Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-15 / 243. szám

€3 €5&nl€orr@;p&aS

Jó ütemben végzik megyénk termelőszövetkezeteiben a cukorrépa ásását. A szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetke' zet az idén hatvanhét hektáron termesztett cukorrépát, amelyet a selypi cukorgyárnak szállítanak. Felső képünkön Heizer Zoltán a cukorrépa kiszedő géppel ássa a termést. Az endrefalvai termelőszövetkezet a cukorrépafejet és az ásásnál visszamaradt répaszeleteket is hasznosítja. A Kubák- dűlőben az idén száz vagon silót készítenek belőle — alsó képünkön — ahol Deák András és Bartus Róbert dolgoznak.-RigóSzázötven tonna szamóca- és málnadzsemet indítottak útnak a Nógrád megyei Dré- gelypalánkról Kanadába. A Szondy György Termelőszövetkezet árujának egy részét a kanadai megrendelő az Egyesült Államokban értékesíti. A most elindított szállítmány a tsz első amerikai megrendelésének realizálása; előzetes megállapodás értelmében ez a mennyiség jövőre legalább hat-hétszáz tonnára emelkedik. A bővülő és tartósnak ígérkező kanadai kapcsolat megteremtését elősegítette, hogy a drégelypa- lánki közös gazdaság saját szamóca- és málnatermesztő bázissal rendelkezik, ezért a megrendeléseket másoknál gyorsabban és kiváló minőségű friss gyümölcsből elégítik ki, a dzsemet pedig a vevő kívánságára a kanadai szabványnak megfelelő re- ceptűra szerint készítik. A dzsemgyártó sor a Nógrád Megyei Közös Gazdaság Gyümölcsfeldolgozó Üzemének legújabb részlege, amelytől évente legalább 50 millió forintos exportforgalmat várnak.

Korszer!

szOTswItattp

Megkezdődött az ostffyasz- szonyfai Petőfi Termelőszövetkezet fél év alatt korszerűsített és mintegy száz férőhellyel bővített Miezres szarvasmarhafelepének betelepítése. A tervek szerint tejelő tehenészetük szaporulatából, illetve vásárolt üszőkkel az év végéig töltik fel az osztrák gyártmányú fejőházi berendezésekkel felszerelt, s technológiájában is megújult telepet.

MsfBssstjKsssssssJtsssjvsssy/rssssssxfsj/sssssr/ssssssjsss/s/ssssssssssssssss/sssA/ssssMjrrjsssssssArjvmsíjitssssrssfssssrxsyzrs-,

llláncflori titok__?

Wyiteún vottak taktikai okai fc annak, hogy a megye tér. melöszövetkezetei az idén kevesebb nyereséget terveztek, mint tavaly. A Magyarnándo_ ri Átlami Gazdaság nem így tett, pedig őket is inthette volna óvatosságra a könnyen változó szabályozó, a növekvő elvonás. „Hatszázalékosok akarunk lenni” — tűzték ki maguk elé a célt a korábban többször szaputt mezőgazdasági nagyüzemben, azaz, el akarják érni, hogy árbevételüknek hat százaléka legyen az idei nyereség. Ez húszmillió forintot jelent.

•ír

A kerffletvezetők kilenc órakor már ott ülnek az ebédlőben a szokásos, havi megbeszélés kezdődik. Molnár István termelési igazgatóhelyettes előtt vaskos paksaméta, a számítógép „írta” könyv, amelyben minden kerületről minden lényeges mutató szerepel. Havonta ellenőrzik, hogy a tervezett és a valóságos számok milyen közel állnak egymáshoz, s ha nem, akkor miért.

Horváth Gyulának, a kertészet vezetőjének nem sok mondanivalója akad. A fiatalembernek csupán egyetlen kérdést szegeztek: miért szaladt el a javítóműhely költsége?

— Nőtt az anyag- és bérköltség, a gépek műszaki állapota rossz, javítani kellett mindenképpen. A bérek? Most, hogy itt a szezonja az almának, nem nyolc órát dolgoznak az emberek és nincs szombat-vasárnap. Mindenképp túllépjük a tervezett bérszínvonalat. Viszont lesz mögötte eredmény, megvan hát a fedezet.

— Gond lesz az értékesítéssel — szó? közbe valaki. — Telített a piac, most. akinek léüzeme van, az a saját almáját dolgozza föl. Prizmáz- záfok a léalmát, nincs más megoldás, mert nem lesz gon- gyöte&l

Jó ez a megoldás? — kérdezi a termelési igazgatóhelyettes.

— Nem, csak kényszer! — vágja rá rögtön Horváth Gyula.

— Van márs?

— Nincs.

— Akkor ezt csináljátok?

A szügyi kerületvezető már

több kérdést kap, az ő területét jelentő oldalakon sok a kérdőjel. Nem is nagyon tud válaszolni, fölkészületlen.

— Mikor kaptátok meg a számítógépes anyagot?

— Pénteken — feleli a szakállas kerületvezető, Nánai Gábor. Ma hétfő van, így nem is készülhettem föl kellőképpen. A föltett kérdések egy részére megpróbálok azért válaszolni.

•it

— Nem volt bátorság tartani a húszmilliós nyereségtervet?

— Nem. — felel röviden Molnár István, a gyönyörű antik íróasztal mögé telepedve. — Be akarunk lépni a hat- százalékosok közé. És ez bennünk van. A tehenészetünk pár esztendeje még háromezer litert sem produkált, az idén az öt és fél ezer liter a cél.

— Egy nagyon korszerű telepen ez nem is lehetetlen.

— Hitelből készült a szakosított telep, megfizettük az árát. Személycserékre is sor került. Korszerűsítéssel javítottuk a sertéstelepen az optimális tartási körülményeket, az idén már nem termel veszteséget! Megváltunk a gazdaságtalan ipari tevékenységektől. viszont az idén lépett be a kábeldobgyártás, amitől sokat várunk.

— A szélnek eresztett emberek?

— Nem kellett szélnek ereszteni senkit, a megszűnt tevékenységekből a fölfutókba léptek át. Kétségtelen, egy nagy vizsgálat . után kimutatták, hogy túl sokan vagyunk az elvégzendő feladatokhoz. Százzal esőkként a létszám, ez Is javította a hatékonyságot. Volt, aki maga ment el, volt, akit küldtünk, sokam elérték a nyugdíjkort Bért is emelhettünk, hiszen akkor még bértömeg-gazdálkodás volt. Most viszont bérszínvonal...

— Kevesebbet hozott a gabona.

— Va tóban. Viszont tofctb termett különféle gyümölcsökből, szilvából például harmadával, de álmából is száz vagonnal lesz több várhatóan a termés a tervezettnél. Ezek a kultúrák jól tűrték a szárazságot, igaz, ebbe a hosszúhe- gyi technológia is besegített Kitűnő a termés napraforgóból is.

— Épp csökkenőbe» a napraforgóolaj világpiaci ára.

— Ez csak jövőre érint bennünket, a leszerződött mennyiséget elvitték tőlünk a bácsalmásiak. összességében tehát mindenképpen képesek vagyunk a húszmillióra, ez a véleményem.

— Ezek a havi közös gondolkodások is segítenek ?

— Hogyne. Azonnal megtesszük a szükséges lépéseket, ha valahol gond támad. A tíz kerület önelszámoló, tehát egyenként és összesen is érdekeltek a tervek teljesítésében.

— Létezik egy nívódíj itt, igaz?

— Igaz. Szeretjük a búzát. Amelyik kerület a legjobb termésátlagot produkálja. azé a nívódíj és persze, némi pénz is.

— Az idén?

— A borsosberényiek ötvenöt mázsája érdemelte ki a nívódíjat.

— Nincs tehát titok?

— Miért lenne? Kialakult a termékszerkezetünk, szigorúan ügyelünk a technológiai fegyelemre, ésszerűen csökkentjük a költségeket. Állandóan odafigyelünk magunkra. A háromnegyed évi mérlegünk azt mutatja, hogy meglepetés nem érhet bennünket.

H, „

Nemes János 9 svacmzms cikksorozata ATC&V&tetilKM VISA

13 Az értelmiség és a kulturális politika

konszolidálódás legbonyolultabb feladata az

értelmiség megnyerése és egy hatékony kulturális politika megteremtése volt. Minthogy a kulturális életben a jobboldali erők november 4-e után is nagy aktivitást fejtettek ki, s erre az értelmiségi szövetségekben (írók, művészek, újságírók szakmai egyesületeiben) megszerzett legális politikai hadállásaikat kihasználták, 1957 január közepén ezek működésében a kormány rendeletileg felfüggesztette. Ezután ellenforradalmi szervezkedés címén több írót, újságírót letartóztattak és elítéltek- A burzsoá és revizionista befolyás az értelmiség soraiban tndta legtovább megtartani erős pozícióit, és amikor ez fokozatosan gyengült is, még sokáig passzivitás jellemezte e köröket.

Ilyen körülmények között különösen fontos volt, hogy milyen elvi alapon és miféle módszerekkel lát hozzá a pártvezetés ahhoz, hogy előrelépjen. Az első, ami szembetűnő volt — mert merőben különbözött az értelmiségi és kulturális politikában is addig megszokott szektás módszerektől —, hogy miközben a politikai vezetés türelmes volt és messzemenő tapintatot tanúsított, az elvekben sziklaszilárdnak mutatkozott. Még a szellemi élet legnagyobbjait, a legtekintélyesebbeket sem udvarolta körül, ha valamit ellenségesnek vagy a szocialista eszményekkel ellentétesnek, illetve poltikai szempontból elfogadhatatlannak tartott, azt nyíltan szemébe mondta az ellenzékies- kedő vagy vitapartnernek. Találóan formulázta meg ezt a szilárd elvi magatartást Kállai Gyula, a párt Központi Bizottságának akkoriban e területért felelős titkára „A múltban gyakran előfordult, hogy akivel együttműködtünk, azt nem bíráltuk, akit pedig bíráltunk, azzal nem működtünk együtt Tudatában kell lenni annak, hogy az értelmiséget elsősorban nem anyagi és erkölcsi juttatásokkal lehet megnyerni. A kölcsönös bizalom csak eüvi alapon fejlődhet ki, amely nem nélkülözheti az őszinte baráti bírálatot sem.”

Visszatekintve erre az időre, meglepőnek látszik, hogy az MSZMP vezetése viszonylag milyen hamar és milyen szívós tervszerűséggel látott hozzá a kulturális élei: elvi, elméleti kérdéseinek áttekintéséhez. Mindenütt a tudományos megalapozottságot ösztönözte, az egyes területek legjobb szakértőit — nagy számban pártonkívüiieket — bevonta a kérdések tanulmányozásába és az álláspontok kialakításába. E dokumentumok természetesen tartalmaztak csupán az időhöz kötött aktualitásokat is, voltak olyan megállapításai, amelyeket a későbbi kutatások módosítottak vagy korrigáltak. (Például Lukács György munkásságát nem helyesen értékelték, a szociáldemokrata pártnak a munkásművelődés terén végzett tevékenységét nem jelentőségének megfelelően méltányolták, a szocialista realizmus helyét és szerepét túlhangsúlyozták, stb.) De fő mondanivalójuk és szellemük mindmáig érvényes, mintegy beépült a szocialista kultúrába és szellemiségbe.

Az első ilyen témájú politikai bizottsági határozat 1957. szeptember 12-én született, az irodalommal kapcsolatos egyes intézkedésekről szól. Ebben fontos megállapítás olvasható: az író közéleti és politikai szerepének elsősorban irodalmi munkásságában kell tükröződnie. Helytelen követelmény, ha tőle publicisztikai állásfoglalást követelnek a mindennapi élet apróbb kérdéseibenU agyon figyelemre méltó

^ volt a Központi Bizottság Titkárságának 1958. január 31—i határozata a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat munkájáról. A helyzetet reálisan értékelve megállapította a titkárság, hogy a társulat előadói általában tartózkodnak a világnézeti következtetésektől, és nem folyik vita a téves, ellenséges nézetek ellen. „A népfrontpolitikára való hivatkozással gyakran kerülik az értelmiségiek előtti határozott állásfoglalást, nehogy »elriasszák« az értelmiséget a társulattól.” Pedig enélkül nincs előrehaladás. Türelmes, meggyőző munkával, kölcsönös viták útján lehet csak leküzdeni az értelmiség széles tömegeiben még meglevő helytelen, jobboldali nézeteket.

Az egyik legérdekesebb dokumentum ebből az időből az 1958 júniusában született kulturális munkaközösségi állásfoglalás a népi írókról. Ez a terjedelmes tanulmány a magyar szellemi élet hosszú évtizedeken át befolyásoló irányzatnak történelmileg megalapozott elemzését adta, és olyan ideológiai kérdésekben fejtette ki a marxista nézeteket, mint az úgynevezett harmadik út, a nemzeti sajátosságok és aE osztályszempontok viszonya, az értelmiség helye és szerepe a társadalmi küzdelmekben, a nacionalizmus, hazafiság, internacionalizmus kezelése, stb. A gyakorlati kérdéseket tárgyalva ez a dokumentum is elítélte az elvszerűtlen taktikázást, az udvarlást, amellyel Rá kosiék a népiekhez közeledtek, ahelyett, hogy ideológiailag tisztázták volna a pozíciókat.

Alapvető, és mind eszmei állásfoglalásaiban, mind pedig a gyakorlati következtetéseit levonásában kiérlelt dokumentum volt. Az MSZMP művelődési politikájának irányelvei című 1958. július 25-i munka. Mélyreható, tényekkel alátámasztott elemzését adta a kulturális forradalomnak és eredményeinek, megvédelmezve azt az ellen- forradalmi propaganda hazugságaitól. Egyidejűleg tárgyilagosan bírálta a kulturális életben 1949—53 között elkövetett hibákat is, aláhúzva, hogy a szektás türelmetlenség, illetve a kulturális művelődési feladatoktól közvetlen termelési, politikai hatások elvárása, és az értelmiségiekkel szemben az általánosító jellegű bizalmatlanság milyen súlyos következményekkel járt. Mindezek alapján részletesen foglalkozott a dokumentum a kultúra és művelődéspolitika minden szektorával és teendőikkel, valamint a párt- és állami irányítással. ,,Az irányítás fő eszköze az eszmei befolyásolás. Ez a marxizmus—leniniz- mus tanításának, és az erre épülő pártpolitikának szüntelen magyarázását, a káros, ellenséges nézetek elleni harcot jelenti. Az irányítás módszereiben is messzemenően figyelembe kell venni az egyes kulturális területek sajátosságait, s harcolni kell az irányítás bürokratizmusa ellen.” A dokumentum nem utasítás, hanem vezérfonal a kultúra, a szellemi élet résztvevőinek munkájához. A részletes tennivalókat ők maguk dolgozzák ki ennek alapján — hangsúlyozzák a művelődési politika irányelvei.

1959 februárjában még egy vezető pártszerv dokumentuma foglalkozott a felszabadulás utáni magyar irodalom néhány kérdésével, majd ez év őszén a burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiasságról szőlő állásfoglalás jelent meg. Az a nagy szellemi munka, amely ezekben az alapvető dokumentumokban, ideológiai, kulturális elemzésekben is megtestesül — és az ezek szellemében végzett türelmes aprómunl«» az értelmiség körében —• meghozták az eredményeket. 1959 júliusáig helyreái- Ktották a művészeti szövetségeket. IW59. szeptember 25-- én az írószövetség is megválasztotta vezetőségiét. A művészi élet megpezsdült. az 1956. november 4-én után hallgató íróknak nagy része újra művekkel jelentkezett, . miközben már helyet kért magának egy új nemzedék is.

A kölcsönös bizalom erő” södésén alapuló fejlődést, az értelmiségnek a párt felé fordulását jól példázta, hogy míg 1957 júniusában az országos pártértekezleten a párttagság 6.9 százaléka volt értelmiségi, addig 1962-ben a közben félmillióra növekedett taglétszámból már 10,3 százalék tartozott e kategóriába.

A forradalmi erők és eszmék a szellemi és kulturális! élet területén is győzedelmeskedtek a« eftenforradal-1 mon.

(Következik: Aki nincs elé lenünk, az velünk van) i

Az öntés mindig nagy esemény a Vasipari Kutató és Fejlesztő Vállalat salgótarjáni telepén. Nem csoda, hiszen minden csepp drága anyagért kár lenne. Képűnkön a ferro- nikkcl öntését láthatjuk. Évente 30« tonnát állítanak elő, melynek legnagyobb megrendelője a Lenin Kohászati Művek. Az idén bevezetett eljárással import alapanyagot váH tanak ki, mivel az eljárás alkalmas a lúgos akkumulátorok nikkel — pólusának a visz- szanyerésére. Hamarosan üzembe helyezik azt az öntőláncot is, mely megkönnyíti a nehéz fizikai munkát, s melyet a telep dolgozói, szakemberei fejlesztettek ki.

Fotó: Bábel László