Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-02 / 232. szám

Pékáron: Eiaterteg a kernyezeívádelem és a szabadidős Nemes Dános cikksorozata 9 azomvazwas , NeetoNLtsüám sportolási lehetőségek Rétség Városa Jogú Nagy­községi Tanácsának Végre­hajtó Bizottsága szerdai ülé­sén elsőnek a környezetvédel­mi feladatok végrehajtásáról hallgatott meg előterjesztést. Dr. Verebélyi Gábor. a vég­rehajtó bizottság titkára be­számolójában elmondotta, hogy a tanács megtette az intézkedéseket. így új sze­métlerakó helyeket jelölnek ki. kötelezték a költségvetési ízemet a szükséges jelzőtáb­lák elhelyezésére. Bejelentette, hogy a társa­dalmi és tömé «szervezetek képviselőivel együtt létrehoz­ták a nyolcfős környezet- védelmi bizottságot. amely munkaiiervet fogadott el. Ha­vonta végeznek ellenőrzése­ket. környezetvédelmi őrjára­tokat a hatósági osztály szak­emberei. nemrégiben pediig átfogó ellenőrzésre is sor ke­rült. amelyek néhány kedve­zőtlen jelenségeit feltárták, így például a gazdasági szer­vek, vállalatok kezelésében lévő épületek környéke — jól­lehet a centrumban, valamint Bánkon rendezett, tiszta —, a peremrészeken már több kívánnivalót hagy maga után a rendtartás. Megemlí­tette a végrehajtó • bizottság titkára, hogy a köztisztaságról szóló tanácsrendelet terveze­téről most zajlik a társadalmi vita. s ennek alapján a no­vemberi tanácsülés alkotja meg ma jd a io vsziabályt. A szabadidős sportolási lehetőségek helyi tapasztala­taival foglalkozott a továb- bialklban a testület. Óvári Já­nos. a művelődési és spart- őszt ály vezetője előteriaszté- sében hangsúlyozta, hogv a nagviközsévben a szabadidős sport felté+elei javultak az elmúlt éveikben, a korábbinál több testedzési alkalom kínál­kozik a lakosság részére, jól­lehet azonban az egészséges életmód elősegítésében még akadnak feladatok. Áttekin­tette az előadó a tárgyi fel­tételeik alakulását, énről el­mondotta, egyebek között, hogy Bánikon kispályák ké­szültek, az ifjúsági tábor szomszédságában erdei torna- pályát építették, ugyanitt rö­videsen átadják az öltözőt. Hátságon újjáépítették a köz­ségi sportpályáit, s az öltözőt, az iskolaudvaron mini-tenisz­pálya fosadja az érdeklődő­ket, Tolmácson pedig az Erdő- kémia gyáregysége épített eey szabadidő-közipon tot. Önma­gáért beszélnek a számok: tavaly 220. az idén eddig 235 lakóterületi s>porteseményr>e került sor. A teendők között említette Óvári János egy természet járó-szakosztály lét­rehozásét. a Nyitott tornate­reim. akció keretébén a soor- toláisi lehetőségek bővítését. A végrehajtó bizottsági ülés befejező részében a testület jelentést hallgatott meg az idei iltakásfélújítésí terv vég­rehajtásáról. valamint egyéb szervezeti kérdéseket tárgyait. Országos bányamentő­tapasztalatcsere Salgótarjánban I A katasztrófák tapasztalatai, a védekezés eszközei A közgazdasági és műszaki hónap első rendezvényére ke­rült sor tegnap Salgótarján­ban, az SZMT oktatási mű­velődési intézményében. Az ország bányabiztonságával fog­lalkozó szakemberei két na­pon át cserélik ki tapasztala­taikat az utóbbi időikben be­következett katasztrófákról, azok tanulságairól, tűzvédelmi kérdésekről és a biztonságot növelő új módszerekről. Az Országos Magyar Bányá­szati és Kohászati Egyesület bányászszakosztálya és a ju­bileumát ünneplő Nógrádi Szénbányák nevében Zsuffa Miklós vezérigazgató köszön­tötte a konferencia résztvevő­it. Hangsúlyozta hogy a VII. ötéves tervben folyamatosan központosított bányászkodás. e nagyfokú gépesítés megyénk­ben is sok feladatot támaszt a bányabiztonsággal összefüg­gésben. ezért örvendetes, hogy Nógrád megye ad helyet a 15. országos bányamentő-tapasz­talatcserének. A vendégek először a nóg­rádi szómmedence történeté­vel ismerkedhettek meg dr. Szvircsek Ferenc tudományos titkár előadásából. A követ­kező két szakember — Muhel Illés aknavezető és Ihász Sán­dor bányahatósági tanácsos — Komló-bányaüzem Zobák-ak- nájábam 1985 elején bekövet­kezett tragikus sújtólégrobba­násról adott részletes beszá­molót, hanganyaggal illuszt­rálva a túlélők v itszaemiéke- aéseit. A délelőtti program végén Hanfcó János, a KBFI tudo­mányos osztályvezetője tájé­koztatta a hallgatóságot arról az angol—magyar együttmű­ködésről, mely a szakmában már régen várt vizsgálóbe­rendezés közös kifejlesztésére irányul. Az „Exotox 50” se­gíthet a balesetek elkerülésé­ben. a veszélyhelyzet előrejel­zésében. Kottái Árpád főmérnök a putnoki, Noveczki János mun­kavédelmi osztályvezető pedig a Vasas-bányaüzemben bekö­vetkezett szerencsétlenségek­ről számolt be, ecsetelve a bányamentők tevékenységét Utánuk dr. Török Zoltán or­vos-alezredes a Magyar Nép­hadsereg 3. számú katonai kórházának, a bájnyakataszt- rófáfc helyszíni ellátáséiban tör­tént részvételét magyarázta el. Mayer László az Oroszlá­nyi Szénbányák okleveles bá­nyamérnöke a gáz vizsgáló fio­lákkal szemben támasztott kö­vetelményekről tartott elő­adást. Muhel József a Mecseki Szénbányák szellőztetési fele­lőse az inertgázart történő tűzvédelem kérdéseiről szólt. A további előadások a bánya- biztonsággal és a bányamen- tés®el foglalkoztak. Kazinczi András, az NSZ ve­zérigazgató-helyettese törté­neti áttekintést adott a me­gyei bányászat felszabadulás utáni szakaszából. Végül kor- referátumok hangzottak el. majd a vendégek első napi programja szakestéllyel zárult (—th) — Az utóbbi két esztendő­ben csaknem kétszáz felvétel­re került sor, zömmel a na­gyobb üzemekben, s a felvet­teknek több mint fele mun­kás. Az alapszervezetek két évre szóló nevelési tervet ké­szítettek, felelősök megjelölé­sével. Javult a pártépítő munka a termelőszövetkeze­tekben. a korábbinál több ér­telmiségi került a pártba, el­sősorban vezetők, műszaki Irányítók, és az oktatás terü­letéről. Viszont kevesen jöttek az egészségügyből, nem elég­gé tervszerű a fiatal munká­sok, s a termelőszövetkezeti fizikai munkások felvétele sem. Évről évre növekszik azok száma, akik a KISZ-ben végzett munka alapján válnak alkalmassá, s a KISZ-tagok aiánlója — egyetlen kivétel­től eltekintve az alapszerve­zet közössége volt. — A párttagsággal szembe­ni magasabb követelmények nyilván nem csak az újonnan felvettekre érvényesek, hanem a régebbiekre is. — Igen. A pártépítés komp­lex folyamat, magában foglal­ja a felvételt, s párttagok ne­velését, s bizony, indokolt esetben a kikerülést is. Az öntisztulási folyamat csak így értelmezhető helyesen, s tük­röződik ez — különösen a XIII. kongresszus óta — a mindennapi munkában. A tagság igényli azt, hogy ma­gasabb követelményeket tá­masszanak a szervezetek a tagság elé, váljon rendszere­sebbé a pártéletet elhanyago­lok számonkérése, s ezzel kapcsolatban határozottabb in­tézkedéseket tegyenek. Ha szükséges, akár a kizárás le­hetőségével is éljenek. — Mondana néhány szá­mot. ..? — Azt gondolom, hogy itt sem a számok a lényegesek, mert a kikerülésnek több for­mája, oka lehetséges, az el­halálozástól kezdve a törlé­sen, a kilépésen át a kizárá­sig. Ügy ítéljük meg, hogy a kikerültek aránya, egészében tekintve normálisnak mond­ható, jól szolgálja a párt ön­tisztulását, ám alkalmanként nem a megfelelő formát al­kalmazzák az alapszervezetek. Például, indokolt esetben is bátortalanul élnek a kizárás eszközével, a fegyelmi felelős­ségre vonással. Mindez, persze elkerülhető, jobb megelőző munkával, ha idejében lép­nek: rendszeresen figyelem­mel kísérik a pártmegbízá­sokat. az első alkalommal el­maradt tagdíjfizetéskor elbe­szélgetnek az illetővel, vagy ha a gazdasági egységek párt- alapszervezetei tudatosabban készítik fel a nyugdíjba vo­nulókat a lakóterületi párt- munkára. Alapos, körültekin­tő és felelősségteljes döntés szükségeltetik minden ügy során, hiszen egy-egy ember sorsának, hitének alakulásáról van szó. S ez nem csupán a pártszervezet, hanem az adott közösség munkájára, életére is kihat. — Ügy tudom, a megyei végrehajtó bizottság állásfog­lalása alapján egy intézkedé­si terv is készül a párt össze­tételével. a tagfelvételek és kikerülések alakulásával kap­csolatos teendőkre. — Egy részletes, határidő­re szabott feladatsort állítunk össze magunk, valamint a pártszervek és -szervezetek számára. A megyei végrehaj­tó bizottság nem valamiféle kampány megkezdésére, ha­nem a pártépítési munka tervszerűségének, hatékonysá­gának javítására hívta fel a figyelmünket. Hosszú lenne itt fölsorolni akárcsak a leg­fontosabbakat is, csupán any- nyit, hogy a pártépítési mun­ka elsődleges célja továbbra is az összetétel minőségi fej­lesztése. a pártegység és tö­megbefolyás erősítése, s ez­által a párt vezető szerepé­nek mind teljesebb érvénye­sítése. Egy dolgot azonban kiemelnék: akkor lesz von­zóbb egy-egy pártszervezet, ha az ott zajló politikai és moz­galmi munka színvonala nő, a párttagok személyes felelőssé­get éreznek a párt utánpót­lásáért, a közösségért, törek­véseik példát mutatnak a többieknek. Azért dolgozunk, hogy minél több helyen így legyen, s a ( pártszervezetek munkáját a pártonkívüliek is jobban megismerjék — mon­dotta befejezésül Czene Jó­zsef, az MSZMP Bátonytere- nyei Városi Jogú Nagyközsé­gi Bizottságának első titkára. 3. Frakcióharcok, szektás ellentámadás A z elő zőek ben mér szól­" tunk arról, hogy — az 1953 júniusi fordulattól kezd­ve — kisebb-nagyoibb, burkol­tabb vagy nyíltabb formában is kifejezésre jutott a pártve­zetésben két irányzat, amely Rákosi Mátyás és Nagy Imre személyében meg is testesült, és fokozatosan írakc iászintre süllyedt. Mindennek megvolt aiz objektív, a társadalmi vi­szonyokban gyökerező háttere is. Az új szakasz politikájút ál­talában az egész társadalom elfogadta- hiszen az a megelő­ző helyzethez képest az élet­körülmények javulását és sza­badabb közéleti légkört hozott. De például a nehézipari ter­melés csökkentése- beruházá­sok leállítása nemcsak a gaz­dasági vezetőik, hanem az ezekben a szektorokban fog­lalkoztatottak egy részét is aggodalommal töltötte el. A termelőszövetkezeti parasztság egy része is nyugtalankodott az agrárpolitikai változások mi­att. A párt- és állami appará­tusban is jócskám akadtak olyanok- akik régebbi erősza­kos állami intézkedésekben játszott — még ha Olykor kényszerű — szerepüknél fog­va féltek a lakosság esetleges reakciójától, bizonytalanná vál­tak. A nézeteltérések- felfogás­beli különbségek és az elvi kérdések legfeljebb a külön­böző vezető testületek zárt ülésein kaptak hangot. Kifelé az egységet hangoztatták. Ez volt a helyzet az MDP 1954 májusi III. kongresszusán is: Rákosi Mátyás referátumában kinyilvánította, hogy a párt „a !H. kongresszus óta tovább erő­södött, elmélyítette gyökere­it, tapasztalatait, edzettebb, összekovácsoltabb és egysége­sebb leit.” Ez persze nem te­lelt meg a valóságnak, és csak arról árulkodott- bogy a párt­vezetés — elvtelen kompro­misszumban Rákosi és Nagyi — továbbra is ragaszkodik az egységkoncepciöhoz, vagy in­kább az egységfikcióhoz, és nem kívánja a tényleges véle­ményeltéréseiket föltár« és megvitatni. Némileg változott a helyzet 1954 őszén. Az ország gazda­sági helyzete ismét feszülteb­bé vált. Elfogyóban voltak a tartalékok, az életszínvonalat javító és a parasztság helyze­tét könnyítő intézkedések fel­emésztették azokat. V iszonf mindezek kedvező hatása a termelésre ilyen rövid idő alatt még nem mutatkozott. Az intézkedéseknek szükség­szerűen volt bizonyos ,,tűz­oltójellegük”, a gazdaság át­állításának és az irányításnak hosszú távú, átfogó rendszeré­ről akkor még csak a kutató­munka folyt a tudományos és szakmai körökben. A helyzet szinte kínálta, hogy a két póluson elhelyez­kedők egymásra mutogassa­nak, amikor a felelősség el­döntéséről és-pérsze' a teen­dőkről volt szó. Az egyik szárny — pontosabb híján il­lessük őket a „baloldali” jel­zővel — a nehézségek alap­vető okát abban jelölte meg. hogy a júniusi határozat nyo­mán az életszínvonal emelé­sében túl nagy lépés történt. Ezek a vezetők nem voltak hajlandók arra emlékezni. hogy a bajok gyökere a régi gazdaságpolitikai koncépció. a feszített ütemű iparosítás. a realitásokkal nem számoló ter­vezés. A másik szárny — il­lessük őket a jobboldali jel­zővel — az új szakasz politi­kájával szembeni ellenállás­ban- a régihez való ragaszko­dásban, az újra való átállás és átcsoportosítás nem megfelelő ütemében jelölte meg a bajok okát. Mondani sem kell. hogy Nagy Imre ez utóbbi nézetet vallotta, míg Rákosi Mátyás inkább az előbbihez húzott, bár, mint jó taktikus, ebbeli véleményét álcázta, kifejtésé­vel várta az arra kedvezőbb pillanatot és légkört. ilyen helyzetben ülésezett 1 1954. október 1—3-án az MDP Központi Vezetőségének plénuma. Emlékezetes tanács­kozás volt ez. A testület éle­tében nemigen volt példa ar­ra, hogy ilyen nyíltan, szen­vedélyesen. ennyi kritikai készséggel és elvi mélységgel elemezzék a párt politikáját. Nemcsak a gazdasági kérdé­sek, a mezőgazdasági fejlesz­tés. az iparosítás útja. a ter­melés és a fogyasztás viszo­nya, és még sok gyakorlati kérdés került szóba- hanem az egész gazdasági mechania- mus f eliilv izsgá laté nafc igénye is. Ezen belül rámutattak olyan, csak sokkal később meg­valósuló feladatokra is, mint a termelői árrendszer reform­jára, az anyagi ösztönzés fon­tosságúm, a reális ár- és bér- politikára sőt még az ipari struktúrának adottságainkhoz jobban szabott átalakítására is. (Ebiből is látható, hogy jog­gal tekinthetjük az Új szakaszt aiz 1958 utáni megújulás esz­mei és gyakorlati előzményé­nek.) A határozat reformszeíle- mű volt. Kijelentette, hogy a korábbi hibák mellett a ne­hézségek alapvető tényezője ,.az új szakasz végrehajtásá­ban mutatkozó ingadozás, az ellenállás, amely vele szemben többé-kevésbé burkolt formák közt megnyilvánul.” Az intéz­kedési rész a gazdaságpolitikai feladatokat az új szakasz po­litikájának megfelelően fogal­mazta meg- hangsúlyozva az egységes értelmezés fontossá­gát. a pártfegyelem megszi­lárdításának szükségességét. Ez a biztató kibontakozási lehetőség pár hónap alatt a visszájára fordult. Rákosi Má­tyás, aki az októberi ülésen, látva a közhangulatot, az át- állás hiányosságait, az új sza­kasszal szembeni ellenállást ostorozta, és úgy ítélte meg. hogy. emiatt ..tizenöt hónapot vesztettünk”- december elejé­től (közben szabadságon volt a Szovjetunióban) átfogó oí- fenzívába kezdett a jobboldali elhajlás ellen. Jó írakciós ha­gyományok szerint., elsősorban Nagy Imrét vette célba. de kijutott az elmarasztalásból az októberi plenum platformjá­nak, és persze ezen keresztül az egész 1953. júniusi irány­váltásnak is. Rákosi jól vá­lasztotta meg szektás ellen- támadása idejét. Nagy Imre októberi sikeré­től eíbizakoöva, egy sor jobb­oldali elhajlásnak minősít­hető gesztust tett. Egy cikké­ben szinte teljesen mellőzte a felszabadulás óta elért ered­ményeket, elhallgatva termelő- szövetkezetek és állami gazda-' ságok szerepét és jelentőségét, szinte egyértelműen a kisáru- termelő parasztgazdaságokra kívánta alapozni a mezőgaz­daság fejlesztését. A Hazafias Népfront kongresszusán pedig elég demagóg módon igencsak nacionalista felhangokkal tűz­delte meg beszédét és a népfrontot mintegy a párttal szembe, sőt kissé az elé állí­totta a társadalmi életben. A jobboldali hibák elleni küzdelem jegyében, sajnos, Rá^ kosinak sikerült kierőszakolni a Központi Vezetőség 1955 márciusi és áprilisi ülésén nemcsak Nagy Imre elítélését és felmentését a miniszterel­nök' posztról majd kizárását a Központi Vezetőségiből (de­cemberben a pártból is), ha­nem átértékelését az 1953 jú­niusi fordulatról, az új sza­kasz kifejezés hibásnak minő­sítését, nem is beszélve az 1954 októberi ülés platform­jának elvetéséről. Mindez persze nem mindig nyíltan történt: az 1953 júni- wst nem kárhoztatták, hanem egyszerűen elfelejtkeztek róla, és ettől kezdve a hivatkozás az 1955 márciusi, tehát a szek­tás ellentámadást kibontakoz­tató KV-plénum lett. Az „elvi alapvetést” rögtön követték az ennek megfelelő konkrét intézkedések is: megint szi­gorították a begyűjtést, fe­lülvizsgálták a kiskereskedői engedélyek kiadását- nagy tsz-fejlesztést indítottak ta­gosítással egybefűzve, vissza­állították azt a rendszabályt, hogy a szövetkezetből csak három év után lehet kilépni, előirányozták a parasztok és kisiparosok adójának emelését, norma rendezéssel megnyirbál­ták a munkások reáljövedel­mét. szigorították a fellépést a sajtóban és a kulturális te­rületen az „elhajlók” ellen, lassították a rehabilitációt, stb. I^íegint megihiúsM+t egy nagy 'esély, hogy a kétfrontos harcban kialakult elvi politi­ka megújítsa a szocializmust Magyarországon! (Következik: A hwszadib kongresszus és az MDP') Az év eddig eltelt időszakában 20 ezer darab Trabant személygépkocsi hajlított, edzett, biztonsági szélvédő üvege készült ct az Üvegipari Művek Salgótarjáni Síküveggyárában/ amelyet az NDK-ba exportáltak. _rt— Tanka László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom