Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
Pártkongresszus után Megkérdeztük: Aratók a brezinkai dombokon Nem csak beszélünk ön milyennek szerelné látni .Meg egif kicsit Harminchat • esztendős, s már két pártkongresszus küldötte is volt a kerámiagyár csempegyáregységének vezetője, Kiss Sándor. Másfél esztendeje, hogy lezajlott e jelentős esemény, amely az egész társadalom életét befolyásolta. Mi történt azóta? Miként érződik a gyári hétköznapokon a politikai döntések hatása? A hűvös, zöld virágokkal díszített, egyszerű vezetői szoba asztalánál beszélgetünk ezekről a kérdésekről, sKiss Sándor tagadhatatlanul elégedett. Emellett szerény. Többször meg is jegyzi: úgy Írja, hogy ne tűnjék dicsekvésnek. — Arról van szó, hogy a gyár életének legjobb esztendejét tudhatjuk magunk mögött — említi —, s a 86- os év még ígéretesebb! Akkor, amikor — s itt egy mély lélegzetet vesz — az országban sok gond van a munkafegyelemmel. — Hagyjuk most az országos gondokat. Nézzük, hogyan sikerült a gyáregységben a munkaidő jobb kihasználását elérni? — Nézze, másfél évvel ezelőtt 30 fővel többen dolgoztunk itt. mégis 300 ezer négyzetméternyi csempével kevesebbet gyártottunk! Tehát, kevesebb emberrel, több munkát végeztünk el. Hadd tegyem hozzá, hogy dolgozóink több mint a fele nő, s 80 százalékuk betanított munkás... Persze, hogy nem „ráolvasásokkal” értük el ezt, hanem egy ésszerű munkaszervezéssel, s anyagi ösztönzéssel. Egy-egy szakmunkás itt a nyolcezer forintot is hazaviszi havonta, s ezért már követelhetünk, nem? Végigjárjuk az üzemet Szorgos asszonykezeket látni mindenütt, olajozottan működik a gépezet, mindenki érti-tudja a dolgát. — Nem csak beszélünk itt a hatékonyságról, a termelékenységről — jegyzi meg egy gépsor mellett az üzemegység-vezető —, hanem bebizonyítottuk, hogy reális, lehetséges elképzelésekről van szó. Sörös sztori Kétbodonyban egymás mellett van a vegyesbolt és az italbolt. Hétfőn dél körül jár az idő, amikor megállunk itt. Egyik kollégánk gyors bevásárlást tesz és lelkendezve újságolja. — Képzeljétek, ahhoz képest, hogy kis falu és kisbolt, nagyon ‘jó az ellátás! Kapható például tartós tej és Sopianae cigaretta is. Ez utóbbi • hiánycikk volt néhány napig Salgótarjánban, így mi is bemegyünk a boltba Pótkocsis teherautóról sörösládákat raknak le az italboltnál- Amikor végeznek a rakodó átjön a vegyesboltba is, s mindjár azzal kezdi, nem tud ide beállni a kocsi, s ha kell a megrendelt negyven láda sör, csak az út- szélére tudja lerakni. Hogy behordja a boltba, arról szó eem lehet. A boltvezető asszonyka szinte lélegzethez sem jut, el sem .tudja képzelni, ki viszi akkor majd be a ládákat a boltba. Csak egy hete, hogy ő itt a boltos, és ez az első megrendelt sörszállítmánya. Az előző boltvezető aSz- szony is itt van, bevásárolt, éppen a kávét darálja. GyeA sütödések beviszik az árut. reket vár. Nyilván, ezért is hagyta most itt egyidőre az üzletet. Nem tud az új asz- szonynak tanácsot adn-1, mit tegyen most. — Be kell hordaniuk, nem? — néz körül, s a rakodóra az új boltos asszony. S mire választ kapna, a rakodómunkás máris ott ül a fülkében a gépkocsivezető mellett. Indítanak és elhajtanak- Kérdeznénk tőlük, valóban nem kötelességük az árút a boltba behordani. Csak arra marad idő, hogy a to- vábbálíó Volán Tefus gépjármű rendszámát beírjuk a noteszba: FN 70—66. Kétbodonyban egymás mellett van a vegyesbolt és az italbolt. Az Italboltból perceken belül nyolcasával-tizesé- vel viszik a Kőbányai sört. A vegyesboltnak egyelőre nincs sörforgalma... a falut 2000-ben ? — Remélem, hogy minden intézménye korszerű és elegendő lesz. Az egész községben az úthálózatot még a befödik ötéves tervben kiépítjük, elkészül a korszerűsített közvilágítás is. És akkor erre a jól megvalósított közműre — út, víz, gáz, villany van talán javul a szennyvízcsatornázás is — már lehetne alapozni gyarapodó települést. Olyan faluképet kialakítani, hogy a községközpontban a kereskedelmi, szolgáltató egységek, kulturális, qktatási és egészségügyi intézmények megtalálhatók legyenek — ez Varga Rafael tanácselnök véleménye. — Nehéz ezt megmondani. Tavasszal-ősszel igen latyakos itt az út, de remélem ez a probléma már előbb megoldódik. Meg sok még itt, a főút mellett is, a romos, rossz állapotú ház. Ha most már lesz jó és mutatós utunk, jó lenne, ha az elavult, régi házak is eltűnnének, mert fontos a külcsín is — így vélekedik Oláh Jánosáé nyugdíjas. — Először is egy nagy áruházát szeretnék itt látni. Egy olyat, amelyben ruházati holmikat is lehet kapni, meg cipőt. Aztán, bizonyára zsúfolt lesz akkorra az iskola, — bővíteni kéne, gondolom, az unokáim már odajárnak... De ami a legfontosabb: jó egészségük legyen a romhányiak- nak, békességben éljenek — mondta Seres Istvánné gyári betanított munkás. — Lehet, hogy ki tetszik nevetni, de én szeretnék egy nagy futballpályát a falunak. Nagyon kedvelem a focit, a barátaimmal együtt, s hát csak itt kergethetjük a bőrt a bodonyi művelődési ház udvarán... Aztán jó lenne még, ha több szórakozási lehetőség adódna itt a faluban, mert olykor egy kicsit unatkozunk — Hajdúk Tamás nyolcadikos kisdiák. el is fáradtunk Támogatás társadalmi vita után A Romhányhoz hasonló nagyságú lélekszámú és helyzetű településeknek ma — a jövőjét is szem előtt tartva, — az egyik legfontosabb feladatuk a népességmegtartás avagy a népességnövekedés. Ehhez pedig az építkezési kedvet kell elősegíteni a községben. A községi vezetők ennek érdekében még azt is kevésnek tartják, hogy az elkövetkező öt évben felépítendő 150—160 lakáshoz telkeket alakítsanak ki Romhányban és társközségeiben- Most arra gondoltak,’hogy helyi, tanácsi támogatást is adnak az építkezőknek. Ám, hogy ez az itt még új kezdeményezés célját elérje, körültekintően kívánják előkészíteni a szeptemberi tanácsülés elé kerülő támogatási rendszert. A lakáshoz- jutás és -fenntartás koncepcióját éppen ezért a héten társadalmi vitára bocsátotta a tanácsi vezetés. Céljuk az, hogy kellő segítséget nyújtsanak itt, Romhányban is a fiatal házasok és az alacsony jövedelmű családok lakás- problémájának megoldásához. , A társadalmi vita a legilletékesebbek bevonásával zajlott, hiszen arra meghívták azokat az építkezni szándékozókat is, akik a községben építési telekkel rendelkeznek. Ezenkívül a lakásügyi társadalmi bizottság tagjai, a helyben működő gazdálkodó- egységek és a társközségek KISZ-titkárai, a népfronttitkárok és a szakszervezeti tisztségviselők alkották azoknak a körét, akik felelősen mondtak véleményt arról, milyen tanácsi támogatással segítsék Romhányban a lakásépítést, és ezzel együtt a népesség megtartását. Ebédszünet az aratóknál Tudom, nem Ildomos meg- vallani egy kombájnosnak, de nem szívesen ülnék fel mellé a „bakra”. Ebben a kánikulai hőségben, kint a brezinkai dombokon manőverezni azzal a félelmetes monstrummal... Mit mondjak, nem egy leányálom. — Gondolom, így a betakarítás vége felé már maguk is fáradtak, nem? — kérdem egy csoportnyi kom- bájnostól, kint valahol a kis- ecseti dombok tövében, éppen ebédhez készülőben. Az alföldiekre mutogatnak a romhányiak: mondják meg ők, milyen érzés, hisz’ már hosszú hetek óta csinálják. Korom János, Berényi Mihály, Bánfi János és a többiek a Tömörkényi Alkotmány Termelőszövetkezetből jöttek segíteni. Meg se kell szólalniuk, lerí róluk, reggeltől késő estig kemény férfimunka ez az aratás. — Mán túl leszünk rajta mihamarabb... ez az utolsó nap — mondják. — Szerencsére jó idő volt, nem volt gond. Semmi.-7 Megéri? Ügy értem, megfizetik? — Tavaly az itteni segítségért tizenegyezret kaptunk. Most nem lesz talán annyi, de mi ebből élünk, ez a munkánk. Oravecz József, a romhá- nyi termelőszövetkezet kerületvezetője tájékoztat bennünket az aratási munkálatokról, lévén ő ennek az irányítója. Hét és fél száz hektáron búza, 250-en tavaszi árpa, 100-on mustár, aztán van még répce, lencse — sorolja a betakarításra váró, avagy betakarított gabonát. S milyen termés várható? — tudakoljuk. — Ügy számolgatunk, hogy búzából és árpából kis lemaradás várható, a többiből a reméltnél jobb lesz a hozam. Este a Börzsöny étteremben újra találkozunk az aratókkal, bált rendeztek a tiszteletükre. Nem tudom, korán mentünk-e vagy késő, de hét óra felé már alig-alig ültek az egyébként dúsan rakott asztaloknál. — Sokat voltunk távol a családtól — magyarázta egyikük, s hozzátette: — Meg aztán egy kissé el is fáradtunk. J Ezermester Kisecseten A kiszállításra kerülő készáru minőséget ellenőrzik a Rom- hány! Építési Kerámiagyárban, Molnárné Beller. Ildikó és édesanyja, Beller Imréné ugyanabban a munkakörben. Csend a tónál Csendes hétfői kora délután. Üresek az egymás mellé épített stégek. Csak itt- ott látható néhány szótlan horgász a tó mellett. Egyetlen csónak ring kint a vízen. A napraforgótáblák övezte tó méltóságos nyugalmat áraszt, a csend jótékonyan simítja körül az ember gondolatait. A kétbodonyi tó halőrhá- zában most nincs sok dolga Dósa László halőrnek. — Kedvelt hely ez pedig — mondja. — A romhányi termelőszövetkezet horgász- egyesületének kezelésében van a tó, és az egyesületnek legalább kettőszázötven felnőtt tagja van, rajtuk kívül pedig még ott vannak az ifik, a nők, és lehet itt horgászni száz forintért napijegygyei is. Délután vagy estefelé kellene megnézni, amikor egész szépen benépesedik a tó. Elhihető, hiszen azt mondják, hogy hét végén negy- ven-ötven napijegy is gazdára talál a tónál, s olykorolykor nagyfogás is adódik Mégis, kissé az volt az érzésem, mintha hiányozna a térképről ez a gyönyörű helyen fekvő fó Akkor is, ha egyre többen keresik fel olyanok, akik mostanában jártak ott először. Szinte mindennapos Rorahany vidéken, hogy a kismotor hajtotta utánfutóra felkerül a kapalogep és irány a bérelt föld. Mostanában azonban mar nem a gépi kapavaj forgolódnak a vidéken, hanem a betakarított terméssel jönnek-mennek a kis gépek. Szépén faragott lécekből készült kerítés előtt áll meg utánfutójával Kisecseten Kerék Zoltán. Er- . kezik utána felesége is hamarosan. — Nem volt jó az idén a termés. Egy holdat bérelünk a termelőszövetkezettől 1200 forintért, kukoricát, krumplit, babot, uborkát termelünk rajta. Nagy szárazság volt, nem sikerült az uborka. A kertben málna volt, ribizli, de a málnából kevés termett, a piros ribiziit pedig olcsón vették át. Állatok? Két disznót tartunk, baromfi van, kacsa — mutatja be háztáji gazdaságukat az asz- 'szony. A porta ennél nagyobb gazdagságot rejt. A falu ezermesterét fedezhetjük fel belépve a kapun. Sőt, mát kinnt is. hiszen a míves kerítés és kapu is a gazda kezét dicséri. Az udvar végében barkácsmííhely az psztalosszakrna gyakorlásának minden fontos kellékével felszerelt: saját készítésű abrikfer, gyalu-, eszterga-, fűrészgép van itt. Az előszobában cseresznyefából faragott lóca, tükörkeret szerény díszítéssel és a szobában egy sze«j met gyönyörködtető bölcső. — Kilenc éve az unoka feküdt benn, neki készítettem — mondja Kerék Zoltán. — Szabad íüömoen csináltam ezeket a famunkákat. Két éve mentem nyugdíjba, a rétsági áfésznél asztalosként, de gyakran mindeneskent dolgoztam. Sajátos, szép díszítések a faragott használati tárgyakon. Ízlésesek, mutatósak. Ám az ezermester nem lenne ezermester, ha csak a fához értene. Ugyanolyan mesterséggel munkálja meg a vasat is. A gépi kapához kormos kerekeket szerkesztett, ez jobban bírja a dombos vidéket. Most újabb ötleten töri a fejét. — No, ezt már szabadalmaz» a- toro — mondja el magában. Am, még ezzel nem próbálkozott. A kisecset! ház, benne a tárgyak, a porta őrzi keze nyomát. Meg Szentén, Szécsénkén, Kétbodonyban és máshol olyan munkák, amit az áfész boltjainak készített. Precízen, nagy pontossággal. Szabadalom nélkül. . Irta: Tanka László, Zsély András. Fotó Kulcsár József. NÓGRAD — 1986. augusztus 2., szombat
