Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-30 / 230. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON... Terv az ezredfordulóig Merre tart Magyarnándor? Bár Magyarnándor lélekszá- ria az utóbbi húsz évben alig emelkedett- mégis a község ki­sugárzása a környező telepü­lésekre lényegesen fejlődött. Itt működik az állami gazda­ság. a mezőgazdasági terme­lőszövetkezet, az áfész- és a Cserhátvidéke Takarékszövet­kezet- amelyek tevékenysége felöleli a közeli és távoli köz­ségeket egyaránt. Az említet­teken túl a Gabonaipari és Malomipari Vállalat keverő­üzeme- az Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság te­lephelye, s más gazdasági egy­ségek és intézmények is mun­kalehetőséget kínálnak a helyi lakosságnak A községi közös tanács igaz­gatása kiterjed Magyarnándor mellett Mohorára- Cserhátha- lápra és Debercsényre- össze­sen mintegy 3200 állampolgár­ra. Merre tart á település? Milyen fejlesztések várhatók? Ezekről a kérdésekről érdek­lődtünk Sándor István tanács­elnöktől. Kezdjük a lakáshelyzettel. Pelenleg Magyarnándorban 420, Mohorán 365- Cserháthalápon 174- és Debercsényben 55 la­kást tartanak nyilván. Vala­mennyi községben megfelelő a telekyálaszték az éDítkezők Számára. Az elképzelések kö­zött szerepel, hogy tovább folytatják a csoportos korsze­rű ikerházak építését, jobb együttműködésre törekszenek a tanácsi és a gazdálkodó egy­ségek. megkülönböztetett fi­gyelmet fordítva a fiatal há­zasokra és többgyermekes csa­ládokra- valamint a szakem­berek letelepedésére. Tervezik a szociális követelményeknek meg nem felelő lakások fel­számolását. s az üresen álló otthonok hasznosítását. A gondok következő fejeze­tét az ivóvízellátás jelenti. Jól­lehet hat esztendővel ezelőtt adták át rendeltetésének a magyamándori vízmüvet, amely sokat lendített a hely­zeten. ám a községi tanács to­vábbra is napirenden tartja a települések vízellátásának ja­vításét. Magyarnándor és Mo­hóra térségében egy újabb kút kiépítését tervezik- a la­kóövezetek mentén bővítik a vízhálózatot. S gondolnak a szén nyvízti sztítás fe.il esztésére is- amint a hosszú távú terv- koncepcióban szerepel: több lesz a szennyvíztisztító beren­dezés, s építenek egy szenny­vízgyűjtő csatornát. A fejlesz­tések eredményeként — a prognózis szerint — a köz­műves vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya eléri majd a kilencvenszázalékos arányt. Lényeges feladatok várnak megoldásra az egészségügyben és a szociális ellátásban. A hosszú távú tervidőszak első részében a körzeti orvosi ren­delő ellátási színvonalát, a mű­szerezettséget javítják, s még 1990-ig egy új körzeti orvosi rendelőt építenek. Jobbítanak a fogászati ellátás feltételein, s a gyermekorvosi körzet mű­ködésének kialakítására tö­rekszenek. A nagyobb követel­mények azzal is összefüggnek, hogy a Nógrád Megyei Tanács egészségügyi osztálya Magyar- nándort kiemelt körzeti egész­ségügyi központtá jelölte ki. A sokrétű feladatok megol­dására Magyarnándor Közsé­gi Közös Tanácsa részletesen meghatározta a teendőket- nemcsak az említett területe­ken- hanem az oktatásban, a kulturális és a kereskedelmi ellátásban, a kommunális szol­gáltatásban, valamint a kör­nyezet- és természetvédelem­ben. A cél: a négy község ál­lampolgárainak jobb megél­hetése. az élet- és munkakö­rülmények javítása. s ezzel összefüggésben a környező te­lepülések ellátásának, fejlődé­sének elősegítése. Csökkenő állatállomány a Hortobágyon ' A Hortobágyi Nemzeti Park szakembereinek felmérése sze­rint az utolsó tíz esztendő­ben fokozatosan csökkent a Hortobágyon legeltetett álla­tok száma. Az idén a 10 év- vek korábbihoz képest, ’ 22 szá­zalékkal legeltetnek kevesebb állatot a pusztán. így ma már csak 27 hektár területre jut egv-egy számosállat, noha e nagy terület háromszor ennyi jószágot is eltarthatna. A hortobágyi pusztán Deb­recen városa, valamint a kör­nyékbeli települések lakossága á századforduló táján rendkí­vül intenzív állattenyésztést fejlesztett ki. Télen-nyáron le­gelőn tartott állatok népesí­tették be az óriási pusztát, amelyet annak idején az ál­lattartók „áldott Kánaánjának” neveztek. A Tisza kiöntése után ugyanis a hortobágyi ré­teknek- legelőknek rendkívül gazdag volt a hozama. A juh­tenyésztés és -tartás országo­san tapasztalható gondja kü­lönösen erőteljes a Hortobá­gyon, ahol a gyenge, szikes le­gelők java részén valaha na­gyon sok juhot tartottak. 1982 óta több mint negyvenezer da­rabbal csökkent a juhállo­mány. Már alig éri el a 90 ez­ret. Újabb vetélkedőt szervez az MSZBT Ismét vetélkedőre invitál­ja a játékos kedvű felnőtte­ket és fiatalokat a Magyar— Szovjet Baráti Társaság: az Utazzunk együtt című mű­veltségi játék a nagy októbe­ri szocialista forradalom 70. évfordulóját köszönti. A jövö és november 7-én lesz het­ven éve, hogy Oroszországban győzött a szocialista forrada­lom, s e jubileum alkalmat kínál arra, hogy országos ve­télkedőn bemutassák a sok- nemzetiségű szovjet állam tör­ténelmét, kultúráját, sport­ját, a baráti szocialista or­szág népének mai életét. A játékra az MSZBT-tag- csoportok 5 fős csapatainak jelentkezését várják; felké­szülésükhöz, irodalmat aján­lanak a szervezők. így pél­dául a Panoráma útikönyvek közül a Szovjetunió, a Moszk­va, a Kijev és a .Leningrad cí­mű kötetek alapos tanulmá­nyozása segítheti a sikeres fe' - készülést. Emellett a jövő év­től a társaság hetilapjában, az Ország-Világban is számos olyan cikk jelenik meg, amely tovább gazdagíthatja a sze­mélyes tapasztalatokat, il­letve olvasmányok alapján, megszerzett ismereteket. A vetélkedő többfordulós lesz. A háziversenyeket ja­nuárban és februárban ren­dezik meg, a megyei, buda­pesti, kerületi versenyek idő­pontja, április, május, a te­rületieké szeptemberi Az or­szágos elődöntőt októberre tervezik. Novemberben a döntő résztvevői adnak számot tudásukról; ők — más érté­kes díjak mellett — közös tár­sasutazáson ismerkedhetnek a Szovjetunió tájaival. A nevezéseket november 1-jéig, írásban kell eljuttatni a megyei, Budapesten, a ke­rületi pártbizottságok pro­paganda- és művelődési osztá­lyára. A jelentkezési lapon fel kell tüntetni a ésapat nevét, címét, a csapatkapitány ne­vét, életkorát és foglalkozá­sát. I i - tűzről számolnak be. Aztán azt Jurtában lakni írják: ,,Badaosonylátodi-hegyen nemcsak mii nyaraltunk, ha­va lóban nem mindennapi nem Budapestről érkezett és élmény lehetett. Az a három szlovák pajtások is. Sok ba- pajtás is lelkendezve ír a Nyár, nyár, nyár! Van-e boldogabb idő egy úttörő számára? Napfény, vízpart, erdő, hegy, tábor —, megannyi izgalmas élmény. örömmel vettük, hogy az is­kolakezdéssel régi levelezőink kö­zül már sokaknak eszükbe ju­tott barátjuk, az újság. S mi másról is szólhatna az idei tan­év első híradásainak többsége, mint a csodálatos nyárról! Tábori élmények szerepelnék a legtöbb levél­ben. A nyolcadikos Begella Annamária a jobbágyi iskola Fáy András Utörőcsapatából például ezen a nyáron el őskor jutott el Csillebércre. Külön érdekesség, hoigy nem akár­milyen tábor lakója volt: ifjú természetbarátok gyűltek össze. „Sóikat túráztunk, kirán­dultunk” — írja. „Jártunk a Normafánál, megtanultunk tá­jékozódni tájoló segítségével, megismertük a térképjeleket. Eljutottunk a csehszlovák ha­tárhoz, ott öt hegyet mász­tunk meg. míg a Duna part­jaira érkeztünk. Madarakat is gyűrűztünk. Virágot kötöttünk, ép is készítettem egv szép faliképet. Meglátogattak minket a Nimród újság ri­porterei. Sokat meséltek az újságkészítésről”. Az újságírás a kallói Budai Ildikót is érdekli. Ez abból Ss kiderül, hogy nem egysze­rűen egy „fogalmazásit” kül­dött az Űttörősaroknak. Kör- bekérdezgetjte osztálytársait, mit csináltak- a nyáron, s kis riportfŐlét kerekített belőle. Volt, aki a nagymamánál nya­ralt, más külföldi ismerősök­nél. vagy az iskola által szer­vezett NDK-beli táborban. Koncz Szilvia legszívesebben W mártélyi táborról mesélt. mártélyi napokról, aki a sal­gótarjáni Petőfi Sándor Álta­lános Iskolából küldte levelét. A hatodikos Bódi Zsuzsanna, Szendirődj Katalin és Kojnok Péter számára egyaránt a leg­érdekesebb volt az éjszakai riadó. Éjféltájban belydult fel a tóbor. Az a hír járta, hogy marslakók voltak itt, s üze­neteket hagytak szerteszét ap­ró papírfecniken. Egyesek azt híresztelték. kigyulladt a tá­bor. ellopták a zászlót, elra­bolták a táborvezetőt. Volt, hát felfordulás. Aztán minden és mindenki megkerült. A marslakók üzeneteit megtalá­lók csokit, cukrot kaptak ju­talmul. Kis Csitári Piroska a kis­dobosok gyulai táboráról így mesél: „A csodálatos vár alatt a román kollégiumban lak­tunk. Megismerkedtünk a vá­ros nevezetességeivel, meg.- csodáltuk a sok szép szobrot. Jártunk a múzeumokban. Az úttörők a Balaton mel­lett üdültek. A nyolcadik c-s Molnár Márta és Cseh Blanka a környékben tett kirándulá­sokról, vetélkedőkről, tábor­ráitra leltünk köztük”. Szovietuftióbeli testvermegysßkben igazán meleg fogadtatásban volt részük. A magyar úttörők megnézték Moszkva neveze­tességeit is. majd Novókuz- nyeck és Kemerovo városá­ban időztek. A programok egymást érték: úttörőtáborok, vidámparkok, textilüzem-láto­gatás, múzeumok, koszorúzá­sok. békenagygyűlések. Egyik élményből a másikba' zuhan­tak. S, az a sok figyelem, kedvesség, amit kaptak, felejt­hetetlen. Már megint suli — kezdj levelét a mátratore- nyei László Krisztina. Bizony igaza van: egyre kevesebbel gondol már mindenki a nyár­ra. kitölti a mindennapokat a tanulás. Krisztina azt írja, hogy számára a tanítás „nem olyan unalmasan és egyhan­gúan kezdődött, mint a múlt évben. Tavaly év vége óta sokat változott az iskolánk. Oj kerítést szereltek föl. Be­vezették a központi fűtést”. Dominóiogika a címe idei első rejtvényünk­nek. A sorokban a dominókö­vek logikus sorrendben köve­tik egymást. E logika alapján a négy betűvel jelzett dominó közül melyik kerül a kérdő­jeles dominó helyére? A megfejtéseket október 2- ig küldjétek el az Üttörősarok címére: NÓGRÁD-szerkesztő- ség. Salgótarján, Paiócz Imre tár 4„ 3100. Kóstoló a szárazföldim. Üfeibb „nagt; kői1” előtt ínycsiklandó falatok a kan­dúrban. A kigőzölgő lecsó-, meg paprikáskrumpli-illat ha­mar odacsalogatja a harci tú­rán alaposan kiéhezett diák­hadat. A nyakkendős aprósá­gok vadul esnek az egysze­rű eszközökkel, de annál lé­nyegesen nagyobb összefogás­sal készült falatoknak. Szín­hely a Nyírjes, Balassagyar­mat pihenőövezete. Résztve­vők: 487 kisdobos és úttörő, csapatvezető tanárok, szülők és a fegyveres erők képviselői. Utóbbiakat illeti az első tá­nyér. hiszen őket ünnepli az ország. Az ideiglenes konyha körül hömpölygő tömegből szőke fiúcska válik ki. A sza­kácsot keresi, azaz édesapját, az önkéntes szülői' „raj” leg­fontosabb emberét. — Apuuu! Adjál egy pohár vizet — lihegi a futásban ki­száradt torkú- csillagszemű ifjonc. Apa teszi a kötelessé­gét. majd jóleső érzéssel néz szét a mohó tömegen, akik — látszólag — elégedettek a no­mád konyha ízeivel. Dicséretet nem várva ül le velem szem­ben egy fatönkre, hogy palóc tájon ritkaságszámba menő mesterségéről valljon. — A „Tatáról” érkeztem még februárban, azóta szabad­ságon vagyok. Megtettünk egy ..nagy Kört”, s most végre hosszabb időt tölthetek itthon a családdal. Még mielőtt bárki másra gondol elárulom, hogy a „nagy kör” a tengeri hajózás egyik megszokott útvonala. A Tata Olaszországban szedte fel > a horgonyt, s első útja Ománba. a hatalmas algériai kikötőbe vezetett. Az észak-afrikai or­szágban még meglátogattak néhány kikötőt. aztán irány Spanyolország. Vissza a nyu­gat-olasz partok közelébe, ahol márványt vett föl a norvég tí­pusú hajó. A Földközi-tenger után már a Vörös-tenger si­várnak tűnő partszakasza mel­lett húzott el a tengerjáró, hogy felkeresse Szaúd-Arábia, Jordánia és Etiópia megszo­kott kikötőit. A megüresedett raktérbe aztán Szudánban ke­rül az első szállítmány: a gyapot, a marhabőr. vagy a szezámmag. Jugoszláviában az­tán véget é^. a fárasztó hajó- kázás. — Nekem, meg a két pin­cérnek éjjel, nappal, hét végén is dolgozni kell — magyaráz­za a kék-fehér csíkos pólóba öltözött hajószakács. — Ügy 25 főre készítem az ételeket, mélyek közül sláger a brassói, a cigánypecsenye, meg a ha­lászlé. A spenótot végképp nem szeretik, de hát a vita­minra .szükség van... S ha valaki netán azt hiszi, fogja magát és beáll matróz­nak. az téved. Baráth Tamás számára az első számú prob­lémát a család jelentette. Megbeszélte feleségével, hogy mihelyst a gyerekek nagyob­bacskák lesznek, csak akkor fog bele élete nagy álmának megvalósításába. A következő akadályt az orvosi vizsgálat jelentette... — Állítom, alaposabb volt» mint a legénységnél. A szülé­szet és a nőgyógyászat kivéte­lével minden osztályt végig­jártam. Nem mondhattam a doktornak, hogy ugyan már. minek annyi cécó; azért- mert nem látom azt a fát. még meg tudok sózni egy fazék levest! A főzés tudományát még Gyarmaton, a kábelgyár kony­háján sajátította el. Micsoda különbség! A „gyári harapó- ban” úgy 60 forint egy sze­mélyre az étel. a hajón 200 felett van. Útközben a kikö­tőkben szerzik be a friss húst, de tejfelt, zellert és petrezsely­met — a magyar konyha jel­legzetes alapanyagait — itt­honról viszik, mivel sok or­szágban ismeretlen. — Mint ahogy azt sem tud­ják itthon elképzelni, milyen egy átkelés a Gibraltári-szo- rosban dagály idején! Az At­lanti-óceán úgy ontja a vizet, hogy szegény ..csónak” már a hullámveréstől is szívbajt kap; örül a gépmester, ha -negyed gőzzel” átvergődünk. Persze a látvány csodálatos. Tamás életében sok min­den „bejött” már. Több tucat ország tengerpartjára jutott el, de nagy szívfájdalma, hogy az Egyenlítőt még csak távcső- vön át látta. Huszonkét mér­föld híja volt. Talán majd a* újabb ,.nágy kör” során.... ta­lán akkor találkozik majd Neptun istennel! T. N. L. NŰGKAD — 1986. szeptember 3Q„ kedd 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom