Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-12 / 215. szám
Csiszolóanyagok Romhányból A nagy ipari felhasználók mellett a barkácsolók is kedvelik a roinhányi üzemben készülő keramikuskötésű és vászon alapanyagú csiszolószerszámokat, amelyek egy tésze kizárólag csak itt készül hazánkban. A műszerész- csaposkorongok. a rozsdátlanítóeszközok, a fémek és ásványi anyagok (például márvány) tisztítására alkalmas termékek mellett a fogászati korongok is a WI- LENTA gyár speciális cikkei. Az idei 100 millió forintos termelési értékükből 25 millió forintot a külföldi megrendelők vásárlásaiból kívánnak realizálni, az exportáru fele-fele arányban szocialista és kapitalista piacokra Műszerész-csaposkorongok a termékválasztékból. Égetőkemencébe indulnak a keramikuskötésű anyagok. Búzatermesztés talagmüvetés nélkül A búza talajművelés nélküli monokultúrás termesztésével kísérletezik gyenge minőségű, mindössze tíz-tizer.ikét aranykorona-értékű szántóin az Öri- szeniipéterá őrség Termelőszövetkezet. Az angol licenc alap- ián kialakított technológia — a tarlóitáratés, magágy-előkészítés hagyományos munkáinak és természetesen költségeinek megtakarítása mellett — lehetővé teszik, hogy a szokásosnál egy hónappal korábban vessék el a magot. Ennek az őrségi termőhelyi adottságok közepette különösen nagy jelentősége van. Egyelőre kísérleti jelleggel 25 hektáron próbálkoznak meg az új termesztési eljárással. Amennyiben a terméseredményeket tekintve is beválnak a talajművelés nélküli búzatermesztéshez fűzött remények, jövőre már a gazdaság búzatermő területének harminc százalékán alkalmazzák az új módszert. Ez egyúttal lehetővé tenné azt is, hogy a jövőben a hagyományosan előkészített táblákon is optimális időben befejezhessék a búzavetésf. Vászon alapanyagú termékek összeállítása méret szerint az üzemben. Szerszámgégipari üzletkötés Jelentős sikert ért ei a magyar szerszámgépipair a napokban befejeződött ebi cagói .szerszámgépipari vi- lagvásáron. A kiállító Téch- noimpex Külkereskedelmi Vállalat üzletkötői hazaérkezésük után elmondták, hogy nagy volt az amerikai üzletemberek érdeklődése a Diósgyőri Gépgyár és a Szerszám- gépipari Művek esztergái, lemezollói, présberendezései és komplett megmunkáló központjai iránt. A váisár idején a kanadai Titan Tools and Die Ltd. cégnek eladták a DIGÉP DSS— 315 típusú, újonnan fejlesztett mély húzó prését, amelyet kovácso lói pari sorjázóberen dezésből alakítottak ilci. A gyorsan telepíthető, nagy berendezésen autóiuari szerszá mókást és alkatrészeket készí fenek majd egy detroiti járműgyárban. A Tedhnoimpex eladta egy másik kiiáJh'tott termékét is, a nagy teljesítményű lemezollót ugyancsak egy kanadai kereskedelmi cégnek. Válságágazatok Hz úgynevezett szénbányászat, a vaskohászat, a magasépítőipar és a húsipar — helyzetének rendezéséről hozott határozatokat a nyár derekán az Állami Tervbizottság. Az úgynevezett szó közbeiktatása nem oktalan szószaporítás. A válsághoz olyan jelenségeket társítunk, mint a keresletet jóval meghaladó termelés, s emiatt az utóbbinak drasztikus visszaesése. Nos, kétségtelen, hogy a húsipar produktuma az elmúlt évben, majd 10 százalékkal csökkent, s az idei év első felében további négy százalékkal, de hát ennek nem a kereslet hiánya volt az előidézője, hanem a hústermelés majd két éve tartó visszaesése. Vagy nézzük a vaskohászatot: az idei év első felében, miközben az ágazatot érintő döntés még születőben volt, több mint három százalékkal, az ipar átlagát meghaladó módon és mértékben növelte termelését. Mégsem szeplőtlenek ezek az ágazatok. Tulajdonképpen —, s ez nem kevés — az volt velük a baj és a gond, hogy pénzügyi helyzetük megrendült, jövedelmezőségük, nyereségük olyannyira csökkent, hogy az egyszerű újratermelés feltételeit sem tette lehetővé. A szénbányászat példának okáért csak állami dotációval volt működőképes, a kohászat az elmúlt évet veszteséggel zárta, a magasépítőipar az amortizáció sajátos felélésére — abból fizette az adókat — kényszerült, a húsiparban a támogatások összege meghaladta a befizetésekét. Ezek az ágazatok mérleg szerinti pénzügyi helyzetüket illetően szinte „lemeztelen-edtek”, semmi esélyük nem volt arra, hogy — külső beavatkozás, segítség nélkül — kijussanak a kátyúból. A rendezést szolgáló döntések meghozatala után nincs értelme az ok-okozat összefüggések szálait kibogozni, s ennek során azt tisztázni, hogy a külső tényezők — a külpiaci változások, a szabályozók —, s az egyes ágazatok, vállalatok gazdálkodása, s elmulasztott cselekvése milyen mértékben részes a működőképesség pénzügyi hátterének megrendülésében. Mindeddig nem volt arra precedens, hogy a központi gazdaságirányítás az éves és középtávú tervezés, valamint a gazdasági szabályozás keretein kívül hozott volna olyan döntéseket, amelyek — a termelési érték vetületében — az ipar majd egyharmadát érintik. S, bár az egyes ágazatokról külön- külön hozott döntésekben erről nem esik szó, a fenti termelési arányból kitűnik — a központi gazdaságirányítás elhatározásai, intézkedései iparpolitikai jelentőségűek. E négy ipari ágazat termelési arányától függetlenül azért is, mert időhorizontjuk legalább 1990-ig, a vaskohászat esetében 1995- ig terjed. Azt is hozzá ken tennünk: amennyiben e négy ágazatban az elhatározott intézkedések, cselekvések a megjelölt irányokban haladnak. az ipar egészének működőképességét, jövedelemtermelését kedvezően befolyásolják. Nyilvánvaló ugyanis, hogy korábbi, s részben még jelenlegi helyzetük az ipar népgazdaságon belüli pozícióit gyengítette. Ám, aki á-t mond, a b-vel. sem maradhat adós; ha a döntés közép- és hosszú távú céljai nem teljesülnek, s a valamit valamiért kapcsolat nem érvényesül, kevés esélye lesz a gazda* ság, az ipar dinamizálásának. A négy ágazat eszköz- és élőmunka-igényessége. kapcsolata a külpiacokkal eltérő, s a döntések szűkszerűen az ágazati adottságokhoz idomulnak. Van azonban közös vonásuk is: elsőként a pénzügyi működőképesség helyreállítását célozzák, ezt követően pedig az ágazati, a vállalati gazdálkodás nyereségessé tételét. Az első céllal öszefüggő intézkedések igen változatosak — az energetikai szenek termelői árának emelése, a kohászatban tőke- és kamatterhek leírása, a magasépítőiparban a veszteséges vállalatok felesleges vagyontárgyainak bankhitellel finanszírozandó értékesítése stb. A rendezésnek ebben a fázisában tehát a népgazdaság, a költségvetés, a bank és valamennvi termelési ágazat részese a terhek könnyítésének. A rendezés második fázisában, az ágazatok fejlődőképességének nyereséges, jövedelmező gazdálkodásának biztosításában viszont már a vállalt kötelezettségek teljesítésére helyeződik a hangsúly és a felelősség. Arról van ugyanis szó, hogy a pénzügyi rendezés feltételeiként a szóban forgó ágazatok olyan termelési és költségracionalizálási feladatokat vállaltak, amelyek közép- és hosszú távon egyrészt gazdálkodásluk — ágazati és vállalati szintű — hatékonyságát, másrészt termelési szerkezetük korszerűsítését alapozza meg. A vaskohászatnak például meg keíl kétszereznie az ötvözött acélok, s általában a korszerű technológiával előállított acéltermékek termelésének arányát, a húsiparban az elsődlegesen, közepesen és magasan feldolgozott termékarányt kell az utóbbi javára módosítani, beleértve az értékesíthetőséget és árat egyaránt befolyásoló csomagolástechnikát is. A szénbányászatnak is amolyan termékszerkezet-váltással — a mélyműveléses külfejtéses termelés arányának folyamatos módosításával — kell eljutnia oda, hogy dotáció nélkül, nyereségesen működjék. Mondhatnánk “ f nyitás a pénzügyi kondíciók rendezése, javítása fejében olyan követelményeket támasztott — a hatékonyság, a jövedelmezőség javítása, a termelési szerkezet korszerűsítése —. amelyek a gazdaság egészére érvényesek. Jelen esetben, s e négy ágazat vetületében azonban e követelmények a gazdaságirányítás és az ágazatok megállapodásai-1 ban is rögzítődtek, s az ágazat-vállalati kto bontakozási programok a teendők menetH rendjét is tartalmazzák, a vállalt kötelezette ségek teljesítése tehát, ellenőrizhető. Az ellenőrzés, az ágazati minisztérium beszámolási kötelezettségét egyébként az ÁTB- batározatok *s előírják. Mert, végül is a döntések csak a működőképesség pénzügyi dolgait rendezik, rendezték, a fejlődést előmozdító ágazati-vállalati cselekvés még hát.-! ravan, s rengeteg munka, vállalati és ága*» zatokon belüli probléma megoldása szükséges ahhoz, hogy a talpraállítást kibontakozás, s folyamatos fejlődés kövesse. G. I. A romhányi és környékbeli lányok, asszonyok jelentik fű munkaerőbázist a termelésben. ■ Hegedűs Zsuzsanna minőségellenőr a Homolya Istvánné által készített csiszolóanyagok méretpontosságát vizsgálja. Kulcsár József képriportja A különbség mindössze egy „T” betű, s mégis jelentős a változás. Sőt, túl azon, hogy két vállalat egyesül, igencsak tanulságos történetnek lehetünk tanúi e sorok olvastán. Elöljáróban idézünk a Nógrád Megyei Tanács július lö-i ülésének anyagából; „A Nógrád Megyei Tanácsi Tervező Vállalat közgyűlése, valamint a Nógrád Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat küldöttgyűlése 1986. júliusi ülésén a két vállalat egyesüléséről hozott döntést. Az egyesülést az indokolja, hogy a tervező vállalat — az előzetes számítások alapján —, a vála hutai szemben fennálló garanciális követelések következtében a tárgyév végére alaphiányos lesz. A kötelezettségek — előre láthatóan —, több éven keresztül terhelik a vállalatot, ezért várható, hogy az alaphiány tartóssá válik. A tervező vállalat a gazdasági problémákat saját erőből képtelen rendezni. Az egyesülést követően, az új vállalat anyagi eszközei megfelelő fedezetet tudnak biztosítani a további eredményes működéshez. A NÓGRÁD- TERV jelenlegi székháza az új vállalat egészének elhelyezését biztosítani tudja, így a felmerülő költségeket csökkenti”. A NOTÉV igazgatói szobájában ülünk Botka Miklóssal és egyre „gyakoribb” vendégével. Szarvas Bélával, aki már jó ideje a NÓGRÁD- TERV megbízott igazgatója. Azt kutatjuk, vajon mi indokolta a tanácsi határozati javaslat megszületését, mi o*R a báltérbe*»? Elkerülték a szanálást — Az utóbbi időben némi viszály, belső vita gyengítette a NÓÜRÁDTERV-et — magyarázza Botka Miklós. Talán ennek köszönhető, hogy két sikertelen pályázatot is kiírtok az igazgatói szék betöltésére. A viszálykodást az váltotta ki, hogy megrendelésre készített terveik épületgépészeti szempontból hiányosak, hibásak voltak. Emiatt garanciális köv átélésekkel léptek föl a vállalattal szemben, ami rövid idő alatt vesz- tességessé tehette volna őket. A fúzió előtt azonban felmerült néhány más megoldás. Például, ha egy esztendőre felmentik a vállalatot a garanciális fizetés kötelezettsége alól, attól még a veszteség megmarad. Ha két évig nyílna lehetőség a fizetés elhúzására, akkor meg a nyereség lenne annyira alacsony, hogy alaphiányossá válnának és minimális bérfejlesztésre sem lenne lehetőség. Az a tény, hogy a NÓGRÁDTERV a tervező vállalatok között az alacsony keresetszintűek közé tartozik, alapvetően tovább rontaná pozíciójukat. — Végül is három megoldás maradt — folytatja a NOTÉV igazgatója. — Egyrészt amiről már beszéltünk, a fúzió, az egyesülés. Másik: hagyjuk k’futni az évet és a kialakult állapotnak megfelelően megkezdődött volna a felszámolási eljárás. A bat- madik alternatíva mai gazdasági helvzetünkben megengedhetetlen, a pénzügyi támogatás tanácsi kasszából ...t A történethez tartozik, hogy időközben az épületgépészek java elhagyta a vállalatot, ami eleve lehetetlenné tette az önálló talpraállás gondolatát. Ügy is mondhatnánk: félkezessé vált a vállalat. — Természetesen nekünk a jövőben is szükségünk lesz épületgépészre — veszi át a szót Szarvas Béla. — Sajnos, bármelyik nagyvállalatot kerestük is meg, hasonló gondokkal küzdenek ők is. Az egyesülés számos kérdést vet fel, többek között a meglévő apparátusra vonatkozóan. Mindkét vállalatnál megalakult a fúziós bizottság, s meghatározták az együttélés feltételeit. A tervezők önelszámoló egységként tevékenykednek. Az ügyviteli munkát átveszi a NOTÉV apparátusa anélkül, hogy bárki az utcára Kerülne. Látva a kialakult állapotot ugyanis, sokan elvándoroltak, a befogadóknál pedig léteznek be nerr töltött helyek. Aki mégis úgy dönt, hogy tovább lép, annak hat hónap áll rendelkezésére. hogy új munkahelyei találjon. Az intézkedéssel az összevont vállalatnál, mintegy lfl —15 fő ügyviteli létszámot tudnak megtakarítani. Mivel, a NOTÉV már fontolgatta egy új irodaház vásárlását, ez a gond egy csapásra megoldódik, hiszen a NÓGRÁD- TERV irodaháza erre kiválóan alkalmas. Az összegyűjtött fpénz pedig — úgy tűnik —l elegendő, a garanciális kötelezettségek kifizetésére. Az egyesülés után némiképp módosul a komplex vállalat vállalkozási stratégiája. Erről Botka Miklós szól: — Bármilyen hihetetlen,1 manapság kifizetődő a tervezőmunka. Mivel építőkapacitásunk csak részben köti le a tervezői feladatokat, ezért kétharmad részben más piacokon értékesítjük munkájukat. Piacérzékenyen kell tehát sürögnünk. Lényeges változás, hogy a meglévő partnereinknek is új szolgáltatást nyújthatunk. — Létszámunkat 60—65 fős szinten szeretnénk tartani — magyarázza Szarvas Béla —, s úgy érzem, az évi 15—16 millió forintos tervezési árbevétel elérése nem illúzió. Emellett 4—5 millió forint nyereséget szeretnénk letenni az asztalra. Egy másik megközelítésből kiindulva, az sem lényegtelen, hogy megyén beiül, a tanácsoknak nyújtott szolgáltatás mértéke változatlan maradjon. A következő lépés a két vagyon felmérése, melyre szeptember végén kerül sor. Ezt követően, egyesítik az adminisztrációt. majd — a hatékony gazdálkodás érdekében —, átalakítják a meglévő irányító rendszert. Hamarosan tehát új vállalattal kell megismerkednünk, amelynek neve: Nógrád Megyei Tanácsi Tervező és Építő Vállalat. Azaz. NOTTÉV. A különbség „csapán” egy „T”... T. Németh László NÓGRÁD — 1986. szeptember 12L, pérrteÁ 3
