Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-17 / 245. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON... Hét végi betegek takarításban nagy szükség vot­Üótsági beszélgetés Nemzetiségiek jeladása ' K. MÁJUS ÖTA ÄPfT. ügyes ember, sok mindenhez ért, irigylik is az új soron so­kan: neki könnyű, maga húz­ta föl a falakat és még az ácsmunkába is besegített Mennyivel olcsóbb így — só­hajtoztak a környékbeliek, akik kemény forintokat fi­zettek ki a mestereknek. Az üj sor végén másodosztályú­vá nyilvánított faházpresz- ezóban gyakran összeülnek a középkorú építkezők egy-két sörre az inatszakasztó cipeke- dések után. Huszonéves alig akad közöttük, a többség jócs­kán túl a harmincon. Orszá­gos átlag házépítésben persze. A széles tenyerű pedagógus (Tiszi a szót: — Csak azt tudnám, ezek a kőművesek hogyan csinálják. Nemegyszer előfordult, hogy már csütörtökön reggel itt vol­tak, s még hétfőn is nyomták az ipart. — Nem lehetsz ennyire na­iv — pillant rá a negyvenen túli fejlesztőmérnök. — Ki­íratják magukat. — Egyszer még elhiszem, de kétszer-háromszor ? — Képzeld csak magad aa orvos helyébe. Fáj a gyom­rod. Megengedem, még feké­lyed is van. Kicsi, de van pa­pírod is róla. Mit tehet a dok­tor? Elhiszi, hogy nagyon fáj, gyógyszert ad és pihenést ja­vasol. Akkor fogod magad és megjelensz az ilyen balfácán építkezőknél, mint mi, és ha szakmunkás vagy, akkor egy mapra ezerötszáz-kétezer fo­rintot elkérsz. Szívfájdalom nélkül. Adómentesen. Hallgat az asztaltársaság. Nem tudják, hogy bár eszten­dőről esztendőre javulnak a munkakörülmények, mind egészségesebbek a csarnokok, műhelyek és korszerűsödik az egészségügy, minden intézmé­nyével, az ország egyre bete­gebb. Hat évvel ezelőtt 7.8 mii- tiárd -forintot fizettek ki táp­pénz címén hazánkban, ta­valy már kevés híján tizmih liárdot! Kétségkívül nőttek ez alatt az idő alatt a bérek, s így annak hetvenöt százalé­ka is magasabb, de a növe­kedés akkor is döbbenetes! Megyénkben még riasztóbb a kép. Míg 1980-ban 139 millió, tavaly már 211 millió forint volt az így kifizetett társada­lombiztosítási összeg. A növe­kedés öt esztendő alatt 52 szá­zalék! KI VITATNA, hogy a be­tegeket meg kell gyógyítani? Azt bizonyára sem a széles tenyerű pedagógus, sem a fej­lesztőmérnök, sem az eszter­gályos. De vajon föltűnt-e egyiküknek is, hogy az iri­gyelt K. furcsa módon, gyak­ran dolgozgat már péntek reg­gel a házán? Amikor pedig éppen tanult szakmájában, az építőipari szövetkezetnői kel­lene „termelnie”. Hogyan si­kerül neki ez a trükk? Hol betegállományban van has­menéssel, influenzával, náthá­val, hol meg „csúsztat”, vagy egy-két nap szabadsággal hosz- szabbítja meg hét végéjét. A háznak föl kell épülnie. Ez K. személyes érdeke, de vall­juk be, érdeke az államnak is, hisz (gy egy polgára lakás­gondja megoldódik. Csakhogy szaporodnak az ilyen hét végi betegségek, szabadságok. Egy NEB-vizsgálat kimuta­tása szerint a hét első három napján országosan és megye* szerte is egészségesebbek va­gyunk, de csütörtökön megsza­porodnak az orvosi várószo­bák látogatói. A termelőszö­vetkezet elnöke tudja, hogy a tagok közül kinek van mál­nása (már csak azért is, mert az illető a tsz pénztáránál ve­szi föl a megérdemelt tízez­reket a fölvásárolt gyümöl­csért), de vajmi keveset törő­dik azzal, hogy éppen abban a két hétben — már eszten­dők óta — betegszik meg az egyébként kifogástalanul dol­gozó traktoros. Jobb esetben szabadságot kér, pedig a bé­na munkabírására, szakértel­mére. Ugyancsak NEB-vizsgálat bi­zonyítja, hogy enyhén szólva is hiányos a betegellenőrzés, ritkán büntetik, állítják pel­lengérre a „hamis” betegeket, a táppénzcsalókat. Egyelőre illúzió abban hinni, hogy min­denkiben oly’ erős lenne a közösségi érzés, ami az egyéni hasznot a népgazdasági elé helyezné. A dolgozók nagy többsége munkahelyét valóban munka­helynek tekinti; annak, ami: a mindennapi kenyeret, a tisztességes élet pénzforrását biztosító intézménynek, válla­latnak. De az említett milliárdokban nem csekély takarékosság rej­lik. Tehet ezért az orvos, a munkahelyi vezető. (Utóbbi főként azzal, hogy a körzeti és üzemorvosok jelzéseit ko­molyan veszi. Ők ugyanis gyakran készítenek följegyzést a notórius betegekről, a lista odakerül az elnök, vagy igaz­gató asztalára, csak hát...) Ha tudniillik a tízmilliárd fo­rint mögött meghúzódó táp­pénzesnapoknak csak egy ré­szét töltenék aktív — való­ban AKTÍV — munkával a hét végi betegek, akkor köny- nyebben mozdulhatna a nép­gazdaság is előbbre. A HÍREK SZERINT kor­mányzati intézkedések szület­nek hamarosan az áldatlannak tetsző helyzet megoldására. Igaz, jogszabályok és határo­zatok eddig sem tekintették ezt a területet fehér foltnak, csak épp — mint annyiszor — a végrehajtás „fogaskere­kei” közé csúszott némi ho­mok... Ha addig nem, akkor talán majd kiderül: a csü­törtöktől hétfő reggelig ágy­nak esett derék dolgozó nem csupán e „szabadság” alatt képes tisztességes teljesít­ményre. Talán meg sem kell vámunk ezeket az intézkedé­seket...? II. Z. Nógrád megye huszonnégy településén élnek nemzetisé­giek, legnagyobb számban Rét* ság vonzáskörzetében. Nem­régiben — a 20. Nógrád me­gyei nemzetiségi találkozó be­fejező programjaként — el­méleti tanácskozást tartottak Rétságon, Történelmi alapok címmel, Németh János, a he­lyi nagyközségi tanács műve­lődési osztályának munkatár­sa akkori referátumában a rétsági „nemzetiségi műhely” feladatát és a benne rejlő le­hetőségeket ismertette. A kor- referátum folytatásaként be­szélgetünk most vele. — A konferencián — Kon­dor Bélát idézve — mondan­dójának célját a nemzetiségi műhellyel kapcsolatban a jel­adásban határozta meg... A jeladás szándékában ré­szünkről olyan sokszálú igény fogalmazódott meg, amelyben az a felismerés összegződött, hogy mindazokat a tevékeny­ségformákat, amiket nemzeti­ségi művelődés, hagyomány- ápolás és a közösségi lét fej­lesztése érdekében hívtak élet­re, egységes szervezeti keret­be kapcsoljuk össze. Ezeknek a törekvéseknek közös fogla­lata a rétsági „nemzetiségi műhely”. • — Abból ítélve, hogy a ta­lálkozó az idén már a felnőtt­kort jelző küszöbhöz ért, úgy tűnik, az érdeklődés nem csök­kent, hanem — a résztvevő együtteseket és az érdeklődők számát tekintve — növekedett az évek során. Hogyan sike­rült két évtizeden át az ér­deklődést ébren tartani? — A következetes és lel­kes munka eredményeként, az elültetett mag a múló idővel szépen gyökeret eresztett, és a nemzetiségi kultúra helyi megjelenési formái a nemze­tiségi találkozók körül látvá­nyosan gazdagodtak. Képző- művészeti kiállítások voltak Rétságon és Bánkon, ame­lyek a nemzetiségi népművé­szet, de az autonóm művészeti alkotómunka bemutatására is vállalkoztak. Rendszeresek let­tek a barátsági estek. Előadá­sokat is tartottak szép szám­mal, a legkülönfélébb téma­körökből. De említhetném az öntevékeny művészeti csopor­tokat is. — Tartalmi, formai válto­zások is bekövetkeztek. Mi­lyen területen? Az 1984-es esztendő minő­ségi változást hozott. A jelen­tősebb beruházások is ekkor valósultak meg, mint a vízi­színpad, a tókörnyék rende­zése. Bemutatók, gálaműso­rok kaptak itt helyet és ab­ban az évben országos elmé­leti konferenciát is tartottunk a nemzetiségi kutatások té­maköréből. Ekkor vált a ren­dezők igényévé az átgondolt tervezés. Elkészült Bánk kö­zéptávú kulturális program­ja, a rétsági elméleti tanács­kozás középtávú terve. — Hogyan fogalmazná meg a „műhely” célját? — A „műhelynek” alapve­tően hármas funkciója van: a hiteles anyaggyűjtés, a feltá­rás-rendezés és a gondozás. S beletartozik a nemzetiségi kul­túra terjesztésével foglalkozó értelmiségiek mozgósítása, vaJ lamint a kapcsolattartás, a nemzetiségi lakosság helyzeté­vel foglalkozó megyei és or­szágos szervekkel. — Milyen a realitása etrí nek? — Célunk, létünk mostani szakaszában a helyes arányok érzékelése és értékelése. Álta­lánosságban — szeretnénk az itt élő nemzetiségi lakosság anyanyelvi, nemzetiségi ra­gaszkodásának elősegítésében, tartalmassá tételében éppúgy közreműködni, mint a széle­sebb értelemben vett nemzeti­ségi kérdéskör, a „dunatáji kö­zös sors” jelenkori folyamatai­nak a szemlélésében, az érdek­lődők számára a közösségi al­kalom biztosításában. Nem vagyunk kutatóintézet. Nem lehetünk politikai döntéshozó szervezet, miként nem lehe­tünk — egyetlen kérdésben sem — megalapozatlanul „lép- tékvesztők”, önmagunk múlt­jának ártó karikírozása nél­kül. Egy területen azonban mindenképpen van mondani­valója, példamutató szándé­ka a rétsági nemzetiségi „mű­helynek”, ez pedig olyan —, ha tetszik, közművelődési — megújulási, felfrissülési aka­rat, amely képes összefogni szűkebb érdeklődési terület gyakorlatában ható, valós igé­nyeket, a politikai támogatást és a spontán érdeklődést, aa öntevékenység . energiatartalé­kait”. Félreértés ne essék: a „műhely” nem valamilyen ku­riózum, hanem egy sajátos kö­zösségi, közművelődési forma szervezeti kerete. — tuza — Gyermekszínházi előadások megyénkben Valutát takarít meg az Univer Kisszövetkezet Néhány kiló mesterséges zeolit Nagy figyelmet fordítanak a kicsik szórakoztatására Nógrád megye — főként — gyarmaton, Rétságon. Ka­na gyobb településein ebben a színházi évadban is gazdag választékot kínálnak a köz­művelődési intézmények me­sejátékokból és bábelőadá­sokból. Átlapozva a progra­mokat. úgy tűnik, hogy még a tavalyinál is bőségesebb, változatosabb, igényesebb a kínálat. Ez mindenképpen an­nak a helyes felismerésnek és egyre erősödő gyakorlat­nak a következménye, hogy a színházi ízlésűomáláist a lehető legfiatalabb korban kell elkezdeni az élmények tudatosain megtervezett ada­golása révén. Elvétve már szeptemberben és október első felében is tar­tottak gyermekszínházi bemu­tatókat — például Balassa­rancssagon —, de az igazi „nagyüzem” csak ezekben a napokban kezdődött. Magyar - nándorban csütörtökön az Állami Bábszínház vendégsze­repelt. pénteken a salgótar­jáni József Attila Művelődé­si Központban a Meseszínház mutatkozik be. A társulat az Aladdin és a csodalámpa című játékkal szórakoztatja, két előadásban az óvodásokat. A pásztói Lo­vász József Művelődési Köz­pontban a Hököm Színpad október 22-én vendégszerepei az Ali baba és a negyven rabló című mesefeldolgozás­sal. Bujákon a Meseszínház október 27-én A csodakarikóst adja elő. A színházi évad néhány to­vábbi érdekességére az alábbi­akban hívjuk fel a figyelmet A megyei művelődési központ­ban november 14-én, a Har­lekin bábegyüttes a Hófenér- ke című produkciót mutatja be, mind óvodásoknak, mind kisiskolásoknak. A Népszín­ház december 4-én. a Hárem szegény szabó legényt kínál­ja. s egy nappal később a Bumm-bele Cirkusz előadása látható. Kacor király története kínál élményt november 26-án. Ma- gyamándorban. A karancssá- gi gyerekek decemberben a Ttwasztünd érnek tapsolhat­nak. A bátonyterenyei körzeti művelődési házban november 20-án. a Szergej és az istálló- mester című produkciónak tapsolhat a közönség. Jól mégy az Univer Kisszö­vetkezetnek — egyesek sze­rint túlságosan is jól. A kis­szövetkezet emberei erre vi­szont azt mondják: dolgozza­nak mások is oly csekély ap­parátussal, mint ők, s majd akkor nekik is több marad. Most már ötödik esztende­je. hogy a korábban tubusos ízesítőkről ismert néven a piacra lépett az új gazdálkodó. Jókor, hiszen válogathatott azokban a munkákban, ame­lyek a kisiparos számára nagy falatnak bizonyultak, a vállalatok viszont kicsinyelték. S. noha vállalkozási árban mind a vállalatoknak, mind más szövetkezeteknek alája mentek. így is jócskán jutottak jövedelemhez. Üjabhan viszont azt hallani a salgótarjáni Somogyi úti központ felől, hogy önálló ter­Új falazóelem Korszerű falazóanyag-gyár­tó gépsor szerelését kezdték meg a Debreceni Építőipari Szövetkezet Poligon-üzemében. Az osztrák gépsorhoz lízing­szerződéssel jutottak hozzá, s a tervek szerint november vé­gén indul az üzemszerű ter­melés. Az új, Habisol—3d nevű falazóblokk minden te­kintetben megfelel a január elsejétől érvényben levő hő­technikai előírásoknak: kö­penye keramzitbetonból ké­szül, az üregeket perlitbeton- nal töltik ki. Évente hétszáz családi ház felépítéséhez ele­gendő falazóanyagot gyártanak belőle. Hajdú-Biharban eddig nem készítettek a hőtechnikai előírásoknak megfelelő falazó­anyagot. így a .szállítási költ­ségek drágították a magán­erős építkezéseket. Különböző típusú munkavédelmi kesztyűk gyártásával is foglalkozik a salgótarjáni Sál gó Cipőipari Ktsz. Faragona Antalné — képünkön — naponta mintegy négyszáz pár kesztyűt szab méretre. —RT— mék után kajtat a kisszövet­kezet. sőt, talán meg is lelte már. De vajon, miért fog koc­kázatos vállalkozásba olyan gazdálkodó, amelynek az ed­digi tapasztalatok szerint anél­kül is jó sora van? — Eddig valóban nem volt okunk panaszra — válaszol Ambrus Imre, a kisszövetkezet elnöke. — A nekünk való munkák úgyszólván az utcán hevertek. A piaci helyzet azonban egyre rosszabb, s a kedvezőtlen saéljárásban most már mi is kezdünk fázni. Minden megbízásért meg kell küzdeni, és a siker akkor sem biztos, ha mi ajánljuk a leg­alacsonyabb árat. Kell. hát egv saját termék, vagy olyan jövedelmező szolgáltatás, amelyre hosszabb távon is számítani lehet. Ügy tűnik, megtaláltuk, s most minden vagyonúnkat egy lapra tesz- szük fel. Ezen a „lapon” egyébként ez a név olvasható: szinte­tikus zeolit. E dallamos nevű anyag azt tudja, hogy saját súlya egyharmadának megfe­lelő vizet köt le a levegőből. Ott használják hát. ahol e szárító tulajdonságra van szükség. Hungaropan üveg közé teszik, hogy ne párásod- jon be, dízelüzemű moto­rok légtisztító aggregátjába. hűtőszekrényekbe helyezik, de a Biogal Gyógyszergyárat is érdekli a zeolit. mint hordozó- anyag. Gazdasáigunk eddig Svájc­ból. az NSZK-ból. illetve az NDK-ból vásárolta a szinte­tikus zeolitot. noha néhány éve nálunk is szabadalmaz­tatták az előállítási eljárást. — Mi telíesen véletlenül hallottunk arról, hogy jó vol­na forintért is a szintetikus zeolit — mesélj tovább a szto­rit Ambrus Imre. — Megke­restük a szegedi egvetem oro­KOGKAD - 1986. fesszorét, dr. Fejes Pált, hogy kedvünk volna szabadalma hasznosítására, sőt. talán pén­zünk is annyi, amennyi egy kis üzem összehozásához kelL Ezután már gyorsan követ­ték egymást az események. Az átadott receptúra alapján a STÉSZ telephelyén dr. Do­bos Gábor síküveggyári ve­gyészmérnök irányításával kísérletképpen előállították a zeolitot. Következő lépésként sikerült olyan olcsóbb alap­anyagot találni, mely másutt hulladéknak minősül, s a zeo­lit kilóját tíz forinttal teszi olcsóbbá. Most mindössze néhány kiló mesterséges zeolitja van a kisszövetkezetnek. Űjabb lé­pésként Pár mázsát állítanak elő, hogy leendő partnereik a gyakorlatban is kipróbálhas­sák. S. ha megfelel, úgy, mint azt az univeresek remélik, kezdődhet az üzem építése! — Használtan vásárolt be­rendezésekkel kezdenénk, ad­dig azok is megteszik, míg beindul a bolt — mondja az elnök. — A hazai tapasztala­tok azt mutatják, hogy amint egy termék sínre kerül, már tőkéstársak is akadnak. Jog­gal bízhatunk tervünk támo­gatásában, hiszen keményva- lutát takarítunk meg az or­szágnak. Ezzel a jelenleg 102 fős kisszövetkezet olyan útra lép. melyen hazai lábak nem ta­postak még. A kockázat két­ségtelen. hiszen, mint min­den újba, bele is lehet bukni. Csakhogy, a várható eredmény sem ígérkezik csekélynek: a kisszövetkezet kollektívája nemcsak egy egészen új nevet írhat saját kezevonásával a magyar terméklista végére, hanem egyúttal jövőjét is hosszabb távra bebiztosíthat­ja. — szendi — 17„ péntek J}

Next

/
Oldalképek
Tartalom