Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-08 / 186. szám
Mire jó A kicsit talán titokzatos elnevezésként csengő KTA közismert a mezőgazdászok körében. Kölcsönös Támogatási Alapot jelent, amelynek Nóg- rádban 31 termelőszövetkezet a résztvevője, vagyis az összes 97 százaléka. Lényegében önsegélyező pénzügyi alapról van szó, amelyet a mezőgazdasági nagyüzemek átmeneti pénzügyi nehézségek áthidalására, illetve fejlesztési célokra hasznosíthatnak. Az alapot 1974-ben hozták létre, és azóta 162 millió forintot forgalmazott a megyében. A KTA természetesen helyét és szerepét igazán akkor töltheti be és működhet zökkenőmentesen, a tagok alapvető érdekeinek megfelelően, ha elegendő pénzügyi alappal rendelkeznek. A tagok kötelező tartalékalap-képzése időközben megszűnt, ezért csak az önkéntesen vállalt befizetésekkel növelhetik a pénzügyi alapokat. Mégpedig annak megfelelően, hogy az évenkénti küldöttgyűlés milyen állásfoglalást hozott, hogy a lehetőségektől függően nyereségük 2,5 százalékát a nyereségtartalékba helyezés után befizessék az egymás megsegítésére szolgáló KTA- ba. A Nógrád Megyei KTA Intéző Bizottsága a beérkezett kérelmeket figyelembe véve, az eredményességeket javító elképzelések megvalósítására vagy megalapozására, a megyei és hitelpolitikai irányelvekre az elmúlt esztendőben 31 millió forint kölcsönt nyújtott. Ebből átmeneti pénzügyi zavar áthidaláséra 15,5, fejlesztésre 11,5, fejlesztési alaphiányra 3,7 millió forint jutott. Az úgynevezett kihelyezéseket az intéző bizottság cél és fontosság szerint rangsorolta és a megvalósulás is ennek megfelelően történt. Előfordult azonban olyan igény is, amely nem volt teljesen megalapozott, illetve a kölcsönt igénybevevő szövetkezet nem használta fel célszerűen a pénzt. Ebből természetesen levonták a megfelelő következtetéseket. Az elmúlt évben 16 nógrádi termelőszövetkezet nyű j tott a Kin? be kölcsönigényt 39 millió forint összegben és ebből — miként már említettük — a KTA 31 millió forintot tudott elismerni. A kölcsönök visszafizetése általában biztosított volt, a fizetési morál tehát elfogadhatónak mondható, nagyobb jelentőségű pénzügyi fegyelmezetlenség nem fordult elő. A KTA Nógrádban 1978- ban lett átfogó szervezettségű és azóta összesen 162 millió forintot nyújtott a közös gazdaságoknak. Ebből átmeneti pénzügyi hiány rendezésére 35, fejlesztésre 84, veszteség- és alaphiány rendezésére 43 miliő forint jutott. Beruházási célok megvalósítására 68 millió forintot használtak fel. Ebből építésre 32, gépbeszerzésre 30, egyéb beruházásra 6 millió forintot költöttek. Gondként jelentkezett, hogy a beruházásokból 8 év alatt csupán 7 millió forintot vettek igénybe az állattenyésztés nehéziparának tekinthető szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére. Kedvezően értékelendő viszont, hogy a jobban jövedelmező intenzív gépesítésre. az exportot bővítő fejlesztésre és az ipari tevékenységre az összes pénz mintegy 70 százaléka lett elköltve. Az elmúlt év végén mintegy 70 millió forint kölcsönt biztosítottak a tagok számára. A Nógrád Megyei Mező- gazdasági Termelőszövetkezetek elnöksége tavaly értékelte a KTA működését, és megállapították, hogy létrehozása óta betöltötte feladatát, eredményesen segítette a közös gazdaságokat. Támogató tevékenysége az idei fél esztendőben is eredményes volt. összesen 13 kölcsönigény érkezett az intézőbizottsághoz, amely a pénzügyi helyzetet figyelembe véve közel 25 millió forintot bocsátott a termelőszövetkezetek rendelkezésére. Vannak olyan igények is, melyeket az intézőbizottság elvileg támogat, a tényleges kölcsönnyújtás azonban csak az év végén várható, a lejárt kölcsönök és kötelezettségek teljesítése után. (rozgonyi) Biotechnikai fejlesztőlaboratórium Szegeden megkezdték a Biotechnika Rt. új fejlesztőlaboratóriumának építését. A háromszintes létesítményben 2000 négyzetméternyi alapterületen helyezik majd el a különféle fejlesztőlaboratóriumokat, a félüzemi kísérletek elvégzésére alkalmas berendezéseket- A laboratórium a tervek szerint alkalmas lesz arra, hogy a kutatóintézetek eredményeit félüzemi módszerek között kipórbálja és kidolgozza azokat a dokumentációkat. amelyek alapján az ipar termelésbe állíthatja * biológiai kutatások új felfedezéseit. A Biotechnika Rt. — •melyben azonos nagyságú alaptőkével vesz részt a MTA Szegedi Biológiai Központja, az Állami Fejlesztési Bank és az Innofinance Bank — 90 millió forintot adott a beruházásra. Erre a célra 103 millió forint állami támogatást is kaptak- Az ily módon rendelkezésre álló 193 millió forintot körülbelül fele-fele arányban fordítják az épület kivitelezésére, illetve a műszerek, berendezések megvásárlására és felszerelésére. Az épület terveit a Dél-Magyarországi Tervező Vállalat munkatársai készítették, miután a Német Szövetségi Köztársaságban megtekintettek egy már üzemelő hasonló objektumotA Ferihegyi gyorsrorgalomi út újjáépítésének keretében készül Budapesten és Csévéző úti csomópont. Az idén kezdtek hozzá az új felüljáró építéséhez. Jelenleg a híd betonszerkezetét készítik az Aszfaltútépitő Vállalat szakemberei. Ütemesen halad a betonalap építése illetve az erre készülő, előregyártott támfalelemck felállítása. A munkálatokat — várhatóan r- még az idén befejezik. (MTI Fotó; Kiss G- Péter) A megszárított dohányt Boda Sándorné és munkatársai kötegelik. Géppel törik a dohányt a termelőszövetkezet földjei» Dohánytörés Dímitrovpusztán Törik a dohányt az Érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet dimitrovpusztai területén. Paczolai Istvánná dohánytermesztési műszakvezető elmondotta, hogy az idén 20 hektáron termesztik a Hevesi 11-es fajtát. A törést két dohánykombájnnal végzik, amely a vezetők mellett öt-öt asz- szonynak is munkalehetőséget biztosít. Utána hat olajtüzelésű Sirokkó szárítóban szabadítják meg a dohányt a nedvességtől. Következik a kézi válogatás, amikor négy osztályba sorolják a dohányt. Bálázás után szállítják a Szolnoki Dohánygyárba. Az idei termés nem a legjobb, mert nagy volt a szárazság, folyamatosan több víz és napfény kellett volna a dohánynak. Vitéz István és Híves Ferenc leveleket szárításra készít elő. Sok kicsi sokra megy Egy kisüzem hétköznapjai Vilt Antal először nem szívesen beszél. Látszik, becsüli a főnökét, inkább megvárná, amíg a faluból vis&zaérke. zik, mégis ő az illetékesebb — mentegetőzik. Addig csak szót váltunk a község szélére telepedett üzemről. Azaz kirendeltségről, mert ez a neve hivatalosan ennek a kisüzemnek itt, Nagyorosziban, amelyik a Szondy Lakatos- és Szerelő Ipari Szövetkezet tulajdona. A szerelőcsarnok éppen üres. Tegnap vagonírozták be az utolsó kazánt. Hanem május—júniusban itt „tisztára bolondok háza volt” — derül ki a negyven fölött járó csoportvezető szavaiból. Váratlanul és nagyon szűk határidővel jelentkezett egy nyugatnémet cég, így azután szombaton és vasárnap is dolgoztak az itteniek. A csarnok ajtaját, de még a kerítéskaput is le kellett szedni, mert akkora darabokból állt egy kazán, hogy másként nem fért volna ki... Ennek persze már nyoma sincs. Mint, ahogy annak sem, amit korábban tapasztalhatott az erre járó. Hadat üzentek a sárnak. Igaz. épp akkor munkálkodtak itt az építők, amikor az a bizonyos szoros határidő volt, örökkön kerülgették egymást az építők, meg a lakatosok, néha bizony szitkozódtak is, de most már mindenki elégedett. A beton- placcon végre méreten felüli darabokat is összeállíthatnak, nem kell miatta újra szétszedni a csarnok ajtaját. Mindezeket halk szóval mondja a termetes férfi, amikor fölcsillan a szeme. Kac- kiás kalapban föltűnik a kirendeltségvezető, Gál József. Inas, vékony, alacsony ember, de a marka kemény. — Többnyire külföldieknek dolgozunk, tőkése égőknek — kezd bele nyomban a legfontosabba. — Az Ipsén NSZK- beli, a dr. Shmiitz és Appel cég szintén, már régi kuncsaftok. Most is dolgozik Tégláson néhány emberünk egy öreg Schmitz—Appel kemencén. Alkatrészeket gyártunk hozzá, s nyolc dolgozónk meg már szereli befelé. A Lam- partnál is a mi kemencénk égeti a gyártmányokat, azt osztrák cég rendelte meg tőlünk, de dolgoztunk már svájciaknak is. — Ha jól értem, akkor itt nem túlságosan sok készül egy termékből? — Éppen ezért keresnek minket — mondja a kirendeltségvezető, szemét körbe jártatva a nagy csarnokban. Hibát nem talál, mert folytatja: — Kisüzem vagyunk, egyedi darabok gyártására berendezkedve. Szakembereink jók, állítom, hogy bármit meg tudnak csinálni. — Példa erre — szól közbe a jóval termetesebb Vilt Antal —, hogy miféle rajzokat küldenek például a németek. Egyetlen nagyobbacska pa. pírlap, rajta a kívánt kemence ilyen-olyan nézetből, méretekkel. Semmi technológiai leírás, magyarázat. — Na, egy ilyen rajzot megmarkolunk, összeülünk és rövid idő alatt eldöntjük a teendők sorrendjét. Akikor azután hajrá. Vilt Antal körbenéz, akár a főnöke, mert a munka nem áll meg, s hátha segítség kell valahol. Nem kell. Gál József töri meg a hallgatást: — Sok munkánk készül hazai fölhasználásra a tőkés- megrendelésére. Ezzel importot takarítunk meg! — Gyakran hallani nagyvállalatokról, amelyeknél állandóan panasszal él a tőkés- megrendelő, de a szocialista országok is igényesebbek lettek a korábbinál, s ők sem hagyják szó nélkül a rossz minőséget, a határidők csúszását. És itt Nagyorosziban... — próbálom megosztani a két férfival kételyeimet. Értik azonnal. Gál József markolja meg hamarabb a beszéd fonalát: — Mi még határidővel nem csúsztunk soha. ezt le is kopogom. Ha kell túlórázunk, dolgozunk szombaton és vasárnap, de a határidőt muszáj tartani. Ez nálunk alapszabály. A minőség? Hibát még egy megrendelő sem talált az évek alatt, pedig dolgoztunk mi NÓGRÁD - 1986. sokkal rosszabb körülmények között is. Nekünk a fő munkánkhoz, a kemencék gyártásához az alapgépeink megvannak, a többi azután már a fejekben és a kezekben lévő szaktudáson múlik. — Sokan dolgoznak hosz- szabb ideje az NSZK-han az itteni hatvan emberből. — Nemsokára jönnek né- hányan haza, kitelt a szerződéses idő. Panasz ott sem volt rájuk — teszi hozzá nyomatékkai az első mondathoz Vilt Antal. — Túlóra, vasárnapi munka. jó minőség. Ezt csak jó szakemberek jó pénzért vállalják. — Én ig ezt vallom — igazít a kackiás nyári kalapon Gál József. — Mármint, hogy megfeszített munkát csak elégedett emberekkel lehet végeztetni. Tavaly hetvenhétezer forint fölött volt az átlagbér. S, bogy a szövetkezetnek is jobban megy, végre jutott a nagyoroszi telepre is forint: lebetonozták az utakat, most építik az étkezdét, az öltöző-fürdő pedig már készen. A pénz mellé, ami az idén bizonnyal több lesz, mint tavaly, megfelelő körülményeket is teremtettek Nagyorosziban. Nem csoda, hogy erős a törzsgárda, bevés a vándormadár. Jól érzik itt magú-] kát a hegesztők, lakatosok. H Z. ’ 8., péntek )
