Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-18 / 220. szám

ötvenhétmillió forint értékben készítettek az év első hét lapokat a FORCON Szerszámipari Vállalat érsekvadkerti az ország valamennyi nehézipari üzemébe. Képünkön részlapot. hónapjában gépi fémfűrész- gyárában. amelyek eljutnak Sintár János készíti a fű­—RT— Kérdés oz aszály at ón: Mit tehet új évig az ipar? Több évtizedes gazdaságtörténeti tapasztalat, hogy a hem- zetijövedelem-termelés, a gazdasági növekedés meghatáro­zója az ipar, annak mindenkori fejlődése. Mégpedig azért, mert az ipar az anyagi termelés fő- és legnagyobb ágazata, amelynek részesedése a nemzeti jövedelem előállításában 44—46 százalék, az építőiparral együtt viszont már csaknem 60 százalék. Az anyagi termelés másik alapvető ágazatának, a mező­gazdaságnak amolyan stabilizator szerepe van a nemzeti jö­vedelem termelésében, a gazdasági növekedés mértékében. Milliárdos károk a mezőgazdaságban Általában minden tervidőszak, a legutóbbi is, újólag bizo­nyította ezt a hatást. A hatodik ötéves terv második évében valósággal megugrott, több mint bét százalékkal nőtt a me­zőgazdaság termelése, s abban az évben majd három száza­lékkal gyarapodott a nemzeti jövedelem is. A másik, a ne­gatív, a fékező-visszafogó hatás az elmúlt esztendőben volt érzékelhető: az ipar termelése ugyan valamelyest növekedett, a mezőgazdaságé viszont majd hat százalékkal visszaesett s az összeredmény is negatív lett, az ország nemzeti jöve­delme csökkent. . Gazdaságunk első félévi teljesítményeinek ismeretében saj­nos, az idei növekedés, nemzetijövedelem-termelés kilátá­sai, esélyei sem rózsaszínűek. Pedig ebben az esztendőben épp az volt a célunk, hogy a gazdasági növekedést szerény mértékben élénkítsük az utóbbi esztendők átlagához képest. Arra számítottunk, hogy mind az ipar, rmod a mezőgazda­ság növeli teljesítményét. Az iparban ez a tavalyi egy szá­zalékos növekedési lépték 2,0—2,5 százalékra való fokozását igényelné, míg a mezőgazdaságban az elmúlt évi visszaesést kellene ledolgozni, visszaállni az 1984. évi teljesítmény szint­jére. Az idei év kétharmadánál tartva, az a kérdések kérdését e gazdaság melyik ágazata tehet még egyet-mást annak ér­dekében, hogy a népgazdaság öeszteljesítmépye az év dere­kán mérthez képest még javuljon? Segíthetnek a gyárak A kal&saos gabonatermés kisebb a tavalyinál, s az, időjárás *z őszi betakarítást sem ígéri gasdagnak, míg az állatte­nyésztés termelési értéke a tavalyi alacsony szinten való­színűsíthető. Ily módon adva van az ágazat — az ipar —. amely a kér­dés címzettje lehet, amelynek még négy hónapja van arra, hogy teljesítményét fokozza, javítsa. Ez egyébként az ipar szempontjából is feltétlenül indokolt. Az első fél év az ipar­ban sem bizonyult sikeresnek; termelésének növekedési üte­me ugyan erőteljesebb volt, mint egy évvel korábban, de jócskán elmaradt a tervben megcélzott tempótól. Ha elte­kintünk az élelmiszeripartól, amelynek produktuma to­vábbra is stagnál, az ipar termelése az első fél évben 1,5 százalékkal emelkedett, s ez éves szinten csak tizedszázalé­kokkal fokozható. Mit tehet, mit tegyen az ipar, amikor legjobb esetben leg­feljebb megközelíti a tervezett növekedés alsó mértékét? Igaz, hogy élénkíteni kívántuk a gazdasági növekedést, ami legfeljebb a tavalyi visszaeséshez képest valósul meg, ám emellett vannak egyéb életbevágóan fontos feladataink is, «melyekbe még besegíthet az ipar. Ilyen teendő — a gazda- •ágpolitika prioritása — a külgazdasági egyensúly javítása. Konvertibilis elszámolású kivitelünk több mint negyedét *t mezőgazdaság és az élelmiszeripar állítja elő. Nyilvánvaló, hogy az agrárszektor gyengébb teljesítménye a világpiaci helyzettől függetlenül is hátrányosan befolyásolja kivitelün­ket: az agrártermékek, élelmiszerek exportja az elmúlt év­ben majd tíz, az idei év első felében ennél is nagyobb mér­tékben csökkent Kétségtelen, hogy az ipari exportnak is volt „CsernobiP’-je, az olaj és az abból előállított vegyipari termékek világpiaci áresése, akad tehát mit pótolnia több­letexporttal, de ugyanez a szerepe, feladata az agrárexport fekíntetéböi is. Még 4 hónap Igaz wgyan, hogy a KGST-országokban történő értékesítést eaó szoros értelemben behatárolják a kontingensek, az ipari termelés növekedése tehát e külpiaci bázison ebben az év­ben nem dinamizálható. Ismeretes viszont, hogy az export­pályázati rendszer kiszélesítette a vállalati szinten jövedel­mező konvertibilis kivitel lehetőségét, s az exportérdekelt­ség év közbeni erősítése az év utolsó harmadában már ka­matozni fog. Nincs értelme hallgatni arról, ami a fentiekből úgyis ki­tűnik: Az anyagi termelés ágazataiban, az iparban és a me­zőgazdaságban nem érhetjük el maradéktalanul céljainkat, s az ország nemzeti jövedelme várhatóan a tervezettnél kisebb lesz. Ám í986-nak még nincs vége. Ezért az év utolsó harmadá­ban minden értelmes és hatásos erőfeszítést — s legfőkép­pen az iparban — arra kell összpontosítani, hogy ne folyta­tódjék külgazdasági helyzetünk elmúLt évben tapasztalt rom­lása, éppen ellenkezőleg valamelyest j»vuljon. Van erre esély, van érmék realitása, sok függ attól, hogy vétóit is. m*t tesz az ipar az év a lóláb -barmadabao. te Cukorcirok­feldolgozási kísérlet Megkezdték a eukorcirok betakarítását és feldolgozását Győr-Sopron megyében. A me­legigényes, rövid tenyészide­jű és a gyengébb minőségű talajokon is megélő növényt kísérletképpen 100 hektáron termeszti a gyórszentiváni, a bácsai, a töltéstavai és a péri tsz. A terményt zölden szecs­kázzák, majd préselik. A be­lőle sajtolt magas glukóz tar­talmú lé a biotechnológiai és a fermentációs iparágak alap­anyagául szolgál, visszamaradt része pedig silótakacmányként hasznosítható. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság, illetve a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium által tá­mogatott kísérletbe bekapcso­lódott a Győri Szeszipari Vál­lalat is: erjesztés, finomítás útján élelmiszer-, gyógyszer-, illetve textilipari felhasználás­ra, továbbá humán célra is al­kalmas szeszt álift elő a ou- koroirokbóL A eukorcrrok-termesztési rendszert az ócsai tsz szer­vezte, a termesztési és faldol­gozási technológiát a Keszt­helyi Agrártudományi Egyetem mosonmagyaróvári mezőgaz- daságíudományi kara dolgozta ki. A kísérlet kezdeti tapasz­talatai biztatóak, előnye, hogy kettős céllal termeszthetp: a mezőgazdaság és az ipar egya­ránt haszonnal alkalmazhatja. Az eddigieknél azonban lé­nyegesen jobb és nagy hozamú fajtákra van szükség, főként olyanokra, amelyekből a je­lenleginél magasabb cukortar­talmú lé préselhető. Áz expxyrf, mint hajtóerő Romhányban méresd A gyár tisztes me^jUtoetést biztosít a dolgozóinak, hiszen az egy főre jutó éves kereset meghaladja a 80 ezer forin­tot. A fizetéssel egyenes arányban állnak az eredmé­nyek. A hivatalház első eme­leti folyosóján oklevelek soka­sága igazolja: a kollektív! rendszerint eleget tesz a vele szemben támasztott növekvő követelményeknek. — Az idén is teljesítjük, il­letve túlteljesítjük tervein­ket — mondja Kollár József igazgató. — Remélhetően tartani tudjuk a tempót, s a rossz kezdés ellen ere k ked­vező évet zárunk. A terme­lési értékünk várhatóan egy- mi!l! árd-száesötamnoailfió, a nyereségünk százhetvennégy millió forint lesz. Az Í982-IŐ1 önállóasi gazdál­kodó gyárban 3 millió négy­zetméter íalburkoiólapot, közismertebb nevén: csempét és 1 millió négyzetméter pad­lólapot gyártanak ez évben. Ezek a fő profilok. Bzen túl­menően előállítanak mintegy 8 ezer tonna mózanyagot és megközelítőleg 220 tómra fes­téket. Ezeket hívják gyűjtő­néven kerámiaszínezékeknek. Nem is olyan nagyon régen kizárólag hazai felhasználás­ra termettek a romhőnyiak. Manapság is ez a jellemző rájuk, tudniillik termékeik mintegy 90 százalékát or­szághatárainkon belül érté* kesítik. Ezzel a belföldi igé­nyek 40—4<5 százalékát elégí­tik ki. Ugyanakkor egyre számottevőbb az export is. — Alapvetően csempét adunk el külföldöm — magya­rázza az új iránt fogékony, tettrekész ember hírében átló igazgató. — Ennél ki­sebb mennyiségbe*! exportá­lunk padlólapot és még ki­sebb volumenben mázanya- got és festéket. Ez utóbbiakra Jugoszlávia a vevő. Legjelen­tősebb partnereink a maguk negyven-négy vem százalékos részesedésükkel Ausztria és az NSZK. A kivitel fennma­radó részére egyedi megren­deléseket kapunk Hoüancfiá- ból, Dániából, a közel-keleti, főleg az öbölmenti államokból. Mindezekből kitűnik: a kerámiagyár kizárólag tőkés­T öbb. mint hat évtized­del ezelőtt, 1923-ban alapították a Romhányi Építési Kerámiagyár ősét. Azóta nagyon sok víz le­folyt a közeli Rókus patak­ban, merőben megválto­zott a munka jellege és produktuma. A hajdani gyáracska napjainkra je­lentős ipari létesítménnyé nőtte ki magát, szinte tel­jesen gépesítették a gyár­tást, s közel 1100 ember keresi itt a kenyerét. piacra szál'Híjb az áruit. Oda, ahol dömping van ezekből a termékekből. Magától érte­tődően a romhánviak képtele­nek' versenyre kelni a jóval nagyobb spanyol, vagy olasz gyártókkal, Se előnyösebb helyzetben vannak, de mind­azonáltal megtalálják ma-' guknak az értékesítési rése­ket. Hogy milyen áron ké­pesek eladni a falburkoló- és padlólap négyzetmétereit? Nos, a nettó bevétel 140 forint, melynél magasabb át­lagot egyetlen szocialista or­szágbeli eladó sem könyvel­het el. Amennyiben arra kérnénk Kollár Józsefet, hogy szóljon ők érvényben levő export­szerződésekről, röviden elin­tézné a választ: nincsenek ilyen szerződések! Minden­nemű írásos megállapodás nélkül kell tehát lebonyolíta­ni az üzletet, amely ebből adódóan sohasem bizonyos. Miképpen lehet ilyen , kőiül- mények között a tőkésp'Econ talpon maradni? A felelet: oiVan termékkel keil kiruk­kolni, amelyre mindenkor igény van, amelyet bármikor megvesznek! Nem egyszerű lecke ez, sefedimenziós té­telről van szó, a sikeres fele­lethez tudni kell például őtzt is, bogy miiyen ők uralkodó szín.. — Állandó feladatunk: a termékszerkezet korszerűsí­tése — közli az igazgató. — Leszámítva az ezzel járó gon­dokat, el kell mondanom: az export számunkra olyan haj­tóerő, amely ösztönöz a fej­lesztésre, az új, jobb termék előállítására. Szerencsére ma már megfelelő ügynöki háló­zattal rendelkezünk, anélkül lehetetlenség volna megren­deléseket szereznünk. Tár­gyalunk reménybeli új part­nerekkel, nem kizárt, hogy Svájcba és Luxemburgba is exportálunk majd. A gyár az idén az eredet ri leg meghatározottnál mr gyobfo mennyiségű lökés- kivitelre vállalkozott. Ennek fejében bérpreferenciát kért a kollektíva, az erre vonatkor aó pályázatot már benyújt tofltáfe. Az elbírálás azonban egyre késik, s amíg ebből kffiraeShető pénz lesz, az bi­zony még odáfob vsam. Ne féri jünk kimondani: az illetéke-: seknek ez a hosszadalmas ügy­intézése nem ösztönöz oly^ mértékben a tőkésikivitel nö­velésére, mint őrz népgazdasági szinten kívánatos votoőrf S ba már itt tantank, eml lítsünk meg egy további gon­dot. Az importanyagok be­szerzési nehézségeiről van szó. A felhasználásra kerülő alapanyagoknak csak 8—19 százalékát teszik ki ezek az anyagféleségek, csakhogy szükség van rájuk minden egyes tennék előállításához. Mivel az eddigi szocialista partnerek valamilyen aknái fogva nem szállítják ezeket az anyagféleségeket, tőkéspiaoról kell megvásárolói. Addig is programváltozásokat muszáj a gyártásban végrehajtani,' hiszen a termetes nem álfhőút meg. — A jöwő évi tervek? — ismétli meg a kérdést KoíláE József, majd így folytatja: —; A kilenc kemencénk kapaci-í tása behatárolja a teljesít-J ményt. Az egyik létesítményt meghosszabbítjuk, s így negn ven-ötven ezer négyzet meri tőrrel több padlólapot gyárié hatunk 1987-ben. Az exportotl legalább az idei szinten akar-, juk tartani, de inkább to­vább szándékozzuk fokozni Céljaink eléréséhez marad az eddig jól bevált reoept- jobfoan, figyelmesebben, a piaci igények szerint dolgoz­ni« Kot aj László j Előkészületek a MTESZ küldöttközgyűlésére A Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szövet­sége szerdán Szentesen ren­dezte meg a városi intézőbi­zottság! elnökök és titkárok tanácskozását, amelyen részt vett Fook Jenő, a MTESZ el­nöke fc. Tóth János, a MTESZ főtitkára adott tájékoztatót az október 18-án tartandó XIV. küldöttközgyűlés elokészwieteí­röl, feladatairól, kiemelve a városi szervezetekben folyta­tott szakmai és társadalmi munka fontosságát. A főtitkár utalt arra, hogy az elmúlt idő­szak is igazolta: a helyi dön­tések, nagyszabású tervek meghozatalánál számíthatnak a városi MTESZ-szervezetek­ben dolgozó szakemberek tu­dására, hozzáértő tanácsaira. A szövetség a következő öt évre szóló cselekvési prog­ramjában még nagyobb sze­repet szán a műszaki, agrár- és természettudományos szak­embereknek, mérnököknek. A szentesi tanácskozás rés as volt a MTESZ XIV. küldött­közgyűlését előkészí tő országos rendezvényeorozatóak. __. A-z Üvegipari Müvek salgótarjáni síküveggyárának edzőüzemében készítik az Ikarus autóbuszok sík- és hajlított üvegeit. Az év eddig eltelt időszakában a budapesti és a székesfehérvári gyár részére, illetve a Mogiirt Külkereskedelmi Vállalatnak mint­egy tizenegyezer darab autóbuszhoz készítettek natúr és anyagában színezett, edzett bizton­sági üveget. Képünkön Csonka Géza az Ikarus ant«buszok hátfalüvegert csiszolja. —RT— Népszerű a számítástechnika Balassagyarmaton Korunk egyik legérdekesebb és legfiatalabb tudományága a számítástechnika. Számtalan új dolgot rejt még magában. Sokan érdeklődnek utána Ba­lassagyarmaton is. Ebben az évben a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ hat szá­mítástechnikái tanfolyamot m- • dít. Az általános iskola alsó tagozatosainak számítógép-is­mereteket hirdetnek. A felső­sök és a középiskolások alap­fokú kezelői ismereteket sa­játíthatnak el. A felnőttek programozást és gépi kódolást tanulhatnak. Üj színfoltként jelentkezik a Mikro Klub, amelynek tag­jai lehetnek azok, akik már számítástechnikai vagy gépke­zelői alapfokú ismeretekkel rendelkeznek. A ktob célja-' hogy a már megtevő tapasz­talatok, programok gazdát ese- (.«áhesseaete te

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom