Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-01 / 180. szám

Kistermelők — kertbarátok Hulladékokból komposzttrágya Nyáron is számos kertben nyúl. vagy baromfitrágyához Ienei látni, hogy elégetik az összegyűlt, levágott füvet, a különféle elviragzott dísznö­vények szárait, a betakarított zöldségfélék maradványait. Pedig kár ezeket égetéssel megsemmisíteni, mert nagyon ertekes szervesanyagtól foszt­juk meg magunkat, amit sok­kal inkább mentenünk, ösz- szegyűjtenünk kellene. Már- csak azért is, mert általában jó minőségű, érett istállótrá­gyához a városokban, hétvégi telkeken nehéz vagy nem is lehet hozzájutni. Érdemes tehát a kerti hul­ladékokból komposztot készí­tenünk. Az érett komposzt­trágya nagy előnye, hogy a gyökérzet a benne lévő érté­kes tápanyagokat bármikor felveheti. Használatával je­lentősen javítható a talajszer­kezet, a nitrogéntúlsúly. A tápanyagok kedvezőtlen ará­nya serkenti a talajéletet. Komposztálásra minden starves hulladék alkalmas, míg a fahamu és a kipréseli szőlőtörköly is. A még magot nem érlelt gyomok is megfe­lelőek. Vigyáznunk kell azon­ban, hogy ne tegyünk a kom­posztálandó anyagok közé ta­rackdarabokat és fák gyökér­re aradványait, mert ezek so­káig életképesek, és csak új­bóli elszaporodásukat segítjük elő. Ne keverjünk a kom- posztba üveg-, cserép-, fém­darabokat, papírt, sztaniolt, műanyagot, salakot és építé­si törmeléket sem. A kórokozókkal, kártevők­kel fertőzött növényi részek se a komposzttelepre valók, a fertőzött növényeiket min­dig, azonnal égessük el. A hamujuk azonban jó trágya. A vastagabb növényi része­ket — vesszőket, szőlővenyi­gét, levágott szőlőhajtásokat, a kukorica, és a borsószára­kat — lehetőleg aprítsuk fel, mert így gyorsabban bomla­nak el. Ne tegyük a komposzt közé B vadgesztenye és a dió le­velét sem, mert növekedés- gátló hatásuk van. A komposztálásra alkalmas anyagokat a kert félreeső, árnyékos zugában 2—3 négy­zetméternyi területen másfél méter szélességben gyűjtsük össze. Minden 20 centimétemyi ré. éegre — amit előtte jól meg­tapostunk — körülbelül 5 cm vastag, jó minőségű földet te­rítsünk. A rétegekre célsze­rű a jobb bomlás érdekében 2—3 százaléknyi porrá tört meszet, vagy dolomitot szórni. (Meszes talajon ezt hagyjuk el. ne növeljük még tovább a rnésztarta’mat.) Ha sikerül ki­sebb mennyiségű sertés-, A rózsa Sok kertbarát megdöb­benéssel tapasztalja, hogy 6zépen viruló rózsatövein a fiatal levélkék meggörbül­nek, kanalasodnak, majd felületükön jellegzetes lisz­tes, fehér bevonat válik* lát* hatóvá. Ezt a sajátos kórké­pet a rózsalisztharmat idé­zi elő. Ha nem védekezünk kellő Időben, a levelek besodród­nak. egyes helyeken szürkés­vöröses színt kapnak, vé­gül elszáradnak. Tapasz­talt kertészek megfigyelései szerint, ha nem ismerjük fel idejében a betegséget, a lisztes bevonat a hajtásokat és a csészeleveleket is meg­fertőzi. Tudnunk kell erről a ve­szedelmes betegségről, hogy a barnuló gombaszövedék­ben apró, fekete tűszúrás- nyi pontocskák formájában e gomba úgynevezett ter- mőtesteket képez, melyek a rügyekbe húzódott gom­bafonalakkal mintegy át­mentik a kórokozót a kö­vetkező évre. Ezért a véde­kezés egyik fontos alapele­me, hogy e fertőzött része­jutni, ezeket is keverjük a komposzthoz, mert tápanya­gokban gazdagabb lesz. Az egy-másfél méter magas prizmát takarjuk le végül 3— 4 cm vastagon földdel. Ha a komposzt- vagy trágyahalmot beoltjuk gyógynövényekből készített oltóanyaggal, 3—4 hónap múlva érett, felhasznál­ható trágyát nyerünk. Az oltás előnye, hogy kedvező közeget teremt a mikroorganizmusok, a giliszták szaporodására, bio­aktiv hatóanyagai révén ser­kenti ezek élettevékenységét, szaporodását. Az oltóanyaghoz a követke­ző gyógynövényeket gyűjtsük be, vásároljuk meg: kamilla, gyermekláncfű (vagy pity­pang), macskagyökei', cicka­fark virága, nagy csalán sza­ra a virággal együtt, tölgy­kéreg, méz és tejcukor (vagy tej). Aki sok juhtrágyához tud jutni, annak érdemes az érleléshez nyírfavesszöt, kér­get és levelet is felhasznál­ni. A gyógynövényeket min­dig délelőtt szedjük meg, és féiámyékos helyen szárítsuk meg. A szárítmányokat mor­zsoljuk porrá, a tölgykérget reszeljük le. és szitáljuk meg. Az oltóanyag készítéséhez mindegyik összetevőből azo­nos mennyiséget vegyünk (pél­dául egy-egy evőkanálnyit), és alaposan keverjük össze. Eb­ből a keverékből vegyünk ki egy csapott evőkanálnyit, ez egy köbméter oltására lesz elegendő, cseppentsünk hozzá a mézből és a tejből, vagy adjunk hozzá tejcukrot, majd az egészet tegyük fél liter esővízbe, és tartsuk egy na­pig kamrában sötét helyen. Oltás előtt a törzsoldatot hí­gítsuk fel 6—8 liter esővízzel. Ezután készítsünk fa. vagy vásrűddal egyforma távolsá­gokra lyukakat a halomba, úgy hogy ezek alja 15 cm-nyire legyen a talajtól. Az oltást mindig azután végezzük el, hogy a komposzt- vagy a trá­gyahalom a’aposan felmelege­dett, és kezd hűlni. A komposzthalom alapja mindig a talaj 1 egyen. hogy a földigiliszták zavartalanul, minél nagyobb mennyiségben felhúzódhassanak, s átdolgoz­zák a komposztot. Legjobb a 15—30 cm mély alap. A ha­lom lehetőleg földnedves ma­radion. Ha a halom száradna, öntözzük be olyan esővízzel, amelybe előzőleg csalánt vagy cickafarkat áztattunk. E két növényből, ha új rétegeket ké­szítünk. érdemes a halomba tenni, mert segítik az érést. Az új rétegekbe mindig te­gyünk zöld növényi részeket is. Sz. M. F. védelme két le kell metszeni, és el kell égetni. A betegség kialakulására kedvező feltételt jelent a zárt fekvés, a hirtelen bekö­vetkező hőmérséklet-inga­dozás, a fényhiány, a talaj nagyfokú kiszáradása, a mészhiány, de a túlzott nit­rogénbőség is! A párás me­leg — különösen a köny- nyű homokos területeken — járványszerű fellépést biz­tosít a kórokozónak. E be­tegség könnyen visszaszorít­ható kénkészítmények pél­dául 0,3 százalékos szer, vagy 0,3 százalékos Thiovit permetezésével. Ha viszont a leveleken kisebb-nagyobb lilásbarna árnyalatú, csillagszerűen rojtozott szélű fekete foltok jelennek meg, melyek a vé­dekezés elmulasztása esetén elhatalmasodnak, ez a csil- lagpenészes fekete levélfol­tosság támadásáról tanús­kodik. Csapadékos nyári időjárásban a levelek meg­sárgulnak, lehullanak. Elle­ne 0,2 százalékos Dithano M—45-tel védhetjük meg a növényeket­Dr. Se. Ca. Készül az SKSE Az 1985 86. évi megyei lab­darúgó-bajnokság győztese a Salgótarjáni Kohász SE csa­pata lett. Ezzel a teljesítmény­nyel ritka bravúrt hajtott vég­re a szakosztály. Lényegében két év alatt a „semmiből” nőtték ki magukat a magyar labdarúgás harmadik vonalá­ba. Az STC decentralizációja után tavalyelőtt, acélgyári fi­atalokat összegyűjtve vágtak neki a megyei II. osztályú baj­noki mérkőzéseknek. Új arcok fekete-fehérben «I Osszeszorított fogakkal keményen dolgozom A csapatkialakítás jól si­került, hiszen már az első év­ben öt pont előnnyel nyertek bajnoki címet. Majd a me­gyei I. osztály következett. Az eiején még csak a biztos bent- maradás reményével vágtak neki a magasabb feladatok leküzdésének. S ahogy az eredmények jöttek, úgy vál­toztatták célkitűzésüket. „Evés közben jön meg az étvágy” jelszóval a tavaszt mór az­zal a szándékkal kezdték, hogy fő célkitűzésként a bajnoki cím megszerzését irányozzák elő. A terv sikerült. Bajnokságot nyerve területi csapattal büsz­kélkedhetnek. A besorolás sze­rint — hasonlóan a többi me­gyénkbe! i csapathoz — a tar- jáni gárda ősztől a Mátra- csoporthan küzd majd a baj­noki pontokért. Mégpedig új edző irányításával. Az SBTC utánpótlás-csapatainak volt szakágvezetője Horváth Gyu­la, készíti fel a játékosokat a küzdelemsorozatra, a techni­kai vezetői teendőket pedig Földi Attila látja el. Az együttes június 11-én kezdte meg a felkészülést a magasabb feladatokra. Orvosi vizsgálatok, majd a különbö­ző felmérések után, napi két edzéssel, napközis rendszer­ben készülnek. Programjuk sűrített, hiszen kétnaponként előkészületi mérkőzéseket is játszanak. Eddig négy új játékos ke­rült az újonccsapathoz. Stay­er Balassagyarmatról, Poór az SBTC-ből. Sipkó Kisterenyé- ről érkezett, míg Simont a Saigó öblös csapatából iga­zolták. Ez nem azt jelenti, hogy már le is zárták az átigazolása ügyeket. Több klubbal állnak tárgya­lásban, akikkel azonban még nem tudtak megegyezni. — Nagy terveink nincsenek. Szeretnénk jól bemutatkozni a területi bajnokságban, cé­lunk a bentmaradás biztosítá­sa. Bizakodva várjuk az au­gusztus 16-i rajtot, szeretnénk jó játékkal megörvendeztetni szurkolóinkat. Tudjuk, hogy nagyon nehéz a feladat, de a kemény, következetes munka gyümölcsének be kell érnie. — mondta a kohászlegények „ifjú mestere”. — Szeldl — Szombaton újabb házi rangadó A felkészülési program szerves részeként, szombaton újabb „házi rangadót” ját­szik az SBTC labdarúgócsa­pata. Urbányiék 10 órakor a területi bajnokságba készü­lő SKSE-t látják vendégül a Tóstrandon. Neve: Veres Miklós Életkora: 23 éves Előző egyesületei: Pásztó, SBTC, Pásztó, Balassi, Pász­tó. Posztja: középpályás csa­tár. Szerényen, de már ismerős­ként köszönt. Látszik a meg­jelenésén, hogy készült a ta­lálkozóra. Megfontoltan, cél­ratörően válaszol kérdése­imre. — Kezdjük talán az önélet­rajzzal. — Pásztón születtem, itt is ismerkedtem meg az egyesü­leti élettel. Még úttörőként! ’77-ben igazolt le a Pásztói SE. Serdülőkorom ellenére állandó tagja lettem az ifjú­sági gárdának. Alig másfél év múlva Patkó Józsi bácsi ko­pogtatott az ajtónkon, s az SBTC-hez hívott. Eddigi pá­lyafutásom legszebb éveit töl­töttem ennél a klubnál. Jó­zsi bácsi akkor kitűnő gárdát verbuvált össze. Az akkori csapatból ma Kozma (Ü. Dó­zsa) és Simon (Eger SE) az NB I-ben, Lipták (SBTC) az NB II-ben, Garai, Németh, Dóra (Síküveggyár), aztán Pálinkás és Hartmann (Hat­van) a területi bajnokságban, mind meghatározó emberek csapatukban. Ezzel az együt­tessel kétszer végeztünk az országos ifibajnokság Keleti csoportjának élén. Aztán ki­öregedtem az ifikoroból, s az SBTC egy évre kölcsönadott a Pásztó SE-nek. De. megfe­ledkeztek rólam. így, hát ma­radtam anyaegyesületem­ben. A honvédségi időm alatt a Balassi SE-ben rúgtam a gólokat, majd leszerelésem után ismét szülővárosom kö­vetkezett. — Már évek óta figyeltem, a megyei bajnokságban a leg­kiemelkedőbb játékosok kö­zé tartozott. Nem keresték más egyesületek? — De igen. Tavaly tárgyal­tam a Síküveggyárral és az Eger SE-vel is. De, egyik egye­sülettel sem tudtam meg­egyezni. Ennek elsősorban családi okai voltak. Idén a Nagybátonynál is felmerült a nevem, de amikor az SBTC vezetői megkerestek, egy per­cig sem gondolkodtam. Öröm­mel írtam alá annak a klub­nak, amelynél nagyon szép emlékű három évet töltöttem. — Családi állapota? — Nős, s van egy öt hóna­pos „cuki” kisfiam: Péter. — Úgy tudom Pásztón la­kik. Nem fárasztó a minden­napi ingázás? — Igen. Pásztón tanácsi la­kásom van. Nekem még egyelőre nem is az utazás fá­rasztó, hanem a kemény mun­ka. Nehéz erre a ritmusra át- állnom. összeszorított fo­gakkal ugyan, de keményen dolgozom. — Egyéves szerződést kö­tött a klubbal. Milyen remé­nyekkel vág neki az évad­nak? — Egyelőre csak egyetlen vágyam van: gyökeret verni a csapatban. Tudom, nehéz feladat, de érzek magamban annyi erőt, hogy megfeleljek a követelményeknek. Való­ban egyéves szerződést kö­töttünk, de én lennék a leg­boldogabb. ha jövőre szerző­déshosszabbítást ajánlana az SBTC. Ez azt jelentené, hogy álmaimat elértem, s még ma­gasabb célokat tűzhetek ma­gam elé. Vallott magáról egy játékos, aki már korábban belekóstolt az SBTC légkörébe, s aki ne­mes elszántsággal lépett a tóstrandi pálya méregzöld gyepére. Sok sikert... Tősgyökeres stécésnek érzem magam Neve: Mákos János. Életkora: 25 éves. Előző egyesületei: SBTC, H. Papp J. SE, SBTC, Nagy­bátony. Posztja: védőjátékos. Ismerősen köszönt. Kac- kiás bajusza alatt mosolyog, arcán látszik a boldogság. Nem is tagadja, hogy erősen elkedvetlenítette az eset, ami­kor ’85 februárjában Haász Sándor lemondott róla, s el kellett mennie az SBTC-ből. Most annál boldogabb. — Ilyen lehetősége csak egyszer van az életben az em­bernek. Tősgyökeres stécés­nek érzem magam. Nagyon boldog voltam, amikor meg­kerestek a Bányász vezetői. Gondolkodás nélkül igent mondtam — kezdte mondó- káját kérdés nélkül a tarjá- niak számára ismerős jobb­hátvéd. Igen ismerős. Hiszen, végeredményben Mákos Já­nos másfél éves vendégsze­replés után hazatért anya­egyesületébe. A Bányász-serdülőben kezd­te 1974-ben. Első edzője Csincsik Sándor volt, aki na­gyon sok fiatalt indított út­nak a labdarúgás mezsgyéjén, s akik közül ma már többen az NB I-ben és az NB II- ben rúgják a bőrgolyót. „Tini”-korban végigjárta a futballisták szamárlétráját. A különböző korosztályos serdülőcsapatokat az ifi kö­vette, majd belépve az élet­be, 1980-ban kétéves szerző­dést kötött az SBTC-vel. — Tele buktatókkal — em­lékezett vissza. Sérülés-sérü­lés hátán. De. azért így is több tucat NB Il-es mérkő­zéssel a hátam mögött vonul«’ tam be katonának Miskolcra. A H. Papp SE-ben jól ment a játék. Leszerelésem után mégsem tudtam gyökeret ver­ni Haász Sándor csapatába. Az eset kicsit elszomorított. De fátylat rá. Most itt va­gyok, s bizonyítani akarok. — Családi állapota? Szociá­lis körülményei? — .Nős vagyok. Kislányom Marietta két hónapos. Nagy- bátonyban vásároltam OTP- öröklakást, így most minden­nap onnan járok be a Tó­strandra. — A játékostársak, hogy fogadták? — Barátian. Másfél év tá­voliét nem nagy idő. Koráb­ban a srácok nagy többségé­vel együtt sírtunk és együtt örültünk, ezért nem volt ne­héz beilleszkednem. — Vágyai? — Hároméves szerződést kötöttem a klubbal. Most egyetlen vágyam van, gyöke­ret verni a csapatban. Álta­lános jó játékkal szolgálni az egyesületet és a közönséget. Azt hiszem, ezt kívánják a szurkolók is ... — pilinyi — E'őkészületi mérkőzés Döntetlen a megyeszékhely rangadóján SBTC —Síküveggyár I—/ (/—/) Salgótarján, tóstrandi pá­lya, 300 néző, v.: Klement. SBTC: László — Mákos, Fé­nyes, Forintos, Kürtösi (Sisa) — Juhász (Veres), Kovács (Hunyás), Urbányi (Lipták) — Oláh (Sváb), Dékány (Semet- ke), Vincze (Bartus). Edző: Toldi Miklós. Síküveggyár: Koncsik (Rédei, Somodi) — Rusznyák (Kun), Czene, Gyet- vai, Verboi — Dóra (Mohá­csi), Balga, Tolnai (Rigó), Bodor (Szita) — Szekula (Hényel), Németh (Dudás). Edző: Kiss László. 15. p.: Mohácsi vitte fel a labdát. A védők késlekedtek a közbelépéssel. A középcsa­tár 25 méterről erősen meg­lőtt labdája László kezét érintve vágódott a kapu jobb oldalába. 0—1. 23 p.: Dékány húzta meg bal oldalon az üvegesek vé­delmét. Középre emelt, s a pontosan érkező Vincze hat méterről, igazítás nélkül, egy­ből a bálóba lőtt. 1—1. Ezen a mérkőzésen búcsú­zott Németh Károly, a Sík­üveggyár csapatától, aki több éven keresztül tagja volt az egyesületnek, s akit családi körülményei a fővárosba szó­lítanak, s a jövőben a BVSC játékosaként rúgja a labdát. Nagy várakozás előzte meg a két szomszédvár ta­lálkozóját. Három éve vala­hogy megszakadt a két klub között az edzőmérkőzés-soro- zat, pedig ezen a találkozón is bebizonyosodott, hogy jobb edzőpartnert keresve, . sem találna egyik csapat sem. Az eredmény most másodlagos volt, hiszen mindkét együttes a nehéz felkészülési időszak végén tart. Ilyenkor kötöt- tebb az izomzat, mereveb­bek a játékosok. Ennek elle­nére akadtak pozitívumok mindkét oldalon. Az SBTC- nél tetszett, hogy több ziccert dolgoztak ki játékosai, nem tetszett, hogy ki is hagyták azokat. A síküveggyáriak nem „tisztelték” a magasabb osz­tályban szereplő ellenfelet. A mezőnyben ügyesen kombi­náltak. bátran kezdeményez­tek, végig egyenrangú ellen­felek voltak. Dicséretes, hogy végig sportszerű keretek kö­zött küzdöttek a játékosok. Szinte nem is történt dúrva, szándékos szabálytalanság. Jók: Mákos, Forintos, Ju­hász, Vincze, ill., Koncsik, Rédei, Gyetvai, Balga, Mohá­csi. NÓGRÁD - 1986. augusztus 1., péntek J

Next

/
Oldalképek
Tartalom