Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-18 / 194. szám

Áruellátás a kistelepüléseken Ai ország lakossága személyi jövedelmének 70-75 százalékát áruvásárlásra költi. Nógrád megyében 9-10 milliárd forint jut erre a célra, vagyis egy fö körülbelül 40 ezer forint összegű élel­miszer-, ruházati, kuhúr- és egyeb iparcikket vásárol évenként. Fogyasztásunk szerkezete az utóbbi évtizedben lényegesen m e gváltozott: Korszerűbbé vált a táplálkozás, fejlődött az öltözködési, a testápolási és a lakáskultúra. Az igények korántsem fednek a íogla.ko- zástól és lakóhelytől függően olyan különbségeket, .mint amilyenek például a televízió általános elterjedését megélőt zően voltak. A városival csaknem azonosan gépesítet­tek a háztartások falun is, ke­resettek a mélyhűtött gyü­mölcs- és főzelékfélék, a fia­talok követik a divat változá­sait. A fogyasztást a kereslet mellett az áruvásárlási lehe­tőség is meghatározza. Nem állíthatjuk hogy minden te­rületen elértük az adottsága­inknak megfelelő ellátást, színvonala már nem javíthat tó, és nincsenek indokolatlan különbségek. Ebből az alap­állásból kiindulva tartjuk fon­tosnak a kereskedelem szere­pét a fogyasztás befolyásolá­sában, korszerűsítésében, a vá­ros és falu között meglévő különbségék szűkítésében. A tennivalók tehát a fal­vak lélekszámúnak nagyságá­val fordítottan arányosak, több a feladat a kisközségek­ben, ha az ott jelzett feszült­ségeket oldani akarj ük. Amiket sei, az állaim engedmények­kel segíti. Ezekkel próbálják csökkenteni a „hátrányos helyzetet”, javítani ellátási po­zíciójukat. A kistelepülésekről való fo­kozott gondoskodást és a szemléletváltozást jelzi az üz­letek csinosítása, korszerűsíté­se. A megyei szövetkezetek csatlakoztak a SZÖVOSZ re­konstrukciós programjához, és a munka a harmadik évébe lépett. Csaknem 200 üzlesf kap új köntöst, bővül, vagy ^ki­szolgálóvá váliik. Költsége te­temes, 104 millió Ft-ot emész­tett fel, melynek csaknem fe­lét a SZÖVOSZ adta me­gyénknek, míg a többit a szö­vetkezetek és a tanácsok vál­lalták. A támogatásért,_ a program megvalósításáért el­ismeréssel és a köszönet hang­ján szólunk. Műtétién tej, lejárt szavatosság Az újjávarázsolt üzletekben (pl. Cereden, Magyarnáedor- ban és még sok helyen) kor­szerű a berendezés (új hűtőik, pultok stb.), bővebb az áru- választék, gyorsabb a bevá­sárlás. A kereskedelmi dolgo­zók gazdagabb tartalommal töltötték meg felújított üzle­tüket, gondosain ügyelnek az elért magasabb színvonal meg­Hiányosak az á r jel zések. Sok helyen az egyébként fs későn szállított kenyeret egymásra rakva „nyomatják”, nem tisz­ták az ajtók, maszatosak a kirakatok. Ezeket a gondokat a kevésbé igényes hálózati el­lenőrök figyelmetlensége kon­zerválja. Néhány üzletvezető fél az újítói, nem törekszik a választék bővítésére, „nem ke­resik” indoklással csak a meg­szokottban bízik. Gyakori eset a „sok”, vagy „-kevés” iránti érzéketlenség, és ezért nem mindenkinek jut tej, kenyér. Ez a vevőnek nagyobb gondot okoz, mint az üzletnek, az el­adatlan pár darab kenyér, vagy néhány liter tej. A kistelepülések üzletei — az állami támogatás ellenére — nem vonzók az üzemel­tetők. szállítok és kereskedel­mi dolgozók számára. Az el­múlt .idő igazolta, a jövő is mutatja, hogy e helyek áru­ellátása jó szándékú magatar­tással. , együttműködéssel, ve­vőcentrikus munkával oldha­tó meg. Fontos társadalmi ér- ,dek fűződik ebhez, ami köte­lezettséggel jár. Ami elengedhetetlen El kell érni, hogy élelmi­szerekből és napi iparcikkek­ből állandósuljon a bolti kí­nálat. Ennek feltételeit továb­bi rekonstrukciókkal, hűtők beszerzésével, tervszerű kar­naponta keresnek A kistelepüléseiken — a tár­sadalmi kívánságoknak meg­felelően — a kereskedelem arra vállalkozhat, hogy az alapvető, a naponta keresett arukat forgalmazza, legyen ehhez üzlete,» működtetéséhez rendelkezzen áruval, techni­kai és személyi feltételeikkel. Ezek nyomába szegődve a megye 78 kistelepüléséből 65- nek vizsgáltuk az üzleteit, hogy képet kapjunk a jelenle­gi . állapotokról és a további tennivalókról. Az 1500 -lélekszám alatti községek üzleteinek döntő többségét az á£ész-ek üzemel­tetik. Mindegyikében legalább ^gy-egy holt és vendéglátóüz­let működik, amit több helyen szövetkezeti, sütőipari mozgó­bolt egészít ki. Alapvető élel­miszereket (kenyér, tej, liszt, stb.) és háztartási cikkeiket mindenütt, más napi iparcik­keket váltakozó összetételben, a boltvezető felkészültségétől, leleményességétől függően for­galmaznák. Az ellátást az afész-ek főboltjai áruátadás- *al, több nagykereskedelmi ■vállalat pedig költségtérítés­őrzésére. Helyzetünk ismeretében úgy vélem, hogy ez a pénz sem elegendő minden probléma megoldására, sőt, nem is mindegyikhez pénzre van szük­ség. Nagyon sóit üzletben kel­lő berendezés -híján még hű-, tétlenül árusítják a tejet és a húskészítményt. Máshol a hulló vakolat, a füstös falaik, a kopott felszerelések, jelzik az idő múlását és a még -meg­oldásra váró tennivalókat. Vannak olyan kisboltok is,, amelyekben az áruik és be­rendezések gondos takarító kezekre áhítoznak, mert pénz ráfordítása nélkül is jobb köz­érzetet kölcsönöznének a vá­sárlónak. Gyakori és megalapozott a pan-asz a „lejárt szavatossá­gú” áruk forgalmazása és az első osztálynak megfelelő ár felszámítása végett. Helyen­ként sok a felgyülemlett ü-r-es üveg és más göngyöleg, csök­kentve az üzlet terét és az amúgy is alacsonyra mérete- ' zett árukészletet. Az egy-k-é-t személyes üzle­tek dolgozói a „mindenes” szerepét vállálják. Figyelm-ük megoszlik, némely kedvezőtlen jelenség megszokottá válik. bantar-tási munkával kell lét­rehozni. A tanácsok a kiste­lepülések üzleti rekonstrukci­óját anyagi eszközökkel pá­lyázat útján segítik. A szál­lítópartnerek is vizsgálják meg az áruellátás javításának lehetőségeit és ne legyen szá­mukra meglepő az olcsóbb kenyér rendelése, , vagy a v-isszáruzatlan göngyöleg mi­atti reklamáció sem. A belső és külső tanácsi és társadalmi ellenőrök jelzései -is hozzá járulhatnak az üzleti m-unka javításéhoz. Az el- ' adóknak a vevőikkel kialakí­tott őszinte kapcsolata a szük­séglet felmérését segítheti. Az így szerzett információkat és jelzéseket az üzlet dolgozói­nak kellő toleranciával kell fogadni és élni is az abban rejlő lehetőséggel. A kereske­delem csak úgy érheti el tár­sadalmi célját, ha az áruel­látást mindenütt egyire job­ban végzi, és a kistelepülések lakói nem az indokolatlan el­látási különbséget, hanem az egyenlőség irányába való fej­lődést érzékeli. Nyerges János megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője Reformra készül a KGST Intenzív együttműködés... Ezt a ma még talán kicsit szokatlannak tűnő megfogal­mazást használta Mihail Gor­bacsov budapesti látogatása során a KGST-tagországok közös feladataira utalva. Való igaz, az elmúlt néhány hó­napban e két szó jegyében dolgoznak a KGST moszkvai székházában is az oda dele­gált szakemberek. Nem arról van szó, hogy a tagországok egyfajta KGST-a belüli önellátó gazdaság ki­alakítására törekszenek, ha­nem arról, hogy elsősorban a tudományos műszaki komplex programra alapozva nagy­mértékben meg kell növelni a nemzetközi élvonalba tartozó technológiák és termékek arányát. Közös kutatás és gyártás Akár úgy is, hogy való­ban közös gyártmányok, esz­közök jöjjenek létre, melyek­nél a megalapozó tudomá­nyos kutatás éppen úgy kö­zösen folyik, mint később a termelés előkészítése, meg­szervezése, az áru előállítása, s még az értékesítésé, szervi­zelése is. Lényeges a különb­ség a jelenlegi és a terve­zett gyakorlat között. Napja­inkra még az jellemző, hogy az országokon belüli hazai kutatási eredményekből, rész­vagy egész gyártmányokból áll össze a produktum, amit aztán a KGST-országok igé­nyükhöz mérten megvesznek, használnak. A későbbiekben értelemszerűen valamennyi munkafázisnak közös gazdája lesz a KGST. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy valamennyi termék így készül majd. De ilyenek is lesznek. Mindez sok más kérdés megválaszo­lására, eldöntésére is készte­ti a tagországokat. Hogy rögvest a legnehezeb­bet említsük: a szellemi ter­mékek áruként való kezelé­sét, elszámolását. Hamarosan felső szintű döntás születik majd arról, hogy értékará­nyosan ismerjék el a partne­rek gyártmányokban, techno­lógiákban megtestesülő szelle­mi munkahányadot. S erre a döntésre, jogi szabályozásra már a legközelebbi időkben szükség lesz, hogy a komplex program kezdésének, végre­hajtásának ez se legyen aka­dálya. Korszerűbb pénzügyi rendszer Nem vitás, napjainkban a kis KGST-országok erőforrá­saik legjavát a cserearányrom­lás ellensúlyozására, a növek­vő tőkésexportra, a törleszté­sekre, a belső egyensúly meg­teremtésére, megőrzésére for­dítják. Ha pedig így van, ak­kor — látszólag — kevesebb áru kerül a KGST-piacra, vagy éppen az egymás közti elszámolás megy nehezebben A KGST-titkárságon abban találnak fantáziát, hogy min­den ország növelje az igazán jó minőségű, világszínvonalú termékeinek arányát, mennyi­ségét. Ekkor ugyanis más feltételrendszerben tudják egyeztetni mind a kontingen­seken belüli, mind az azokon felüli értékesítést és elszámo­lást. Ugyanez az alapgondo­lat a pénzügyi rendszer mind időszerűbbé váló továbbfej­lesztésében is. Mint hallhat­tuk . moszkvai vendéglátónk­tól, a transzferábilis rubel szerepe az elmúlt évtizedek­ben minden esetben jól szol­gálta az elszámolást, sőt, vé­delmet jelentett a nemzetkö­zi pénzügyi ingadozások meg­annyi hatása ellen. De a jö­vőre nézve arra kell töreked­ni, hogy mind a KGST-orszá­gok nemzeti valutái, mind a transzferábilis rubel azáltal értékelődjön fel, hogy a je­lenleginél lényegesen több jó minőségű, világszínvonalú ter­mét kerül forgalomba. Ennek jegyében és függ­vényében várhatók ma­gas szintű tárgyalások, me­lyeken a pénzügyi rendszer korszerűsítését az ezredfor­dulóig tartó komplex program szellemében határozzák m^g. Az utóbbi egy-kél * évben mind több hazai vállalat ala­kított ki tartós, perspektivi­kus kapcsolatot valamely KGST-ország'ban levő, ha­sonló profilú céggel. Olyan­nal. amilyennel a harmadik piacon jelenhetne meg közős vagy egymást kiegészítő gyártmánnyal. technológiai egységgel. Ugyanakkor ma még eléggé rugalmatlan, ne­hezen lebonyolítható ez az együttműködés. Érződik ez a feszültség a KGST titkársá­gán is, s nem véletlen, hogy mind nagyobb figyelmet szen­telnek a feloldására. Vállalatközi kapcsolatok Tavaly a végrehajtó bizott­ság tanácskozott a vállalat- közi közvetlen kapcsolatok egységes feltételrendszerének megteremtéséről. Már folyik a jogi-működési szabályok ki­dolgozása. Sőt. a kö|zös vál­lalatok alapításának lehetősé­gei is napirenden szerepelnek a testületben. Nincs messze az idő. amikor a vállalatok közvetlen kapcsolata lesz a legfontosabb húzóefő a KGST- szintű tervezésben, a közös feladatok meghatározásában. Természetesen ahhoz, hogy erősödjék ez a tendencia, az is kell. hogy a kisebb-na- gyobb mértékben eltérő gaz­dasági mechanizmusokon be­lül is megtalálják az ilyesfajta kooperáció rugalmasan kezel­hető feltételeit. A KGST-titkárságon most tehát igazán nagyüzem van: az intenzív együttműködés bonyolult, s nagyon is újsze­rű feltételrendszerét kell ki­dolgozni, működőképessé ten­ni. Ezt a megújulást megala­pozni nem látványos munka. Ám a befektetés hosszú táv­ra szól. Az ezredfordulóig legalább... G. L. Vizsgálják a teef A nyári melegben az előírt­nál is nagyobb gondossággal vizsgálják a beérkezett tej­mennyiséget a pásztói tej­üzemben. Koroknai Józsefné és Bálintné Teréki Mária savfok. fajsúly és tisztaság szerint vizsgálja a tehéntejet —RT— Gazdagabb vágyók egy [ ismeretséggel. Gazdagabb egy derűs ember emlé­kével. Most, hogy elköszön­tem tőle, arra gondolok, mi­lyen hálátlan pálya ez a mi­énk. Sok/ emberrel összehoz a sors, de csalk kevéssel hosz- szabb időire. Találkozásaink egyszeriek. Rónási István úgy ültet le m balassagyarmati vasútállo­más kis irodájának műbőr székére, mintha kényelmes fotelt kínálna. Hogyan . csi­nálja? Arcán mosoly, amo­lyan belülről jövő, nem csu­pán máz; azután meg a moz­dulat természetességével. Van­nak ilyen emberek, akik kö­rül minden természetes. Ahogy itt ül velem szem­ben, ahogy rövidre fogva be­szél életéről, még inkább cso­dálkozom ezen a nyugalmon, ezen a derűn, ami belőle árad. Hetvenkét esztendős, negy­venöt esztendőt ebből a vas­útnál töltött. Megélni sok négy és fél évtizedet, nem egy helyütt ledolgozni — mondom a kopott szokvány mondatot.', amire kicsit föl­emeli ujját: — Negyvenhét év, de hát számít egy-ikét évecske ide vagy oda? Nem számít. A ma Csehszlovákiához tar­tozó Ebeckröl indult neki az élgtnek 1914. július 31-én.. Az akkor dúló világháborúról Mindig törekedtem még nem sokat tudott, de még hároméves sem volt, amikor a kovácsmester laká­sának ajtaján két kézzel dö­römbölt a baj: meghalt az asszony. Az öreg Rónási elébb falusi kovács, majd uradal­mak fizetett embere f— ván­dormadár, ahogy az élet kí­vánja. A kisfiú az anyai nagy­mamához kerül Kispestre, majd Magyarnándorba, ott fe­jezi be a hatodik osztályt. Apja mellé áll kováestanonc- nak, föl is szabadul. Együtt is, külön is vállalnak munkát Borsosberényben a Mocsáry- aknál, Nógrádmarcalban Szirasznyovszkiéknál. — Én mindig vasutas akar­tam .lenni pedig. Jó volt, ér­tettem a traktorokhoz, szóval eldolgozgattam én az uradal­makban, dehát akkoriban mindenki n.yugdíjasállás fe­lé törekedett. A vasút ilyen volt. Protektor kellett és ne­kem volt: báró Kraji Pál ba­lassagyarmati plébános sze­mélyében. Én 1939. szeptember tizenharmadikán léptem vas­úti szolgálatba, mint kocsi* tisztító, itt, Balassagyarma­ton. — Szakmunkásként nem, xz égy eilte? Mégiscsak alja munkának tartottak azt, item? — Annak. De nem szégyell­tem. Vasutas akartam lenni, hát ez az ára,, legyein. Egy év­vel később már a műhelybe kerültem elébb 37, majd 47 pengővel. Épp elég volt az élethez. De én szabadulni akartam innen, a mozdony, az igen. De vezetője akkor két okból pem lehettem. Nem volt négy polgárim és nem voltam lakatos. Tanulni kezdtem. Sa- farik Ignác lakatosmesternél szabadultam, mint géplakatos, már ugyancsak benne a kor­ban, a négy polgárit is letet­tem. Mozdonyt kaptam, nem is akármilyet. Enyém volt az első 375-ös jelű, modern moz­dony, amin már villany is volt. Legszívesebben hazavit­tem volna úgy szerettem. — Negyvennégy őszén vizs­gázott. mint mozdonyvezető. —<■ A hátoorús szolgálat? Az ember reggel elindulj s le­het, hogy csak egy hét múlva keveredett elő. És~ a fÖlszaba- dulás? A szétrobbantott vas­útállomás? A tönkretett pá­lya? Amikor a szovjetek azt mondták, hogy kis darabok­ból is össze lehet állítani, nem hittük el nekik. Lehetett. Ké­sőbb azután több pénz kapott a vasút, jobbak lettek a kö­rülmények, Én előkelő helyen álltam a mozdonyvezetők kö­zött, befogadtak, nagyon jól kerestem. Hianem ötvenkettő­ben egy jelző leütött, kopo­nyaalapi töréssel vittek kór­házba, levettek a mozdonyról. Még egy évre sikerült ma­gam visszaverekedni, de az­után végleg búcsút mondhat­tam az utazó szolgálatinak. — Vége az álomnak? — Majd’ úgy volt; De nem adtam föl. Tizenhat éven át mozdonyfelvigyázó voltam, de kévését kaptám nagyon a bo­rítékba. hát innen is töreked­tem elfelé. Érettségi kellett volna hozzá. Hatvanhétben meglett az is. akkor leltem mozdonyreszortos, majd okta- tótiszt, Negyvenegy mozdony­vezetőt neveltem, rendes, jó vasutasokat. Hetvennégy óta vagyok nyugdíjas. — A nyugdíj? — Ez az én bánatom. Min­dent megkaptam a vasúttól: kitüntetést, élmunkás címet, hatszor a Kiváló dolgozó ki­tüntetést. szakszervezeti tit­kárként a megyei szervezetnek is tagia voltam. Csak ez a nyugdíj kevés: Háromezer - néayszóz forintból mire lehet jutni ? És látja? A fiam vas­utas lett. az unokám szintién. Vasutascsalád vagyunk mi. Hangjában most sincs ke­serűség. csak elmondja, mert kérdeztem". Talán a gondola­tomat is kitalálja, amikor így folytatja: ■— Hogy miért dolgozom most is? Hetvenkét évesen? Ment kell a pénz. Mehettem volna máshová, hívták több pénzért, de én mégis itt ma­radtam. Nekem ez életfor­mám, kérem. Ez a vasút, ez a mozdonydüibörgás, ezek az emberek. Mindent és minden­kit ismerek. — Tudja hogyan pihenek? Van néhány méhcsaládom, most éste megyek is hozzájuk Nógrádgárdonyba. a Nagyme­zőn vannaik. Órákat elnézem, ahogy szorgoskodnak. Meg a vadászattal. — Nincs magában keserű­sén? Miért lejnne? Ha valaki­nek annyi mindenre van visszanéznie, mint nekem, aki annyi rosszat lá­tott résebben, az hogyne^len­ne derűs most? Együtt * la­kunk a fiamékifcal. szépen, nyugodtan: Most az unokám­nak gyűjtünk autóra. Hogv vihessen engem egy kicsit messzebbre is — mondja ne­vetve. Fürgén kísér az ajtón kí­vül. végig Kézi tattanalak Pásztoroi A Pásztói Béke Termelőszö­vetkezet faleldolgo'zó üzeme régóta foglalkozik háztartási tömegcikkek gyártásával, tá­rolóládák és rakodólapok ké­szítésével, valamint javításá­val. A háztartási tömegcikkek jelentős részét adják a gépi és kézi gyártású fakanalak, melyek belföldön és külföl­dön egyaránt keresettek. A kézi fakanál 25—100 cm-ig terjedő kivitelben készül bükkfából. A gépi' fakanalat gyertyánból állítják elő, 25—40 cm-es méretig. A 12x25 ern­es méretű, hat darabból álló reggeliződeszkákat bükkfából készítik. Használata kirándu­láshoz, nyaraláshoz ajánlott. Igen praktikus termékek a teflonkímélő kanalak és vil­lák, melyek bükkfából készül­nek és rendszeres használa­tukkal a teflonbevonatú edé­nyek élettartama nagyban meghosszabbítható. A kony­hafelszerelési fatermékeket nemcsak mindennapos hasz.- nálatra, de lakkozva, égetve, festve lakásdísznek is ajánl­ják a szakemberek. folvo«on. Hortobágyi Zoltán---------------------­NÓGRA D — 1986. augusztus 18., hétfő 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom