Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám

Of rende'etelf mjroinélinn Szanálás, ¥agy felszámolás? Bizonyos szavaknak baljós jelentést kölcsönöztek az utób­bi évek. Az ár,rendezésnél — tegyük a kezünket a szívünk­re — ritkán számítunk példá­ul csökkentésre. Az adózáshoz szülte hozzámőtt a bizalmat­lanság, s a szanálásról hallva először az utóbbi években, év­tizedekben végbement folya­matra, a család i házas-öve­zetek felszámolására gondo­lunk. Anra, hogy egykor vimá- goskierteík, csöppnyi, de zöld Udvarok helyét tízemeletes be­ton kaszárnyáik foglalják el. Pe­dig a szó mást is jelent. Nem rombolást, hanem éppen el­lenkezőleg, helyreállítást. Még a csőd előtt Remélhetőleg a következő idő­szakban ez a jelentése is helyet kap a köztudatban. Megismer­kedünk azzal a folyamattal, amelynek során agy megbillent helyzetű vállalatot ismét fő­zető- és működőképessé tesz­nek. Szeptember elsején léptek életbe az állami szanálásról, illetve a vállaltaitok felszámo­lásáról szóló rendeletek. Ez­zel nagy lépést tett élőre a gazdasági reform, a szerveze­ti és irányítási rendszer kor­szerűsítése. Lehetővé vált, hogy az alacsony hatékonyság­gal, vagy éppen veszteséggel működig cégek sorsa rendeződ­jék, lehetőleg még a teljes esőd előtt, ami a legtöbbször tovább gyűrűzött, és hátrányo­san befolyásolta a partnervál- fetlatofc működését is. Az új eljárás kenetében kétféle mó­don rendeződhet a kétes po­zícióba került cégek helyzete. Vagy segítségükre siet a költ­ségvetés, és szanálja az adott vállalatot, garantálja a továb­bi működéshez szükséges fel­tételeket, vagy lefolytatják az eljárást, aminek végén meg­szüntetik a céget. Még az eljárás -megindulása előtt nyilatkozik a Pénzügy­minisztérium arról, hogy segít­ségére siet-e a bajiba jutott cégnek. Hiszen az új lehetőség bevezetése egyáltalán nem azt jelenti, hogy a hitelező által kért felszámolási eljárás egy­ben a vállalat megszűnéséhez vezet. Persze kérdés, mely esetekben nyújt segítő kezet az állami költségvetés a pálya szélére került gazdálkodóknak. A vélemény megalkotásához, a döntés előkészítéséhez nyújt segítséget a szanálási szerve­zet, amelyet a Pénzügvminiisz- térium mellett szeptember el­sejével állítottak föl. A-z itt dolgozó szakértők véleménye, vizsgálata alapján kerüli sor a döntésre. Mit mérlegelnek? Hogy milyen szempontokat lehet figyelembe venni? Pél­dául akadhatnak olyan válla­latok, amelyek elsősorban a ki nem védhető külpiaci hatások — drasztikus árcsökkenés — miatt kerültek lehetetlen hely­zetbe. S arra már éppen az utóbbi évek mutattak példát, hogy a meginduló konjunktúra veszteségesből nyereségessé te­het nemhogy egy vállalatot, de egy egész ágazatot. S ezek a válságágazatok a legtöbb­ször a népgazdaság ter­melésében alapvető szerepet játszanak. Egy-egy vállalat megszüntetése ugyan eltörölné a veszteséget, de kérdés, hogy a hiányzó áimt mennyiért, höl, s főleg mennyi idő alatt lehet­ne beszerezni. Ugyanilyen elbírálás alá eshetnek azok a kimagasló technikai szinten termelő, vagy például dinamikusan fejlődő cégek, amelyek akár egy na­gyobb beruházás miatt, időle­ges pénzzavarba kerülték, de talpraá,Hasukra minden re­mény megvan. A lehetőségeket még sorol­hatnánk tovább, ám várható­an a gyakorlat az elméleti modelleknél sokkal bonyolul­tabb példákat, nehezebben megítélhető eseteket produkál majd. Nagy remények Az is biztos, hogy az álla­mi szanálásra valóban csak nagyon indokolt és kivételes esetben kerülhet sor. Ameny- nyi'ben a költségvetés soroza­tosain mentőöveket dob a fel­számolás során a vállalatok­nak, elvész a rendeletek cél­ja. Hogy a tőke fölszabadul­jon a veszteséges vállalatok­ból, és a hatékonyakhoz ke­rüljön. Viszont érvényesülniük kell a jövedelmezőségi szem­pontokat is meghaladó nép­gazdasági érdékeiknek, amikor feltétlenül szükség van vala­mely vállalat átmenetileg vesz­teséges tevékenységiére is. Az új rendeüfoezésefoet scfe vita előzte meg, az érvénybe lépést viszont nagy remé­nyekkel üdvözölték a magyar gazdasági életben. Ám sikeres működésük attól is függ, ho­gyan alakiul az állami szaná­lás, illetve a felszámolás ara­nya. lakatos Marra Aik nrmrlátortöttés Az egyesi®: áíiamo&beö Santa Barbarában valószínű­leg már a közeljövőben út­jára indtrl az a tíz villany- meghajtású kísérleti busz, amelyeknek az akkumulátora­it az úttestbe beépített elektromágnesekkel töltik fel. Az energiafelvétel az úttest alatt húzódó villanyvezeték­ből úgynevezett induktív csatlakozással megy végbe a következőképpen: a vezeték­Az úttest alól be váltakozó áramot juttat­nak, amely így váltakozó elektromágneses teret kelt maga körül. A buszokba be­épített gyűjtőrendszer (kol­lektor) egy 4 cm széles lég­résen keresztül veszi fel az energiát, s tölti fel vele az akkumulátorait. A tervek szerint a buszok egy 7 km-es útszakasz első 3 km-ét, a ve­zetékes úttesten, a fennma­radó 4 km-t pedig a már feh töttöCt sMoaimjiatonaikkal teszik majd meg. Az új rendszernek az az előnye, hogy a vezetőiek — mivel az úttest alatt húzódnak — nem veszélyeztetik a gyalogosokat, s a busz áramszed« sincsenek kitéve az időjárás viszontag­ságainak. Megoldandó kérdés: miképp akadályozható meg, hogy más akkumulátoros jár­művek (átalakítás után) ne csapolják meg a hálózatot BNV '86 Vásári séta — nógrádi segítséggel Befépwe az őszi BWV ha­talmas forgatagába örömmel fedezi fel az ember a nógrá­di kiállítókat. No, nem azért, mintha nem kötné le a láto­gató —, főként földijeim — figyelmét a japán és nyugat- európai személygépkocsik impozáns kavalkádja, vagy a Skála-negyed megannyi csá­bító reklámja. Nem, erről szó sincs! Büszkeségünket talán épp ezek a motívumok erősí­tik; világhírű cégek mellett nekünk is jutott hely, s össze­hasonlítva a korábbi évekkel, bizony a terület nőtt, hirdet­ve, jelezve, hogy „beférünk" e népes mezőnybe. Utunk első állomása aiz „A“’ pavilon, ahol könnyűipari ter­mékeink széles skáláját kö­vethetjük nyomon. Szépen rendezett kiállítása méltán keltette fei az érdeklődést a Budapesti Fin om kötöttáru­gyár' iránt. E szerteágazó vál­lalat nógrádi fonata Balassa­gyarmatra vezet, ahol a III. számú gyár működik. Beszél­getőpartnerünk Hajmási Jó- zsefné, vezérigazgató. — Természetesen elsősorban a balassagyarmatiak tevékeny­ségére vagyunk kíváncsiak. Mivel járultak hozzá a kiál­lításihoz? — Szeretném hangsúlyozni, hogy a gyarmati kollektíva minőségi munkájával tűnik ki a többiek közül. Ezért meg­határozó a szerepük az export teljesítésében és itt kiemelném a francia és az amerikai pia­cot. Évente 300 ezer női és sza­badidő-ruhát értékesítünk kül­piacon és érmék körülbelül 50 százaléka származik Balas­sagyarmatról. Nem hanyagol­juk el legnagyobb megrende­lőnket sem, a Szovjetuniót. Ebben az évben 5—10 szá­zalékkal növeljük kiszállítá­sunkat, s ennek egynegyede szintén a Hl. számú gyárból származik. A kiállításon je­lentkeztek szépen kidolgozott körkötött cikkeikkel, s a már említett konfekciótermékeik - kel. Külön szeretném megem­líteni a gyár rendkívül magas szín vonató szalonunk áiskóp­zését, és azt a remek együtt­működést a város vezetőivel, mellyel segítették a vidékről történő bejárást. Üzletkötésre most nem számítunk, de vá­runk francia, amerikai és osztrák érdeklődőket. Szomszédságukban talál­koztunk a BNV egyik vásári díjas termékével, melyet a Salgótarjáni Ruhagyár állí­tott ki. Hajas András igaz­gatóhelyettes elmondta, hogy láthatjuk még az újonnan ki­fejlesztet, többdarabos roha- családokat is, szoknya- és Wé- zerkombinációkat. Több új termékkel mutatkozik be az őszi BNV"# a Videoton Elektronikai Vállalat. A rövidesen gyártásra kerülő újdon­ságokból bemutatjuk a TS—2t>2.Vös távszabályozós hordoz­ható televíziót. — Jó kapcsolatban állunk az alapanyagot gyártó válla­lattal, így a minőség — egy­felől —, biztosított — mondja. — Nőtt az érdeklődés a ter­mészetes alapanyagok iránt, tehát üzletpolitikánk ezt is követi. Alapállásunk: legyen a termék tetszetős, készüljön pamutból, vagy más természe­tes alapanyagból és legyen jól kezelhető. Mindezeket megta­nulni és a gyártásban alkal­mazni, sok tanulópénzbe ke­rült De nem volt haszonta­lan, mert a hamarosan ter­melő bátonyterenyei gyárunk­ban már kamatoztathatjuk eze­ket az ismereteket. Vásárdíjas portékánk . mellett kiállítunk blézereket, gyermekruhákat és más konfekcióárukat. Üz­letkötés? Egyelőre inkább csak beszélgetni szeretnénk osztrák, francia, nyugatnémet, holland és belga üzletfeleink­kel, tapogatózni egy újabb üz­let létrehozása reményében. A salgótarjáni síküveggyár önálló területen mutatkozott be a vásáron. Pintér Csabá­nak, a marketingosztály munkatársának nem kis gon­dot jelent az árusítás miatt folyamatosan érkező üvegtár­gyak — szélvédők, fűthető hát­falak, nap tetők és bútorok — raktározása, no de sóba keb­lemet len ebb feladatot! — Tavaly egymillió forintért adtunk el üveg-bútorokat — mondja —, s szeretnénk idén is hasonló nagyságrendet el­érni. Persze nem az árusítás az elsődleges, hanem a por­tékák megismertetése. Rendkí­vül kiterjedt üzlethálózatunk képviselőit várjuk most is, de ha újabbak jelentkeznek, azok számára készítettünk videofel­vételeket a gyár életéről, tör­ténetéről, a hőszigetelő üveg gyártásáról és a járműüvegek készítésének folyamatairól. Újdonságnak számít kapcsola­tunk a Nyírfa Környezetvédő és Ipari Szolgáltató Kisszö­vetkezettel, akik üvegbútora­inkhoz készítenek szép mívű befogószerkezetet. Együttmű­ködésünk eredményeként vár­hatóan a hónap végén meg­nyílik közös mintaboltunk Budapesten. A „B” pavilon kiállítói kö­zött kellemes látvány az ICO Írószer Szövetkezet megannyi irodai kelléke. Ördögh Erná­iméi elnöktől ismét a „tarján! szálakat” szeretnénk feltárni. — A három éve kezdődőt® termékszerkezet-váltás miatt a salgótarjáni üzemegység el- sősorbam gémkapcsokat, fűzőJ gépeket és különböző kapcso­lókat gyárt. Ez a struktúra jobban megfelel az iparvidék hagyományainak, aura épülj Néhány szót a fejlesztés irá­nyáról: szeretnénk bővíteni a kapcsológyártás technoló­giai körét, közösen az ikaJ russzaL A bérmunkát meg­tartva —, de egy kicsit kinőJ ve belőle —, elhatároztuk ha-> zai bázisú termékek előállí­tását. Végöl is a VII. ötéves tervidőszak alatt nagyfokú struktúraváltást kívánunk végrehajtani — magyarázza az elnök. Vásári portyánkat az ICO- nál történt látogatással fejez­zük be. Az igényes rendezés mellett gondolkodóba ejtett egynéhá- nyunkat, hogy a bejárati ka­puk tájékán árusító maszekok nem tesznek ki ártájékoztatót és a „kétforintos” illemhelyek lehetnének tisztábbak, ha már fizettünk.. t—tto 1 A kkoriban leginkább Eresztvényben tanul­tak az államigazgatás emberei. Hiába, ebben a szak­mában nem lehet eleget ta­nulni. Így mondta ezt az elő­adó, dr. Berkes József is. Az­zal nyerte meg a hallgatók figyelmét, hogy nem a tudo­mányosságba burkolózva be­szélt a közigazgatásról, ha­nem a tudomány és a gya­korlat olyan testvéri kapcso­latát fűzte össze egyszerű és világos szavakkal, amelyek megvilágították hallgatóiban az államigazgatási feladatok végrehajtásának módját. A fiatalabb hallgatók annyit tudtak az előadóról, hogy a tanácsigazgatási szervezé­st intézet munkatársa. A ko­rosabbak, mint régi barátot köszöntötték. Berkes József semmit sem változott. Most is előzékeny szerénységgel, arcán a találkozás őszinte de­rűjével fogta két kézre az őt köszöntő emberek kezét, mint életében mindig. Még a sza­va járását sem felejtette el: „Jól vagy, aranyos pajtás ...” és a szeméből sugárzott a ta­lálkozás öröme. Ilyen meleg hangulat lett az a foglalkozá­si nap ott fent, Eresztvényben akkor. Azt mondta dr. Petrík Já­nos, a Balassagyarmati Váro­si Tanács Végrehajtó Bizott­ságának titkára egy baráti beszélgetés alkalmával Ber­kes Józsefről, hogy olyan em­ber, mint Berkes, nagy segít­séget jelent az államigazga­tás hétköznapjaiban. Ki tud­ná ezt jobban nála, hiszen Berkes József volt az, aki a városi tanács számítógépes adatfeldolgozásának beveze­téséhez tudományos és gya­korlati segítséget nyújtott. A városi tanács a sokat je­lentő segítségnyújtásért meg is tisztelte Pro Űrbe kitünte­téssel. Azóta is ez a tanács, mint jó tanítvány, folytatja egyre magasabb szinten ezt a gyakorlatot, amely ma már a nemzetközi tudományos kö­rök érdeklődését is kiváltotta. Azon a bizonyos eresztvé- nyi tanácskozáson ezek a dolgok szóba kerültek, és akik ott tanultak, azzal a tudattal álltak fel a pádból, hogy most valóban sokat kaptak a min­dennapi élethez. Berkes Jó­zsef elköszönt. A kazári ta­nácselnök, a régi cimbora azt kérdezte tőle, szemében élce­lődéssel : — Hová Jóskám, hová? Csak nem Baglyasaljára ... ? — De oda, édes pajtikám, oda... — kitekintett diopt- riás szemüvege mögül, mi­közben arcára az elnézés­kérés ült. Az idősebb tanácsiak tad­ták róla, hogy Berkes József, ha vívódott valamin, akkor is, ha jó baráti szóra áhíto­zott, akkor is, meg ha fehér­asztal melletti szóváltásra esett az óhaja, akkor is, ide jött, mert nem tudott a mun­kásemberek nélkül gondol­kodni sem. Kívánta körükben a keresetlen szavakat, a vi­harig tornyosuló vitákat, amelyek nem okoskodások voltak, hanem az emberek szemével látott valóságról szóltak. A felettesei, ha meg- pirongatták ezért, mert mi­ért ne pirongatták volna, hi­szen az ott elhangzottak nem mindig egyeztek a vezetés gondolataival, akkor azt szok­ta mondani Berkes József: — Nem tehetek róla, ezek nélkül az emberek nélkül nem tudok gondolkodni. Kevesen tudják, hiszen nem is esett olyan sok szó erről, hogy Salgótarján átépítésé­nek idején, amik«1 a városi tanács végrehajtó bizottsá­gának titkára volt Berkes József, egy-egy munkásokkal való találkozás utáni napok­ban még a hajnal is a hiva­tali szobájában érte. Magáréi megfeledkezve, rajzolta fi­nom ívű vonalakkal, meg­ragadó színekkel, a jüeendü várost. Nem ő volt az egyet­len, aki a városért fárado­zott, mert sokan voltak. De hogy ő volt, aki megálmodta és a tervezőknek ajánlotta, azt nem vitathatja el tőle sen­ki sem. De ne is akarja! Csak kevesen tudják, különösen a fiatalabb nemzedékbeliek, hogy az ő asztalán, szinte ti­tokban, született meg a vá­rosi strand eredeti, színes, mértani pontosságú rajza. Amikor napvilágra került az elképzelés, bocsánatként! han­gon mondta: — Az emberek annyira óhajtják a fürdési lehetősé­get. Gondoltam, hogy ... így álmodozott a Karaites Szállóról, a városnak a régi helyén való felépítéséről, nem egyezve azokkal, akik új te­rületet kerestek a város mag­jának. Jóllehet, már ott is — Beszterce — város épült. De a városközpont a régi helyén tündököl. A hivatásos terve­zők, mint a leghűségesebb se­gítőtársat, tisztelték, végül is Berkes Józsefben. Akkor mondták neki* — Berkes, te egy álmodozó valóság vagy... Mert nem tervező volt, ha­nem áfeímgazgatáei ember. ízig-vérig az, aki már legény­ke korában került a község­házára, a Kis-Zagyvavölgyén, Nagybárkányban. Alig pár ki­lométerre a szülői háztól, amely Bátony és Tar között, egy magányos bakterházban volt, ahol csak nagyon egy­szerű emberek fordultak meg mindig. Számára a legna­gyobb úr Gyenes Miklós, a főjegyző volt akkor. De ott meg kellett tanulni az állam­igazgatást. És ott ismerte fel, ahogyan mondani szokta: — Elöljárósági ember a la­kosság támogatása nélkül semmit sem ér ... Megismerte az emberekkel való kapcsolat különösen jó ízét. Mert Bárkányban is fa­luközpontot tervezett. Zagy- vapálíalván a begyűjtés ide­jén, diagrammal igazolta, hogy beadásképteíenek, mert a gyárak vetnek árnyékot a földre. Ha a falubelijeinek az érdekeiről volt szó, akkor ez a mindig szolgálatkész em­ber oroszlánná tudott változ­ni. Nem hangoskodott, ha­nem igaza mellett végtelen­ségig kitartott. Ezért mond­ban, bogy szerencsés válasz­tás TOlt a városi titkári szék-: be emelése. Elmúltak ezek a fényes évek, és dr. Berkes Józsefet is elszólította a másirányú kö­telessége. A tanácsigazgatási szervezési intézethez vitték. Ki tudná, mit érzett? Csak annyit mondott: — Nem én fordítottam bá- tat szülőföldemnek __ B á rhogyan is történt, a köz javát szolgálja dr. Berkes József ma is. Ahogyan megfogalmazták! gyakorlati emberre volt szük­ség a tudomány ismertetésé-* hez. És ehhez hű maradt ez az ember. Most is, meggyen­gült szemmel, de dolgozik a Tudományos Akadémia meg­bízásából, az államigazgatás korszerűsítésének tudomá­nyos kérdéseiről. Kétujjnyi vastagra gyülemtett az iro­mány, amelyben megszállot­tan vallja, korszerűsíteni kell az államigazgatást, hogy jól szolgálhassa a társadalmi rendszert. Azt mondták, hogy a múlt­koriban Balassagyarmaton járt, onnan pedig Baglyasal- jára utazott. Vafamnn ismét tört a fejét? . kik varammor öaigoiarjan­[ MOCRÁD - 1986. szeptember 24, szer do 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom