Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

BEMUTATJUK..: Az Országos Közművelődés* Központ- művelődeskutató intézetét­' Az intézet alapítási éve 1980. A cél: a kultúrakutatá­sa Magyarországon. Művelődést kutatni? A föld mélyében az olajat, tt történelemben a tényeket, az emberi testben a betegsé­geket, a versben az értelmet, vagy zsebünkben egy húszast a hó végén, azt igen, azt le­het kutatni — gondolná az ember. No, de művelődést? Hiszen nem lehet olyan bo­nyolult folyamat a világegye­tem mozgása, mint egy zene­mű befogadásának, egy könyv megemésztésének, vagy egv film megértésének a fo­lyamata. Mert ugyan ki mondhatja meg pontosan, hogy a tegnap esti tévéfilm­ből mi marad meg bennünk? És ami megmarad, miféle gondolattá válik — ha válik — holnapután? És befolyásol­ja-e az életünket, a cselekvé­sünket, a munkánkat? Mert, hogy egy-egy műből e’kalmasint több marad a fe­jünkben, mint ami amúgy is benne van, az bizonyos. És nemcsak azért, mert Hidy Pé­ter, az Országos Közművelő­dési Központ művelődéskuta­tó intézetének az igazgató- helyettese is ezt mondja, de a tény miatt is: a műveltebb munkás munkája termeléke­nyebb, a műveltebb ember­nek tökéletesebb az érdekér­vényesítő és a kapcsolatterem­tő képessége' Ám éppen azért, mert még e paradicsomi jólétet teremtő kőolajnál is fontosabb és hosszú távon értékesebb a kiművelt emberfő, a különbö­ző országok joggal kíváncsiak a kultúra elsajátításának fo­lyamatára. Csak ennek tuda­tában. hozhatnak ugyanis olyan törvényeket, alkothat­nak olyan jogszabályokat és adhatnak ki olyan rendelete­ket, amelyek nem íróasztal melletti okoskodások, hanem tények alapján születnek. Ezért terjedt el mintegy más­fél-két évtizeddel ezelőtt a kultúrakutatás az egész vi­lágon. Szerencsére ezen a kutatási területen a hazai eredmények is a legelső vonalba tartoz­nak, részben a művelődésku­tató intézet jóvoltából, amely Vitányi Iván vezetésével vég­zi munkáját. Részben mon­dom. mert efféle tevékenység folyik a tömegkommunikációs kutatóközpontban, a társada­lomtudományi intézetben és például az egyetemeken is. — Miben különbözik a mű­velődéskutató intézet a többi­től? — Minket nemcsak az fog­lalkoztat, hogy hányán nézik meg ezt vagy azt a tévémű­sort, hányán és miért olvas­nak egy bizonyos könyvet, kik mennek múzeumba, és mindezt az állampolgárok is­kolai végzettsége hogyan be­folyásolja — mondja Hidy Péter, a Corvin téri épület­ben. — Persze az is. ha segít megvilágítani a művelődés folyamatát. A ml kérdéseink között effélék szerepelnek: hogyan áll össze egységes egésszé, az élet részévé, vi­lágképpé a tévé, a mozi, a színház és a többi élmény. Hogyan kerülnek kapcsolatba az emberek a kulturális érté­kekkel? Milyen az ország ama kétharmadának a kultú­rám, akiket nem szoktunk a művelődök kn-m sorolni, mert nem látogatják a hivatalos kulturális intézményeket? Hogvan jellemezhetjük a kü­lönböző életkorú, nemű, tár­sadalmi rétegű emberek mű­veltségét? — Miképpen lehet mindezt mérni? — Ugyanúgy, ahogy a tár­sadalomtudományi kutatások során általában. Kérdőívek­kel. beszélgetésekkel, megfi­gyelésekkel és mindezek ered­ményeinek összegezésével. Van olvan kutatónk, aki szin­te együtt él azzal a csoport­tal, amelyiket meg akarja Is­merni: például fiatalokkal, vagy egy falu népével, egy háztömb lakóival. Különben hogyan írhatná le az alkohol kulturális szerepét, mint Ambrus Péter tette, vagy a szívósan továbbélő hagyomá­nyokat, mint Mátyus Aliz? — Melyek voltak a* elmúlt hat év legeredményesebb ku­tatásai? — A már említett néhány tárgyon kívül megvizsgáltuk például az ország kulturális intézményekkel való ellátá­sát. Ez nem csak a művelődé­si házak és a mozik össze­írását jelentette, hanem a teljes infrastruktúra felméré­sét két megyében a kocsmá­tól az útviszonyokon át a templomig, mert mindez a művelődés lehetőségeinek meghatározója. Külföldi inté­zetekkel összehangolt család- kutatást végeztünk arról, hogyan befolyásolták a csalá­dokat a nagy történelmi vál­tások; milyen a családon be­lüli kultúraelsajátítás. Kérdé­seinkre többek között len­gve!, litván, görög, francia, olasz és kanadai kutatókkal közösen kerestük a válaszo­kat. — A kutatások eredménye­it hasznos’tja-e a kulturális Irányítás? — Az intézetet a legtöbb esetben bevonják a művelő­déspolitikai döntések előké­szítésébe. De, hogy a tanácsa­inkból, kutatási jelentéseink­ből mennyit használnak fel, az változó. Biztatóbb, hogy felfedezéseink lassan beke­rülnek egyetemi tananyagba, és így leendő népművelők révén a gyakorlati életbe. Ez persze nem azt jelenti, hogy recep­tet adunk a művelődés kü­lönböző bajainak elmulasztá­sára. Mi legfeljebb diagnózis­sal szolgálhatunk, a terápiát minden szakembernek a hely. színem kell megtalálnia. T. M. HERCEGI ÁRPÁU'. Azt a hajókirándulást a Mississippin Telefonálni kéne, felhívni barátokat, nőket ismeretlenül, mesélni csodás utazásról, tengerparti nyárról, s megemlíteni azt a hajókir.ándulást a Missis­sippin, amelyre évek óta várok — Telefonálni kéne, fecsegni hogyvagyokról, madarak hajnali dalát csempészni odaátra, e fanyar kékfrankost ebéd utánra: emlékeztetni garabonciásokat kőlevesre, emlékeztetni egyszervolt közös pohárra — Telefonálni kéne. Csörögni, csörömpölni, belerobbanni szikkadt csöndekbe, sörmagány­ba, feldúlni Aporodott nászágyakat, mintha csak véletlen müve volna — Telefonálni kéne, mondom: s tétován, mint aki már leszámolt füttyös hajnalokkal, bimbamos delekkel s az alkony is tálcán kínálja a szívszakasztó izgalmakat fátyolos szemének: csak legyintek, lebeszélem magam minden elhatározásról. S maradok, gubbasztok a szivárványos kép­ernyő előtt, fülelve lépcsőházi mocorgásra, pusmogásra: talán éppen engem keresnek — repülő halak képeit most hozzák el nekem. Irodalmi emlékek a Balaton körül Nincs mindenki abban a szerencsés helyzetben, amely­ben Eötvös Károly volt a múlt század végén, hogy kör­utazásokat tehessen a Bala­ton körül. Manapság, legfel­jebb arra adódik lehetőség, hogy egy-egy helyen letábo­rozva, s az eső teremtette időt kihasználva, nézelődjünk múzeumokban, emlékhelye­ken. A hajdani Déli Vasút vo­nalán Budapesttől leghama­rabb Siófokra érkezünk. Gyor­sabban persze, mint mondjuk Krúdy Gyula, vagy Karinthy Frigyes. Siófok nevének hal­latán óhatatlanul felmerül Kálmán Imre neve, kinek em­lékmúzeumát születésének századik évfordulóján nyitot­ták meg. A nagy zeneszerző neve valóban egybeforrt a Siófokon zajló élettel, meló­diától esténként hangos volt a part. Azt viszont keveseb­ben emlegetik már, hogy a Zsuzsi kisasszony bemutató­ját követő banketten, Krúdy Gyula is részt vett. Az írónak a tabáni, óbudai telek után a tó partja jelen­tette a napfényt, a szerelem és az ifjúság hangulatát. Lá­nya, Krúdy Zsuzsa Apám Szindbád című könyvében ol­vashatjuk: „Nyáron Rezsánék Siófokon éltek, ahol Szindbád gyakori vendég volt. Itt éjjel szinte sohasem feküdt le. Délelőtt a strar.don aludt. Délután a besötétített szobá­ban dolgozott, majd a parton órákig lankadatlan érdeklő­déssel nézte a Balatont. Na­gyon szerette ezt a vizet és a tájat.” Siófokon még csak készül az állandó múzeum, ahol az irodalomtörténeti érdekessé­gek is helyet kaphatnak majd, Szántódpusztán viszont évék óta áll és az idényben meg-, tekinthető a Pálóczi Horváth Addm-emlékkiállítás. A pusz­tát a XVIII. század végén bé­relte Horváth, s érdekesség, hogy vendégként megfordult ott Kazinczy Ferenc is. Így jó alkalom kínálkozott arra, hogy a felvilágosodás korát könyvekben, fényképekben és egyéb dokumentumokban bemutassák. A pusztától több Irányba mehetünk tovább, s bárme­lyiket választjuk, mindig ta­lálunk irodalmi érdekessége­ket. Az egyik: Tihanyba ét­kelve már láthatjuk a vissz­hangdombon Borsos Miklós Echó című alkotását. Csak röviden kell az emlékezetben kutatni ahoz, hogy eszünkbe jusson Csokonai Vitéz Mihály versének címe: A tihanyi echóhoz. Vitéz Mihály 1796 nya­rán Balatonfüreden megláto­gatta Pálóczi Horváth Ádá- mot. Füred akkor már neve­Kálmán Imre szülőházának emléktáblája Siófokon József Attila szobra Szárszón zetes volt irodalmi szempont­ból Is, hiszen öt évvel koráb­ban költőverseny is volt ott (Péczeli József, Horváth Ádám, Somssich Lázár rész­vételével). Füreden nevezetesebb per­sze az a társaság, amelyik Kisfaludi Sándor irányítá­sával sokat tett azért, hogy 1831 nyarán ott színház nyíl­jék. Az irodalom és színészet így egybekapcsolódott. Ez ma az emlékhelyekben is látszik, hiszen egyformán látogatott hely a Jókai-villa és Blaha Lujza háza. Megfordult ott többször Vörösmarty Mihály is (A füredi szívhalászat cím­mel elbeszélést is írt ottani élményeiről). A város neve mégis inkább Jókai Mór ott töltött nyarai által vált foga­iniiMiiiin -m)|Miiiii)iiiiiiiiiiiiiiiii)iiiiiiiiiiiiiii,,i,> A Képzőművészeti Kiadó gondozásában igen nagy je­lentőségű és régen várt kötet látott napvilágot XX. századi magyar festészet és szobrászat címmel, műfaját tekintve a Magyar Nemzeti Galéria ál­landó kiállításának kataló­gusa. Főszerkesztője Csorba Géza, a galéria főigazgató­helyettese, szerkesztői Szinyei me& jelentőségét nem esu XX. századi magyar festészet és szobrászat A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa pán abban látjuk, hogy zel hatszáz kiállított műtér­Merse Anna és Egry Margit. A kiállítás megnyitását meg­előző kutatómunkában, s a jelen kötet megírásában 35 művészettörténész vett részt. A hosszú éveken át tartó in­tenzív kutatás, elemzés ered- hogy az ország legnagyobb ményeként született meg a galéria XX. századi festészeti talmi és formai kérdései ka- kö- várták indulatokat”, hiszen különböző előjelű fenntartá- gyával az eddigi legszélesebb sokat kellett oldani, bizonyos területeken is. A kiállítás szá- panorámát nyújtja századunk újraértékelést kellett elvé- zadfordulós részében találko­gezni az állandó kiállítás zik az érdeklődő közönség megnyitása előtt. A nagyközönség számára természetesen az a legfonto­magyar festészetéről és szob­rászatéról, hanem abban is, nemzeti képzőművészeti köz- gyűjteménye ezzel a kiállítás­fokozott tudományos érdek­lődés indokoltan tart mind a mai napig. Egyébként, más nagybányai iskola első nem­zedékének munkásságával, köztük hangsúlyosan Ferenczy és szobrászati állandó kiállí- sa' teljessé tette állandó tár­tása, illetve a róla szóló tel­jes katalógus, amely 162 mű­vész életrajzát és 554 mű ada­tait, valamint elemzését tar­talmazza. Csorba Géza, a ki­állítás rendezője írja: „A latainak sorát, amelyen ke­resztül összefüggő történeti folyamatban lehet nyomon sabb, hogy a kiállított több Károlyéval, továbbá az alföl- mint félezer műtárgy, vala- di festőkkel (itt Medgyessy mint az azt leíró katalógus, milyen mértékben reprezen­tálja a XX. századi magyar követni a magyar művészet képzőművészetet. alakulását a középkortól reneszánszon, a barokkon, E hatalmas és szükségkép­Ferenccel is), a hazai poszt­impresszionizmussal, a Nyol­cak, az aktivisták munkás­ságával, a szecesszió itthoni megjelenésével. Hogy csupán Nemzeti Galéria vállalkozása XIX- századon keresztül , szerencsés pillanatban talál­kozott a Képzőművészeti Ki­adónak azzal a szándékával, hogy a XX. századi magyar egészen a XX. század első fe­lében és a II. világháború után jelentkező tendenciákig”. Bereczki Loránd, a galéria pen sokszínű, az irányzatokat néhány nevet említsünk uta- tekintve is a legkülönbözőbb fásként, Mednyánszky László, képzőművészetről egy tágas főigazgatója utal azokra a áttekintést kínáló, gazdagon illusztrált könyvet adjon a közönségnek. A Magyar Nem­zeti Galéria új állandó kiál­lításának —, amely mintegy hároméves előkészítő munka után 1983. október 4-én nyílt műhelymunkát izgalmassá te­vő problémákra is, amelyek e előjelű törekvéseket tükrö­ző anyagot a galéria XX. századi kiállítása három fő szakaszra osztva mutatja be, a századfordulótól a hetvenes évekig. Maga a századforduló (a valamint Csontváry, Gulácsy, Rippl-Rónai, Vaszary, Beck ö. Fülöp művei fogadják itt a látogatókat. A második szakasz repre­zentálja a két világháború közötti korszak jellemző tö­nagyszabású tevékenységet múlt század kilencvenes évei, rekvéseit, köztük Nagy István, századunk első két évtizede) Vaszary János, Medgyessy Fe­8 NÚCRÁD - 1986. augusztus 9., szombat kísérték. Ezek nem a gyűjte mény hiányosságaiból, szín­vonalából adódtak, hanem —, mint írja — „a hogyan tar- jából alapvető jelentőségű, így római iskolás kutatása is rendkívül széles Vilmos, körű és mélyreható volt, s a modern magyar képzőmű- renc, Csók István, Berény vészét kialakulása szempont- Róbert, Márffy Ödön, vagy a Aba Novak a posztnagybányaiak, Bernáth Aurél, Szönyi István, valójában e korszak iránti továbbá Pátzay Pál, Ferenczy Béni és így tovább. Az expresszionista törekvéseket jelzik Egry József, Derkovits Gyula, Mészáros László művei, ezek egyúttal a szocialista művészeti törekvések szerves részei is. A szentendrei mű­vésztelepen kibontakozó avantgarde mesterek között itt találkozunk többek között Czóbel Béla, Barcsay Jenő, Vajda Lajos, Korniss Dezső alkotásaival. A tárlat harmadik szakasza az 1945 utáni művészeti irá­nyokat, alkotókat és műveiket mutatja be, a hangsúlyt fő­ként a művekre helyezve, a fejlődési irányokat kevésbé hangsúlyozva. Ez a kellő tör­ténelmi távlat hiánya miatt indokoltnak is tetszik. A kötetben Csorba Géza kellő tömörséggel foglalja össze mindezt. Nyolcvan szí­nes képtábla hozza élmény- közeibe a század magyar fes­tészetét és szobrászatét. A ka­talógus pedig szövegben és képben ad teljes áttekintést mind az 554 műről. A Képző- művészeti Kiadó jó szolgálatot tett a kötet megjelentetésével. Az igényes kiállítású kötetet a szakember kézikönyvként, a nagyközönség megalapozott ismeretet és élményt egyaránt nyújtó albumként örömmel forgathatja. (Képzőművészeti Kiadó, Bu­dapest, 1986.). p t. E, lommá a múlt század második felének irodalmában. Eötvös Károly ugyan azt je­gyezte meg róla, hogy elsősor­ban a téli Balatonról rajzolt képet szívesen, arról a tóról, amelyiket nem is látott. (Ti. betegsége miatt az orvosok megtiltották neki, hogy télen a befagyott parton járjon.) Emlékmúzeuma (a Honvéd ut­cában), annak bizonyítékait mutatja, hogy mily sok műve keletkezett füredi tartózkodása idején. A balatonfüredi parti sétány több szempontból is érdekes. Széchenyi István, Kisfaludy Sándor, Körösi Csorna Sándor, Rabindranath Tagore szobrai láthatók rajta. A Rabindra­nath Tagore sétány nevezetes­ségei azok az emlékfák, ame­lyeket tudósok, politikusok, költők ültettek. Füreden időzhetnénk még, de ne feledjük, hogy Szántód- pusztáról nemcsak Tihanyba, hanem Balatonszárszóra is vezethet az út. E település ne­ve 1937. december 3. óta kü­lönösen ismert a magyar iro­dalom történetében. Tudjuk, hogy dr Bak Róbert tanácsá­ra hívták nővérei a költőt Szárszóra, hátha a Siesta sza­natórium kezelését követően, a vidéki levegő és nyugalom használ neki. „Hiába kísér­tette meg a lehetetlent” — írta kezelőorvosának József Attila utolsó levelében. Ezt a mondatot többen úgy értel­mezik, mint az öngyilkosság világos bizonyítékát. Azt azonban nem szabad elfelednünk, hogy a korabeli szemtanúk —, amint Fodor András megírta — nem úgy nézték a sorompónál álló fi­atalembert, mint aki el akar­ja dobni az életét. A szárszói emlékmúzeum anyaga csak a tényekre épít. S, ekként a megtekinthető anyagban az utolsó stáció szerepel a leg­több dokumentummal. Ha már Balatonszárszón va* gyünk, akkor arról sem sza­bad elfeledkeznünk, hogy 1943 augusztusában ott több száz diák, munkás, értelmiségi, író, történész gyűlt össze, hogy eszmét cseréljen a magyarság jövőjéről. A találkozók után negyven évvel emléktáblát avattak, emlékezésül azokra, akik a magyar történelem és nép ismeretére figyelmeztet­tek. Szárszóról a déH parton Szemesre, Boglárlellére, Fo­nyódra vezet tovább az út. S, bár nem mindenhol jelöli még emléktábla, de a telepü­lések nevét irodalmi szem­pontból Szabó Lőrinc neve kapcsolja össze. Olyannyira, hogy az általa kezdeményezett írói találkozások sorozatát folytatják a boglárlelleiek a múzsák testvériségének bi­zonyításával. S, valami hason­ló éledt újjá a Fonyódi Heli­konokban. Az ott megjelenő írók, köl­tők ugyanis azt igyekeznek bizonyítani, hogy a művészet végül is egységet alkot — leg­feljebb az eszközök miatt szükséges a megkülönböztetés. A Balaton olyan gazdag — mondta Egry József —, hogy minden alkotó tud róla érde­keset és érvényeset mondani. Az ő festészete és irodalmi barátságai már átvezetnek Ba­dacsonyba, ahol a Tatay Sán- dorék által vezetett Rodostó menedékházban történt meg 1947 májusában az első talál­kozója a dunántúli íróknak. Enélkül is volt irodalmi ne­vezetessége Badacsonynak: a Szegedy Róza-ház. Kiállítása a reformkortól napjainkig te­kinti át a balatoni költészetet. Innen a Művészeti Alap szigligeti alkotóházát és az Eötvös Károly által leírt vár­romot elhagyva, hamar Keszt­helyre jutunk, ahol a helikoni kastélymúzeum kínál irodalmi emlékeket. Emellett a Gold- mark Károly Művelődési Köz­pont emléktábla-galériáját ér­demes felkeresni (Kossuth ut­ca). Az út még folytatódhatna Hévízre, délen Zichy Mihály szülőfalujába, Zalába. Az em­lékhelyek mindenütt azt bi­zonyítják, minden alkotó csak úgy mondott érvényeset a tó­ról, ha mélyen ismerte vilá­gát. L. A,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom