Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

(^Bujdosó egy féváfcomimen­r.l tárt figyelt, nagyobbik fin olvasott. — Apa, mi az, hogy Istar? — A Duna latinul. — Az nem Danubius? — De, az is. Várj csak. Azt hiszem, a klasszikus római kórban az egyik szakaszt Da­nubiusnak, a másikat Isten­nek hívták. A mai magyar részt Danubiusnak'. Később keverték. Janus Pannonius így írt: „Itt nyugszik Janus, ki először hozta az Is tér part­jaihoz He bkon zöldkoszorús szüzeit”. Amíg eizt kimondta, fur- e n megszédült. Nem cso­dálkozott, honnan bukkant lelő az. idézet, bár sose volt nagy irodalomkedvelő, ver­set meg vagy húsz éve nem Olvasott. Az sem lepte meg, hogy saját hangját szárnyaién zengenek hallja. Az is rend­jén lett volna, hogy egyide­jűig más mondatok is eljut­nak fülébe, és mindegyiket felfogja, akár egy szinkron- tolmács. — ismételten- hangsúlyoz­ta, hogy a csiliaghálborús ter­Á. Szabó János: gSn. TflWhszOr eüsimÄelfe ma­gában a két sóirt és a lát­vány folytan új részletekkel gazdagodott. Kedvteive cso­daitta Janus kámeás pecsét­gyűrűjét, a hölgyek násfáit, gyöngyös sarupántját... ☆ Majonézkeverés köziben fe­leségének is elmondta az idézetét, és megpróbálta él­ményét elmagyarázn i: — Azt mondd meg, hogy a esillagháborús válaszintézke­déseket, vagy a hátsó raktár kulcsát miént nem látom? Miért beszélünk így, amikor amúgy is beszélhetnénk? Az asszony, magyartanár lévén, hosszasain JCacarásaott: —, Te tündér pofa vagy! Eszedbe jut egv gimnáziumi memoritertöredék, és fölfede­zed a verset. Tetszik a rit­mus. Hát még a szűzkoszorú. Pedig semmi szex, te szür­külő szatíir. Helikon szüzei a műzsák. a költészet. . . — Költészet.. . frász. Az van, hogy nem azt mondjuk... nem tudjuk normálisan . .. vagy ha tudjuk, se mondhas­suk ... Hülyék! Ez direkt volt egy $8 pdhér vSrősfeort, <Wk­tor úr, leJiköm, ahogy szok­ta? — legyen! S, ex ám a lé­lek hullása, gyehenna, örvé­nyedbe. — Hogy úgy csiná­lom, ahogy szoktam — tette hozzá egy titáni hörpentés után. A hétfő reggeli, szertartásos munkahelyi kávézás közben Bujdosó a lehető , legszára­zabban igyekezett összefog­lalni barátjának a vers vá­rat'an következményeit, de indulatai hamarosan elra­gadták: — Ez nem nyelvi problé­ma. Még csak nem is gondol­kodásbeli. Nem alkarok költő lenni. Nam várom, hogy poé- zissá váljon a közbeszéd. De, tapintsd meg a széked repe­dezett, zsíros műbőr huzatát! N ézd meg azt a fölöslegesen legyártott, teljesítményinek el­könyvelt, soha el nem adható alkatfészgúlát a cementíke- rítés mögött! Lapozz bele egy brigádnaplóba! Látogasd meg a hármas ikreket szült Ökrös- rét a kórházban, kókadt ger- berék, langyos üdítőik, oszló ZöSdkoszorús szüzek útján Vek kovácsolói részére nem feeöiakediik a megfelelő vá­laszintézkedés — bizonygatta a -sülpoliLikus. — Hahó, férfiak! Kijöhetne valaki majonézit keverni — kiáltott a konyhából Bujdosó felesége. N — Mustapha! Mustapha! Mustapha! Ibrahim —! jajve- (saékelt a magnó a belső szo­baiban. — Képzeljétek, faragott ka­jak 1 apátot kaptam — üvol- (tötte túl a kisebbik gyerek. — Juüka, zárd be a háásó «raktárt, hozd a kócosát — (beMatszott a földszinti üzflet- böL — Krieger úr, ha nincsen tatagyar sör, megfelel a jugó? *— érdeklődött a szomszédiból b házifelügyelő. Bujdosó, akár egy karmes­ter, pompásan tájékozódott a föbbszó lám óságban. A rendkí­vüli az volt, hogy egyedül a verset találta értelmesnek. OTetve pontosan értette a többi mondatot is, de csak a puszta jelentésüket, mBiUia Wegen betűket vagy süfcetné- ma-jelbeszóde* fejtene meg. Ellenben —, miratha naponta (találkoznának — tisztáin látta tJanust (magas, vékony ifjú, vörhenyes hajzat, lázas sze­mek), kézen fogva vezet egy tucatnyi fátyolruhás lányt, Ikontyukon borostyán, fázósan, (félénken, mégis kíváncsian lépdelnek a fűzfás folyópart (fövenyén. Fogalma sem volt, (mi az, hogy Helikon szüzei, iám ez mit sem változtatott tei hajadonok légies valódisá­— zárta le elmélekdásét Buj­dosó fülig pirulva, mert a mondhassukra a két kamasz harsány hahotában tört ki. — Csak az vigasztalta, hogy a zöldikoszorús szüzek biztatóan pillogtak rá. Most, tudva, hogy múzsák, összeszámlálta őket. Épp kilencen voltak. El­határozta, ha elalszik a csa­lád, kikeresi a nevüket vala­mi lexikonból. ft — A faő beleresaket, anéfr- nebbesmek a felhőik, bősz ten­gerként hullámzik a gyep a diadalra serkentő érctorkok robajától — jegyezte meg Bujdosó másnap barátjának a stadionban. — Stimmel — bólintott a szelíd villamosmérnök. — Ám­bár, olyan a játék, hogy jobb lenne, ha befognák a mocs­kos pofájukat. Ég a pofám, hogy a mienk ez a falábú banditák maffiája. Odaállí­tanám az egészet edzőstül, szakosztályi, társadalmi ve­zetőségestül a csarnokiba, rá- jukrogyaszitanám azt a eso- dapagodát. — Vajha — mélázott Buj­dosó. — Bátor lehet, az 6 or­cáikon is szégyen pírja gyűl a boltozatos mellükön viselt címerünk miatt. ft — A hegy gránátszín levét, esBpláimö, serlegünkbe! — szólamlatt Bujdosó a bögre­csárdában, ahová hagyomá­nyos mozgalmi szempontból tértek be a meccs után. — Nem inna mög inkább krémesek között! Kérdezd meg az orvost, de nehogy összeteveszd a postással a borítékok miatt! Ha nincs Szerencsed, már otthon az asszony, az új lakónegyedben, mindjárt jobbra a szemétdomb után, ahol sirályok guberál­nak ... A végén pedig, mint bizalmi olvasd el a saját han- gulatjelentésedet, és értsd meg, hogy ha az a Jaous, vagy ki, föltámadnia, nem tudna megszólalni a saját hangján! Mit mond ötszáz év múlva egy mai Jarais A szelíd mérnök krafcagott egy ettévedt Seduxéntől: — Mit bömbölsz? Nem egy öregem. ft Bujdosó végképp nem szen­vedhette, ha a beosztását csak így a képébe vágják. Hét esztendeje látta már el ezt a feladatot közmegelégedésre, sőt a csoportja, valami ága­zati kiváló cafrangof is ka­pott — Mintha a metróépétők egyre hosszabb alagutat váj­nának, de nem tudnának a felszínre jutni — dönmögte kollégáinak a díjosztáskor. Eredetileg munkaköri le­írásokat kellett volna készí­tenie, „minthogy e vonatko­zásban számos differenciálat­lanság, átfedés és tautológ de­finíció mutatkozik” —, így az utasítás. Mire Bujdosó a torzulásokat kiigazította, rendre megváltozott a ter­melési profil, vagy a techno­lógia, vagy valami egyéb. A korrekció során némelyek mórtékteíewfR tágftent, mSseA arcátlanul zsugorítaná próbál­ták tevékenységük határait. A »y. ámítás technika aztán forradalmasított. A szakembe­rek hajiba kaptak, Fortran, Pascal vagy Algol nyelvre ültessék-e át az adatokat és döntőbíróul az adatközlőt kérték föl. Kiderült, hogy Bujdosó —, bár tanulmányait publikálták, a konferenciák pedig példaként emlegették közgazdász létére egy árva ■kódjelet sem ismer. Az alap­elemek elsajátítására betele­pítettek a szobájába egy Commodore 64-es gépet, meg egy szoftveres nőt. Mire vé­geztek a Basickel, érdemiben nyelvet választottak volna, világossá vált, hogy egy újabb szerkezeti átrétegiződés miatt elölrőil keli kezdeni a felmérést, immár gondolva ar­ra is, hogy a VT—16 helyett JBM-et vásárolt a vállalat. Bujdosó a sarkvidékről az egyenlítőre jógihegyeket csák- lyózó tutajos izgalmával jár­ta a terepet, pihenésül szen­vedélyesen vetélkedett a szoftveres bébivel az Impos­sible mission és a Raid over Moscow című számítógépes játékokban. Most a múzsák sugaílatána a vezérigazgatóhoz fordult: Vajon, a rend.szervezés nem áll-e ellentétben a rendszer szervezetével, azaz, voltaképp ezt a rendszert kell-e szervez­ni, vagy egy mástik rendszert megszervezni? ☆ — Találkoztál te mostaná­ban ezzel a Bujdosó gyerek­kel a rendszerszervezésről? — kérdezte a vezér a csúcstit­kárt. — Tök nem értem, mit írt a feljegyzéséiben. — Te, az egy tündér pofa. A bizalmija jelenítette, hogy valami régi szövegből egész szociológiai gondolatsort bon­tott ki. Meg a titkárnőmnek is ... Csilla, jöjjön esek! — Mit mondott magának doktor Bujdosó elvtárs? A titkárnő készségesen föl- lapozta gyorsíró füzetét: — Május 13., 11.40. A má­sodikról mentem a harma­dikra, ő utánam szólt az el­sőről: „Elefántcsont oszloppár csúcsán lobogó fekete fáklya, aléljon lángodba lepkelétem”. — Pedig én először is szőke vagyok, kérem szépen. — Mondom, hogy hülye — Jegyiintett a vezér. — Helyez­zük ki a francba, a csimgen gyáregységibe. — Nem mintha nem tarta­nám helyesnek, de küldjük el inkább vezetőképzőre — vélte a csúcstitkár. — Igazad van, az to meg­oldás. Meglátjuk. ft Amikor hivatták a sze­mélyzeti főosztályra Bujdosót, züldkosaorús szüzek állongtak a folyosón. Egyikük kecse­sen kitárta előtte az ajtót Kalliopé volt, a hősdal is­tennője. Nem tudom, taláTkoztak'e már felesleges emberekkel. Bizonyo­san, mert én naponta találkozom velük. No, nem úgy értem, hogy létezésük felesleges, hogy ne le­hetne szeretni őket különböző tu­lajdonságaikért, egyszerűen a munkahelyükön, elfoglalt poszt­jukon feleslegesek. És többnyire nem is ők tehetnek erről. Emlék­szem, az egyetemi felvételt várva adminisztrátorként dolgoztam ha" vi kilencszáz forintért — ebből is látszik, milyen régen volt! — egy nagyvállalatnál, melynek telefon­ügyeletét kellett ellátnom. Akkoriban még nem volt sza­bad szombat, vagyis hat napon át, napi nyolc órában ültem az ab" lakta lan lyukban, mesterséges fény mellett, és — nem érkezett telefon. Felesleges voltam. Vala­ki megkönyörült rajtam, és oda­adott margózásra néhány ív pa­pírt, de az sem tartott sokáig. Az voltam, amit mostanában kapun belüli munkanélkülinek hívnak, önbecsülésem a minimálisra csők" bent, s ha nem kezd érdekeim a műfordítás és a nyelvtanulás, ta­lán gumicellában folytatom ad­minisztrációs pályafutásom. Ilyen felesleges emberekkel, Felesleges emberek mint mondtam, naponta találko­zom. ök a munkahelyi késők, fe" csegők, ácsorgók, betegeskedők, a büfében lebzsélők, a valahová el- küldöttek, az elkéredzkedők, a gogoli holt lelkek, akik csak a fizetési kimutatásokon szerepel­nek. Nem mondom, sorsuk alaku­lásában ők is hibásak. Huzamos ideig nem lehet ezt az állapotot elviselni maradandó károsodás nélkül, ök a szükségtelen őrök, ellenőrök, segédek, küldöncök, portások, gondnokok, munkatár sak, de lehetnek részleg-, osztály- vezetők, sőt egész hivatalok, in­tézmények irányítói is, melyeket valaha kitaláltak, életre hívtak, és posztjukat megörökölték más, ér* demdús felesleges emberektől. A hivatalban, gyárban, boltban lézeng őket én nem azonosítom feltétlenül a munkakerülőkkel. Nem, hiszen ők jelenlétükkel tüntetnek, s eleven bizonyítékai annak, hogy munkahelyük rossz, pazarló, gazdaságtalan, hiszen az ilyen helyen azoknak az élete és javadalmazása sem lehet rózsás, akik — helyettük is — netán dol­gozni kényszerülnek. Az íróasz­talt, munkapadot, falat vagy árok­partot támasztó dolgozók látvá" nya mindennapos, és többnyire joggal haragszunk rájuk, bár vol­taképpen értük, miattuk kellene haragudnunk, hiszen az a hiva­tal, vállalat, üzem, mely ezt lehe­tővé teszi, bizonyára érdemtelen, erélytelen, tehetségtelen vezetés alatt küszködik, vagyis: minden felesleges beosztott fényes bizo" nyíték arra nézve, hogy a főnök munkája is felesleges. Nem vagyok közgazdász, így csupán magánvéleményemet mon­dom, ha azt állítom, hogy az új­ságokban álláshirdetések garma­dájával jelentkező intézmények körül sincs minden rendben — nem munkaerőt toboroznak ők, hanem jelenléti ívet aláíró, biok" kolóórát működtető, felesleges embereket. Hiszen ahol jól veze­tik, jól szervezik és persze díjaz­zák a munkát, ott nem panasz­kodnak munkaerőhiányra. Ott — milyen érdekes! — nincsenek fe­lesleges emberek. CSANÁDY JÁNOS: NEHÉZ KASZÁM Nehéz fegyverét csattogtatja a sötét láthatár, lilán repeget a távoli ég súlyos felleget: kint állok a tanya udvarán a susogó ezüstnyárfák alatt és keblemben feszül az indulat, a vihar előszelét érzem talán, mely nem kímél állatot, életet, a vihar előfutamát érzem, no lám, mely nem kímél senkit, sem engemet; csukok, lehúzok redőnyt, ablakot, ami közéig, lelkesít, borzadok ha lecsap majd a villám itt talán, s a repedt ég is dong rá egy nagyot, s lezúdulnak a nyári záporok, no lám, talán megvéd majd tanyám, megóv, ha fedele alá futok — de most, de még állom a kihívást, fenyegető villámok kardjait — nehéz kaszám csorbítatlan feszít az eresz alatt, s fénylik, nem fenyítl LUKÁCS GERGELY SÁNDOR: Nem az ész Fárosz Föld-fény fény, fény remény Mit meg nem adhat száz radar gépbizalma nem az ész a szív a remény birodalma és ezen csak a fénynek van mindétig hatalma. (Picunda 85. szept. 22.) Engel Tevan István grafikát „Szinte nem is tudok olvas­mányélmény nélkül dolgozni” — vallja Engel Tevan István, s ez ars poeticának is tekint­hető. A Dorottya utcai kiál­lítóteremben látható kiállítá­sán az elmúlt nyolc év alkoJ táeait mutatja be, önálló grad ffikai lapok, könyvillusztrácid ők és könyvborítók formáját ban. Biblia, József története (1985) Singer: A sátán Gorajban (1984) Sz. Sz. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom