Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
mindenkihez szól Mindent oz olvasóért Beszélgetés Tolnay Klárival Tolnay Kátri, a színházi évad végén egy remek színészi alakítással hívta fel magára a figyelmet a Madách Színház Maude és Harold című vigjá tékában. — Maude figurája siker volt valóban. Nagyon is jól érzem magam ennek az idős hölgynek a bőrében — ismerte el Tolnay Klári egy csésze kávé mellett üldögélve a Múzeum kávéháaban — Kicsit én vagyok ez a Maude, hiszen sokmi ndenbem egyetértek vele. A természet szeretete, a nyílt szíve és az, hogy ráfigyel a világra, a csillagokra. A darab szerzője Colin Higgins ausztrál származású nemigen ismerik Európában, de sokat járhatott keleten és meríthetett a buddhizmus filozófiájából. — Mit tapasztalt, milyen volt a darab -fogadtatása? — Nagy meglepetésemre és igaz örömömre főleg a fiatalok élvezik rendkívüli módon ezt a komédiát. Előadás után bejönnek az öltözőmbe és szavaikból kiderül, hogy olyan részleteket fedeznek fel a darabban, amelyekre az élettől különben nem kapnak választ. Ez az öreg tündérvarázsló hölgy, miközben megtanít élni egy fiatalembert. a nézők szemét is kinyitja. — Véleménye szerint mi van mind e mögött? — Az életmódunk! Baj van a világgal. Az ón gyermekkoromban még összeültünk a petrólámpa körül, miközben apánk a Toldit olvasta fennhangon, és anyánk pedig hafláira izgulta magát. Egyszóval nem krimiket néztünk. Volit egy zongoránk is, együtt zenélt a család. Amolyan kamarazenélés volt. Tartalmas, gazdag, szép gyermekkorom volt. Sokszor mondták is nekem, nem véletlenül: „Maga olyan harmonikus”. Igaz, mert ilyen életben volt részem. — Mit gondol, korunk gyer- MWmik is elkelnének az Ilyesfajta élmények? — Nos, volt egy kollégám, (vem mondom meg a nevét, aki elejétől végig betanulta a János vitézt. Azt hitte, hogy majd hívják sorra az iskolákba, hogy eiszavalja. Tévedett. Azóta abba is hagyta a kísérletezést. Azt mondta, nem kell már a gyerekeiknek az ilyesmi. Unatkoztak. Igen, mert nincs meg mindehhez a kellő alapozás. így aztán nem js érdekelhette őket Petőfi csodálatos elbeszélő költeménye. Mindezért a szülők is felefősek. Én azt mondom, hogy nem feltétlenül muszáj kinyitni estéről estére a televí- riót. amely sajnos, hozzátartozik hajszolt életünkhöz. — Miért, Tolnay Klári egyáltalán nem néz televíziót? Tolnay Klári Colin Higgins Maude és Harold című színművében Gyabronka Józseffel. Tolnay Klári az Alkony) dal című Noel Coward színműben — Én csak délután nézem a tévét, a tudományos vagy a természeti filmeket. Sajnos, a fialtatok éppen ebben az időszakban kapcsolják be legkevésbé a készülékeit. — Ügy érzem, önt érdekli a fiatalok sorsa, gondja. — Igen, mert sok minden hiányzik az életükből, ami az én nemzedékemnek annak idején még megvolt. Nem olyan régen megszólított egy tizenhét éves kislány. Előzőleg Tolnay Klári-filmeket látott, és azt kérdezte tőlem: „Tényleg ilyen szép volt régein a szerelem?” Elmeséltem neki az én ifjúságom tapasztalatait, az udvarlást, a virágot, a leánykéróst... Akkora szemekkel nézett rám! „De szép lehetett — sóhajtozott. Mi következik mindebből? Az, hogy a fiatalok segítség után keresgélnek. — Beszéljünk egy kicsit az ön napjairól is. Mivel tölti idejét, ha van? — Rengeteget sétátok, üldögélek, vagy éppen kirakok egy passziánszt. Olykor pedig fordítok a hindu filozófiából, de csak úgy magamnak, és azt olvasgatom. Szellemi vág?’ testi munkát nem végzek. Valamiféle elfoglaltságra szükségem van, A háztartásomat is magam vezetem: főzök, mosok, takarítok Most éppen benne vagyok nyakig a lakás átalakításának munkálataiban. Napok óta vakarhatom a festéket a bútorokról. ma 300 könyvet raktam fel a polcra, csinos izomlázam van. — Lehet bölcsen élni? — Lehet Olykor gondolkodni kell dolga unkán. Idánként 1« kell ülni, mintha két ember lennék és őszintén elbeszélgetni magunkról Vagy vegyünk elő egy jó könyvét, néhány oldal olvasás után szebb lesz az élet, elfelejtjük bajainkat. Engem ez tud megnyugtatni. A bölcsesség persze az öregkorral érkezett el. — Az ember tok mindennel foglalkozhat, de a színész mindenekelőtt színész kell, hogy legyen. — En csak úgy vagyok mí- nétnrtö, hogy a rémosztott szereppel igyekszem hatni az emberekre. A színház többnyire tűi komolyan veszi önmagát. Nekem az a véleményem. hogy a színháznak mindenkihez kell szólnia, a legkülönbözőbb rétegekhez, s főleg azokhoz, akik nyitott szívvel élnek. És ebben határozható meg a színész feladata is. Szólnia kell az emberekhez, a színpadról, hogy azok, akik várnak valamit, kapjanak is. — Nem gondolt még arra. hogy megírja élete, pályája történetét? — Régóta kacérkodom a gondolattal, de bennem mindig hosszú idrtg érVek a dolgok. Szémann Béla Kár is lenne szépíteni a valóságot: az olvasási kedv csökkent, vagy legalábbis stagnál. Ennek okai annyira nyilvánvalóak, hogy fölösleges felsorolni őket: életmódbeli, gazdasági, értékrendi, műveltségi tényezők állnak mögöttük: Tíztizenöt éve a könyvtárak is optimistábbak voltak a könyvtárhasználati kultúra minőségi és mennyiségi növekedését illetően. Most azzal a kérdéssel találják magukat szemben, hogyan is lehetne olvasóikat megtartani ok, — minden kedvezőtlen körülmény ellenére — számukat növelniük. A nehéz kérdésre nincs egyetlen válasz. Valójában minden könyvtárnak a maga társadalmi közegéhez igazodva, közvetlen használóinak személyes érdekeit és igényeit felmérve kell kifejlesztenie azokat a szolgáltatásokat és könyvtártechnikai megoldásokat, amelyek a kívánt célhoz közelebb visznek. Egy azonban bizonyos: mindezek a próbálkozások csak akkor kecsegtetnek sikerrel, ha a „mindent az olvasóért” eddig is érvényes jelszava az olvasókhoz valóban barátságos könyvtárakban nyilvánul meg. Vigyázat, könyvtárakat írtunk és nem könyvtárosokat! Könyvtárosaink szolgálatkészségét, odaadását, olvasóközönségük iránti elkötelezettségét más szolgáltatási területek rossz példái eddig nem kezdték ki. Mégis, azok a könyvtárak, amelyeket legjobb szakmai tudásuk és lelkiismeretük szerint létrehoztak, nem mindig barátságosak a használókhoz. Mit értünk ezalatt? Semmi mást, mint azt, hogy könyvtáraink belső rendje, s főképpen a könyvek és más dokumentumok elrendezése, a köztük való eligazodás módja inkább a könyvtáros, CSANÄDT JÁNOS: ÜZENET Motorzümmögés — távoli üzenet. Hullámokat rezget. A sűrű fény pigmentszemcsékkel fedi arcomat. Mint rég. Újra felém zúdul a messzeség. A cséplés riadója vagy ebédszünetek békés méhzümmögése közelít szívemhez? — amely fekete barázdáival annyiszor meggyötört? Hát olyan távoli. az évek erdejében elvesző az ifjúság?! Mert ő van itt rokon zajaival. S az eltűnő idő. A muzsika úttörői Zenészek, zeneiskolák A zenére születni kell — tartják sokan, s joggal. Az öröklött hajlam, tehetség azonban édeskevés, ha nem kíséri állandó gyakorlás, készségfejlesztés. A zene nemcsak érzés, gazdag tartományú érzelemvilág, de kemény mesterség Is, amelynek éppúgy megvannak a maga technikai fogásai, kötelező előírásai, mint a többi szakmának. A legtisztább szabályrendszerek egyike a muzsika, amely szigorú törvényeivel, zárt logikájával a matematika elvont világához hasonlatos. A megye zeneiskoláiban is tanévkezdés előtti állapotok uralkodnak. A bátonyterenyei állami zeneiskola külsőleg még a nyári karbantartás mészszagú napjait éli, de a csinosodó tantermekben már egymásnak adják a kilincset a tantestület tagjai. Ahogy Becze Lajos igazgatótól megtudtuk, az iskola a zenei köz- művelődésből is oroszlánrészt vállal. A zeneművészeti főiskolai diplomával és művészeti szakképzettséggel rendelkező pedagógusok bekapcsolódnak a megyei zenei eseményekbe, rendezvényekbe. Sokan közülük tagjai a Nósgrád megyei Koncert fúvószenekarnak, a nagybáto- nyi kamarazenkamak. Az iskola vonzáskörzetéhez tartozó húsz község zenei érdeklődésű fiatalsága az ő kezük alatt sajátíthatja el a klasz- szikus hangszereken való játékot. Az intézmény kiemelt célja közé tartozik az 1986—87- es tanévben is a fúvós tanszak fejlesztése. Űj kezdeményezésnek minősült a tavalyi gitároktatás bevezetése, s nem kevésbé számít sikeresnek az immáron harmadik esztendeje működő ütőszak. A zenéléshez elengedhetetlenül szükséges ritmusfejlesztés, s az éneklési kultúra kiszélesítése az elméleti tanórák szerves része marad a jövőben is Ami a gondokat illeti: a tanteremhiány folytán váltott tanítással tudják csak az alapvető követelményeket teljesíteni. A 70 személyes nagyterem akusztikája elmarad a kívánalmaktól, filharmóniai hangversenyek megtartására egyelőre nem alkalmas. A zenélő ifjúság nyilvános megmérettetése a félévenkénti növendék- és a tanszaki hangversenyek keretében történik. Becsengetés előtti hangulat közepébe csöppen az is, aki a Salgótarjáni Állami Zeneiskola kapuján kopogtat. Az idei tanév 29 szakon indul, a hagyományos klasszikus hangszerokításon kívül orgonát, hárfát és népi — duda, furulya, citera — hangszereket választhatnak főtárgyként a növendékek. A dzsessz- muzsika kedvelői zongorán, bőgőn, gitáron és dobon művelhetik a műfajt Szeptember 1-én és 2-án még len»: tőség nyílik pótfelvételire — elsősorban rézfúvós és néhány vonós hangszerre, de a dzsessz tanszakra is várnak még jelentkezőket. A szolfézsórákkal kapcsolatos eligazításon szeptember 3-án és 4-én vesz részt az iskola 720 tanulója, 5-én ünnepélyes tanévnyitó lesz, 8-án pedig már kezdődnek a rendes tanítási napok. A közepesnek mondható hangszerellátottságon a megyei és városi tanács támogatásával igyekeznek javítani; a költségvetésen kívüli összeget a romlófélben lévő hangszerek állagmegóvására fordítják. Sok a túljelentkező a balassagyarmati és a hozzá tartozó négy kihelyezett iskolában. A 620 körüli gyereklétszám fa- és rézfúvós szakokon, klasszikus hangszereken és magánéneken kezdheti, illetőleg folytathatja tanulmányait. A zeneelméleti és szolfézsórák a tárgyi tudás megalapozásában jutnak kitüntető szerephez. Az óvodás korúak számára az intézmény előképző és dalosjátékkur- zust szervez. S NÚGRÁD — 1986. augusztus 30., szombat semmint a laikus olvasó szempontjainak felel meg. A szerzők nevének betűrendjében felállított szépirodalmi művek között, vagy a tudományos rendszeren alapuló raktári rendben álló ismeret- terjesztő és szakkönyvek között a valami olvasnivalóért betérő használók — s ők vannak többségben! — nehezen találják meg a kedvükre való könyvet. S minél nagyobb a könyvtár, annál nehezebben. A szabadpolc hatalmas vívmánya (amely az ötvenes évek vége óta terjedt el hazánkban), azaz az a könyvtárhasználati rend, amelvben az olvasó maga emelheti le a polcról a könyvet, betű- és szakrendjével nagyobb gyűjtemények esetén inkább megijeszti, semmint bátorítja a kevésbé járatosokat. A könyvtárosok mindig is tudatában voltak ennek az ellentmondásnak, s különféle módszerekkel (tematikus kiemelések, ajánló polcok, kiállítások stb.), igyekeztek fellazítani a merev, néhol már öncélúvá váló rendet. Valójában ezen a nyomon haladnak, azok a kísérletek, amelyek a könyvtáros szempontjai helyett az olvasó érdeklődése, kérdései, keresési szokásai szerint igyekeznek elrendezni a szabad polcokon lévő könyvkínálatot. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában néhány nagyobb könyvtár a leginkább keresett és ajánlott könyveket, néhány kisebb könyvtár pedig az egész állományt olyan tematikus bontásban „tálalja” olvasóinak, amely megkíméli őket attól, hogy a meglehetősen bonyolult katalógusok segítségével, vagy csak véletlenül találjanak rá a keresett művekre. Ez a fajta elrendezés megkíméli a használót attól, hogy hosszú kódszámokat jegyezzen meg, hogy tisztában legyen a tudományok mindig vitatható rendszerezésével, mert 712.2.26 helyett azt látja jól olvasható feliraton, hogy „Kiskertek”, vagy 392.69 helyett azt, hogy „Szex és szerelem”, vagy 681.31 helyett „Számítógéptípusok” Ugyancsak a használókkal való barátság jele az is, ha a szakrendben egymástól távolra kerülő, de egymással összefüggő témák könyveit ugyanabba a csoportba osztja a könyvtáros. (Például mindazokat a könyveket, amelyek a családi élette! kapcsolatosak, legyen az' gyereknevelés, higiénia, együttélési szabály, házimunka stb.) Ebben az elrendezésben az sem számít halálos bűnnek, ha egv- egv témakört művészeti va°v ismeretterjesztő módszerrel feldolgozó művek egymás mellé, ugyanabba a csoportba kerülnek (például a szexuális felvilágosítás könyvel, a szerelmes regények és az erotikus művek; vagy eg->’- egv történelmi korszakról szó'ó szakkönyvek és regények). Nyilvánvaló, hogy az olvasói érdeklődéshez igazodó csoportokban felállított gyűjtemény kezelése bizonyos könyvtártechnológiai problémákat okoz, de a könyvtáros azé.rt könyvtáros, hogy megbirkózzon velükA családias könyvtár kialakítása — amely a fentiekben elmondottakon kívül sok más vonást is megkíván, így például a felnőttek és gyerekek közös könyvtárhasználatát — lehet az első lépés a közösségi házként is működő könyvtár felé. A Magyar Könyvtárosok Egyesületének békéscsabai vándorgyűlésre, nemrégiben többek között ezekkel a kérdésekkel is foglalkozott. Maruszky József Papp István Készül az Új magyar tájszótár harmadik kötete Akik szakmájukból következően vagy akár csak merő érdeklődésből figyelemmel kísérik a magyar nyelvtudomány nagy szintéziseinek, köztük az Új magyar tájszótárnak a sorsát, bizonyára meglepődve olvassák a fenti címet. Készül a harmadik kötet? De hiszen még a másodikat sem láttuk, csak az első (A—L) kötet jelent meg 1979-es keltezéssel 1980. januárjában. Sokan talán még arra is gondolnak, hogy ennek megjelenése valamilyen úton-módon elkerülte a figyelmüket. Pedig — sajnos, — nem erről van szó. A fenti cím igaz, a szótárt készítő munkaközösség 1984. augusztusa óta már a K betűs anyaggal kezdődő harmadik köteten dolgozik. Ekkor adta !e ugyanis a II. (E—J) kötet kb. 140 szerzői ívet kitevő nyomdakész kéziratát az Akadémiai Kiadóba. Türélmetlenségünk annál is inkább érthető, mert szótárunk munkálatainak kezdetei igen messze, egészen 1950- ig nyúlnak vissza, s elhúzódásuk oka csakis abban kereshető, hogy a magyar nyelvtudománytól ezekben az évtizedekben elvállalt nagy közösségi alkotások sorában csak a hetvenes évek végétől kezdve nyílt igazán lehetőség e munka méreteivel arányos munkaközösség kialakítására. Ez az időpont különben nem véletlen; ekkoriban támadt komoly érdeklődés nemzeti hagyományaink iránt: ekkor kezdtek a különböző szaktudományok (irodalom, nyelvészet, néprajz stb.) képviselői a korábbinál nagyobb gondot fordítani e hagyományok megőrzésére és to- vábbörökítésére. Készült, majd megjelent a Néprajzi lexikon, amelynek az Űj magyar tájszótár közeli rokonaA XX. század első felének (egészen pontosan az 1890. és 1960. közé eső időszaknak) paraszti szókincsét hordozza az a 600 ezer cédula, amelyből az Űj magyar tájszótár négy kötete készült, illetőleg készül. Nyilvánvaló, azonban, hogy ez a „paraszti szókincs” nem a szó szoros értelmében vett nyelvészeti kategória. Ezen messze túlmutat. A szavak és kifejezések, a gazdag fráziskészlet (szólások és közmondások), a folklórból átemelt elemek a század első felének egész paraszti életformájára, a parasztság munkavégzésére, és annak eszközeire, hétköznapjaira és ünnepeire utalnak vissza, tükrözik a paraszti társadalom gondolkodásmódját, erkölcsi, világát, társadalmi rendjét, kultúráját. Olykor valóban szívszorf- tó. amikor a rádióban, televízióban, a különféle sajtóorgánumokban nagy élvezettel, de ugyanakkor — rendszerint — teljes tájékozatlansággal ízlelgetnek egy-egy nyelvjárási szót vagy kifejezést, jelentéséről faggatják a már csak gyér számban élő öregeket. Igen, szívszorító tudni, hogy mindez megvan, együtt van, meg- és átmenthető, s nem kuriózumok henye gyűiteménveként, hanem — legalábbis a J betűs anyaggal záródóan — szép filológus rendben, szakszerűen elkészített szótár formájában várja, hogy napvilágot láthasson. Várja, lassanként két teljes esztendeje, s ki tudja, hogy még meddig. B. U t. Vas zári Erika
