Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

ívod után INFARKTUS Szí Kinyitottak vagy közvetle­nül a nyitás előtt állnak a szabadtéri színpadok, lezajlot­tak az évadzáró társulati ülé­sek, megszáradt már a tinta az aláírt szerződéseken. Ám, még frissek az élmények, az elmúlt évad eseményeit köny- nyű felidézni. Megkérdeztük Gödöllői La­jost, a Művelődési Miniszté­rium színházi , osztályának vezetőjét: milyennek látta a mögöttünk hagyott évadot, hogyan értékeli a vidéki szín­házak munkáját, az előadásom művészi színvonalát. — Az 1985—86-os évadban, hullámzó teljesítményekkel találkozhattunk. Egyetlen színházat tudnék kiemelni: első helyen kell említenem a nyíregyháziak munkáját. A Móricz Zsigmond Színház társulata, — Léner Péter ve­zetésével, — egyenletes telje­sítményt nyújtott, kitűnő évá- dot zárt.. Jó légkörben dol­goztak, egészséges műhely­munka folyt, s néhány szí­nész, aki ebben a fővárostól legtávolabb eső színházban dolgozik, jobban felhívta ma­gára a figyelmet kitűnő ala­kításával, mint számos buda­pesti kollégája. A bemutatók közül most hadd ne emeljek ki egyet sem; az összteljesít­mény volt figyelemre méltó. A színház fontos feladatot vállalt magára a közönségne­velésből, Szabolcs Szatmár megye kulturális életének fellendítéséből. Dicséretes, jó teljesítményt nyújtott az egri Gárdonyi Géza Színház. (A befogadó­színházban jelentős produk­ció volt Vörösmarthy Cson­gor és Tündéje Szikora Já­nos rendezésében, pécsi, szol­noki, miskolci és budapesti színészekkel.) A kaposvári Csiky Gergely Színház és a miskolci Nemzeti Színház is a jók közé tartozik (az előb­binél a Tom Jones, az utób­binál a Három nővér előadá­sát emelném ki.) Ugyancsak útt említeném a szegedieket (ők a Hair bemutatójával arattak sikert az Országos Színházi Találkozón), s ne fe­lejtkezzünk el a veszprémi Petőfi, a Szegedi Nemzeti, valamint a szolnoki Szigligeti Színházról sem, amelynek élére új vezetés került, s kül­földi vendégszerepléssel erő­sítette a színház jó hírét. A Békés megyei Jókai Szín­ház elmúlt évadjának talán legfontosabb eseménye egy szovjet vendégrendező, Iva­nov tevékenysége volt. Go­gol Háztűznézőjét állította színpadra, s a Jókai Színház talán legjobb produkcióját hozta létre. Ugyancsak jó és fontos előadás volt a Giricz Mátyás rendezte Nash-mű, Az esőcsináló, amely az Országos Színházi Találkozón is szép sikert aratott. Nemcsak a szakma fogadta elismeréssel, a nézőknek is tetszett. Meg­említeném még Örkény Ist­ván Eorgatóköny vének szín­padra állítását, amely meg­méretést jelentett a színház művészei számára. A győri színházban tő­ként zenés darabok avattak sikert. Külön szórnék a kül­földön is egyre nagyobb ba­bért arató Győri Balettről, mely hamarosan Amerikába utazik: a baltimoorei nemzet­közi 'színházi találkozón ők képviselik a magyar színház- művészetet. A kecskeméti Katona Jó­zsef Színházban vezetöválto- zás történt, Lendvay Ferenc került a ^ársulat élére. A ma­gyar színházi szakma jeles és megbecsült személyisége hagy lendülettel és akarással látott munkához: erős társu­latot szervezett, s célkitűzése a kecskeméti színház talpra- állítása. Elsősorban azt sze­retné, ha a közönség vissza- pártoina, s a Katona József Színház elfoglalná az őt meg­illető előkelő helyet a magyar színházi életben. Visszatérve az elmúlt évadra: ez nem ho­zott kiugró művészi teljesít­ményeket, egyedül — a na­pokban elhunyt — Szigeti Ká­roly utolsó kecskeméti rende­zését, Szép Ernő Vőlegényé­nek színpadra állítását említ­hetem. A debreceni, a pécsi, és a zalaegerszegi színház — a ko­rábbi évekhez viszonyítva — halványabb teljesítményt nyújtott. Ennek mindegyik­nél különböző okai voltak. A debrecenieknél több olyan bemutatót láthattunk, amely­re nagy várakozással tekint­hettünk, .ám a befektetett energia, nem hozta meg gyü­mölcsét. Egyedül a Tom Sa­wyer kalandjai című gyer­mekdarabot tartom különö­sen említésre méltónak a jó előadások közül. A pécsiek egész évadját be­folyásolta az átadás előtt ál­ló Kamaraszínház építése, nyilván arra koncentráltak a vezetők, hogy méltó módon indítsák be. A pécsiek mun­káját az irodalomcentrikus- ság jellemezte, szépen pro­L ' " tar dukált a balett, az operatár­sulat, és bábszínházuk. Térjünk át a zalaege'rszegi Hevesi Sándor Színházra, amely a tavalyi színházi ta­lálkozón fődíjat nyert. Idén, — sajnálatunkra — nem vett részt a találkozón, mert úgy érezték, nem tudnák megütni azt a szintet, amelyet az or­szágos közvélemény, s a fő­város színházlátogató közön­sége elvár tőlük. Mindezek ellehére jelentős teljesítmény­nek tartom a Kurázsi mama, a Három nővér, és a Figaró házassága bemutatóját, de ezek nem érték el azt a ma­gas művészi színvonalat, me­lyet Ruszt Józseftől és a tár­sulattól megszoktunk. Végül hadd említsek meg három fontos előadást. A Dunaújvárosi Bemutató Szín­padon láthattuk Csiszár Im­re rendezésében Noren Az éjszaka a nappal anyja című drámáját, amely nagy szak­mai sikert aratott. A székes- fehérvári Vörösmarty Szín­ház, Kakukfészek előadása is izgalmas esemény volt, s em­lítésre méltó közönségsikert aratott a Bököm Színház a Svejk produkcióval. Néhány szóval már utaltam az Országos Színházi Talál­kozóra. Ez volt az ötödik a sorban, s annyiban változott az előző négyhez viszonyítva, hogy a Színművészeti szövetség előzsűrit kért fel, amelynek az volt a feladata, hogy a színházak által megjelölt produkciók közül kiválassza; melyik kerüljön a találkozó­ra. Ennek az előzsűrinek na­gyon felelősségteljes volt a munkája, ám sok gondot oko­zott, hogy a színházak veze­tői másként ítélték meg a produkciókat, s nem tették figyelembe a javaslatokat. Az Országos Színházi Talál­kozón voltak kiemelkedő pro­dukciók (elsősorban a díja­zottak), s voltak, amelyek kö­zel álltak ahhoz, hogy dijat kapjanak. (A fődíjnál a Nem­zeti Színház, a Játékszín, és a nyíregyházi színház neve is felmerült.) A találkozó fon­tos esemény volt színházi éle­tünkben, ebben az évben már külföldi szakemberek is ellá­togattak hozzánk, hogy meg­tekintsék az előadásokat. A televízió sajánlatos módon, eléggé elhanyagolta a ren­dezvénysorozatot. Ennyit az elmúlt évadról, az előttünk álló bemutatók­ról, tervekről, maid egy későbbi beszélgetésünk alkal­mával szólnék. K. Gy. Táncosok vagy artisták? A break-dance trió Perl István képriportja Sejtbiológiai konferencia A leggyakorlaHbb elméleti Még nincs két évtizede sem, hogy 1969-ben holland szak­emberek kezdeményezésére, több európai ország közre­működésével, valamint hat­hatós támogatással alapítványt hoztak létre: az Európai Sejt­biológiai Szervezetet, amely azután 1974-ben átalakult az. Európai Sejtbiológiái Társasá­gok Szövetségévé. Az alapító- tagok között ott találjuk a Magyar Biológiai Társaságot is, mely a magyar szakembe­reket képviseli a szervezetben. A szövetség első kongresszu­sát 1982-ben Párizsban ren­dezték. . A második kongresszusnak hazánk fővárosa, Budapest ad otthont július 6. és 11. között. A tanácskozásra csaknem 900 kutatót várnak 37 — európai és tengerentúli — országból. Az eszmecserén a jelenlévők 250 előadáson, s mintegy 500 úgynevezett poszter — azaz plakát — bemutatóin ismerte­tik a sejtbiológia legújabb eredményeit. Emellett a kon­ferenciával egyidőben közel 30 — többségükben nyugat­európai — vállalat kiállítást, tk rendez a témához szoro­san kapcsolódó könyvekből, folyóiratokból, műszerekből, 1 aboratóriumi készülékekből és vegyszerekből. A sejtbiológia a sejttan leg­fiatalabb ága — mondta a konferenciát megelőzően dr. Rappay György, az MTA Kí­sérleti Orvostudományi Kuta­tóintézetének tudományos osz­tályvezetője, a második euró­pai sejtbiológiai kongresszus ügyvezető elnöke —, amely egységbe rendezi mindazokat az ismereteket, melyeket egy­mástól függetlenül hosszú évtizedek alatt összegyűjtöttek a kutatók, például: az élet­tan, a biokémia, a növény- és az állattan, vagy a mik­robiológia területén. A sejtbio­lógiát ezért is tekintik inter- diszciplinális, azaz összegző tudománynak. A sejbiológus ugyanis nem idealizált, hanem nagyon is konkrét sejtekkel foglalkozik: vizsgálatainak tárgya lehet fel­nőtt vagy magzati, állati vagy növényi, ép vagy kóros sejt. Észleleteit ütközteti korábbi, vagy éppen más tudomány­ágak Ismereteivel, majd azt elvonatkoztatja és általáno­tudomány sítja, kombinált ismeretanyag­gá alakítva a tényeket. Ezen az alapon igyekszik azután magyarázatot találni a sejtek működésének törvényszerűsé­geire. A sejtbiológusofc által ki­dolgozott és használt mód­szereket nemcsak az ember- és az állatorvos-tudomány, a mezőgazdaság és a környezet- védelem, hanem egy sor ipar­ág — például: az élelmiszer-, a gyógyszer- és a vegyipar — is alkalmazza, az iparággá fejlődő biotechnológiáról már ilem is szólva. Nem véletlenül nevezik a sejtbiolgiát — félig komolyan, f^lig térfásan — művelői a' laggyakorlatibb elméleti tudománynak. Ebben a tudományágban a magyar tudósok mindig ott voltak a világ élvonalában, hiszen elég csupán két ismert tudósunk: Húzelia Tivadar, illetve Törő Imre nevét emlí­teni. E tudományos teljesít­mények elismerését is jelenti, hogy most ennek a kong­resszusnak Magyarország le­het a házigazdája. — es — Megyénk amatőrművészeti élete dinamikusan fejlődik, különösen a mozgásművésze­tek terén. A néptánó, társas­tánc, pantomin, dzsesszbalett mellé új műfajt hozott három lelkes fiatal. Fancsik István, Hoffmann Attila és Széli László, a breaktóncnak szen­telik szabad idejűiket. A nap­nak szinte minden órájában megtalálhatók a salgótarjáni táncházban, szorgos gyakor­lás közben. Egyik pillanatban robotsze- rű mozgásokat végeznek, más­kori a padlón forognak. Szin­te összeakad kezük-lábuk. Mindenesetre látványos, sőt, sikeres amit csinálnak. Eredményeikről, támogatá­sukról Széli László, a „csa­pat ügyvivője” beszél. — Kezdetben a dzsesszba- lettes lányokhoz tartoztunk. Mostani helyzetünk tisztázat­lan. A KISZ megyei bizott­ságától kaptunk kétezer fo­rint támogatást, amit jelmez­re költünk. Sokan furcsának találják táncukat, de szokat­lan a megjelenésünk is. Ez a stílus miatt kötelező. Próba­helyünk a táncházban van. Nógrádban sokfelé jártunk már. Főleg a diszkó alkalmas a bemutatókra. Sikeres elő­adást tartottunk Gyöngyösön, Veszprémben, Budapesten. Néhány hete a Kispesti .Mun­kás Otthonban rendeztek or­szágos breakveirsenyt. Itt At­tilával az 5. helyen végeztünk. Ez azt is jelenti, hogy meg­hívást kaptunk augusztus 20-ra a Budapest Sportcsar­nokba egy bemutatóra. — Mennyi ideig tart meg­tanulni egy figurát? Egyálta­lán, honnan van a „tan­anyag”? — Barátaink segítségével jutunk hozzá különféle video­kazettákhoz, oktatófilmekhez. Ezeket átmásoljuk, aztán jö­het a tanulás. Egy-egy föld- forgás, vagy robot megtanu­lása három-négy napot is igénybe vesz. — Nem gondoljátok, hogy kevesen vagytok? — Nem gondoljuk, tudjuk! Ezért is szerveztünk egy tan­folyamot itt a táncházban. Azt gondolták: két hónap alatt megtanulnak táncolni. Így 25 résztvevő fokozatosan elmaradt. A tanfolyam siker­telen lett. Kár, mert a fiúk hamaro­san katonai szolgálatra vonul­nak be. Félő, hogy eltűnik megyénk színpadjairól ez a sok erőt és ügyességét kívánó tánc. Oszvald György Brazil karnevál Bánkon Igazi rióii karneváli hangu­latot varázsoltak a banki ví­ziszínpadra a „Carioca-lányok” érzékien csábító szépségükkel. A táncosnők a szamba ritmu­sára mozogva, elragadóan szép jelmezekkel, a tollak és a flitrterek csillogó ragyogásával szórakoztatják a nézőket. A Brazil Tropical születését egy fiatal brazil csoportnak köszönheti, akik Salvadorban, Bahia brazil állam fővárosá­ban a népszerű és kedvelt Capoeria-ünnepségen talál­koztak. Így jött létre egy ere­deti, korábban Európában, még soha nem látott, egész estét betöltő műsor, amely ki-« tűnő szórakozást ígér szom-' haton fél kilenckor a banki víziszínpadon. NÓGRÁD — 1986. július 5., szombat 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom