Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-20 / 196. szám
¥W\*VWWVVVy\A^VVVWWW\XtfWWWWWWVVWWWV\»*/VV\^'v/VVVVVV>^/VWVV\ lövőre veletek ugyanitt & díszkapu összeállításán dolgozik Hegedűs Gyula és Sasvári János. Különleges gyermekjátszó ülőpadot farag Frank AntalKépek: Rigó Tibor S múlt és a leien harméniála Megújuló történelmi A szügyi termelőszövetkezet patinás kis házából ko- pácsőlás hallatszott egész nap. Faszobrászok dolgoztak az udvaron, tíz augusztusi napon keresztül. Vésőjük úgy siklott a fában, mint kés a vajban, miközben bűbájos kis- állatfigurákat mintáztak meg hatalmas farnnkökből, a helyben játszótérre. — Ez a hetedik nyári fafaragótábora stúdiónknak — magyarázta Sasvári János szügyi asztalos, a tábor és a stúdió vezetője. — A balassagyarmati1 Mikszáth Kálmán Művelődési Központ kézművesműhelyéhez' tartoztunk 14 éven keresztül, és most Szügyben készülünk letelepedni. Azért változtatunk, mert kinőttük a balassagyarmati kereteket. És még valami, a legfontosabb: itt szükség van a munkánkra, még-, hozzá az alkotó munkánkra. — Azért hangsúlyozta János úgy az alkotó munkát, mert tavalyi táborunkban feladatunk csupán annyi volt, hogy fa- törzseket háncsoljunk egész nap. Pontosan úgy nézett ki a dolog, mintha Michelangelónak egyforma széklábakat kellett volna esztergálnia nap mint nap — jegyezte meg Egri István, a népművészet ifjú mestere Balassagyarmatról. — Stúdiónknak sokáig én voltam a „direktora”, csak hát az eímúlt évek alatt belefáradtam, és átadtam, a vezetést fiatal kollégámnak. Amikor kezdtünk, két alapító taggal balassagyarmati fafaragó-stúdiónak hívtak bennünket, de most csak amolyan neve sincs együttes vagyunk. Ugyanist mint, ahogyan azt János említette Szügyben szeretnénk dolgozni, feltéve, ha a község lakossága befogad minket. — Közben lábáról lesöpört néhány darab forgácsot, amit gyönge szellő repített oda, a Csehszlovákiából érkezett Ján Fe* reftcsik dolgos keze alól. — A fafaragók Igen nagy tekintéllyel bírnak nálunk — folytatta a beszélgetést Markó Antal Szügy község tanácselnöke. — Ezek az emberek reggel hatkor kezükbe veszik szerszámukat, és este tízig le nem teszik. Tisztelik Is őket a helybeliek! Számításaink szerint körülbelül még öt évig tudunk munkát adni nekik. Az idén elkezdik a játszóteret, a tervek szerint jövőre befejezik, aztán az új nyolc tantermes iskola udvarára építenek fajátékokat. Idővel aztán meg kell csinálniuk a régi vármegyeház belső famunkáit is. Ezenkívül a társközségek, — Nógrádmarcal, Csesztve — parkjait is szeretnénk ellátni faszobrokkal. Arra törekszünk, hogy a három település megőrizze műemlékes jellegét. — A fafaragás nem olcsó hobbi. Drága gépek kellenek hozzá, és a faanyag sem filléres holmi-.. — Szerintem hozzáállás kérdése működtetni egy ilyen jellegű stúdiót. Mi biztosítani tudjuk a legfontosabb feltételeket. Attól, hogy idehozunk két köbméter fát, még senki nem megy tönkre. Ezeknek a fadaraboknak pedig komoly értéket adnak a míveskezek. Tulajdonképpen a fa nálunk marad, csak nem az erdőben és nem a megszokott formájában. Ha összefogunk a helyi termelőszövetkezet, állami gazdaság, művelődési ház és a tanács, akkor egy-egy cégnek igazán nem kerül sorba. Mert mi az, amit adnunk kell? Szállást, étket és faanyagot. — Milyen egvszerűen hangzik — szólt közbe Kőszegi Attila Balassagyarmatról.— Mégsem tudták ez idáig teljesíteni nekünk ezeket a kéréseket, sehol. Sokszor magunk vágtuk ki a fát, mi hordtuk be, de szívesen tettük. mert faragni, akartunk. Azt* mondják a mesterek, hogy minden szál fában benne van már a szobor, csak le kell pucolni a felesleges részt. — Szívesen vennénk, ha kéthavonta, esetleg negyedévente nálunk adnának egymásnak randevút a faszob- rászók — mondta a tanácselnök. — Egyelőre a. művelődési házban — nézett szeme sarkából Marczinkó Jánosra, a kultúra házának igazgatójára, aki fejbólintással jelezte, hogy kész kialakítani egy alkotóhelyiséget —, aztán igyekszünk berendezni egv kézművesműhelyt, komoly szerszámokkal, arra méltó helyen. És természetesen szeretnénk. ha a szügyi tábor hagyománnyá válna! Beszélgetésünk vége felé — nem szeretnek sokat ülni — a szobrászok mozgolódni kezdtek, maid mindannyian munkához láttak. A tornácos kis ház udvarából újra fakopácsolás hallatszott ki az utcára. Vankó Magdolna Történelmi városaink rekonstrukciójáról beszélgettünk dr. Román Andrással, az Országos Műemléki Felügyelőség osztályvezetőjével: — Szívesebben veszem rekonstrukció héftyett a rehabilitáló kifeiezest — mondja dr. Román András—Jobban, pontosabban fejezi ki, hogy mi a beteg városrészeket gyógyítjuk, próbáljuk eredeti formájukban visszaállítani. A hatvanas, hetvenes években — nagyon helytelenül — a történelmi városok körét szűkén értelmezték. Azokat sorolták ide, amelyeknek műemlék értékű központja van. Ezek kevés kivétéllel középkori jellegű városok, vagy városrészek, mint a budai Várnegyed, a soproni belváros. A történetiséget azonban nem lehet és nem szabad időben lezárni, behatárolni. 'Ha igy vesszük mindössze 15 várost tarthatunk csak nyilván, ma azonban már átértékelve a történeti városok jellegét, jóval többről beszélhetünk. Idetartoznak a később épült városok, városrészek is, ha azok építészetileg jól átgondolt, máig ható és élő stílust képviselnek, Megemlíteném például a fővárosi JJVekerle- telepet, vagy a budapesti VII. kerület nemrégiben felújított részét. Az e'őbbi. az 1900-as években épült, Koós Károly és tervezőtársai elgondolásai alapján. S mert ezeken a helyeken ma is élnek, és a régi házak megfelelően funkcionálnak, feltétlenül á megmentésre, védelemre szoruló városrészeik sorában a helyük. Ma már az új szemlélet jegyében legalább 30 hazai város, városrész sorolható ide. — Említette, hogy a korábbi Években súlyos hibákat is elkövettek mind az építészek, mind a műemlék- védelemmel foglalkozó szakemberek. — Sajnos, a hatvanas években úgy állítottak helyre, védtek meg történeti városrészeket, hogy közvetlen környezetüket tönkretették. Ami a történeti városrészen kívül rekedt, szabad prédájává vált a rombolásnak. Így helyrehozhatatlan károk keletkeztek például Székesfehérváron, Veszprémben, igaz, a kijelölt, védett területet megmentették, de környezetére, annak értő átalakítására nem fordítottak gondot; Az eredmény: szörnyű ellentmondást mutat a környezet és a védett városrész. — Ennek a helytelen építészeti megoldásnak anyagi okai voltak? Egy hangulatos utcarészlet az újjáépített budapesti VII. kerületben— Nem hiszem, hogy a pénzen múlott volna, ami például Székesfehérváron történt. Szerintem az átgondolt városfejlesztés gazdaságosabb Tudok azonban jó példákat is említeni. Az okos és értő városrendezés szerencsére védelmet nyújtott Sopron, Eger, Kőszeg történeti magjának és környezetének, de említhetném a budai Várnegyedet is ugyancsak a korábbi évek rekonstrukciójából. Most, a nyolcvanas években örvendetes építészeti rehabilitációt végeznek Győrben is. Szintén jellemző ez a szemléletváltozás Pécs történeti részének, környékének átformálására és Pápára. Tanultak a múlt hibáiból Székes- fehérváron és ma már nem követik el azokat az építészeti tévedéseket, ' 'részletes rendezési terv alapján tévévárosok kenykednek. Igen jó munkát végeztek Vácott. Magyaróváron és ? Szentendrén is. Utóbbi városban — ezt külön kiemelem — nincsenek köny- nyű helyzetben az építészek: a legtöbb' védett épület magántulajdon. Tulajdonosaik bár szeretik otthonukat, nem áldoznak annyit felújításukra, illetve nem teszik ezt olyan okos körültekintéssel, mint ahogy állami for- rásból és építészeti irányítással lehetne, kellene. — Az ön által említett átértékelés a történeti városok, városrészek megítélésében napjainkban is tart? — Elsősorban a szemlélet« változás terjedését hangs úH lyoznám. amely mindenképpen segít megmenteni értékeinket és próbál környezetével is harmóniát teremteni.' Érdekes módon a mostan! nehéz gazdasági helyzet kedvezően hat a rehabilitációraj — Ezt mivel magyarázza?, — Mind kevesebb lakásj lakótelep épül állami forrásból. Sajnos, éppen az utóbbiak elszaporodása bontotta meg, tette tönkre a történeti városok, városrészek, illetve környezetük egységét. Most elsősorban az egyéni lakásépítőket támogatják. Ez pedig lehetővé teszi, hogy ezek az újonnan épülő otthonok már átgondoltabb tervek alapján, harmonikusabban illeszkedjenek környezetükbe! Nem épülnek óriási torony- házak sem, amelyek kirívó ellentétben vannak a védett, történeti városrésszel. Ezt a szemléletváltozást és rehabilitációs tevékenységet nagymértékben támogatják az utóbbi időben sorra alakuló városvédő egyesületele is. 1 ! — Sebestyén — | Pécs, a Citrom utcai tömb beépítés, ba lra a régi város“ fal a gyilokjáróval; háttérben a felújított nagyposta épülete. , * A rozoga kis pékség ott bújt meg o telepen, a kolóniák szomszédságában. Ott, ahol a sülő cipók szétáradó illata valamiféle gazdagságot varázsolt az egymásba nyíló ajtók lakóinak szerény- szegényes életébe. Az öreg Kárász, a pék, a nappal kelt, s a pislákoló lámpák bizony sokszor világítottak bele az éjszakába. Mi, gyerekek, ha tehettük meghúzódtunk a forró kemence szomszédságában, ültünk a lisztes zsákokon, s hallgattuk a pék meséjét a kenyérsütés művészetéről. Mert öreg Kárász művészetnek nevezte a maga mesterségét. Mennyi fortélyt megmutatott, amíg a lisztből, s egyéb keverékekből piros cipó, foszlós kalács kerekedett... öreg Kárász meghalt. A pékséget bezárták. De azóta is, néha, amikor kenyérbe harapok, eszembe jut ez a gyerekkori emlék..! Furcsa dolgokat műve! oz élet fordulása. Eltüntet, s aztán újjáéleszt egy s más -régi szokást, tevékenységet. Volt idő, amikor kenyérgyárak Mf*ek a kis gépműhelyek helyébe, a falvak kenyérsütő asszonyai bereteszelték a vályogkemencék ajtajait. Padlásra került a faieknő, a szakajtó. Most meg az az idő járja, hogy a nagyüzemesített kenyérgyárak mellett újra növö- getnek az egykori kis pékműhelyek modernizált változatai, apró falvainkban újra egyre több asszony salakolja a kemencét, elevenítgeti az ősi tudományt... Mint ahogyan itt, Érsekvad- kerten, ez a tűzről pattant asz- szonyka,' Kovács Ignácné. — Szólítson csak Annus néninek, úgy egyszerűbb a beszéd. No, ideje hogy a kenyérsütésre térjek. Jó anyám, születőit Kocsifiáros Emerencia - odakint üldögél az udvaron* krumplit főz a malacnak, majd őt is megkérdezhetik - no, szóval jó anyám a régi világban hetente egyszer lángot vetett a kemencébe, dagasztott, gyömködte a tésztát, formázta, boszorkányos ügyességgel. Négy-öt kenyeret is készített a családnak. UnneD volt c kenyérsütés a háznál. Mert a maradékból lett lángos, köménymagos kalács, vakarcs a reggelihez. Ellestem anyám mozdulatait, én is próbál koztam, NÓGRÁO - 1986. augusztus 20., sz«r«Uj Jg ILLATÁBA Sikerült, valahogy benne van a falusi ember vérében... Annus néni a kenyér mellett keresztes kalácsot is süt a jó öreg vályogkemencében. Ismerősöknek, rokonoknak. Mert Vadkeiren a lakodalom nem lakodalom keresztes kalács nélkül. Annak ott kel! I^nni az asztalon. Hogy éjfélkor a konyt- pálinka után, amikor már a menyecsketáncot eljárják, minden vendég kapjon^av szeletet a mazsolás finomságból. Mint ahogy azok az asszonyok is harapnak belőle, okikba log- zi előtt a tyúkokat hordják az ünneplés házhoz. — Kalácsot sütni tán nehezebb. mint kenyeret. Estére megtesszük a kovászt, hajnalban bedagasztunk, hogy délre megkeljen a tészta. Miből dagasztok? Nyolc tepsire valóhoz kell tizenhat kiló liszt, negyven deka élesztő, kilenc liter tej, soksok mazsola, én egy kis disz-* nózsírt is teszek hozzá, attól omlósabb a tészta. Délre az- A kumpéros kenyér, az volt a finomság — így a nyolcvanesztendős Emerencia néni, aki még arra is jól emlékszik, hogyan vigadtak a faluban az új kenyér ünnepén. A friss búzából nagy kenyeret sütöttek, ab-J •roszos asztalra tették, jobbra balra mellé egy-egy üveg bort, fölé az aratási koszorút és lett nagy mulatság.- Az urak mulattak, az ara- tpk meg kókadoztak a fáradozástól — kuncog Emerencia néni, cuki kedvtelve nézi Annus lánya serénykedését a dagasztó- teknő körül. Délre a kemence tájáról finom illatok áradnak szét az udvarban, lilatok, amelyek nosztalgikus emlékeket élesztgetnek, valahogy gazdagabbá, ünnepélyesebbé téve ezt a hétközna-j pót. Hiába, furcsa dolgokat művef az élet fordulósa... Kiss Mária
