Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-11 / 188. szám

O HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O Ismerőstől ismerősig Minden út cgif új Sok ember vagya az. hogy minél többet utazhasson. Nyá­ron egy-egy pályaudvaron csak úgy kígyózik a rhenet- jegyváltók sora a pénztárak e'őU. Természetesen vannak, akik a téli utakra esküsznek, de a lénveg itt is ugyanaz: utazni, utazni.. - Vonatta!, re­pülőve! személygépkocsival vagv busszal. — de: utazni. Több olyan foglalkozás is eked. amelvnek feladata az ut"7_ás és utaztatási . A rlmóci Percze István buszsofőr, kiaivátlán s?.e- mekkel érkezett meg mun- ' kaheiyére egyik " hétköznap reggelén. Szabódott fáradt, kül­seje miatt; az éjszaka kellős közepén, több száz’ kilométert maga mögött hagyva érkezett haza Isztambulból. — Rengeteget vezettem, igaz munkatársammal felváltva, de bevallom őszintén. így is elég volt,. Nagyon jól éreztük ma­gunkat. megint annyi minden történt. Minden út egy külön kaland. Különösen az egzoti­kus, a keleti utak. — Melyik országba szeret a legjobban csoportot vinni? — A szocialista államok kö­zül Jugoszláviába, ám a leg­érdekesebb Törökország. Ez a : legnépszerűbb szolgáltatásunk is. — A,csoportos kiránduláso­kon mindig számtalan aoró. nem várt dolog történik. Elő­fordult már, hogy ..elvesztett” valakit? — Nem., soha. A turisták nagy részé igen fegyelmezett. Ismerik az órát, és a megbe­szélt időpontban a találkozó- helyre sietnek. Mindenki fél egy kicsit attól, hogy idegen helyen eltéved és magára ma­rad. — Nagyon sok határt lépett már ót. Mindenhol szigorú vámosok őrködnek. Gondolom, a tiltott áruk elrejtésében lát­hatott már egy s mást... —~"Valóban ismerek néhány helyet. Egy ..gond” van csu­pán: az utasok turpisságánál csak a vámtisztek ébersége, figyelme a nagyobb. Biztos vagyok benne, hogy így is sok minden ki- és beáramlik Milliók tudásra A bányászok viszonylag jó fizetése, a kiemelt kedvezmé­nyek és á juttatások sem ad­nak okot szakmájuk irigylé­sére. Hisz’ tudjuk, a fizikát megterhelésnél sokszor na­gyobb az idegi: napról nap­ra leszállni a mélybe. A Nógrádi Szénbányák öt­ezer-négyszáz dolgozót fog­lalkoztat. Számarányuknál fogva sem mindegy hát, hogy milyen a munkahelyi közér­zet. A vállalat salgótarjáni központjában megtudtuk: min­den lehetségesét megtesznek a biztonságos munkavégzés érdekében. A megye bánya­üzemeinél munkavédelemre, biztonságtechnikai berende­zésekre, csaknem kétszázmil­liót költenek. Szociális beru­házásokra, védőruhára, -ita­lokra és egészségügyi ellátás­ra több mint 47 milliót for­dítanak. Nem sokkal marad el a fenti összegektől az, a számadat sem. ami azt jelzi, hogy az oktatásban, képzés­ben résztvevők ösztönzésére a forintokból mennyi jut. Az év első hat hónapjában egy tucatnál több — a mun­kások képzését, továbbkép­zését szolgáló — tanfoivamot szerveztek. Ezeken a fizikai dolgozók közül sokan — a vájárok nagy része például — több szakmában is jártassá­got szereztek. Jó ez a bá­nyásznak —, hiszen a maga­sabb képzettséget honorál­ják — és előnyös a munka­helyeknek is, mert ha kéznél van a több dologhoz értő szakember, nincs termeléski­esés. A Nógrádi Szénbányák hat év óta szervez vájarképző tanfolyamokat az utánpótlás biztosítására. Ezekén éves át­lagban hstvanöt-hetven vál­lalkozó kap bizonyítványt: Bányászaink túlnyomó több­sége érzi, hogy ma már a bá­nyaipar területén dolgozók sem elégedhetnek meg keve­sebb tudással. Felelősségtel­jes napi munkájuk mellett ál­dozatot is hoznak azért, hogy jövőbeni feladataikat na-' gyobb hozzáértéssel láthas­sák el. Ám, míg a képzési, tovább­képzési statisztika adatai elégedettségre adhatnak okot, a nyolc általánossal rendel­kezők számaránya koránt­sem megnyugtató. A vállalat üzemeinél dolgozók tizenhat százaléka nem végezte el az általános iskolát. Ezért fontos oktatási, feladatnak tartják, hogy minél rövidebb időn be­lül, a bányászok minél ma­gasabb hányada megszerezze az alapképzettséget. Munka­idő-kedvezménnyel, műszak­cserével és bérpótlékkal Is ösztönzik a dolgozók tovább­tanulási szándékát.' Az év első felében, 1318-an vettek részt munkástovább­képzésben. összességében pe­dig —, a nem fizikai állomá­nyú társaikkal együtt — szá­muk meghaladta az ezerhat- százat. Bányaüzemeink éves átlagban ötmillió forinton felüli összeget költenek szel­lemi beruházásokra. tuza Augusztusi csillaghullás Augusztus első felében a csillagos égbolton az átlagos- nál gyakrabban bukkannak fel néhány másodpercre fény­csíkok, amelyek nem mások, mint apró meteorok a Föld légterében. Ezekben a napokban éri el a Földet a Persei- dák elnevezésű meteorraj, amely az évente megjelenő, csak­nem 100 meteorraj közül a legsűrűbb. A „csillaghullásként” számon tartbtt hirtelen felvillanó jelenségek voltaképpen apró porszemcs'ék. vagy kődarab­kák, amelyek az üstökösökről szabadulnak el. Az üstökö­sökből, azok öregedésével, elillannak a gázok és anyaguk elporlad. Az így keletkező por- és kődarabkák az üstökös pályáján elosztanak és meteorrajként folytatják útjukat. Az idén augusztusban a szokottnál jobban „megmutat­ja magát" néhány bolygó. Az éjszakai égbolton szabad szemmel is jól kivehető lesz a Venus, a Mars és a Jupiter. A Venus már közvetlenül napnyugta után feltűnik a nyu­gati égbolton. A Mars 22 és 24 óra között a déli égbolton, a Jupiter pedig éjfél után ugyancsak a déli égbolton lesz a legfényesebb. Szeptemberre fokozatosan halványul a Venus is a Mars. A Jupiter azonban még tartja magát, sőt szep­temberben lesz a leglátványosabb* , kaland a különböző országokba, de a vámosok mindent meg tud­nak találni, ha akarnak, és ha kellő idő áll rendelkezé­sükre. — Mit szeret legjobban a szakmájában? — Amikor felszáll negyven ember a buszra, szinte senki nem ismer senkit. Aztán né­hány nap alatt fantasztikusan jó közösség alakul ki minden 'járművünkön Talán a közösen szerzett, élmények hatására válik mindenki oldottabbá. Meg aztán itt tlincs főnök, igazgató csak egy idegenveze­tő, akinek esze ágában sincs feladatokat, vág'1 parancsokat osztogatni. Az ő feladata az, hogy irányítson, felhívja az emberek figyelmét a legszebb tájakra, műemlékekre, múze­umokra, ahová legtöbbször közösen látogatunk, de ter­mészetesen ez sem kötelező. Sokan kizárólag csak vásá­rolni jönnek, az ilyen utaso­kat, megmondom őszintén, nem szeretem. Sokféle .ember­rel utaztam már. A legszíve­sebben arra emlékszem visz- sza, amikor a Salgótarjáni BTC futballcsapatot vittem el egyik külföldi meccsére. Ara­nyosak voltak a fiatal sporto­lók. bár nékem a leaszimoa. tjkusabb az új edzőjük: Toldi Miklós. Róla szeretnék olvas­ni mához esv hétre! Vankó Magdolna Film művészeti nyári egyetem Egerben Egerben szombaton meg­nyílt a 13. filmművészeti nyári egyetem, amelynek munkájában több mint százan vesznek részit, Nagyobbrészt külföldről — tizenhárom or­szágiból — érkeztek a hallga­tók: a filmintézetek tudomá­nyos munkatársai, filmklubok vezetőig kritikusok. A legné­pesebb csoportok Finnország­ból, Franciaországból, Len­gyelországból. az NDK-ból. va­lamint Olaszországból jöttek. Az egri rendezvényeken esz­tendőnként más magyar film. rendező munkásságával is­merkednek a hallgatók. Közös útlevél- bad az út-.. és vámvizsgálat után — sza­Ha kevés a kelőhelyen utasnak. korona vagy pénzváltásra a forint — az át- is van módja as Határőrök, vámőrök, utasok között Egy nap a parassapusztai országhatáron Hánmasbay állunk a paras­sapusztai országhatár-átke­lőhelyen. A meleg tikkasztó. A magyar és a , csehszlovák vámőrök, határőrök folyama­tosan végzik munkájukat. Nincs idegesség- A parancs­nokok ellenőrzik a beosztot­tak munkáját, magatartását. A hármunk közötti csendet Bucskó István határőr őr­nagy szakítja meg; — Ugyan még javában fo­lyik az új átkelőhely építése a csehszlovák oldalon, de a forgalom ezekben az augusz­tusi napokban egyre , növeke­dik. A személygépkocsik mellett. nőtt a kamionok, az autóbuszok átmenő forgalma is. Mindezek ellenére a vá­rakozási ■ idő — a közös, együttes munkánk eredmé­nyeként minimálisnak mond­ható. Ez az augusztusi átke­lés az elmúlt négyöt évi át­lagnak a csúcsa. Naponta csaknem 20 ezer utasnak kell az úti okmányait, járműveit ellenőrizni­— Nálunk legfontosabb, a gyorsaság és a kulturáltság. Meggyőződésem, hogy a- kö­vetelményeknek maximálisan eleget'is teszünk — vallja a határőr őrnagy, j Deme József vám- és pénz­ügyőr főhadnagy leveszi sap­káját, megtörli homlokát. Csak ezután kapcsolódik be a beszélgetésbe. — Minden percben más és más állampolgárral, utassal találkozunk. Van részünk vál­tozatosságban, képzelhetik.-. Itt kisebb vita miatt más­ra terelődik a figyelmünk: az egyik külföldi gépkocsi mel­lől érkeznek a hangosabb sza­vak. Figyeljük a fejleménye­ket. Nem kell kérdezni, a fő­hadnagy már mondja is: — Az utasok nagy többsé­gének magatartása elfogadha­tó. De vannak, akik próbál­koznak tiltott tevékenység elkövetésével, áru, vagy fize­tési eszköz kivitelével. — Már korábban hangsú­lyoztam, hogy a többi között feladatunk a gyorsaság, a kul­turáltság biztosítása az or­szághatáron — veszi vissza a szót Bucskó István. — Éves átlagban csaknem másfél száz nemzetiségű állampolgárral foglalkozunk itt. Van idő­szak, különösen augusztusban, amikor két-három kilométeres hosszú kocsisor áll az ország­határ előtt. Ezért mi is arra kérjük az átlépő utasokat, hogy még indulás előtt győ­ződjenek meg arról: rendben van-e a kiutazási engedélyük, eleget tettek-e a kötelező be­váltási rendelkezéseknek, kér­jenek vámnyilatkozatot, azon tüntessék fel a tartós értéke­ket, hiszen ezzel gyorsabbá teszik az ellenőrzést, a kiuta­zás lehetőségét. És ha több kocsi áll egymás után sorban — mert ez általában*’így van —, legyenek türelmesek, így segítik az áthaladást. Most épül az új, korszerű átkelő­hely- A jelenlegi öt sáv he­lyett tíz sáv áll majd rendel­kezésünkre. Ez újabb forduló lesz az átkelőhely életében. Eleme .József főhadnagy mintegy . kiegészítve az el­hangzottakat. megjegyzi: nár lünk az állomány tagjai egy idegen nyelvet mindenképpen beszélnek, de negyven száza­lékuk két külföldi nyelvet is btr. Ez követelmény mun­kánkhoz. Felbúgnak az. autók motor­jai, elindulnak a buszok, a kamionok. Nyugodt a meleg, nyári délután- Bu'cskó István is így érzékelheti, mert így szól: — Ezt a viszonylagos nyu­galmat annak is köszönhet­jük, hogy rendkívül jó az együttműködés, a közös mun­ka csehszlovák kollégáinkkal. Tiszteletben tartjuk egymás törvényeit, kölcsönös a se­gítségnyújtás a gyakorlati munkában. Az átkelők mindkét irány­ban útra kelnek. A hozzánk érkezőket nagv táblára fej­tért köszöntő fogadja: „Üdvö­zöljük Magyarországon! A másik táblán szlovákul ol­vasható: Dovidenia! Somogyvárl László — Szegény Jolika... — kezd csak úgy, szórakozottan társalgásba piciny feleségem, majd hirtelen elhallgat, aj­kait vékony vonallá préseli össze s szinte kilátástalan manőverezésbe kezd. Ugyan­is olyan jó nyolcvanötös se­bességgel belehajtott egy kellemes kis hajtűkanyarba, s váratlanul azzal lett elfog­lalva, hogy az úton tartsa a kocsit. Valamiféle kis isten, úgy látszik, mégis csak van az égben, mert mintha a fizika törvényszerűségei néhány hajmeresztő másodpercre felfüggesztették volna érvé­nyességüket, nem rohanunk bele az árokba, s törünk da­rabokra, hanem — jól lehet, a jobb első kerék már-már benne volt — volánpörgető ttgves neiem egvetlen moz­dulattal. szinte kitéote a jár­gányt ebből a helyzetből, és már repültünk is át a túlsó oldalra, kis híján agyontipor­va egy autót, amelv szemből szabályosan érkezett. A fék csikorgását csak a gumiköne- nvek átható visítása múlta f«1ül. Néhányszor megnö-ani tünir még sai<t tengelyünk körűi, de végül is saiát sá­vúnkban maradtunk, s a ha­ljál tarkából ily módon meg» Jolika szabadulva, most folytatjuk utunkat. Természetesen nem szólok egy szót sem. Nem azért, mintha nem lenne némi mondanivalóm, de ha most netán némi megjegyzést ten­nék az előzőekkel kapcso­latban, akkor ordítozni kez­dene. beletaposna a fékbe, hetet-havat rámhordana, hogy én mindig be’eszólok a vezetésbe, nem nyugszom addig, míg fel nem idegesí­tem. aztán még én csodálko­zom, ha utána apróbb hibá­kat vét. — Most persze meg sem dicsérsz — néz rám gvönyö- rű. tengerzöld szemével. — Megmentem az életedet, és még csak azt sem mondod, hogy kösz. — Ha most te vezetsz, már biztosan vala­melyik felhő széléről néz­nénk saját’ roncsainkat. — Igen drágám, valószínű­leg — próbálom nyugtatni — ügyes vagv. — Semmiség, csak reflexek kérdése’ — feieü elégedetten, és aoró lábával ’■-eménven nyomia a eázoedált. Most éppen száztízessel cammo­gunk. illetőleg rémülünk ala­csonyan az út felett egy fa­luban. Csirkék, kacsák, ku­tyák menekülnek rém ül ^n irtunkból szárnvrcaokod-rt Vo+.Vrv-? r5"! q<5. vrfn ^«■nerfpii nvdmják. p motor dübörgő zaját. Döbbent ar­cok; fenyegető, magasra jogsija emelt öklök, tollpihék ma­radnak mögöttünk. — Hol is hagytuk abba? — kezd ismét beszélgetésbe az én picinyem. — Szendehelynél — sietek a segítségére. — Két tyúk, egy liba ... — Hülye — néz szerelme­sen a szemembe —, nem úgy értettem. Tudod, még a ka­nyar előtt... mesélni kezd­tem valamit. — Ne haragudj — mente­getőzöm —, de kicsit eltere­lődött a figyelmem ... — Megvan már! — csap egyszerre két tenyérrel a homlokára, és a mozdulat következtében mi máris űr fent a másik oldalon va­gyunk. de sebaj, nőm ólra szorosan fogja a volánt, egvetlen percre sem szakad meg a társalgás. — Szóval, szegény Jolikát kezdtem mesélni. — V=lóbam. tut is eszem­be ... És mondd szívem, mi­ért mondtad, hóm' szegény fob'ka?-— csak tán nem be­teg? — Bár beteg lenne! Ak­kor előbb-utóbb meggyógyul­na ... — Akkor hát: ml a baj? — Ml lenne, a jogsi! •— ^Oinvhotfr? — TT’erv. ho<*v p 7 oktató 3 nem akarja vixsMra en^ed­NÓGRAD — ni. Már vett vagy száz órát,’ és benne van úgy tízezer fo­rintjába, és az -oktatója még­sem akarja engedni.- Eddig csak egyetlen vizsgát tudott szegény Jolika kiverekedni magának, de már a rutinpá­lyán megbuktatták. — Tudtommal Jolikának nincs is kocsija. — De igen. méghozzá Mer- ci. Most kapta egy 'amerikai rokonától, ott áll az udva­rukban. — De Jolika már nem is fiatal — firtatom tovább a dolgot —és úgv tudom, ag­resszív alkat, mindig. min­denkivel veszekszik. — Ugyan már — legyint a nejem nagyvonalúan, és emiatt majdnem egy busszal ütközünk —, az nem számít, a fene azt a buszsofőrt, ha nem vagyok észnél, eltaoos bennünket... és ha Jolika kicsit türelmetlen is. azért még nem agresszív és főleg nem hülve. Ha ahhoz volt esze, hogy két dinlomát szerez­zen. akkor talán egv logos'*- vá-nv sem haladja meg a ké­pességeit. Csak a hozzád ha­sonló va.skala... rv-orgás, csattanás, e«ö- römriöiés. aztán a lassít, maidhowvnem kellemes nuha sötétbe süllyedés. den, de minden megszíiró- ben. ám csodálatomra, tuda­tom legmélyén, mintha vörös ho+fSkV-el frt*v volna bele. ott ég a kérdés: M©ziesz-,e vaion Jolika jogsija . . . ? Kun Tibor U, hétfő 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom