Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-10 / 213. szám

1G8 óra űgye'efben „Más a fejét is elfordítaná...’' I.angymeleg fuvallat a tirjbesi akna épületei között. Megsimítja az aknatornyot, vállára kapja a kötélpályán himbálózó csilléket, majd be­surran a nyitott ajtón. Ing­ujjra vetkőzött bányamentő­ket talál ^ készenléti szobá­ban; halikan diskurálnak az otthoniakról, tréfálkoznak férfias kalandjaikon. Csak az ügyeletes nem pihen. Árgus szemekkel figyeli a riasztó- berendezéseket, aztán hirte­lenlen megcsörren a telefon.. Szinte mindenki azonnal a kagyló mögé „bújt” arcot le­si; csak nem történt valami baj! De nem. Most csupán egy üzenetváltás. Széles vállú, középkorú ember lép ki a csevegésre ki­jelölt helyiségből. Neve hallatán talán arra gondolt, hogy szerettei keresik, de most be kell érnie egy tollat és noteszt szorongató vendég­gel. Első meglepetéséből még fel sem ocsúdik, s már egy lakájos szoba sarkában pe­regnek az évek. Apró történe­tek, szép és kevésbé szívde­rítő emlékiképek keverednek. — Tizenhat évesen kerültem a bányához. Sok választásom nem lehetett, hiszen nováki vagyok. Első munkahelyem is itt volt a „Gáti”-rakodón. Így kezdődött akkoriban a bá­nyászkarrier... — eleveníti fej a régmúltat Torda József, a men kési 13-as csapat vájára. Az idén T5 esztendeje, hogy először kóstolt bele a bánya­mentők életébe, s most is a szokásos ügyeletét tölti a ti" ribesi állomáson. Egyvégtétoe 168 órát. — Nem sokkal később be- •osztottak föld alatti állo­mányba, de egy másik üzem­ben, Szárazvölgyön. Ez a Ganz területére esik, az idő­sebbek még emlékeznek rá. Aztán következett Csurgó­táró. Onnan kerültem a bá­nyamentőkhöz. Kuborczik Elemér megkeresett minket, hogy vállalnánk-e? Mind a tízen kötélnek álltunk. Si­keresen átestünk a kikép­zésen, és jött az első szol­gálat. Azonnal bevetéssel kezdtem. Hányásra riasztot­tak, ahol a déli részt elöntötte az iszap. Még jóformán el se végeztük a feladatot, amikor ismét riasztottak. Tűz ke­letkezett az aknatoronynál. (Szerencsére azóta sem volt bányatűz Kányáson.) De emberéletet sem követelt. Olyan nagy munka volt, hogy el sem tudja képzelni. Nyolc óra alatt kellett védő­gátat építeni, miközben a kiáramló nagy mennyiségű szén-dioxidot el kellett fojta­nunk. Néhány év múlva a recski bányászok kértek segítséget a nógrádiaktól. A nagyakná­ban újabb gázzal, a szén­dioxiddal „ismerkedtek” a mentősök. Végül sikerrel megszelídítették az elszabadult elemi erőket. Immár 14 esztendeje, hogy Torda József Ménkesre ke­rült. Házasságkötése után Nádújfaluban telepedett le, időközben pedig bezárták a szomszédban levő, utolsó no­váki bányát is. — Nálunk senki sem a ve­szélyt nézi, mert önként vál­laltuk ezt a beosztást. Higgye el nekem; más a fejét is el­fordította volna, ha olyan ese­teknek részese, mint amilye­neknek mi vagyunk. — Szabad idő — kérdez vissza. — Akinek családi há­za van, hozzá egy kis háztáji­ja, annak a jószágot idejében mindig el kell látnia. Főleg most hárul rám több, hogy az asszony is munkát vállalt. A lányom tavaly ment férjhez, szeretnének építeni. Ez vi­szont szülői segítség nélkül nem megy. Van egy kocsink, s ha időnk engedi eljárunk fü­rödni : Szoboszlóra, Bogács­ra. Meleg víz kell a bányász­nak, nem pedig a Balaton. Ezután ismét a munkára te­relődik a szó. — Kányáson tavaly a nő­napon volt a vízbetörés. Tíz perc alatt a helyszínre értünk. A gépkocsiban öltöztünk át, néhány perc alatt, mert a gyorsaságon rengeteg múlik. Bizonyára közhely, de nem kívánhatunk mást, mint 168 óra tétlenséget Torda József­nek és társainak. —th— Versenypályázaton nyerték el Nagyobb fordulatra kapcsolnak.» Az igazgatói iroda olyan mint egy főhadiszállás. A tár­gyalóasztalra kiterített hatal­mas rajz mellett, az asztal mindkét oldalán szakemberek sokasága cseréli ki vélemé­nyét. Nagy feladatra vállal­koznak. A MANNESMANN RÖHRE VERKE nyugatnémet cég 500 topna va «.szerkezet le­gyártását kérte a Vegyépszer salgótarjáni kollektívájától, kohászati üzemének rekonst­rukciójához. Nyugati szemmel nézve is.» — Eddig minden egyes meg­rendelésünket versenypályáza­ton nyertük el, ment viszony­lag kedvező árat és igen rö­vid határidőket szabtunk ma­gunknak. Másképpen nem tud­tunk volna labdába rúgni a piacon — mondja bevezetés­képpen. utalva a megválto­zott piaci és vállalási feltéte­lekre. a tárgyalás folytatását átmenetileg félbeszakító Ba­logh László, a Vegyépszer sal­gótarjáni gyárának igazgató­ja. — Jelenleg hat olyan meg­rendelésünk van, amelyeknél a tervezéstől a gyártás kezde­téig másfél hónap telt el. Ez nyugati szemmel nézve is el­ismerésre méltó teljesítmény. Egyébként a legtöbb hazai megrendelésünket is fél éven belüij teljesítjük. Jelenlegi pi­aci gyakorlatunkkal olyan nagy gyárat, mint a verseny­tárgyalásokon részt vett Áp­rilis 4, sorozatban vertünk meg. Akár tetszik nekünk, akár nem, így keil cseleked­nünk, mert kevés a megren­delő, ugyanakkor nagy a konkurencia. Ennek valósá­gát különösképpen márciusban éreztük, amikor rendelésgon­dokkal küszködtünk. Az ak­kori nehéz helyzetet még má­ig sem tudtuk kiheverni. Sze­rencsére közben kedvezően változott a helyzet. A harma­dik negyedévben például 90 milliós tervteljesítésre vállal­koztunk, de szeretnénk ha több lenne.-. Mégsem vagyok elégedett Szükség van a többlettel'me- lésre, mert az első fél évben a kollektíva adós maradt ön­ként vállalt kötelezettségével. — Nem kívánok objektív okokra hivatkozni — mondja az igazgató — csupán annyit jegyzek meg hagy a második negyedévben a tervet már hoztuk, de asz. első negyedévi lemaradásból sajnos még nem tudtunk törleszteni. Ezért a harmadik negyedévben na­gyobb fordulatra kell kapcsol­nunk. Júliust elfogadható eredményekkel zártuk, ezzel azonban egyáltalán nem va­gyok elégedett. Augusztusban, júliushoz képest valamelyest felgyorsult a termelés üteme. Egyébként a gyár dolgozói már többször bebizonyították, hogy nagy dolgokra is képe­sek, ha szükség van rá. Most pedig olyan a feltétel- és a követelményrendszerünk, hogy ismét eljött az újabb bizonyí­tás lehetősége. Igaz. hogy ez­után szervezettebben és főleg gondolkodva kell dolgoznunk, mert a magyar kohászati üze­mek még mindig nem iga­zodnak a külföldi megrende­lők által ránk kényszerített gyors reagálásra, tempógyorsí­tásra. .. A mostani negyedévben a már említett nagy tőkésex- port-feladat végrehajtásának megkezdése, a belföldi igé­nyek teljesítése és a szocia- 1 ista ex por ttermékefc előállí­tása szerepel A Szovjetunió­ba újabb onkaj- és gázipart be­rendezéseket gyártanak, a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban épülő atomerőműhöz pedig különböző berendezése­ket készítenek. — Úgy néz ki, bogy a fel­adat teljesítésiét csak túlmű- sziakokkal tud juk megva lósrta- rai. Ezzel együtt nevetjük a produktív dolgozók létszáméit. Eddig 40 improduktív dolgo­zót kértünk fel tenmelőmuD- káina. sajnos nem sok ered­ménnyel. Ennek ellenére gém hagyjuk abba a szükséges át­csoportosításokat, s amennyi-1 ben lesz más vállalatoktól je­lentkező szakmunkás, akkor azokkal bővítjük a termelői létszámot. A termelést és gaz­dálkodást segítő adminisztrá­ciós munka meggyorsítása, megbízhatóságának növelése érdekében újabb számítógé­pieket vásárolunk. A meglévő Commodore ’64-gyel bonyolít­juk le jelenleg a számviteli munkát, állítjuk össze a hegesz­tési technológiát és készítjük el a fuvarszállítási számlá­kat. E gép mellé még két na­gyobb teljesítményűt vásáro­lunk. Segítségükkel az egyik legtöbb hasznot hozó terüle­ten, az anyaggazdálkodásban kívánunk jelentősen előre lépni — utal a gondokra azok megoldására, miközben ízelítőt ad a jövőt szolgáló el­képzelésekről Balogh László. Válasz Az előbbiek egyúttal választ jelentenek azokra a dolgozói jogos és aggályoskodó kérdé­sekre, hogy mondjak, vagy rá-jak valami jót, amely mostam, reméljük átmeneti nehezebb helyzetből jól mu­tatja a kiutat, hozzájárul a munka-lendü let növekedésé­hez. Venesz Károly Országos értekezletre készül Szeptember 15-ig rendezik meg küldöttválasztó értekez­leteiket a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei és budap>esti kerületi ügyvezető elnökségei; a tanácskozáso­kon értékelik a barátsági mozgalom elmúlt öt évben elért eredményeit, megvá­lasztják a VIII. országos ér­tekezlet küldötteit, valamint az új országos elnökség me­gyei, kerületi tagjait is. A napokban már megtar­tották tanácskozásukat az MSZBT Tolna és Pest me­gyei, valamint Budapesten, a XII. kerületi aktivistái. E fó­rumokon megállapították; változatlanul meghatározó jelentőségűek a hazánk és a Szovjetunió közötti sokolda­lú, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok, a szövetséges!' együttműködés. A beszámolókban és az azo­kat követő élénk vitákon is kifejezésre juttatták, hogy a baráti társaság sajátos eszközeivel. tömegpolitikai és kulturális tevékenységével is eredményesen járul hozzá, hogy hazánkban mind töb­ben ismerkedjenek meg a széles körű. magyar—szovjet együttműködéssel, s kapja­D meggyőzésre építve I pfP7Ík rctend&s, amely időről idő­LClbt'n re elhangzik különböző helye­ken, különböző alkalmakkor. Valahogy úgy szól, hogy „emberek, most már elég volt az agitációból, lássunk neki és csináljuk”. Azt az igényt tartalmazza ez a mondás, hogy ves­sünk immár véget a magyarázatoknak, a győzködésnek — következzenek a tettek. Ha mérlegre tesszük jelenlegi helyzetün­ket, könnyen belátható, hogy ha valamikor, hát most valóban égető szükség van minden területen, minden munkahelyen a dolgokat előmozdító tettekre. Mi tagadás, nem kevés helyen sürgető napi feladattá vált a rend és a fegyelem megszilárdítása. Jó néhány ága­zatban. vállalatnál immár nem elodázható a termelési struktúra változtatása, a termék­minőség érdemi megjavítása, a felesleges költségek, kiadások lefaragása. Határozottabb cselekvés igényeltetek egynémely nem kívá­natos társadalmi jelenség elleni küzdelemben is, a mértéktelen ivástól kezdve a láthatat­lan, avagy néhány helyen már nyíltan meg­jelenő korrupcióig. Nagy hiba lenne azonban, ha a határozot­tabb cselekvéshez, bárhol is a bevezetőül idézett megközelítés jegyében akarnának hozzálátni. Aligha vezetne célhoz, ha vala­hol is úgy gondolnák; elegendő intézkedése­ket kiadni, rendelkezéseket hozni és azok betartását, végrehajtását erélyesen megköve­telni, az érvelést, a megmagyarázást pedig halasszuk el nyugodtabb, békésebb időkre. Ez a fajta szemlélet és gyakorlat akkor sem lenne eredményes, ha a napjaink igényelte cselekvés kimerülhetne bizonyos rendelkezé­sek, elhatározások puszta végrehajtásában. Ám, ma éppensséggel nem erről van szó: önálló elgondolásokra, jó ötletekre, kezde­ményezésekre, együttes fejtörésre van szük­ség, a tetteknek ezek alapján kell elkövet­kezniük. Bízvást elmondhatók a sikeres cselekvés­nek a jelen helyzetben is elengedhetetlen, alapvető feltétele, hogy kialakuljon a széles körű társadalmi egyetértés a teendőket, a megoldás módját illetően. Legyen szó orszá­gos. avagy helyi tennivalókról, a közmeg­egyezés mindegyik viszonylatban elengedhe­tetlen az egységes cselekvéshez. Illúzió lenne azonban azt képzelni, hogy ez a közmeg­egyezés automatikusan megteremtődik. Nem teremtődött meg azokban az időkben sem, amikor a gazdasági-társadalmi programok megvalósulásában jobban egybevágott a tár­sadalom, az egyes csoportok és az egyének érdeke. S, még kevésbé jöhet létre önma­gától most, amikor — a társadalom egészé­nek javát szolgáló — lépések egyike-másika időlegesen hátrányára válik az emberek egy részének, kedvezőtlenül érinti bizonyos cso­portok közvetlen, napi érdekeit. Ebben a helyzetben a közmegegyezés nem kis rész­ben azon múlik, sikerül-e megértetni, elfo­gadtatni, hogy az időleges érdeksérüléseket éppen az átfogó, távlati, métv-ebb érdekek érvényre jutása érdekében vállal™ kell. hogy érdemes a pillanatnyi nehézségek, többlet- munka, gondok árán fokozott erővel hozzá­járulni az elhatározások valóra váltásához. Kinek a feladata az ilyenfajta közmeg­egyezés kialakítása, fenntartása? Szónoki a kérdés, hiszen politikai rendszerünk jellegé­ből adódik, hogy a politikai egyetértés és cselekvőkészség kiváltásán és erősítésén min­denekelőtt a pártszervezeteknek, a kommu­nistáknak kell munkálkodniuk. Elsősorban az ő dolguk, hogy a meggyőző szó erejével, őszinte párbeszédben, az okos érvek súlyá­val megvilágítsák a napjaink igényelte tet­tek értelmét, várható hatásait, az elmulasz­tásukból adódó káros következményeket, a közös érdekeltséget a jobb, hatékonyabb, fe­gyelmezettebb munkában. A meggyőzésnek, a tájékoztatásnak és megmagyarázásnak többféle formája, módja van. Az élet azonban újra és újra tanúsítja, hogy bár, mindegyik fontos, közülük a sze­mélyes érvelés és eszmecsere semmi egyéb­bel nem pótolható. Hadd utaljunk ezzel kap­csolatban a közelmúlt egyik tapasztalatára. Amikor a településfejlesztési hozzájárulásról kérték ki a lakosság véleményét és egyetér­tését. a postán elküldött szavazó-véleménye­ző lapok nem egy városi településen, lakó­negyedben az ott lakók többségénél kedve­zőtlen fogadtatásra találtak. Akkor változott meg a hangulat, amikor a pártszervezetek, a népfront aktivistái, a tanácstagok szemé­lyesen keresték meg az embereket, beszél­gettek velük a teho értelméről, az ebből meg­valósítandó célokra. Amit a papír nem tu­dott hatásosan közvetíteni, az a személyes eszmecsere eredményeként más, kedvező megvilágítást kapott. Nem véletlenül használtuk itt a párbe­széd szót. Pártunk már réges-régen szakított az agitációnak azzal a felfogásával, ame’v ezt afféle egyirányú utcának tekintette, ahol1 csak az egyik fél mondja a magáét, a másik pedig hallgatja szavait. Mi úgy fogjuk fel: a kommunisták nem a pártonkívülieknek beszélnek, hanem a pártonkívüliekkel be­szélik meg közös dolgainkat. S, ez az esz-' mecsere mindegyik irányban hathat. Hogy az előbbi példánál, a teho példájánál marad­junk: nem egy esetben került sor az esz­mecserék nyomán az eredetileg tervezett településfejlesztési célok módosítására, a ko­rábbiak helyett mások beiktatására. Nem feledkezhetünk meg arról sem. hogy az ilyenfajta sokrétű párbeszéd a kommu­nisták körében is múlhatatlanul szükséges. A célokban, a teendőkben való egvetértés az. 5 soraikban sem alakul ki automatikusan. A párttagot persze a párthoz való tartozásból adódó szervezeti fegyelem kötelezi arra, hogy kiálljon a párt határozataiban, állás­foglalásaiban megfogalmazódó elhatározások: mellett, képviselje azokat. Ám, belső meg­győződés nélkül ez a kötelesség jól aligha teljesíthető. A hatásos meggyőzésnek előfel­tétele, hogy a párttagok a párt erre szolgá­ló fórumain mélyrehatóan megvitassák, a megvilágításra és elfogadtatásra váró elgon­dolásokat, megnyugtatóan tisztázzák a vita-, tott problémákat, vagyis mindenekelőtt le maguk jussanak egyetértésre az adott kér­désekben. örvendetes, hogy ma a korábbinál jobban hasznosítják ilyen célra a taggyűlé­sek, a pártcsoport-értekezletek fórumait., . rie még nem kevés ebben a lehetőség, a tarta* lék. . fikI1C határozott tettekre van szükség. "l'Uwj napjainkban. De, a politikai köz-, életben a szó -s- tett. mely tovagyűrűzve tet­tekre késztet, vagy tart vissza, megszabja a cselekvés irányát, módját. Nem az a kérd s tehát, hogy agitáljunk-e. vagy pedig tegyük a dolgunkat, hanem, hogy miként tudnak a kommunisták hatásos agitációval minél ér­telmesebb. hatásosabb cselekvést kiváltani. Térhatású tapéta Térhatású tapéta gyártását kezdte meg a győri Grabo­plast Pamutszövő és Műbőr­gyár. Üj gyártósort állítottak munkába. A fejlesztéssel, ter­vezéssel és kivitelezéssel együttjáró munka dandárját a vállalat műszaki gárdája végezte, így jelentős értékű devizát tudtak megtakarítani. A vállalkozásra a lakás- kultúra divatirányzatainak módosulása késztette a vál­lalatot. A vásárlók érdeklő­dése mérséklődik a hagyo­mányos tapéták iránt, s mind többen keresik a dombor- mintásat.. A gépfejlesztéssel párhuza­mosan dolgoztak a gyártmány kialakításán, ennek köszön­hetően, az új gépsoron né­hány hét leforgása alatt 20 mintából álló kollekciót ala­kítottak ki. A zöld. a szürke, a drapp, a lila pasztellár- nyalataiban pompázó tapé­tákon az alapfelületből kissé kiemelkednek a geometrikus, a növényi motívumok és más ízléses díszítőelemek. az MSZBT nak képet a szovjet nép éle­téről, kultúrájáról, a Szov­jetunióban végbemenő társa­dalmi, gazdasági folyamatok­ról. A jövő hónap közepéig tar­tó értekezletek illeszkednek abba az értékelési folyamat­ba, amelynek záróeseménye az MSZBT november 22-én megrendezendő, VIII. orszá­gos értekezlete lesz. (MTI) A Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál ebben az évben kilencezer darab alumínium hidraulikus bányatámot ké­szítenek, amelynek nagyobbik részét Csehszlovákiába és Jugoszláviába exportálják. Képünkön: Fábián Tamás a bányatámhoz szükséges tengelyzáró gyűrűt esztergálja. —RT— NÓGRAD — 1986. szeptember 10» szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom