Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-22 / 197. szám

1

Kudarc után újabb nekirugaszkodás

BIBüziöäc nélkül gazdálkodnak...

Amikor azt hallottam, hogy r nehéz helyzetben is töretlenül fejlődtek, akaratlanul is valami különleges dologra, mozgató, ösztönző erőkre gondoltam. Ez az érzés velem volt, amikor a nógrádi Béke Termelőszövetkezet elnökhelyettesével, dr. Eszes Józseffel, a főkönyvelőjével, az első pillantásra kissé szúrós és kérdő tekintetű, határozott egyéniséget sejtető Huszka Istvánnéval, Barna Imrével, a hűtőház vezetőjével, Kovács József esztergályossal, a vezetőség tagjával és Szalai Zoltánnal, a területi pártve- retőség és a termelőszövetkeret párttitkárával megpróbáltuk felidézni a maguk mögött hagyott, rövid történelmi időszakot, a töretlen fejlődést jelző VI. ötéves terv főbb jellegzetességeit.

*

— Olyan szerencsés helyzetben voltunk a VI. ötéves terv egész ideje alatt, hogy elképzeléseinket mindig meg tudtuk valósítani. Ebben szelepe volt a partnerek jó kiválasztásának és a szigorú költséggazdálkodásnak — fogja tömören össze a felfelé ívelés alapmotívumát a főkönyvelőnő, aki 16 éves kora óta dolgozik a szövetkezetben. Az adminisztrációban kezdte, majd folyamatos továbbképzéssel eljutott a főiskola elvégzéséig. Egyébként 26 éve tagja a szövetkezetnek. Nem túlzók, ha azt állítom, hogy élő történelemkönyve r közös gazdaságnak.

— Nem kergettünk illúziókat, amikor összeállítottuk a

VI. ötéves tervet. Az elért eredmények szintentartását jelöltük meg, a nyereség további és rendszeres emelése mellett. Ez határozta meg tevékenységünk minden részletét. Elérése érdekében a növénytermelésben a búzánál fajtát váltottunk. megpróbálkoztunk többféle árunö- Véhy termelésével is. Ezek egy részével kudarcot vallottunk, ezért abba hagytuk a termelését. Az állattenyésztésben csupán a veszteség mérséklésére törekedtünk. Ennek során eljutottunk az optimális állatlétszám kialakításáig, ami segített a veszteség mérséklésében, de a mai napig sem hoz nyereséget. A baromfiágazatban viszont jól bevált a tojóállomány. Mivel követni tudtuk sz áremelkedéseket, ugyanakkor saját takarmányunkkal láttuk el az állatállományt, tisztességes nyereséghez jutottunk — összegez így a fő- könyvelőnő.

tSt „

Ahogy mondani szokták, jó lóra tettek az ipari tevékenységben.

— Sikerült megfelelően kiválasztanunk a partnereinket

— szól újra Huszka Istvánná.

— Folyamatosan mérsékeltük * bérmunkát és növeltük a saját magunk által tervezett termékek gyártását. Ezzel növeltük az ágazat termelésének biztonságát. Ugyanakkor egy percre sem feledkeztünk, meg kötelezettségeink pontos és jó minőségben történő teljesítéséről.

— Jól döntött a vezetőség és a tagság, amikor meghonosította az élelmiszerágazatot — kapcsolódik a beszélgetésbe dr. Eszes József. — A gazdaság jövőjé- hez, biztonságához járult hozzá, amikor 1981-ben, a ráckevei termelőszövetkezettel létrehozta a gazdasági társaságot egy új hűtőház felépítésére. Később a ráckeveiektől megvásároltuk az Ő részüket, majd folyamatosan tovább építettük. Jelenleg 45 vagon áru hűtésére alkalmas. Az általunk felvásárolt málnát tároljuk benne és hal bértartósítására vállalkoztunk.

Jól döntöttünk elnökhelyettes.

mondja az

Életrevaló elképzeléseit mindenki megvalósíthatja — hangsúlyozza a hűtőház vezetője.

Jó úton haladunk — vélekedik az esztergályos.

Hitel nélkül gazdálkodunk ■ állítja a főkönyVelőnő.

Az előnyös változások, a tehetőségek időbeni felismeÉrvényesül a pártalapszer- vczet állásfoglalása — szól a párttitkár.

jBábel László felvételeiJ

rése és hasznosítása, a következetes, céltudatos, takarékos gazdálkodás megérlelte a gyümölcsöt Az elmúlt tervciklusban minden évben nyereséggel zártak. A csúcsot 1983-ban érték el 13.5 millió forint nyereséggel.

1985-ben viszont 11 millió 330 ezer forint nyereséggel kellett megelégedniök, mert a hűtőház nem hozta a számára előírt összeget.

Ki. mivel magyarázza még az előbb ismertetett sikereket?

— A vezetőség és a kollektíva jól összehangolt munkát végzett, ezért születhettek meg az elismerésre méltó eredmények — vélekedik a rokonszenves Kovács József esztergályos, aki 1967-től tagja a vezetőségnek. — Jó irányban haladunk, a vezetőség eddig még mindig tudott újítani. Jó példa erre a hű-> tőház, saját tervezésű termékeink számának a gyarapodása.

— Elképzeléseink nem mindig egyeznek meg, amikor a fejlesztési, termelési és gazdálkodási tervek kialakítását, vagy a napi gondok megoldását végezzük — mondja meg nyíltan az elnökhelyettes. — Amikor azonban a vita végén felállunk az asztaltól, akkor mindannyian közös nevezőn vagyunk, s nem marad más hátra, mint az egységes, következetes végrehajtás.

— Nekem már szóvá tették, miért a hibák oldaláról közelítem meg a tennivalókat — veszi vissza a szót Kovács József. — Szerintem jól dolgozni mindenkinek kötelessége. Igen. előfordult, hogy olyasmiről vitatkoztam, amihez kevés volt aa információm. Később beláttam, hogy a vezetőségnek van igaza. Igen, akad olyan dolog is, ami nem tetszik. Például a vezetőségi ülés elé legtöbbször már' kész anyag “ kerül,' amelyhez csak javaslatokat kérnek. Jó lenn« döntés előtt megismerni azt, amiben állást kell foglalnunk.

— Jó az alkotó hangulat nálunk. Életrevaló elképzeléseit mindenki megvalósíthatja — vélekedik Barna Imre, a hűtőház vezetője, aki a termelőszövetkezet ösztöndíjasaként volt növénytermelési ágazatvezető, később pedig főagronómus.

— A termelőszövetkezet vezetőségének döntéseiben mindig érvényesül a pártalap- szervezet vezetőségének, tagságának állásfoglalása — hangsúlyozza Szalai Zoltán. — Valószínű ezért nem kellett az eredeti elképzeléseinken módosítani.

— Hogyan tovább?

— Mostani középtávú tervünket ötször dolgoztuk át, mire elfogadtuk. Az élet azóta olyan gyors tempóban változott, hogy ráférne az újabb átdolgozás. Ezt is figyelembe véve, jelenlegi ötéves tervünk célkitűzései lényegében megegyeznek a

VI. ötéves tervben megvaló- sultakkal — foglalja tömören össze a főkönyvelő a hosszabb távú program lényegét. — Négy-öt százalékos termelésnöveléssel számolunk, szigorú költséggazdálkodást folytatunk, több mint 43 milliót költünk beruházásokra, évenként 12— 13 millió forint nyereség elérésére törekszünk. Kisvártatva hozzáfűzi: — az ez évi első félévi eredményeinket tekintve, nem állunk rosszul, elbizakodottságra azonban egyáltalán nincs ok. Egyszer a málna kifizetésére vettünk fel 5,5 millió hitelt, amit már vissza is fizettünk.

Ennek a kis, kedvezőtlen adottságok között tevékenykedő kollektívának olyan erénye is van, amivel kevesen dicsekedhetnek: önfinanszírozók, vagyis hitel nélkül gazdálkodnak.

Venesz Károly

Gazdálkodó okosan

A tanácsi önállóság vizsgája

IJ'_ január l-jétől új gazdálkodási

lOcil, rend lépett életbe hazánkban a tanácsoknál, aimii legmélyebb tartalmában a nagyobb önállóságot, a rugalmasabb döntést, a nagyabb felelősségét jelenti. Olyan gene, rállis változás történt a tanácsok gazdálkodási rendjében jamuáir 1-ép, amely újfajta gondolkodásit, nagyobb felkészültségeit és állandó elszámolási kötelezettséget jelent a tanácsok és az állampolgárok között. De lehet-e halt-hét hónap után mérleget vonni egy olyan új rendszerről, amelynek alapvető feladata hosszú távon szervezni és biz-’ tosítani településeink, körzeteink fejlődését? Nos, ha a mérlegkészítés még korai is lenne, feltétlenül szükséges egy olyan áttekintés, amely összehasonlítja az eddig elért eredményekéit, az eddigi tapasztalatokat, hiszen bármilyen megfontolt és jól előkészített is a rendszer, vizsgája mindenképpen a hétköznapok gyakorlata lehet. ,

Talán a rendszer újszerűségéből adódik, hogy szükségesnek tűnik egyfajta összefoglalás, mit is jelent az új gazdálkodási rend tanácsainknál ?

Iskolás „okításnak”1 tűnhet, de azt mindenképpen le kell írnunk; valamikor, még a járási rendszer idején a tanácsok úgy gazdálkodtak, hogy nem, vagy alig kellett csak gazdálkodniuk, hiszen minden föntről kapott pénz jelképesen „pántlikázva” volt, vagyis minden, a tanácshoz befolyó összegnek már eleve meghatározott helye, felhasználási {ehetősége volt. Az új rendszer tulajdonképpen ezeket a pántlikákat oldja le, vagyis a tanács minden évben és minden tervciklusban mér előre tudja, hogy milyen forrásokból, milyen pénzösszegekkel számolhat, s miután a fenntartási, működési költségek adottak, a fennmaradó összegekből saját maga döntheti eil, miikor, milyen fejlesztési célokat valósít meg. illetve a rendelkezésre állló foiriintoikat mily módon hasznosítja, vagy, gyarapítja.

Le kelt szögeznünk, hogy bár abszolút számokban növekedés tapasztalható, országosan nem nőtt a tanácsok működéséire, fenntartására ás fejlesztésére fordítható összeg reálértéke. Hogy a rendszer révén mégis sokkal több cél valósítható meg, minit korábban, az éppen a koraibban jelzett önállóságból. rugalmasságból, a valódi gazdálkodás lehetőségéből adódik.

A tanácsok új gazdálkodási rendjének haszna, báir minden területen jelentkezik, elsősorban a fejlesztésiben érhet el szembetűnően gyors eredményeket.

Nézzük hét meg, hogy a helyi tanácsoknak milyen fejlesztési lehetőségeik vannak Közismert az úgynevezett fejkvótarendszer. amely az ország e célra rendelkezésre álló pénzeit a települések lélekszáma alapján osztja el. A fejkvóta országosan olyan kétezer forint körüli összeget jelent évente állampolgéronifcénit'. A megyei tanácsok, a megyéi lakosok száma szerint kapják meg

ezt aiz összeget, s utána a megyei tanács testület® dönt arról, hogy a különböző településeken mekkora az egy főre jutó fejlesztési összeg. Hazánkban ez általában évi 400 és 2600 forint között mozog. Érthető ez a differenciálás, hiszen nyilvánvaló, hogy a városok, a nagyöbb településiek ellátnák

olyan feladatokat, amelyek a környező települések lakosainak javát is szolgálják.

Elég itt talán az egészségügyre, kereskedelemre, középfokú oktatásra utalni. A másik forrás az ország településeinek túlnyomó többségében elfogadott ég megszavazott településfejlesztési hozzájárulás, míg harmadik lehetőség a fejlesztésre a megyei tanácsok által nyújtott úgynevezett céltámogatás, amely egyfajta módosított pályázati

rendszer alapján bármely tanács által elnyerhető.

Tehát visszatérve a korábbialkra, minden

tanácselnök és minden tanácstestület 1986- ban tudja, hogy az elkövetkező öt évben mennyi pénze lesz. milyen lehetőségei vannak. s miután a helyi fejlesztési célok ismertek, a kettő összevetéséből pontosan tervezhető az adott település jövője. S, itt külön hangsúlyosan kell szólnunk a tanácsi gazdálkodás kapcsán a tanácsi vezetők, a tanácstesitületek és a lakosság felelősségéről. Jól hasznosítva, jó célra felhasználva, s a pénzt megfelelő módon é,s időben ,.forgatva’’ az eredmények megtöbbszörözhet ők.

Tehát azt mondtuk, hogy az új gazdálkodási rend próbája és vizsgája a mindennapok gyakorlata. Nos, fél év tapasztalatai azt igazolják, hogy ha óvatosan is. de tanácsaink megpróbálnak élni az új gazdálkodási rendszer kínálta lehetőségekkel. Példaként cáupán egy-két „minta”: az önálló gazdálkodás jogát és rangját nem »értve egyes területeken a helyi tanácsok összefognak, nemcsak az elvek egyeztetésével, de anyagiakban is: közös pénzalapot hoznak létre, s így tulajdoniképpen a fejlesztési pénzeket egymásnak felváltva kölcsönadva többet tudnak megvalósítani céljaikból. De az önálló gazdálkodás változatos útjaira jellemző a fejkvóta elosztásának különböző módja is, hiszen míg az ország nagy részében a korábban már említett módszer szerint, tehát a nagyabb települések elsőbbsége alapján osztották szét a fejkvótát. Vas megyében ebben a tervciklusfoan a legkisebb települések kapták —, éppen elmarad ottsá- guk okán — relatíve a legnagyobb összeget.

1IJ gazdálkodási rend lépett életibe 1986.

^1 január 1-én. tanácsainknál!. Az új gazdálkodási rend a demokrácia egy újabb megnyilvánulása, amely feltételezi azt, hogy múld a tanácsi vezetők, mind a tanácsi testületek —. s velük együtt a lakosság — fel-! nőtt ehhez az önállósághoz, s képes maga tervezni és alakítani a rendelkezésre álló eszközök szerint saját jövőjét. Az eddigiek alapján úgy tűnik, e képességek bútokéban vagyunk. S. B. A.

Egy téves információ kapcsán

Miért adtuk el a bátonyterenyei harisnyagyárat?

Lapunk 1986. augusztus 1-i számában, a hatodik oldalon Több divatos harisnya, korszerű gépeken címmel közöltük, a Magyar- Távirati Iroda álltai kiadott információt, a Budapesti Hanisnya- gyár fejlesztési elképzeléseivel kapcsolatban. Ebben a többi között ilyen megfogalmazás szerepelt : „... A vállalat gazdaságtalanul dolgozó nagybátonyi — báltomyterenyei — telephelyét eladta, a harisnyagyártás épp a napokban áll le véglegesen”.

A szövegeben használt gazdaságtalanul dolgozó kifej,ezés joggal háborította fél a bátonyterenyei kollektívát, mert nem fele] meg a valóságnak. Erről győzött meg Szurovecz Béláné, a vállalat vezérigazgatója, a gyárban tett látogatása során, amikor kijelentette: — A bátonyterenyei kollektíva soha sem volt veszteségesen gazdálkodó termelőegység, s ma sem az. Megragadom az alkalmat — folytatta —, hogy még egyszer elmondjam, miért adtuk el nagybátonyi gyárunkat.

Először azt említem, hogy a világszínvonalhoz csak akkor tudunk felzárkózni, ha korszerű gébekkel, modern technikával, olcsóbban állítjuk elő a finomh arisn yáfcat, a

finom-harisnyanadiriágokat. Ezt figyelembe véve a jelenlegi körülmények között nekünk most nyílt módunk az előbb említett világszínvonalúi technika megvásárlására, ebben a gyártmánykategóriá- ban. Ez azt jelerjifsl, hogy

Budapesten 60 fővel egy évben 10 millió pár harisnyát, illetve 10 millió darab harisnyanadrágot tudunk előállítani.

Másodszor abból indultunk ki, hogy nem lehet, de nem is szabad megvárni, hogy ez a gyár esetleg elsorvadjon, mert itt olyan szorgalmas kollektíva tevékenykedik, amelyiknél ilyen helyzet szóba sem jöhet, illetve nem fordulhat elő. A jelenlegi technikai színvonallal — 600 fő — évente 8,5 millió kötést végez, 15;—16 millió festésre vállalkozik. Ezzel a teljesítménnyel nem lehet világpiacon versenyképesnek lenni. Ha pedig az előbb említett korszerű gépeket idehoztuk volna, akikor évente 100 millió darab, vagy pár- harisnyát. illetve harisnyanadrágot kellett volna előállítanunk, hogy kihasználjuk a drága pénzen vásárolt technikát, mielőbb visszafizessük adósságunkat. Ilyen óriási mennyiségeit viszont nem tudunk el adni a világpiacon. Jelenleg a meglévő gépek egy részét kiselejtezzük, más részét átalakítjuk, majd korszerűsített formában, a velünk üzleti kapcsolatban álló termelőszövetkezeteknek, bedolgozóknak átadjuk. Ezt a tevékenységünket az új tulajdonossal, a Salgótarjáni Ruha,“várral egyeztetett program alapján végezzük.

Ennek megfelelően előbb a kötődé gépei kerülnek el az

üzemből, utána a festődéi berendezések következnek, majd a konfekcióban található géppark elsaálllítósáina kerül sor, legvégül pedig a íormázógé- pek kerülnek újabb helyükre. A bátonyterenyei gépparkunk egy részével továbbra is finom harisnyát- állítunk elő, de lesznek olyan gépeink, ame- ■ lyekkel zoknit termelünk.

Harmadszor a gyár eladásánál fő szempontnak tartottuk, hogy olyan új gazdát találjunk, amelyiknek jó a bér- színvonala, ugyanakkor olyan g vá-rtmánystruktúrával ren - delkezik, amelyik mindhárom piacon jól megállja a helyét, egyúttal magasabb szakmai: tudást is biztosít majd a dolgozóknak. Szerencsénk volt, mert a Salgótarjáni Ruhagyár mindkettővé] rendelkezik — hangsúlyozza az igazgató.

A tisztességes tájékoztatást még néhány ténnyel szükséges kiegészíteni. A bátonyterenyei kollektíva általában a vállalati átlagot meghaladó nyereségrátával dolgozott. 1985-ben 455 millió forint értékű tervet teljesítettek, csaknem 21 százalékos nyereség mellett. 1986 első "felében pedig majdnem 20 millió forint nyereséggel zárták termelőtevékenységüket.

Mindezeket illett volna tudni annak, aki tévesen informálta kollegánkat, és joggal háborította fel a becsületesen és eredményesen dolgozó bátonyterenyei kollektívát.

V. K.

NQGRÁD - 1986. augusztus 22., péntek 3