Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-15 / 192. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKÉZÉIT... NÓGRÁDI TÁJAKON... Önkéntes társulások Salgótarjánban 3ól szolgáljak a közműhálózat fejlesztését A lakossági önerős kö/műtársulások révén tovább fejlő­dő t a város kommunális ellátása — többek között ezt álla­pította meg legutóbbi ülésén Salgótarján város Tanácsa Vég­rehajtó Bizottsága. A közműtársulások szervezési tapasz- ttlatainak összegzésekor utaltak arra, hogy az elmúlt öt­éves tervben a családiházas-övezctek kommunális fejlesztő­met nem tudták a korábbi ütem szerint tartani. Az okok kö­zött első helyen a csekélyebb anyagi lehetőségek állnak, ugyanakkor ugrásszerűen megnőttek a kivitelezés költségei. A lakosság azonban ilyen körülmények között is igé­nyelte a családiházas-öveze- tekben a vezetékes vízellátást, a szennyvízcsatorna és a veze­tékes gáz nyújtotta nagyobb komfortot. Ennek érdekében négy évvel ezelőtt kezdemé­nyezték először, hogy az egyes lakókörzetekben különböző közművek megépítésére tár­sulások alakuljanak. A. ma­gas kivitelezési költségek miatt azonban kizárólag la­kossági pénzből természete­sen nem lehetett megépíte­ni a vezetékeket, így azonnal jelentkezett a tanácsi támo­gatás iránti igény is. A városi pártbizottság, a városi tanács és a Hazafias Népfront várospolitikai mun­kabizottsága kezdeményezésé­re dolgozták ki a javaslatot a lakossági önkéntes közmű­társulások létrehozására. En­nek alapján került sor az esetenkénti támogatásra, * az eevséges elveiket megteremtő két évvel ezelőtti vb-határo- zat nyomán nagyobb lendüle­tet kapott a szervezés. Több vezeték építése is megkezdő­dött, így például a Vörös Had­I sereg úton gázvezeték, a Na­rancs úton szennyvízcsatorna létrehozását szolgálta a köz­műtársulás. A tapasztalatok, valamint a tanácsi támogatás összegének a növekvő kivitelezési költsé­gek miatt bekövetkező rela­tív csökkenése azt eredmé­nyezték, hogy az elmúlt év­ben ismét módosították a korábbi határozatot. Ebben megfogalmazták, hogy milyen minimális lakossági költség­vállalás szükséges, ugyanak­kor a végrehajtó bizottság ez­zel azonos összegűre emelte a támogatást. A fontos válto­zások közé tartozik, hogy a határozat alapján a társulás-' ban részt nem vevők helyett a költségeket a városi tanács megelőlegezi. Figyelembe vé­ve, hogy az OTP hitellel is támogatja a lakossági köz­műtársulásokat, a tanácsi se­gítséggel már reális lehetőség van — a jelenlegi kivitelezési költségek mellett is — a köz­művek megépítésére. A társulásokat az önkéntes­ségből adódóan minden eset­ben a lakosság kezdeménye­zésére szervezik. Éppen ezért — a végrehajtó bizottság ér­tékelése szerint — nagyon so­kat jelent, ha a közös képvi­seletet olyan személy vállalja, aki élvezi lakótársai bizalmát, ugyanakkor nem sajnálja a fáradságot. tA városi tanács műszaki osztálya által készí­tett jelentés kitért arra is, hogy a szolgáltató vállalatok­nál általában segítőkészséget tapasztalnak. A tervezéshez és a kivitelezéshez a megfelelő vállalkozási készség is meg­van, különösen a vállalati gazdasági munkaközösségek létrejötte óta. A végrehajtó bizottság .továbbra is szüksé­gesnek tartja, hogy a válla­latok a lakossági közműtársu­lások támogatását kiemelt fel­adatként kezeljék. S hogy a vállalkozás milyen szerepet tölt be a fejlesztésben azt bi­zonyítja az is: míg 1984-ben kettő, addig az elmúlt évben már hét közműtársulás ala­kult, s jelenleg is újabbakat szerveznek. összegezésként a testület megállapította, hogy a. Vb ha­tározatai jól szolgálták az Önerős közműfejlesztést. Ugyanakkor szükségesnek tarják, hogy a költségek to­vábbi növekedése esetén — a jelenlegi arányok betartá­sával — növeljék a tanácsi tá­mogatás összegét is. Végezetül a végrehajtó bizottság hatá­rozatot hozott arról is, hogy az OTP Nógrád Megyei Igazga­tóságával megállapodást kell kötni a lakossági önerős köz­műtársulások fizetési feltéte­leiről. Aprónak tűnő dolgaink Udvari csendélet, Balassagyarmat, Kossuth út 1. Jogos a két pont — mon­dom beszélgetőpartneremnek — miután panaszáradatát vé­gighallgatom. Jogos az észre­vétel, miszerint naponta be­szélünk, írunk, agitálunk a környezetvédelem, a környe­zet tisztaságának fontosságá­ról, a településszépítő társa­dalmi munkákról és sokszor éppen a „hivatal” kényelmes­sége, hanyagsága miatt kény­szerülünk megalkuvásra. Ment hogyan lehet ott vi­rágos ítani, parkosítani, ahol a polgár hosszú hónapokon keresztül földkupacokat ke­rülget. árkot ugrik, melyek egy rég befejezett (esetleg fél­behagyott) munka maradvá­nyai, Ottfelejtett bizonyítékai az emberi nemtörődömségnek. Vagy, hogyan lehet azt a la­kóközösséget társadalmi mun­kára buzdítani, amelyik na­ponta nyaktörő mutatványok révén igyekszik a hosszú, fog­híjas lépcsősoron a városköz­pont felé. Nem elhallgatható tény: idős, jobbára nyugdíjas (emberekről van szó, . — Tehát jogos a két pont, an. nél is inkább, mert röpke körsétánk csokorba gyűjtött tapasztalatai megerősítik a fent elmondottakat. Másfél hónapja eldugult a csapadékvíz-csatorna Somos­kőújfalu, Somosi út 70. számú háza előtt. Ottjártunkkor folyt a víz szabadjára, kelle­metlen szagot árasztva a kör­nyékre. A lakók többször is szóltak a tanács illetékesei­nek, de ígéreten túl mást nemigen kaptak. Amikor pe­dig az Illetékes szabadságra ment. a halvány remény is elillant, nem így a víz. Hiába a muskátlis ablakok, a serény takarítás, ha napon­ta szemétgyűjtő teleppé vá­lik az udvar — panaszolták Balassagyarmaton, a Kossuth út 1. számú házban lakó csa­ládok, szám szerint tizenegyen. Az udvart körbefogó virág-, járműbolt dolgozói és egyéb gazdálkodók a hátsó ajtón do­bálják ki a szemetet, papír, dobozokat, hulladékokat. Le­hangoló csendélet. Az asszo­nyok keseregnek, gyerekeiket a fertőzés veszélyétől féltve, nem merik leengedni játszani. A már émlített foghíjas lép­csősor pedig a salgótarjáni Sohuyer Ferenc út lakóinak szívfájdalma. Az egész hegy­oldalt behálózd lépcsősorról van szó, amely húsz év alatt felújítást nemigen látott. „Szorgos emberek vagyunk. Igyekszünk széppé, hangula­tossá varázsolni a mi kis -Ró­zsadombunkat", büszkélkedni vele az idegenek előtt. Miért ne érdemelnénk meg cserében, hogy biztonságosan közleked­hessünk?” Egyszóval ezekre, az apró­nak tűnő dolgokra érdemes lenne jobban odafigyelni, mert egy idő után vedVszegővé vál­nak. rossz közérzetet terem­tenek. S a következmény eset­leg egy kézlegyintés: mit ne­künk környezetvédelem, kör­nyezetsz építés, ha... ! £ f— ria — Sora beli kép a Láncúidról Adam Clarkból — Clark Adóm A Lánchíd építője Egv régi budapesti legenda úgy tartottá, hogy a Lánchíd avatásakor vették'észre: nincs nyelvük a hídfőknél lévő kő­oroszlánoknak. Még azt. Is tudni vélték, hogy egy susz­terinas kiáltotta be ezt az ünneplő tömegbe, mire a hídépítés vezetője a Dunába ugrott és odaveszett. S a valóság: nem a kő­oroszlánok nyelve hiányzott, hanem az utolsó láncszem beemelésekor egy vonólánc szakadt el; nem a hídavatás- kor, hanem majd másfél év­vel előbb; a hídépítés vehe­tője nem ugrott a Dunába, hanem kis híján beleesett, s nem akkor halt meg. hanem sok évvel később, köztiszte­letben álló budai polgárként. A többi —, mint mondani szokták — igaz. Mégsem véletlen, hogy fenn­maradt egy legenda — egy legendás életű emberről, az angol munkásból magyar épí­tésszé lett <llark Adómról, aid 175 évvel ezelőtt született a skóciai Edinburghban. Neve és működése elvá­laszthatatlanul összefonódott Széchenyi Istvánéval, aki 1833-ban még az osztrák kor­mány megbízásából utazott Angliába, hogy Duna-kotró- hajót vásároljon. Leveleiben arról panaszkodott József Nádornak: hajó már .volna, de nincs szakember, -aki el­jönne vele. Aztán. 1834 augusztusában már örömmel jelentette: Bécsbe érkezett és itt van a szakember is, aki. majd a Vidra névre keresz­telt kotróhajót összeszereli és vezeti. A szakember neve Adam Clark. Működött akkor már — Széchenyi vezetésével — a hídegyesület, sőt készen áll­tak a majdan megépítendő állandó Duna-híd tervei is. A tervezőmérnök neve ugyan­csak Clark volt, s nagyjából névrokonának érkezése ide­jén járt .ő is magyar földön. De, a két Clark —, amennyire utólag meg lehet állapítani, elsősorban a , tervezőmérnök hiúsága és féltékenykedései miatt — nehezen jött ki egy­mással. Clark Ad ám Adam Clark első megbíza­tásának teljesítése után, már 1834 telén az óbudai téli kikö­tő létesítésén dolgozott. Az­tán Széchenyi kérte: figyelje a Dunát, lehet-e fölötte állan­dó hidat építeni. Amikor sok huzavona utón — az Or­szággyűlés megalkotta a Buda és Pest városok közti híd felépítéséről szóló, 1836. évi XVI. törvénycikket. Adam Clark két angol munkással együtt másodszor Magyaror­szágra érkezett. Akkor már építésvezetőként —, mint ang­liai hozzátartozóinak, nagy büszkén irta — főnökként. S, akkor következtek — az intrikák. A névrokon félté­kenységét tetézte egy osztrák mérnök vádaskodása, majd egy sötét és névtelen rága­lom: Adam Clárk megszökött és magával vitte a hídépí­tésre kapott pénzt. Ismét Széchenyi jött. és nagy cikk­ben, a Jelenkorban védte meg hűséges munkatársát. Mai ésszel felfogni is ne­héz. hogyan tudott ennyi munkában egyidejűleg részt venni. 1845. december 1-én megalakult a budai alagút- bizottság, amelyben kezdettől fogva együtt dolgozott Clark, Széchenyi és az ő titkára: Tasner Antal. 4846-ban a Duna-Gőzhajózási Társaság (DGT) óbudai gyárában épült ---,-----------------------------------­az első balatoni hajó, a Kis­faludy — szaktanácsadó Adam Clark. Közben mentőkészülé­ket alkalmaz az egyik pesti uszodában, részt vesz a Duna —Tisza-csatorna (máig meg* valósulatlan) terveinek ki­dolgozásában, a pesti rakpart építkezéseit irányítja, meg­tervezi az első pesti szökő- kutat, másokkal együtt dol­gozik az újépület előtti első pesti sétatér tervezésében. Már nem is annyira Adam Clark —. mint inkább Clark Adám. Mert az angol mun­kás tökéletesen beilleszké- dett a korabeli magyar tár­sadalomba. Annyira, hogy 1848-ban. amikor Széchenyi István az első felelős magyar minisztérium közlekedési mi« nisztere lett — Clark Ádá- mot maga mellé vette mű­szaki tanácsosként. Sőt: a közlekedésről Széchenyi ne­vén megjelent tanulmányt — mint a „legnagyobb magyar” naplójában megörökítette — valójában Clark és Kovács Lajos nevű másik munkatár­sa írta. Amikor — Széchenyi nél­kül, a véres kezű Haynau je­lenlétében — felavatták a Lánchidat, Clark Adám a budai alagűt tervének meg­valósításához fogott. Egv- szerr három felől — a Lánc­híd. a Horváth-kert irányából és fentről — kezdték a fú­rást. s 1856. március 6-ón az első gyalogosok, április 30-án pedig már a kocsik is végig tudtak menni rajta'. Szinte élete utolsó percéig dolgozott. Megtervezte a bu­dai vízvezetéket: gőzszivattyú emelte a Várba a Duna vi­zét Szinte ezzel — és az alagút befejező munkálatai­val — egy időben a bécsi Rotschild báró szakértőnek kérte fel egy nagy Tisza-híd építéséhez. Végre elkezdte sa­ját családi házának építését is. de mire az beköltözhető lett, Clarkot elvitte a „mor­bus hungaricus”, a tüdőbaj. Utolsó alkotásai: a lipótme- zei elmegyógyintézet és a Dohány utcai zsinagóga ku­polája. V. E. Postahivatalok felújítása, bővítése A Magyar Posta programot dolgozott ki a postaforgalmi szempontból elmaradott terü­letek intenzív fejlesztésére. Elsősorban a debreceni pos­taigazgatóság területén, vagyis Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar és Szolnok megye kiterjedt térségeiben dolgoznak az át­lagosnál rosszabb munkafel­tételekkel, igen mostoha kö­rülmények között a postahi­vatalok alkalmazottai. Nem ritka a kisebb hivatalok kö­zött a vályogfalú épület, be­rendezésük többnyire elavult, korszerűtlen. Ennek velejáró­ja a szolgáltatások viszonylag alacsony színvonala. A most induló program sze­rint 1990-ig összesen 165 mil­lió forintot fordítanak az el­maradott területeken fejlesz­tésre; a már használhatatlan épületeket lebontják, helyük­be újakat építenek mintegy 45 millió forintért, a 1 még rendbe hozható, korszerűsithe. tő hivatalokra 120 millió fo­rintot költenek, összesen 90 postahivatal felépítésére, illet­ve felújítására lesz elegendő ez a pénz. A program végre­hajtása azt is jelenti egyben, hogy sok helyen megoldódnak a postaforgalmi nehézségek, javulnak a szolgáltatások. A hivatalok alkalmazottai kultu­ráltabb körülmények között dolgozhatnak. A koncentrált területi fej­lesztés mellett az ország más részein is igyekeznek korsze­rűsíteni a hivatalokat. A VTT. ötéves tervidőszak folyamán összesen 585 millió forintot áldoznak a kis- és középhiva­talokban folyó munka körül­ményeinek javítására, új hi­vatalok felépítésére, a régi epületek állagának megóvásá­ra. Ennek a keretnek a terhé­re történik az említett or­szágrész kiemelt fejlesztése is, A hivatalok állapotát meg­vizsgálták és fontossági sor­rendben, végzik a korszerűsí­tési munkálatokat. Az új kis- és középméretű hivatalokat többnyire — az elmúlt idő­szakban jóváhagyott — típus­tervek alapján építik, így egyre több, jó beosztással ké­szülő, optimális munkakörül­ményeket biztosító, s megfe­lelő szociális létesítményekkel felszerelt (és nem túlságosan költséges) hivatal épül az or­szágban. ’ NÓGRAD — 1986. augusztus 1&» péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom