük a demagóg, mindenre felhasználható: ..Aki magyar, velünk tart!” Valaki kitalálja, menjenek a rádió­hoz, foglalják el... Este kilenc órától szórvá­nyos lövésekkel elkezdődik az ostrom. Nemsokára halott is lesz. Az első. A filmen ez Ma­gyar László tiszt, más szakértők szerint Kovács László, a poli­tikai tiszti iskola tanára. El­döntése a történészek dolga... Éjfélkor, a hírek után be­szünteti adását a rádió, s el­nöke, Benke Valéria határoz-: fehér zászlóval a kézben —- egyik munkatársával — ki­megy a tömeg közé. S ezzel vége az első résznek. A második rész október 24- én hajnalban kezdődik és 29_e estéjéig tart. A harmadik rész október 80-án a Köztársaság téri eseményeket idézi no­vember 6-ig. amikor Kádár János, a Parlament elé érke­zik. A negyedik rész — emlí­tettük — összegzés és magya­rázat. Az utolsó két fejezet a rendteremtéstől a konszolidá­ció küzdelmein át napjainkig vezeti el a nézőt. Velünk élő történelem. Az előző sorozat bekerült a párt­iskolák oktatási anyagába, megismételte a televízió. Nem nehéz megjósolni az új soro­zat gazdag utóéletét sem. Mert látnunk és tanulmá­nyoznunk kell, hogy tisztán lássuk helyünket, teendőinket. Most és mindenkoron! Sotyr* Lász*» Pályázat külföldi egyetemi tanulmányokra A MűvefBÖféÁ Mrrúsztérítím az 1987/88-as és az 1988/89-es tanévre külföldi egyetemi ta­nulmányokra nyilvános ösz­töndíjas pályázatot hirdet az alábbi szocialista országokba: Bolgár Népköztársaság Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság, Kínai Népköztársaság, Lengyel Népköztársaság, Né­met Demokratikus Köztársa­ság, Román Szocialista Köz­társaság Szovjetunió. Külföldi egyetemre csak azok a 25 évesnél fiatalabb, nőtlen, illetve hajadon ma­gyar állampolgárok; pályázhat­nak, akik hazai gimnázium, vagy szakközépiskola IV. osz­tályos tanulói az 1986^87-es tanévben, vagy ugyanebben a tanévben a választott szak­nak megfelelő egyetem, főis­kola elsőéves hallgatói, il­letve üzemben, vállalatnál dolgoznak, s érettségi bizo­nyítvánnyal rendelkeznek. A választható szakokról, a jelentkezés módjáról, a felvé­teli vizsgákról, az ösztöndíja­sok juttatásairól a Művelő­dési Minisztérium pályázati felhívást hirdetett meg. Ezt, illetve a jetersfkezési kapókat valamennyi középiskola, fel­sőoktatási intézmény, vala­mint a megyei, illetve a ke­rületi tanácsok művelődési osztályai, a pedagógiai inté­zetek, továbbá a külföldi kép­zésben érdekelt szakminisz­tériumok és főhatóságok meg­kapták. A külföldi ösztöndíjra a jelentkezéseket 1986. decem­ber 5-ig kell benyújtani a pályázati felhívásban közzé­tett feltételek szerint. A fel­vételi vizsgákat 1987. január végén tartják. A per eldőlt a fal reped Óvakodik az ember egy jog­erősen elbírált per után véle­ményt mondani. Különösen, ha kötetnyi irat kerül az asz­talára, amely mind a per so­rán született, meg sem kísé­relheti, hogy az igazság baj­nokának feltüntetve önmaga alkosson a jogerős ítélettől merőben eltérő véleményt. Ez esetben sem erről van szó, még akkor sem, ha nem maradhatunk meg az ügy puszta tényeinek ismerteté­sénél. Természetes az ember ott­honteremtési vágya. Kivá­lasztja a környezetet, la­kást, szobákat, kényelmes, biztos helyiségeket tervez, aztán építkezik, vagy építtet. Így voltak ezzel Cseh Ist- vánék is. Telket vettek Sal­gótarjánban, Baglyasalján, az Erkel utcában, 1967-ben. A 200 négyszögöles építési telek 10 ezer forintba került. Néhány nap múlva már ke­zükben is volt az építési en­gedély, rövidesen kivitelezési szerződést kötöttek egy salgó­tarjáni építőszövetkezettel, s alig telt el négy hónap, el­készült a családi ház. Kilenc év múlva néhány helyiségből álló toldalékot építettek a házhoz. Szabály- szerű tervvel, engedélyezés­sel. Eltelt 15 év, s az épület megrepedezett, állaga napról napra rohamosan romlott. És mivel az ember biztonságos lakhatását nem másfél évti­zedre tervezi, meglepődik, megijed. Levelet ír hát az építőkhöz, a tanácshoz. Tud­ni akarja, mi történt a házá­val, ki és, hogyan javítja ki a hibákat. „Természetesen” mindenki elzárkózik. Ki vál­lalna önként felelősséget, hi­szen a házfalak repedésének oka nem tisztázott, nem egy­értelmű? Mi következhet ekkor? Tegyen igazságot a bíróság Cs»h Istvánék 1983. január­jában be is nyújtják kerese­tüket a bíróságra; javítsa ki a hibát vagy fizesse meg a kárt az építő, és feleljen a te­lek eladója is, ha építésre nem megfelelő telket adott el. A per során aztán felmerül, hogy ez a baglyasaljai terü­let alábányászott rész. Kide­rül, hogy a telkek kialakítá­sára nem készült annak ide­ién rendezési terv, hanem Baglyasaljának ezen a részén telekkiosztási vázrajz szerint értékesítették a telkeket. S ha már e kérdések is napvi­lágra kerültek, beavatkozó' ként a per résztvevője lesz a bánva és a tanács is. Folyik a per. „A repedések olvanok. hogv majdnem átfér rajta a kezem” — állapítja meg az ügy első szakértője. Aztán következik több szakvélemény is, ami keresi a házfalak repedésé­nek okait. Megcsúszott a ta­laj ? Tekinthető-e bányakár­nak? Elégtelen a telken a víz- elvezetés? Rossz volt az ala­pozás? Nem megfelelőek a ta­lajviszonyok? Megszületik az első ítélet, 1984 júliusában: a kivitelező szövetkezet javítsa ki a vá­laszfalak repedéseit, a ké­mény és a konyha padozatá­nak hibáit. A főfalak süllye­déséért azonban nem felelős az építőszövetkezet. Fellebbez mindkét fél. Ezek után a Legfelsőbb Bí­róság veszi magához az ügyet és elrendeli az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság felülvéleményezésének be­szerzését. S ismételten meg­hallgatja a városi bírósági el­járásában közreműködő há­rom szakértőt. Egyértelmű a Legfelsőbb Bíróság célja: megnyugtatóan tisztázni azt. hogy a lakóépületben bekö­vetkezett repedések és egyéb megh!básodások mivel hozha­tók összefüggésbe. Az 1985 novemberében megtartott tárgyaláson jogerős ítélet születik. Lényegében elfogadja a városi bíróság megállapításait: a lakóépüle­ten belüli károk az alap tö­mörítésével kapcsolatos hi­ányosságok miatt keletkez­tek. De a főfalak süllyedése miatti kárigényt elutasította a Legfelsőbb Bíróság is. Nem hozhatók összefüggésbe a per során elhangzott felvetések­kel, így a bányakárral, a ren­dezési terv elmaradásával, haem a felszíni vizek, és a tetőről lefolyó esővizek meg­felelő elvezetésének elmu­lasztását említi a kár okaként. Miután az írásba foglalt ítélet megérkezik, és építésre alkalmas az idő, a kivitelező­szövetkezet nekikezd a mun­kának, s augusztus 25-re ki­javítja a hibákat. Ezzel a per lezárult. & A fal azonban tovább re­ped. A járda, a kerítés be­tonalapja és a támfal is. — Vízgyűjtő katlan volt ez a terület, a dombokról erre jött le a víz — mondja Cseh Istvánná. Végigvezet a ház körül, mu­tatja az újabb hajszálreoedé- seket, a kisszobában, a kony­hában és a külső falakon. — Gondolkodtunk azon is, hogy alátalpalnánk a házat, de nem vállalja egyik kőmű­ves sem. Attól félnek, akkor megszaladna az egész épület. Megvan a pénz a fal külső pucolására is. de ki mer ne­kifogni?! És mit ér az. ha be­pucoljuk? Annyit, hogy nem látjuk egy időre, hogyan re­ped. Vitathatatlan, hogy a per, három és fél év múlva ered­ményt hozott, hiszen olyan de­formál ód ások is voltak a há­zon, hogy egyik-másik abla­kot, aj'ót nem lehetett csuk- ni-nyitni. Cseh Istvánná ag­gálya azonban ma sem szűnt meg: — Néha éjjel arra ébredek, hogy hallom roppan a fal. És, hogy esete nem egye­dülálló, ezt bizonyítandó, odébb megyünk pár házzal. Szirmai Jenő 11 évvel ezelőtt épített ide családi házat — Tavaly kezdett repedni a fal több helyen is, mosta­nában pedig már rohamosan nő a repedés. A biztosító nem fizet. Én pedig nem pereske­dem. Az egyik szoba sarkában hosszú, majdnem egycen- tis szélességű repedés van. Mindenki úgy hárítaná el a nagyobb veszélyt, ahogy tud­ja. Ömaga a ház egyik sar­kán most utólag másfél mé­ter mé'yre rakott betont s körbe támfalat, ezt két má­zsa betonvassal is erősítette. — Leginkább azt bosszant, hogy miért nem mondták az építkezés idején, hogy ne 80 centis, hanem másfél méteres alapot csináljunk. Vagy ha, kell, leástam volna az ala­pot géppel, két-három méter mélyre is. Ha előtte a tanács elvégzi a talajvizsgálatot, s azt mondja, csak ilyen ház mehet a telekre, azt mon­dom jól van. De nem mon­dott senki semmit. Cseh üstvánoé megmutat még néhány házat az Erkel út másik oldalán, ahol az ott lakók a repedések, süllye­dések okzta kár miatt mar nemegyszer rádolgoztak a házra... A pernek nem voltak tár­gyai ezek a házak. Idézet a felülvéleményezésből a kriti­kus baglyasi területtel kap­csolatban: „...a családi há- •as beépítéseknél — hason­ló szerkezet, hasonló anyag, azonos elvárások, azonos mes­terek, toldások stb. — na­gyon is gyakori lehet a nem jeieníős, de tömeges repedé­seknek és károknak a megje­lenése, amelynek a területen vélt bányászattal semmi kap­csolata nincs és nem is lehet.” Világos beszéd. Erre határozatában a Leg­felsőbb Bíróság is azt mond­ta: kellően megindokolt s valamennyi korábbi aggályt eloszlató. Megtekintve a helyszínt, a megrepedezett falakat, meg­értem viszont Cseh Istvánné és Szirmai Jenő bosszúságát És tudom azt is, hogy a fe­lülvéleményezést is lehet — ugyan már nem a perben — felülvéleményezni. (St érdeklődték meg, tő­lük hallottam: egy igen-igen komoly talajmechanikai és egyéb vizsgálat 400 ezer fo­rintba kerülne. De kinek van erre pénze? Mégis. Bizonytalan repedé­sek társaságában bizonytalan jav pba} Zscly András 4 NOCRÁO - 1986. október 18., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom