Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-01 / 180. szám

Usinycsszicoflini gcu Kijelölték a járható utat az NSZ kibővített pártbizottsági ülésén Nagy várakozás előzte meg a Nógrádi Szénbányák pái't- bizóttságának legutóbbi, ki­bővített ülését. Érthetően, hi­szen a közel ötezer-ötszáz fő­nyi munkáskollektíva jele­nével és jövőjével kapcso­latos leglényegesebb kérdé­sek szerepeltek napirenden. Különösen ez utóbbiak érde­kelték élénken a dolgozókat. Mindenféle híresztelések fo­rogtak ugyanis közszájon, s egyes jólértesültek már azt is tudni vélték, hogy meg­szüntetik megyénkben a szén- termelést. Egyszóval: meg­csapta az embereket a létbi­zonytalanság szele. Nos. mielőtt az ülésen el­hangzottak részleteibe bele­mennénk, mindenki meg­nyugtatására sietünk közölni: szüksége van népgazdasá­gunknak a nógrádi szénbá­nyászkodásra, egyetlen ren­des, becsületes, a feladatát tisztességesen ellátó nógrádi szénbányásznak sincs ve­szélyben a kenyere, a megél­hetése. De, menjünk sorjában! Zsuffa Miklós vezérigaz­gató tájékoztatója első ré­szében az elmúlt fél év gaz­dálkodásának tapasztalatait elemezte. Nem volt irigylés­re méltó helyzetben, tudni­illik elsősorban gondokról szólhatott. A lényeg: a vál­lalat teljesítette a szénterme­lési tervét, kis mértékben azonban elmaradt a vágat­hajtási követelményektől. A hőmennyiségi előirányzatnak sem sikerült eleget tenni, mivel a kibányászott szén mi­nősége nem érte el a kíván­tat. Ezért a szénárbevétel alatta maradt a programban meghatározottnak, s a kiesést a kiegészítő tevékenység ár­bevétele sem tudta ellensú­lyozni, mert az sem érte el a tervezettet. A negatív jelenségek okai összetettek, s a teljesség igé­nye nélkül megemlítünk né­hányat. A frontok legtöbbjén geológiai nehézségek hát­ráltatták a termelést. Gyako­riak voltak a gépi meghibá­sodások. Tetemes volt az improduktív munka. Egyre csökken a termelésben közvet­lenül résztvevők száma, el­öregszik a munkásgárda, ugyanakkor az utánpótlás akadozik. A szükségesnél több az improduktív dolgozó. A gépesítés aránya javult, de a teljesítmények általában nem érik el a kívánt szintet. Emel­kedtek a költségek, nem utol­sósorban a készletek növeke­désének hatására. # Pozitívumként jelölte meg a vezérigazgató, hogy mér­séklődött az elvándorlás, mostanra stabilizálódott a lét­szám. Kedvező változás ta­pasztalható a műszakgazdál­kodás egyes elemeinél. így például tovább csökkent a betegek és a törvényesen tá­vollévők száma. Néhány üzem­nél, így Szorospatakon és a gépüzemben elfogadható a bérgazdálkodás. Fellendülő­ben van az újítómozgalom. A bányászlakás-építési akció ke­retében minden eddiginél töb­ben juthatnak új otthonhoz. Egymillió tonna nyersszén... Rátérve a VTT. ötéves terv­re, Zsuffa Miklós elmondta: több változatban készítették el a programot, s az került előtérbe, amelyik a legkevés­bé sem terheli meg a nép­gazdaságot. Az Állami Terv­bizottság határozata kedve­ző a nógrádi szénbányászok számára. E szerint szükség van a megye (széntermelésé­re, évente ezután is több, mint 1 millió tonna nyerssze­net kell kibányászni. Az or­szágos tendenciával ellentét­ben, fokozatosan mérséklődik a külszíni fejtések szerepe, növekszik a mélyművelések súlya. Miután a jövő eszten­dőben megkezdi az üzemelést az új mosómű, a mostaninál 20 százalékkal több éghetet­len anyag, meddő választható le a szénből. Az idén 770 ezer, a . tervciklus záró évében 880 •zer tonna tiszta szenet vár népgazdaságunk a szénmeden­ce dolgozóitól. A hőtermelés értéke tehát 14 százalékkal emelkedik majd. Folyamatosan korszerűsí­teni kell a bányászkodást. A vállalatnak az ötéves tervben 820 millió forint áll rendel­kezésre beruházási célokra. A tervidőszak utolsó esztende­jében kizárólag gépesített frontokról termelik majd a szenet, s így négy tömegter­melő munkahely egyidejű üzemeltetése elégséges lesz a tervezett mennyiségű szén fel­színre küldéséhez. Mivel nö­vekszik a termelés koncentrá­ciója, kevesebb kiszolgálóra lesz. szükség. Az improduktív létszám a felére csökkenhető. Muszáj is ésszerűen gazdál­kodni a munkaerővel, ugyan­is 1990-re várhatóan, 20 szá­zalékkal kevesebben dolgoz­nak majd a vállalatnál, mint napjainkban. A vágathajtást ekkorra 90 százalékban kí­vánják gépesíteni. Kányáson a folyamatban lé­vő beruházások eredménye­ként az idei . 300 ezer tonná­ról 770 ezer tonnára kell nö­velni az évi termelést a terv­ciklus végére. Ménkesen 300 ezer tonna szenet akarnak kibányászni, szemben az ez évre tervezett 220 ezer ton­nával. Szorospatakra még legalább három évig komoly feladatok hárulnak, a továb­bi sorsa egyelőre ismeretlen. Amennyiben sikerül megte­remteni a gazdaságos bá­nyászkodás feltételeit, a szo­rospataki üzem termelése is felfejleszthető. Létszám, anyag, energia A vezérigazgató »yomaté- kosan aláhúzta az Állami Tervbizottság határozatából adódó legfontosabb felada­tot: 1990-re meg kell szüntet­ni a veszteséges bányászko­dást a vállalatnál, méghozzá az elmúlt évi .szabályozók mellett. Ebből következően előtérbe került a gazdaságos­ság. A széntermelés esetleges veszteségeit a kiegészítő te­vékenységgel kell ellensúlyoz­ni. Takarékosságra van szük­ség a létszámmal, az anyag­gal és az energiával való gaz­dálkodásban egyaránt. A ha­tékonyságnak kell dominál­ni. A tennivalók elvégzésé­hez szemléletváltozásra van szükség, haladék nélkül hoz­zá kell látni a feladatok el­végzéséhez. A jövője minden tisztességesen dolgozó nóg­rádi bányásznak biztosítva lesz, kenyérgondtól senkinek sem kell félnie. A vitában felszólaló bányá­szok tanújelét adták annak, hogy társaikkal együtt kere­sik a jobbítás lehetőségeit. Morvái Ernő, ménkesi igaz­gató bejelentette: bevezetik a növelt idejű munkarendet, vagyis szombaton is akarnak dolgozni. Szerinte így a mint­egy 16 ezer tonnás lemara­dásuk behozható. Ugyanakkor már előre is gondolt, s kér­te a kutatás meggyorsítását, hiszen csak kellően ismert és előkészített szénmezőkből termelhető majd ki a terve­zett nagyobb mennyiségű szén. Drexler Károly kányási frontbrigádvezető a szállító- berendezések elavultságára hívta fel a figyelmet. Vála­szában a vezérigazgató ígére­tet tett a gond orvoslására. Gábor György műszaki szak­ember szavait pedig kifeje­zetten örömmel vette. A fi­atalember arról beszélt, hogy élni kívánnak a felkínált le­hetőséggel, s Szorospatakon megteremtik a hosszabb távú bányászkodás feltételeit. Szükséges a vezetők példamutatása Bizonyára valamennyi je­lenlévő gondolatait mondta ki Farkas József, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára, aki alapvető köve­telménynek nevezte a rend, a fegyelem megszilárdítását. Hangsúlyozta: a vezetőknek példát kell mutatniuk tettre- készségben, cselekvésben, mert legjobb agitáció a pél­damutatás. Meg kell beszélni a tennivalókat az emberek­kel, hiszen mindenki szereti tudni, mit, miért csinál. A kibővített pártbizottsági ülésen jelenlévő Kovács Lász­ló, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára és Skoda Ferenc, a megyei pártbizottság titkára bátorí­tóan szóltak a feladatokról. Mindketten rámutattak: egyes gazdaságtalanul termelő bá­nyák bezárása nem jelenti az iparág visszafejlesztését, hi­szen az intézkedés éppen a korszerűsítést szolgálja. A szénbányászok politikai sú­lya változatlan mind orszá­gosan, mind Nógrád megyé­ben. A szénbányászatnak a jövőben a minőségi változás útjára kell lépnie. Szénbá­nyászainknak most végig kell gondolniuk a szükséges lépé­seket, majd következetesen tartaniuk keli magukat az el­határozásukhoz. Ezt kívánja a saját érdekük és a népgaz­daság érdeke egyaránt. Kolaj László A forint negyvenedik születésnapján E sorok írója nem tud visszaemlékezése­ket közölni arról, hogy milyen párt­közi megbeszéléseken vett részt, ame­lyeken a háború sújtotta ország újjáépíté­sének módszereiről vitatkoztak, nem ült Rá­kosi vagy Gerő jobbján, szemben Nagy Fe­renccel vagy Szakasits Árpáddal, nem nyil­vánított véleményt, nem terjesztett elő ja­vaslatot, nem tárgyalt kedvező kölcsönökről külföldi kormányokkal, hazai, vagy idegen tőkésekkel, így tehát nincsen abban a hely­zetben, hogy az akkori időknek arról a je­lentőségteljes fordulatáról személyes tapasz­talatok alapján számot adjon és saját maga­tartásának mostani igazolására rámutasson, hogy ő már akkor... és ezek már akkor... és ha rá hallgatnak ... E sorok írója alig huszonnyolc évesen —, már öt munkaszolgálatban és partizánhábo­rúban eltöltött év után — családja jó részé­nek pusztulását siratva, kis közkatonaként vállalt állami szolgálatot. Kommunista meg­győződése, feltétlen hite és bizalma a párt­ban és természetesen a vezetőkben, volt az „induló tőkéje” a sovány szakmai képzett­ségen túl. Nem támogatta ifjúsági törvény, nem várt és nem is várhatott lakást és egyéb földi jókat az akkori ifjúsági szövetségtől, nem hangoztatott „követeléseket” és ha ak­kor valaki megjósolja neki, hogy negyven év múlva visszavonult vezetőként ír majd történelmünk legnagyobb inflációjáról és a forint várva várt születéséről, nagyon meglepődött volna. Az akkori világot, eseményeket alulnézet­ben volt alkalmam szemlélni, annyi más tár­sammal együtt. A bérből és fizetésből élők körébe tartoztam és én Is a saját bőrömön éreztem a magyar inflációt, amely világre­kordot jelentett a pénzromlások elég gazdag történetében. Fizetésünk elolvadt a kezünk­ben. A végén már nem is havonként, ha­nem kéthetenként kaptuk kézhez a „mill- pengők” és „bilipengők” millió-millió ma­réknyi céduláit, és akkori millióinkkal nem telkekre, volvókra, mercikre alkudoztunk, hanem rohantunk a piacra, a boltokba — krumpliért, zsírért, lisztért, cukorért, ruhá­zati cikkekre — kabátra vagy akár öltöny­re — gondolni sem lehetett. így aztán esztelen költekezésre adtam fe­jemet, az egyik fizetési nap délutánján ked­ves szőke kolléganőmmel beültem a Jókai vendéglőbe egy liter borra, kétheli segéd­előadói fizetés bankói duzzasztották a tár­cámat. A meglepetés a fizetéskor ért. Két­heti munkám milliós vagy ekkor talán már milliárdos nagyságrendű bére sem volt elég a céh kiegyenlítésére, s így a töltőtollamat is zálogba kellett adnom a zord főpincér­nek. így mulatott akkor egy magyar úr. Ez a derűs epizód azonban nem takarhatja el sem az akkori fiatal, sem a mostani vissza­emlékező szeme elől az infláció pusztító ha­tását, milliók éhezését, nélkülözését. A szó szoros értelmében az egész ország fellélegzett, és visszatért a jobb életbe vetett bizalma, amikor megjelent a forint, de nem­csak a forint, hanem az áru is, amit forin­tért és fillérekért lehetett megvásárolni. Fokozatosan eltűnt a létbizonytalanság, a fizetéssel már lehetett gazdálkodni, beosz­tani, takarékoskodni. Ez is rekord volt a maga módján, hiszen abban az időben nálunk erősebb, gazdagabb országokban sem találtak más módot a pénz­romlás megállítására, mint a kényszergaz­dálkodást, a jegyrendszert. Amikor később hivatalos minőségben állandó kiküldetésben tartózkodtam Svájcban, ott még akkor is jegyre mérték a húst, és néhány más élel­miszert, amikor nálunk már a biztonságos áraknak és a viszonylagos árubőségnek ör­vendezhettünk. Akkor azonban azt is tudtuk, hogy ennek a „csodának”, hiszen a forint bevezetése va­lóságos közgazdasági varázslatnak számított, feltételei vannak. Ezeket egy szóban foglal­ták össze az ország akkori vezetői — ter­melés. A visszaemlékező, látva, hogy az infláció már újra kapuinkon belül van és gazdasá­gi stabilitásunkat, sőt a kialakult politikai közmegegyezést is veszélyezteti, némi nosz­talgiával gondol arra az időszakra, amikor a több és jobb termelésre buzdító politikai jelszavakat még nem közöny és gúny kísér­te, hanem lelkesedés eredményes cselekvés. |a más a helyzet. Politikai jelszavak, sőt ünnepélyes határozatok sem elegendők. Az infláció forrásait kell eltömnünk, ami azt jelenti, hogy meg kell szüntetnünk a veszteséges tevékenység nyakló nélküli támogatását, az ide-oda manipulált árakat és béreket. m j. , M Kinyitott a rozsmalom Csongrád megye egyetlen rozsmalmában, Mórahalom községben a gépi berendezé­sek nyári felújítása, nagyja­vítása után, csütörtökön meg­kezdték az alföldi homokvidék kenyérgabonájának őrlését. Csongrád megye Duna—Tisza közi homokvidékén az utób­bi években ismét „divatba jött” a rozstermelés, növe­kedett a vetésterület. Ennek egyik magyarázata, hogy a rozs olyan talajokon is jól megél, ahol más gabona ter­mesztése ne m gazdaságos. A másik ok pedig az, hogy a korszerű táplálkozási szoká­sok terjedésével egyre többen keresik és fogyasztják a rozs­kenyeret, illetve a rozs és a búza együttes felhasználásá­val készülő házi sütésű kenye­reket. Folyamatos wt ellenőrzés a BRG salgó tarjám gyárában a rádiótelefonok egységeinél. Létkérdés o műszaki fejlesztés „Minta szobák" és transzformátorházak Ha „rövid” a beruházás, „toldd” meg a fejlesztést. — módosította a közmondást két balassagyarmati gyár. A ki­sebbik, az Ipoly Bútorgyár ta­valy 618 ezer forintot fordított fejlesztési költségeinek fede­zésére, az idén a májusi sza­bályozómódosítások miatt ennek valamivel több mint a felét. Hogy mire költik a szűkreszabott forintokat? Egy részét a Budapesti Nemzetkö­zi Vásáron való bemutatko­zásra, ahol bútorpiaci jelen­létüket szeretnék erősíteni. A befutott Columbia Lux ele­mes szekrénysor — érdeklő­dő levelek, telefonok na­ponta érkeznek — mellett meglepetéssel is szolgálni kí­vánnak majd a vevőknek- A műszaki fejlesztés összegé­nek másik részét azoknak a „mintaszobáknak” az elkészí­tése emészti föl, amikkel ver­senytárgyalásokon jelenhet­nek meg üzletet kötni. Mint mondják: baj van a háttér­iparral, hiszen az import­anyagok helyébe hazait nem, vagy csak rossz minőségben tudnak adni. Márpedig ex­portképes termékhez a jő mi­nőségű kellékekre is szükség lenne... A fémipari vállalat a ta­valyi hárommillió 650 ezer forinttal szemben ae idén négymillió 300 ezer forintot fordít gyártás- és gyártmány­fejlesztésre. Előbbire 1,3, utób­bira 1,6 milliót költenek. A többit a szabadalmak után járó díjak megfizetése teszi ki. A múlt évihez képest — akkor 300 ezer forint volt — különösen megnőtt a gyárt­mányfejlesztésre költendő ősz- szeg. Még tavaly megkezdték a bányatámok választékbővíté­sét, ezt az idén fejezik be: ki­fejlesztenek egy kisteljesít­ményű típust is. Kelendőbb terméket remélnek az ala­csony hőlépcsővel működő radiátor kifejlesztésével, s idei kiadás az utánfutó- család gyártásba vétele is- Költségeket jelent a BNV-dí- jas transzformátorházak pro­totípusának legyártása, va­lamint több más árucikk ki- fejlesztése. A gyártásfejlesztés forintjai a polírozás, a keresztbordás csőgyártás területén, vala­mint technológiafejlesztés­ben jelentkeznek, de kísérle­teznek az eloxáláshoz szük­séges importanyag helyettesí­tésével is. i Szövetkezeti étteremlánc Egyéves fennállása óta több mint húsz százalékkal nőtt az országos Gasztro-coop ven­déglátó hálózathoz tartozó szövetkezeti éttermek száma. Az étteremláncot az elmúlt év nyarán huszonhat vendég­lő részvételével alapították meg, s azóta hat újabb tag­gal gyarapodott. A G betűs, kerek, barna-sárga emblémá­val megkülönböztetett Gaszt- ro-coop vendéglők ma már az ország szinte minden táján megtalálhatók. A hazai vendéglátás új há­lózata egy év alatt kialakítot­ta egységes arculatát. A pécsi Konzum Szövetkezeti Közös Vállalat közreműködésével összehangoltan tevékenykedő éttermekben fényképpel il­lusztrált egységes étlapon kí­nálják a tizennégy ételiből ál­ló törzsválasztékot, amelyet a magyar konyha jeles élteiéiből állítottak össze. A önöm fa­latokat mindenütt azonos re­cept szerint sütik-főzik és tá­lalják. A megbízható színvo­nalat külsőségeiben is igyek­szik kifejezésre juttatni a Gasztro-coop: a tagéttenmek. ben azonos abrosszal, étkész­lettel terítenek, e ügyelnek a vendég kifogástalan kiszolgá­lására. NÓGRÁD — 1986. augusztus L, péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom