Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám
Fotóművészeti szemle *86 Dobosy László: A jövőnk Ä szerző Ózdon született 1949-ben. Középiskoláit a salgótarjáni gépipari technikumban végezte. Már ekkor állandó útitársa volt a fényképezőgép. Az alkotó fotográfiát a szegedi fotóklubban tanulta. J Jelenleg az ózdi kohászati gyártörténeti múzeum vezetője. A gyárváros és a borsodi táj sokszor ellentmondásos kapcsolata, hangulata kedvező teret ad képeinek elkészítéséhez. Szereti a néprajzi emlékek fotózását. Állandó fotókiállítása van a gömör- szőllősi református templomban, ahol Észak-Magyaror- szág festett famennyezeteit mutatja be. A fényképezés számára eszköz gondolatainak kifejezésére, amihez szívesen alkalmazza a fotótechnika különböző módszereit. Több egyéni kiállítása volt. Számos hazai és nemzetközi pályázaton kapott díjat. A XVI. észak-magyarországi fotóművészeti szemlén a salgótarjáni József Attila Városi-Megyei Művelődési Központ díját kollekciójáért érdemelte ki. Ennek része A jövőnk című képe. Bartók István: Iparvidéki reggel A z 1'952-ben született fiatalember korán, úttörőként barátkozott meg a fényképezéssel. 1980-tól a leninvárosi fotókör tagja. Ettől kezdve szerepelnek képei rendszeresen országos kiállításokon, például a békéscsabai „Termő ékes ág”, a nagykanizsai „Sietünk”, a makói „Napos oldal” című bemutatón, a vegyipari dolgozók fotókiállításán. Részt vesz az észak- magvarországi fotóművészeti szemléken is. Témái a család, az ember és környezete. Számára a fotózás egy kedves szórakozás, időtöltés, amellyel szeretne minél többet megmutatni életünkből. Az „Iparvidéki reggel” című képéért a XVI. északmagyarországi szemle zsűrijének különdíját kapta. H. J. Múzeumok ünnepe Ma nyílik a harmadik országos rajzbieivnálé Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban. Az ünnepi alkalom egyúttal az idei múzeumi és műemléki hónap legkiemelkedőbb eseménye, s a nógrádi múzeumi rendezvénysorozat kezdete. A múzeumi hónap országos megnyitóját október 1-én Budapesten a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban tartják. Október hagyományosan a múzeumok és a műemlékek hónapja hazánkban. így van ez Nógrádban is, ahol a múzeumügy kezdetei mintegy száz t évre nyúlnak vissza, a balassagyarmati Palóc Múzeum elődje 1891-ben alakult meg. Ugyancsak hosszú idő telt el ahhoz, hogy létrejöhessen a következő múzeum, Salgótarjánban 1959-ben szervezték meg a munkásmozgalmi múzeumot, a mostani Nógrádi Sándor Múzeum elődjét. A megye harmadik nagy múzeuma egészen fiatal, a szécsényi volt Forgách-kas- télyban alig egy évtizedé nyitották meg a később Kubinyi Ferencről elnevezett múzeumot, kiállításait időközben már fel is újították, gondot fordítva az épület, e jeles műemlék megóvására is. Ezeken kívül kiállítóhelyek várják a látogatókat, így Csesztvén a Madách Imre Emlékmúzeum, Horpácson a Mikszáth Kál- mán-emlékház, Bánkon a szlovák nemzetisági állandó kiállítás, Karanesberényben a Nógrádi-partizáncsoport emlékmúzeuma, Pásztón, az oskolamester háza. Messze földön híres a salgótarjáni föld alatti bányamúzeum és a hozzá csatlakozó állandó kiállítás, s még néhány más gyűjtemény, valamint számon tartott műemlék is tájainkon. A múzeumok kapui természetesen egész évben nyitva állnak az érdeklődők előtt, s az intézményekben folyamatos tudományos és közművelődési munka folyik. Októberben azonban a szokásosnál is tágabbra nyílnak a kapuk, s a közfigyelem is fokozottan a múzeumokra irányul. A múzeumi és a műemléki hónapot több évtizeddel ezelőtt azzal a céllal hoztak létre, hogy a közönség és ezen intézmények kapcsolatát még szorosabbra fonják, s, hogy társadalmi méretekben hívják föl a figyelmet a múzeumokra és a műemlékekre, illetve a nemzeti és az egyetemes kultúra azon kincseire, amelyeket bennük őriznek, vagy amelyek éppen bennük testesülnek meg. Hiszen, miként azt Pulszky Ferenc 1838-ban oly pontosan megfogalmazta, „A múlt az, ami a jelenben összeköti az ivadékot, a közös emlékezetek, a közös história. .. Nemzetünk, s országunk egymástól el nem választhatók, s mi az ország régisége, az egyszersmind aí nemzet emléke”. Az idei múzeumi és műemléki hónap nógrádi programja gazdagnak ígérkezik, a kínálat sokrétű, jóllehet a korábbi évektől eltérően kevésbé lesz zsúfolt. Idén inkább a szakmaiság és a programok hatásának elmélyítésére kívánnak nagy gondot fordítani. így például több szakmai tanácskozásra kerül sor. Hogy csak néhányat említsünk, Salgótarjánban vendégül látják a debreceni Déri Múzeum kollektíváját, akik bemutatják tudományos és közművelődési tevékenységüket; Észak-Magyarország muzeológusai szakmai konferenciákon vesznek részt, a történészek Miskolcon, a régészek Egerben, a néprajzos muzeológusok Balassagyarmaton találkoznak egymással. Sor kerül a, magyarországi életmód-történeti kutatások áttekintésére, továbbá egy ugyancsak fontos szécsényi tanácskozásra, amelyen a népművészeti hagyományok felhasználásának lehetőségeiről lesz szó a közművelődési gyakorlatban. gyakorló pedagógusok és népművelők részvételével. Külön 1 érdekessége a múzeumi hónapnak, hogy több olyan intézmény illetve közösség évfordulójáról emlékeznek meg, amelyek szerepet játszanak a múzeum és a közönség kapcsolatának elmélyítésében. így például 95 éves a Palóc Múzeum, s tízéves a szécsényi múzeumbarátok köre. Természetesen, új kiállítások is fogadják az érdeklődőket, Balassagyarmaton a Horváth Endre-gyűjteményt, Szécsényben a város irodalmi hagyományait,, illetve ennek dokumentumait mutatják be. Külön figyelmet érdemel az október 4-i, csesztvei Madách irodalmi nap, amely idén is sokszínű lesz, s egész nap várja a látogatókat. Mindez, persze, csupán néhány példa, a programsorozat ennél jóval gazdagabb. Évek óta ismétlődő gondról szólunk, amikor megemlítjük, hogy idén is roD- pant szerény a műemléki rendezvények sora, jóllehet a megyei műemlékvédelem az elmúlt években látványos eredményekkel is dicsekedhet. T. E. ; Klubkönyvtár a vasutasokért Balassagyarmaton a vasutas dolgozók Madách Imre klubkönyvtára évi félmillió forintból gazdálkodik, amelynek egyötöde állami és vállalati támogatás. A támogatás összege szinte alig változik, miközben a fenntartási költségek egyre emelkednek. Színvonalas tartalmi munkára csak úgy futja, ha növelik a bevételt. Értékes, igényes szolgáltatásokat adni, egyúttal pénzt is keresni — e kettős szorításban dolgoznak, mint legtöbb helyütt az országban — a népművelők. S hogy nem eredménytelenül, arra példa, hogy egyre több közhasznú, szakmai át- és továbbképző, vagy egy-egy réteg igényeit kielégítő — mint legutóbb az aerobic — tanfolyamot szerveznek. A különféle — nyugdíjas-, ifjúsági szocialista brigád — klubokat is a rétegigénynek megfelelően alakítják. A brigádok igénylik az összehasonlítást egymással, ezért gyakran tartanak játékos jellegű, de ismereteket is nyújtó vetélkedőket. Szű- kebb pátriánk kulturális életével is lépést tartanak, érdeklődének Palócország irodalmi élete iránt. Fokozódik az igény a kollektíva körében a szabadidős-, szórakoztató, pihentető programok iránt. Ezek sok esetben már a családdal együtt való kikapcsolódást, részvételt jelentik. így szeretnek színházJ ba járni sokan, hiszen közülük kilencvenen bérlettulajdonosok. Sí hogy a vasúti dolgozói« szabaa idejük jó részét is szívesem töltik, „úton”, mutatja,' hogy a Madách Imre klubkönyvtár kebelén két — világ- és országjáró — klub tevékenykedik száz vasutas aktív részvételével. A vasutas dolgozók klubkönyvtára nem csupán a rendezvények idején áll nyitva. Ide betérhetnek a látogatók, akárcsak azért is, hogy beszélgessenek egymással, hogy egy-egy napilapot, vagy folyóiratot átlapozzanak, vagy két szolgálat között csupán megpihenjenek. T. K. \ Ciucea-Csucsa egyszerre itt húzódik mellettünk, körülöttünk. Az imént még fenit álltunk a Királyhágó majd hat- •záz méternyi hágónyergén, hegy egy kis szerpentiines kanyargással hirtelen-majdnam- váratlan a „lengendák földjén”, Csúcsán találjuk magunkat. Aki nem járt miég itt nem tudhatja, nem gurul-e ki r településből anélkül, hogy észrevette volna a híres csúcsai kastélyt. Ady és Csinszka irodalomtörténeti legendáktól övezett szerelmének színhelyét. „ ... Csúcsán tulajdonképpen mindig csend volt. Ebbe a csendbe — érkezett meg egyszer Ady.” — írta Ruffy Péter több mint két évtizeddel ezelőtt egy nagyszabású riportsorozatában a Magyar Nemzet hasábjain erről a szemre gyönyörű tájról. A mai csúcsai csend így érzékelhető: hiába fontos .közlekedési csomópont Ciucea-Csu- esa. hangulatában, első „bíilkk- jében” az igazi egyutcás kisvárost idézik piacán (alig néhány négyzetméter aiz egész) kőrösfeketetói, bucsai parasztasszonyok állnak a kis gy ü - móleshalmaz/xk előitt. Csúcsa legszélén, a keleti végében áll a kastély (kastélyok) az út bal o-ldali szélén nőtt hirtelen emelkedés közepe táján, ha Váradról Kolozsvárra igyekszik az utas.1 Jobbról a Sebes-Körös csörög kicsit mérgesen, de az útról mindenképpen láthatatlanul a zöldekkel borított völgyben. A kastély látványa valóban lenyűgöző, s maga az épület szinte hivalkodóan nagy, cifra és sárga és minden módon feltűnő, ahogy egy öntörvényű, hatalmaskodó, tragédiákat okozó igazi Jókai-hő&höz illik. Boncza Miklóshoz az építtetőhöz. Ady ide vonattal érkezett 1914 tavaszán, s nem is könnyű szívvel, nem is boldogan, nem is szerelmesen, csak éppen erősödő nosülési szándékkal nagy vívódások után. Boncza Bertát a későbbi Csinszkát leveleikből ismerte, rajongó soraiból mérlegelte, hogy hát akkor ez lenne aiz élet sora... ? Előtte Váradon rendezett nagyobb méretű „murin” fáradt el a beteg költő, túl is zötyögött a csúcsai állomáson és várhatta aztán az ellenvonatoft, késve, kialvatlanul, gyűrötten állított be. így találkoztak. Boncza Miklós a nagyhatalmú képviselő, ügyvéd és laptulajdonos, tőzsdés nagyúr nem volt kíváncsi Adyra soha, míg élt. Nem sokáig haragudott eaért a házasságért; 1917-ben meghalt. Ezt a kastélyt s vele a többi épületet itt, a csúcsai hegyen, ő építette nábobi gesztussal a vérfertőző házasságából melléje került kislánynak; feleségének Török Bertának, testvemén je lányának! Akit erőszakkal vette el, s aki tóz Legendák nélkül Csúcsán nappal Csinszka születése után meghalt. A félóirva lány tehát’ saját nagybátyjához kényszerült házasságba, apja korábban lett öngyilkos, anyja kiszolgáltatottja volt Boncza Miklósnak, aki az új asszony kedvéért úri gesztussal annyi pénzért vette meg ezt a csúcsai hegyet és építtetett rá várkastélyt, amennyiért — Ady szerint — kétezer hold jó földet vehetett volna az Alföldön. Micsoda végzetsaerű fordulatok! A későbbi Csinszka éppúgy Boncza Berta volt, amiként itt fent a hegyen vele mindvégig együttélő nagyanyja. Ady és Csinszka házasságáról Robotos Imre írt nagyszerű elemzőmunkát, amiben az irodalomtörténeti hamis kép minden pontján kiegészül, a lexikális fátylaik lehullanaik és előkerülnek a házasság megrendítő élettényei. „Nyugvópont”? Megtalált szerelem? Végzetes delej? Tragédia inkább. Azon a ponton, ahol talán a kidobott gyűrűs vőlegény, Lám Béla búcsúzott Ady megérkezése után szinte azonnal Bertukától, itt lent a kastélypark bejáratánál, gyönyörű faragott kapu engedi árt a belépőt: két nemzet, a magyar és a román nagyszámú irodalomszerető zarándokát. A csúcsai kastélyt jóval Ady halálát követően (mindenesetre Csinszka már rég Márffy Ödön festő felesége volt, bár Babiitsot tartotta volna magéhoz méltónak Ady után!) a „román Petőfi”, Octavian Go- ga vásárolta meg. Jelképnek is egészen kiváló, hogy éppen azé lett a kastély, aki maga jó néhlény Ady-verset fordított románra, aki Madách fő művét. Az erpber tragédiáját tette át nagyon jó fordításban magyarról román nyelvre (1934). Goga Petőfit egy helyütt „minden nemzeti vágyak riadókürtjének” nevezte. A csúcsai hegy falu felé eső oldalánál a rétnyi lapos területen sárga virágok emelkednek ki a vastag zöld fűszőnyegből. El: teszek egyet az útikönyv lapjai közé. Erre rohant a nagybeteg Ady egy szörnyű éjszakán téli időben alig öltözötten borért a csúcsai kocsmáiba, mert Csinszka a félretett italét kiöntötte. Forrásvíz csorog a partoldal kikövezett déli felén, mellette poharak sorakoznak, iszunk a jéghideg vízből. Fent a nyári lak. A körülötte álló kisebb gazdasági, cselédségi épületeken áthaladva közelíthető meg, itt áll az egyik kis szobában Ady Endre mellszobra. bár erről a büsztről valahol azt olvastam, hogy odabent áll, a nyári lak dolgozószobájában, szemben Octavian Goga egykori íróasztalával. Ott csend és nagy nyugalom. Az ámbi- tusos házon túl, a hegy emelkedésének megfelelve, hosszú lépcsősor vezet a Goga-mau- zóleumhoz. Kívánsága szerint itt temették el halála után (1938), itt emelt másoknak is példát m utalóan — bárcsak minden nemzet így becsülné meg költőit! — katafalkot formázó, kupolás, márványból, eizerszínű mozaikból emlékhelyet a román nemzet a költőnek, politikusnak. (Goga egy időben belügyminiszter is volt,’ felesége Veturia Goga egy kalotaszegi román pap lánya egy alkalommal hatvan szál piros rózsáit vitt a csúcsai parkból Ady sírjára és minden időiben híven ápolta a mi költőnk emlékéit.) A mauzóleumtól rendezett ösvény visz lefelé, s öreg kőkere&ztek, mohos fedelű kriptáik között elvezet egy ideópített (ide máshonnan áthozott és itt felépített) régi román fatemplom mellett a nagy kastélyig. „A hegy lábánál a Körös vágtat s az egészet sziklabástya szegélyezi — épp csak az ágyúrések hiányoznak, hogy középkor legyen. A csúcsai várhoz harmincholdas park és negyvenholdas vadaskert tartozik, őzekkel, szarvasokkal, Halastavakkal”. — így látta Ady a helyet első látogatása után, így írta le még frissiben 1914. tavaszán egy levélben, egyedül! Dénes Zsófiának. „A csúcsai lány... dekadens hajtás. .. este érkeztem meg. kocsim körül a sötétben mindenféle nő volt, arcát nem láttam senkinek, de amikot kezet fogtam vele, megismertem, hogy ő az — a hisztériaszagról, amely megcsapott.. A kastélyban hosszú ideig élt és alkotott még Goga. Felesége, Veturia keze nyomát őrzi odabent minden tárgy és minden csendes hangulat. A Goga-áforázoláisok (képek, szobrok) és a kegyetlen valóság itt úgy mérhető össze, mint talán sehol. A nagy román költő halotti maszkja az üveg alatt megdöbbentően kicsi, ha mér a szem megszokta köröskörül a túldimenzionált-fe!- nagyított márványarcoikat. pasztellképeket. De mégis, ezen a maszkon érezhető a Körös felől érkező fény súroló pásztóijában az ag intellektus, az a szellem, amit Goga jelentett nekünk magyaroknak is. Mond ják róla, kitűnően beszélt magyarul. Qk j ketten 1908-ban találkaztalk Pesten a Japán kávéházban, sétáltak vitatkozva, politizálva Budán. Csúcsa csendjében ők hallgatnak. T. Patak! László btOGRAD — 1986. szeptember 27« szombat 7
