Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

i megoldásokat alkalmazó ren­dező Orosz Péter szobrászt és látványtervezőt bármiben is elmarasztalni. A kiállító mű­vészeknek pedig valóban csak köszönet jár azért, hogy a jelenlegi szoborínséges idő­ben egyáltalán lehetpvé tet­ték az idei szabadtéri tárlat megrendezését. Ez a fórum ugyanis nemcsak Nógrád me­gye és Salgótarján számára fontos, hanem úgy gondol­juk, bizonyos szempontból a hazai köztéri szobrászat pil­lanatnyi állapotáról is némi —, ha nem is teljes — képet ad. Bobály Attila: Hajózófa Az éremanyag gazdagsága egészen megragadó. Elsősor­ban Nagy Benedek és Gábor Éva Mária sorozatai azok, amelyek mind a formakultú­rában, mind pedig a gondo­lati, érzelmi .összetettségben mély benyomást tesznek a lá­togatóra. A kisplasztikái rész némileg kárpótolja a látoga­tót az idén kevésbé benépesí­tett főtérért. Tóth Elemér §lf!lÍN'ncs mit tenni, be kell foSggvallani, az idei forró Tár ®^nyáron kicsit kopár ma­radt a város főtere, a tizen­hatodik salgótarjáni szabad­téri szoborkiállítás ellenére. Az elszürkült és némiképpen féloldalasán díszelgő izzó teret nem népesítették be igazán a szobrok. Kő Pál klasszikus hangoltságú szob­ra, 111. Béla kissé tanácsta­lanul állt ott idegenkedve hátat fordított a 21-es út za­jos és füstös forgalmának, s mintha bizonygatta volna, azért annak idején én is építettem valamit. Szerencsére, levegőt nem kell vennie, bronzból van. Egy másik formájában (Gömbös László műve) lát­hatóan jobban érzi magát a nyugati végek városkájában, Szentgotthárdon. Igaz. mö­götte ott a cisztercita kolos­tor, ha későbbi, barokk for­mában is. Habár, innen sincs .messze Pásztó, hogy az építő király idejére utaljunk. Nem enyhí­ti emlegetett érzésünket a tér másik hangsúlyos­nak . szánt, nagyméretű faplasztikája, Varga Géza Ferenc Iguana- ja sem. A Le- guán-féiék- hez tartozó le­fejezett és „ki­preparált” gyík kifeszített vég­tagjai szinte mementó- ként lebegnek a drótokon és az oszlopokon iám. mi lett belőlem. Kü­lönös ez. hi­szen miként a művész vall­ja : „Szobra­im formavilá­ga a termé­szetből jövő, a természettel kapcsolatot tartó úgyne­vezett organi­kus plaszti­kák”. De. hol van itt a ter­mészet. A Hajózófa, Bobály Attila, méreteivel szintén hangsúlyosabb plasztikája szerves, az ősi magyar hit­világot idéző formáival ugyan­csak fájdalmasan emlékez­tet erre. A tér tehát kissé kopár maradt. Mindezek után azon­ban méltánytalan lenne a szervezőket, a lehetőséghez képest korrekt, sőt, ötletes Kő Pál: III. Béla Nem nehéz például észre­venni a szobrászok egy részé­nek körében némi indokolt elárvultságot, ami elsősorban abból következik, hogy hi­ányzik, vagy a jelen gazda­sági helyzetben kevesebb lett a megrendelés, légüresebbé vált a közeg, amelyben mo­zoghatnak. A közönség, illet­ve a megrendelés formájában is megnyilatkozó közösség ösztönzőereje a köztéri szob­rászat művelői számára meg­Gyéren lakott tér A XVI. salgótarjáni szabadtéri szoborkiállításról határozó. Ennek hiányában a szobrászok egy része szük­ségszerűen mindenekelőtt a kisplasztika felé fordul, mi­ként ezt az idei kiállítás gaz­dag és színvonalas kisplasz­tikái anyaga is jelzi. Annak ellenére, hogy e műfaj első­rendű fóruma, a kisplasztikái biennálé hazánkban létezik. Az anyagokat tekintve, ma­gára a térre idén sok fa, ter­rakotta, sőt, gipsz is jutott az idei nyárra. Ez is jelzés, a maga módján. Maradjunk még a téren. Hiszen, ha kevés is a hang­súly, azért ide is jutott több­nyire a jegyzet elején emlí­tetteknél kisebb méretű plasz­tika. Ezek anyagukban és főként motívumaikban, a kö­vetett stíluseszményben vál­tozatosak, alkalmasak a kö­zönség plasztikai érzékének csiszolására. Elég gyakori, hogy a szobrot nem plasztikai szempontok alapján nézik. A nézőpont hagyományosan in­kább „irodalmi”. Jóllehet a szobrászatban legalább olyan fontos az anyag, mint az úgy­nevezett téma megválasztása, illetve a kettőnek szerves egy­ségben kell lennie egymással. A már említett Varga Géza Ferenc faplasztikái vissza­térő motívumaikkal például a veszélybe került élővilág­ról való intenzív gondolko­dásról vallanak. Más kérdés, hogy ezen a téren nem ér­vényesülhetnek. Bobály Attila idei. itteni szereplése inkább névjegy jellegű, idén több önálló kiállítást rendez. Ugyanez a jelleg határozza meg a nógrádiak közül idős Szabó István és Szatmári Bé­la szereplését. Csemniczky Zoltán két karakteres kőfej­jel (Esőváró, Csendőrző) je­lentkezett, Szederkényi Attila kisplasztikáiról később szó­lunk. (Felröppenő madár, R üpy), a Mongóliában született Den Barsbold „dinosauruspark- ját”, a japán Mitsui Sen ki­tűnő elvont mészkő és bazalt- plasztikáit (Szélkapu, Torzó, Hullám), ifjú Blaskó János Családját említjük. Most is figyelmet keltenek Melocco Miklós művei. Gerelyes Endre terrakottaportréja hellenista ízű idealizált mű. akár a va­tikáni múzeum folyosóján is állhatna. Lóránt Zsuzsa Család és Kis alvó című mű­ve érzékeny, mély érzelmi tartalmat hordozó figurális munka. Szabó Tamás expresz- szív iogantatású művei, „sod­rott” domborművei a kor kérdéseire utalnak. Bronzból elkészítette Iványi Ödön port­réját. Az idei szabadtéri szobor- kiállítás kiemelkedő jelentősé­gű szereplője számomra Bor- bős Tibor. Salome című mű­ve nemcsak a bibliai téma rendikívüli expresszivitású megjelenítése, hanem egy­úttal az erotikum mélyén rej­tőző örök emberi kettősség, a halál és az, élet artisztiku- mának gyönyörű kifejezése. A vágyat keltő — és igazán sohasem oltó — női test lát­ványában belső indulataink, feszültségeink nyernek kife­Kő Pál a már említett III. Bélán kívül az Árpád-Házi Szent Margit című dombor­művel van jelen, az érzelmi és a szellemi tartalom inten­zitását érzékeltetve. Török Richard bronzaii (Petöfi-„sír- emlék”, Mintázott ember, Dr. Kottlák) invenciózusak, némi hiperrealista vonásokkal. A térről még Várady Sándor lírai hangulatú pirogránittjait jezést, de ugyanez mélységek­be rántó test a szorongást és a lázadást is fölkelti bennünk csakúgy, mint a szépség utá­ni vágyat. Borbás Tibor Egy akt című porcelán kis­plasztikája ugyancsak sűrítve kínálja ezeket az élményeket. Ezzel már be is lépünk a megyei-városi művelődési központ előterébe, ahol a rendkívül gazdag és színvo­nalas plasztikai anyagot állí­tották ki. Ez a. kiállítás nagy értéke. A Borbás-kisplasztikákon kívül itt említjük Veres Gá­bor Plakett 1—10 című izgal­mas kompozíciós bravúrját, Hadik Magda finoman csi­szolt. mély költőiséget hordo­zó műveit (Madár, Anyaföld, Alvás), Meszes Tóth Gyula plasztikai telitalálatként ér­tékelendő bronzportréit, Bobály Attila Vágtáját, Tóth Béla egyéni ízű kisplasztikáit, s főként Jerika című színes terrakottáját. • A Balassagyarmaton élő Szederkényi Attila kisplasz­tikái a rusztikus felületfor­málással és kompozíciós biz­tonságukkal tűnnek ki. Szá­momra különösen a Napki­törés gondolati gazdagsága je­lentett örömet. Varga Géza Ferenc: Iquana A lényeges dolgok belül történnek az emberben. A fanyalgóik nem érinthe­tik ezt a tartományt. „Mi az, hogy indiántábor... ? Minek az? Miért nem magyar tá­bor.. .? Én ellene vagyok en­nek az indianizmusnak” — mondja valaki még a palotá- si indiántábor megnyitása — ha ugyan ez a helyes kifeje­zés — előtti napokban és kö­zelebb hajolva mond még mást is, amiben rozsdásan csikorog valamiféle nemzeti identitástudat iránti felesle­ges aggodalom. Nem kellene mindenben a nemzetiszínit ke­resni. Elég lenne néha az ál­talánosan értékest megtalálni, amiként itt-ott, eb ben-abban sikerül is. Jó volt egy nappal koráb­ban érkezni, megelőzni azt a íélszáz gyereket, aki az or­szág minden tájáról érkezik a tó partjára. Hatailmas szél­vihar fogadja azt a néhány felnőttet, aki tisztán elővi­gyázatosságból ide törte ma­gát. A tábor egyetlen komoly szerszáma egy új fejsze, azzal hirtelen munkával sátorcöve- ket vág az ember vén urbá­nus létére, meglepően gyorsan újra megtalálva a fogásokat, a mozdulatokat; van annak negyven éve, hogy ilyesmit csináltál, hogy indián voltál valahol a budai Ördögárok környékén... S itt vajon mi­lyen indián tudsz lenni? Mit várnak, mit szeretnének, mit tudnak egyáltalán a gyerekek — milyen a jó tábor, ha in­dián? Vannak nagy magyar indi­ánok. Amilyen Bujior a szí­nész, vagy Koncz Gábor, ami­lyen Cseh Tamás és még so­kan mások. Van valahol a Bükkiben olyan indiámtábor is, ahova „fehér” ember nem te­heti be a lábát, mert a „fe­hér” emberben nem lehet megbízni, szemetel, fákat dön­töget, vegyszereket öntöz, zajt csinál minden módon, hangos és türelmetlen az élet fontos terepein és régen elvesztette saját magát, régen rosszul al­szik és dilibogyóval él, vagy mór nem él, mert negyven­éves korára kiégett. Ez a tábor persze nem ilyen. Ez az elején tulajdon­képpen nem is tábor és sem­miképpen nem indián. Egy valamikori magyar „indián” és egy pedagógus, egy pálya­kezdő pedagógus, egy kerami­kus, egy főiskolás, egy ven­dégféle nevelő... Mi bennük az indián? A gyerekek, ahogy érkeznek az első napon a Nyírségből, Debrecen környé­kéről, a távoli Vasból, Pécs tájékáról, az idegrángásos vá­rosokból, a fővárosból. Sokan közülük voltak már nógrádi indiántáiborban, ők magabiz­tosan érkeznek, az egyik szü­lő még a régi cserkészövét is felöltötte, hogy láthatóvá vál­jék, van múltja a táborozás­ban a családnak... Lehet, // Kábakőre" állva hogy a gyerek túlontúl szőke és túlontúl vékonyka, de az apa! Na jó, majd kiderül min­den. De hogyan derül ki? Itt nincs felettes irányító szerv, nincs magyar indiántanács, aki, ami körlevélben fogal­mazza meg az elvi dolgokat és talán még a programokra is jól kidolgozott tervet küld. Mi van akkor? Az ember el­nézi a tavat, rábai Igái a csendre, figyeli egy kis ideig a nádas ingását, nézi, ahogy a fények a fiatal nyírfáik le­velei között viiilódanak. Az ember elvonul egy kis időre valamelyik közeli stégre, le­veszi a cipőjét, zokniját és belógatja a lábát az amúgy szennyezett tóba (fürödni ti­los!) és befelé figyel. Aztán elindul a tábor tisztására, ahol civilzsivajba fulladna minden, de minden, ha nem találnánk meg az „ösvényt”, amin még lehet járni. Csak türelem, szeretet, figyelem, tartás, nyugalomra törekvés kell hozzá. Igazán egyszerű. át azt a ..mindent”. Megszo­kott módon? Programokból programokba ügyeskedve, agyonszervezve minden per­cet, mert „istenem! mi lesz ha unatkoznak?!” Lehet, per­sze, hogy lehet így is. Szám­talan eszközzel, pénzzel ala­pos bebiztosítással olyan „programos” tábort lehet rittyenteni jó magyar nép­művelőszokás szerint, hogy belesajdul a feje a delikven­seknek. Program? Előre meg­fogalmazott és leírt „terv”? Még mit nem! „Óvakodj azoktól az embe­rektől, akik nem tudnak ját­szani. .. ” nem szó szerint, de ezt mondja a költő. A gyerek gyorsan elfogad mindent. Nem mindegy azon­ban ki adja és hogyan adja Az alap ez: belül történ­jen velünk valami. Ne legyünk ugyanazok, akik elmegyünk innen, ne legyünk azonosak azokkal, akik mi voltunk, amikor idejöttünk. Miben legyünk mások? Pró­báljuk ki magunkat, ismer­jük meg a másikat is, ve­gyük észre közel hajolva a környező világot. Ezt a ki­csit itt a tó partján. Ez nem program. A program maga az ember a természet részeként. A legszebb. Három zsák bőr-hulladék el­rejtve. Három törzs (harcosok és lányok vegyesen) palotás! nyomölvasófckal kiegészülve keresi, ez a „bölény-vadászat”. Meglepően gyorsan megtalál­ják, azonnal megalakulnak a műhelyek, készülnek a hasz­nálati és dísztárgyak, textil­ből a harcosok ruhái, a lá­nyok fejpántja, az ősi mód­szert alkalmazó „kohóban” amulettek, törzsjelvények ég­nek acélkeményre agyagból formázottan, készülnek az íjak, a nyílvesszők, a mozgó céltábla. A tábort hosszú zsi­neggel bekerítik „Ez indián­tábor, belépés csak indiánok­nak!” . Van aztán, aki félre­húzódik (rájuk külön kell fi­gyelni, de nem látványosan) külön sátrat ver, van, aki az első napokban a főnökön lóg naphosszat, s amikor rájön, hogy ez így nem mehet — egyre több bajt csinál. így hívja fel magára a fokozott figyelmet. Az sem riasztja viskza, hogy az már a tetle- gességig fajul; lenyeli a gyön­gyöket, ellopja a társa fegy­vereit, elvágja a sátor zsine­gét. .. Ennek a gyereknek na­gyon rossz ' élete lehet. Nem jut rá figyelem. Talán á prog­ramok miatt. Van, akinek hi­ányzik a video, a számítógép és azt hiszi, unatkozik. De ahogy előrehaladunk az idő­ben és már mindenkinek „ki­vívott” saját neve is van „Szá­guldó Nyíl” ... „Tavi Kagyló” ... „Fehér Galamb”... „Szür­ke Szikla”... „Ülő Bika”..« s hozzá a közösen átélt törté­net úgy tapad mint fejhez a haj, s ahogy kiderül fokoza­tosan, hogy a legbátrabbak között is első a „Kis Sámán”, akiről eddig semmi érdemle­geset nem feltételezett saját törzse sem, s most a harci túra ösvényén járva a fából készült indiánfejsze dobásá­ban a legtöbb pontot szerez­te, szóval ahogy kiviláglik például az — csupáncsak a legközvetlenebb környezetünk­ben vagy harmincféle nö­vény válik láthatóvá egy sé­ta alkalmával... Harmincfé­le, amiről azt hittük eddig, hogy fű és semmi más... A kábakő egy betoncsonk a tisztás szélén. Arra áll fel minden nemzetgyűléskor az indiánok főnöke. Most a bé­kepipáról beszél a törzsek­nek. Azért olyan öblös, hogy körbe lehessen adni, hogy hosszan lehessen szívni, hogy legyen idő a gondolkodásra, legyen idő a másik emberre, támadjon fel bennünk a nyu­galom, a szeretet, legyen kö­zöttünk béke. Ezt mindenki érti, í. Pataki László NÓGRÁD - 1986. augusztus 20., szerda 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom